Szeptember végén elnevezéssel szervezett a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége valamint, Magyarország Beregszászi konzulátusa emlékestet, amellyel csatlakoztak a Petőfi200 emlékév Kárpát- medencei program sorozathoz. A főként megzenésített verseket tartalmazó koncert előtt a résztvevők közösen helyezték el az emlékezés koszorúit a nemzet költőjének 1991-ben állított teljes alakos szobra előtt. Majd a konzulátus Munkácsy termében folytatódott a program. Beregszász és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége számára is nagyon fontos Petőfi emlékezete, ezért is tartottuk illőnek, hogy ne csak a születésnapján, január elsején és március idusán emlékezzünk meg róla de most szeptember végén is, emelte ki Jakab Eleonóra a beregszászi szövetség elnöke. A konzulátus Munkácsy termében az előadás mellet az érdeklődők megtekinthették a Külügyminisztérium álltál összeállított Petőfi a világ körül kiállítást is, ami a közeljövőben útra kél és Kárpátalja több pontján is elérhetővé válik időszakosan. A Beregszászi Magyar Konzulátus Munkácsy termében az elkövetkező két hétben még megtekinthető a kiállítás.
Az előző esztendőkhöz hasonlóan idén is elmaradt a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet 2017 óta 4 évvel ezelőttig minden év szeptemberében megrendezett fergeteges mulatsága, amikoris korabeli magyar viseletekkel, népzenével, kézművességgel idézték volna meg gróf Bercsényi Miklós főispán korát.
A szervezők mégis fontosnak tartják, hogy mindenek ellenére minden évben legalább néma főhajtással emlékezzenek Ung vármegye egykori főispánjára, Rákóczi egyik legjobb barátjára, aki felvirágoztatta Ung vármegyét.
Csütörtökön délután az ungvári vár belső udvarában Magyarország Ungvári Főkonzulátusának és a kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezetek képviselői a PCS kezdeményezésére csendes koszorúzás keretében tisztelegtek Bercsényi Miklós és felesége, Csáky Krisztina emléke előtt.
Az eseményen jelen lévők – Orosz Ildikó, a PCS, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, megyei képviselő, Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora, Cseh Áron, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának vezető konzulja, Balogh Lívia, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, megyei képviselő, Kulin Judit, a KMKSZ Ungvári Szervezetének elnöke, az Ungvári Dayka Gábor Líceum igazgatója – koszorút helyeztek el Bercsényi Miklós és Csáky Krisztina mellszobra előtt.
A rendezvény végén Orosz Ildikó elmondta, miért tartják fontosnak, hogy a háborús helyzet ellenére is megemlékezzenek a vár egykori uráról és feleségéről:
– A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet azt a célt tűzte ki maga elé, hogy minden településnek és városnak a legnevesebb személyiségéről megemlékezzen. Sajnos immár negyedik éve ez lehetetlen, hisz a pandémia alatt sem lehetett nagyobb rendezvényt tartani. De felelősségünk az, hogy az emlékezetben megmaradjon a gróf és felesége emléke, akik kultúrát és európai értékeket hoztak ide.
A rövid megemlékezés alatt a háttérben Vitalija Roszpotnyuk hegedűjátéka szólt.
A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet augusztus 20-án Mezőkaszonyban tartott csendes megemlékezést.
A szervezet 2015-ben ezen a településen indította el Szent István király és az államalapítás ünnepének méltatását, majd Szent István-napi búcsúval bővítve a rendezvényt, a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban megtartott nagyszabású ünnepségbe kapcsolódott be. „Kezdetben itt, Mezőkaszonyban fesztivállal ünnepeltünk, nagyszínpaddal, kézműves sátrakkal, ingyenes kézműves-foglalkozásokkal, ízek és kóstolók utcájával vártuk az érdeklődőket, akik igen nagyszámban megjelentek. Azonban 2015 óta eltelt néhány év, először jött a koronavírus, majd a háború, így most csendes koszorúzással emlékezünk meg Szent István királyról. Szervezetünkkel úgy gondoltuk, hogy mindenképpen emlékeznünk kell, hogy ne feledjük el a kultúránkat, ne feledjük el a történelmünket” – mondta Molnár Krisztina, a PCS programkoordinátora.
A PCS kezdeményezésére 2021-ben a település központján ünnepélyes keretek között avatták fel Szent István király mellszobrát, melyet azóta minden évben a község lakosaival közösen koszorúznak meg augusztus 20-án. A jelenlévők ezúttal is a Túri Török Tibor szobrász által készített alkotás talapzatánál helyezték el az emlékezés koszorúit.
