Fiatal kárpátaljai képzőművészek alkotásaiból nyílt kiállítás Magyarország Ungvári főkonzulátusán. A külképviselet évek óta biztosít bemutatkozási lehetőséget a feltörekvő, tehetséges alkotóknak. Ezúttal tizenkét festő és grafikus műveit tekinthették meg az érdeklődők. Kárpátalján jelentős múltja van a képzőművészetnek. A helyi művészek legtöbbször a kárpátaljai hagyományokból merítenek. A sokszínű és gazdag táj, az itt élő emberek kimeríthetetlen ihletforrást jelentenek az alkotók számára. Az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezet Ifjúsági Tagozatának célja, hogy lehetőséget biztosítson a Művészeti Akadémia végzőseinek, hogy kibontakozzanak és idővel az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség tagjává válhassanak. A kiállításon csendéletek, tájképek, absztrakt alkotások tekinthetők meg. Olyan művészek alkotásai ezek, akik még keresik a saját útjukat. Az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezet Ifjúsági Tagozatának kiállítása egy hónapig tekinthető meg az Ungvári Magyar Főkonzulátus aulájában. Aki pedig szeretné, meg is vásárolhatja az alkotásokat, ezzel is segítve az ifjú művészek további kibontakozását.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusa évek óta rendszeresen bemutatkozási lehetőséget biztosít a kárpátaljai művészeknek. Csütörtökön különleges kiállításmegnyitót tartottak a külképviseleten, ahol ezúttal az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezete Ifjúsági Tagozatának tagjai állították ki alkotásaikat.
A megjelenteket Albertné Simon Edina konzul köszöntötte, s felolvasta azoknak a fiatal művészeknek a nevét, akiknek az alkotásai megtekinthetők: Szvitlana Fedor, Pavlo Marinec, Jana Mahej, Olga Szokoljuk, Olekszij Dinnik, Jevhen Cap, Tarasz Hodvan, Julianna Labik, Olekszandr Kofel, Vladiszlav Nejkaljuk, Jaroszlava Katran és Inessza-Szimóna Borka.
– Szinte már hagyomány, hogy főkonzulátusunkon rendszeresen bemutatkozási lehetőséget biztosítunk kárpátaljai magyar és ukrán képzőművészeknek, ugyanakkor fontos célkitűzésünk, hogy a fiatal generációk számára is megjelenést biztosítsunk. Célunk, hogy törekvéseikben támogassuk azokat a fiatal művészeket, akik lendületükkel, tehetségükkel már most kiemelkedő alkotásokat tudhatnak maguk mögött – emelte ki Bacskai József főkonzul és kitért arra, hogy Kárpátalján jelentős múltja van a képzőművészetnek.
– A kárpátaljai festőművészet egyedi és páratlan, a helyi művészek alkotásai pedig legtöbbször a kárpátaljai hagyományokból építkeznek. A sokszínű és gazdag táj, az itt élő emberek kimeríthetetlen ihletforrást jelentenek az alkotók számára. Fontos megmutatni azt a gazdag kulturális örökséget, amellyel Kárpátalja büszkélkedhet. Fontos az is, hogy a fiatal kárpátaljai képzőművészek bemutathassák tudásukat, hiszen közös értékeink megőrzése és gyarapítása mindannyiunk számára kulcsfontosságú – hangsúlyozta az anyaországi diplomata.
A most bemutatkozó művészeket illetően Bacskai József elmondta, ismerik a minőségi munka fogalmát, egyben olyan emberek, akiket a jövőben is látni szeretnénk: üdék, vidámak és sikeresek, akik ki tudják fejezni magukat, kitűnnek társaik közül, legyen szó a képzelőerőről, a tervezésről, kreativitásról, és akiknek különböző technikákkal készült munkái gondolatébresztők. Végezetül sok sikert kívánt a fiatal művészeknek az alkotói munkássághoz és arra kérte őket, hogy életük során az a szent tűz lobogjon bennük is, amely egykor a kárpátaljai festőiskola alapítóit és a többi nagyot repítette az egekbe.
Andrij Seketa, a Kárpátaljai Megyei Tanács első alelnöke köszöntőjében megjegyezte: általában neves, idős művészek alkotásait láthatjuk, most pedig fiatal alkotók mutatkoznak be.
– Meggyőződésem, hogy a mostani kiállítás fontos pont lesz a kezdő művészek alkotói önéletrajzában. Ez a vernisszázs kiváló példája a fiatal kárpátaljai művészek tehetségének és kreativitásának. Munkáik nemcsak személyes látásmódokat és érzelmeket tükröznek, hanem régiónk kulturális örökségének gazdagságát is – mutatott rá az alelnök, majd köszönetét fejezte ki a szervezőknek, akik a kárpátaljai ecsetmesterek munkásságának bemutatásához adnak teret, valamint minden művésznek, aki bemutatta munkáit. – Az önök munkája és tehetsége új színekkel tölti meg életünket, ezek a kiállítások mindannyiunk számára inspirációt és örömöt jelentenek – fogalmazott.
– Imponál, hogy ez a hely számos kimagasló kiállítás helyszíne volt már, ám a mostani különleges abból a szempontból, hogy fiatal művészeknek biztosítottak bemutatkozási lehetőséget – mondta Viktor Kravcsuk, a megyei kulturális főosztály helyettes vezetője. – A kiállító festőtehetségek útjuk elején járnak, van még mit tanulniuk, de bízunk benne, hogy tapasztalatra tesznek szert és hasonló magasságokba emelkednek, mint tanítómestereik.
