A háború és a béke fogalma immár elválaszthatatlan része a kárpátaljai emberek mindennapjainak. Miközben az egyik zajlik, mindenki a másik eljövetelét várja. Az élet azonban addig sem állhat meg. Ezt vallják a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács (KMTT) munkatársai is, akik a turizmus előtt álló kihívásokat igyekeznek enyhíteni és megoldani. Céljuk, hogy a régió hagyományos értékeit visszahozzák a köztudatba, megőrizzék, fejlesszék és továbbadják azokat. A kárpátaljai turizmus jelenlegi helyzetéről, a szakmai szervezet elmúlt évéről, jövőbeni terveiről és a közösségi munkáról Mester Andrással, a KMTT elnökével, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) gazdasági-önkormányzati titkárával és Mezőgecse elöljárójával beszélgettünk.
– Hogyan indult a 2024-es év? Miben volt más a közelmúlt korábbi éveihez képest?
– A KMTT számára is nehéz volt a 2024-es év, de tulajdonképpen a Covid–19-pandémia óta elmondható, hogy eléggé nehéz idők köszöntöttek a turizmusban dolgozókra Kárpátalján. A járvány miatt a külföldi és belföldi turisták látogatása egyaránt megtorpant. A háború kezdetével pedig végleg elzárkóztak a külföldi turisták. Amellett, hogy turisták sem nagyon vannak, a turizmussal foglalkozók nagy része sincs itthon. Ezért nehéz a turisztikai életet tovább vinni.
Viszont a KMTT és a KMKSZ szempontjából a 2024-es év legnagyobb turisztikai eseménye a Tiszacsomai Árpád Vezér Látogatóközpontnak a megnyitása volt. Tavaly a KMKSZ támogatásával már ezer 7. osztályos kárpátaljai iskolás vehetett részt a látogatóközpont programjain. Emellett külön is bejelentkeztek különböző iskolás csoportok, de voltak óvodások, kisiskolások, középiskolások és nyugdíjascsoportok is. Ez valamilyen szinten elindította a környék belföldi turizmusát. Hála Istennek, akik eljöttek ide, azok a jó hírét viszik a központnak, és a visszajelzésekből kitűnt, hogy ilyen attrakciók kellenek Kárpátaljára, mint ez, amely egy 4 órás programot sok tartalommal tölt meg.
– Milyen konkrét feladatokat sikerült megvalósítaniuk e téren a 2024-es évben? Melyek a kárpátaljai magyar turizmus fejlesztésének fő stratégiai szempontjai?
– Még a koronavírus-járvány előtt megnyertünk egy EU-s pályázatot a KMKSZ-szel közösen, amelynek keretén belül tájházakat hoztunk létre, és különböző képzéseket szerveztünk, EU-s projektekben vettünk részt. 2024 volt az az év, amikor lezártuk ezt a projektet, mindkét részét sikeresen teljesítettük. Tiszacsomán létrehoztuk a Jurta Tájházat, Nagymuzsalyban és Salánkon új tájházakat létesítettünk, illetve Visken a Viski Zöld Falusi Turizmus Szövetség tulajdonában lévő tájházat bővítettük egy kovácsműhellyel, lenfeldolgozó üzemmel és egy kis pavilonnal. Úgy gondoljuk, hogy ha turisták érkeznek Kárpátaljára és meglátogatják ezeket a tájházakat, akkor helyi tárgyi értékek mellett be kell mutatnunk a szellemi értékeinket is, hogy mi jellemezte a különböző vidékeket. Ennek értelmében Visken a kovácsmesterséget és a lenfeldolgozást, Salánkon a kádárkodást, Nagymuzsalyban a gyümölcsfeldolgozást, Tiszacsomán pedig a honfoglalás korát idézi a tájház.
