A máramarosi Bovcár-kút Égermező határában található. A helyi hagyomány szerint a név jelentése: „Itt járt a cár”, utalva arra, hogy a Verhovina ruszin népe fejedelmeként és oltalmazójaként tisztelte Rákóczit, akit a monda szerint ezen a helyen bújtattak el az üldözői elől. A kristálytiszta vizű forrás azóta a Felső-Tisza-vidék egyik legfontosabb, a közös múltat hirdető Rákóczi-emlékhelye.
Kárpátalja több településén is megemlékeztek a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájának évfordulójáról. A koszorúzások résztvevői nemcsak a kuruc hősök előtt tisztelegtek, hanem felidézték azt is, hogy a mostani háború előtt ezrek vettek részt a Tiszaújlaki Turul-emlékműnél rendezett hagyományőrző ünnepségeken. A szervezők remélik, hogy egyszer ismét ilyen formában emlékezhetnek a nagyságos fejedelemre.
A Kárpátaljai Megyei Katonai Adminisztráció vezetése, az ukrán parlament emberi jogi biztosának hivatalának képviselői, valamint Juhász Imre, a magyarországi alapvető jogok biztosa közösen emlékeztek meg az Ukrajna függetlenségéért elesett kárpátaljai katonákról.
A résztvevők koszorút helyeztek el az ungvári emlékműnél, ahol néma főhajtással adóztak mindazok emléke előtt, akik életüket áldozták hazájuk védelmében.
A küldöttség ezt követően az 1956-os magyar forradalom hősei előtt is tisztelgett az Ungváron található emlékhelynél. A megemlékezésen kiemelték: a háborúk és forradalmak fájdalmas, ugyanakkor fontos történelmi tanulságokat hordoznak, ezért a hősök áldozatának emlékét meg kell őrizni és tovább kell adni a következő nemzedékeknek.
A megemlékezésről Miroszlav Bileckij, a Kárpátaljai Megyei Katonai Adminisztráció vezetője számolt be.
Június 20-án immár harmadik alkalommal rendezték meg az Elődeink nyomdokain elnevezésű programot a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány szervezésében a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával.
A rendezvény kezdete előtt a jelenlévők egyperces néma főhajtással emlékeztek meg az Ukrajnában dúló háború áldozatairól.
Az egybegyűlteket Rácz János, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Tiszacsomai Alapszervezetének elnöke köszöntötte, majd megnyitotta a rendezvényt.
„A gyönyörű Tiszacsomai Honfoglalási Emlékpark és a honfoglaló őseinkre való emlékezés kapcsán felvetődik bennem, hogy mit is üzen pontosan mostani alkalmunk mottója: »Elődeink nyomdokain«. Azt jelenti, hogy a távolba haladó nyomok mentén visszamenve azt kutassuk, hogy honnan indultak el őseink, vagy azt üzeni, hogy az a fontos, milyen irányba mutatnak lábnyomaik, mert nekünk, nyomkövetőknek arrafelé kell továbbhaladni. Ez a csodálatos emlékpark mindkettőre jó lehetőséget ad: emlékeztet és útba igazít” – emelte ki beszédében Balogh György, Magyarország beregszászi konzulja. A diplomata hangsúlyozta: a Kárpát-medencébe érkező törzsek fennmaradásának záloga az egység volt, hiszen „csak az egység tudja a népet megóvni a történelem viharaiban”.
A konzul szerint őseink példája azt is mutatja, hogy a közösségi összetartozás nem zárja ki a nyitottságot és az alkalmazkodóképességet. Mint fogalmazott, „elődeink nem szembeszálltak a változásokkal, hanem a változással együtt formálódtak”. Beszédében kiemelte a kulturális és keresztény gyökerek jelentőségét, valamint azt, hogy a múlt örökségét a mai, gyorsan változó világban is érdemes iránymutatásként kezelni. Felhívta a figyelmet, hogy a megemlékezés üzenete nem csupán a múlt felidézése, hanem a jövő felé fordulás is. „Mik lehetnek az őseink üzenetei: a helyünk, a kis törzsi – nemzeti – szerepünk megtalálása a nagyobb egységben. Ennek a szerepnek a büszke és öntudatos felvállalása. A realitásokhoz való rugalmas alkalmazkodóképesség anélkül, hogy azt örökségünk elárulásának tekintenénk. Mert mi nagyon tudjuk bántani saját magunkat. És végül nyitottság mindarra, ami új. Nem arra, hogy mit hagytak el, hanem arra, hogy hová tartanak. Kövessük mi is tekintetüket. Arra kell tartanunk” – fogalmazott Balogh György.
