A világ korallfajainak harmada Szingapúrnál található, azonban a tengerparti fejlesztések és a talajjavítási munkák negatív hatással voltak a természeti környezetre, így a korallokra is, amelyek viszont nélkülözhetetlen részei a vízalatti ökoszisztémának:halak ezreinek nyújtanak lakhelyet, és a partvonalak védelmében is fontos szerepük van.
A Szingapúri Nemzeti Egyetem (NUS) tudósai meglepő megoldással álltak elő: legóval mentenék meg a korallzátonyokat. Az ötlet lényege, hogy a zátonyokról felhozott kis koralldarabkákat a műanyag kockákra ragasztják, amelyeket aztán zsinórokról akváriumokba lógatnak, mesterséges, de később a természetes közegükbe visszatelepíthető koralltenyészeteket létrehozva ezzel.
Az elképzelésben a dán játékgyártó építőelemeinek használata az újdonság. A kutatók azt mondták, azért esett a választásuk éppen a legóra, mert az elemek könnyen variálhatók, jól méretezhetők – nagyobb koralldarabokhoz nagyobb modult kell építeni –, illetve hatékony helykihasználást tesznek lehetővé a szűkös akváriumokban.
A világ korallzátonyainak 14 százaléka eltűnt egy évtized alatt – derül ki a korallzátonyok egészségét vizsgáló eddigi legnagyobb, átfogó kutatásból.
A tudósok arra jutottak, hogy 2009 és 2018 között a világ mintegy 11 700 négyzetkilométernyi korallzátonyt veszített el. Ez több, mint amennyi korall jelenleg Ausztráliában él – írja a Guardian.
A korallzátonyok monitorozásával foglalkozó szervezet (Global Coral Reef Monitoring Network) kedden bemutatott jelentése szerint ugyanakkor a korallok körül élő algák mennyisége 2010 és 2019 között 20 százalékkal nőtt. Ezek az algák akkor szaporodnak el, amikor a zátonyok stresszhatás alatt vannak.
A jelentéshez az adatokat 73 ország több mint 300 kutatója 40 éven át gyűjtötte. Tíz régiót elemeztek, ennek nyomán arra jutottak, hogy a korallok elvesztésének legfőbb oka a víz felszíni hőmérsékletének emelkedése okozta fehéredés. Az egyik ilyen tömeges korallfehéredés 1998-ban a világ koralljai 8 százalékának, vagyis mintegy 6500 négyzetkilométernyi korallnak a pusztulását okozta. A legnagyobb hatása ennek az Indiai-óceánban, Japánban és a Karib-szigeteknél volt.
A szakértők szerint az elmúlt évtizedben tapasztalt csökkenés a felszíni hőmérséklet folyamatos emelkedése közepette következett be. A tudósok a sürgős cselekvés szükségességére hívják fel a figyelmet, és arra, hogy a klímakrízis jelenti a legnagyobb fenyegetést a világ koralljai számára. Ugyanakkor a jelentés reményre is okot adó jelenséget is feltárt. A tudósok arra jutottak, hogy a stressz ellenére számos korall ellenálló maradt, megfelelő körülmények között képes volt felgyógyulni.
Bár a korallzátonyok az óceánok fenekének csupán 0,2 százalékát borítják, a tengeri fajok legalább egynegyedének nyújtanak otthont. Létfontosságú élőhelyet jelentenek, egyben az emberek számára fontos protein-, gyógyszer- és táplálékforrást, munkahelyeket teremtenek, emellett milliók számára nyújtanak védelmet a viharok és az erózió ellen.
Az elmúlt évtizedben a tömeges korallfehéredések olyan gyakoriak voltak, hogy a koralloknak nem maradt idejük a felgyógyulásra. A tudósok azonban megfigyelték, hogy 2019-ben a korallal borított területek 2 százalékának sikerült regenerálódnia. Ez reményt adhat arra, hogy ha az ezeket az ökoszisztémákat sújtó tényezőket kiiktatják, akár az 1998 előtti szintig is javulhat a korallzátonyok helyzete.
A korallzátonyokra terhet jelentő további tényezők a túlhalászat, a nem fenntartható fejlődés a partvidékeken és a romló vízminőség.
VIDEO: One of the world's largest rhino conservation farm is going up for auction in South Africa. After a 30-year quest to save the endangered species, owner John Hume has no choice but to throw in the towel. pic.twitter.com/sH3S7UhtSG
VIDEO: One of the world's largest rhino conservation farm is going up for auction in South Africa. After a 30-year quest to save the endangered species, owner John Hume has no choice but to throw in the towel. pic.twitter.com/sH3S7UhtSG
Több ezer kutatás elemzése után derült ki, hogy a túlhalászat, a bolygó melegedése, a környezetszennyezés és az élőhelyek pusztulása miatt felére csökkent a világ korallzátonnyal borított területe az 1950-es évek óta.
Az Ausztráliánál 2300 kilométer hosszan elnyúló Nagy-korallzátonytól kezdve az Indiai-óceánban lévő Saya de Malha zátonyig mindenütt csökken a korallzátonyok és a körülöttük élő, támogatott halfajok száma. Ez a csökkenés várhatóan tovább folytatódik, ahogy a bolygó tovább melegszik a 21. században – írja a The Guardian.
A jelentés 87 ország 14 705, korallzátonyokkal foglalkozó kutatását elemzi.
A One Earth című tudományos lapban bemutatott tanulmány eredményei szerint a korallzátonyokon élő fajok diverzitása több mint 60 százalékkal csökkent, a zátonyokkal borított területek összmérete pedig nagyjából megfeleződött.
A korallzátonyok alapvető élelemforrást jelentenek világszerte többmillió ember, különösen a szigetek őslakos közösségei számára, ahol a halak jelentik az állati fehérjék elsőszámú forrását. A kutatók szerint a visszaesés miatt növekszik az élelmiszerstabilitás csökkenése miatti aggodalom.
Bár a 3582 zátonyról szóló adathalmaz csak az 1957 és 2007 közötti időszakra vonatkozik, a tudósok biztosak abban, hogy a globális trend folytatódik a korallfehéredés, a betegségek és az élőhelyek megzavarása miatt.
A kutatást vezető Tyler Eddy, az Új-Fundlandi Memorial Egyetem tudósa elmondta, hogy bár országos szinten régóta észlelték a korallzátonyok ökoszisztémáinak csökkenését, meglepő a globális csökkenés mértéke.
A szakértő szerint a korallzátonyok a bolygó legérzékenyebb ökoszisztémái, és ezek az elsők, amelyek valóban megtapasztalják a klímaváltozás hatásait. A legnagyobb visszaesés Pápua-Új-Guineában, Jamaica és Belize térségében történt.
A fajok összetétele is megváltozott bizonyos területeken: csökkent a hőmérsékletre érzékeny fajok száma, dominánssá váltak az ellenállóbb fajok.
A karibi térségben a korallzátonyok kiterjedése évente mintegy 0,25 százalékkal csökkent, 2017-ben a tengerfenéknek csak mintegy 10 százalékán voltak élő korallok.
„Az elmúlt években a karibi zátonyokat hurrikánok és új betegségek pusztították, mindkettő az óceán melegedéséhez köthető” – mondta John Bruno, az Észak-Karolinai Egyetem tengerbiológusa, a kutatás társszerzője.
