Május 24-én huszonhatodik alkalommal rendezték meg a Guti Pünkösdi Napokat, amely mára nemcsak a település, hanem az egész Beregvidék kiemelkedő közösségi ünnepévé vált. A hagyományőrző rendezvényt a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alapította 1991-ben azzal a céllal, hogy életben tartsák és továbbadják a pünkösdhöz kötődő népi szokásokat. Bár az évek során olykor nehéz körülmények között sikerült csak megszervezni az eseményt, a Guti Pünkösdi Napok mára a találkozás, az összetartozás és a közös ünneplés meghatározó jelképe lett.
A Guti Pünkösdi Napok programja a hagyományokhoz híven ünnepi istentisztelettel vette kezdetét, ahol a jelenlévők közösen kértek áldást és békét a vidékre. Ezt követően a kulturális programok a Guti Gimnázium területén folytatódtak.
Az intézményben helyet kapó állandó fotókiállítás mellett a látogatók ezúttal Gogola Zoltán beregszászi festőművész lenyűgöző képeit, valamint Sin József Gut község és a Pünkösdi Napok történetét bemutató fotókiállítását tekinthették meg.
A rendezvény hivatalos megnyitójára a gimnáziumhoz tartozó zöldövezetben került sor. Itt ünnepi beszédek hangzottak el, amelyek mind a hit, a megmaradás és az összefogás fontosságát hangsúlyozták.
Sin József, a KMKSZ alelnöke, a Beregszászi Középszintű Szervezet elnöke és a rendezvény ötletgazdája köszöntőjében emlékeztetett: a Szentlélek eljövetele véget vetett a nyelvi és megértési problémáknak, és reményt adott a csüggedőknek. Beszédében utalt a jelenlegi nehéz helyzetre is:
A kérdésre, hogy kell-e háborús időszakban ilyen rendezvényeket szervezni, számomra egyértelmű a válasz: igen! Az emberek nem félelemben, hanem szabadon és vidáman akarnak élni. A közösségnek élnie, találkoznia és bíznia kell.
Sin József útravalóul kiemelte: „A hagyományokat nem őrizni kell […]. A hagyományokat megélni kell!”
Gyebnár István, a beregszászi magyar konzul is köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében hangsúlyozta, hogy bár a kárpátaljai magyarság számszerűleg meggyengült, lélekben és tudatban továbbra is erős. Tolmácsolta Magyarország új kormányának üdvözletét és biztosította a jelenlévőket a folyamatos támogatásról. Kitért arra is, hogy Kijevben már szakértői szintű egyeztetések kezdődtek a kisebbségi jogok és a két ország közötti kapcsolatok javítása érdekében, ami a kárpátaljai közösség érdekeit szolgálja. Végül megköszönte a KMKSZ-nek, hogy a rendkívüli nehézségek ellenére is fenntartja a a Guti Pünkösdi Napok kontinuitását.
Vince István, a Beregszászi kistérség alpolgármestere a gutiak közismert vendégszeretetét méltatta, és emlékeztetett, hogy pünkösd az egyház újjászületésének ünnepe is. Kívánta, hogy ez az alkalom hozzon erőt, egészséget és megújulást minden családnak.
A rendezvény megnyitóján pünkösdi dalok is felcsendültek Deák Orsolya és Deák Brigitta előadásában.
A beszédek után a fiataloké volt a főszerep. Elsőként a Guti Gimnázium pünkösdi hagyományőrzői léptek fel, akik megelevenítették a pünkösdi király és királyné választásának szokását.
Ezt követően a Beregszászi Rezeda Néptáncegyüttes pünkösdi műsora varázsolta el a közönséget. Orosz-Váradi Enikő, a táncegyüttes vezetője elmondta, hogy első alkalommal vesznek részt a guti rendezvényen, és különleges élmény számukra a gyerekekkel együtt megélni ezeket a hagyományokat. Kiemelte: a jelenlegi helyzet miatt kevesebb a fellépési lehetőség, így a csoport mindig örömmel ragad meg minden alkalmat, ahol a magyar népművészetet népszerűsíthetik és a gyermekek megmutathatják a tudásukat.