Maguk a tájházak is a tartalmas programok útján indultak el, így reméljük, hogy a háború után azokban is tudunk majd a tiszacsomai látogatóközponthoz hasonló projekteket szervezni. Természetesen ezeken a településeken a helyiek részvételét várjuk, a KMTT koordinálása mellett. Például Nagymuzsalyban és Salánkon is a KMKSZ helyi alapszervezetei fogják a programokat szervezni, lebonyolítani, Visken pedig a Viski Zöld Falusi Turizmus Szövetség programjain vehetnek részt a turisták. Úgy gondoljuk, amellett, hogy Kárpátaljára hívjuk a turistákat, a helyi embereknek is meg kell ismerkedniük a saját vidékükre jellemző értékekkel, hagyományokkal.
– Milyen irányba tart a kárpátaljai turisztikai élet?
– A lovas hagyományok visszahozatala a kárpátaljai magyarság életében nagyon fontos, hiszen ez a múltunk egy jelentős részét képezi. Az évszázadok során mindig is társa volt a magyar embereknek a ló. Viszont a szovjetrendszerben ezt kiölték a helyi magyarságból, csupán az igavonó lovak maradtak meg. Volt egy olyan felhívásunk is, hogy ha a szovjetrendszer előtti időkből maradtak meg olyan fotók a családoknál, amelyek a lovas korszakot idézik, akkor azokat küldjék be hozzánk, és mi készítünk belőlük egy tablót. A beküldött fotókon olyan díszes felszereléseket láthatunk, hogy még egy mai lovas felvonuláson is nyugodtan el lehetne indulni velük, tehát nem áll távol tőlünk a lovas kultúra.
– Voltak-e új kiadványaik?
– A két EU-s pályázat – amellett, hogy tájházakat, illetve mobilszínpadot hoztunk létre – keretében különböző kiadványokat is megjelentettünk. Tájházakat, illetve a környékbeli településeket mutatunk be bennük. Túraútvonalakat is felvázolunk, hiszen a Bakancsra fel! című hiánypótló kiadványt is létrehoztuk. Horváth Zoltán elnökségi tagunk jóvoltából ez az olvasmány megfelelő útmutatást ad azon Kárpátaljára érkezőknek, akik a Kárpátokban szeretnének kirándulni. Ukrán és magyar nyelven egyaránt elérhető. A magyar változatot a Nemzeti Kulturális Alap segítségével 2024-ben újra tudtuk nyomtatni, mert az első kiadás mind elfogyott.
– Milyen rendezvényeket, programokat, képzéseket sikerült megvalósítaniuk a 2024-es évben?
– Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a különböző turisztikai partnerszervezeteinkkel mind Kárpátalján, mind a határon túl. 2024-ben Magyarország Ungvári Főkonzulátusa szervezésében részt vettünk egy szakmai látogatáson Budapesten, a Magyar Turisztikai Ügynökségnél. A küldöttség tagjai voltak a kárpátaljai megyei turisztikai vezetők, illetve Kijevből az Ukrajnai Turisztikai Ügynökség képviselői is. A látogatás célja az volt, hogy a magyar turisztikai tapasztalatokból próbáltak meríteni, a pozitív szegmenseket elsajátítani. Egynapos rendezvény lévén nem jutott sok mindenre idő, de nagyon pozitív volt az ukrán kollégák benyomása. Reméljük, hogy a Magyarországon jól működő turisztikai csomagokat át tudják majd ültetni a gyakorlatba.
Mi is szerveztünk a kárpátaljai idegenvezetőknek egy study tourt, amelyen bemutattuk az attrakciókat, tájházakat a számukra. Ha a háború után újraindul a turizmus, és ők nyitottak rá, akkor a saját programjaikba be tudják illeszteni ezeket a programelemeket. Tehát számíthatunk rá, hogy a Belső-Ukrajnából érkező turisták ezekre a helyekre el fognak látogatni.
Volt egy nagyobb volumenű rendezvényünk is: megszerveztük a Beregszászi Adventi Vásárt, amely idén jótékonysági akcióval volt egybekötve. Ezt az eseményt a KMTT már 2014 óta a KMKSZ-szel közösen szervezi meg. A rendezvényen részt vettek a környékbeli kézművesek, civil és egyházi szervezetek. Egy súlyos betegségben szenvedő beregszászi anyuka gyógykezelésére több mint 50 000 hrivnya gyűlt össze a rendezvényen.