Felszólalásában Sin József, a KMKSZ alelnöke, a Beregszászi Középszintű Szervezet elnöke a magyar történelem és a nemzeti örökség jelentőségét hangsúlyozta, kiemelve, hogy a jelen és a jövő kihívásaira csak múltunk ismeretével és értékeink megőrzésével adhatunk választ. Felidézte a honfoglaló ősök, köztük Árpád vezér és Szent István király örökségét, amely szerinte ma is irányt mutat a magyarság számára.
A KMKSZ alelnöke aláhúzta a keresztény hagyományok és az összetartozás fontosságát, valamint azt, hogy a nemzeti identitás megőrzése a határon túli magyar közösségek esetében is kiemelt jelentőségű. Beszédében kitért a kárpátaljai magyarság helyzetére is, amelyet az elmúlt évek válságai és a háború különösen nehéz helyzetbe hoztak. A béke fontosságát hangsúlyozva úgy fogalmazott: „Pedig mi, kárpátaljai magyarok, nem akarunk mást, csak tisztességes életet közösségeink számára, anyanyelvünk, oktatási rendszerünk, kulturális vívmányaink megtartását és békét, békét, békét!”
„A kárpátaljai magyarság az ukrajnai háborús körülmények közepette is teszi a dolgát, őrzi oktatási és kulturális intézményrendszerét. Ez kulcskérdés a kárpátaljai magyarság számára, nem engedünk a 11-ből!” – utalt a kárpátaljai magyarság jogait érintő 11 pontra. A magyar–ukrán tárgyalások egyik alapját képező követeléscsomag a kárpátaljai magyar közösség oktatási, nyelvhasználati, kulturális és politikai jogainak helyreállítását célozza. Magyarország e pontok teljesítéséhez köti Ukrajna európai uniós csatlakozási folyamatának támogatását.
Beszéde zárásaként Sin József mielőbbi békét, békés eget, jó egészséget, biztonságot és szántható mezőket kívánt az országnak és lakóinak, majd Rónay György sorait idézve arra emlékeztetett, hogy a közösség felelőssége „óvni magunkban s híven adni át a fiainknak ezt a kis hazát”.
A köszöntőket követően a történelmi egyházak képviseletében Demkó Ferenc görögkatolikus püspöki helynök és Zán Fábián Sándor református püspök Isten áldását kérték a rendezvényre és a jelenlévőkre.
Az ember elsődleges küldetése keresztényként, hogy tanúságot tegyen hitéről, megváltásáról, arról, hogy léte ebben a világban nem egy véletlenszerű, hanem egy célszerű lét; tanúságot tegyen hovatartozásáról, a múltról a jelenben, mert bízik a jövőben
– fogalmazott Demkó Ferenc.
„A törzsek nemzetté formálódtak és Jézus Krisztus követésében lettek igazán eggyé” – erősítette meg Zán Fábián Sándor, arra biztatva mindenkit, hogy a modern világban se feledkezzenek meg a Szent István-i örökségről és Jézus Krisztus tanításáról, aki így szólt: „Jöjj és kövess engem.” Mint kiemelte, ennek követése egyszerre közösségi és egyéni felelősség.
Ezután a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit a park közepén álló kopjafa, valamint a Szent István királyt és Árpád vezért ábrázoló, fából készült szobrok előtt.
Az ezt követő kulturális program keretében a Mezőgecsei Művelődési Ház Tüzes Liliom hagyományőrző csoportja az eseményhez kapcsolódó énekeket adott elő, a Kék Viola Néptáncegyüttes pedig bökönyi asszonytáncot mutatott be.
A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház segédszínészei, Huzina Eszter és Orbán Emese előadásában a jelenlévők a régi világ nyomába eredhettek, ahol valódi kincsekre leltek. A lélekemelő produkció arra világított rá, hogy az ősök által kitaposott ösvény ma is láthatatlan térképként segít eligazodni a jelen útvesztőiben, hiszen a múlt tanítása révén könnyebben boldogulhatunk a mindennapok kihívásai között.
A program közös ebéddel folytatódott, majd Kész Margit néprajzkutató, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem tanára tartott előadást a honfoglaló ősökről. A résztvevők emellett lovaskocsikázáson vehettek részt, valamint megismerkedhettek a látogatóközpont nyújtotta lehetőségekkel.
A nemzeti összetartozás napja alkalmából tartottak megemlékezést június 4-én Mezőgecsében. A résztvevők a Kajdy-kúria előtt gyűltek össze, ahol csendes főhajtással tisztelegtek a trianoni békediktátum következményei, valamint a határokon átívelő magyar összetartozás eszméje előtt.