A kulturális programok mellett a sport és a gasztronómia is kiemelt szerepet kapott: a vállalkozó szelleműek kődobó, rönkdobó és kötélhúzó versenyeken mérhették össze erejüket, miközben a sportrendezvények fénypontjaként Kisgut, Nagygut és a Beregi válogatott csapatai küzdöttek meg egymással a kispályás focitornán. A szervezők a kulináris élvezetekről is gondoskodtak, így a vendégek megkóstolhatták a helyi bográcsost és a változatos étel- és italkínálatot.
Az egész napos rendezvény a késő délutáni órákban érte el csúcspontját, amikor megválasztották Pünkösd szépét, majd sor került az ünnepélyes eredményhirdetésekre és a versenyek nyerteseinek megjutalmazására.
A 26. Guti Pünkösdi Napok jó alkalmat adott arra, hogy a helyiek kicsit félretegyék a mindennapi gondokat, közösen megéljék a hagyományaikat, és egy jó hangulatú nappal erősítsék a közösséget.
A Pro Cultura Subcarpathica május 20-án évadzáró pünkösdi foglalkozást szervezett a Nagyberegi Tájházban. Az esemény résztvevői ezúttal a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola beregszászi és kaszonyi növendékei, valamint a Mathias Corvinus Collegium Beregszászi Képzési Központjának diákjai voltak. A program célja az volt, hogy a gyerekek játékos, élményszerű formában ismerkedjenek meg az ünnep vallási és néphagyományi jelentőségével.
A rendezvény vidám citerajátékkal kezdődött: a Tulipán Tanoda Búzavirág és Kék Ibolyácskák citeraegyütteseinek tagjai népzenei előadással teremtettek ünnepi hangulatot a tájház udvarán. A megjelenteket ezután Gál Adél, az intézmény koordinátora köszöntötte, aki elmondta, hogy a hagyományhoz hűen idén is a pünkösdi ünnepkörhöz kapcsolódó foglalkozással zárják a tavaszi évadot, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik a tanév során hozzájárultak a tájházban zajló munkához.
Gál Adél részletesen beszélt a pünkösd keresztény üzenetéről, valamint az ünnephez kapcsolódó hagyományokról. Előadásában felidézte a Szentlélek eljövetelének bibliai történetét, amikor az apostolokra lángnyelvek formájában szállt le a Szentlélek. Kitért az ünnep legismertebb jelképeire is: a galambra, amely a tisztaságot és a békét szimbolizálja, valamint a lángnyelvekre, amelyek a hit erejét és a lelki megújulást jelképezik. Az ismertető második részében a pünkösdhöz kapcsolódó magyar népszokásokról és hagyományokról hallhattak a résztvevők. Szó esett a zöldágazás szokásáról, amikor friss ágakkal díszítették fel a házakat és kapukat a természet megújulásának jelképeként. A gyerekek megismerkedhettek a pünkösdi királynéjárás hagyományával is, emellett a pünkösdi királyválasztásról is hallhattak, amely régen ügyességi próbákhoz kapcsolódott, és a győztes egy évig különféle kiváltságokat élvezhetett.
A nap folyamán a résztvevők számos népi szokást és gyermekjátékot ismerhettek meg. A Tulipán Tanoda kaszonyi növendékei olyan gyermekjátékokat elevenítettek fel, amelyek nemcsak szórakoztatták a jelenlévőket, hanem közelebb vitték őket a magyar népi kultúrához és elődeik hagyományaihoz is. A tájház udvarán egész nap vidám gyermekjátékok, népdalok és táncok váltották egymást.
A kézműves-foglalkozások során a gyerekek különféle pünkösdi motívumokkal ellátott díszeket készíthettek, miközben ügyességi versenyeken is összemérhették erejüket. A programok között szerepelt célba dobás, zsákban ugrálás és gólyalábon járás is, amelyek nagy sikert arattak a résztvevők körében.