Borisz Kuzma, a Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke megjegyezte: nagyon gyorsan repül az idő, mintha csak tegnap történt volna, amikor ő és generációja mutatkozott be a nagyközönség előtt, de az ajtón már kopogtat az új, komoly nemzedék.
– Mindez, arról tanúskodik, hogy az élet rövid, de a művészet örök – mutatott rá Borisz Kuzma. – A mai kiállítás azt is üzeni a számunkra, hogy van kinek átadnunk a stafétát, egy tehetséges művésznemzedék követ majd minket, akiknek tagjai alkotómunkájukkal tovább viszik a kárpátaljai festőiskola szellemiségét és tradícióit. Több tehetséges fiatalt rövidesen a tagjaink közé választunk, hiszen ez az élet rendje.
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Szvitlana Fedor két kör formájú alkotása mindenki tetszését elnyerte. Nem csupán a formája tér el a megszokott négyzet vagy téglalap alakú festményektől, hanem a technikája is. Mindkettő légies, könnyed, mintha egy színes selyemkendő libbenne az alkotásokon.
– A Jin-jang és a Medúza című képet alkoholos tinta (ink) technikával készítettem. Mivel az alkoholos tinta eléggé „önálló”, arra fut, amerre akar, speciális ragasztóval határokat szabtam neki, hogy sikerüljön az elképzelésem.
A tárlat másik favoritja a sötétzöld alapon szinte világító sárga tavirózsákat ábrázoló festmény volt. Szerzőjétől, Olekszij Denniktől megtudtuk, hogy ez a Mindennek van saját fénye című sorozatának a része.
– A kertünkben álló, közel 200 éves körtefával kezdődött. Egész életünkben ettük a gyümölcsét, a fa már kiszáradt, de a körte ízére emlékszünk, s mintegy köszönetként megfestettem azt a fát. Azóta változott a koncepció, de az alap maradt: különböző világító objektumokat örökítek meg, fákat, növényeket, ami szimbolikus.
A tárlat előzetes egyeztetést követően munkanapokon megtekinthető a főkonzulátus aulájában.
Az ismert ungvári művészházaspár – Borisz Kuzma festő, grafikus, Ukrajna népi művésze, az Ukrán Nemzeti Művészeti Akadémia tagja, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátalja Megyei Szervezetének elnöke és felesége, Viktória Kuzma képzőművész, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség tagja – munkásságából nyílt kiállítás Magyarország Ungvári Főkonzulátusán Ketten címmel.
A külképviselet 2024-ben folytatja a kárpátaljai művészcsaládokat bemutató kiállítássorozatát. Az új tárlat ünnepélyes megnyitójára csütörtökön délután került sor. A kiállításon a művészpár 20 alkotása kerül bemutatásra.
Borisz Kuzma urbanisztikus alkotásaiban a színek kavalkádja dominál, a szimbólumok fontos szerepet játszanak, míg Viktória Kuzma különleges atmoszférájú üvegfestményei a művészi kifejezésmód új lehetőségeit tárják elénk, sikeresen ötvözve a klasszikus formákat a modernizmus elemeivel. A házaspár elhivatottságával, tehetségével, a kárpátaljai festőiskola hagyományaira reflektáló egyedi művészi eszköztárával és világlátásával kitüntetett helyet foglal el a kárpátaljai kortárs képzőművészetben. Borisz Kuzma több mint 20 egyéni kiállítás szerzője Ukrajnában, Ausztriában, Magyarországon, Szlovákiában, Horvátországban és Csehországban. Egyes alkotásait Ukrajna, Románia és Szlovákia múzeumai őrzik. Viktória kevésbé ismert alkotó.
– Borisz Kuzmát nem kell bemutatni, nemcsak kitűnő és Ukrajna határain kívül is jól ismert festőművész, hanem egyben közéleti személyiség is, aki több mint 23 éve vezeti az ukrajnai képzőművészeti szövetség kárpátaljai szervezetét, rég megdöntötte Kassai Antal rekordját, aki 15 évet töltött ebben a megtisztelő és felelősségteljes tisztségben – emelte ki Vida László, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának első beosztott konzulja, és megosztotta a jelenlévőkkel, hogy jómaga nagyon szereti a művészetét, amely modern eszközökkel, anyaghasználattal, formákkal nyúl vissza a XX. századi kárpátaljai festészet gazdag hagyományaihoz.
Elhangzott, hogy az alkotómunkában Viktória és Borisz más-más úton jár, de ez a tárlat megmutatja azt, ami közös a művészi világlátásukban.
– A kiállítás címe Ketten. Ez telitalálat, mert kiemeli, hogy ketten együtt lenni mindig más, magasabb minőséget jelent, mint külön-külön élni vagy alkotni. Ezt az analógiát továbbvinném, mert amikor Magyarországra és Ukrajnára, a két szomszédra gondolok, akkor is igaz, hogy ketten többek lehetünk, mint külön-külön. Ezért örömteli, hogy elindult egy párbeszéd a magyar–ukrán állami vezetők között, amelytől a jószomszédi viszony és a sokoldalú együttműködés fejlesztését várjuk. Azokat a pontokat keressük, ahol egyetértünk, ott igyekszünk erősíteni az együttműködést. Azokban a kérdésekben pedig, amelyekről másképp gondolkodunk, az eltérő álláspontok és érdekek kölcsönös tiszteletben tartására törekszünk. Kárpátalja, a kárpátaljai vezetés nagyon fontos szerepet játszik ebben a folyamatban.
