Balogh Lívia: a kárpátaljai magyarság érdekképviselete továbbra is fontos

A kárpátaljai magyarság olyan közösség, amely a szülőföldjét szerető, hazavágyó, otthon boldogulni kívánó emberekből áll. Ezt jól bizonyítja a kulturális életre, a hagyományaink ápolására, a közösségben való kiteljesedésre vágyó igény, amihez mindig odaállnak a megfelelő támogatók. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) a kulturális, közösségszervező és -építő, az oktatás és a sport terén kifejtett, illetve szociális munkájával nagymértékben hozzájárul a kárpátaljai magyarság ezen igényeinek teljesítéséhez, amellett, hogy a magyar közösség érdekképviseletét is szem előtt tartja mind politikai, mind társadalmi és gazdasági téren. A 2024-es év végén az elvégzett érdemi munkáról, megvalósult programokról, jövőbeni tervekről Balogh Líviát, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének, illetve a Szövetség Csapi Alapszervezetének elnökét kérdeztük.

– Hogyan indult a 2024-es év? Miben volt más a korábbiakhoz képest?

– A Covid–19-pandémia és különösen a háború kitörése óta a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének munkája is megváltozott, másképpen működik, így egyelőre továbbra sem a megszokott módon indult az év. A szervezeten belül 31 alapszervezet működik, és 14 ezer tagot számláltunk a fentebb megnevezett sajnálatos és szörnyű események előtt. Azóta folyamatosan csökken a tagságunk. Ezek kisebb, az Ung-vidéken található falvakban működő egységeket jelentenek, közülük a legnagyobb a Nagydobronyi, az Ungvári és a Csapi Alapszervezetünk, amelyek tagsága 2000 fő körül mozog, a legkisebb pedig a Szerednyei Alapszervezet, amely 40 főt számlál. A jelenlegi helyzet miatt sokan nincsenek idehaza, ezért összességében a tagságunk 20%-kal csökkent. Viszont az is elmondható, hogy a kétséges és bizonytalan helyzet ellenére mégis sokan itthon tervezik a jövőt, ez főleg abból látszik, hogy az adott család egyik tagja itthon, Kárpátalján él és tevékenykedik. Ebből kifolyólag a családtagok megtartják a KMKSZ-tagságot is.

Alapvetően elmondható az Ungvári járásról, hogy minden iránt érdeklődő, nagyon befogadó közösséggé fejlődött. A kulturális rendezvényeken mindig meg tudtuk tölteni az adott eseményhez biztosított termeket. Így 2024 lett az az év, amikor csendesen elkezdtünk több dolgot is visszaépíteni a tevékenységünkbe.

– Milyen programok valósultak meg?

– Nagyobb táncos mulatságokat idén sem szerveztünk, viszont a gyermekeknek és az időseknek szóló programjainkat sikerült rendre megvalósítanunk.

Január 22-én a magyar kultúra napjának szentelt rendezvény Beregszász mellett újra visszakerült Ungvárra is, és a Szívedbe fényt című előadás keretein belül Dsida Jenő verseinek válogatásával köszöntötte a nézőközönséget a Déryné Társulat.

Majd március elején Tóth Péter Lóránt versvándor, immáron 10 éve visszatérő vendégünk Szürtében, Pallón, Kisgejőcön, Nagygejőcön és Ráton tartott előadásokat.

Március 15-én, nemzeti ünnepünkön hagyományos koszorúzásra került sor Ungváron a Petőfi-szobornál.

Április 6-án megtartottuk a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének 35. közgyűlését. Szeretném megjegyezni, hogy emellett minden alapszervezetünkben is sikeresen lezajlottak az idei közgyűlések. Majd a megyei szintű közgyűlésen a delegáltjaink is jelent voltak, így részt tudtunk venni a Szövetség működését érintő minden nagyobb rendezvényen. Ahhoz, hogy mi hitelesek maradjunk, ezeket minden évben meg kell tartani, és természetesen mi meg is tartjuk mind a közgyűléseket, mind a választmányi találkozókat.

