A kárpátaljai közönség előtt először mutatkozott be Ruszin Noémi festőművész Beregszászban, a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokházban.
A most 24 éves Ruszin Noémi, korábban a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium (ma Beregszászi Bethlen Gábor Líceum) padjait koptatta, majd Budapesten OKJ-s szakgimnáziumi grafikai képzésen vett részt. Ezt követően a Pécsi Tudományegyetemen folytatta a tanulmányait festészet szakon.
A beregszászi születésű művésznőnek ez volt a második egyéni tárlata, hiszen nem sokkal korábban Pécsen mutatta be munkásságának egy részletét.
A tárlat megnyitóján Bunda Fehér Rita, a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség programfelelőse elmondta, a zarándokházban kiemelten törődnek a gyülekezetükhöz tartozó fiatal művészekkel, és lehetőségeikhez mérten teret biztosítanak nekik a bemutatkozásra.
Ruszin Noémi alkotói tevékenységének kibontakozását figyelemmel kíséri a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága és annak elnöke, Kulin Ágnes is, aki tudásához mérten tanácsokkal is ellátja az ifjú művészt útja során.
„Az egymásra épülő fejlődés erősen megjelenik Noémi munkáiban” – emelte ki Kulin Ágnes, majd hozzátette: „Noémi nagyon nagy utat tett meg eddig a festészeti pályáján, és kíváncsian várom, hogy a jövőben milyen irányba fog változni.”
A művésznő alkotásain szinte megelevenednek a formák, amihez hozzájárul az is, hogy előszeretettel használ a festékek mellett gyapjút, kartont és újságokat is, amelyeknek köszönhetően a képek még inkább elgondolkoztatják a szemlélőket.
„Rengeteg olyan művészettörténeti idézet jelenik meg a munkáiban, melyek még inkább rétegezetté teszi alkotásait” – mesélte a fiatal művésznő alkotásairól Kulin Ágnes.
„Nagyon megható számomra, hogy a jelenlegi helyzetben itthon mutathatom be munkáimat. Ez azt is szimbolizálja, hogy a nem állhatunk le, a mindennapi életünket tovább tudjuk élni a megszokott rend szerint” – fogalmazott a fiatal művésznő.
Ruszin Noémi alkotásai megtekinthetőek a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokház Linner Bertalan kiállítótermében augusztus 7-ig.
The City of Berlin refused to allow a destroyed russian tank to be displayed downtown in front of the ru Embassy. This court ruling just overturned that decision ? thanks to an appeal by lawyer & ?? Army reservist @P_O_Heinemann Danke Patrick & all involved! ?✊♥️? #DE4UAhttps://t.co/kUhGyRHX8Q
Das #Mondrian-Bild hängt seit 42 Jahren falschherum in Düsseldorf (links), man will es trotzdem so hängen lassen (rechts: wie es richtig wäre). pic.twitter.com/5eqKIjrc6O
Július 12-én a Munkácsy Mihály Magyar Ház tetőtéri galériájában nyílt kiállítás Glück Gábor festőművész és grafikus alkotásaiból a képzőművész születésének 110. évfordulója alkalmából.
A jubileumi tárlat a művész mintegy negyven olajfestményét és grafikáját vonultatja fel, kitűnően szemléltetve Glück Gábor munkásságának különböző korszakait.
A kiállítás ünnepélyes megnyitóján elsőként Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, aki elmondta: az országban háború dúl, vidékünk azonban nagyon szerencsés helyzetben van, s ennek köszönhetően a kultúra és a művészet éltetése itt tovább zajlik. Tarpai József beszédében kiemelte: Erdélyi Béla és Boksay József hagyományait folytatva, sajátos művészetével hozzájárulva azok fejlesztéséhez, Glück Gábor is meghatározó egyéniségévé vált a híres kárpátaljai festőiskolának. „Éppen ezért nagyon fontos, hogy ápoljuk hagyományait, s teret biztosítsunk annak, hogy a mai generációk is megcsodálhassák ezeket a képeket” – tette hozzá.
A kiállítás – melynek kezdeményezője a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Munkácsi Alapszervezete – azért is különösen fontos, mert legutóbb több mint húsz évvel ezelőtt volt a Latorca-parti városban a festőművész alkotásait bemutató tárlat.
„Mi, emberek, úgy vagyunk megalkotva, hogy szeretnénk magunk után valamilyen nyomot hagyni a történelemben, valamilyen alkotásokat létrehozni. S ez nagyjából mindenkinek sikerül is, hiszen minden emberélet maga is egy alkotás. Az egyszerű ember alkotásai nem mindig láthatóak, a képzőművészeknek azonban szerencséjük van, az övéiket sok ember csodálhatja meg” – mutatott rá köszöntőjében Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke, hozzáfűzve: „Ez azonban nagy felelősséggel jár, hiszen a képzőművészek egyszerre formálnak sok-sok embert. Minden egyes műalkotás egy láthatatlan, magasabb rendű lelki mag köré épül. S amikor ezeket a műalkotásokat nézzük, akkor az emberi lélek erre a láthatatlan lelki magra rezonál.”
