Matl Péter mesélt világszobrásztábori élményeiről

A megújult Munkácsi Magyar Egylet június 4-én, a nemzeti összetartozás napján, másodszor rendezett programot. Matl Péter, Munkácsi Mihály-díjas szobrászművész, a Munkácsy Mihály Magyar Házban összgyűlt érdeklődők előtt beszélt karrierjének kezdeteiről, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban található Nemzeti Összetartozás Emlékműről, valamint a nemzetközi szobrásztáborokban szerzett tapasztalatairól. Az előadás során fotókat is bemutatott.

A munkácsi szobrászművész elsőként az ópusztaszeri emlékparkban felállított Nemzeti Összetartozás Emlékmű megvalósításának kulisszatitkairól beszélt a június negyedikei emléknap apropóján. A 2,5 méter szárnyfesztávolságú, bronz turulmadár egy hét méter magas süttői mészkőből faragott oszlop tetején van elhelyezve Ópusztaszeren. A szobor kelet-nyugati tájolású, a magyarok vándorlási útvonalát jelezve. A mészkőoszlopon honfoglalás kori övdíszítéseken található palmetta motívumok láthatóak, ahol a bimbók helyén a történelmi Magyarország vármegyéinek bronzból öntött címereit helyezték el. A művész két fiával, Árpáddal és Szilárddal, valamint ifj. Hidi Endre nagydobronyi szobrászművésszel közösen faragta ki a hét méter magas talapzatot. 2012. szeptember 29-én, a Szent Mihály-napi ünnepségen, Orbán Viktor miniszterelnök B. Nagy László kormánymegbízottal és Matl Péterrel közösen avatta fel a közel tíz méter magas emlékművet, amely a nemzeti összetartozásnak állít emléket.

A művész Popovics Pál főszervező kérdéseire válaszolva, beszélt karrierje kezdeteiről. Elmondta, mindig szobrászművész szeretett volna lenni, de Kárpátalján akkor nem lehetett ilyet tanulni, ezért festő- és kerámiaművésznek tanult. Beszélt az első nagy méretű szobráról, a liszovicai patakban álló madárról. A katonaságról, ahol ugyancsak szobrokat csinált, majd arról, hogyan tudta elfogadtatni magát a szobrász szakmával.

Egy kijevi kiállítás hozta meg számára az áttörést, majd a Vinnyica megyei Jampilbe kapott meghívást egy országos ukrán szobrásztáborba, azt követően már rendszeres vendég volta hasonló táborokban. A Szovjetunióval együtt szétesett a képzőművészeti vállalat, ekkor kezdett pályázni és nemzetközi szobrásztáborokba járni: Nyíregyháza, Japánban, Tojama prefektúrában lévő Inami, Svájc, Franciaország, Kína, Brazília és számos érdekes, a mienktől eltérő kultúrájú ország következett, ahol Matl Péter élt néhány hetet és alkotott, ez alatt az idő alatt ismerkedett a helyi emberekkel, mindennapjaikkal, ételeikkel, és az ottani művészettel. Az előadás alatt fotók segítségével bemutatott élményei kapcsán hosszasan mesélte a vele megesett, jobbnál-jobb sztorikat.

Az előadás végén Pogány István római katolikus plébános örömét fejezte ki amiatt, hogy újraindult a magyar egylet. Matl Péter előadásából pedig visszaidézett két őt megérintő gondolatot: „Merjünk álmodni, vágyódni és hinni, hogy a vágyaink teljesülnek.”, illetve „Minél közelebb kerül az ember Istenhez, annál rafináltabbak a sátán kísértései.”

A művész előadása végén elmondta, hogy azért vállalta az előadást, hogy ezzel másoknak is meghozza a kedvét valami hasonlóhoz a magyar ház nyújtotta kulturális térben. Elárulta, hogy a sok távoli ország közül Brazília lett a szíve csücske, ahol akár hosszabb ideig is élne szívesen. Az emberek nyitottsága, közvetlensége, az ottani élet fogta meg, ugyanakkor a természeti környezet is lenyűgöző. Elmondta, hogy a szobrásztáborokat járó szobrászok élete egy jellegzetes életforma. Ők olyanok, mint a katonák – rövid idő alatt, sokszor két-károm hét alatt, extrém körülmények között, kész szobrot kell alkotniuk. A váratlan helyzetek miatt gyakran kell improvizálni, ezért sok szobrászművész van, aki soha nem menne szobrásztáborba, mert nem annyira produktív.

A magyar ház előadótermében összegyűlt több száz munkácsi magyar az előadás után egy pohár bor és pogácsa mellett beszélgetett, a Munkácsi Magyar Egylet szervezőinek sikerült egy igazi társadalmi eseményt varázsolni a Latorca-parti városban nemzeti összetartozásunk ünnepén. Végül mindannyian kivonultak a Munkácsi Mihály Magyar Ház belső udvarára, ahol körbeállták a 20 óra 24 perckor fellobbanó nemzeti összetartozásunk tüzét.

(Badó Zsolt/Kárpátalja hetilap)