Megtartotta soron következő választmányi ülését a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) október 11-én a jánosi Helikon Hotel rendezvénytermében. A küldöttgyűlést követően sor került a KMKSZ – Ukrajnai Magyar Párt kongresszusára is.
A napirendi pontok elfogadását követően Brenzovics László, a Szövetség elnöke online szólt a jelenlévőkhöz, aki beszámolójában az Ukrajnát nagy mértékben érintő geopolitikai helyzetet elemezve kiemelte: amíg néhány hónappal ezelőtt meglehetősen pozitívabb kilátások voltak a háború lezárására, addig mára nagyon sok kérdés van terítéken. „A kárpátaljai magyarok többsége a híreket olvasva elsősorban a béke felől érdeklődik: hogy áll a béke ügye, és mikor lesz vége a háborúnak. Sajnos nem tudunk ezzel kapcsolatban az utóbbi időszakban jó hírekkel szolgálni, hiszen azok a remények, amelyek valamennyiünkben éltek Donald Trump elnökké való megválasztásakor, nem valósultak meg. Reméljük, hogy csak egyelőre, hiszen az általa beindított szemléletváltás, a tárgyalásai jelenleg nem vezettek eredményre, azonban azt is látjuk, hogy a világban, s benne elsősorban Európában nagyon sok ellenfele van a békekötésnek, és sokan érdekeltek már a háború folytatásában, így a háború egyre inkább eszkalálódik, egyre nagyobb méreteket ölt – a keleti fronton, ha már nagy elmozdulás nincs is, az áldozatok száma folyamatosan növekszik, mint ahogyan növekszik a pusztítás mennyisége is. Új fejezet a háború történetében az, hogy felerősödött az infrastrukturális háború, az infrastruktúrának a pusztítása Ukrajnában és részben Oroszországban. Országunk egy rendkívül urbanizált ország, lakosságának döntő többsége városokban él, köztük olyan hatalmas városokban, mint például Kijev, Zaporizzsja, Dnyipropetrovszk, Harkiv vagy Lemberg. Az orosz hadsereg elkezdte lőni ezeknek a városoknak az infrastruktúráját, közeleg a tél, és egy óriási katasztrófa fenyeget, ha ez így folytatódik, hiszen egy nagyvárosban áram-, víz- és gázszolgáltatás nélkül élni nem lehet” – fejtette ki Brenzovics László, hangsúlyozva: a kárpátaljai magyar közösség továbbra is a mielőbbi béke mellett elkötelezett, a KMKSZ pedig felelősséget érez a kárpátaljai magyarság sorsa iránt.
Elnöki beszámolójában Brenzovics László emlékeztetett arra is, hogy ahogyan az elnök- és parlamenti választásokat sem lehetett a jelenlegi körülmények közepette az országban megtartani, úgy az önkormányzati választások is eltolódnak – ezért a Szövetség által támogatott, a nehéz helyzet és a megannyi kihívás ellenére példás helytállást mutatott polgármestereket és képviselőket további kitartásra szólította fel. „Mindezek ellenére Kárpátalján mindent meg kell tennünk, amit lehet és kell azért, hogy magyarságunk megmaradjon és fejlődni tudjon” – szögezte le a KMKSZ elnöke, aki a helyi magyar közösséget ért pozitív történésekre reflektálva gratulált a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola egyetemmé válásához.
Szintén online csatlakozott a gyűléshez Ferenc Viktória, a Fidesz‒KDNP európai parlamenti képviselője, aki felszólalásában kitért az elmúlt időszak eseményeire. „Utoljára önökkel nyáron találkoztunk a választmányi ülés keretében, ezért ezt az alkalmat arra használnám fel én is, hogy beszámoljak a munkámról, s arról, hogy a nyár óta mi történt az Európai Parlament berkeiben. Július elején volt egy találkozóm Christophe Kamppal, aki az EBESZ nemzeti kisebbségekért felelős főbiztosa. Összességében elmondható, hogy ez a találkozó, amelyre Hágában került sor, egy jól sikerült találkozó volt. A kisebbségügyi főbiztos is járt már Kárpátalján, találkozott kárpátaljai magyar szervezetek képviselőivel, ezekről a találkozókról mesélt is nekem, név szerint említve, hogy kikkel miről beszélgetett, és egyetértettünk abban, hogy a kárpátaljai magyarok jogainak teljes körű visszaállítása jelenleg stagnál, és nincs ebben előrelépés, ami szomorú, és ezen változtatni kellene. Volt még egy másik téma is, amiben a nemzeti kisebbségek főbiztosa együttműködést mutatott, mégpedig a mentális egészségügyi problémáknak a kezelése, mint a háború egyik következménye, és ezen belül az anyanyelven elérhető pszichológiai segítség fontossága. A biztos úr nyitottnak mutatkozott arra, hogy ezeknek a kapcsolódási pontoknak a mentén további együttműködés valósuljon meg majd közöttünk” – tájékoztatott Ferenc Viktória, így folytatva: „A nyári hónapok ismét kihívások elé állították a kárpátaljai magyar közösséget, hiszen én például Strasbourgban voltam, amikor a hír érkezett Sebestyén József tragikus haláláról, vagy a határátkelőkön tapasztalt diszkriminatív bánásmódról a kárpátaljai magyar közösség tagjaival szemben, továbbá a palágykomoróci görögkatolikus templom felgyújtása, falának magyarellenes feliratokkal való meggyalázása mind olyan esetek, amelyek megengedhetetlenek egy demokratikus országban, amely uniós tagságra törekszik. Ezekre a magyarellenes incidensekre mind a júliusi, mind a szeptemberi plenáris felszólalásaimban felhívtam az európai döntéshozók figyelmét, hogy ezek megengedhetetlen dolgok, és kérjük az azonnali kivizsgálásukat.”
A kárpátaljai származású EP-képviselő elmondta, hogy az ősz az őshonos nemzeti kisebbségek számára egy másik szomorú hírrel kezdődött, hiszen a Minority SafePacket követően az Európai Bizottság a Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett polgári kezdeményezést is elutasította, mégpedig azzal az indoklással, hogy „az EU már megfelelő és elegendő intézkedéseket tett az őshonos nemzeti kisebbségek támogatásáért”.