Az esemény mindvégig kiváló hangulatban telt. A vendégek a Piroska néni által készített hagyományos kenyérlángost is megkóstolták, miközben a gyerekek és pedagógusok együtt idézték fel a nap során szerzett élményeket.
A rendezvény méltó lezárása volt a Nagyberegi Tájház tavaszi félévi programsorozatának, és ismét bebizonyította, hogy a népi hagyományok átadása közösségformáló erővel bír.
Április 22-én, Szent György napjához közeledve ismét gyermekzsivaj töltötte be a Nagyberegi Tájház udvarát, ahol a Pro Cultura Subcarpathica immár nyolcadik alkalommal rendezte meg a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Napjához kapcsolódó programját. A rendezvényre Beregszászból, Salánkról, Verbőcről, Mezőváriból és Nagyberegről érkeztek csoportok.
Az esemény a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetsége által 2013-ban elindított kezdeményezés része, amely Kárpát-medence-szerte hívja életre a tájházakat bemutató programsorozatot. Az időpont nem véletlen: a hagyomány szerint ugyanis ez az időszak a paraszti gazdasági év kezdetét jelölte, amikor kihajtották az állatokat a legelőkre, és megkezdődtek a tavaszi munkák. Az idei rendezvény középpontjában a pásztorélet állt.
A programot a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola verbőci növendékeinek előadása nyitotta meg, majd Gál Adél, a tájház koordinátora köszöntötte a résztvevőket. Beszédében kiemelte, hogy a nagyberegi intézmény egyedüliként képviseli a régiót ebben a kezdeményezésben, és minden évben tematikus programmal csatlakozik a rendezvénysorozathoz. Hangsúlyozta, hogy az idei foglalkozásokat a pásztorkultúra köré szervezték, külön figyelmet fordítva a gyapjúfeldolgozásra, a nemezelésre és más hagyományos mesterségek bemutatására.
A megnyitón felszólalt Gyebnár István beregszászi első beosztott magyar konzul is, aki rámutatott: a tájház nem csupán kiállítótér, hanem élő közösségi tér, amely aktívan őrzi népi hagyományainkat, és továbbadja az értékes örökséget a fiatal nemzedéknek. Ezen értékek bemutatásakor azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni a gazdag pásztorkultúrát sem, hiszen a Beregi-síkság és a környező legelők hosszú időn át meghatározták a vidéki élet mindennapjait – szögezte le a diplomata, majd elismerését fejezte ki a szervezők és mindazok munkája iránt, akik azért dolgoznak, hogy a tájház ne csupán fennmaradjon, hanem élő, vonzó közösségi térként működjön tovább és emlékeztesse az ide betérőket arra, hogy bár az idők változnak, az alapok szilárdak maradnak.
Molnár Krisztina, a Fodó Sándor Kulturális Központ vezetője felszólalásában aláhúzta: a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet egyik fontos célja, hogy a kultúrát kézzelfoghatóvá tegye, különösen a fiatalok számára, amit az ilyen nyitott, élményalapú programok hatékonyan szolgálnak.
A köszöntőket követően néptáncbemutató és táncház várta a jelenlévőket, akik örömmel kapcsolódtak be a közös mulatságba. A nap folyamán a látogatók tárlatvezetések keretében ismerkedhettek meg a tájház autentikusan berendezett épületével és a hagyományos paraszti élet használati tárgyaival. Az udvaron népi játékok kínáltak kikapcsolódást, míg a kézműves-foglalkozásokon nemezelést, vesszőfonást és bőrmunkát próbálhattak ki az érdeklődők. Készültek nemezből díszek és csodás kis pillangók, vesszőből tányéralátétek és apróbb kiegészítők, bőrből pedig karkötők, kulcstartók és ördöglakatok – mindez szakértő mesterek irányításával.
A jó hangulathoz a kemencében sült, hagymával és füstölt szalonnával ízesített kenyérlángos is hozzájárult, amelyet – a megszokott módon – Piroska néni, a tájház szakácsnője készített.
