Különös fotók készültek a Marson

Részben érthető, hogy hajlamosak vagyunk úgy tekinteni a Marsra, mint a Földre, hiszen egy viszonylag kis kőzetbolygóról beszélhetünk, amelynek atmoszférája és jól felismerhető geológiai jellegzetességei vannak. Mérni tudjuk szeizmikus aktivitását, tanulmányozni az időjárási mintázatait, meg tudjuk határozni kőzeteinek összetételét. Mindezek ellenére a Mars egy idegen világ, és ezt leginkább a vörös planétáról készített fényképek érzékeltetik leginkább, melyek közül alább láthatjuk a legérdekesebbeket.

A jéggel teli kráter

A 81,4 kilométeres Korolev-kráter délre fekszik a Mars északi pólusát körbevevő dűnerendszertől (Olympia Undae). A krátert szinte a pereméig szűz jég tölti meg egész évben. A Földhöz hasonlóan a Marson is vannak évszakok, és a melegebb évszakok folyamán a jég visszahúzódik – éppúgy, mint a Földön.

A Korolev-kráter – amelyet egy hatalmas meteoritbecsapódás hozott létre a Mars távoli múltjában, és a szovjet rakétatervezőről, Szergej Korljovról (angolosan Korolev) kapta a nevét – bizonyos szempontból kivételt jelent.A kráter egyfajta „hidegcsapdaként” működik, amely a környezeténél jóval tovább őrzi a hideget.A kráter nagyon mély, az alja 2 kilométerrel lejjebb van a pereménél. A kráter aljáról 1,8 kilométer vastag és 60 kilométer átmérőjű vízjégkupola emelkedik ki, amely sosem olvad el az évszakok folyamán.

Napfogyatkozás a Marson

A Marsról látható napfogyatkozások érdekessége, hogy a körülötte keringő két hold, a Phobos és a Deimos kis méretük miatt nem tudják eltakarni a Napot a felszínről nézve.A vörös bolygóról így nem lehet olyan szép, teljes napfogyatkozást megfigyelni, mint a Földről.Az apró holdak a Nap előtt elhaladva annak csak kisebb részét takarják ki.

Az Űrszekerek és a vörös planéta

A Star Trek csillagflottájának jelére emlékeztető formációt a NASA Mars Reconnaisance Orbiter nevű szondája örökítette meg még 2019-ben. Valójában több száz ilyen jellegű alakzat is megfigyelhető a bolygón, létrejöttük ősi vulkánkitöréseknek és úgynevezett „szellemdűnéknek” köszönhető: a felszínen csordogáló lávát annak idején magas homokdűnék választották ketté, ám a dűnéket időközben a szél elhordta, így csak a láva által kialakított alakzat őrzi a dombok emlékét.

A különös lyuk

A képződményt ábrázoló fotó még 2011-ben készült, amikor a Mars Reconnaissance Orbiter űrszonda a Pavonis Mons pajzsvulkán lejtőit térképezte fel.

Az Amerikai Űrkutatási Hivatal szerint a lyuk egy kiterjedt felszín alatti barlangrendszer bejárata lehet. A NASA becslése alapján a barlang 20 méter mélyen található, ám kiterjedése nem ismert, ahogy az sem, miért szabályos kör alakú a nyílás körüli kráter. A barlang léte azért lehet izgalmas a tudomány számára, mert védheti a lehetséges életformákat a Mars mostoha környezeti viszonyaitól, emellett leendő emberes missziók esetén az űrhajósok menedékeként is funkcionálhat.

A színes kráter

A Mars felszíne szinte hemzseg a meteoritbecsapódások nyomaitól. Ennek megvan a nagyon egyszerű oka: a vörös planéta légköre sokkal vékonyabb, mint a Földé, és ezért kevésbé védett az aszteroidákkal szemben. A fotón látható kráter viszonylag friss, körülbelül 2016 szeptembere és 2019 februárja között keletkezhetett.

A színek jól mutatják, hogy a becsapódás keltette lökéshullám mely területekről söpörte el a port és tárta fel a mélyebben található, sötétebb rétegeket.

A kráter viszonylag kicsi, átmérője mindössze 15-16 méter, ez alapján a becsapódó objektum nagyjából másfél méter széles lehetett. Ha egy ilyen meteor lépne a Föld légkörébe, nem érné el a felszínt, még a levegőben elégne.

Marsi naplemente

A marsi légkörben sok a por, és szétszórja a vörös fényt. Emiatt a naplementék kéknek tűnnek, látványos kontrasztban a narancssárgás, néhol barnás, néhol vöröses felszínnel. A földi légkör a napfény kék és ibolyaszínű sugárzását szórja szét, ezért tűnik a naplemente sárgás, majd fokozatosan vörös színűnek, ahogy a napfénynek egyre vastagabb légrétegen kell áthatolnia.

Vízcseppek a Marson?

A vízcseppnek tűnő alakzatok valójában a marsi Kopernikusz-kráter olivinben gazdag homokdűnéi. Hasonló dűnéket a Földön azért nem láthatunk, mert az olivin a víz hatására gyorsan mállik, iddingsitté alakul, és elveszti kék színét. Így hát, ahol ezeket a szép, kék „cseppeket” látjuk, biztosak lehetünk benne, hogy réges-rég nem volt jelen folyékony víz.

Gombák a Marson

A közelmúltban egy olyan szakcikk okozott kisebb vihart, ami nem kevesebbet állított, mint hogy gombák és zuzmószerű organizmusok vannak a Marson. Ezt a feltevést a szerzők fotókkal is igyekeztek alátámasztani.

A NASA természetesen azonnal cáfolta a vad felvetést, az űrügynökség szakértői szerint valójában „áfonyákat” látunk a bolygó felszínén.

Ezek az áfonyák persze nem a jól ismert gyümölcs marsi megfelelői, hanem egészen fura alakú, hematitből (vörösvasércből) álló kőzetek, amik vizes közegben jöttek létre, majd eróziós folyamatok révén kerültek felszínre.

(origo.hu)