Radvánszky Ferenc helyi református lelkipásztor az egybegyűltekhez szólva a közösség és a lokalitás felvállalásában rejlő stabilitást, a közösség fontosságát, valamint a gyökerekhez való ragaszkodást hangsúlyozta, majd Isten áldását kérte a megjelentekre.
A megemlékezés történelmi színezetét a beregszászi Sztyeppe Lovarda lovasai adták, akik korhű öltözékükkel idézték meg az ezeréves múltat.
Augusztus 20-a az egyik legrégebbi magyar ünnepnap: a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja, Szent István királyunk napja, melyet a kárpátaljai magyarság is minden évben méltat. Az Ukrajnában csaknem másfél éve zajló háború miatt, ahogy tavaly, úgy sajnos idén sem voltak nagyszabású rendezvények. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség mai programjainak egyik helyszíne a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékpark volt, amit a vidék legjelentősebb emlékhelyeként tartanak számon, hisz az itt feltárt honfoglalás kori leletek bizonyítják, hogy őseink nem csupán átvonultak a területen, hanem le is telepedtek itt. A vidék magyarságának képviselői a parkban lévő Szent István szobornál helyezték el az emlékezés koszorúit. A szórványban élő magyarság is megemlékezett államalapító Szent István királyról. Aknaszlatinán a nevét viselő római katolikus templomban lezajló ünnepi szentmisét és a hagyományos körmenetet követően az egybegyűltek megkoszorúzták a templomkertben álló Szent István szobrot. Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-Vidéki Középszintű Szervezetének elnöke elmondta, hogy örül annak, hogy nem csupán az aknaszlatinai magyar közösség, de a távolabbi településen élők is megtisztelték jelenlétükkel a csendes megemlékezést. A Pro Cultura Subcarpathica államalapító Szent István királyunk 2021-ben ünnepélyes keretek között felavatott, mezőkaszonyi mellszobránál tartotta augusztus 20-ai megemlékezését. A szervezet 2015-ben épp ezen a településen indította el a nemzeti ünnepünk tiszteletére tartandó esemény sorozatát. Idén azonban a háború minden tervet felülírt. Az esemény történelmi színezetét a Beregszászi Sztyeppe Lovarda lovasai biztosították, akik korhű ruházatukkal erősítették az ősmagyar összképet. A jelenleg hatályos ukrán törvények értelmében tilos nagyobb rendezvényeket szervezni, a kárpátaljai magyarság azonban reméli, hogy jövőre már nyugalomban, vendégekkel és ünnepi műsorral tudja méltatni augusztus 20-át.
A Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban szervezett csendes megemlékezést a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) augusztus 20-án, Szent István király és a magyar államalapítás ünnepén.
Augusztus 20. olyan ünnep a magyarság számára – éljenek a világ bármely részén –, mely egyszerre emlékeztet a múltra és tölti meg reménnyel a jövőt. A magyar államiság alapjainak lerakásával, az egyházi és világi intézményrendszer kiépítésével és a kereszténység felvételével István király tudatosan tette Európa szerves részéve Magyarországot. Alakja és emléke ezer év elteltével is helyet kap a magyarok életében.
A Beregszász közelében található Tiszacsomán feltárt honfoglalás kori temetőt a vidék egyik legjelentősebb emlékhelyeként tartják számon, ugyanis egyértelmű bizonyítékként szolgál, hogy a Vereckei-hágón több mint 1 100 évvel ezelőtt átkelt honfoglalók egy csoportja a Tisza-menti rónaságra érve ezen a területen telepedett le. Ezen a területen, a több mint ezeréves temető északi részén 1996-ban a KMKSZ kezdeményezésére emlékparkot alakítottak ki. Három éve egy impozáns látogatóközpontot hoztak létre a park mellett, mely az emlékparkkal együtt az itt feltárt honfoglalás kori temető régészeti leletanyagát ismerteti meg az érdeklődőkkel. A központ és a közelében található állatsimogató 2020-as átadása óta rengeteg embert vonzott ide, emellett számos rendezvénynek biztosít kiváló helyszínt. Mester András, a KMKSZ gazdasági-önkormányzati titkára az alkalom elején arra emlékeztetett, hogy a koronavírus-járvány, majd a háború kitörése miatt az itt szervezett hagyományos és nagyszabású rendezvények elmaradtak, azonban csendes koszorúzások keretében az elmúlt években is megemlékeztek a történelem jeles évfordulóiról és alakjairól.
