Ballagás a Nagyberegi Református Líceumban

19 ballagó diák számára szólt az utolsó csengő a Nagyberegi Református Líceum tanévzáró ünnepségén június 3-án.

„Ezen a napon egy korszak lezárul számotokra. Kikerültök a líceum biztonságot nyújtó falai közül. Tudnotok kell, nem véletlen az, hogy titeket Isten ebbe az iskolába vezérelt, és nem véletlen az sem, hogy a líceum után ki melyik egyetemre fog elkerülni. Hiszen Isten mindig gondot visel rólunk és azt teszi, ami számunkra a legjobb. Ezzel a tudattal ballagjatok el és ezt mindig tartsátok szem előtt” – ezzel a szívhez szóló és biztató gondolatsorral vette kezdetét a ballagás a végzősök templomba való bevonulását követően. A meghitt pillanatokban osztályfőnökük, Szabó György vezette őket.

Az ünnepség elején Tóth László esperes, a líceum lelkész-igazgatója Isten igéjét hirdette az ünneplő diákok, a szülők, a családtagok és a vendégek előtt a Máté evangéliuma 24. részének 13. verséből vett igeszakasszal: „De aki mindvégig kitart, az üdvözül.”

Az elmúlt években volt lehetőségünk, hogy megtapasztaljuk Jézus Krisztus oltalmát és segítségét, hiszen akármi jött is, járvány, háborús helyzet, fenyegető riadók, ijesztő hírek és még ijesztőbb valóság, mindig odamehettünk az Úr oltalma alá, és bizonyosak lehettünk abban, hogy Ő meg tud és meg akar őrizni bennünket, erőt ad a kitartáshoz, utat mutat a folytatáshoz és egy egészen más megvilágításba helyezi az életünket – mutatott rá Tóth László lelkész-igazgató, majd így biztatta a végzősöket: „Most úgy látjuk, hogy ki kell tartani addig, ameddig vége lesz ennek a helyzetnek. Azonban az ige az üdvösség távlatát nyitja meg a kitartásunk és az Úr Jézus Krisztustól kapott erő által. Jézus azt szeretné, hogy nála és vele legyél, nem egy földi mulandó templomban, hanem a mennyei hazában. Aki mindvégig kitart az Úrral, ide fog megérkezni az Ő kegyelméből! Tartsunk ki, az Úr erejével!”

„Ma egy korszak lezárul a fiatalok életében, és elkezdődik egy másik, reményteli időszak…” – kezdte köszöntőjét Hajgató Tamás beregszászi magyar konzul, s arra kérte a ballagókat, hogy a jövőben is segítsék, tiszteljék egymást és kitartóan dolgozzanak azért, hogy az álmaikat valóra tudják váltani: „Dolgozzatok kitartóan azért, hogy ti magatok is teremthessetek egy sokkal szebb, békésebb világot és jövőt.”

Héder János, a Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE) főjegyzője beszédében konstatálta: igaz, hogy a nehéz idők megterhelnek, de a nehéz idők erős embereket is nevelnek. „Kívánom, hogy az előttetek lévő úton erős és győztes emberek legyetek!” – hangsúlyozta a diákokhoz szólva.

Danku Gábor, a KRE főgondnoka hálát adott Istennek azért, hogy „viszonylagos békében” fejezhették be a tanévet, hálát adott a tanárokért, a szülőkért, akik itthon maradtak és tovább végezték munkájukat.

Nagy Béla, a KRE Diakóniai Osztályának vezetője üdvözlő levelét Tóth László lelkész-igazgató tolmácsolta a megjelentek felé. Nagy Béla levelében arra kérte a ballagókat, hogy csakis alázatos szívvel, Istenbe vetett igaz hittel induljanak el az úton, soha ne engedjék el a Mindenható kezét, hiszen Ő mindig a támogatójuk és segítőjük; legyenek cselekvő, gondolkodó és tenni akaró, tervező és terveiket megvalósító, biztos alapra, „kősziklára” építkező emberek.

A köszöntőket követően a 10. osztály elbúcsúzott ballagó diáktársaiktól, majd a nap főszereplői sorakoztak fel egymás mellé, s a Nagyberegi Református Líceum diákjaiként az útravaló tarisznya, a reményt jelző zöld szalag és az érettséget szimbolizáló piros szalag birtokában utoljára hallgatták meg osztályuk névsorát és a szívükre helyezett igét.

A stafétát a végzősök nevében Zelik Kincső és Molnár Áron adta át a tizedikes Lőrinc Enikőnek és Szávka Szabolcsnak. Ezzel a jelképes cselekedettel a végzősök szimbolikusan üzennek az őket követő diákoknak, hogy ezentúl komoly feladatok, új kihívások és sorsfordító döntések meghozatala vár majd rájuk a felnőtté válás kapujához közeledve, s a következő tanévben nekik kell példaképpé válniuk a diákság szemében.

A ballagó diákok ezután következő verses-zenés-énekes búcsúműsora őszinte gondolatokat tartalmazott az Istenbe vetett hitükről, a barátságról, a szerető és gondviselő család fontosságáról, szüleik, tanáraik gondoskodó munkájáról, az iskoláról, az Úr és általa az életükbe rendelt személyek iránt érzett hálájukról, valamint a jövőbeni céljaik megvalósulásával kapcsolatban táplált reményeikről.

„Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által” (Pál levele az efezusiakhoz 3, 14–16) – Pándy-Szekeres Anna, a KRE iskolaügyi tanácsosa ezzel az igeszakasszal kérte Isten áldását a ballagók, az iskolaalapítók, valamint az intézmény támogatóinak életére. A tanárnő az ünnepség keretében átadta a Bethesda Gyermekkórház alapítóinak és azok leszármazottjainak ajándékát Bodnár Gréta és Tóth Levente végzősöknek.

Levélben köszöntötte a ballagókat és az ünnepség résztvevőit Kovács András, az intézmény oktatási igazgatója. Kiemelte a diákok kimagasló eredményeit, s elismerően szólt levelében arról, hogy a jelenlegi rendkívül nehéz helyzet ellenére kitartottak a kitűzött cél, az érettségi megszerzése mellett.

A szülők nevében Szimkovics Tibor mondott köszönetet a tanárok odaadó oktató-nevelő munkájáért és a líceum adta lehetőségekért.

Az ünnepség végén a ballagók szívére helyzeték: vezesse őket az úton tovább az iskola vezérigéje: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme” (Példabeszédek 9,10).

(CsA/Kárpátalja hetilap)