Május 4-én volt a táncház napja. Felkérést kaptunk a Hagyományok Házától, hogy szeretnék egy autentikus közegben megszervezni a táncház napját. Úgy döntöttünk, hogy fiatalokat, gyermekeket szólítunk meg az Ungvári járásban. A Nagydobronyi Magyar Ház adott otthont az eseménynek, amely nagyon jól sikerült, hiszen 140 gyerek vett részt rajta. Emellett a helyi gazdaasszonyok gasztronómiai fogásokkal készültek a vendégeknek. Ez az alkalom egy újdonság volt. Az elmúlt években szerte Kárpátalján, így az Ungvári járás településein is gyermektánccsoportok alakultak, s most már ruhákat, kiegészítőket is lehet számukra pályázni, varratni. Így május 4-én egy nagyon színes és szép ifjúsági kavalkád alakult ki az alkalmon, amihez a Sodró együttes szolgáltatta az alapot. Nagyon örülnénk, ha már végre eljöhetne az az idő, amikor sok ilyen és ehhez hasonló rendezvényünk lehetne.

Május 5-én a KMKSZ Csapi Alapszervezetének Nyugdíjasklubja fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte. Számunkra a szépkorúak nagyon fontosak, mert ebben az időszakban is, amikor a családok, a fiatalok nem tudnak jelen lenni a közösségi életben, rájuk most is tudunk számítani. Ez Kárpátalja legnagyobb ilyen klubja. 10 évvel ezelőtt néhány embernek az összefogásából hoztuk létre, mára már 60 főt számlál a tagság. Nagy az érdeklődés, van egy kórusuk is, amelybe heti rendszerességgel 30 fő jár össze. Gyakorolnak és az alkalmakkor fel is lépnek.

Május 29-én a KMKSZ és a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács (KMTT) szervezésében 200 ungvári járási 7. osztályos tanuló látogatott el a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkba és Látogatóközpontba. Azt gondolom, hogy a magyar hagyományok, illetve a kulturális értékek szempontjából nagyon fontos ez a közös projektje a KMKSZ-nek és a KMTT-nek, hiszen a Szövetség ezt úgy pályázta meg, hogy nem kellett a hozzájárulást fizetni, amennyiben az adott kistérség meg tudta oldani a gyermekeknek az odaszállítását. Az ottani teljes program és az ellátás is térítésmentesen zajlott. Azt látjuk a visszajelzésekből, hogy erre továbbra is lenne igény, így ezt 2025-ben is szeretnénk megpályázni, megvalósítani.

Június 4-én, a nemzeti összetartozás napja alkalmából már egy ideje két helyszínen, Szürtében és Nagydobronyban is tartunk megemlékezéseket, amelyek idén sem maradtak el. Ehhez kapcsolódóan június 15-én ugyancsak Szürtében – a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesülettel közösen, az egyesület rendezvénytermében – a Most vagy soha! című film vetítését szerveztük meg.

Az augusztus 17–18-ai rendezvényünk a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-n (BGA Zrt.) keresztül a Nemzetpolitikai Államtitkárság által támogatott alkalom volt. A Credo Verséneklő Együttesnek szerveztünk 4 fellépést Nagydobronyban, Csapon, Koncházán és Szürtében. Az együttes 2024-ben lett 30 éves. A Kárpát-medencét, illetve a diaszpórát bejárva nagyon hitelesen tolmácsolja a magyar irodalom nagyjainak az általuk megzenésített verseit. A Credo az Ungvári járásból indult, így augusztus 20-ához, az államalapításunk ünnepéhez közeledve úgy gondoltuk, hogy ezekben a kis közösségekben az együttes fellépésével próbáljuk meg kicsit biztatni az ott élő embereket. Nagydobronyban az Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon udvarán, a KMKSZ és a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány közös szervezésében, a Kárpátaljai Református Egyház hozzájárulásával a Magyarok Kenyere rendezvényen léptek fel. A többi településen a templomban, valamint a közösségi házban. Azt láthattuk, hogy az emberek ki vannak éhezve ezekre a rendezvényekre, ezeknek a verseknek az üzenete mindenkit szíven talált.