Korolyova Erzsébet, a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnöke a szervezés hátteréről szólva elmondta: „Mindenképpen fontosnak tartottuk, hogy Glück Gábor születésének 110. évfordulójára megszervezzünk itt, Munkácson a kiállítást, mert a munkácsi magyarok megérdemlik, hogy részesei legyenek ilyen kiváló és nívós rendezvényeknek. Örülünk a lehetőségnek. Ez egy premier, s erre mi, munkácsiak, nagyon büszkék vagyunk.”
Olekszandr Lengyel, a Munkácsi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának ügyvivő elnöke felelevenítette Glück Gábor életének meghatározó mozzanatait, melyek között megannyi veszteség és megpróbáltatás is volt, ezek azonban nem hagytak negatív nyomot a festő művészetében, ugyanis alkotásai ragyogóak, az életet és annak szépségét közvetítik a szemlélő felé. Elmondta továbbá: bízik abban, hogy a kiállított képek megtekintése a mostani nehéz időkben is optimizmussal és egy szép jövő reményével tölti el az embereket.
Albertné Simon Edina ungvári magyar konzul is szólt a jelenlévőkhöz. Beszédében felidézte az Oroszország és Ukrajna közötti háború kitörése előtti utolsó ungvári magyar külképviseleti rendezvények egyikét, amikor éppen Glück Gábor festményeiből nyitottak tárlatot. „Szomorúsággal tölt el bennünket, hogy erre a mai alkalomra az ukrajnai háború árnyékában kerül sor. […] Engedjék meg, hogy önök előtt is megerősítsem: mi, magyarok azt szeretnénk, hogy a béke minél előbb visszatérjen a térségbe, hogy minél előbb folytathassuk egy szebb és békés jövő építését a régiónkban – a kölcsönös tisztelet, a közös érdekeink és az egymás iránti bizalom alapján, egymást kölcsönösen segítve és támogatva” – hangsúlyozta a diplomata. Glück Gábor munkásságát jellemezve kiemelte: művészetére a mesterségbeli tudás, az intelligencia, az ízlés, az alázat és a munkaszeretet volt jellemző, ugyanakkor a festészet mellett vonzódott a grafikai kifejezésmódhoz, a vonalak szépségéhez is.
Kopriva Attila munkácsi festőművész szakmai szempontból összegezte a festő- és grafikusművész életművét. Kiemelte, hogy Glück Gábor valójában a rajz alapjaira építette művészetét. Alkotásai bizonyítják, hogy kiemelkedően magas szintű rajztudással rendelkezett.
„Glück Gábor művészete egyik oszlopa a kárpátaljai festőművészetnek és festőiskolának. Ez az az alap, melynek segítségével nagyon sok fiatal művész tud ma fejlődni. Egyfajta navigátora volt a művészetnek itt, Kárpátalján, s esetében európai művészetről van szó, mivel ő európaian gondolkodott és európaian festett is” – méltatta beszédében a 110 éve született művészt Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Egyesület kárpátaljai szervezetének vezetője.
A megnyitón részt vett Homoki József, a festő és grafikus veje, a Glück Gábor Jótékonysági Alapítvány igazgatója, aki a család nevében mondott köszönetet a kiállítás megvalósításáért. Érdekességként a rendezvényre magával hozta Glück Gábor 1958-ban kapott ezüstérmét, melyet a művész Favágók című monumentális festményével nyert el a Brüsszelben megrendezett világkiállításon.
A kiállított alkotásokat augusztus 15-ig, hétköznapokon 8–16 óra között, hétvégén pedig előzetes egyeztetés szerint (az alábbi telefonszámon: +380 50 555 28 95) tekinthetik meg az érdeklődők.
The City of Berlin refused to allow a destroyed russian tank to be displayed downtown in front of the ru Embassy. This court ruling just overturned that decision ? thanks to an appeal by lawyer & ?? Army reservist @P_O_Heinemann Danke Patrick & all involved! ?✊♥️? #DE4UAhttps://t.co/kUhGyRHX8Q
Das #Mondrian-Bild hängt seit 42 Jahren falschherum in Düsseldorf (links), man will es trotzdem so hängen lassen (rechts: wie es richtig wäre). pic.twitter.com/5eqKIjrc6O
A háború életünk minden területére begyűrűzött, s mindannyian a béke mihamarabbi eljövetelét várjuk. A művész mindezeket az alkotómunkával tudja kifejezni. A nyíregyházi székhelyű Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület (KMKE) éppen ebből a célból szervezte meg Tiszapéterfalván azt az egyhetes alkotótábort, melyen tizenhárom neves művész vett részt.
A magyarországi és kárpátaljai képzőművészek összefogásából alakult egyesület idén ünnepli fennállásának tizenötödik évfordulóját, s ennek apropóján született meg a július 3–10. közötti Ecsettel a békéért címmel ellátott kárpátaljai alkotótábor ötlete is. A KMKE más rendezvényeihez hasonlóan a mostani esemény is magában hordozta az alapítók egyik alapgondolatát, mely szerint a kultúrának nemzetmegtartó ereje van, ugyanakkor hidat is teremt a különböző nemzetek között, mely által kölcsönösen gazdagítja azokat.
