Lekvárfőzés Nagydobronyban

Ez év márciusában alakult meg a kárpátaljai magyar gazdákat segítő „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány Gazdaasszony Tagozata, amely szeptember 9-én tagjai számára közös szilvalekvárfőzést szervezett a Nagydobronyi Magyar Ház udvarán. A jó hangulatú programon nyolc kárpátaljai településről vettek részt gazdaasszonyok, illetve az anyaországból Nagyné Legény Ildikó, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) Gazdasszony Tagozatának elnöke, Hajdúnánás alpolgármestere.

A Gazdaasszony Tagozat egyik alapítója és vezetője, Jávorszky Beáta, a Nagydobronyi kistérség alpolgármestere a cibere kóstolása közben elmondta, hogy a mostani lekvárfőzés egyik előre eltervezett programjuk volt, immár a hetedik a tagozat március 16-i megalakulása óta. Az üstben történő lekvárfőzésre Salánkról, Feketepatakról, Beregsomból, Rafajnaújfaluból, Tiszaágtelekről, Kisdobronyból, Csongorról jöttek gazdaasszonyok, és természetesen Nagydobronyból is szép számmal voltak a vendéglátók.

A magyarországi vendég, Nagyné Legény Ildikó elmondta: „A mai találkozást megelőzően már elkezdődött az együtt gondolkodás, Őr Hidi László, a »Pro Agricultura Carpatika« Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány vezetője hívott fel azzal, hogy kezdeményezné itt egy gazdaasszony tagozat létrehozását. Azóta tart ez a kapcsolat, és most kaptam egy meghívást, amit el is tudtam fogadni. Örömmel jöttem ide, hogy részt vegyek ebben a programban, és a mostani személyes találkozást kihasználva meg fogjuk ma beszélni, hogy hogyan fogjuk folytatni a szervezeteink közötti együttműködést” – emelte ki a MAGOSZ Gazdasszony Tagozatának elnöke.

A lekvárfőzéshez a szilvát a rafajnaújfalui Molnár Krisztina és férje, Ádám ajánlotta fel. Krisztinától megtudtuk: „Konyhakertben termelünk szilvát saját részre, de idén nemcsak nekünk, hanem más termelőknek is nagyon jó volt a szilvatermésük. Mi lekvárt nem készítettünk, ezért ajánlottuk fel a Gazdaasszony Tagozat számára az alapanyagot. 120 kiló szilvát hoztunk a férjemmel, két fajtából. Az egyik korsószilva fajtakörbe tartozik, a pontos neve nincs meghatározva, a másik pedig Cacanska rana szilva, ezek direkt lekvárnak valók, nagyon magas a pektin-, a rost- és a cukortartalmuk, ezért jók lekvárfőzésre.” A ciberéhez finom házikenyeret is sütött otthoni kemencéjében a nagydobronyi Kupás Gizella, illetve csülökpörkölt főtt burgonyával volt még a menü.

A Gazdaasszony Tagozat egyik vezetője, a kisdobronyi Szigeti-Séra Natália elmondta, hogy a munkát a gazdaasszonyokkal közösen még előző este elkezdték, megmosták és kimagolták a szilvát. Reggel hatkor tették be az üstbe, de mind nem fért bele egyszerre, az utolsó tállal 9.30-kor került csak bele, számításaik szerint azt követően legalább még hat órát kell főzni és kavargatni ahhoz, hogy a lekvár kellő sűrűségű legyen, és ne essen ki a fakanálból. „Igyekeztünk minél több gazdaasszonyt bevonni a programba, mert a kavaráshoz kell fizikum, különösen a vége felé. A hangulat nagyszerű, a mai rohanó világban ritkán van az embereknek lehetősége leülni és beszélgetni, most ez pont az az alkalom” – magyarázta a jó hangulat okát tudósítónknak Szigeti-Séra Natália.

Őr Hidi Ágnes nagydobronyi gazdaasszony a tartósítószer nélkül, üstben főtt szilvalekvárról elmondta, hogy régen alapvető élelmiszernek számított Nagydobronyban. Ma a lekváros derelyéhez, lekváros gombóchoz, a zsírbansülthöz, kőttes kalácshoz (bejgli) használják leginkább Dobronyban, a gyerekek szeretik a lekváros kenyeret és a „mocskos haluskát” is, ami a lekváros tésztának a helyi neve. Elmesélte, hogy régen a nagymamája a puliszkára is rátette: „Megfőzte a puliszkát, kilapított rá egy sor lekvárt, még egy sor puliszkát, majd megzsírozta tepertős zsírral, megcukrozta. Felséges étel.”

 Férje, a Gazdaasszony Tagozat létrejöttét kezdeményező Őr Hidi László a közös program kapcsán elmondta: „Országunkban már 560 napja háború dúl, itt, Kárpátalján is érezhető a férfiak hiánya. Amikor elterveztük, hogy létrehozzuk a »Pro Agricultura Carpatika« Gazdaasszony Tagozatát, abból indultunk ki, hogy az itthon maradt asszonyoknak kell egy olyan fórum, egy olyan szervezet, amelynek keretében összejöhetnek, kibeszélhetik gondjaikat, bajaikat, és információkat is cserélhetnek az őket érdeklő dolgokról. Sok helyen ma rájuk hárul a családi gazdaságok vezetése, át kellett venniük a férfiak munkáját is. Az eddig megszervezett összejöveteleken úgy láttam, hogy egy közösség is szerveződött. Kárpátalja több részéből jönnek össze az asszonyok, ápolják a hagyományokat, családi napokat szerveznek, különféle gasztronómiai rendezvényeket sikerül lebonyolítaniuk. Ennek egyik példája ma itt, a Nagydobronyi Magyar Ház udvarán a közös lekvárfőzés, ami szerintem nagyon hasznos program” – összegezte tapasztalatait a „Pro Agricultura Carpatika” Alapítvány elnöke.

Badó Zsolt
Kárpátalja hetilap