Szeptember 2-án a középszintű szervezet támogatásával, a helyi egyházakkal közösen Pallón családi, Ungtarnócon pedig gyermeknapot tartottunk. Itt szeretném megjegyezni, hogy a „békeidőkben” – amikor tehettük a dolgunkat úgy, ahogy szeretnénk – az Ungvári járásban nagyon sok gyermeknap zajlott, több mint 10 településen tartottunk ilyen rendezvényt. Jelenleg ezeket felfüggesztettük, most sokkal inkább az adventi készülődés került előtérbe, ami egy csendes, zártabb alkalom, de az egyházakkal közösen ezeken is gyermekeket szólítunk meg. Persze szeretnénk a gyermeknapjainkat is visszakapni, mert a gyermekmosolynál nincs fontosabb.

Majd a szeptember 27-ei eseményünk is ehhez kapcsolódott, szintén a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásával: sikerült Gál Natália A kiskondás című előadására finanszírozást szereznünk, így azt Kisdobronyban, Császlócon, Tégláson és Homokon lehetett megtekinteni. Ismét jó visszajelzéseket kaptunk, ezért jövőre is pályázunk a bábelőadásokra.

Aztán szeptember 30-án Nagydobronyban szerveztünk gyereknapot, szintén pályázati forrásból, ami központi rendezvényként valósult meg.

Október 19–20-án egy nagyobb léptékű rendezvényre került sor Csapon, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének a termében Idősebb Generációk Találkozója címen. A Csapi Nyugdíjasklub nem csak a csapi szépkorúakat szólítja meg. Belovics Lena néni – aki a csapi klubot vezeti – lett nemrég a Kárpátaljai Magyar Nyugdíjasklubok Szövetségének is a vezetője. A nyugdíjasokat nagyon rég szólítottuk meg, ezért most beadtunk egy pályázatot, amelynek keretein belül össze tudtuk hívni a 8 kárpátaljai nyugdíjasszervezeten kívül az anyaországi Záhonyból és Bicskéről is a klubokat. Az eseményen előadások, fellépések zajlottak, nagyon jó hangulat volt, teret kaptak az idősek találkozásokra, beszélgetésekre, amire régóta nem volt alkalom. A terem 100 fő befogadására alkalmas, ehhez szálláslehetőség is társul, amit ezen a rendezvényen ők is igénybe vettek. Ez a Nemzeti Együttműködési Alapnak a pályázata volt, amit 2025-ben is szeretnénk ismét elnyerni, mert az idősek részéről nagy az igény ezekre az eseményekre. Szintén megfogalmazódott az igény a régi kórustalálkozóra, amely korábban mindig Técsőn került megrendezésre. Azt szeretnénk, hogy ez ismét visszaépüljön a KMKSZ életébe, csakúgy, mint az Arany Ősz programunk.

2024-ben volt 80 éve, hogy a sztálini szovjet lágerekbe málenkij robot néven elhurcolták a kárpátaljai magyar és német férfilakosságot kollektív bűnösség vádjával. Erre emlékeztünk minden alapszervezetünkben. Továbbá november 30-án, szintén a csapi rendezvénytermünkben, a KMKSZ felkérésére a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színháznak az előadására is sor került, amely az Uram, segíts haza minket! címet viseli. Ez egy hihetetlen erejű és nagyon megrázó darab, hiszen korhű fotók, videók feldolgozásával készült, Gál Natália rendezésében.