Őry László, a KMKE elnöke kiemelte, az egyesület egyik legfontosabb törekvése a magyar–ukrán határ menti művészeti együttműködés erősítése. Ezt támasztja alá a KMKE jeligéje is: a kultúra összeköt, és nem elszakít. Elmondta, hogy a 15 éves évforduló kapcsán 2022 elején egy budapesti kiállítás szerepelt a tervek között, az Oroszország és Ukrajna közötti háború azonban keresztülhúzta a számításokat. Az egyesület ezután döntötte el, hogy a kiállítást megszervezi. Ennek eredményeként Művészettel a békéért címmel június 23-án a magyar fővárosban megnyitotta kapuit az érdeklődők előtt az a jubileumi kiállítás, melynek anyagát az Őry László által működtetett Nyíregyháza-Sóstófürdőn található Mária Alkotóház gyűjteményéből válogatták össze. A kiállítás 11 magyarországi és 11 ukrajnai képzőművész alkotását vonultatta fel, hitet téve a háború mihamarabbi befejezése mellett.
A népszerű és nagy sikernek örvendő kiállítást követően a főszervező Kárpátalja felé vette az irányt, ahol július elején Ecsettel a békéért címmel alkotótábort szerveztek, ezzel is reflektálva napjaink eseményeire.
Az egyhetes művésztelepen tizenhárom kárpátaljai – vagy jelenleg vidékünkön menedékre találó – művész vett részt. Kopriva Attila, az alkotótábor kurátora elmondta, a közös alkotói munka nagyban hozzájárul a lelki traumák feldolgozásához is. „Most nagyon fontos, hogy valamilyen szinten legyen tartás minden emberben, hogy kibírjuk ezt a nehéz időszakot, és a művészet sokat segít ebben” – közölte a munkácsi festőművész, aki egyet értett abban, hogy a háború kihatással van mind a művészre, mind annak művészetére. „Én magam is keresek új formákat, új eszközöket, melyekkel próbálnám azt az emocionális jelleget átadni, hiszen a művésznek az a lényege, hogy őszintén alkosson és azt alkossa meg, ami benne van” – szögezte le. Bár minden résztvevőnek megvan a saját technikai felszereltsége és a rá jellemző stílusa, ha egy pillantást vetünk az elkészült képekre, feltűnik, hogy szinte egytől egyik változásokon mentek keresztül.
Látogatásunkkor Andrij Csebikin, az Ukrán Nemzeti Művészeti Akadémia elnöke kitüntető oklevelet adott át Őry Lászlónak a 15 éves magyar–ukrán határ menti művészeti és kulturális munkája elismeréseként.
A művészek ellátogattak a településen található képtárba, valamint a Tiszapéterfalvai Művészeti Iskolába is, ahol a helyi fiatalok egy rövid koncert keretében betekintést adtak az intézményben zajló zenei életbe. Az előadás színes volt, ugyanis a tanulók népi énekeket, klasszikus zenét és modern táncot mutattak be, melyet a KMKE művészeti kellékekből álló adománnyal köszönt meg.
„Amit itt láttam az az, hogy ebben a környezetben, a Tisza mellett, a gyönyörű környezetben alkotnak a művészek. Rögtön a látottakat viszik vászonra, és sok dolgot megjegyeznek, melyek évekig az emlékükben maradnak, s több alkotásukban is megjelenik majd. Más elfoglaltságaim miatt kicsit késve érkeztem, de ez alatt a három-négy nap alatt nagyon komoly feltöltődésben volt részem, melyre ezelőtt már rég volt lehetőségem. Nagy öröm számomra, hogy együtt lehettünk a művészekkel, s különösképpen, hogy a magyarokkal közösen alkottunk” – foglalta össze Andrij Csebikin a helyszínen töltött napok impulzusairól.
Az alkotótáborban részt vett Andrij Csebikin (Kijev), Angyalossy Sándor (Munkács), Borisz Kuzma (Ungvár), Erfán Ferenc (Ungvár), Homoki Gábor (Tiszapéterfalva), Ihor Lucenko (Munkács), Jurij Selevickij (Munkács), Kopriva Attila (Munkács), Matl Péter (Munkács), Olekszandr Zsilcov (ideiglenesen Munkácson tartózkodó, Donyeckből majd Kijevből menekült művész), Szerhij Biba (Ungvár), Szerhij Lakatos (Munkács), Villásek Tibor (Munkács), valamint a fotográfus Andrej Avdeenko (Kijev).
„Egy bizonyos gyógyszert próbálunk kovácsolni abból, amit csinálunk, hiszen a társadalomnak meg kell tartania azokat az értékeket, melybe a kultúra is tartozik. […] Az alkotói folyamat be van zárva a művészbe, de a művei által képes közvetíteni azt a néző irányába. A művészetnek és az alkotói folyamatnak pedig ebben rejlik a legfontosabb szerepe” – magyarázta Erfán Ferenc festőművész, a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum igazgatója.