Nem vagyunk egyformák, mégis megteremthető a harmónia közöttünk, számomra, diplomata számára elsősorban ezt üzeni Viktória és Borisz Kuzma mostani kiállítása is – zárta gondolatait Vida László.
Megyei és városi vezetők, művészek, barátok, rokonok gratuláltak az alkotópárosnak a megnyitón. Andrij Seketa, a Kárpátaljai Megyei Tanács első alelnöke megköszönte a főkonzulátus vezetőségének a kárpátaljai képzőművészek kiállítássorozatának megszervezését, amely hozzájárul a kulturális diplomácia fejlődéséhez, és erősíti az országok közötti kapcsolatokat. Köszönetét fejezte ki azoknak a művészeknek is, akik alkotásaikkal vidékünk művészeti évkönyvét gazdagítják.
Jevhen Tiscsuk, a megyei kulturális főosztály vezetője gyermekkora óta rajongott egy Boris nevű művész iránt, de az amerikai volt, így amikor egy kárpátaljai kiállításon látott Borisz névvel jelzett alkotást, rögtön felkeltette a figyelmét. Azóta személyesen is megismerte az alkotót és szoros munkakapcsolat van közöttük.
Olena Prihogyko művészettörténész az alkotópárt méltatva megjegyezte, hogy kreatív párosban dolgozni rendkívül nehéz, ugyanakkor rendkívül felelősségteljes.
– Feleséged személyében az első nézőt, az első kritikust és a jóindulatú bírót látod. Ugyanakkor hatalmas felelősséget érez előtte és mindannyiunk előtt. Borisz és Viktória duettje rendkívül harmonikus. Természetesen, amikor két erőteljes kreatív személyiség dolgozik egymás mellett, tudat alatt kölcsönös befolyást éreznek. Az alkotói ötletekről van szó, amelyeket a művészek életre keltenek, a mély szellemiségről, amely egyesíti őket – mondta Olena és örömmel konstatálta, hogy a Kuzma házaspár néhány alkotásukat a megyei szépművészet múzeumnak ajándékozta. Mint mondotta, ez különösen fontos, mert a jelenlegi nehéz időszakban nincs anyagi lehetőség festményeket vásárolni, s tartanak attól, hogy az intézmény gyűjteményében fehér folt marad a mai művészek alkotásait illetően.
Végezetül Viktória és Borisz Kuzma köszönetet mondott a szervezőknek és frontvonalban harcolóknak.
Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) március elején hat új hagyománnyal bővítette a szellemi kulturális örökségek listáját Németországban, köztük a berlini technót, amely nemcsak a német főváros éjszakai életének ikonikus eleme, hanem az egyik legjövedelmezőbb szórakoztatóipari terméke is.
Berlin világhírűvé vált a pezsgő techno-klubszcénáról, amely fiatalok és idősek millióit vonzza minden évben a városba. A helyszín és a zene szinte elválaszthatatlanok egymástól, de még így is sokakat meglepett, hogy a műfaj felkerült az UNSECO listájára, olyanok mellett, mint a francia bagett vagy a lipicai lótenyésztés.
Ez egy újabb mérföldkő a producerek, a művészek és a klubüzemeltetők számára, és segíteni fog abban, hogy értékes, védelemre és támogatásra érdemes ágazatként legyünk elismerve – nyilatkozta a bejelentés után Lutz Leichsenring, a berlini klubokat és kulturális promótereket tömörítő szervezet, a Clubcommission elnökségi tagja a Deutsche Welle-nek.
Az UNESCO szerint a szellemi kulturális örökség elsősorban olyan kulturális kifejezési formákra utal, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az emberi kreativitáshoz és hagyományokhoz, és amelyeket generációkon keresztül adnak tovább, folyamatos fejlődés mellett.
Ide tartoznak az olyan gyakorlatok, rituálék, ismeretek, készségek és előadóművészetek, mint a zene, a tánc és a színház, amelyeket meg kell őrizni és életben kell tartani.
A berlini techno lehet a lista legjövedelmezőbb hagyománya
A német főváros kétségtelenül az elektronikus zene nemzetközi központja, a betondzsungelben pedig több mint 1600 művészeti és kulturális helyszínt, klubbot és koncerttermet lehet felfedezni. A látogatók a világ minden tájáról érkeznek, és még a városvezetés is elismeri, hogy a techno az egyik legnagyobb turisztikai húzóerejük. Bár a koronavírus-járvány átmenetileg véget vetett a dübörgő koncerteknek és raveknek, az iparág úgy állt talpra, mintha mi sem történt volna,
A Clubcommission statisztikái szerint ráadásul már évente 1,48 milliárd eurót termel.
Pedig a legtöbb létesítmény régi, kihasználatlan épületekben működik, így lehelnek életet a kiürülő berlini iparnegyedekbe, a szervezők és a zenészek pedig gyakran bőkezűen támogatják a műemlékvédelmet is.
Milyen hagyományok kerültek fel még a listára?
Az UNESCO-bizottság és kulturális miniszterek konferenciáján Claudia Roth, Németország kulturális és médiáért felelős szövetségi biztosa jelentette be a hat új belépőt Bonnban. A listára a berlini techno mellett felkerült:
a finsterwaldi énekhagyomány;
a Kirchseeon Perchtenlauf, a busójáráshoz hasonló bajor télűző felvonulás;
a Schwälmer Weißstickerei, a Hessen tartományból származó gobelinvarrás;
a Viez almabor; valamint
a szászországi hegymászás.