A mostani eseményre a hagyományokhoz hűen a Szent István-napi templombúcsút követően került sor. A Szent István nevét viselő tiszacsomai görögkatolikus templom az államalapító király ereklyéjét is őrzi.
Miután Balega Beatrix tiszacsomai kislány elszavalta Tóth Enikő Szent István király emlékére című, ma is aktuális és elgondolkodtató versét, a jelenlévők – köztük Bacskai József ungvári magyar főkonzul, Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának misszióvezetője, Barta József, a KMKSZ alelnöke, Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) elnöke, Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke, Vince István és Horváth László, a Beregszászi kistérség alpolgármesterei, Mester András, a KMKSZ gazdasági-önkormányzati titkára, Kovács Szvitlána, Tiszacsoma elöljárója, Rácz János, a KMKSZ Tiszacsomai Alapszervezetének elnöke, Molnár Krisztina, a PCS koordinátora és Reskó-Papp Angéla, a tiszacsomai Bokréta hagyományőrző csoport vezetője – elhelyezték az emlékezés koszorúit a Szent Istvánt ábrázoló fából készült szobor talapzatához.
Ezután Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye Beregszászi Magyar Esperesi Kerületének püspöki helynöke felidézte Szent István király személyét – akinek alakja egy évezred elteltével is megmaradt minden magyar emlékezetében –, majd Isten áldását kérte a jelenlévőkre.
„Augusztus 20-án Szent István király szobrának koszorúzásával, az Ukrajnában dúló véres háborúra és a hadiállapotra való tekintettel csendesen méltatjuk a magyarok államalapító és államszervező királyát, egyúttal azt az életutat és élettevékenységet, ami az ő szentté avatásához vezetett, azt az örökséget, hagyományt, üzenetet és iránymutatást, ami a magyarságot átsegítette évszázadokon keresztül az élet viharain és megpróbáltatásain” – emelte ki a koszorúzást követően Barta József, a KMKSZ alelnöke, folytatva: „Ma Magyarország küzd a keresztény Európáért, küzd a független nemzetek Európájáért, küzd a békéért és a haladásért. A magyar nép története – annak ellenére, hogy tele van fájdalmas, sőt tragikus eseményekkel – összességében egy sikertörténet, hiszen csak nagyon kevés nép mondhatja el magáról azt, hogy több mint ezer éve van saját állama, identitása erős, szabadság- és hazaszeretete igen magas, fejlődik és van pozitív jövőképe. Sokkal több azon népeknek a listája, melyek az elmúlt ezer évben egyszerűen eltűntek a történelem színpadáról.”
„Mi, kárpátaljai magyarok kell, hogy bízzunk abban, hogy ez a véres háború belátható időn belül és számunkra is kedvező módon véget ér, és közösségünk túléli, megmarad, és egy békés korszakát tudja megélni, egy felívelő korszakpályára tér, s azon halad tovább” – fűzte hozzá reménykeltően és biztatóan a KMKSZ alelnöke.
Szent István napi megemlékezést tartottak az ünnep előestéjén Guton. A településen 2000-ben állítottak emlékhelyet államalapító királyunk tiszteletére Veres Péter festőművész tervei alapján. Nagyon fontosak azok az irányelvek, amelyeket Szent István lefektetett, hiszen ezeknek köszönhetően maradhatott meg nemzetünk, itt Közép-európában, emelte ki Sin József a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Beregszászi Járási Középszintű Szervezetének elnöke. A csendes megemlékezést és koszorúzást követően, elkezdődött az immár hagyományos Szent István torna, ahol a környező települések csapatai mérkőztek meg egymással. Az idei Szent István tornára 2 ifjúsági, valamint 6, idősebbekből álló csapat érkezett. A résztvevők között voltak a kígyósiak. A csapatkapitány, Derceni Béla szerint ez a torna nem csak a fociról, hanem a barátságról is szól. A kígyósiak nem csak a barátságos tornák állandó résztvevői, de hosszú idők óta megmérettetnek a járási bajnokságban is. Fontos, hogy a háború ellenére is szervezzünk a közösségeknek ilyen alkalmakat, amikor kicsit együtt lehetünk régi ismerősökkel, barátokkal – mondta Lokita István, a Beregszászi Járási Katonai Adminisztráció vezető helyettese. A IV. Szent István labdarúgó torna tökéletes alkalom volt arra, hogy a közösség sportkedvelői együtt emlékezzenek meg nemzeti ünnepünkről.