Tiszacsomán is voltak nagyobb rendezvények. Például a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének (KMNE) a gyereknapja, amelyen több mint 600 gyerek vett részt. Ezen a napon egy kis időre elfelejthettük, mi is zajlik Ukrajnában.
Kikapcsolódtunk, de tulajdonképpen ezeknek a rendezvényeknek ez lenne a legnagyobb feladata, hogy picit a mindennapi életből kiragadjuk a gyerekeket és azokat, akik itt vannak Kárpátalján. Ez egy üzenet azok felé is, akik külföldön vannak, hogy a többség még itthon van, és hazavárjuk azokat, akik elmentek.
– Milyen tervei vannak a KMTT-nek 2025-re?
– 2025 első rendezvénye egy lovasképzés. Ez egy másfél hónapos oktatás, amelyen a Budapesti Gazdasági Egyetem Testnevelési Karának a tanára fog több hétvégén foglalkozásokat tartani. A KMKSZ Elnöksége úgy gondolta, hogy szükség van egy ilyesfajta képzésre is. Azt, hogy hogyan kell lovagolni, hogyan kell a lovakat megfelelően ellátni, nyilván tudjuk, de azt nem, hogyan kell oktatni a lovaglást. Tehát ez a képzés kifejezetten arra fog irányulni, hogy megtanítsa azokat az embereket, akik a központban dolgoznak vagy kívánnak majd a jövőben dolgozni, hogy legyen egy alapképzésük a lovasoktatással kapcsolatosan. Mindenki reménykedik a béke eljövetelében, így mi is. Reméljük, hogy hamarosan újra meg tudjuk szervezni a különböző turisztikai rendezvényeinket.
– Községi elöljáróként hogyan értékelné az elmúlt évet?
– A helyzet sajnos igen elkeserítő. A magyar települések lakosságának jelentős része nem tartózkodik itthon. Az idő múlásával egyre több család jelzi azt, nagy a valószínűsége annak, hogy nem térnek vissza. A mindennapi működés is hatalmas kihívás, mivel pont az a rétege hiányzik a helyi közösségünkből, amelyik gondoskodni tudna a többiekről. Azok nincsenek itthon, akik biztonságérzetet adnak egy közösségnek. Ilyen körülmények között különösen felértékelődik az, ha van összetartás. Ez az összetartás szintet lépett, nemcsak a falvakon belül van meg, de a szomszédos falvak közösségei is segítik egymást. Példaként lehet felhozni, hogy sajnos vannak olyan szomorú helyzetek, amikor egy temetés alkalmával nincs a településen annyi férfi, hogy el tudnák végezni a sírásást, így szomszédos településről is kell hívni embert. Továbbá szakmunkást is nehéz találni. Nem építkezésről van szó, mivel az jelenleg szinte nincs. A mindennapi élet fenntartásához szükség van például fűtésszerelőre, vízvezeték-szerelőre stb. Jelenleg ha egy kazán elromlik, több napra van szükség, hogy egy szerelő el tudjon menni az adott családhoz. Egyszóval a 2024-es év a létfenntartásról szólt. Próbáljuk működtetni közösségeinket, próbáljuk fenntartani magunkat. Hála Istennek a magyar közösség él és élni akar. Várjuk a változást, reméljük, a 2025-ös esztendő elhozza számunkra a várva várt békét.
– Ezen a területen milyen tervekkel, reményekkel tekintenek a jövőbe, milyen dolgokat szeretnének megvalósítani?
– A mindennapi gondok ellenére bízunk a jövőben. 2024-ben sikerült létrehoznunk Mezőgecsében egy Pajtaszínházat, melyet szintén egy európai uniós pályázatból valósítottunk meg erdélyi testvértelepülésünkkel, Egrivel. A háború kitörését követően kezdtük el a mezőgecsei ravatalozó építését a helyi családok adományaiból. A mezőgecseiek adományaiból 70%-ban elkészült állapotban adtuk át a Beregszászi Polgármesteri Hivatalnak, melyet már az önkormányzat fog befejezni. A példánkat követve immár szinte minden beregszászi kistérségi településen elkezdődött a ravatalozók építése. Pozitív számomra, hogy sikerült megtartani óvodánkat és iskolánkat is. Egyházaink működnek, lehetőségeikhez mérten segítik a közösség tagjait. Tervünk a megmaradás, ezért dolgozunk!