Az UNESCO kulturális örökségi listáján így már 150 hagyomány került fel Németországból.
Legyen szó szubkultúráról vagy hagyományos kézművességről, mindezek hazánk kulturális gazdagságának részét képezik. Élő örökségünk közösséget teremt és nap mint nap összehozza az embereket – jelentette ki Christoph Wulf, a német UNESCO-bizottság alelnöke az ünnepségen.
[type] => post
[excerpt] => Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) március elején hat új hagyománnyal bővítette a szellemi kulturális örökségek listáját Németországban, köztük a berlini technót, amely nemcsak a német főváros éjszakai életének ikoni...
[autID] => 12
[date] => Array
(
[created] => 1710798120
[modified] => 1710758675
)
[title] => Már a berlini technót is felkerült az UNESCO kulturális örökségi listájára
[url] => https://life.karpat.in.ua/?p=181472&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 181472
)
[aut] => totinviktoria
[lang] => hu
[image_id] => 181473
[image] => Array
(
[id] => 181473
[original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/03/berlin-techno.jpg
[original_lng] => 97073
[original_w] => 1024
[original_h] => 576
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/03/berlin-techno-150x150.jpg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/03/berlin-techno-300x169.jpg
[width] => 300
[height] => 169
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/03/berlin-techno-768x432.jpg
[width] => 768
[height] => 432
)
[large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/03/berlin-techno.jpg
[width] => 1024
[height] => 576
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/03/berlin-techno.jpg
[width] => 1024
[height] => 576
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/03/berlin-techno.jpg
[width] => 1024
[height] => 576
)
[full] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/03/berlin-techno.jpg
[width] => 1024
[height] => 576
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => life
[color] => red
[title] => Життя
)
[_edit_lock] => 1710751475:12
[_oembed_2b60fae9e6011d9f77817a8e8239d50b] =>
[_oembed_time_2b60fae9e6011d9f77817a8e8239d50b] => 1710751390
[_thumbnail_id] => 181473
[_edit_last] => 12
[views_count] => 976
[labels] => Array
(
)
[categories] => Array
(
[0] => 41
[1] => 596
[2] => 592
[3] => 25
[4] => 39
[5] => 91
)
[categories_name] => Array
(
[0] => Cikkek
[1] => Érdekes
[2] => Társadalom
[3] => Videók
[4] => Világ
[5] => Zene
)
[tags] => Array
(
[0] => 819832
[1] => 242
[2] => 10376
[3] => 1816
[4] => 1004
)
[tags_name] => Array
(
[0] => berlini techno
[1] => kultúra
[2] => lista
[3] => UNESCO
[4] => zene
)
)
[4] => Array
(
[id] => 179654
[content] =>
A kárpátaljai Hálózat egy éve
A Hagyományok Háza Hálózat–Kárpátalja a nehéz körülmények ellenére is megvalósította kitűzött céljait javarészét. Az elmúlt évet Pál Katalin, a kárpátaljai Hálózat vezetője foglalja össze.
„Az előző évek tapasztalataiból okulva, mintegy ’megedződve’ terveztük meg 2023. évi programjainkat. Azokkal kalkuláltunk, amik megvalósítását biztosítani is tudtuk. Ennek nyomán tizenöt sikeres programra tekinthetünk vissza. Közöttük voltak egyszeri alkalmak, mások pedig egész évre kiterjedtek. A tervezetek felét helyi intézmények, civilszervezetek bevonásával valósítottuk meg. Számos nehézséggel kellett szembenéznünk. Néptáncegyütteseink nagy része, – mivel a szakemberek közül sokan távoztak az országból – oktató nélkül maradt. Pótlásukra kifejezetten kezdő néptáncoktatók számára indítottunk tanfolyamot. A 2024. májusáig tartó kurzus koncepcióját a nyíregyházi Antal Roland és Antal Dóra néptáncpedagógusok dolgozták ki.
Az évek során hét, úgynevezett ’táncházas zenekart’ neveltünk ki, amiknek tagjai is szétszóródtak, viszont – a jövőre gondolva – összetartásukra nagy gondot fordítottunk. Ennek nyomán a szokásos táncházzenész találkozónkat több turnusban Magyarországon szerveztük meg. A sátoraljaújhelyi Kárpátaljai Népzene, Néptánc Táborban mutatkozhattak be a zenekarok, ezt követően nyáron Magyarországon és Erdélyben koncerteket szerveztünk a ’bandáknak’. Az éves programjuk méltó lezárása volt, amikor csatlakoztunk a Hagyományok Háza Határtalan Táncfőváros estjéhez október 16-án: a műsor első részében kárpátaljai zenekarok, táncosok és énekesek léphettek színpadra. E szerepléseknek mentális hatása is van: a szereplők kiszabadulhatnak egy kis időre a kárpátaljai feszült légkörből.
Az éves munkánk során a legnagyobb hangsúlyt a hagyományátadásra, a képzésekre fordítottuk. A képzők képzőjét szerveztük meg: a már említett néptáncoktató tanításon kívül kézművesoktatók okítását is megszerveztük három turnusban. Ennek része volt a tavaszi tanfolyam, az egyhetes nyári tábor és az őszi lezárás. Ugyanúgy folytatódott a viseletvarró képzésünk is, s emlékezetes volt, amikor A magyar kultúra napján a Munkácsy Mihály Magyar Házban tanfolyamunk legszebb munkáiból nyithattunk meg kiállítást.