Július 16-án a Nagyságos Fejedelem emlékét, valamint a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatáját méltatta csöndes koszorúzással a Felső-Tisza-vidék magyarsága felkeresve az Égermező (Vilsáni) előtt található Bovcár-kutat.
A legenda szerint a helyiek elbújtatták a Nagyságos Fejedelmet a németek elől, aki hálából segített a falunak kutat ásni és kikövezni az oldalát. A megemlékezésen Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke elmondta: „Valamikor ötven évvel ezelőtt motorbiciklivel jöttünk ide először a forráshoz. A helyiek megőrizték az Osztrák‒Magyar Monarchia idejében állított emléktáblát. A kutat a KMKSZ 2020-ban felújíttatta. A helyi lakosság úgy ismeri ennek a településnek a nevét, hogy Bovcár, ami azt jelentette, hogy itt volt a cár. Rákóczit a ruszinság végtelenül kedvelte, hiszen egymásra voltak utalva akkor is, mi pedig most is egymásra vagyunk utalva. Nagyon fontos, hogy minden Rákóczi-emlékhelyeket megőrizzünk, hiszen a szabadságharc bölcsője a kárpátaljai vidékről indult el. A kezdet az valahol az első győztes csata volt Újlak mellett, s a befejezés is valahol itt. Ezért fontos, hogy vigyázzunk ezekre a helyekre” ‒ mondta el Sari József.
Az emlékező gondolatokat követően a megjelentek elhelyezték a megemlékezés koszorúit. Az eseményen jelen volt Buczkó István beregszászi magyar konzul.
Csendes koszorúzással emlékezett meg a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájáról a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség július 16-án a tiszaújlaki Turul-emlékműnél.
A kárpátaljai magyarság a koronavírus-járvány kitöréséig minden évben nagyszabású rendezvény keretében méltatta a Rákóczi-szabadságharc 1703. július 14-én lezajlott első kuruc győzelemmel végződött ütközetét, mely komoly szerepet játszott II. Rákóczi Ferenc mozgalmának kiteljesedésében. Bár a pandémia azóta elmúlt, egy sokkal rosszabb jelenre ébredtünk egy reggel, mely sok tízmillió ember életét változtatta meg. Az emlékezés a békés, boldog időkben is nagyon fontos, egy háborúban pedig különösképpen releváns.
A hagyományokhoz hűen megkoszorúzták Esze Tamás kuruc brigadéros emléktábláját a Tiszaújlak központjában álló egykori Sóház épületénél. A helyszínen Bencze Rudolf, a KMKSZ Tiszaújlaki Alapszervezetének elnöke röviden felidézte a Rákóczi-szabadságharc helyi vonatkozású történéseit, szót ejtve arról az 52 tiszaújlaki lakosról, akik csatlakozva a mozgalomhoz, szintén részt vettek a Habsburg abszolutizmus ellen vívott első jelentős csatában. Az ő emléküket őrzi az Esze Tamás emléktáblája alatt elhelyezett márványtábla.
A résztvevők ezután a Tisza partjánál – a 320 éve zajlott csata helyszínén – gyülekeztek. Az itt található dombtetőn nyúlik a magasba az az obeliszk, melynek tetején áll szárnyait széttárva a szabadságot jelképező turulmadár. Az első turulmadaras emlékoszlopot 1903-ban emelték, azt azonban a szovjet hatóságok lerombolták. A kárpátaljai magyarok 1989-ben visszaállították a Turul-emlékművet és újraavatták a szobrot.
A koszorúzás előtt a jelenlévők egyperces néma főhajtással emlékeztek az orosz‒ukrán háború áldozataira.
A rendezvényen Schreiner Sándor tárogatóművész Rákóczi-kori dallamokat adott elő, valamint a benei fiatalokból álló csoport verses-énekes összeállítással tette meghitté azt.