– Mit tehetünk egymásért a jelenlegi helyzetben?
– Össze kell tartanunk, segítenünk kell a közösségünk minden tagját. Nem szabad feladnunk, és ami a legfontosabb, hogy minden szinten meg kell tartanunk az egységet, egy ilyen kis közösség számára bármilyen megosztottság végzetes lehet. Nem szabad az egyéni érdekeket a közösség érdekei elé helyezni. A háborúnak még nincs vége, de sajnos már vannak a magyarság megosztására irányuló kísérletek. Egyes politikai erők próbálnak kiemelni kárpátaljai, ukrajnai magyarokat, akiket mint kapcsolattartót, közvetítőt jelölnek ki. Ez nem helyes, a kárpátaljai magyarságnak vannak érdekvédelmi szervezetei, akiknek az a feladatuk, hogy tartsák a kapcsolatot és védjék a magyar közösség érdekeit. Ilyen például a KMKSZ is, amely megalakulása óta következetesen politizál és hozzájárult ahhoz, hogy még mindig létezik és aktív az ukrajnai magyar közösség. Meggyőződésem, hogy minden olyan eset, amikor a kárpátaljai magyarság érdekvédelmi szervezetei helyett önjelölt személyekkel tárgyalnak bizonyos politikai szervezetek, az a magyar közösség ellen irányul. Úgy gondolom, hogy a kárpátaljai magyarság elég bölcs ahhoz, hogy ezt meglátja és nem dől be az ilyen politikai cseleknek.
– A kárpátaljai magyarság megmaradása, szülőföldön való boldogulása, reményteljes jövője érdekében milyen intézkedések megtételét látja szükségesnek akár lokálisan, akár a régiót nézve?
– A legfontosabb a biztonság, ami nem feltétlenül jön el a háború befejezésével. Rengeteg harcot kell még megharcolnia a kárpátaljai magyarságnak, hogy valóban biztonságban legyen a közösségünk. Akkor jönnek majd haza azok, akik jelenleg külföldön vannak, ha vége lesz a háborúnak, és jogbiztonság lesz Ukrajnában. Ehhez az kell, hogy a kisebbségi jogainkat tiszteletben tartó törvények szülessenek, bízzanak benne, hogy Ukrajnában is van magyarként jövőnk. Személy szerint bízom abban, hogy Ukrajna európai integrációja előbb-utóbb bekövetkezik, a határok átjárhatók lesznek. Akkor viszont már nem fog számítani, hogy Mezőgecsében vagy Tarpán, Beregszászban vagy Vásárosnaményban élünk, hisz mindenhol szinte ugyanazon lehetőségek lesznek elérhetők mindannyiunk számára. Ahhoz azonban, hogy kisebbségi jogaink biztosítva legyenek számunkra, nem elég, ha mindent megteszünk, szükség van arra, hogy a magyar nemzet többi része is mellettünk legyen, és nemzetünknek olyan vezetői legyenek, akik kiállnak értünk a nemzetközi politikai életben, ahogy hála Istennek ezt most a jelenlegi magyar vezetés is teszi.