Igazi sikerként könyvelhetjük el a néptáncegyüttesek mentorálásának hetedik évét is: félezer gyerek vesz részt e kezdeményezésben. Viszont a lezárt év újdonsága volt a mentorprogram kibővítése a hangszeres- és énekes képzés területére is. Februártól több helyszínen voltak tanfolyamok, mintegy tíz magyarországi hangszeres-, énekoktató részvételével. Citera, vonós és fúvós hangszerek, harmonika, cimbalom és népi ének szerepel a palettán. Örvendetes, hogy a cimbalom, ez az igazi magyar hangszer mennyire népszerű a tanulók körében. Ez részben Unger Balázs oktató munkáját is dicséri. Tanítványai közül négyen a turai Galgamenti Népzenészek Újévi Koncertjén is bemutatkozhattak.
Az elmondott eredmények egy feszült légkörben születtek. Nem vagyunk pesszimisták, keressük a folyamatos munkánk megvalósításának zegzugos útjait. Reménykedünk egyben, hogy Kárpátalján is beköszönt a béke, ami munkánk folytatásának egyetlen lehetséges záloga.”
Réti János kárpátaljai magyar festőművész, grafikus, könyvillusztrátor, formatervező január 18-án ünnepelte 75. születésnapját, ebből az alkalomból jubileumi kiállítással örvendeztette meg a képzőművészet iránt érdeklődő közönséget, amelyet január 26-án Munkácson nyitottak meg ünnepélyes keretek között a Munkácsy Mihály Magyar Ház kiállítótermében.
A vendégeket Pfeifer Anita, a Magyar Ház kulturális menedzsere köszöntötte, majd Tarpai József, az intézmény igazgatója elmondta, hogy Réti János egy legenda a kárpátaljai képzőművészek között, aki szinte minden kárpátaljai képzőművészeti díjat megkapott már. Bár a kiállításon felnőtteknek szóló grafikák is láthatók, de az igazgató hétéves kislánya is tudta, hogy ki az a Réti János, hisz ő rajzolta Weinrauch Katalin Cirkuszvarázs, Versek és mesék óvodásoknak, kisiskolásoknak című könyvének illusztrációit is.
Réti János 75 éve született Ilosván, jelenleg Ungváron él, de mint tudósítónknak elmondta, számos szép fiatalkori emlék köti Munkácshoz is, hisz sokszor nyaralt a Munkácshoz tartozó Várpalánkán a nagynénjénél. A művész az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskolában tanult 1965–1969 között, mesterei Berecz Vilmos és Petky Sándor voltak. 1974-től vesz részt kiállításokon. 1980–1990 között a Területi Művészeti Alapnál („Hudozsfond”) dolgozott kirakatrendező és díszítő-grafikusi munkatársként. Az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskola tanára volt 1989-től, főleg grafikusként, táblafestőként tevékenykedik, formatervezőként is ismert. A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának (RIT) alapító tagja. 2007-től alapító tagja és társelnöke a MÉKK Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesületének. Művei több kárpátaljai köz- és magángyűjteményben megtalálhatók.
A kiállításmegnyitón Vida László ungvári magyar konzul köszöntőbeszédében kiemelte, hogy bár különböző stílusok és technikák jellemzik Réti János munkáit, de legyen az grafika, könyvillusztráció, pasztellkép vagy olajfestmény, mindegyikben közös a művészt jellemző életöröm, életigenlés, derű és humor, ami minden alkotásában felelhető. A diplomata köszönetet mondott Réti Jánosnak, amiért az ungvári főkonzulátus egyik projektjében is részt vett, hisz ő illusztrálta a főkonzulátus által kiadott, Petőfi Sándor János vitéz című művének magyar‒ukrán kétnyelvű kiadását, amit a héten mutattak be.
Kulin Ágnes, a RIT elnöke elmondta: „Réti Jancsi mindegy, hogy mihez nyúl, legyen az pasztell, olaj, tus, akvarell, minden munkájában mozgalmasság van, izgalmas zizegő képek, témák. Azt kívánom, hogy Réti János huncut karakterével és az ő izgalmas, mozgalmas és huncut képeivel még nagyon sok éven át találkozzunk.”
Részletes szakmai értékelést a kiállításról és a művész munkásságáról Kopriva Attila festőművész, a Kárpátaljai Erdélyi Béla Művészeti Akadémia docense, a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület elnöke adott, aki hangsúlyozta, hogy Réti János már a képzőművészeti szakközépiskola diákjaként is kiemelkedett társai közül kiváló rajztudásával. „Márpedig minden ábrázoló, vizuális művészeti terület gerince a rajz, amit ő nagyon magas szinten művel, s ezt látni a festményeiben és grafikáiban. Nagyon sokat lehet tőle tanulni, ahogy felépíti a képeit. Konstruktív ritmusok jellemzik alkotásait, van mondanivalójuk, továbbá csak az ő képeit kiegészítő, talizmán jellegű szimbólumok is feltűnnek a grafikáin, például baglyok vagy kígyók. Ha az olajfestményeit vagy pasztelljeit nézzük, felfedezhetjük a plein air festészet, vagyis a kárpátaljai festőiskola hagyományait bennük, míg a grafikáiban inkább a filozófiai énje dominál. A természet és a filozófia egysége jellemzi a művészetét” – összegezte Kopriva Attila.
