Közösség és hagyomány egy asztalnál: gasztronómiai rendezvány Nagydobronyi Erdei Iskolában

A „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány és annak Gazdaasszony Tagozata május 22-én ismét a Nagydobronyi Erdei Iskola udvarán tartotta meg hagyományos rendezvényét, a „Halat, vadat, s mindent, mi jó falat” elnevezésű programot. A közösségépítő esemény során a résztvevő, ügyes kezű asszonyok és férfiak különféle halas, vadhúsos és gombás ételeket készítettek, amelyekkel az együttlétet és a helyi gasztronómiai hagyományokat ünnepelték.

A résztvevők rövid eligazítás után rögtön munkához láttak, mindenki megtalálta a neki való feladatot: néhányan hagymát és foghagymát tisztítottak, mások a fő alapanyagok – a csíkhal, a vaddisznóhús és a gévagomba – feldolgozásába kezdtek, illetve lángostésztát dagasztottak és nokedlit kevertek. Ám egy rövid megnyitóra mindenki félbehagyta a munkát.

Őrhidi László, az Alapítvány elnöke üdvözölte a megjelenteket.

– Amikor létrehoztuk az asszonytagozatot, abból indultunk ki, hogy a háború olyan terheket rak a nők vállára, melyeket egyedül nagyon nehéz elviselniük, de közösségben talán könnyebb. Amikor összejönnek Kárpátalja széles vidékeiről és közösséget alkotnak, akkor kibeszélik egymás közt az ügyes-bajos dolgaikat, s ezáltal talán könnyebbé válik a lelkük. Számos olyan alkalom van az év folyamán, amikor ez a közösség egy-egy rendezvényt vállal. Ilyen a mai tavaszvégi rendezvény is. A mentális állapotunk az ismert okok miatt nem igazán jó, de a szovjet katonai bíróság által koholt vádak alapján Gulágra ítélt Olofsson Placid atya szavai jutnak eszünkbe, miszerint: „A szenvedést nem szabad dramatizálni! Nem szabad panaszkodni, mert attól gyengébb lesz az ember. Az öröm szükséges a túléléshez. Ezért észre kell venni és tudatosan kell keresni az élet apró örömeit.” Ma se rossz ez a szabály. Ilyen apróságok vannak most is. A mai napon épp ezt az állapotot éljük meg, amikor az erdőben, ahol harapni lehet a friss, oxigéndús levegőt, ragyog a nap, finom ételek készülnek, mindenképpen annak az örömteli érzésnek leszünk birtokában, hogy együtt vagyunk, örülhetünk egymásnak, beszélgethetünk, s ennél jobb nem nagyon van a mai időkben – jegyezte meg.

Az asszonytagozat a háború kitörését követően jött létre és azóta is sikeresen működik. Most olyan szezonális dolgokból főztek, amit az erdő, mező és a vizek adnak.

– A Gazdaasszony Tagozaton belül igyekszünk minél több rendezvényt szervezni. Ez a mai, negyedik alkalom is ilyen, de idén az első, amikor összejöttünk. Megalakulásunkkor is az volt a cél, hogy kimozdítsuk a gazdaasszonyokat a mindennapokból és közösségben lehessenek. Ez nagyon fontos – emelte ki Szanyi Éva, a Pro Agricultura Carpatika Gazdaasszony Tagozatának alapító tagja, programfelelős.

Szepesi Károly, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja röviden üdvözölte a megjelenteket.

– Már harmadik alkalommal sikerült eljönni és élvezni ezt a tökéletes közösséget és ezt a jó hangulatot. Ez a mostani alkalom is tökéletes, s remélhetőleg ez a rendezvény is hozzájárul ahhoz, hogy a közösség megmaradjon és tovább fejlődjön ebben az összetett világunkban – mondta jó munkát és finom ízeket kívánva.