Az emlékezés és a tisztelet koszorúinak elhelyezését követően a sajtónak Barta József, a KMKSZ alelnöke nyilatkozott. „Ez volt a nyolc évig tartó szabadságharc első győztes ütközete, amelyben vállvetve és hősiesen küzdöttek együtt magyarok és ruszinok. Erre a hősies küzdelemre sajnos ma is szükség van. Az orosz agresszió miatt a keleti és déli fronton kárpátaljai magyarok százai és több ezer kárpátaljai ukrán és ruszin vív véres küzdelmet, háborút Ukrajna szuverenitásáért, területi integritásáért. Nagyon bonyolult és nehéz időket élünk. A jelen viharait és megpróbáltatásait, kihívásait csak igen erős gyökérzettel lehet túlélni és átvészelni. Ezért kell emlékeznünk! Ezért kell a múltba gyökereznünk, hogy erős gyökérzettel rendelkezzünk, és ebből levonni a tanulságokat és erőt meríteni” – hangsúlyozta Barta József, hozzátéve: „Csak a hitben erős, odaadó, kitartó, áldozatvállaló és kellő bátorsággal és bölcsességgel rendelkezők biztosíthatják Kárpátalján a közösségnek a megmaradását. Ez egyre nehezebb lesz, mert létszámunkban megcsappantunk, erőnkben és minőségünkben meggyengültünk, de azért még vagyunk, és ha össze- és kitartunk, küzdünk és dolgozunk, akkor meg is fogunk maradni!”
A KMKSZ alelnöke arra is emlékeztetett, hogy a turulmadár a magyarok számára a szabadság szimbóluma, ezért aki ilyen emlékművet rombol, az a szabadság ellen lép fel.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség minden évben méltatja a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájának évfordulóját. Az ütközetet Tiszaújlak határában vívták 1703. július 19.-én. Az idén a több mint 500 napja tartó háború miatt csupán csendes megemlékezések zajlottak. A résztvevők Tiszaújlakon megkoszorúzták Esze Tamás emléktábláját, amely az egykori sóház falán van elhelyezve. A helyi magyarok mindig tisztában voltak a sóház jelentőségével és büszkék Tiszaújlak a magyar történelemben játszott szerepével. A résztvevők a sóháztól vonultak át a Tisza partjára, a 320 éve zajlott csata helyszínére. Az itt létrehozott dombtetőn nyúlik a magasba az az obeliszk, amelynek tetején a szabadságot jelképező Turul madár látható. Az emlékművet 1903-ban emelték, amelyet a szovjet hatóságok lebontottak. A helyi magyarok 1989-ben visszaállították. A rendezvényen Schreiner Sándor tárogatóművész Rákóczi-kori dallamokat adott elő. A megemlékezés itt is koszorúzással zárult. A KMKSZ Égermezőn is megemlékezett a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájáról. A huszti járáshoz tartozó településen a Bovcár-kút őrzi Rákóczi emlékét, megnevezése pedig azt jelenti, hogy „itt járt a cár, a fejedelem”. II. Rákóczi Ferencet ugyanis a helyiek elbújtatták a németek elől. A legenda szerint a fejedelem, mivel a falunak nem volt kútja hálából segített kiásni azt és kőből kirakni a falát. A fejedelem nevét nem csupán a helyi magyarság, hanem a ruszinság is méltatja.
„A magyar nép több mint ezeréves tapasztalata az, hogy a népek képesek békében együtt élni, szokásaikat, hagyományaikat, kultúrájukat, történelmüket, függetlenségüket, anyanyelvüket emberöltőkön át meg tudják őrizni, és egymást gazdagítva mindezt a jövő nemzedékeinek jogbiztonságban képesek továbbadni. Ez a bátor egymást megbecsülő ezeréves tapasztalat fennmaradásunk egyik záloga, amely biztosítja az itt élők és családjaik számára a szülőföldön való megmaradást, a határokon átívelő gazdasági együttműködést és kölcsönös lelki gyarapodást” – emelte ki beszédében Bacskai József ungvári magyar főkonzul a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban tartott megemlékezésen június 25-én.
A rendezvény elején a jelenlévők egyperces néma főhajtással emlékeztek a háborúban elhunyt áldozatokra.
A Vereckei-hágón több mint 1 100 évvel ezelőtt átkelt honfoglalók egy csoportja a Tisza-menti rónaságra érve a mai Tiszacsoma határában telepedett le – idézte fel köszöntő beszédében Rácz János, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Tiszacsomai Alapszervezetésnek elnöke.
A régészek először mintegy 130 éve kezdtek el ásatásokat végezni a területen, miután egy honfoglalás kori település nyomaira bukkantak. Közel száz év elteltével a szakértők több mint egy évezredes titkokat, ma múzeumokban őrzött emlékeket rejtő leletre bukkantak: egy X. századi magyar határvédő közösség nyughelyét és egy korabeli települést tártak fel – ezek az eredmények meghatározó bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a magyarok letelepedtek a vidéken.
