I. Tiszaháti Szent István-nap

Augusztus 20-án a Tiszaháti Tájmúzeum területén, a 2000-ben felállított, s idén felújított Hármas halom, kettős kereszt emlékműnél rendezték meg az ökumenikus liturgiával összekapcsolt 1. Tiszaháti Szent István-napot a tiszabökényi Árpád-házi Szent Erzsébet római katolikus plébánia kezdeményezésére, a Tiszaháti Tájmúzeum, a Tiszapéterfalvai kistérség és dr. Dupka György történész, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK) elnöke, a Tiszabökényi Római Katolikus Egyházközség Egyháztanácsának világi elnöke szervezésében.

Az ünnepség szervezőbizottságának a nevében elsőként Nagyné Szakadáti Rita, a Tiszaháti Tájmúzeum és a Tiszapéterfalvai Képtár igazgatója köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Oroszi József, a Tiszapéterfalvai kistérség polgármestere emelkedett szólásra, kifejtve: I. (Szent) István ezer éve irányt mutatott nemzetünknek a kereszténység felé, s nekünk is az általa kijelölt utat kell követnünk, hogy ezer év múlva is fennmaradjunk. Beke András Mihály beregszászi magyar első beosztott konzul méltatta első királyunk érdemeit, emellett pedig szólt arról a szellemi magyar honról, melybe nemzetünk minden tagja beletartozik. Dr. Zubánics László történész, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) és a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI) elnöke kemény, következetes, időnként könyörtelen, de igazságos uralkodóként jellemezte I. (Szent) Istvánt, majd kifejtette: a vezetőkre mindig nagy felelősség hárul, de aki sokat tesz a közösség érdekében, annak az emlékezete fennmarad. Barta József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke, megyei tanácsi képviselő elmondta: minden ember életében vannak válaszutak, amikor dönteni kell. István királyéban is voltak, s a miénkben is vannak, például az, hogy kivándorolunk vagy a szülőföldünkön akarunk boldogulni. Az ukrán nacionalisták elvárásai szerint, aki marad, asszimilálódik, akinek pedig nem tetszik az ukránosítás, az elmehet innen. De nekünk vannak nemzetiségi jogaink, és azokról nem mondunk le – jelentette ki a felszólaló.

Szabó Palócz Attila vajdasági író, költő, a Független Vajdasági Értelmiségiek Szövetsége (FÜVÉSZ) Alapítvány elnöke arról beszélt, hogy István király nemcsak államalapító volt, hanem álomalapító is. Az volt az álma, hogy a magyarság fennmaradjon, mi pedig úgy teljesíthetjük ki a nagy uralkodó álmát, hogy nem hagyjuk el szülőföldünket. Dr. Dupka György visszatekintett I. (Szent) István korába, amikor az államalapító parancsba adta: tíz-tíz falu építsen egy templomot, és vasárnaponként ott gyűljenek egybe az adott községek lakói. A Tiszaháton pedig éppen Tiszabökényben épült fel azon tíz helység közös temploma, melyek közül hármat elsodortak a történelem viharai, a többi viszont ma is „él”. Majd a múltból áttérve a jelenbe arra hívta fel a figyelmet, hogy nekünk, kárpátaljai magyaroknak egymást segítve, össze kell tartanunk, hogy megmaradjunk.

Ezt követően ökumenikus liturgiát tartott Hunyadi Attila tiszapéterfalvai és tiszabökényi református lelkész, máramaros-ugocsai esperes és Winrauch Márió atya, a tiszabökényi Árpád-házi Szent Erzsébet római katolikus plébánia kormányzója. Az új kenyér ünnepe alkalmából megáldották/megszentelték az új kenyeret, Winrauch Márió emellett a most felújított Hármas halom, kettős kereszt emlékművet is megszentelte. Végezetül a megjelent díszvendégek megkoszorúzták az emlékművet, s ők, illetve a kistérséghez tartozó 16 község képviselői – együvé tartozásukat jelezve – egy-egy kis zsák földet szórtak az emlékmű hármas halmára. Az ünnepséget még felemelőbbé tette a helybeli Tisza Csillagkórus fellépése, mely az alkalomhoz illő egyházi énekeket és hazafias dalokat adott elő.

(Lajos Mihály/Kárpátalja hetilap)