Az itt készült alkotásokból a tervek szerint a Munkácsy Mihály Magyar Házban jótékonysági aukcióval egybekötött kiállítást szerveznek a jövőben. Az árverezésen befolyt összeget kárpátaljai rászorulók, valamint a háború elől menekülők támogatására ajánlják majd fel.
II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Szakgimnáziuma biztosított helyszínt július 4–9. között a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány („GENIUS” JA) által immár második alkalommal megszervezett verstábornak.
Az ötnapos táborban a résztvevőkkel Gál Natália, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színművésze, Kudlotyák Krisztina, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Szakgimnáziumának oktatója és Mónus Dóra, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház segédszínésze foglalkoztak.
„Ebben az évben másodszor sikerült a verstábornak elindulnia. Jó néhány kisgyerek és tinédzser jött el, hogy ebben a verstáborban részt vegyen. Ez ismét abban erősít meg minket, hogy érdemes ezt csinálni, és még vannak olyan gyerekek, akik szeretik a verset, a költészetet” – hangsúlyozta újságírónknak Gál Natália. A színművész elmondta, a gyerekek kedvenc verseiből, s természetesen az emlékévhez kapcsolódva Petőfi Sándor költészetéből merítkezve, de más költők verseit is alapul véve teltek a foglalkozások. „A gyerekek nagyon aranyosak és aktívak voltak, s színészként nagy boldogság számomra, hogy vannak olyan fiatalok, akiknek a vers fontos. Én igyekszem mindig a beszédtechnikát és az előadásmódot egy kicsit átadni. A mai társadalomban sajnos nagyon gyakori probléma a zárt beszéd, így a gyerekek nem igazán találkoznak azzal, hogy mennyire fontos az artikulálás akár a hétköznapi életben is” – mutatott rá.
Kudlotyák Krisztina olyan gyakorlatokat igyekezett közvetíteni a résztvevők felé, melyek az értelmező olvasáshoz, valamint a megfelelő hangsúlyozáshoz járulnak hozzá. „Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a gyerekek értelmezően tudjanak olvasni és verset előadni, s ne »énekeljenek«, ne csússzanak el a hangsúlyok. Próbáltam olyan hívószavakat adni, amelyek kifejezetten az értelmező olvasást segítik. Mindemellett a szövegértés is nagyon fontos, ezért a hangsúlyozás nem szabad, hogy a szövegértés rovására menjen. Valahol ennek az összhangját próbáltuk megtalálni a foglalkozások alatt” – osztotta meg velünk a magyar szakos tanárnő.
Mónus Dóra véleménye szerint különleges és izgalmas hét van mögöttük. Elmondta, őt elsősorban az érdekelte, hogyan választanak verset a gyerekek. Ennek kapcsán pedig érdekes észrevételei vannak: a kicsik inkább a játékosság felé kacsintgatnak, és a versválasztásukra is ez jellemző, míg a nagyobbak a szerelem és a hazaszeretet világában is otthonosabban mozognak. „Arra próbáltam felhívni a figyelmüket, hogy a vers valójában majdnem mindig kép, s ha a sorok mögött meglátják a képet, akkor már közelebb kerülnek ahhoz, hogy megérezzék, milyen hangulatot kíván az adott vers adni számunkra. A kicsik rajzokat készítettek, melyek azt mutatják, hogy érzik azt, amiről olvasnak” – emelte ki a beregszászi színház segédszínésze.
A péntek délutáni záróelőadásra a részt vevő fiatalok szülei is meghívást kaptak, akiket Gál Natália köszöntött. A színésznő beszédének első mondatával rávilágított egy lényegi dologra: „A költészet a lélek zenéje” – mondta, folytatva: „Minden egyes alkalommal, amikor olyan fiatalokkal találkozom, akik szeretik a verset, megbizonyosodom, hogy még nincs veszve semmi. Mert amíg vannak ilyen fiatalok, akiknek a lelkében mindig él a vers, és ezt át szeretnék adni a nézők irányába, addig örülnünk kell.”
A jelenlévők ezután belekóstolhattak a tábor hangulatába is, amikor Mónus Dóra egy négysoros versrészletet mondott el, melyet mindenki becsukott szemmel hallgatott végig, közben képek sorozatában elképzelve magát az elhangzott négy sortban. Ezt követően a tanulók egy előadás keretében mutatták be a táborban tanultakat, mely ízelítőt adott a megismert technikákból, gyakorlatokból.
A verstábor végén a gyerekeket is megkérdeztük: ők milyen élményekkel gazdagodtak.