„Mindezek ellenére pozitív dolgok is történtek: azokon a kárpátaljai látogatásokon, melyekre már ősszel két alkalommal is lehetőségem volt, láthattam, hogy az Európában zajló turbulens folyamatok mellett a kárpátaljai magyarok teszik a dolgukat. Szeretném kifejezni nagyrabecsülésemet a kárpátaljai magyar közösségnek a töretlen kitartásért” – hangsúlyozta Ferenc Viktória, majd kitért Marta Kos, az Európai Bizottság bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős biztosának kárpátaljai látogatására is: „Sajnos nekem még nem sikerült találkozni a biztos asszonnyal, pedig nagyon sokszor szerettem volna személyesen tájékoztatni őt arról, hogy a kárpátaljai magyarok jogérvényesítésével kapcsolatban mik a meglátásaim, de a biztos asszony erre nem mutatott nyitottságot.”
„Rengeteg történés van jelenleg az európai közéletben Ukrajnával és ezen belül a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban is. Ebben a kavalkádban próbáljuk megszervezni azt a Brüsszeli Kárpátalja Napot, melyet hagyományosan minden évben, immár tizedik alkalommal is elviszünk Európa szívébe” – mondta a képviselő, aki folytatva Bocskor Andrea korábbi EP-képviselő kezdeményezését, nagy erőkkel készül csapatával a jubileumi eseményre.
A választmányi ülés további részében a Szövetséghez tartozó intézmények vezetői számoltak be az elmúlt időszak történéseiről. A „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány ez évi tevékenységét Gulácsy Géza igazgató ismertette: „Úgy, ahogy az előző években, idén is lebonyolítottuk az összes pályázatunkat. Több mint 28 ezer pályázatot fogadtunk be. Ha egészében nézzük, akkor ez egy közel 8%-os csökkenést jelent a pályázatok számában, amit elsősorban az okozott, hogy kevesebb gyermekétkeztetési pályázatot nyújtottak be, hiszen az ukrán állam átvállalta az ingyenes étkeztetését egy sor kategóriának, így ezek a gyermekek már nem pályáztak most. Az első körben az oktatási-nevelési támogatás már kifizetésre is került. A következők az oktatási intézmények dolgozói lesznek, akik reményeink szerint hamarosan megkapják a támogatást.”
A Tiszacsomai Árpád Vezér Látogatóközpont és Lovarda programjairól Mester András számolt be, aki elmondta, hogy a háború miatt a komplexum megnyitása óta sajnos még továbbra is csupán előzetes bejelentkezést követően tudnak látogatókat fogadni. Az év egy lovas képzés lebonyolításával kezdődött, melynek eredményeként mára a lovarda munkatársai lovas oktatással is foglalkoznak. Januárban a KMKSZ immár harmadik alkalommal szervezte meg a középszintű szervezetei számára a disznótoros napot. Tavasszal megalakult a Csodaszarvas Bábszínház, amely nyáron a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával húsz kárpátaljai magyar óvodába látogatott el és varázsolt mesés hangulatot a gyerekek számára. Augusztusban első alkalommal szerveztek a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete megkeresésére napközis lovastábort, mely nagy sikert aratott a résztvevők körében. Ősszel a Szövetség a helyszínen hagyományőrző napokat szervez a járási szervezetek részvételével. Az elmúlt héten indult el a KMKSZ általános iskolásokat megszólító programja, melynek keretében az őszi és tavaszi félévben összesen közel 4 ezer kárpátaljai magyar 6–8. osztályos tanuló vesz részt a központ foglalkozásain. Mindezek mellett számos fejlesztés is sikeresen megvalósult: új tárolók és árnyékolók épültek, s megújultak az emlékpark padjai.
Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és a Rákóczi Egyetem elnöke beszámolt az általa vezetett intézmények nyelvi akadálymentesítéssel foglalkozó projektjének eredményeiről. „Ez a program egy HUSKROUA nemzetközi pályázat eredménye, amelyben magyarországiakkal és romániaiakkal együttműködve azt tártuk fel, hogy különböző országokban hogyan lehet a közigazgatásban és az élet bármely színterén a kisebbségek nyelvét használni” – emelte ki Orosz Ildikó, aki felvázolta, hogy mely törvénymódosítások okozták az országban a jelenlegi helyzetet, amikor is az ukrán államnyelv használatáról szóló törvény „lényegében felülírta az alkotmányt”. „Érdekes következtetésekre jutottunk, végigtanulmányozva az összes rendelkezést, törvényeket, amelyek a kisebbségekre vonatkoznak, az alkotmánytól a legutóbbi rendelkezésig: nagyon sok helyen lehetne az anyanyelvet használni, ahol a kisebbség többségben van, tehát azokban a kistérségekben, csak ehhez el kell fogadni egy külön határozatot. Ez abszurd egyébként, mert ha van egy törvény, akkor annak érvényesnek kellene lenni, és azt végre kellene hajtani, arról nem kellene egy újabb határozatot elfogadni egy kistérségben” – foglalta össze a KMPSZ elnöke.
Molnár László, a KMKSZ kulturális titkára a még erre az évre tervezett rendezvényeket ismertette a küldöttekkel, kiemelve: a jövőben még inkább nyitni fognak a kevésbé frekventált települések felé. „A rendezvényeink a tavaly elfogadott terv szerint kerülnek megrendezésre, azonban néhány pluszrendezvényünk is van. Ilyen a Déryné Program, melyet a magyar kormány tavasszal indított el. Ennek keretében Kárpát-medence-szerte olyan helyszínekre is elviszik a magyar kultúrát, ahová egyébként nehezebben jutna el. Nálunk ez a program májusban indult el a Rákóczi Szövetség, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház és a KMKSZ közös projektjeként. Eddig a Nagydobronyi, a Beregszászi és a Tiszapéterfalvai kistérségekben szerveztünk nagyszabású rendezvénysorozatot, s a következő a Munkácsi kistérség lesz, majd azt követi az Ungvári kistérség és a Felső-Tisza-vidék. „Október 23-án megemlékezünk az ’56-os forradalomról, november 9-én ismét megrendezésre kerül Técsőn az Arany Ősz Kórustalálkozó, november 15-én csatlakozunk a Szolyvai Emlékpark Bizottság megemlékezéséhez Szolyván, majd az alapszervezetek minden helyi emléktáblánál megemlékeznek a málenkij robot áldozatairól. Decemberben pedig ismét csatlakozunk a Közös Advent programhoz és a jótékonysági adventi vásárt is lebonyolítjuk” – tette hozzá.