A KMKSZ minden évben méltatja a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájának évfordulóját Tiszaújlakon. Az idén a háború miatt csupán csendes koszorúzások zajlottak. A megemlékezések az egykori sóháznál kezdődtek, amelynek falán a KMKSZ két emléktáblát is állított. Az egyiket a Rákóczi seregébe beállt tiszaújlakiak, a másikat Esze Tamás tiszteletére, aki 40 fős csapatával megtámadta a császáriak ellenőrzése alatt álló sóházat. A Tiszaújlak központjában található sóház épülete, amelyben korábban iskola működött évtizedek óta üresen áll. Ablakai betörtek, állaga folyamatosan romlik. Nemrég esély nyílt a történelmi épület megmentésére. A megemlékezés a hagyományoknak megfelelően a szabadságharc első győztes csatájának helyszínén, a Tisza partján folytatódott. 1703 július 14-én a Tiszaújlak-Tiszabecsi révért zajlott az ütközet, amelyet a magasba nyúló obeliszk jelez tetején a szabadságot jelképező Turul madárral. Három évtizeden keresztül itt zajlott a KMKSZ legnagyobb szabadtéri rendezvénye. Tiszaújlaknál a magyar kormány döntése értelmében 1903-ban emelték a Turulmadaras Rákóczi emlékművet, amelyet a szovjet hatóságok lebontottak. A helyi magyarok 1989-ben visszaállították. Ez is jelzi, hogy a kárpátaljai magyarság őrzi hagyományait és nem feledi történelmét. A megemlékezés itt is koszorúzással zárult a háború miatt ünnepi beszédek nélkül csupán csendes főhajtás mellett.
A beregszászi járási kistérségek önkormányzataiban 53 képviselővel van jelen a „KMKSZ” Ukrajnai Magyar Párt. A képviselők hatékony munkájához elengedhetetlen, hogy összehangoltan tegyék meg javaslataikat és elvszerűen hozzák meg döntéseiket, hangzott el a képviselőknek a Tiszacsomai Árpád Vezér Látogatóközpontban megtartott konferenciáján. Tekintélyt csak úgy tudunk kivívni, ha minden egyes felmerülő kérdés kapcsán következetesen és egységesen lépünk fel. Ehhez viszont az szükséges, hogy az ülések előtt egyeztessük elképzeléseinket, hangsúlyozta Sin József, a KMKSZ alelnöke. Mester András, a KMKSZ önkormányzati titkára hangsúlyozta: leginkább a falvak adják a KMKSZ erejét, hisz a szervezet legtöbb képviselője itt kerül megválasztásra. Lényeges, hogy a települések fejlesztése arányosan történjen, ne csupán a nagyok kapják meg a rendelkezésre álló szűkös forrásokat. Ehhez viszont képviselői szolidaritásra van szükség. A konferencia szervezői felhívták a jelenlévők figyelmét arra, hogy a KMKSZ jogsegélyszolgálatot működtet, így bármilyen felmerülő kérdésben bizalommal lehet fordulni az ott dolgozó jogászokhoz.
A Makkosjánosi Helikon Hotel konferenciatermében tartotta soron következő választmányi ülését a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. A rendezvény egyperces néma főhajtással kezdték a háborúban elesett katonák emlékére. A napirendi pontok elfogadását követően Brenzovics László, a KMKSZ elnöke online értékelte az elmúlt időszak történéseit. Kiemelte, hogy a kárpátaljai magyarság érdekvédelmi szervezetéhez kapcsolódó alapítványok és szervezetek a továbbiakban is folytatják a tevékenységüket. A KMKSZ elnöke beszédében köszönetet mondott Bocskor Andreának, amiért éveken keresztül a kárpátaljai magyarság hangja volt az Európai Parlamentben. A választmányi ülésen felszólalt Bacskai József Magyarország Ungvári Főkonzulátusának főkonzulja, aki kiemelte, hogy a leköszönő Bocskor Andrea után ismét meg van az esélye annak, hogy Kárpátaljának saját európai uniós képviselője lehessen Ferencz Viktória személyében. Gulácsy Géza, a szervezet alelnöke, a KMKSZ Jótékonysági Alapítvány elnöke felszólalásában hangsúlyozta, hogy a beérkezett oktatási nevelési pályázatok mennyiségét tekintve csak 0,7%-kal kevesebb igénylés érkezett be az elmúlt évhez képest. Folytatódik a KMKSZ, az egészségügyi problémákkal küzdő személyeket támogató programja is, amely keretein belül számos rászorulónak nyújtottak anyagi segítséget. Eddig 187 olyan vállalkozónak folyósítottak forrásokat, akik éltek a vetőmag program pályázati lehetőségével, emelte ki Berki Marianna az Egán Ede Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központ igazgatója. A nehézségek ellenére a KMKSZ támogatásával továbbra is megvalósulnak, a kárpátaljai magyar kulturális örökség tovább örökítését szolgáló fejlesztések. A Tiszacsomai emlékparkhoz kapcsolódó, nemrégiben átadásra került lovardáról Mester András, a KMKSZ önkormányzati tikára számolt be. A jövőbe vetett hit megnyilvánulása volt az is, hogy a küldöttekkel ismertették a kulturális szervezet előttünk álló programterveit, amelyben számos megyei szintű rendezvény kapott helyet. Molnár László a KMKSZ kulturális titkára hangsúlyozta, megegyezés született a Vándormozi programmal, amely révén a tervek szerint számos magyarországi filmalkotás kerül bemutatásra a KMKSZ szervezésében Kárpátalja különböző településein.