A rendezvény ismét megmutatta, hogy a hagyományok ápolása nem pusztán a múlt felidézéséről szól, hanem élő, közösségformáló erő. A program alkalmat teremtett arra, hogy kicsik és nagyok egyaránt közelebb kerüljenek kulturális örökségükhöz, és személyes élményeken keresztül tapasztalják meg annak értékeit.
Virágvasárnap délutánján a Tiszacsomai Kultúrházban megrendezett húsvétváró kézműves-foglalkozás ismét lehetőséget adott arra, hogy kicsik és nagyok együtt éljék meg az ünnepi készülődés örömét. Az esemény újra bebizonyította, hogy az összefogás valódi közösségi élményeket teremt.
Az immár negyedik alkalommal megtartott esemény nem csupán egy délutáni program volt a sok közül, hanem élő példája annak, hogyan lehet a hagyományokat megőrizni, új tartalommal megtölteni és a fiatalabb generációk számára is vonzóvá tenni. A szervezők – a Tiszacsomai Kultúrház és a helyi görögkatolikus egyházközség – ezúttal is arra törekedtek, hogy a résztvevők az alkotás szépsége mellett betekintést nyerjenek a húsvéti népszokások világába is.
A jelenlévőket Reskó-Papp Angéla, a helyi kultúrház vezetője köszöntötte, aki beszédében kiemelte a közösségi összefogás és a hagyományőrzés jelentőségét. Mint fogalmazott, örömmel tölti el, hogy a település lakói fontosnak tartják az ilyen alkalmakat, érdeklődnek szokásaink iránt, és aktívan részt vesznek a közös programokban. „A rendezvény egyik legfontosabb üzenete, hogy az alkotás igazi értéke a közösségben rejlik: együtt lenni, közösen készíteni valamit, majd olyan tárgyakat hazavinni, amelyek az ünnep során is helyet kapnak a családok mindennapjaiban” – hangsúlyozta Reskó-Papp Angéla.
A szervezők kiemelt figyelmet fordítottak a legfiatalabbak bevonására. A koronavírus-járvány időszakától ugyanis sok helyen háttérbe szorult a locsolkodás hagyománya, így a gyerekek egy része már kevésbé ismeri ezt a szokást. A legkisebbek verses-dalos összeállításukkal ízelítőt adtak a locsolózás hangulatából, míg a Bokréta hagyományőrző csoport – újonnan varrt viseleteikben – szatmári táncokkal lépett színpadra.
Ezt követően kilenc különböző kézműves-foglalkozás várta az érdeklődőket, akik a hagyományos húsvéti mesterségek sokszínűségével ismerkedhettek meg. A szervezők tudatosan törekednek arra, hogy minden évben egy-egy újabb kárpátaljai tájegység hagyományait mutassák be. Míg tavaly a salánki hímes tojások készítése került középpontba, idén a beregi karcolt tojások díszítésével ismerkedhettek meg a résztvevők.
A foglalkozások sokszínűsége jól tükrözte a húsvéti népi kultúra gazdagságát: a berzselt és karcolt mintás tojások mellett készültek vajbáránykák, nemezelt díszek, mézeskalácsok, csuhéból formált nyuszik és virágok, valamint tojáshéjba öntött és sodort méhviaszgyertyák. A legkisebbek sem maradtak ki az alkotás öröméből: ők hagyományos népi motívumokkal díszített húsvéti dekorációkat, asztal- és ajtódíszeket készítettek. A kézműveskedés ideje alatt a szervezők süteménnyel és meleg teával kínálták a megjelenteket.
A nap végére nemcsak szebbnél szebb alkotások születtek, hanem megerősödött az a közösségi élmény is, amely az ilyen alkalmak valódi értékét adja. A résztvevők örömmel vitték haza a saját készítésű díszeiket, amelyek húsvétkor otthonaik ékei lesznek – és egyben emlékeztetnek arra, hogy a hagyományok akkor maradnak élők, ha közösen éljük meg és adjuk tovább őket.