„Én még ilyen táborban nem voltam, most vagyok itt először. Ezen a héten nagyon sokat játszottunk és tanultunk, többet megtudtam a versről, a kommunikációról és az artikulálásról. Új barátokat is szereztem, akiket nagyon szeretek és nagyon örülök, hogy megbarátkozhattam velük. Kaptam ötleteket, melyeket próbálok majd felhasználni, hogy minél jobban tudjam táplálni a szókincsemet. Ez szerintem a legjobb tábor, amiben eddig voltam” – osztotta meg a sajtóval a beregszászi Fazekas Petra. File Barbara számára a vers az érzelmeink kifejezését jelenti. „Már több szavalóversenyen vettem részt, ahol sokan mondták, hogy szépen tudok szavalni, s ez egy biztatás volt számomra, hogy jöjjek el ebbe a verstáborba. Itt is sok biztatást kaptam, hogy legyek bátrabb, hogyan használjam a hangnememet, ezért nagyon örülök, hogy részese lehettem a programnak” – fűzte hozzá a beregszászi lány.
Idén az országunkban kialakult háborús helyzetből adódóan Magyarországon szervezték meg a XXVI. Kárpátaljai Népzenei, Néptánc és Kézművestábort, ahol egy héten keresztül ötszáz kárpátaljai fiatal táncolt, énekelt, zenélt és kézműveskedett. A Pál család által 26 évvel ezelőtt életre hívott tábornak nagy híre van nemcsak Kárpátalján, de az anyaországban is. Június 27. és július 3. között ezúttal is kiváló anyaországi szakemberek foglalkoztak a fiatalokkal.
A zenészeket egész héten Pál István Szalonna és bandája oktatta a különböző tájegységek zenei anyagára. A népzenész szerint a tábor egyben a gyerekek feltöltődését és figyelemelterelését is szolgálta az otthoni körülményekről.
Pál István Szalonna népzenész, tábori oktató, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője hangsúlyozta: „Ez a tábor most a gyerekeknek »friss levegő« a pandémia után, és az otthoni jelenlegi helyzetnek egy kicsit a feledtetésére szolgál. Én nem érzem rajtuk azt a fajta depressziót, hogy miből szabadultak ki. Felhőtlenül tudnak gyerekek lenni, s ez köszönhető annak is, amivel foglalkozunk itt, a táborban. S köszönhető az itteni körülményeknek. Legyenek kárpátaljai magyar gyerekek vagy ungvári ukrán gyerekek, itt gyerekek tudnak lenni. Tudnak tanulni és játszani, és minden arról szól, hogy akár lelkileg, akár a finom ételek miatt testileg gyarapodjanak és tudással térjenek haza.”
A hét folyamán a gyerekeket különböző szekciókban várták a tanárok. A zenei, táncos és énekes szekciók mellett kézműves-foglalkozásokon is részt vehettek a fiatalok, melyeket Kárpátaljáról érkezett kézművesek oktattak. A táncosok négy különböző korcsoportban sajátíthatták el a táncanyagokat kiváló táncmesterektől. Volt olyan résztvevő is, aki egyszerre több szekcióban is részt vett.
Több fiatalt is megkérdeztünk, számukra milyen volt a tábor.
Jőrös Ádám táborozó (Visk): „Nagyon jól éreztem magam, sok dalt tanultunk, jártam hegedűre és táncra, és nagyon jó volt itt lenni.”
Radvánszky Borbála táborozó (Mezőkaszony):„Jól éreztem magam, nagyon tehetséges táncosok tanítottak minket, jól elmagyarázták, hogy mit kell csinálni, és ami a legjobb, mindez nagyon élvezhető”.
Pércsi Márton táborozó (Beregszász): „Dobronyi táncot is tanultunk, nagyon élvezetes. Jó volt itt lenni a barátaimmal, új barátokat is szereztem.”
A tábor szervezésében oroszlánrészt vállaltak a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja kirendeltségének munkatársai, valamint Ötvös Sándor táborvezető. Az idei táborban a viski és péterfalvai táborozókat egyesítették.
Ötvös Sándor táborvezető elmondta:„Kíváló csapat, ennyit tudnék összefoglalóként mondani. Mind a szervező kollégák, mind a gyerekek, mind az oktatók. Bevallom őszintén, ekkora tömeggel még nem szerveztünk tábort, hiszen most a viski és péterfalvai tábor egyesült. De mind a gyerekek, mind az oktatók kiválóan vizsgáztak, egyszerűen mindenki tudja a napirendjét, látszik, hogy az elmúlt huszonöt év munkája nem múlt el nyomtalanul, mindenki végzi a munkáját megfelelő szinten” – fogalmazott a táborvezetője.
Dzjapkó Rebeka már több éve rendszeres résztvevője a népzenei, néptánctábornak. Idén sem hagyta ki, elmondása szerint nagyon sokat tanulhat kiváló zenészektől, ebből adódóan minden évben várja a táborozási lehetőséget.
Dzjapkó Rebeka táborozó (Csap): „Fontos számomra évről évre eljönni ide, mert ez a tábor jó ismerkedési lehetőség is, meg jó zenészektől is tanulhatunk. A héten bonchidai zenét tanulok hegedű szakon, éneken pedig magyarbődit tanulok. Szeretem itt, a táborban a táncházakat, nagyon élvezetesek.”