Mezőgecsén hagyományosan az egykori Kajdy kúria előtti emlékparkban, a Magyar Élet Terén felállított életfánál gyűltek össze az emlékezők. A KMKSZ, a beregszászi magyar konzulátus és a helyi magyar közösség képviselői, hogy elhelyezzék az emlékezés koszorúit a Nemzeti Összetartozás napja alkalmából.
2024. június 4-én Mezőgecsében, a Kajdy-kúria előtti Magyar Élet téren tartottak megemlékezést a trianoni békediktátum aláírásának 104. évfordulója alkalmából. Ezt az eseményt 2010 óta a nemzeti összetartozás napjaként ünneplik.
Az eseményen részt vett Sin József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke, a Szövetség Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke, dr. Trieb Gergely, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja, valamint Mester András, Mezőgecse előjárója, a KMKSZ gazdasági- és önkormányzati titkára.
Mester András köszöntőszavai után a mezőgecsei Tüzes Liliom hagyományőrző csoport dalösszeállítása következett. Az előadást követően Sin József, dr. Trieb Gergely és Mester András elhelyezték az emlékezés koszorúit a Magyar Élet terén található életfán.
A megemlékezést követő interjújában Mester András elmondta: „A Nemzeti Összetartozás napjáról beszélünk, amely nem egy gyásznap, hisz ünnepnapként is tekinthetünk rá. A magyar nemzet egy egységes nemzet, éljen az a magyar ember Amerikában, Kárpátalján vagy bárhol a világon. Nekünk, kárpátaljai magyaroknak ez ad erőt ebben az időszakban, hiszen érezzük, nem vagyunk egyedül a Kárpát-medencében. Nem vagyunk egyedül a világon, minden magyar velünk is van, ahogy mi is másokkal együtt vagyunk.”
A KMKSZ élő történelemórát szervez iskolások számára a Tiszacsomai Látogatóközpontban. A programban való részvételre lehetőséget biztosítanak Kárpátalja minden hetedikes, magyar osztályban tanuló diákja számára. Az első napon 4 iskola 54 tanulója vett részt 4 csoportra osztva. Egy ilyen programból nem maradhatott ki az íjászkodás, amelyet szakoktató segítségével sajátíthattak el a gyerekek. Szabó András beszélt a honfoglalás kori híres magyar lovas íjászokról és persze az íj helyes használatának technikájáról. Hozzátéve, hogy ez csak az egyik előfeltétele annak, hogy a nyílvesszőnk célba találjon. Az előbb szó esett a lovas íjászatról. Ehhez bizony lovagolni is tudni kell. Ebbe is bele kóstolhattak a diákok a helyi betyárok és a szakoktató segítségével. Megtanulhatták hogyan kell fel- és leszállni a lóról, irányítani, összhangba jönni a pacival, amelynek hátán körözhettek is a manézsban. A népi játékok sok településen már feledésbe merültek Kárpátalján, ezért a szervezők ezeket is beiktatták a programba. Kellett itt rönköt dobálni, karón patkókat megtartani, ami nem is olyan könnyű, ahogy azt ember gondolná. Ahogy a zsákban ugrálás, ha a versenyző nem ismeri a technikáját. Nem egyszerű feladat a mocsárjárás sem, amelynek az a lényege, hogy fadarabokat hátulról előre rakva, majd arra átugorva kell elérni a célt. A hangulatból ítélve ez maradéktalanul sikerült is. A nap nem csak a szórakozásról, hanem az ismeretszerzésről is szólt. A csapatok ellátogattak a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkba. Itt megtudhatták, hogy a közelben egy 108 sírból álló honfoglalás kori temetőre bukkantak. A látogatóközpontban kialakított történeti kiállításon pedig magával a honfoglalás korával ismerkedhettek meg. A kirándulás a kísérő tanárok szerint is hasznos és tanulságos volt. A hagyományok ápolását és a honfoglalás korának megismerését célzó program során több mint ezer kárpátaljai hetedikes jut majd el a tiszacsomai komplexumba. Működtetője, a KMKSZ előzetes egyeztetés után kész fogadni más korosztályú tanulókat is.