A rendezvény megvalósítását a Csoóri Sándor Alap támogatta, amely évek óta fontos szerepet vállal a népi kultúra és a hagyományőrzés támogatásában.
Ünnepi keretek között, a Rákóczi-napok jegyében tartotta soron következő ülését a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Szenátusa. Az eseményen a hagyományőrzés mellett a jövőépítés is hangsúlyt kapott: új szakok indításáról döntöttek, és elismerték az intézmény legkiválóbb munkatársait, valamint hallgatóit.
Az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület gálaműsora Budapesten. Itt találkoznak a szakma legjobb tánccsoportjai. Idén a beregszászi Rezeda Folkműhely táncosai is meghívást kaptak a rangos eseményre, hogy a kárpátaljai magyarság életerejét és tehetségét képviseljék a nemzet fővárosában.
A Nagyberegi Tájház falai között ismét életre keltek a régi mesterségek, friss sütemény illata lengte be a termeket, és gyermeki hangok csendültek fel. Megkezdődött a nagyböjt – a csend, az elmélyülés és a lelki megtisztulás időszaka. Ám még ebben a visszafogott periódusban sem csendesedik el a múzeum. Épp ellenkezőleg: mélyebb tartalommal, melegséggel és a nemzedékeket összekötő közös munkával telik meg.
Ezen a napon a hagyományos téli foglalkozásra a Nagyberegi Református Líceum diákjai látogattak el. Sokuk számára ez nem pusztán kirándulás volt, hanem valódi utazás az ősi mesterségek és az otthoni hagyományok világába, amelyek ma is őrzik az emberi kezek melegét.
A program egyik központi eleme a kukoricacsuhé-fonás és a szövés volt – olyan mesterségek, amelyek évszázadokon át kísérték a kárpátaljai családok mindennapjait. A műhelyben, Kepics Andrea vezetésével a fiatal résztvevők megismerkedtek a kukoricacsuhé megmunkálásának fortélyaival. Az első pillantásra egyszerű anyag a gyakorlott kezek között finom virágokká, babákká és dísztárgyakká alakult.
Néhányan a folyamat legelején kezdték: morzsolták és tisztították a kukoricát, ujjaik alatt érezve a száraz levelek susogását. Így lépésről lépésre haladtak a nyersanyagtól a kész alkotásig, megtapasztalva azt a türelmet és figyelmet, amelyet minden kézműves munka megkövetel.
A szövőszobában, amelyet egy régi kamrában rendeztek be, különleges, elmélyült hangulat uralkodott. A fa szövőszék halkan meg-megcsikordult, miközben rajta egyszerű, csíkos konyharuhák születtek. A diákok elsajátították a szövés alapjait és figyelmesen követték a szálak összefonódását. Sokuk számára ez volt az első találkozás ezzel a mesterséggel, amely egykor minden háztartás elengedhetetlen része volt.
Közben a konyhában valóságos kulináris csoda bontakozott ki. A tapasztalt szakácsnő irányításával a diákok hagyományos tepertős pogácsát készítettek. A gyerekek kinyújtották a tésztát, kerek formákat szaggattak belőle, majd óvatosan a tepsire helyezték őket.
Lehetőségük nyílt arra is, hogy megismerjék és megtapasztalják, miként működik egy igazi kemence: kézbe vehették a parázs kisöprésére szolgáló seprűt, a piszkavasat és a kenyér berakásához használt lapátot. A felhevített kemence hamarosan betöltötte az udvart a friss sütemény utánozhatatlan illatával.
A foglalkozás végén mindenki közös imára gyűlt össze. Később, már az asztal körül ülve, a résztvevők megkóstolták a forró, illatos tepertős pogácsát egy csésze tea mellett.
Ez a nap a tájház falai között több volt egyszerű foglalkozásnál. Élő történelemórává vált, olyan tapasztalattá, amelyet nem lehet tankönyvekből elsajátítani.