A nemzeti összetartozás napját minden év június 4-én méltatják a magyar közösségek szerte a világon. Az idei esztendőben a békediktátum aláírásának 106. évfordulójáról emlékeztek meg a Kárpát-medencében és a diaszpóra magyarsága körében egyaránt. Az emléknapot az Országgyűlés 2010-ben nyilvánította hivatalosan a nemzeti összetartozás napjává. A kezdeményezés célja annak hangsúlyozása, hogy a történelmi határváltozások ellenére a magyar nemzet egysége megmaradt: a világ különböző részein élő magyarokat közös történelmük, kultúrájuk és anyanyelvük köti össze.
A rendezvény kezdetén Szatmári Viola, a Mezőgecsei Tüzes Liliom hagyományőrző csoport vezetője köszöntötte az emlékezőket. Majd a hagyományőrző csoport dalösszeállítása követett.
Az esemény további részében koszorúkat helyeztek el az emlékműnél. Az életfa előtt csendes főhajtással koszorúzott Balogh György beregszászi magyar konzul, Sin József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke, valamint a hagyományőrző csoport tagjai.
Sin József, a KMKSZ alelnöke hetilapunknak adott nyilatkozatában elmondta: „Kilenc évtizeden át sokszor csak a határokon és a szögesdrótokon keresztül figyelhettük, hogyan élnek honfitársaink az anyaországban és a többi elszakított területen. Immáron 106 év telt el, és ma büszkén mondhatjuk, hogy a kárpátaljai magyarság megőrizte identitását, hagyományait és anyanyelvét. Közösségünk ma is vállalja magyarságát, és büszkén vallja magát a magyar nemzet részének. Jelentős mérföldkő volt 2010, amikor a Magyar Országgyűlés elfogadta a nemzeti összetartozás napjáról szóló törvényt. Ez a döntés a határon túli magyar közösségek számára fontos erkölcsi megerősítést jelentett, és hozzájárult ahhoz, hogy a Kárpát-medencében és a világ különböző részein élő magyarok továbbra is megőrizzék nemzeti identitásukat. Az elmúlt években több országban is megindult a magyar közösségek jogainak és értékeinek nagyobb mértékű elismerése. Szimbolikusnak tekinthető, hogy éppen a nemzeti összetartozás napját megelőzően érkeztek hírek arról, hogy előrelépés történt azoknak a követeléseknek az ügyében, amelyekhez a kárpátaljai magyarság következetesen ragaszkodott. A fejleményeket reménykedve figyeljük, és bízunk abban, hogy a kárpátaljai magyar közösség helyzete Ukrajnában tovább javul, így biztosabb alapokon, erősebben és nagyobb biztonságban építheti jövőjét szülőföldjén.”
Szatmári Viola a megemlékezés kapcsán aláhúzta: „Ősi hagyományainkat soha ne feledjük, népi szokásainkat pedig igyekezzünk megőrizni és továbbadni. Ide tartoznak a gyönyörű magyar népdalok, a hazafias énekek, valamint a rendezvények és hagyományőrző alkalmak, mint a tollfosztás, a tengerihántás vagy a szüreti mulatságok. Csoportunk ezeket a szokásokat hosszú évek óta igyekszik feleleveníteni és bemutatni. Különösen nagy élményt jelent számunkra, hogy továbbvihetjük mindazt, amit az idősebb generáció ránk hagyott. A legfontosabb célunk, hogy ezek az értékek ne merüljenek feledésbe, hanem a következő nemzedékek számára is megmaradjanak. Nagy hangsúlyt fektetünk a helyi népdalkincs megőrzésére is. A Gecséből származó népdalokat személyesen gyűjtöttem össze, házról házra járva, hogy hiteles formában maradhassanak fenn. Ezért is szívügyem a közösség és a hagyományőrző kollektíva munkája.”
A rendezvény végén elhelyezett koszorúk és az elhangzott gondolatok egyaránt azt üzenték, hogy a történelmi megpróbáltatások ellenére a magyar közösségek továbbra is őrzik hagyományaikat, nyelvüket és nemzeti értékeiket.
Az egykori koronavárosban, Visken is megemlékeztek a Nemzeti Összetartozás Napjáról. A helyi KMKSZ Alapszervezet a református templom kertjében tartott ünnepi megemlékezést és koszorúzást, ahol a résztvevők közösen hajtottak fejet a trianoni békediktátum következményei és a határokon átívelő magyar nemzeti összetartozás eszméje előtt. Czébely Ilona, a KMKSZ Viski Alapszervezetének elnöke hangsúlyozta: a Nemzeti Összetartozás Napja emlékeztet bennünket arra, hogy a magyarság a történelmi megpróbáltatások ellenére is egy nemzetet alkot, különösen fontos, hogy a külhoni magyar közösségek megőrizzék identitásukat, hagyományaikat és anyanyelvüket.