A beszámolókat követően Bacskai József ungvári magyar főkonzul tájékoztatta a küldötteket az október 12-étől az Európai Unió külső határain bevezetett európai határregisztrációs rendszer szabályairól, majd Sin József, a KMKSZ alelnöke felhívta a figyelmet arra, hogy el kell készíteni a helyi emlékparkok és emlékjelek leltárát, illetve bejegyzését.
A KMKSZ választmányi ülése után megtartotta közgyűlését a „KMKSZ” Jótékonysági Alapítvány. A tagok döntöttek arról, hogy az alapítvány már meglévő fiókintézetei mellett a Tiszaújlaki kistérségben is létrehoznak és bejegyeznek egy új fiókot, amely a Tiszaújhelyi Tulipán Tanodában kap majd helyet.
A közgyűlést követőn sor került a KMKSZ – Ukrajnai Magyar Párt kongresszusára, melyen megerősítették a korábbi tisztségviselők pozícióit, így biztosítva a párt legitimációjának folyamatosságát, frissítették az alapszabályt, valamint elfogadták a párt ukrán megnevezésének módosítását is, ugyanakkor ez a magyar fordításban nem jelent változtatást.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) a Nemzeti Együttműködési Alap és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával a tervek szerint az őszi és tavaszi szemeszterben közel 4 ezer hatodik, hetedik és nyolcadik osztályos kárpátaljai magyar gyermeket fogad a Tiszacsomai Árpád Vezér Látogatóközpontban és Lovardában. Az első, mintegy száz fős csoport a Beregszászi Bethlen Gábor Líceumból érkezett október 7-én az impozáns komplexumba, ahol a tanulmányi kirándulás keretében felejthetetlen élményekkel gazdagodtak.
„A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség 2024-ben indította el ezt a hiánypótló programot, ugyanis a Határtalanul Programot sajnos a háború miatt a kárpátaljai gyerekek nem tudják igénybe venni, hiszen nagyon nehézkes jelenleg külföldi utazásokra csoportokat szervezni. Az elmúlt évben a KMKSZ Elnöksége úgy döntött, hogy a kárpátaljai magyar iskolák hetedik osztályosait hívják meg az Árpád Vezér Látogatóközpontba, ahol tanulmányi kirándulásokat szerveznek a tanulók számára. A program keretében az elmúlt évben több mint ezer gyermek látogatta meg a helyet. A tavalyi év sikerét követően idén úgy döntött az Elnökség, hogy ebben a tanévben valamennyi kárpátaljai magyar iskola 6–7–8. osztályos diákjai számára biztosítanak lehetőséget az élménydús programon való részvételre, így ősszel és tavasszal összesen közel 4 ezer gyermek fog ellátogatni a központba” – mondta Mester András, a KMKSZ gazdasági-önkormányzati titkára.
A foglalkozások előtt a jelenlévők rendszerint kisebb csoportokba szerveződnek, s ezután egymást váltva interaktív tárlatvezetésen vesznek részt a látogatóközpont épületében, megtekintenek egy Tiszacsomát és az itt található Honfoglalási Emlékparkot bemutató kisfilmet, népi játékokat sajátítanak el, megismerkednek az elmúlt évszázadban a vidéken elterjedt használati tárgyakkal és a rovásírással is, majd a központ munkatársainak vezetésével íjászkodnak és kipróbálják a lovaglást. A KMKSZ célja a programmal, hogy az ide ellátogató gyerekek egyszerre játékos és tevékeny részvétellel járó keretek között ismerhessék meg a honfoglalás korának történelmét, őseink életmódját, hitvallását, harcászati modorát, miközben meghatározó élményekkel is gazdagodnak.
„A népi játékokat az időjárástól függően vagy az emlékpark területén, vagy a jurtamúzeumban szoktuk a gyerekekkel megismertetni. Rendszerint olyan régi játékokat mutatunk be nekik, amelyeket elődeink játszottak gyermekkorukban. Ilyen például a zsákban ugrálás és a mocsárjárás. Ha az időjárás nem engedi, hogy a szabadban foglalkozzunk, akkor a jurtamúzeumba invitáljuk a gyerekeket, ahol először közösen tekintünk meg egy Tiszacsomát és a központot bemutató rövidfilmet, majd megismerkednek számos, az elmúlt századból való autentikus használati tárggyal, s végül a rovásírás rejtelmeibe is betekinthetnek” – foglalta össze Vári Katalin, aki a népi játékokat mutatta be a résztvevőknek. A gyerekek a részletes ismertető után nagy örömmel vettek részt a kvízen, melyen a korábban látott eszközöket – parazsas vasaló, petróleumlámpa, szilke, gyékényből font kosarak, tárolóedények, terítők – kellett tapintás alapján kitalálniuk.
