Pannókiállítás a kommunista diktatúra áldozatainak emlékére az Ortutay-kollégiumban

Dupka György történész által összeállított pannókiállítást nyitottak meg az Ortutay Elemér Görögkatolikus Szakkollégiumban február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján. Az eseményre a jelenleg érvényben lévő karanténszabályok miatt zárt körben került sor.

A kommunizmus áldozatainak emléknapja azokra az emberi kihívásokra, gondokra és szörnyűségekre hivatott felhívni a figyelmet, amelyek a kommunista ideológiának az emberek életére gyakorolt hatásáról szólnak – emelte ki a kiállítás megnyitóján Marosi István görögkatolikus áldozópap, az Ortutay-kollégium vezetője. Bár a kiállításnak csak az egyházi vonatkozási része került a kollégiumba, a teljes anyag nem választható szét egymástól, hiszen a diktatúra alatt a különböző egyházak, nemzetiségek sorsa egyaránt egy mindent átalakító, egy az élet minden területére ráerőszakolt ideológia függvényébe került. Ha pedig egy rendszerváltáshoz agresszió is társul, az mindig emberéleteket követel, emberi sorsokat tör ketté. A kiállítási anyag nemcsak visszamutat a múltba, hanem figyelmeztető jel és tanító erejű gondolat arra, hogy ugyanúgy vállaljuk a minket érintő küzdelmeket, ahogy tették azt elődeink is.

Szilágyi Mátyás beregszászi főkonzul arról szólt, hogy a kommunista önkény Magyarországon a fejlődő társadalmi viszonyok eltérítését és kisiklatását hozta magával, a kommunista hatalom pedig 45 éven át nyomorította és akadályozta a fejlődésben Magyarországot, főleg a gazdasági előrehaladás terén. A szovjet terror Kárpátalján különösen véres nyomot hagyott a társadalom, az egyház és a nemzet szintjén egyaránt. Ezért fontos az emlékezetünkbe vésnünk azokat a hősöket, mártírokat, egyházi személyeket, akiket deportáltak, kivégeztek; az egyszerű polgárokat, földműveseket, akik elvesztették földjeiket, s kulákként bélyegezték meg őket.

Dr. Dupka György történész emlékeztetett: az eddigi kutatások szerint több mint 1 millió magyar került a Gulág táboraiba a Szovjetunió különböző részein az egykori Magyar Királyság területéről, köztük számos egyházi személyiség. Jelentős részük sosem tért haza. A kommunizmus áldozatainak emléket állító anyag nagyobbik része a munkácsi várba, 17 egyházi vonatkozású pannó pedig a kollégiumba került. Az egyházüldözés Kárpátalján a görögkatolikus egyházat érintette a legtragikusabban: 129 görögkatolikus pap ugyanis nem volt hajlandó elhagyni hitét. Közülük sokan mártírhalált haltak, másokat akár 25 év szabadságvesztésre ítéltek. A kiállítás méltó helyre került, hiszen anyagában központi helyet foglal el az Ortutay család története. Ortutay Jenő főesperest, Beregszász egykori polgármesterét, koncepciós perbe fogták, fiát 25 évre ítélték el. Ők és sorstársaik azt üzenik a ma fiatalságának, hogy soha ne adják fel hitüket, templomukat, iskoláikat, mert ha ezt megteszik, azzal önmagukat adják fel.

A megnyitón részt vett dr. Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke, aki saját családja, saját felmenői élettörténete által mutatott rá, hogyan érint minden ma élő fiatalt a kommunista diktatúra. Hiszen kezdetben eltűnt a családi otthonból a nagyapa, aki a család munkáját szervezte. Eltűntek a férfiak, akik addig családjukért dolgoztak, családjuk érdekeit védték. Az asszonyokra hárult a gyerekek nevelése, védelme, a kemény fizikai munka, s mindezekhez hozzátartozott még a politikai megbélyegzés is mind a maguk, mind a gyerekük tekintetében. A görögkatolikus, református, római katolikus papok után sorra került a civil lakosság is. Az embereket erőszakkal kényszerítették a kolhozrendszerbe, s a falu érdekeit képviselő, tiszteletben álló személyeket koncepciós perekben ítélték el, hogy a többiek megértsék a rendszer akaratát. Kitették munkájából a vallásos tanítókat, akik sok esetben papfeleségek voltak, elvitték férjüket, munkanélkülivé és földönfutóvá tették őket. Egyik generációt a másik után nyomorították meg, és még azokat is igyekeztek ellehetetleníteni, akik hazatértek a fogságból. A közösség hite által élte túl mindezt. Ma pedig, amikor sok év után végre szabad beszélni mindezekről a borzalmakról, úgy tekintsünk az eseményekre, hogy mindannyiunk sorsa benne van, mert máshogy alakult volna vidékünk története, ha nem söpri végig a „vörös pestis”.

A felszólalásokat Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye Beregszászi Magyar Esperesi Kerületének helynöke zárta. Kiemelte, hogy az Úristen egyengette az utat, amikor a Messiásnak nem volt hol megszületnie, amikor Heródes üldözte, amikor meghalt, de feltámadt. Hinnünk kell, hogy Isten a dolgok alakulását soha nem adja ki a kezéből, s ha ő képes a halálból életet, az elmúlásból jövőt, a félelemmel teli tanítványokból egyházat létrehozni, akkor mi, itt, a Kárpátok alatt, mindig az ő tenyerén hordozott népe leszünk.

A megnyitó zárásaként a jelenlévők a kommunizmus áldozatainak lelki nyugalmáért imádkoztak.

(Espán Rita/Kárpátalja hetilap)