December 20-án az adventi eseményünket közösen tartottuk meg az ungvári járási alapszervezetek elnökeivel, képviselőivel, választmányi tagjaival és csapi alapszervezeti aktívájával, hiszen a színház társulata újra körünkbe látogatott egy karácsonyi műsorral. Néhány alapszervezetünkben – amelyek hagyományosan az egyházakkal tartanak adventi alkalmat: Eszeny, Nagygejőc, Rát stb. – szintén tartottak rendezvényeket.

– A KMKSZ egy jól működő szociális hálót is kiépített. Ez hogyan működik az Ungvári járásban?

– Valóban. A KMKSZ mindig reagál – mivel tartjuk az alapszervezeteinkkel a kapcsolatot, így nem­csak mi tudunk adni, hanem információkat is gyűjtünk, ezért tudomást szerzünk minden helyi problémáról, látjuk az emberek életét –, és megpróbálunk mindig tenni az igényeknek megfelelően. Sajnos nagyon sok a súlyos betegséggel küzdő, nagy műtét előtt álló vagy azon átesett tagunk, így az ő megsegítésükre 2 évvel ezelőtt indult egy támogatási rendszer. Ezenkívül ahogy minden évben, úgy idén is minden más szociális támogatás is kifizetésre került. A súlyos betegséggel küzdők támogatási rendszerében egy orvosi grémium a megadott szempontrendszer alapján dönti el, hogy ki milyen támogatásban részesülhet.

Természetesen politikai szinten is jelen vagyunk. A járási, illetve a helyi tanácsokban ott vannak a képviselő-testületeink. A helyünkön vagyunk, s ott, ahol kellett, a kieső embereinket pótoltuk. Mindent megtesznek a képviselőink, amit most tenni lehet.

– Ebben a helyzetben mi az, amivel leginkább tudjuk egymást segíteni Kárpátalján?

– Az elsődleges, hogy túl kell élnünk ezt az időszakot. A szó minden értelmében, hiszen csak az tud tenni a közösségéért, azt tud érdemi munkát végezni, aki él. A kárpátaljai magyarság szempontjából nagyon fontos, hogy minél több család hazaköltözzön, hiszen akkor maradnak meg az iskoláink, az intézményeink akkor tudnak megtelni, akkor lesz értelme ennek az immáron több mint 10 éves munkának, amikor nemcsak közösségeket tudtunk építeni, hanem intézményi hálót is létrehoztunk Kárpátalján, hiszen óvodákat, iskolákat, orvosi rendelőket, parókiákat újítottunk fel az anyaország támogatásával. Azért próbáltunk tenni, hogy komfortosabb legyen a kárpátaljai magyarság élete. Viszont a gazdasági és háborús kényszer egy teljesen más utat diktál. Én nagyon remélem, hogy hamarosan eljön a béke. Lehet, hogy nem lesz olyan minden, amilyen régen volt, hiszen az Ungvári járásban is számos aktív ember hiányzik a közösségből, de remélem, hogy olyan helyzet lesz majd Kárpátalján, amely lehetővé teszi, hogy az emberek visszatérjenek a saját házaikba. Mi tervezünk, most is több pályázatot nyújtottunk be elbírálásra, hiszen az itthon maradtaknak szükségük van a közösségi élményekre. Nekünk nemcsak a kulturális programok szervezése, hanem a kárpátaljai magyarság érdekképviselete is fontos, ezért dolgozunk.

Bízunk abban, hogy közösségünk, amely már annyi megpróbáltatást, nehézséget túlélt – hiszen a kárpátaljai magyarság kálváriája 1920-tól folyamatos –, most is talpra áll és a helyén marad. Reméljük, hogy mindenki lélekben megerősödve éli túl ezeket az időket. Sajnos ilyen időszakot élünk meg, de lehet, hogy azért, hogy értékelni tudjuk azt, amink van; mert lehet, hogy nagyon sokszor nem tudjuk. Mi azt a visszajelzést kapjuk a többségtől, hogy vissza szeretne térni Kárpátaljára, ami szerintem így 3 év távlatából nagyon jelentős.  

B. TH.
Kárpátalja