A szerednyei Béke Bárkája Gyermekközpontba is vitt ajándékot Magyarország Ungvári Főkonzulátusa

Szent Miklós napja alkalmából Magyarország Ungvári Főkonzulátusának munkatársai ellátogattak Szerednyére, a Keresztény Gyermekmentő Szolgálat Béke Bárkája Gyermekközpontjába, ahol főként Mariupolból kimenekített árva gyermekek élnek, de Herszon és Harkiv megyékből érkezett gyerekek is otthonra találtak.

A központ felelőse Volodimir katonai káplán, feleségével, az animátorokkal és néhány szülővel gondoskodnak az itt élő gyerekről, hogy mindenük meglegyen, fejlesztő foglalkozásokat tartanak, hogy segítsenek a gyerekeknek a tanulásban és feldolgozni a történteket.

A házaspár a Donyeck megyei Siroke közelében, Pionerszke faluban lakott. 2022. február 22-én, még a háború kitörése előtt, amikor komoly harcok folytak Mariupol környékén, már erőteljesen lőtték a településeket, úgy döntöttek, kimenekítik onnan a gyerekeket biztonságos helyre. Az összefogásnak köszönhetően 3 nap múlva, február 25-én 36 gyereket sikerült kimenekíteni Mariupolból és környékéről. Ezekkel a gyerekekkel Lengyelországba utaztak, ahol 4 hónapig éltek, majd 2 hónapig Olaszországban. Amíg ott voltak, Vaszil káplánnal kárpátaljai lakhelyet kerestek, és Lucsok P. Miklóssal, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspökével választották ki ezt az ungvári járási Szerednyén. 2022. szeptember 1-jén, a tanév kezdetekor érkeztek ide a gyerekek. Egy nagy ház már készen volt számukra, a modul házak még nem. Akkor elfértek a nagy házban, a következő évben pedig kiépült a modul városka.

Dr. Papp Ferenc, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja pénteken édességcsomagokat és csokoládét vitt az ott élő gyerekeknek.

– Ellátogatunk Szerednyére, ahol a Mariupolból érkezett gyerekek élnek. Van, aki árva, van, aki egyik szülőjével érkezett, nekik is próbálunk kedveskedni, gondolva arra, hogy a háború szörnyűségeiből kerültek ki, és az a célunk, hogy egy picit feledtessük el ezeket a borzalmas időket. Nem ez az első utunk a szerednyei központba. Korábban is jártunk már itt, a modulházakban családok, gyerekek laknak, és mi háztartási gépeket hoztunk ide nem olyan régen, mosógépet, szárítógépet és egyéb olyan eszközöket, amelyek megkönnyítik a mindennapi életüket.

Magyarország a humanitárius segítség keretében sokszor táboroztat gyerekeket; februárban innen, Szerednyéről is több mint egy hetet töltöttek el a Rákóczi Szövetség által felajánlott sátoraljaújhelyi táborban.

Jelenleg 12 modulház áll a területen, kialakítottak egy játszóteret, a mecénásoknak köszönhetően fejlődik az intézmény. Jelenleg 41 személy él itt, köztük 22 gyerek, 15-en iskolakorúak, 7-en pedig felsőfokú tanintézményben tanulnak Munkácson, Ungváron, de egy közös családot alkotnak szeretetben. Vannak árva gyerekek. Egy 21 éves 2 húgának a gyámja, anyjuk az oroszok által megszállt területen rekedt betegen és nem tud elutazni onnan, mert problémák vannak az okmányaival. Olyan gyerekek is élnek itt, akikkel együtt vannak a hozzátartozóik. Kényelmes lakhelyhez jutottak, de a központban van például zoosarok is, ahol csincsilla, hörcsögök élnek, sőt az udvaron tágas ketrecben egy menekített róka él. A porta másik részén kecskéket tartanak, és kutyájuk is van. Mindez terápiás célt is szolgál.

A gyerekek a tetőtéri közösségi tanulószobában fogadták a magyar vendégeket. Boldogan vették át a csomagokat. Dr. Papp Ferenc tréfásan megjegyezte: jó barátja a Mikulás.

– Magyarország Ungvári Főkonzulátusa nemcsak a kárpátaljai magyar gyerekeknek kedveskedik. Tudjuk, hogy nagyon nehéz helyzetből érkeztetek, és ha a háborút nem is tudjuk megszüntetni, mert ahhoz kicsik vagyunk, de talán picit enyhítjük azt a fájdalmat, hogy nem lehettek otthon a szüleitekkel, a szülőföldetektől távol kell élnetek. Úgy látom, itt egy jó közösségben vagytok, s ha nem is lehet mindenben helyettesíteni a családot, azért itt van egy támogató közeg – mondta a konzul úr a gyermekekhez szólva.

Volodimir katonai káplán és egy kislány köszönetet mondott az édességekért és azokért a kellemes pillanatokért, amelyekkel megajándékozták őket. A 15 éves Roman pedig imába foglalva fejezte ki hálájukat.

(Rehó Viktória/Kárpátalja hetilap)