A foglalkozás a Pro Cultura Subcarpathica szervezésében valósult meg. A program támogatója a Csoóri Sándor Alap volt, szakmai partnere a Hagyományok Háza hálózat kárpátaljai kirendeltsége.
Különleges hangulat lengte be a Nagyberegi Tájházat az idei év második foglalkozásán, melyen a hagyományokhoz híven a népszokások felidézése kapta a főszerepet. A népi kultúra gazdag világában ezúttal a Beregszászi Horváth Anna Gimnázium alsó tagozatos tanulói merülhettek el.
A tájház programjai rendszerint tárlatvezetéssel kezdődnek. Így volt ez a mostani alkalmon is, azonban a tisztaszobába lépve ez esetben egy különleges vendég fogadta a csoportot: egy ifjú mesemondó, Mondik Dániel, a Nagyberegi Dobrai Péter Középiskola végzős tanulója, akinek izgalmas előadásában egy népmese kelt életre – nem könyvlapokról, nem képernyőről, hanem élőszóval.
„A foglalkozás egyik legfontosabb üzenete az élőszavas mesemondás felelevenítése volt” – hangsúlyozta Gál Adél, a tájház koordinátora. Mint fogalmazott, a digitális világ zajában különösen nagy jelentősége van azoknak az alkalmaknak, amikor a gyerekek megtapasztalhatják, hogy egyetlen ember hangja és gesztusai a népmese erejével miként képesek egy közösséget összefogni.
A mesehallgatást követően a múlt kézzelfogható emlékei kerültek elő. A szekrényből az elődeink által is viselt ruhadarabok – köztük az alsószoknya, a bőgatya és más viseletek –, melyeket a gyerekek örömmel öltöttek magukra. A társaság fele eközben a kamra rejtelmeibe kapott betekintést, ahol feltárultak előttük a szövőszék és a fonás eszközei.
A tájház programjainak mindig része egy hagyományos finomság elkészítése és kóstolása. Olasz Piroska néni ezúttal csörögefánkot sütött, melynek folyamatába a tanulók is beleshettek, hiszen segítettek a tészta formázásában és előkészítésében is.
A csoport ezután a foglalkoztatóteremben gyűlt össze, ahol Kepics Andrea tartott kézműves-foglalkozást. Itt minden gyerek elkészíthette saját pálcikababáját, így kézzelfogható emlékkel is gazdagodtak a nap során.
A kedvező időjárásnak köszönhetően a résztvevők kipróbálhatták az udvarra kihelyezett népi játékokat, majd a foglalkozás végén közösen fogyasztották el a porcukorral meghintett fánkot.
A Nagyberegi Tájház programja most is bizonyította: amellett, hogy a hagyományok közelebb kerülnek a gyerekekhez, az ide látogatók felismerik azt is, hogy múltunk értékei akkor maradnak élők, ha újra és újra közösségben idézzük meg őket.
A program a Pro Cultura Subcarpathica szervezésében, a Csoóri Sándor Alap támogatásával, valamint a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja szakmai partnerségével valósult meg.
A Bótrágyért és Haranglábért Jótékonysági Alapítvány, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség haranglábi alapszervezetével, valamint a helyi iskolával közösen farsangi napokat szervezett a tóháti település diákjai számára. Az esemény sorozat középpontjában a népszokások felelevenítése állt. Ennek legfontosabb eleme a Sodró együttes által vezetett táncház volt. Haranglábon – mint minden kárpátaljai településen – évek óta nem tarthattak farsangi mulatságot, hiszen előbb a koronavírus-világjárvány, majd a háború miatti korlátozások ezt nem tették lehetővé.
Élőzene, tánc, kézműveskedés és farsangi fánk – vidám hangulat töltötte meg a Nagyberegi Tájházat. A Pro Cultura Subcarpathica idén is farsangi programmal indította a tavaszi időszakot, ahol a hagyományok és a közösségi élmények kerültek a középpontba. A vendégek ezúttal a Rezeda Folkműhely növendékei voltak.