„A hetedik és a nyolcadik osztály már volt itt osztálykirándulás keretén belül, a hatodikosok most vannak itt először. Amikor osztálykiránduláson voltak, akkor is élvezték a programokat, örültek annak, hogy van ilyen lehetőség, és ezen részt vehetnek. Amikor meghallották, hogy újra jönnek, akkor természetesen örültek neki, és mi, tanárok is nagy örömmel jöttünk ma ide. A gyerekek négy különböző programon vesznek részt, s én úgy látom, hogy nagyon élvezik azokat. A mostani világunkban, ahol minden digitális, interaktív és mozgalmas, a gyerekek is sokkal jobban élvezik azt, amikor ilyen jellegű óráik vannak, az pedig, hogy nem az iskola falain belül zajlanak ezek a tanórák, még érdekesebbé teszik a foglalkozásokat” – fogalmazott Barta-Nyistyák Gabriella, a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum magyarnyelv- és irodalomtanára, hozzátéve: „Az itt szerzett információkat mind történelem, mind magyar irodalom órán is felhasználhatjuk majd. Biztos, hogy jobban fognak emlékezni rá, hiszen nemcsak hallják, hanem látják, kipróbálhatják, megfoghatják az itt található tárgyakat, és biztos, hogy mélyebb információt gyűjtenek maguknak.”
A szórakoztató és egyben ismeretterjesztő program végén a központ munkatársai üstben főtt babgulyással és almás süteménnyel vendégelték meg a látogatókat, akik megannyi élménnyel és új ismeretekkel a tarsolyukban indultak haza.
2024-ben nyitotta meg kapuit a magyar kormány támogatásával létrejött és a KMKSZ által működtetett Árpád Fejedelem Látogatóközpont és Lovarda Tiszacsomán. A KMKSZ a múlt évben vendégül látta az összes kárpátaljai magyar iskola hetedik osztályos tanulóját. Az igényeket tapasztalva a szövetség vezetése a hátrányos helyzetű gyermekek számára is lehetőséget biztosít arra, hogy eltöltsenek egy napot a központban. Megismerkedhetnek a honfoglalás történetével, elődeink életmódjával, népi játékokkal, valamint lovagolhatnak és íjászkodhatnak.
Elődeink nyomdokain – ezzel a címmel szerveztek hagyományőrző programot a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban. Az egész napos rendezvényen a gyerekek kézműves foglalkozásokon, lovaglásban és íjászkodásban próbálhatták ki magukat, miközben játékos formában ismerkedtek a honfoglaló magyarok világával.
Az összetartozás napja a magyar nemzet számára a közös gyökerek és a megmaradás üzenetét hordozza. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség minden évben számos megemlékezést szervez ezen a napon, hogy együtt hajtsanak fejet a múlt előtt, és közösen erősítsék az összetartozás érzését. Mezőgecsében a Magyar Élettér Emlékparkban gyűltek össze a résztvevők, hogy emlékezzenek a történelmi eseményekre.
Mezőgecsében a Kajdy-kúria előtt található Magyar Élet terén csendes főhajtással emlékeztek meg, a nemzeti összetartozás napjáról.
A nemzeti összetartozás napját minden évben június 4-én méltatja a világ magyarsága. A történelmi esemény 105. évfordulójára emlékeztek idén Kárpát-medence- és világszerte. Az Országgyűlés 2010-ben nyilvánította ezt a napot hivatalosan a nemzeti összetartozás napjává. A megemlékezés célja, hogy kifejezze: a határok megváltozása ellenére a magyar nemzet tagjai – éljenek bárhol a világban – összetartoznak, és közös múltjuk, kultúrájuk, nyelvük összeköti őket.
A rendezvény kezdetén Mester András, Mezőgecse előjárója, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) gazdasági- és önkormányzati titkára köszöntötte a résztvevőket. Majd a mezőgecsei református lelkipásztor és mezőgecsei görögkatolikus egyházközség vezetője osztotta meg gondolatait az alkalom kapcsán, melyet a mezőgecsei Tüzes Liliom hagyományőrző csoport dalösszeállítása követett.
Az esemény további részében koszorúkat helyeztek el az emlékműnél. Az életfa előtt csendes főhajtással koszorúzott: Balogh György, beregszászi magyar konzul, Sin József, a KMKSZ alelnöke, valamint Mester András elöljáró és a hagyományőrző csoport tagjai.
Sin József, a KMKSZ alelnöke hetilapunknak adott nyilatkozatában elmondta: „Kárpátalján ma számos helyen tartanak megemlékezéseket és gyújtanak őrtüzeket majd. Úgy gondolom, hogy ezek által üzenünk a nagyvilágnak és üzenünk az anyaországnak is, és a határon túli magyar közösségeknek, hogy mi Kárpátalján megvagyunk. Reméljük, a jövőben is meg tudjuk ezt tenni, hiszen be kell bizonyítanunk, hogy megőriztük az anyanyelvünket, megőriztük az identitástudatunkat, és van kinek továbbadni a nemzeti örökségünket. […] Hiszen ezzel bizonyítjuk, hogy a történelmet, a hagyományt, a kultúrát nem lehet határokon megállítani, és esetleg megvámolni. Mi megtartottuk a nemzeti örökségünket, történelmünket, anyanyelvünket ‒ amit fiataljainknak is szeretnénk átadni. 105 év után, ahogy Magyarországból csonka ország lett, ma is azt valljuk: vagyunk, akik voltunk és leszünk, akik vagyunk.”
Mester András az esemény kapcsán aláhúzta: „Immár 105 éve annak, hogy a kárpátaljai magyarság határon kívülre szorult. Hála Istennek, van egy olyan nap, amelyet jelenleg már nem gyásznapként tartunk számon, hanem a magyar nemzet összetartozás napjaként. Az a jó, hogyha az év során mindennap érezzük, hogy magyarok vagyunk, illetve úgy élünk, hogy magyarok vagyunk. Úgy gondolom, a mezőgecseiek, a kárpátaljai magyarok bizonyították, hogy a magyar nemzethez hűek, akármilyen körülmények között megmaradnak magyarnak. Ezen a napon még inkább egymásra gondolunk, gondolunk az anyaországi magyarokra, a többi határon túli magyarra, és érezzük, hogy egy nemzet vagyunk.”
A csendes megemlékezés méltó módon erősítette meg a közösség összetartozás-tudatát és a nemzeti identitás megőrzésének fontosságát. A résztvevők üzenete egyértelmű: a magyar nemzet él, emlékezik és összetart, bárhol is éljenek tagjai a világban.
