A málenkij robot áldozataira emlékeztek a Szolyvai Emlékparkban

A kárpátaljai magyarság képviselői, valamint magyar diplomaták emlékeztek Kárpátalja magyar és német lakosainak 79 évvel ezelőtti szervezett tömeges elhurcolására, a Szovjetunió II. világháború utáni, etnikai alapon történő deportálási akciójának áldozataira az egykori szolyvai gyűjtőtábor területén kialakított emlékparkban.

A hagyományoknak megfelelően a szolyvai megemlékezésre igyekvők egy csoportja megkoszorúzta azt az 1999-ben a település közelében felállított obeliszket, amely egy lovával együtt eltemetett honfoglaló harcos sírhelyét jelzi. A sírt még 1870-ben Lehoczky Tivadar tárta fel, az ott talált tárgyak ‒ közöttük a legértékesebb, egy ezüst tarsolylemez ‒ a Magyar Nemzeti Múzeumban láthatók. Dr. Zubánics László történész, az UMDSZ elnöke a sír feltárásának körülményeiről beszélt az emlékműnél, hangsúlyozva, hogy a Szolyva melletti előkelő honfoglaló magyar harcos sírjában talált tárgyi emlékek is mutatják, hogy nekünk, magyaroknak itt múltunk, jelenünk és jövőnk is van.

Szemerkélő esőben és metsző, hideg szélben emlékeztek a sztálini terror áldozataira a kárpátaljai magyarok a szolyvai emlékparkban. Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékpark Bizottság elnöke köszöntötte a megjelenteket, akik a háborús helyzet ellenére is elutaztak Szolyvára, hogy az egykori gyűjtőtábor területén, közösen emlékezzenek és emlékeztessenek vidékünknek a szovjet csapatok általi birtokbavételekor elkövetett emberiségellenes bűnökre, és azok áldozataira. Elmondta, hogy előző nap külföldi előadók távolmaradásával, de megtartották Beregszászban a Gulág-kutatók Nemzetközi Fórumát, ahol többek között bemutatták a múlt évi tudományos konferenciájuk előadásit magában foglaló tanulmánykötet is. Megelégedéssel szólt arról, hogy Meskó János és Dubka György tagtársaiknak köszönhetően továbbra is látogatható a Munkácsi Vármúzeumban a sztálinizmus kárpátaljai áldozatainak állandó emlékkiállítása. Megállapították, hogy hála gondnokaik lelkiismeretes munkájának az emlékpark megfelelő állapotban van, ugyanakkor sajnálattal állapították meg, hogy jelentősen csökkent az emlékhely látogatottsága. Az emlékparkbizottság elnöke megemlékezett néhai Krusonica Istvánról, a munkácsi emlékkiállítás gondnokáról és tárlatvezetőjéről, valamint Móricz Tiborról, a szolyvai emlékpark egykori gondnokáról, akitől ugyancsak az elmúlt évben vettek végső búcsút, végül köszönetet mondott a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek tevékenységük anyagi támogatásáért.

Buhajla József, Magyarország Kijevi Nagykövetségének első beosztott diplomatája felolvasta Szili Katalinnak, Magyarország miniszterelnöke főtanácsadójának a megemlékezés résztvevőihez írt levelét, melyben Szili Katalin hangsúlyozta: „A háború nem adhat felmentést arra, hogy a nemzeti kisebbségi közösségek lehetőségei szűküljenek. Csak a béke és a biztonság a megoldás arra, hogy a családok, a közösségek szülőföldön boldogulását, gyarapodását és jólétét biztosítsák, ezért közösen kell a kárpátaljai magyarság érdekeiért, egyben a jogfosztásokkal szemben fellépnünk…”

Roman Moldavcsuk, a Kárpátaljai Megyei Katonai Közigazgatás stratégiai kommunikációért, valamint nemzetiségi és vallási ügyekért felelős főigazgatója kiemelte, hogy azokra a kárpátaljai emberekre emlékezünk, akik a 79 évvel ezelőtti vészterhes időkben is bátran vállalták nemzeti hovatartozásukat és hitüket, majd a kommunista diktatúra áldozataivá váltak. Néhány nap múlva emlékezünk a Holodomorra, a kommunista diktatúra ukrán áldozataira – állította párhuzamba a két eseményt, valamit a most Ukrajna ellen folyó háború történéseit a főigazgató, rámutatva, hogy a diktátorok módszerei nem változnak.

Dupka György, a Szolyvai Emlékpark Bizottság felelős titkára elmondta, hogy a túlélők kérését csak részben tudták teljesíteni – felépítették az emlékparkot és a kis kápolnát, hisz a táborban is volt egy kápolna, ám a kommunista diktatúra leromboltatta, hogy még ott se tudjanak imádkozni az emberek. Ezért áll ma a kápolna az emlékparkban. A dombtetőn álló tábor épületeit a hadügyminisztérium magánkézbe adta, ott nem sikerült emlékszobát kialakítani. Jövőre lesz 80. évfordulója annak, hogy 1944. november 18-án elhurcolták a magyar és német katonaköteles férfiakat, a túlélők közül ketten még élnek. A beregszászi konferencián kiderült, hogy jövőre újabb táblákat fognak avatni, mivel a magyar kormány 700 000 kartont vásárolt ki, amelyeknek a feldolgozása folyik, egyre több olyan név gyűlik össze, amelyeket még nem véstek fel az emlékpark gránittábláira. Méltóképpen készülnek a jövő évi megemlékezésre, bíznak abban, hogy a 80. évfordulón ezres tömeggel együtt emlékezhetnek majd.

Történelmi egyházaink képviseletében Tomasz Koza szolyvai római katolikus plébános és Dávid Árpád református lelkész emlékezett meg népünk gyászos korszakáról és imádkoztak az áldozatok lelki üdvéért.

A Kovály Csilla vezette tiszabökényi Tiszacsillag Asszonykórus az alkalomhoz illő dalokat énekelt, majd a Szózat eléneklése után az emlékművet megkoszorúzták a jelenlévők, Buhajla József első beosztott diplomata, Magyarország Kijevi Nagykövetségéről, Bacskai József ungvári magyar főkonzul és Buczkó István beregszászi magyar vezető konzul, Szalipszki Endre, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöki tanácsadója, korábbi beregszászi magyar főkonzul, Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke és Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke, Csernicskó István nyelvészprofesszor, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora, Zubánics László, az UMDSZ elnöke, Roman Moldavcsuk, a Kárpátaljai Megyei Katonai Közigazgatás stratégiai kommunikációért, valamint nemzetiségi és vallási ügyekért felelős főigazgatóság vezetője, és helyettese Ljah Sándor, Somogyi László, a Lembergi Magyar Kulturális Szövetség elnöke, Tarpai József, a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének elnöke és Tóth Zsolt elnökségi tag, Miroszlava Szkripinec Szolyva polgármestere és helyettesei, Mihajlo Popovics és Ruszin Ivan, valamint Natalia Ladányi, a kistérség oktatási osztályának vezetője, Horváth László és Vincze István, a Beregszászi kistérség alpolgármesterei, valamint a vitézi rend képviselői és a megemlékezők.

(Badó Zsolt/Kárpátalja hetilap)