Beregszászban emléktáblát avattak Zahoray János festőművész tiszteletére

Egykor elfeledett, ám kiemelkedő tehetségű alkotó, Zahoray János előtt rótták le tiszteletüket Beregszászban, ahol az Európa–Magyar Ház udvarán ünnepélyesen leplezték le emléktábláját. A festő nem pusztán színeket vitt vásznaira, hanem érzéseket, történeteket és lelket is, amelyek máig jelen vannak otthonok falain, kiállítótermekben és a közös emlékezetben.

Zahoray János 1835-ben született Máramarosszigeten, és már gyermekfejjel honvédtüzérként vett részt a szabadságharcban. Művészi pályája szülővárosában és Aradon indult, ahol hivatásos festővé vált. Rajztanárként dolgozott Budán, majd Munkácson, mígnem 1901-ben Beregszászba költözött, ahol élete utolsó éveit élte. 1909-ben bekövetkezett haláláig a város művészeti életének meghatározó alakjává vált. Sírját a Beregszászi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége gondozza.

Nevét főként arcképei tették ismertté: Erzsébet királyné, Thököly Imre, báró Perényi Zsigmond és Kossuth Lajos portréja is az ő alkotása. Képeiben azonban nem csupán a láthatót rögzítette, hanem érzéseket, gondolatokat és történelmi emlékeket is felidézett. Ahogy Zubánics László történész, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet elnöke fogalmazott: a huszadik század viharai sok jelentős személy emlékét eltörölték, ám Zahoray művészete a közösség kulturális örökségének része maradt.

Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivője kiemelte: Zahoray a bécsi világkiállításon is bemutatkozott, stílusa és karakterábrázolása egyedivé és könnyen felismerhetővé tette alkotásait. „Zahorai János életműve érték, amely összeköt múltat és jelent, s méltán tarthat számot közösségünk tiszteletére. Az emléktábla avatásával hozzájárulunk ahhoz, hogy neve és művészete ne merüljön feledésbe, hanem helyet kapjon városunk és egész Kárpátalja kulturális emlékezetében” – hangsúlyozta.

Zubánics László az eseményen felolvasta Dalmay Árpád, az emléktáblát ajándékozó Beregszászért Alapítvány kuratóriuma elnökének az avatóünnepség részvevőihez írott levelét.

„Zahoray János nem csupán festő volt, hanem a világ érzékeny szemlélője, a mindennapi élet lírai tolmácsolója, az emberi lélek rezdüléseinek finom megjelenítője is. Művészete túlmutatott a képi ábrázoláson – filozófiát, emberi sorsokat, korszakok hangulatát idézte meg, oly módon, ahogyan csak a valóban nagy alkotók képesek erre.

Több évtizedes munkássága során saját hangot, saját kézjegyet alakított ki: csendes, olykor melankolikus, máskor derűs képei mögött mindig ott húzódott egy mélyebb réteg – a keresésé, a megértésé, az emberi lét értelmezéséé. Legyen szó tájképekről, portrékról vagy enteriőrökről, Zahoray János képei nem pusztán látható dolgokat ábrázoltak, hanem érzéseket, gondolatokat és múltba vesző emlékeket is megidéztek.

Zahoray Jánost »feltámasztottuk«, visszaadtuk a köztudatnak” – hangzott el.

Az alapítvány idén, a festő születésének 190. évfordulóján három városban – Máramarosszigeten, Beregszászban és Nyíregyházán – állít emléktáblát a művész tiszteletére, ugyanazzal a Sándor Attila által készített bronz domborművel.

Az emléktáblát Gyebnár István és Vári Fábián László Kossuth- és József Attila-díjas költő leplezte le. A megemlékezés koszorúzással fejeződött be, ezzel kifejezve, hogy Zahoray János neve és munkássága ismét méltó helyet kap Beregszász kulturális emlékezetében.

(DA/Kárpátalja hetilap)