Idén is a táncszekcióban voltak a legtöbben, öt különböző helyszínen foglalkoztak a táncolni vágyókkal. Az óvodásoktól egészen a haladó korosztályig mindenki megtalálhatta a hozzá illő táncot. Farkas Fanni és párja, Kiss Balázs már több éve rendszeres oktatói a péterfalvai tábornak. Idén a legnagyobb korcsoportot oktatták.
Farkas Fanni, Magyar Állami Népi Együttes táncosa, tábori oktató: „Idén a haladó csoportot kaptuk, a választásunk pedig a bonchidai táncokra esett. Ez egy táncos közegben mondhatni, hogy egy picit összetettebb mozgást igényel, de a haladó csoportnak ez megfelelő táncanyagnak bizonyult. Én azt hiszem, hogy a gyerekeknek nagyon tetszett, át is tudtuk adni a látásmódunkat ezzel a tánccal kapcsolatban. Azt is el kell mondanom, hogy a célunk megvalósult, mert a gyerekek önmaguk szórakoztatására táncoltak, nem egy betanult koreográfiát kellett bemutatniuk, hanem mint régen is, a tánc egy szórakozási forma volt, és a gyerekek tökéletesen szerették és csinálták is.”
Az oktatáson kívül a szabadidős tevékenység során a legkedveltebb szórakozási forma a medencében való pancsolás volt, ami nélkül nehezen lehetett volna kibírni a nagy hőséget. Emellett a beregszászi színház A helység kalapácsa című előadását is megtekinthették a táborozók, valamint Szalonna és Bandája koncerttel is várták őket. Minden este táncházzal, népmesével, népi énekkel, gyermekjátékkal zárták a napot.
A tábor végén a résztvevők egy műsor keretében mutatták be az egy hét alatt tanultakat.
A záró alkalmára ellátogatott Szilágyi Péter, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, aki elmondta: „Kárpátalja kincsei – legyen a népzene, néptánc vagy bármely művészeti ág – részesei az egyetemes magyar kultúrának. Ezért fontos, hogy megtartsuk és továbbadjuk. Hatalmas hála és köszönet a szülőknek, akik lehetővé tették, hogy a fiatalok részt vegyenek a táborban, és amiért magyar oktatási intézményekbe járatják a gyermekeiket. Ha maguk nincsenek ott helyben, Kárpátalján, akkor a mi munkánk sem ér semmit. Köszönet ezért önöknek. Bár tudjuk, hogy nagyon nehéz a helyzet Kárpátalján, de azt kérjük, hogy tartsanak ki. Magyarország Kormánya igyekszik mindent megtenni, hogy segítse a kárpátaljai magyarságot és a háborúban szenvedőket” – fogalmazott Szilágyi Péter.
A kárpátaljai fiatalok táborozása a magyar kormány támogatásával valósulhatott meg. A program kiemelt támogatója a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Csoóri Sándor Alap, a Nemzeti Kulturális Alap voltak, szakmai partnere a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja volt.
Július 4–9. között immár második alkalommal szervezi meg a költészet iránt érdeklődő fiatalokat megcélzó verstábort a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány („GENIUS” JA). Az idei tábor helyszíne II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Szakgimnáziuma volt.
A II. Verstábor hétfői megnyitóján a résztvevőket Váradi Natália, a „GENIUS” JA igazgatója köszöntötte, aki örömét fejezte ki a jelentkező tanulók számát illetően, ugyanis elmondta: február 14. – május 31. között 29 gyerek regisztrált a programra. A tehetséggondozó hétre a fiatalok Kárpátalja 7 településének 13 oktatási intézményéből jelentkeztek.
A táborban a tanulók tehetséggondozásánál a versmondás kritériumainak elsajátítása áll a középpontban. Tanulmányozzák a vers ritmusát, zenéjét, gondolatiságát és érzelmi töltetét, melyekhez segítségül szolgálnak a különböző játékok és gyakorlatok. A résztvevők ugyanakkor betekintést kapnak az előadóművészet rejtelmeibe is – tájékoztatott Váradi Natália.
Az ötnapos táborban a gyerekekkel Gál Natália, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színművésze, Kudlotyák Krisztina, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Szakgimnáziumának oktatója és Mónus Dóra, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház segédszínésze foglalkoznak.
„Eltelt egy év, és újra itt vagyunk. Látok olyan gyerekeket, akik a tavaly is voltak a táborban, s most újra itt vannak, és ez egy kicsit megerősít abban, hogy szeretik a verset és szeretik ezt a tábort. A helyszín változott, most Beregszászban vagyunk, ám hiszek abban, hogy az idei tábor is nagyon hatékony és élvezetes lesz” – mondta Gál Natália.
A Petőfi-emlékév tematikájához igazodva a táborban elsősorban Petőfi Sándor versei, a híres magyar költő munkássága és szellemisége áll fókuszban. Az itt tanultakat a résztvevők péntek délután egy külön előadás keretében mutatják majd be, melyen ízelítőt adnak majd a megismert technikákból, gyakorlatokból egyaránt.