A mostani jubileumi kiállításon Réti János kísérletező, változatos színvilágú, szépen kidolgozott realista tájképei mellett a szürrealista munkákig számos képzőművészeti technika megfigyelhető. Blokkokra bontva vannak bemutatva a különböző technikával készült képek. A művész elmondta: „Szeretek absztrahálni is, de legtöbb munkámat inkább a dekoratív geometriai formákkal és színes foltokkal való játék jellemzi. Gyerekkoromban volt egy kaleidoszkóp nevű gyerekjáték, amelyet forgattunk és különböző színű geometrikus formákat láthattunk benne. Arra törekszem, hogy valami hasonló tükröződjön vissza a képeimből is” – árulta el a művész.
Mindenesetre bátran ajánljuk a képzőművészet iránt érdeklődőknek, aki teheti, nézze meg ezt a változatos életművet bemutató tárlatot.
A Hagyományok Háza Kárpát-medencei hálózati munkájában Erdély kiemelt szerepet kapott. Színvonalas rendezvényekre, serény munkára emlékezik vissza Tóth János, az Intézmény hálózati és társadalmi kapcsolatokért felelős szakmai vezetője.
„Minden év végén általában úgy kezdjük a beszámolót: ’mozgalmas évet zártunk’, most sem teszünk másként: az elvégzett feladatok száma és minősége ez elmúlt évben is kiemelkedő volt. Annak ellenére summázhatjuk így, hogy a gazdasági helyzet nem mindig támogatta a teljes tevékenységi kört.
Erdély egy országnyi terület, tömbmagyarsága még mindig meghatározó a Kárpát-medencei magyarság életében. Emellett a szórvány is nagyon fontos számunkra. Jelentős programokkal támogattuk a szülőföldön maradást és az identitás megőrzését. Kiemelt partnerünk az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány, testvérként tekintünk rájuk, szervezéseink jelentős részét az ő közreműködésükkel bonyolítottuk le. Különösen fontos az együttműködésünk nagyobb, országos jelentőségű programok megvalósításában. Itt térek ki a képzések, az oktatás, s azok akkreditációjának területére. Felhívom a figyelmet a Kárpát-medencei Kultúrpajta- és Tündérkert-hálózat programjaira, amik megvalósításában ugyancsak példás a közös munka.
Tevékenységünket segíti az Erdély területén működő tizenkét partner-szervezet: a régiókban helyismeretükkel tűnnek ki, s közreműködésük elengedhetetlen. Kiemelném közülük a válaszúti Kallós Zoltán Alapítványt, Szatmárnémetiben a Borókagyökér Egyesületet, valamint Sepsiszentgyörgyön a Guzsalyas Alapítványt.
Számos programunkkal már hagyományt teremtettünk, itt térnék rá a táncháztalálkozókra, a nagyobb fesztiválon való jelenlétünkre, s a Mikházi szabadegyetemre, amit évek óta az Alapítvánnyal közösen valósítunk meg, s aminek hatása már túlmutat Erdély határain. A kisebb találkozók, konferenciák is jelentősek, hiszen a ’végvárakról’ hívjuk meg az egyesület vezetőket. Ezeken az összejöveteleken mind a gyakorlati kérdések, mind pedig az új irányvonal, és a támogatási formák is szóba kerülnek.
Az elért eredményeink ez évben is köteleznek minket: folytatjuk a hálózat építését, s törekszünk arra, hogy egy nagyobb eseményen való részvételünket a helyi szervezőkkel koordináljuk. Itt említhetem a nagyváradi Csillagocska Alapítványt: aktivitásuk a Fekete-Körös völgyében előremutató. A határon átnyúló együttműködésekre is külön figyelmet fordítunk, példaként a Bihari Népművészeti Egyesülettel való közös munkánkat hozhatom fel, őket a nagyszalontai Sinka István Kézműves Körrel kötöttük össze sikerrel.
A szervezéseket elkötelezett munkatársakkal valósíthatjuk meg: magam is legalább húsz alkalommal jutottam el rendezvényekre, tárgyaltam partnerekkel. A munka idén sem lesz kevesebb, de felkészültünk rá: hiszen küldetést teljesítünk.”
Megtartotta hagyományos karácsonyi félévzáró ünnepségét a Beregszászi Rezeda Folkműhely. Az eseményen idén is megható műsorral készült a folkműhely apraja-nagyja. A meghitt pillanatok mellett a felkészítő tanárok táncban és zenében hozták közelebb a karácsonyi ünnepkör üzenetét.
Az esemény elején Várady Enikő, a Beregszászi Rezeda Folkműhely igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, köszönetét fejezte ki a szülőknek és a magyar kormánynak, hogy segítik és támogatják munkájukat. Mint fogalmazott: „A mai estén szeretnék a hála szavával élni elsősorban a szülők felé, akik támogatása nélkül nem tudnánk végezni a munkánkat; másodszor hálásak lehetünk, hogy az idei év – a nehéz körülmények ellenére – valamelyest már könnyebb volt, hiszen volt áram és víz, így emberi körülmények között tudtunk újra dolgozni.” A folkműhely vezetője elmondta, hogy a gyerekek lázasan készültek a karácsonyi műsorra, hiszen van közöttük olyan diák is, aki most lép először közönség elé.
Gyebnár István, a Beregszászi Magyar Konzulátus ideiglenes ügyvivője köszöntőjében elmondta: a magyar kormány kiemelt figyelemmel tekint a Beregszászi Rezeda Folkműhelyben zajló munkára, és nagyra értékeli azt a szakmai tevékenységet, melyet az itt dolgozó oktatók fejtenek ki. Hiszen ők azért tesznek nap mint nap, hogy megszerettessék a magyar népi kultúrát a gyermekekkel.