1996-ban a KMKSZ kezdeményezésére a több mint ezeréves temető északi részén emlékparkot alakítottak ki, ahol azóta évente megszervezték a honfoglalási emlékünnepséget, majd a koronavírus-járvány és a háború kitörése miatt ezek a nagyszabású rendezvények elmaradtak, azonban csendes koszorúzásra az elmúlt években is sor került.
A Tiszacsomától alig száz kilométerre található Geszteréd község határában 1927-ben rátaláltak egy honfoglaló fejedelem sírjára, mely a mára világhírűvé vált aranyszablyát rejtette. A geszterédi szablya nagy hasonlóságot mutat a Bécsben megtekinthető aranyszablyával, amely szakértők szerint egy XI. századból való kijevi ötvösmunka. Ezt a szablyát Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem adta vejének, aki később I. András néven magyar király lett. „A Magyarországon és Ukrajnában élőket tehát nemcsak most és ma köti össze a bajban a sorsközösség, az európai kapcsolat, hanem ilyen sorsközösség, rokoni kapcsolat és egymásra utaltság már létezett a honfoglalás korában és majd az azt követő évszázadokban is” – emelte ki köszöntőjében Bacskai József ungvári magyar főkonzul, hozzátéve: „A múltban történtek és az ősök, elődök tetteinek emlékezete, részletes ismerete alapozza meg számunkra a közös jövőt, példát mutatva mindennapi gondjaink, problémáink párbeszéddel történő megoldására is.”
A diplomata hangsúlyozta: Magyarország a háború első pillanatától szolidáris a háborúban álló, hősiesen küzdő és méltóságát megőrző Ukrajna és azon belül Kárpátalja népével, a kárpátaljai magyarokkal. A Magyar Országgyűlés az elsők között ítélte el az orosz agressziót, a háborút, Magyarország a háború kitörésének első napja óta következetesen kiáll Ukrajna területi szuverenitása mellett, s álláspontja immár több mint egy éve egyértelműen, hangosan is kimondva változatlan: a diplomáciai rendezés és az igazságos béke pártján áll.
Magyarországon egyhangú politikai döntés van azt illetően, hogy az ország addig folytatja a humanitárius segítségnyújtást, amíg szükség lesz rá, folytatódnak a háború elől menekülteket, valamint a magyar közösségeket és intézményeket támogató programok és ukrajnai újjáépítési projektek – tette hozzá Bacskai József.
Ki vagyok én? Melyik néphez tartozom? Kik voltak őseink? Mivel gazdagították Európa kultúráját? Honnan érkeztünk és milyen kulturális értékekkel bírunk? Ezek a kérdések előbb-utóbb mindenkiben megfogalmazódnak, és sokan megpróbálják megtalálni a válaszokat is – mutatott rá beszédében Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke. „Büszkén beszélhetünk múltunkról, örökségünkről: a táltos kultúrától a kereszténységig, az államalapítástól az Európát védő harcokig, a számtalan szabadságharcunkig, s találmányainkról, felfedezéseinkről, melyek gazdagították az emberiséget” – mondta.
„Itt, Tiszacsomán szívmelengető érzés a nemzeti örökségről és összetartozásról beszélni. Itt, Árpád vezér és Szent István király szobra mellett elsősorban azt akarhatjuk, hogy legyünk jó magyarok, akik itt új erőre kapunk, hiszen a földünk alatt ősi magyarok nyugszanak, akik fennmaradtak utódaikban – bennünk” – szögezte le Sin József, majd Mikes Kelemen gondolatait idézve a megjelentekhez így szólt: „Ne feledjük: »Vagyunk, akik voltunk, s leszünk, akik vagyunk«”.
„Az az Isten, aki az ő választott népét óvta és vezette, óvjon és vezessen bennünket is, a mi népünket is” – kérte Isten áldását a megemlékezésre és az egybegyűltekre a köszöntőket követően Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye Beregszászi Magyar Esperesi Kerületének püspöki helynöke.
A rendezvényen szót kért Bakancsos László helyi lakos, a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetettje is.
A kulturális műsor keretében elsőként a tiszacsomai Bokréta hagyományőrző csoport mutatott be rábaközi és szatmári táncokat, majd elhangzott Babits Mihály Áldás a magyarra című verse Jancsik Félix előadásában. Ezután a Mezőgecsei Művelődési Ház Tüzes Liliom hagyományőrző csoportja a magyar identitásról, megőrzésének fontosságáról énekelt, s végül Ábrány Bence elszavalta Juhász Gyula Trianon című versét.
A rendezvény végén a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit a park közepén álló emlékműnél, valamint Árpád vezér és Szent István király szobrának talapzatánál.