A Nagyberegi Középiskola múltja, jelene és tervei

A Nagyberegi Középiskola igazgatói teendőit a nemrégiben 60. születésnapját betöltő – sokak által Öcsi bácsiként ismert tornatanár – Géczi Tihamér már huszonhat éve látja el. Igazgatói tisztsége mellett 20 éve járási képviselő, jelenleg is a Beregszászi Járási Tanács Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) frakciójának tagja, továbbá az állandó jogi bizottság elnöke már a negyedik ciklusban.

– Hogyan került a Nagyberegi Középiskola igazgatói székébe?

– A katonaság befejezése után sportszakemberként, fociedzőként dolgoztam, közben a Lembergi Testnevelési Egyetemen végeztem tanulmányaimat. 1986-ban, három év pedagógusi munka után a nagyberegi községházára kerültem. Baranyi Judit, az akkori iskolaigazgató éppen Magyarországra települt át, és a kollektíva felkérésére, valamint három számomra fontos személy – Rancsák László, Lőrinc József, Szamborovszky Erzsébet – unszolására elvállaltam ezt a felelősségteljes munkakört. A nagyberegi iskola az egyik legrégebbi, komoly hagyományokkal rendelkező középfokú tanintézmény az egész megyében, melyeket szeretnénk megőrizni. Legjobb tudásommal azóta is igyekszem becsülettel és odaadással végezni a rám bízott feladatot, hisz a szüleim is arra tanítottak, hogy ha valamit elvállal az ember, azt művelje rendesen, és dolgozzon úgy, hogy értéket hagyjon maga után az utókor számára. Ezzel a szemlélettel törekszem arra, hogy iskolánk az egyik legeredményesebb és legszebb iskola legyen nem csupán a Beregszászi járásban, hanem a megyében is.

– Jelenleg hány diák tanul az iskolában?

– A 2019–2020-as tanév során a két tagozatban (ukrán és magyar) összesen 461 diák tanult. Nagy örömmel tölt el, hogy ilyen szép számmal járnak intézményünkbe, ahogyan az is, hogy soha nem tapasztaltunk olyan konfliktust a diákok vagy a kollégák között, amely nemzetiségi különbségből eredne. Ahogy sokan mások is itt, Kárpátalján, mi is tiszteletben tartjuk egymás nyelvét, kultúráját. A tisztelet és a tolerancia jegyében folynak a tanórák és a különböző programok is.

– Mely környező falvak fiataljai tanulnak itt?

– Ide járnak Kígyós, Beregújfalu, Alsó- és Felsőremete, Beregszász s természetesen Nagybereg diákjai, valamint két leányzó Komlósról. Mint leendő bázisiskola a jövőben nálunk fognak tanulni a kovászói gyerekek is, de ehhez mindenképpen fejlődnie kell a környék infrastruktúrájának, valamint több olyan járműre is szükségünk lenne, amely megoldaná a gyerekek hatékony, gyors és biztonságos szállítását szülőfalvaik és a középiskola között.

– A tanórák mellett milyen szakköri foglalkozásokat kínálnak a diákjaiknak?

– A Nagyberegi Középiskola őrzi a község hagyományait. Ennek megfelelően a lányok 9–11. osztályban bővített óraszámban sajátíthatják el a szövés mesterségét. Nem csupán a magyar, hanem az ukrán osztályokban tanuló lányok is gyönyörű munkákat készítenek. A fiúk számára bővített óraszámban választható a futball, a kézilabda, valamint a művészkerékpár szakkör, mely nemcsak Kárpátalján, de egész Ukrajnában is egyedülálló sportnak minősül, hiszen iskolánk képviseli az ukrán válogatottat. Az eddigi évek során már három alkalommal hoztunk el érmeket különböző világversenyekről. Feleségemmel karöltve nemrégiben kezdtünk el foglalkozni egy nagyobb létszámú, kisgyerekekből álló csoporttal, az új generáció kinevelésével, akik már most ígéretes tehetségeknek mutatkoznak a művészkerékpár területén.

– Nagy felújítás zajlik az iskolában. Mit sikerült eddig lecserélni, felújítani?

– Korábban iskolánk lapos tetőszerkezetét lecserélték sátortetőre, csak a kivitelezők sajnos nem számoltak a tetőről leérkező víz mennyiségével, illetve annak a belső udvarban való megrekedésével. Ez a folyamat hatalmas károkat okozott a pincében és a földszinti osztályokban egyaránt. Egy álom vált valóra, amikor kiderült, hogy a Nagyberegi Középiskola is szerepel a Keleti Partnerség program által támogatott tanintézmények névsorában. Külön köszönet ezért a magyar államnak és Brenzovics László KMKSZ-elnöknek a közbenjárásáért. E támogatásnak hála tavaly megoldottuk a belső udvar teljes vízelvezetését, szigetelését és térkövezését. Ez rendkívül fontos volt, hisz négy osztályhelyiség is alkalmatlan volt a tanórák lebonyolítására. Ezt követően a bázisiskola program keretében kicserélték a központi vezetékeket és fűtőtesteket. A régi kazánokat sajnos még nem tudtuk beüzemeltetni a gázszolgáltató által támasztott bürokratikus akadályok miatt. Ezeket a munkálatokat az osztályhelyiségek teljes belső felújítása követte. A már felsorolt támogatások mellett az ukrán állam is segítette az iskola megújulását.

A bázisiskola program eredményeként a tervek szerint líceummá alakulunk át, ezért új nevet is kell adnunk tanintézményünknek. Nagyberegen már 1595-ben működött egyházi iskola, melynek első tanítója Dobrai Péter volt. Szeretnénk, ha iskolánk a jövőben emléket állítana neki azzal, hogy az ő nevét viseli.

– Az osztálytermek számát tekintve terveznek bővítést?

– A felújításokat igyekeztünk úgy igazítani, hogy a tantermek számát tekintve bővüljünk. Hamarosan két új, használatra kész osztálytermünk lesz, de ha fel tudnánk újítani egy pincehelyiséget is, akkor az új otthont adna a múzeumnak, s így a múzeum helyén egy tágas és szép tantermet alakíthatnánk ki, amely megfelelő lenne az elsősök számára. A nagyterem azért szükséges, mert Istennek hála a magyar első osztály létszáma 30–46 között mozog évente. Továbbá van még egy nagy álmunk. Nálunk nagy hagyománya van a sportnak. Az elmúlt 20 évben a járási atlétikai sportversenyeken jellemzően dobogós helyen végeztünk, sőt, a járási középiskolák között a trófeák számát tekintve – megkockáztatom – a legjobbak vagyunk. Ennek fényében szeretnénk kialakítani egy 300 férőhelyes, lelátóval kiegészített tornatermet az iskola területén. Ez a kulturális és sportrendezvények megszervezéséhez szükséges helyiségként is szolgálna.

– Milyen eszközökre van még szüksége a leendő bázisiskolának?

– Az államnak is komolyan fel kellene vállalnia a segítségnyújtást. A megyei oktatási osztálytól ígéretet kaptunk, hogy egy vagy két osztályhelyiséget teljesen berendeznek, melyek kémia, illetve fizika szaktanteremként működnének. Továbbá olyan székekre lenne szükségünk, melyek lábai nem okoznak kárt a linóleummal borított padlókban.

(SD/Kárpátalja hetilap)