„Petőfi-versekkel fogunk dolgozni, illetve játékos Varró Dániel-verseket is használni fogunk az idei táborban. Három oktató dolgozik párhuzamosan egymás mellett, és majd a nap végén minden alkalommal lesz egy közös foglalkozás, amikor mind a három oktató jelen van és készülünk a pénteki bemutatóra, amikor a szülők és minden érdeklődő a kész produkciót láthatja majd” – hangsúlyozta a beregszászi színház színművésze.
Hasonlóan a „GENIUS” JA más nyári táboraihoz, a II. Verstábort is Magyarország Kormánya, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének fejlesztéséért és a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program koordinálásáért felelős miniszteri biztos támogatja.
Idén június 29-én rendhagyó módon Sátoraljaújhelyen tartották meg a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja (HHHK) által megszervezett Kárpátaljai Táncházzenészek Találkozóját.
A Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja kirendeltsége számára fontos, hogy segítse a kárpátaljai táncházzenészek működését. A mostani alkalom során elsősorban felmérték, hogy kinek miben tudnának segíteni.
Váradi Enikő, HHHK kulturális szervező elmondta: „Idén hatodik alkalommal rendhagyó körülmények között szerveztük meg a programot. Sajnos nem tudott mind a nyolc zenekar jelen lenni az eseményen, hiszen az Ukrajnában kialakult helyzetből adódóan a zenekarok nagyon sok oldalból szétestek. Vannak olyan zenekarok, melyek egyáltalán nem tudják elhagyni az országot. Azok a zenekarok, akik át tudtak jönni, vagy éppen egy-egy zenekar képviseletében valaki itt tudott lenni, velük igyekeztünk most egy olyan kötetlen beszélgetést létrehozni, melyen felmértük, hogy a zenekarok jelen pillanatban hogyan tudnak működni, milyen a létállapotuk, illetve mi, a hagyományok háza hálózat részéről hogyan tudjuk segíteni tovább szakmai munkájukat.”
A táncházzenészek találkozóján a kárpátaljai műhelyek helyzetét is felmérték. Hiszen a zenekarok tagjainak jelentős része valamely műhelyben oktatja a felnövekvő generációt. Az oktatás pedig kiemelt szerepet játszik a mozgalom előrehaladásában, amelynek segítésében nagy szerepet vállal Pál István Szalonna, a Hagyományok Háza mesterképzésének elindítója, segítve ezáltal is a népzeneoktatók fejlődését.
Pál István Szalonna, népzenész kiemelte: „A táncházzenészek találkozójának legfontosabb pontja az, hogy létezzen ilyen. Hosszú évek vágya az, hogy Kárpátalján valóban legyenek táncházzenészek, akikkel tudunk beszélni arról, hogy milyen táncházak vannak, milyen programok vannak, az oktatást hogyan kell segíteni, van-e valahol tanár vagy mentor, amiben segíteni kell. A különbség az elmúlt esztendőkhöz képest, hogy tudtunk beszélni arról, hogy milyen táncházak vannak és hol kell a régióban egy kicsit bővíteni. A mostani háborús-pandémiás helyzet igazából az újranyitás gondolatát fogalmazza meg és, hogy azok után a pillanatok után, amikor egyszer béke lesz – ami szerintem mindenkinek a vágya –, és az oktatás visszaállhat a maga formájába, akkor hogyan tudjuk segíteni egymás munkáját.”
A háborús helyzet sajnos megnehezítette a kárpátaljai művészetben tevékenykedők életét is. Sajnos több zenekar kényszerült eddigi munkájának átmeneti feladására. Becske Adrienn, a Viski Fricskák zenekarvezetője kérdésünkre elmondta: „Sajnos ez a helyzet a zenekarokra sem volt jó hatással, és továbbra sincs. Mi annyiban vagyunk szerencsésebbek, hogy a zenekar tagjai még gyerekek, én nő vagyok, és van egy hetvenéves harmonikásunk. A prímásunk az, aki katonaköteles, ő otthon van. Mi szerencsésnek mondhatjuk magunkat, sajnos a többi zenekarról ez nem mondható el, vannak olyanok, akik kettészakadtak, egy részük itt van Magyarországon, a többiek otthon maradtak, így nem tudnak működni, de olyanok is vannak, akiknek ettől függ a létük, a megélhetésük. Ahány zenekar, annyiféle probléma. Azt látom sajnos, hogy amit az elmúlt öt évben felépítettünk, az most nagyon nagy szintet fog esni, és még nem látjuk, honnan kell majd az egészet újrakezdenünk.”
Az eseményen a szervezők és a zenekarok, valamint a műhelyvezetők azon dolgoztak, hogy az őszi oktatási szezonra lehetőség szerint megoldást találjanak az oktatási folyamatok folytatására.
A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház az Oleh Melnyicsuk rendezte Forráspont c. darabbal léptek fel a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján.
Az emberiség megosztottsága, kategóriákba sorolása örök téma. Férfiak és nők, szegények és gazdagok, fiatalok és idősek – ezt a feloldhatatlannak látszó megosztottságot mutatja be a beregszászi színház a Forráspont c. darabjában.
