A szerelem olyan, mint a függőség, de mégis más

Azt vizsgálta egy kínai-amerikai kutatócsoport, milyen hatással van a szerelem az agyi hálózatok működésére.

Összetett állapotot idéz elő az agyban a szerelem. Az már korábban ismert volt, hogy a szerelem a függőséghez hasonlítható, összetett állapotot idéz elő az agyban. Mindkét esetben változások következnek be az agy jutalmazásért és motivációért felelős központjában. De az agyi hálózati rendszer ezzel kapcsolatos változásai még ismeretlenek voltak.

Az amerikai-kínai kooperációban megvalósult kutatás most újabb információkat szolgáltatott a mélyben működő rendszerekről.

A tudósok szerint eredményeik az első bizonyítékai annak, hogy a szerelemhez kapcsolható változások az agyi hálózatokban hasonlóak, de mégis mások, mint a függőség esetében tapasztalhatók.

A tudósok funkcionális mágneses rezonanciavizsgálat (fMRI) segítségével hasonlították össze az agy funkcionális hálózati rendszerének működését önkéntesek két csoportján.

A szerelmescsoport 16, a szinglicsoport pedig 14 nőből állt, utóbbiak soha nem voltak még szerelmesek, vagy nem volt romantikus kapcsolatuk.

Az emberi agy egymástól elkülönülő hálózatokból áll. A hálózatokon belül erős kapcsolódások jönnek létre, az egyes hálózatok között pedig gyengébbek.

Erről a szerveződésről úgy tartják, szükséges ahhoz, hogy egy energetikailag hatékony rendszer működését biztosítsa, hiszen az agy a test energiájának mintegy 20 százalékát használja fel.

A szinglicsoporthoz képest a szerelmescsoportnál az egyes hálózatok közötti szegregálódás mértéke kisebb volt az fMRI-eredmények szerint.

Az agyi kapcsolatok minősége utal az idegrendszer információátadásának hatékonyságára.

A szerelmescsoportnál csökkent a kapcsolat erőssége a bal anguláris gyrusban. Ez az agyi terület felelős többek között az önreflexióért. A kapcsolódás alacsonyabb szintje az anguláris gyrusban azt okozhatja, hogy a szerelmes ember kevesebb figyelmet fordít önmagára, és többet a szerelmére.

Ugyanakkor megnövekedett a kapcsolódás mértéke a bal fusiformis gyrusban, amely agyterület működése döntő szerepet játszik az arcok és az arckifejezések felismerésében.

A kapcsolódások mértékének növekedése arra utal, hogy a szerelmesek jóval gyakrabban végeznek olyan társas-érzelmi folyamatokat, mint a szerelmük arckifejezéseinek olvasása és megértése.

A szakértők tanulmányukat a Brain Imaging and Behavior című tudományos lapban mutatták be.

Forrás: origo