Elindult a „Határon Átnyúló Együttműködési Program a közös hagyományok és kézművesmesterségek megőrzésére Szatmár és Kárpátalja régióban” című projekt, amely az Interreg VI-A NEXT Magyarország–Szlovákia–Románia–Ukrajna Program keretében, európai uniós pályázati támogatásból valósul meg.
A határon átnyúló kezdeményezés célja a régió kulturális örökségének megőrzése, a hagyományos tudás átadása a jövő generációinak és a nemzetközi együttműködés erősítése. A projekt összeköti a kultúrát és a közösségeket, erősítve a kapcsolatokat Kárpátalja és Szatmár megye (Románia) között. A projektnek köszönhetően a helyi mesterek, szakácsok és kutatók lehetőséget kapnak művészetük népszerűsítésére, a fiatalok oktatására és a széles közönség bevonására az egyedülálló szellemi örökség megőrzésébe.
A projekt hivatalos megnyitójára Makkosjánosiban, a Helikon Hotelben került sor február 11-én, ahol Őrhidi László, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány elnöke köszöntve a megjelenteket megjegyezte: az alapítvány kiemelt tevékenysége a kárpátaljai gazdák és helyi termelők támogatása, segítése, ezen felül azonban az utóbbi években a szervezet megnyitotta a Gazdaasszony Tagozatát is, amely lehetőséget biztosít a kárpátaljai gazdaasszonyoknak a közösségi léten túl a hagyományos gasztronómiai és kézműves-tevékenységek továbbörökítésében. Ebből nőtte ki magát a TV21 Ungvár csatornán az Eleink eledele című magazinműsor is, amely nagy népszerűségnek örvendett. Ezt a műsort a már korábban felgyűjtött receptkönyv alapján készítették, amelyhez a recepteket a Gazdaasszony Tagozata által sikerült összegyűjteni és rendszerezni, majd kiadni. A legnagyobb problémát ebben a gyűjtési folyamatban az jelenti, hogy ma már nincs kitől visszatanulni és ellesni azokat a régi recepteket, amelyeket nagyanyáink is alkalmaztak. „Most arra vállalkoztunk, hogy workshopok által ezeket a recepteket, gasztronómiai fogásokat visszatanítsuk a Kárpátaljai Magyar Líceum diákjai és a workshopokon részt vevők számára, s ebben nyújt segítséget számunkra a pályázati projekt” – fogalmazott az elnök.
Az eseményen jelen volt Merkatz László az Agrárminisztérium Kárpát-medencei Együttműködések Főosztálya képviseletében, aki köszöntőjében kiemelte: „Amikor ilyen jellegű együttműködések jönnek létre, az számunkra is örömre ad okot, hiszen főosztályunk egyik kitűzött célja a Kárpát-medencei régiók közötti együttműködés és kapcsolat szorosra fűzése.” Mint mondta, 6 országban 30 partnerszervezettel, 120 kollégával és szaktanácsadóval tartják a kapcsolatot, aminek köszönhetően éves szinten sok száz program valósul meg, ami több tízezer magyar emberhez jut el Kárpát-medence-szerte. „A legfőbb tevékenységünk, hogy hozzásegítsük a magyarságot a szülőföldön való megmaradáshoz és boldoguláshoz” – jelentette ki, majd köszönetet mondott mindenkinek, aki Kárpátalján a nehéz időkben is helytáll.
Nagyné Legény Ildikó, a MAGOSZ Gazdaasszony Tagozatának elnöke köszöntő gondolataiban hangsúlyozta: „Sajnos ma már egyre jobban elrugaszkodunk a normalitás talajától, és azoktól az értékektől, amelyeket meg kellene őriznünk. Lesz-e még a gyermekeink számára élhető és normális, reális világ? Ha valaki hagyományt őriz és megtartja a normalitást ebben a felborult világban, akkor azok a gazdaasszonyok.” Kiemelte, hogy a Magyarok Kenyere programot továbbra is folytatják, és szeretnék az idei éven kiemelten segíteni Kárpátalját.
Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője szerint Kárpátalja sokszínű gasztronómiai hagyományokkal rendelkezik, hiszen az évszázadok alatt a nemzetek együttélése során számos dolgot átvettek egymástól nemcsak a kultúrában és a nyelvben, de a gasztronómiai hagyományokban is. Mint fogalmazott, a Kárpátaljai Magyar Líceum (KML) diákjai közül mindazokat, akik szakácsképzésben vesznek részt, bekapcsolják majd az alapítvány által meghirdetett programokban, ezáltal is segítve a visszatanulási folyamatot a hagyományos kárpátaljai ételek kapcsán.
Sin József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke elmondta, hogy a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben minden nyertes pályázat a kárpátaljai közösség helyzetét segíti. A KMKSZ tavaly nyáron hozta létre az MFOI kihelyezett beregszászi irodáját, melynek célja, hogy minél több kárpátaljai civil szervezet számára elérhetők legyenek az európai uniós pályázatok. Az, hogy ez a pályázat nyert, nagy előrelépést jelent – fogalmazott Sin József.
Mester András, a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács elnöke reményét fejezte ki, hogy a pályázat révén felélénkül Szatmár és Kárpátalja gazdasági kapcsolata is, és a jövőben talán sikerül mélyebbre fűzni a két régió közötti turisztikai és emberi kapcsolatokat is.