Amíg a különböző finomságok készültek, addig otthonról hozott süteményekből csemegéztek a résztvevők. Hete Margit például szilvalekvárral kent piskótát sütött, amire gőzön vert tojásfehérjehabot tett, a tetejére pedig darált diót szórt egy régi recept szerint.

Badó Zsolt, a nagydobronyi vadásztársaság tagja vaddisznópörkölttel lepte meg a társaságot. Míg mások először hagymát dinsztelnek, ő először a húst pirítja le, és utána adagolja a többi hozzávalót.

– Nagy titka nincs, tettem bele sárgarépát is, de a lényeg, hogy friss paradicsom, paprika, kapor és petrezselyemzöld kerüljön bele, egy kis paradicsomlé, pirospaprika. Baráti társaságnak is sokat főzök és mindig így.

Őrhidi Ágnes, az asszonytagozat egyik alapítója savanyú csíklét készített, ami egy hagyományos, gyakran készített nagydobronyi étel volt.

– Gyermekkoromban nagymamám sokat főzte, de amióta lecsapolták a környező földeket, plusz még rátett az aszály, ahhoz képest, hogy egy vödörnyi réti csíkot rendeltünk, kaptunk vagy 2 kg-t. Ám kóstolónak elég lesz pirított kenyérkockával sűrítve.

A gombafasírt készítésébe is belepillanthattunk.

– Ugyanúgy készül, mint húsból. Attól függ mennyi gévagomba van, lehet fele-fele arányban hússal. Hasonlóan fűszerezzük, összegyúrjuk és öntünk bele egy kis ásványvizet, ahogy az egyik lakodalomnál hallottam egy idősebb nénitől – mondta Ágnes asszony.

A sütést már Varga Gabriella vállalta, forró olajban, egyenletes lángon, többször átforgatva, s így szép piros lett.

Őrhidi Andrea sajtos gombával töltött lángost készített Szilvási Diannával. 3 kg lisztből ketten dagasztották felváltva. Mint mondták, ez egy saját találmány. A sima lángostésztába hagymás-paprikás gomba került, amit a reszelt sajt fog össze, majd félbehajtva megsütötték. Melegen ment rá fokhagymás tejföl és újhagymakarikák.

Nagy Ferenc, a Nagydobronyi kistérség polgármestere is remekelt: tejszínes gévagombamártást főzött, amihez a nokedlit Sárközi Mónika, Nadimova Erzsébet és Nagy Éva készítette úgy, ahogyan a nagyanyáiktól látták.

– A tavaszi latorcai erdő ajándéka a sárga gévagomba, minden éven szedünk. A legjobb állagában kell elkapni ahhoz, hogy finom legyen. Ha kicsit megöregszik, fás, annak már nincs intenzív íze. Az a jó, amikor levágjuk, és csepeg belőle a kicsit homályos leve. Készítjük sokféleképpen, de a favorit a tejszínes gévagomba – jegyezte meg, és nem tévedett. Az utolsó kanálig elfogyott a hatalmas kondérból.

A tájjellegű ételek elfogyasztása után a társaság Varga István által szervezett régi népi játékokat játszott.

– Amikor ennyit eszik az ember, jólesik egy kis mozgás. A Kárpát-medencében járva sokféle játékot láttunk, ami nem nagyon megerőltető. Az egyik reflexpróba dióval, a másik célba dobás fonott kosárral, de a futóverseny is szórakoztató egy tálcányi pálinkával teli pohárral.

A gasztronómiai piknik különleges hangulatát Bacskai Béla szalókai lakodalmi vőfély harmonikajátéka és vidám nótái is emelték.

A szabad ég alatt eltöltött idő lehetőséget adott a közösség számára a kötetlen beszélgetésekre ezekben a nehéz időkben. Egy kellemes napot töltöttek a természetben, ahol a gasztronómia és a jókedv találkozott! 

 (Rehó Viktória/Kárpátalja hetilap)