Nagybégányban a Nemzeti Összetartozás Parkjában felállított Turul-szobornál csendes koszorúzással méltatták a nemzeti összetartozás napját. A megemlékezés a helyi iskola növendékei és a nagybégányi római katolikus gyülekezet énekkara közös irodalmi-zenés előadásával vette kezdetét. Ezt követően a jelenlévők elhelyezték koszorúikat a Turul-szobor talapzatán.
Sin József: Rákóczi példája évszázadok óta a szabadságra vágyó magyar nép jelképe lett. Koszorúzással és csendes főhajtással emlékeztek meg Kárpátalján a KMKSZ kezdeményezésére a Rákóczi-szabadságharc kezdetének 323. évfordulójáról. A szervezők emlékeztettek: 1703 májusában ezen a vidéken bontott zászlót Esze Tamás vezetésével a szabadságharc, amely később az egész országot megmozgatta. A történészek szerint ez az egyetlen olyan jelentős magyar történelmi esemény, amely Kárpátalja térségéből indult és ide is kötődik lezárása.
A Rákóczi-szabadságharc kezdetének 323. évfordulóján, május 21-én csendes megemlékezésekkel tisztelegtek Kárpátalján a hajdani hősök előtt. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Pro Cultura Subcarpathica közös szervezésében a térség két jelentős történelmi helyszínén idézték fel II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának kezdetét. A KMKSZ vezetőségét mindkét megemlékezésen Sin József és Kulin Zoltán alelnökök képviselték.
A megemlékezéssorozat első állomása Mezővári volt, ahol a KMKSZ szervezésében gyűltek össze az emlékezők a református templomkertben. A megjelenteket elsőként Mester András, a KMKSZ gazdasági-önkormányzati titkára köszöntötte. „1703. május 21-én Tarpán, aztán itt, Mezőváriban a piactéren, majd a borzsovai letérőnél és utána Beregszászban a római katolikus templom előtt Esze Tamás vezetésével megtörtént a Rákóczi-szabadságharc zászlóbontása. Azt lehet mondani, a magyar történelemnek ez az egyetlen olyan eseménye, amely innen a vidékünkről indult, az egész országot megmozgatta, és a vidékünkön zárult is le” – hangsúlyozta.
Ezt követően a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit a történelmi eseményeket őrző Rákóczi-emléktáblánál.
Sin József, a KMKSZ alelnöke a sajtó képviselőinek a helyszínen adott nyilatkozatában kiemelte II. Rákóczi Ferenc történelmi alakját és örökségét: „Nemrég ünnepeltük Rákóczi Ferenc születésének 350. évfordulóját, és úgy gondolom, hogy ebben a nagyvilágban, ahol magyarok is élnek, nincs olyan ember, aki ne ismerné vagy ne hallott volna II. Rákóczi Ferencről. Ugyanis őt a tenni akarás vágya a kor történelmének a középpontjába állította.”
Sin József hozzátette: „Rákóczi példája évszázadok óta a szabadságra vágyó és azért tenni is akaró és tudó magyar nép, magyar emberek jelképe lett. Rákóczi szabadságeszméje évszázadokon át megtartotta és kifejezte a magyar nép szabadságszeretetét. És az ő önzetlen hazaszeretete is nagy szerepet játszik abban, hogy mi, magyarok ma is egyre inkább hiszünk a határok feletti egységes magyar nemzetben.”
A mezővári eseményeket követően a megemlékezés Beregszászban, Esze Tamás szobránál folytatódott a Pro Cultura Subcarpathica koordinálásával. A korhű viseletbe öltözött hagyományőrzők jelenléte és a nagyságos fejedelem lobogójának felvonása mellett ünnepélyesen felolvasták a történelmi brezáni kiáltványt.
Ezt követően Molnár Krisztina, a PCS koordinátora köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyozva a nap történelmi súlyát: „II. Rákóczi Ferenc fejedelem nevében 1703. május 21-én Esze Tamás hadba szólította a magyar nemzetet az elnyomás ellen. A brezáni kiáltvány szavaival reményt és hitet adott mindazoknak, akik készek voltak harcolni »Istennel a hazáért és szabadságért«.”