A projekt az Interreg VI-A NEXT Magyarország–Szlovákia–Románia–Ukrajna program keretében jött létre, amely támogatja Magyarország, Szlovákia, Románia és Ukrajna határ menti régióinak fejlesztését és elősegíti integrációjukat. A program az Európai Unió 2021–2027-es pénzügyi időszakában valósul meg, és az EU kohéziós politikája szabályozza. A program magában foglalja Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyéket (Magyarország), a Kassai és Eperjesi kerületeket (Szlovákia), Máramaros, Szatmár és Suceava megyéket (Románia), valamint Kárpátalja, Ivano-Frankivszk és Csernyivci megyéket (Ukrajna). Az EU pénzügyi támogatásával a program olyan határon átnyúló kezdeményezések finanszírozását segíti elő, amelyek a határ menti régiók közös problémáinak megoldására irányulnak, biztosítva a régió fenntartható fejlődését, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítását, a biodiverzitás megőrzését, a kultúra és turizmus fejlesztését, valamint a civil társadalom és az intézmények aktív együttműködését. Az együttműködés fő feladatai közé tartozik a hagyományos kézművesség népszerűsítése, a gasztronómiai örökség megőrzése és a hagyományos kulturális értékek átadása a jövő generációjának. A szervezők összesen 30 rendezvényt terveznek 2025 során Ukrajnában és Romániában. A program két kiemelt lebonyolító szervezete: Szatmár Vidékfejlesztéséért Egyesület (Románia), valamint a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány.
A program ünnepélyes megnyitóján lehetőség volt különböző előadásokon is részt venni. Varga István, a program projektmenedzsere elmondta, hogy a kárpátaljai fél főként a Gazdaasszony Tagozat által kíván részt venni a programban. Ebből adódóan számos gasztronómiai workshopot terveznek, valamint gyermekfoglalkozásokat. 15 kárpátaljai iskolában szeretnék megvalósítani a Kis méhész projektet, melynek célja, hogy a fiatalok megismerkedjenek a hasznos rovarok természetben betöltött szerepével. Ezenfelül különböző kiállítások során prezentálják a hagyományos kárpátaljai termékeket, valamint a KML diákjai elsajátíthatják hagyományos gasztronómiai fogások készítését. Továbbá szeretnének egy recepteskönyvet is elkészíteni, melyben Szatmár és Kárpátalja régiók népszerű ételeinek elkészítési módját taglalnák, valamint a közös hasonlóságokra is rávilágítanának.
A projekt bemutatását követően Jávorszky Beáta, a Pro Agricultura Carpatika Gazdaasszony Tagozatának egyik alapítója Kárpátalja népi gasztronómiájáról tartott előadást. Kiss Attila Szatmár megyei méhész, falugazdász beszámolt a 2022-ben útjára indított Kis méhész program eddigi eredményeiről. Novotny Antal, a Novocatering tulajdonosa, a Magyar Ízek Utcájának egyik alapító tagja és szervezője pedig a magyar konyhát formáló változásokról beszélt Bornemissza Annától a fine diningig.
Az előadásokat követően a konferencia résztvevőit mézkóstoló várta, majd pedig a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház előadásában az Ezt főztük ki című színdarabot tekinthették meg. Az esemény hagyományos kárpátaljai gasztronómiai fogások felszolgálásával zárult.
A háború és a béke fogalma immár elválaszthatatlan része a kárpátaljai emberek mindennapjainak. Miközben az egyik zajlik, mindenki a másik eljövetelét várja. Az élet azonban addig sem állhat meg. Ezt vallják a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács (KMTT) munkatársai is, akik a turizmus előtt álló kihívásokat igyekeznek enyhíteni és megoldani. Céljuk, hogy a régió hagyományos értékeit visszahozzák a köztudatba, megőrizzék, fejlesszék és továbbadják azokat. A kárpátaljai turizmus jelenlegi helyzetéről, a szakmai szervezet elmúlt évéről, jövőbeni terveiről és a közösségi munkáról Mester Andrással, a KMTT elnökével, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) gazdasági-önkormányzati titkárával és Mezőgecse elöljárójával beszélgettünk.
– Hogyan indult a 2024-es év? Miben volt más a közelmúlt korábbi éveihez képest?
– A KMTT számára is nehéz volt a 2024-es év, de tulajdonképpen a Covid–19-pandémia óta elmondható, hogy eléggé nehéz idők köszöntöttek a turizmusban dolgozókra Kárpátalján. A járvány miatt a külföldi és belföldi turisták látogatása egyaránt megtorpant. A háború kezdetével pedig végleg elzárkóztak a külföldi turisták. Amellett, hogy turisták sem nagyon vannak, a turizmussal foglalkozók nagy része sincs itthon. Ezért nehéz a turisztikai életet tovább vinni.
Viszont a KMTT és a KMKSZ szempontjából a 2024-es év legnagyobb turisztikai eseménye a Tiszacsomai Árpád Vezér Látogatóközpontnak a megnyitása volt. Tavaly a KMKSZ támogatásával már ezer 7. osztályos kárpátaljai iskolás vehetett részt a látogatóközpont programjain. Emellett külön is bejelentkeztek különböző iskolás csoportok, de voltak óvodások, kisiskolások, középiskolások és nyugdíjascsoportok is. Ez valamilyen szinten elindította a környék belföldi turizmusát. Hála Istennek, akik eljöttek ide, azok a jó hírét viszik a központnak, és a visszajelzésekből kitűnt, hogy ilyen attrakciók kellenek Kárpátaljára, mint ez, amely egy 4 órás programot sok tartalommal tölt meg.
– Milyen konkrét feladatokat sikerült megvalósítaniuk e téren a 2024-es évben? Melyek a kárpátaljai magyar turizmus fejlesztésének fő stratégiai szempontjai?
– Még a koronavírus-járvány előtt megnyertünk egy EU-s pályázatot a KMKSZ-szel közösen, amelynek keretén belül tájházakat hoztunk létre, és különböző képzéseket szerveztünk, EU-s projektekben vettünk részt. 2024 volt az az év, amikor lezártuk ezt a projektet, mindkét részét sikeresen teljesítettük. Tiszacsomán létrehoztuk a Jurta Tájházat, Nagymuzsalyban és Salánkon új tájházakat létesítettünk, illetve Visken a Viski Zöld Falusi Turizmus Szövetség tulajdonában lévő tájházat bővítettük egy kovácsműhellyel, lenfeldolgozó üzemmel és egy kis pavilonnal. Úgy gondoljuk, hogy ha turisták érkeznek Kárpátaljára és meglátogatják ezeket a tájházakat, akkor helyi tárgyi értékek mellett be kell mutatnunk a szellemi értékeinket is, hogy mi jellemezte a különböző vidékeket. Ennek értelmében Visken a kovácsmesterséget és a lenfeldolgozást, Salánkon a kádárkodást, Nagymuzsalyban a gyümölcsfeldolgozást, Tiszacsomán pedig a honfoglalás korát idézi a tájház.