A hazai turisztikai helyzetről, a szakmai szervezet elmúlt évéről, terveiről, illetve a közösségi munkáról beszélgettünk Mester Andrással, a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács (KMTT) elnökével, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) gazdasági-önkormányzati titkárával, Mezőgecse elöljárójával. Felvezetőként elmondta, hogy a háború gazdasági és demográfiai recessziója minden szegmensre kiterjed − többek között sajnos a családi és magánéletre is −, illetve vidékünk egyik legnagyobb húzóágazatát, a turisztika területét is erősen érinti. A KMTT ezt igyekszik kiküszöbölni, illetve a nehéz helyzet ellenére is megtartani, fejleszteni, továbbadni a meglévő és szülőföldünkre jellemző értékeket. A szervezet továbbra is kiemelten kezeli, segíti a kárpátaljai magyar nemzetiségű, turizmussal foglalkozó vállalkozók, magánemberek munkáját, boldogulását.
– Hogyan értékelné a KMTT munkáját a maguk mögött hagyott év történései tükrében?
– Szervezetünk a nehéz helyzet ellenére is egész évben dolgozott. Két európai uniós pályázatot is sikerült lezárnunk 2023-ban, melyek keretein belül több konferenciát, rendezvényt is szerveztünk.
– A jelenlegi helyzet milyen mértékben, milyen ágazataiban, minőségében, illetve milyen irányba változtatta meg a kárpátaljai turizmust?
– Nehéz ezt most megítélni. Meglátásom szerint jelenleg a kárpátaljai turisztikai élet konzerválva van, próbáljuk túlélni a háborút. Azok a turisztikai vállalkozások, amelyek aktívan dolgoznak, szinte csak vegetálnak.
– Milyen megoldásokat alkalmaztak a nehézségek kiküszöbölésére?
– A háború végéig sajnos nem látok rá semmilyen esélyt, hogy bármilyen szinten el tudna indulni a turisztikai élet. A turizmus alapvető feltétele a nyugodt és biztonságos közélet.
– Milyen konkrét feladatokat sikerült megvalósítaniuk e téren 2023-ban?
– Megpróbáljuk hasznosan tölteni az időt, a mostani időszakot a felkészülésre használni. A két európai uniós pályázatunk keretein belül a KMKSZ-szel közösen létrehoztunk 4 tájházat: Tiszacsoma, Nagymuzsaly, Salánk és Visk településeken. Több kiadványunk jelent meg, amelyek a tájházakhoz kapcsolódnak, illetve elkészült egy 200 oldalas, túraútvonalakat tartalmazó útikönyv is.
– Jelenleg melyek a kárpátaljai magyar turizmus fejlesztésének fő stratégiai szempontjai?
– A stratégiánk nem változott, meggyőződésünk, hogy minél több attrakciót kell létrehoznunk, amelyek programokat biztosítanak a Kárpátaljára látogatók számára.
– Milyen irányba fejlődött a kárpátaljai turisztikai élet az elmúlt évben (ha fejlődött)?
– Nagy fejlesztésekről nem igazán tudok, leszámítva az általunk létrehozott 4 tájházat és a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékpark Látogatóközpontját.
– Voltak-e új kiadványaik, illetve a régiek folytatódtak-e?