Beszédében emlékeztetett arra, hogy Esze Tamás kurucai 323 évvel ezelőtt Tarpa és Mezővári mellett Beregszászban is kibontották a Rákóczi-szabadságharc zászlóit. „A kuruc seregek fellépése nem csupán fegyveres ellenállás volt, hanem a szabadság, az összefogás és a nemzeti önrendelkezés örök példája is. A magyar kormány támogatásának köszönhetően ma ismét együtt emlékezhetünk és együtt lengethetjük meg Rákóczi hadba hívó zászlaját – azt a lobogót, amely évszázadok múltán is összeköt bennünket múltunkkal és nemzeti örökségünkkel” – fogalmazott, majd koszorúzásra hívta a jelenlévőket.
A csendes főhajtás és koszorúzás zenei kíséreteként Holozsai Imre, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola oktatója tárogatón szólaltatott meg kuruc dallamokat, méltóképpen megidézve az ősök bátorságát és szabadságvágyát.
A helyszínen Szakál Imre, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem rektorhelyettese osztotta meg gondolatait a sajtó képviselőivel.
„Mint minden megemlékezésnek, én úgy gondolom, ennek is nagyon fontos funkciója az, hogy a közösséget megismertesse a saját múltjával. […] Ha van egy képünk a közös múltunkról, az természetesen a közösségnek a kohézióját, az összetartását erősíti, segíti, illetőleg tájékozódási pontként is szolgál. Ezért is fontos, hogy ezeket az emlékhelyeket fenntartsuk, és igyekezzünk a köztudatban is megtartani” – mutatott rá a rektorhelyettese.
A csendes megemlékezés megerősítette, hogy a múlt hőseinek példája ma is erőt ad a kárpátaljai magyaroknak a kitartáshoz.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem idén is megrendezte a Rákóczi Napok programsorozatát, amelynek célja névadója, II. Rákóczi Ferenc előtti tisztelgés. A rendezvény március 27-i zárónapján ünnepélyes koszorúzást tartottak Beregszászban, a fejedelem lovas szobránál, születésének 350. évfordulója alkalmából, megemlékezve a magyar történelem egyik kiemelkedő alakjáról.
A megemlékezés kezdetén Holozsai Imre, a Tulipan Tanoda Magyar Népművészeti Iskola oktatója a Rákóczi-indulót szólaltatta meg tárogatójátékával. A jellegzetes hangszer hangja a szabadságharc korát idézte meg. Majd korhű viseletbe öltözött fiatalok háromszoros „viváttal” köszöntötték a fejedelmet, felidézve a történelmi idők hangulatát.
„A Rákóczi-induló nem csupán egy zenei mű, hanem a magyar történelem egyik legmélyebb érzelmi erejű jelképe. Hangjai a szabadságvágyat, a kitartást és a nemzeti összetartozást idézik, és minden megszólalásakor felelevenítik a II. Rákóczi Ferenc nevével fémjelzett küzdelmet, valamint a Rákóczi-szabadságharc hősi korszakát. Ezért a Rákóczi-induló minden megszólalása tisztelgés a múlt hősei előtt, és egyben üzenet a jelennek: őrizzük meg hitünket, nyelvünket és kultúránkat, mert ezek tartják meg a nemzetet a történelem viharai között” – emelte ki Molnár Krisztina, a Fodó Sándor Kulturális Központ igazgatója köszöntőjében.
Ezután a jelenlévők koszorúik elhelyezésével és néma főhajtással tisztelegtek a fejedelem születésnapja alkalmából. A koszorúzáson jelen volt Hankó Balázs, Magyarország kultúráért és innovációért felelős minisztere, valamint Varga-Bajusz Veronika államtitkár. A koszorúzási ünnepséget megelőzően Hankó Balázs a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem falai között megrendezett Kérdezd a minisztert! programon is részt vett. Az interaktív találkozón az egyetem hallgatóinak lehetősége nyílt kérdéseket feltenni a miniszternek a felsőoktatásról, tudománypolitikáról és a magyar fiatalokat érintő aktuális kérdésekről.
Koszorút helyezett el továbbá többek között Ferenc Viktória európai parlamenti képviselő is. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) képviseletében Sin József alelnök rótta le tiszteletét II. Rákóczi Ferenc lovas szobránál.
A megemlékezés során a Rákóczi Egyetem Felsőfokú Szakképzési Intézetének kórusa kuruc kori énekeket adott elő, majd az intézmény kamarakórusa ruszin regrutadallal gazdagította a programot.
A rendezvény ezt követően az egyetem főépületében folytatódott, ahol Zrínyi Ilona mellszobránál helyezték el az emlékezés koszorúit. A fejedelem édesanyja iránti tiszteletadás az ünnepség első részének lezárása volt. A program a nap folyamán további eseményekkel folytatódott az egyetem átriumában és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban.