Marosi István, az Ortutay Elemér Görögkatolikus Szakkollégium vezetője házigazdaként megjegyezte, nagy örömmel tölti el intézményüket, hogy a Rezeda Folkműhely már nem első alkalommal hozta el félévzáró karácsonyi műsorát a kollégiumba. Mint fogalmazott: a görögkatolikus egyházi hagyományok alapvetően a népi énekekre, a népi hagyományokra épülnek, és a mi magyar kultúránk is nagyon közel áll ehhez. „Amikor Krisztus megszületésének ünnepére készülünk, akkor ez a mai délután is nagyon sokat segít abban, hogy elcsendesüljünk, és testünk-lelkünk felkészüljön a befogadásra.”
Az ünnepi köszöntéseket követően a folkműhely diákjainak megható műsora következett, melyben kicsik és nagyok varázsoltak meghitt pillanatokat. A műsor során a Bimbócska csoport mezőföldi ugrós táncokat és kántáló énekeket adott elő, míg a nagycsoport nagydobronyi táncokkal lépett fel, majd a jól ismert Diótörő mesevilágát a bukovinai székelység táncaival elegyítve keltették életre. A zenész és énekes szekció vonósai, cimbalmosai és citerásai a Kárpát-medencére jellemző különböző kántáló énekeket mutatott be.
A diákok felkészülését a táncban Orosz Péter és Várady Enikő, míg a vonós hangszereken Vámosi Csaba, cimbalmon Kurendás Szilvia, citerán és népi énekekben Simon Sarolta segítette. A program során a koreográfia zenei kíséretét a Sodró zenekar szolgáltatta kiegészülve a folkműhely ügyes kis prímáspalántáival.
A rendezvény végén a diákok közös kántáló énekkel is készültek, majd előadták Ady Endre Kis, karácsonyi ének című versének megzenésített változatát is. Ezt követően a gyermekek kisebb ajándékcsomagban is részesültek a Jézuskának és Varga Sándor FIFA-menedzsernek köszönhetően.
A program támogatója a Csoóri Sándor Alap és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. voltak.
A magyarországi Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület (KMKE) Ecsettel a békéért elnevezéssel idén két alkalommal szervezett jótékonysági célú alkotótábort kárpátaljai művészek számára a beregszászi járási Tiszapéterfalván. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával először a fiatal, később a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával a professzionális művészek számára tartottak egyhetes alkotótábort júliusban, majd szeptemberben. Az ott részt vett képzőművészek alkotásaikkal a háborúra és a nemzetek közötti béke fontosságára igyekeztek felhívni a figyelmet. Az elkészült munkákból ad ízelítőt a Magyarország ungvári külképviseletén megtekinthető kiállítás.
Az ünnepélyes megnyitón, melyre november 29-én, szerdán délután került sor Magyarország Ungvári Főkonzulátusának épületében, jelen volt Ivan Zavidnyak, Ungvár polgármester-helyettese, Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke, Erfán Ferenc, a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum igazgatója, valamint több kiállító képzőművész, köztük Andrij Csebikin, az Ukrán Művészeti Akadémia korábbi elnöke, természetesen a tárlat kurátora, Kopriva Attila festő, művészettörténész.
Elsőként Albertné Simon Edina konzul köszöntötte az egybegyűlteket, majd átadta a szót Vida László első beosztott konzulnak, aki tolmácsolta Bacskai József főkonzul üdvözletét.
Ezt követően az idei év utolsó kiállítása kapcsán Vida László felelevenítette az év folyamán a főkonzulátus aulájában szervezett tárlatokat és elmondta:
– A főkonzulátus épületével egyidős hagyomány, hogy az aulában rendszeres időközönként tárlatokat szervezünk. A háború ellenére sem hagytunk fel ezzel a tevékenységgel. 2023-ban hat kiállításunk volt: kettő a Petőfi-emlékévvel és március 15-ei nemzeti ünnepünkkel volt kapcsolatos, majd bemutattunk két amatőr művész-pedagógust, Turák Angélát és Fedor Aranka Auréliát, s elkezdtük a kárpátaljai művészdinasztiákat bemutató sorozatunkat a Boksay és a Bródi családdal. A most látható tárlaton pedig az Ecsettel a békéért projekt keretében készült alkotásokat mutatjuk be.
A két alkotótábor a nehéz körülmények, a pandémia, a háború ellenére lehetőséget adott a fiataloknak a bemutatkozásra és ez nagy öröm, számos fiatal tehetség kerül a látókörünkbe, ami azt is jelenti, hogy hála Istennek a kárpátaljai festőiskolának van utánpótlása.
A projekt szellemében azért fohászkodunk, hogy minél hamarabb érjen véget a háború, legyen béke, és a művészek is visszatérhessenek a normális alkotómunkához, a korábban megszokott körülmények között. A kárpátaljai, az ukrajnai művészek az utóbbi 2 évben tetteikkel bizonyították, hogy a múzsák a fegyverek között sem hallgatnak, de azért a biztonságot, a nyugalmat, a csendet jobban szeretik – fogalmazott Vida László.
Ivan Zavidnyak, Ungvár alpolgármestere megjegyezte, hogy a soknemzetiségű Kárpátalja kulturálisan, művészeti szempontból szorosan kapcsolódik Magyarországhoz.