– Igen! A tájházakat bemutató szórólapok, a tájházak környékét bemutató útikönyvek, illetve a kárpátaljai túraútvonalakat tartalmazó útikönyv.
– Milyen rendezvényeket, programokat sikerült megvalósítaniuk 2023-ban?
– Online turisztikai képzést valósítottunk meg, melyhez workshopok kapcsolódtak, a tájházak átadóünnepségei is sikeresen lezajlottak, s az adventi vásárt is megrendeztük. Ezenkívül a Tourinfo Irodát és a helyi termékek boltját is működtetjük Beregszászban.
– Milyen tervei vannak a KMTT-nek a jövőre nézve?
– A létrehozott attrakciók működtetése, valamint a helyi termékbolthálózat kiépítése.
– Elöljáróként hogyan értékelné az elmúlt évet?
– Az elmúlt két év rendkívül nehéz és feszült volt. Egyre inkább érezni az embereken a feszültséget a mindennapi életben. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a Jóistennek köszönhetően a közösségünk megmaradt és bizakodva tekint a jövőbe.
– Mit tehetünk egymásért a jelenlegi helyzetben?
– Mindenekelőtt mindenben segítenünk kell egymást. Különösen érzékenyek kell, hogy legyünk egymás problémáira. Fontos, hogy olyan programokat indítsunk, amelyek éltetik az emberekben a reményt. Ilyen programnak tartom, hogy a KMKSZ elérte, hogy az „Egán Ede” Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központ” Jótékonysági Alapítvány továbbra is segítse a mezőgazdasági termelők tevékenységét, vagy a KMKSZ betegeket segítő programja is ide tartozik. Emellett az is nagyon releváns, és köszönet érte, hogy a háborút megelőzően működő támogatási programokat a magyar állam továbbra is fenntartja. Ezek a dolgok mind azt az üzenetet hordozzák, hogy nem kell elcsüggedni, össze kell tartani, nem vagyunk egyedül, velünk van az anyaország és az egyetemes magyarság az egész Földön. Ezt bizonyítja az is, hogy számtalan segítséget kapott a kárpátaljai magyarság nemcsak Magyarországról, de segítettek más magyar szervezetek is, egyházak, magánszemélyek a világ minden tájáról, országából.
– A kárpátaljai magyarság megmaradása, szülőföldön való boldogulása, reményteljes jövője érdekében milyen intézkedések megtételét látja szükségesnek?
– Továbbra is fenn kell tartani a szociális támogatási rendszereket, hisz nem tudjuk, hogy mi áll előttünk. Egyelőre gazdaságilag csak mérsékelten éreztük a háború hatását. A harcok kezdetén mindenki a legrosszabb forgatókönyvre számított, hogy megbukik a hrivnya, nem lesz élelem, stb. Ezek hála Istennek nem következtek be, de még nem ért véget a háború, és egyes elemzők szerint azt követi majd egy igen erős gazdasági válság. Fel kell készülnünk, tartalékolnunk kell. Vannak azonban olyan élethelyzetek, amikor a tartalék nem elég. Ilyen például egy-egy betegség, amikor a kezelés költségeit egy család nem tudja kigazdálkodni. Ezért fontos, hogy a magyar állam segít abban, hogy a KMKSZ el tudta indítani a beteg emberek megsegítésére irányuló programját, melynek a keretein belül a 2023-as évben több tucat súlyos betegséggel küzdő kárpátaljai kaphatott segítséget.
Üdvözlendő, hogy a kisebbségi jogaink megtartását illetően van pozitív elmozdulás, reméljük, megnyugtató törvények születnek, amelyek garantálják a kárpátaljai magyarság számára a nyelvhasználati és oktatási jogait. Úgy gondolom, ha jogbiztonság lesz, az emberek látják majd, hogy van jövő Ukrajnában. Ha majd nem a bizonytalansággal kell szembenéznünk, akkor az itthon maradtak nem mennek el a háborút követően, akik meg nincsenek jelenleg itthon, azok többsége vissza fog jönni.
Azt kívánom, hogy a Jóisten adjon nekünk erőt a jelenlegi helyzetben, és hozza el számunkra a békét a 2024-es évben.