Maguk a tájházak is a tartalmas programok útján indultak el, így reméljük, hogy a háború után azokban is tudunk majd a tiszacsomai látogatóközponthoz hasonló projekteket szervezni. Természetesen ezeken a településeken a helyiek részvételét várjuk, a KMTT koordinálása mellett. Például Nagymuzsalyban és Salánkon is a KMKSZ helyi alapszervezetei fogják a programokat szervezni, lebonyolítani, Visken pedig a Viski Zöld Falusi Turizmus Szövetség programjain vehetnek részt a turisták. Úgy gondoljuk, amellett, hogy Kárpátaljára hívjuk a turistákat, a helyi embereknek is meg kell ismerkedniük a saját vidékükre jellemző értékekkel, hagyományokkal.
– Milyen irányba tart a kárpátaljai turisztikai élet?
– A lovas hagyományok visszahozatala a kárpátaljai magyarság életében nagyon fontos, hiszen ez a múltunk egy jelentős részét képezi. Az évszázadok során mindig is társa volt a magyar embereknek a ló. Viszont a szovjetrendszerben ezt kiölték a helyi magyarságból, csupán az igavonó lovak maradtak meg. Volt egy olyan felhívásunk is, hogy ha a szovjetrendszer előtti időkből maradtak meg olyan fotók a családoknál, amelyek a lovas korszakot idézik, akkor azokat küldjék be hozzánk, és mi készítünk belőlük egy tablót. A beküldött fotókon olyan díszes felszereléseket láthatunk, hogy még egy mai lovas felvonuláson is nyugodtan el lehetne indulni velük, tehát nem áll távol tőlünk a lovas kultúra.
– Voltak-e új kiadványaik?
– A két EU-s pályázat – amellett, hogy tájházakat, illetve mobilszínpadot hoztunk létre – keretében különböző kiadványokat is megjelentettünk. Tájházakat, illetve a környékbeli településeket mutatunk be bennük. Túraútvonalakat is felvázolunk, hiszen a Bakancsra fel! című hiánypótló kiadványt is létrehoztuk. Horváth Zoltán elnökségi tagunk jóvoltából ez az olvasmány megfelelő útmutatást ad azon Kárpátaljára érkezőknek, akik a Kárpátokban szeretnének kirándulni. Ukrán és magyar nyelven egyaránt elérhető. A magyar változatot a Nemzeti Kulturális Alap segítségével 2024-ben újra tudtuk nyomtatni, mert az első kiadás mind elfogyott.
– Milyen rendezvényeket, programokat, képzéseket sikerült megvalósítaniuk a 2024-es évben?
– Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a különböző turisztikai partnerszervezeteinkkel mind Kárpátalján, mind a határon túl. 2024-ben Magyarország Ungvári Főkonzulátusa szervezésében részt vettünk egy szakmai látogatáson Budapesten, a Magyar Turisztikai Ügynökségnél. A küldöttség tagjai voltak a kárpátaljai megyei turisztikai vezetők, illetve Kijevből az Ukrajnai Turisztikai Ügynökség képviselői is. A látogatás célja az volt, hogy a magyar turisztikai tapasztalatokból próbáltak meríteni, a pozitív szegmenseket elsajátítani. Egynapos rendezvény lévén nem jutott sok mindenre idő, de nagyon pozitív volt az ukrán kollégák benyomása. Reméljük, hogy a Magyarországon jól működő turisztikai csomagokat át tudják majd ültetni a gyakorlatba.
Mi is szerveztünk a kárpátaljai idegenvezetőknek egy study tourt, amelyen bemutattuk az attrakciókat, tájházakat a számukra. Ha a háború után újraindul a turizmus, és ők nyitottak rá, akkor a saját programjaikba be tudják illeszteni ezeket a programelemeket. Tehát számíthatunk rá, hogy a Belső-Ukrajnából érkező turisták ezekre a helyekre el fognak látogatni.
Volt egy nagyobb volumenű rendezvényünk is: megszerveztük a Beregszászi Adventi Vásárt, amely idén jótékonysági akcióval volt egybekötve. Ezt az eseményt a KMTT már 2014 óta a KMKSZ-szel közösen szervezi meg. A rendezvényen részt vettek a környékbeli kézművesek, civil és egyházi szervezetek. Egy súlyos betegségben szenvedő beregszászi anyuka gyógykezelésére több mint 50 000 hrivnya gyűlt össze a rendezvényen.
Tiszacsomán is voltak nagyobb rendezvények. Például a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének (KMNE) a gyereknapja, amelyen több mint 600 gyerek vett részt. Ezen a napon egy kis időre elfelejthettük, mi is zajlik Ukrajnában.
Kikapcsolódtunk, de tulajdonképpen ezeknek a rendezvényeknek ez lenne a legnagyobb feladata, hogy picit a mindennapi életből kiragadjuk a gyerekeket és azokat, akik itt vannak Kárpátalján. Ez egy üzenet azok felé is, akik külföldön vannak, hogy a többség még itthon van, és hazavárjuk azokat, akik elmentek.
– Milyen tervei vannak a KMTT-nek 2025-re?
– 2025 első rendezvénye egy lovasképzés. Ez egy másfél hónapos oktatás, amelyen a Budapesti Gazdasági Egyetem Testnevelési Karának a tanára fog több hétvégén foglalkozásokat tartani. A KMKSZ Elnöksége úgy gondolta, hogy szükség van egy ilyesfajta képzésre is. Azt, hogy hogyan kell lovagolni, hogyan kell a lovakat megfelelően ellátni, nyilván tudjuk, de azt nem, hogyan kell oktatni a lovaglást. Tehát ez a képzés kifejezetten arra fog irányulni, hogy megtanítsa azokat az embereket, akik a központban dolgoznak vagy kívánnak majd a jövőben dolgozni, hogy legyen egy alapképzésük a lovasoktatással kapcsolatosan. Mindenki reménykedik a béke eljövetelében, így mi is. Reméljük, hogy hamarosan újra meg tudjuk szervezni a különböző turisztikai rendezvényeinket.