– Fontos, hogy ilyen eseményeken keresztül minél szélesebb körben megerősítsük: az ukránok és a magyarok több generáció óta élnek együtt békésen – hangsúlyozta, és köszönet mondott a szervezőknek, a művészeknek.
Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke szólt az alkotótábor légköréről, az ott felmerült témákról, a Magyarországhoz fűződő baráti kapcsolatokról, és arról, hogyan töltődtek fel a csodás táj szépségétől. Megköszönte a támogatóknak és Őry László főszervezőnek, hogy lehetőséget biztosított az együtt alkotásra, illetve a főkonzulátusnak, hogy helyszínt biztosít az alkotások bemutatására.
Kopriva Attila tolmácsolta Őry László, a KMKE elnökének üdvözletét, aki úgy érezte, hogy a léleknek és a művészetnek új levegőt kell adni és lehetőséget arra, hogy a nehéz és szomorú körülmények ellenére is fel tudjon töltődni. Fontosnak érezte, hogy a Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület a művészet különleges erejével és impulzusával reflektáljon az alkotótáborokkal a napjainkban is zajló szomorú és tragikus eseményekre, valamint azt, hogy a politika mellett a civil missziók – mint a művészet és a kultúra – ápolják és őrizzék a baráti viszonyt Magyarország és Ukrajna között. Az elmúlt 16 évben ezen is dolgoznak, közben több alkalommal sikerült humanitárius adományokat küldeni Kárpátaljára. Végezetül köszönetet mondott művészbarátainak, a külképviseletek munkatársainak és a tárlaton jelen lévőknek, s azt kívánta: legyen béke a szívekben és a lelkekben, s akkor talán az igazi béke is eljön mindenki számára!
Kopriva Attila a maga részéről megjegyezte:
– A művészet egyfajta hidat képez a kultúrák és az emberek között, s amikor a művészetre reflektál az ember, akkor könnyebben tudja átvészelni a legnehezebb időszakot is. Ezért fontos, hogy a művészetet mint art-terápiát eszközként tudjuk használni.
A kiállítás előzetes bejelentkezést követően 2024. január 15-ig tekinthető meg.
Egy Nápoly melletti családi házból előkerült Sandro Botticelli egy festménye, amely több mint 50 éve tűnt el az olasz állam művészeti nyilvántartásából.
A 15. századból származó, feltehetően mintegy 100 millió eurót érő műalkotás eredetileg Santa Maria la Carità városának egyik templomában volt elhelyezve, majd egy helyi családra bízták, akik generációkon át egy magánlakásban őrizték.
€100m Botticelli painting forgotten for 50 years recovered from Naples home | Sandro Botticelli | The Guardian https://t.co/UhlFLu7Smf
Máig tisztázatlan okok miatt a festmény – amely az olasz reneszánsz mester egyik utolsó alkotása – ezután kikerült az állami felügyelet látóköréből, és sokan azt hitték, hogy teljesen elveszett.
Massimiliano Croce, a nápolyi kulturális örökség védelem munkatársa szerdán elmondta: „A hatóságok utoljára több mint 50 évvel ezelőtt ellenőrizték azt a magánlakást, ahol a Botticelli-festményt őrizték.”
Azóta a festményről megmagyarázhatatlan módon megfeledkeztek. „Egy revízió során vettük észre, hogy egy Botticelli-festményt több mint 50 éve egy magánházba vittek, úgy döntöttünk utána nézünk”.
A festményt rossz állapotban találták, számos kopással és a lakkok oxidációja okozta színelváltozásokkal. A vásznat most átfogó restaurálási munkálatoknak vetik alá abban a reményben, hogy végre a nagyközönség is láthatja.
A carabinieri most azt vizsgálja, hogy a festmény valóban a családé-e, akik több mint egy évszázada őrzik.
Il Botticelli da salvare: recuperata dopo oltre mezzo secolo una Madonna con Bambino, vale 100 milioni https://t.co/SMwa9Tv2yW
A műalkotás generációról generációra öröklődött a család tagjai között – mondta Croce. De most azt vizsgáljuk, hogy szabályosan szerezték-e meg. Ha bebizonyosodik, hogy a család, akié volt, nem volt jogosult a műtárgy megtartására, akkor az állam kezébe kerül. Ellenkező esetben a család tulajdonában maradhat, de a nagyobb biztonság érdekében egy múzeumban kiállítva.
Peppe Di Massa művészettörténész szerint a visszaszerzett festmény Botticelli egyik legkedveltebb alkotása, mivel a rajta látható Madonnát Simonetta Cattaneo Vespucci, a művész múzsája és szerelme ihlette, aki 23 éves korában halt meg.
A festményt a művész IV. Sixtus pápának adományozta, aki aztán egy kis vidéki templomnak – a nápolyi Santa Maria la Carità településen található Santa Maria delle Grazie-nak – adományozta.
Az akkoriban pénzszűkében lévő pápa azért adta az egyháznak, hogy a Medici család kegyeibe férkőzzön, akik a nápolyi vidéken birtokokat szereztek, hogy szőlőültetvényeket alakítsanak ki – számolt be az Origo a The Guardian-ra hivatkozva.
Siamo libere, e nessuno può toglierci quella libertà, nessuno può pensare che siamo nel loro possesso. Nella Giornata internazionale per l’eliminazione della violenza contro le donne, voglio dire alle donne italiane che non sono sole, e che quando hanno paura 1522 è il numero da… pic.twitter.com/AKJPtz2agN
