Szelmenc - a kettézárt falu története (videó)

Lassan két évtizede annak, hogy megnyílt a határátkelő a két Szelmenc között, melynek kisebbik része ma Ukrajnában, a nagyobbik pedig Szlovákiában található. A valaha egy faluban ma is az a közös, hogy hiába van a főutcája közepén meghúzva a határ, mindkét oldalon magyarok laknak. A népnyelvben csak Kisberlinként emlegetett község viszontagságos történetét, kollégánk, K. Debreceni Mihály foglalta össze. Kelet-Európában sok olyan hely van, ahol még mindig kísért a múlt, de olyanból kevés, ahol egyszerre két unió leheletét is lehet érezni: az európaiét és valamennyire még a szovjetét is. Ilyen, hely a félig Szlovákiában, félig pedig Ukrajnában található Szelmenc község, melynek főutcáján keresztül van meghúzva a határ, és melynek mindkét oldalán magyarul beszélnek az emberek. Az 1945-ben felállított szögesdrót miatt született meg a szlovák oldalon lévő Nagyszelmenc, és a szovjet, vagyis ma már az ukrán oldalon fekvő Kisszelmenc. A két Szelmencet évtizedeken keresztül szögesdrót választotta el egymástól: a kisszelmencieknek például ahhoz, hogy átmehessenek az utca másik végébe, nyolcvan kilométert kellett utazniuk, már ha kiengedték őket, hiszen a Szovjetunióban ezt sem volt egyértelmű. Amikor meg Ukrajnához került a falu ezen része, akkor meg közel három évtizedig csak vízummal mehettek át a szlovák oldalon élő szomszédhoz, vagy rokonokhoz. Szelmencet éppen emiatt nevezte a nép Kisberlinnek. Míg Kisszelmencen ma a kijevi idő a hivatalos, Nagyszelmencen a közép-európai. De a kisszelmenciek is a közép-európai szerint élnek, hiszen az első világháború végéig az Ung vármegyei az ikerfalu Magyarország szerves része volt. A Párizs környéki békeszerződésekkel került Csehszlovákiához. Majd 1938-1944 között újra Magyarország volt. Amikor pedig a Szovjetunió nyugatra tolta a határait, akkor bekebelezve Kisszelmencet, meghúzta az átláthatatlan vasfüggönyt a falu két része közé. Ezt a szögesdrótot hosszú évtizedekig megközelíteni sem lehetett, az is a szabadságát kockáztatta, aki átszólt a túloldalra. Viszont ennek ellenére át-át kiabáltak egymásnak, ha éppen nem volt határőr a közelben, ha meg igen, akkor kapálás közben, énekelve mondták el egymásnak a híreket. Sőt, a szögesdrót alatt a házi kacsa szárnya alá levelet raktak, amivel átküldték a túloldalra, és amikor az állat visszatért este, akkor a gondosan összehajtogatott válaszlevéllel érkezett vissza. Többször előfordult, hogy a nagyszülők nem lehettek jelen az unokájuk lakodalmán, csak a domboldalban láthatták a menyasszonyt vagy a vőlegényt. Ha testvér halt meg, a hatóságok akkor sem engedélyezték könnyen az átjárást, így előfordult, hogy már eltemették, mire sikerült megszerezni az utazási papírokat. Sokáig még a két polgármester is csak kiáltozva tudott érintkezni egymással, de aztán a két falu lakói 2000-ben az illetékes hatóságokhoz és a nemzetközi szervezetekhez fordultak, egy átkelő megnyitása érdekében. Hatalmas munka folyt ennek érdekében, amit az anyaroszági, a kárpátaljai és felvidéki politikai szervezetek, valamint az amerikai magyar lobbi is felkarolt. Az abszurditás fokát emeli, hogy akkoriban a két polgármester, Illár József és Tóth Lajos is Washingtonban találkozott egymással először, amikor a szenátusban meséltek a fennálló helyzetről. Az egyik szenátor fel is tette azt a kérdést a településvezetőknek, hogy: „És mondják, nem lehetne egy szuverén ország Szelmenc?” Ezt megmosolyogták, de a jó szándékú és naiv kérdés legalább annyira abszurd volt, mint a két országba szakított, színmagyar falu története. 2005 december 23-án, a falu közepén végül megnyílt a határátkelő. Megható pillanat volt, hiszen sokaknak akkor még volt rokona a másik oldalon, 60 év után pedig ismét elmondhatták, hogy összetartoznak. Sokan a könnyeikkel küzködtek, míg átlépték a határt. Testvérek, unokatestvérek ölelhették át újból egymást. Persze a vízumkényszer miatt főleg a nagyszelmenciek mentek át Kisszelmencre, de akkor is nagy volt a boldogság. A határnyitás után húsz évvel sajnos még mindig nem beszélhetünk arról, hogy a falu az Európai Unióban egyesülhetett volna. Ráadásul a történelem továbbra zajlik körülöttük, hiszen most Nagyszelmencen béke, Kisszelmencen pedig hadiállapot van.