Egyre több a nincstelen Oroszországban

A Moszkvai Állami Egyetem közgazdászai jelentést közöltek az orosz társadalom életszínvonaláról. Megállapításaik alapján 2019–2021-ben Oroszországban a lakosság átlagosan 4 százalékát sorolják a „kiegyensúlyozott középosztályba”, ők számítanak tehát gazdagnak. A lakosság harmada tartozhat a középosztályba, a fennmaradó mintegy 60 százalékot viszont a tanulmány szerzői a szegény népességhez sorolják – írja a lengyel Rzeczpospolita az orosz RBK című lap cikke alapján.

A lakosság csoportokra való felosztásához a közgazdászok a Közgazdasági Felsőoktatási Intézet „Pénzügyi viselkedés megfigyelése” című éves, 1600 főre kiterjedő, egész Oroszországra kiterjedő lakossági felmérésének 2019–2021-es adatait használták fel.

A felmérés alapján a szegények jellemzői a következők voltak:

• három hónapnál rövidebb pénzügyi döntéshozatali horizont;
• nincsenek hosszú távú pénzügyi célok;
• csak élelmiszer és ruházat vásárlására elegendő a jövedelmük.

A szegénység növekszik

A 2019 és 2021 közötti időszakot vizsgálva a szerzők a következőre jutottak:

• a háztartások 17,7 százaléka rendelkezik mindhárom szegénységi mutatóval és szegénységben élő ember;
• a háztartások 45,7 százalékában a háromból kettő jellemző, azaz a szegénység jelei dominálnak;
• a háztartások 32,6 százalékának egy szegénységi mutatója van, ami ezeket a háztartásokat a középosztályhoz közelíti;
• a háztartások 4,1 százaléka nem mutatja a szegénység ezen jeleit, és nagy valószínűséggel a stabil középosztályhoz vagy a gazdag osztályhoz sorolható.

A Kreml kicsit máshogy számol

Eközben a Kreml-rezsim meglehetősen alternatív módon számolja a szegénységet. A Roszsztat (az állami statisztikai hivatal, amelyet orosz közgazdászok is többször bíráltak már a módszertan és a közölt adatok átláthatatlansága miatt) szerint 2023 első negyedévében az oroszok 13,5 százaléka volt szegény, 2022 végére pedig az intézmény történelmi szegénységi minimumot hirdetett: a lakosság „mindössze” 9,8 százaléka (14 millió orosz) havi 5700 hrivnyának megfelelő összegű rubelből élt.

A hivatalos statisztikákban a szegények közé tartoznak az úgynevezett szegénységi küszöb alatti jövedelemmel rendelkezők. Ezt a fogalmat 2021-ben vezették be; korábban a létminimumot alkalmazták.

Korábban a közgazdász-szakértők az RBK-nak elmondták, hogy a Roszsztat számai egyrészt nélkülözik a leggazdagabbakra vonatkozó adatokat, másrészt nem tér ki a vagyontárgyakra (a bevallott jövedelem lehet alacsony, de egy adott személy nagy vagyon – házak, autók stb. – felett rendelkezhet), harmadrészt a hivatalos statisztikák „nem látják” a vagyonból származó teljes jövedelmet.

Amikor a jelentés szerzői az orosz lakosság 60 százalékát szegénynek, vagy inkább nincstelennek minősítik, akkor a tágabb értelemben vett makrogazdasági szegénységre gondolnak: „A gazdasági szegénység és a társadalmi szegénység különböző fogalmak. A jelentés a gazdasági szegénységgel foglalkozik, vagyis azzal a lakossággal, amely nem képes aktívan fejleszteni a gazdaságot: nincs elég jövedelme ahhoz, hogy beruházásokat ösztönözzön, magas hozzáadott értékű termékeket vásároljon.”

 „A szankciók okozta válság a szegénység átmeneti, de jelentős növekedéséhez és a középosztály létszámának csökkenéséhez vezet az országban” – áll a jelentésben.

A Moszkvai Állami Egyetem közgazdászai által közzétett jelentés bár csak 2019-2021-közötti adatokból dolgozott, az azonban könnyen levezethető, hogy az életszínvonal-esés nem állt meg a háború óta, sőt, inkább lendületet vett. Ezt még az állami statisztika is elismeri.

Az emelkedő árak kompenzálása és a lakosság életszínvonalának fenntartása érdekében a következő években további intézkedésekre van szükség, amelyek mind a 2022-es válság leküzdésére, mind a jólét fenntartható növekedésére irányulnak – hangsúlyozták az orosz közgazdászok.

(napi.hu)