– Községi elöljáróként hogyan értékelné az elmúlt évet?
– A helyzet sajnos igen elkeserítő. A magyar települések lakosságának jelentős része nem tartózkodik itthon. Az idő múlásával egyre több család jelzi azt, nagy a valószínűsége annak, hogy nem térnek vissza. A mindennapi működés is hatalmas kihívás, mivel pont az a rétege hiányzik a helyi közösségünkből, amelyik gondoskodni tudna a többiekről. Azok nincsenek itthon, akik biztonságérzetet adnak egy közösségnek. Ilyen körülmények között különösen felértékelődik az, ha van összetartás. Ez az összetartás szintet lépett, nemcsak a falvakon belül van meg, de a szomszédos falvak közösségei is segítik egymást. Példaként lehet felhozni, hogy sajnos vannak olyan szomorú helyzetek, amikor egy temetés alkalmával nincs a településen annyi férfi, hogy el tudnák végezni a sírásást, így szomszédos településről is kell hívni embert. Továbbá szakmunkást is nehéz találni. Nem építkezésről van szó, mivel az jelenleg szinte nincs. A mindennapi élet fenntartásához szükség van például fűtésszerelőre, vízvezeték-szerelőre stb. Jelenleg ha egy kazán elromlik, több napra van szükség, hogy egy szerelő el tudjon menni az adott családhoz. Egyszóval a 2024-es év a létfenntartásról szólt. Próbáljuk működtetni közösségeinket, próbáljuk fenntartani magunkat. Hála Istennek a magyar közösség él és élni akar. Várjuk a változást, reméljük, a 2025-ös esztendő elhozza számunkra a várva várt békét.
– Ezen a területen milyen tervekkel, reményekkel tekintenek a jövőbe, milyen dolgokat szeretnének megvalósítani?
– A mindennapi gondok ellenére bízunk a jövőben. 2024-ben sikerült létrehoznunk Mezőgecsében egy Pajtaszínházat, melyet szintén egy európai uniós pályázatból valósítottunk meg erdélyi testvértelepülésünkkel, Egrivel. A háború kitörését követően kezdtük el a mezőgecsei ravatalozó építését a helyi családok adományaiból. A mezőgecseiek adományaiból 70%-ban elkészült állapotban adtuk át a Beregszászi Polgármesteri Hivatalnak, melyet már az önkormányzat fog befejezni. A példánkat követve immár szinte minden beregszászi kistérségi településen elkezdődött a ravatalozók építése. Pozitív számomra, hogy sikerült megtartani óvodánkat és iskolánkat is. Egyházaink működnek, lehetőségeikhez mérten segítik a közösség tagjait. Tervünk a megmaradás, ezért dolgozunk!
– Mit tehetünk egymásért a jelenlegi helyzetben?
– Össze kell tartanunk, segítenünk kell a közösségünk minden tagját. Nem szabad feladnunk, és ami a legfontosabb, hogy minden szinten meg kell tartanunk az egységet, egy ilyen kis közösség számára bármilyen megosztottság végzetes lehet. Nem szabad az egyéni érdekeket a közösség érdekei elé helyezni. A háborúnak még nincs vége, de sajnos már vannak a magyarság megosztására irányuló kísérletek. Egyes politikai erők próbálnak kiemelni kárpátaljai, ukrajnai magyarokat, akiket mint kapcsolattartót, közvetítőt jelölnek ki. Ez nem helyes, a kárpátaljai magyarságnak vannak érdekvédelmi szervezetei, akiknek az a feladatuk, hogy tartsák a kapcsolatot és védjék a magyar közösség érdekeit. Ilyen például a KMKSZ is, amely megalakulása óta következetesen politizál és hozzájárult ahhoz, hogy még mindig létezik és aktív az ukrajnai magyar közösség. Meggyőződésem, hogy minden olyan eset, amikor a kárpátaljai magyarság érdekvédelmi szervezetei helyett önjelölt személyekkel tárgyalnak bizonyos politikai szervezetek, az a magyar közösség ellen irányul. Úgy gondolom, hogy a kárpátaljai magyarság elég bölcs ahhoz, hogy ezt meglátja és nem dől be az ilyen politikai cseleknek.
– A kárpátaljai magyarság megmaradása, szülőföldön való boldogulása, reményteljes jövője érdekében milyen intézkedések megtételét látja szükségesnek akár lokálisan, akár a régiót nézve?
– A legfontosabb a biztonság, ami nem feltétlenül jön el a háború befejezésével. Rengeteg harcot kell még megharcolnia a kárpátaljai magyarságnak, hogy valóban biztonságban legyen a közösségünk. Akkor jönnek majd haza azok, akik jelenleg külföldön vannak, ha vége lesz a háborúnak, és jogbiztonság lesz Ukrajnában. Ehhez az kell, hogy a kisebbségi jogainkat tiszteletben tartó törvények szülessenek, bízzanak benne, hogy Ukrajnában is van magyarként jövőnk. Személy szerint bízom abban, hogy Ukrajna európai integrációja előbb-utóbb bekövetkezik, a határok átjárhatók lesznek. Akkor viszont már nem fog számítani, hogy Mezőgecsében vagy Tarpán, Beregszászban vagy Vásárosnaményban élünk, hisz mindenhol szinte ugyanazon lehetőségek lesznek elérhetők mindannyiunk számára. Ahhoz azonban, hogy kisebbségi jogaink biztosítva legyenek számunkra, nem elég, ha mindent megteszünk, szükség van arra, hogy a magyar nemzet többi része is mellettünk legyen, és nemzetünknek olyan vezetői legyenek, akik kiállnak értünk a nemzetközi politikai életben, ahogy hála Istennek ezt most a jelenlegi magyar vezetés is teszi.
