„Tegyetek meg mindent, hogy a jövőtök Kárpátaljához kössön benneteket”

Június 6-án a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum ballagási ünnepségét Csitáry-Hock Tamás soraival nyitották meg: „Az ünnep nem naptól függ. Nem dátumtól, nem csillogástól, nem ajándéktól. Az ünnep egészen mástól függ. Tőled. Mert az ünnep nem kívül van. Nem díszekben, csillogásban, ajándékokban. Hanem benned. A te díszeidben, csillogásodban, ajándékaidban. Igen, az ünnep benned van. Az ünnep te magad vagy.” E gondolat jegyében lelküket ünneplőbe öltöztetve gyűltek össze az intézmény udvarán szülők, tanárok, diákok.

Az állami himnusz meghallgatását és nemzeti imádságunk eléneklését követően Szabó Árpád szólt a jelenlévőkhöz. A líceum igazgatója ünnepi beszédében kiemelte, hogy az Ukrajnában dúló háború nagymértékben felforgatta az itt élők mindennapjait, s ebből adódóan sokan nem tudnak részt venni a ballagáson, ugyanakkor a végzősökhöz szólva hangsúlyozta: „Ilyen körülmények között arra biztatni benneteket, hogy maradjatok, eléggé merész dolognak tűnik, de mégis azt mondom: igen, tegyetek meg mindent, hogy a jövőtök Kárpátaljához kössön benneteket!”

A líceum Oroszország és Ukrajna háborújának kitörése óta fogadja a háborús övezetből menekülteket. Szabó Árpád köszönetet mondott azért az önzetlen támogatásért, mellyel segítették az intézményt a rászorulók ellátásában, s külön kiemelte Lévai Anikó asszony, a budapesti székhelyű Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövetének segítségét, melyet a háború első napjaiban nyújtott.

Köszöntőjének végén az igazgató sikereket kívánva a ballagókhoz intézve szavait leszögezte: „…van remény, és míg remény van, addig folytatódik az élet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint líceumunk új szárnyának folytatódó építése a magyar kormány anyagi támogatásával. Tehát fel a fejjel, hódítsátok meg a világot abban a bizonyos nagybetűs életben, és ne feledjétek Kárpátalját!”

Ünnepi beszédét követően átadta az okleveleket azoknak a tanulóknak, akik dobogós helyezést értek el a megyei és összukrajnai tantárgyi vetélkedőkön, ezzel is öregbítve az intézmény hírnevét.

„Az igazgató úr minden évben azt mondja, hogy rendkívüli az évzáró, a ballagás. És ez mindig így van. A kárpátaljai magyarok száz éve rendkívüli helyzetben élnek, tartanak ki és vizsgáznak jelesen. Azt remélem, hogy az élet különböző vizsgáin ti is jól fogtok majd teljesíteni, hiszen a helyzet mindig rendkívüli lesz” – fogalmazott beszédében Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke, hozzátéve: „Ne felejtsétek el, hogy szeret az Isten, bízzatok benne, hívjátok az ő nevét segítségül. […] Kérjétek az ő áldását, hogy minden igyekezetetek, munkátok, tanulásotok szolgálja az Isten dicsőségét, nemzetünk javát, a ti boldogulásotokat és szüleitek örömét.”

„Szombaton arra emlékeztünk, hogy valamennyien, akik egy nyelvet beszélünk, egy vérből származunk. Vasárnap az egyház születése arra is tanít bennünket, hogyan születik meg egy közösség” – emlékeztetett Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán–Magyar Oktatási-Tudományos Intézetének dékánhelyettese a nemzeti összetartozás napjára, valamint pünkösd ünnepére. Aláhúzta, hogy a közösségi létbe való beilleszkedés és egy erős baráti közösségé való összekovácsolódás már a patinás intézmény falai között kialakul, s ennek köszönhetően annak tagjai évtizedek múltán is képesek felidézni a közös emlékeket, melyek összetartozásuk alapjául szolgálnak.

Az intézmény egyik legkedvesebb hagyományai közé tartozik az első évfolyamosok verébavatója, amelyre az elmúlt tanévben nem tudtak sort keríteni. Ennek okán a tanévzáró kettős ünneppé vált, amikor a búcsúzó végzős diákok átadták az első évfolyamosoknak a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum címerével díszített nyakkendőket, ezzel szimbolikusan befogadva őket a népes diáksereg soraiba. Az ünnepség ezután egy valóban hagyományos mozzanattal folytatódott: az elsősök átnyújtották a ballagóknak az útravaló tarisznyát, ezzel jelezve, hogy elértek életük egyik legfontosabb állomásának a végére.

Ezt követően megható pillanatok következtek: a ballagó diákok verses-énekes búcsúműsora őszinte gondolatokat tartalmazott a szüleik és tanáraik gondoskodó munkájáról, a barátságról, a hazaszeretetről, az otthon fontosságáról és az összetartozás erejéről.

Szívhez szóló és büszkeséggel telített gondolatokkal búcsúztak diákjaiktól Pető Nikolett és Rubec Zsuzsanna osztályfőnökök, majd a szülők nevében Rajkó Balázs mondott köszönetet a Bethlen-líceum – a „gimi” – munkatársainak.

Évekre visszanyúló hagyomány, hogy a végzősök egy jelképes, látható emléket is hagynak maguk után: egy fából kifaragott platánlevelet helyeznek el az épület előtt álló életfán, amely a „beregszászi gimnazisták” egymást követő generációinak összetartozását fejezi ki. Idén a platánlevelet Szimeonov Zsófia és Zán Fábián Bálint helyezték el az életfán.

Az ünnepség végén a ballagók a szokásos héliumos lufik eleresztése helyett idén egy fehér galambot reptettek a magasba annak jelképeként, hogy mihamarabb jöjjön el a béke.

(Csuha Alexandra/Kárpátalja hetilap)