„A beregszászi színház a kezdetektől résztvevője, tagja a Kisvárdai Színházi Fesztiválnak. Éppen ezért öröm számunkra, hogy ebben az ínséges, hadiállapottal terhelt időszakban is el tudtunk jönni a rendezvényre Oleh Melnyicsuk rendező munkájával, a Forráspont című előadásunkkal” – hangsúlyozta Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház megbízott igazgatója. „Külön öröm a társulat számára, hogy előadásunkkal a fesztivál versenyprogramján is részt vehetünk” – tette hozzá.
Az előadás során a nézők egyfajta tükörben láthatták mindennapi küzdelmeiket önmagukkal és egymással. A történet a következő: két kisgyerek összeverekedésének okán az áldozat szülei meghívják a másik gyermek szüleit lakásukba, hogy tisztázzák a dolgokat. A helyzet azonban bonyolódik, hiszen előtörnek a konfliktusok mind az egyszemélyes viták, mind a házastársi viták folytán, s előkerül az egyén magából kivetkőzött állati énje. És felmerül a kérdés, hogy az éveken át gyülemlő belső elfojtottságokból keletkező dühkitöréseket követően van-e visszaút? Lehet-e újrakezdeni, tovább folytatni?
„Az előadás egy-egy pontján előbukkannak azok a hétköznapi életszituációk, hogy a mutatott világ mögött mennyire foglalkozunk egymással, mennyire látjuk meg egymásban az esendőséget, mennyire tudunk valóban embernek megmaradni a másikkal szemben” – fogalmazott az előadással kapcsolatban Fornosi D. Júlia, a társulat színésznője.
A beregszászi színház kiváló példa a kitartásra, a társulat ugyanis megmutatta, hogyan lehet a semmiből, anyagi nehézségek ellenére, hittel és kitartással felépíteni egy olyan színházat, amely három évtized alatt számos díjat nyert hazai és nemzetközi porondokon egyaránt. Emellett olyan művészeket nevelt ki, akik a magyar nemzet legnagyobb színházában is megállják a helyüket.
„Mi a Nemzeti Színházban is a beregszásziak vagyunk. Erre mindig is büszkék voltunk és büszkék is kell, hogy legyünk!” – fogalmazott Vidnyánszky Attila, a beregszászi magyar színház alapító főrendezője, a Nemzeti Színház igazgatója.
A beregszászi színház három évtizedes működésének köszönhetően Kárpátalján kinevelődött egy színházkedvelő közönség, megteremtődött a magyar színházi kultúra és a színház iránti igény. Ez idáig már több mint húsz ország közönsége előtt léptek fel és vitték hírét a kárpátaljai magyarságnak arról, hogy a nehéz körülmények között nemcsak élni, de fejlődni is képesek.
„Bízunk abban, hogy a hadiállapot alatt is további színházi fesztiválokon tudunk majd részt venni, de leginkább azt szeretnénk, ha békeidőben építhetnék tovább a színház szakmai kapcsolatainkat” – fogalmazott Sin Edina.
Június 26. és július 3. között kerül megrendezésre Sátoraljaújhelyen, a Rákóczi-táborban közel 400 kárpátaljai fiatal részvételével immár a XXVI. Kárpátaljai Népzenei, Néptánc- és Kézművestábor. Az Ukrajnában kialakult háborús helyzetből adódóan a szervezők úgy gondolták, hogy idén, rendhagyó módon egy biztonságos, szirénák zajától távol levő helyszínen rendezik meg a népszerű tábort.
A táborban a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja mentorprogramjában részt vevő együttesek és a kárpátaljai zenekarok, folkműhelyek és azok diákjai vesznek részt. Az egy hét alatt négy különböző néptáncszekcióban várják a fiatalokat a Magyar Állami Népi Együttes táncosai, illetve anyaországi oktatók. A zenészeket idén is Szalonna és Bandája oktatja több anyaországi muzsikussal kiegészülve.
A tábor június 26-án délután vette kezdetét. A sikeres beköltözést követően Szalonna és Bandája koncerttel várták a kárpátaljai fiatalokat. A szervezők szerint fontos, hogy a hét alatt a gyerekek figyelmét teljesen eltereljék az otthoni körülményekről és felhőtlenül tudjanak kikapcsolódni, feltöltődni. Ötvös Sándor táborvezető elmondta: „Egy folytonosságot szeretettünk volna tovább vinni, hiszen a tábor immáron 26 éve működik. Fontosnak tartottuk, hogy a gyermekek számára végre egy olyan lehetőséget biztosítsunk a szakmai fejlődésre, ahol újra közösségben lehetnek.”
Az egy hét alatt a népzene, néptánc, népi ének és kézműves-foglalkozások mellett esténként néptánctalálkozóra, táncházzenészek találkozójára, a beregszászi színház Helység kalapácsa című előadására, valamint táncházakra kerül sor a résztvevők számára.
A Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja pedig a pedagógusok számára a 2021-ben elindított néptáncpedagógus-képzés záró foglalkozásait is megtartja. Így a tábor ideje alatt komplex foglalkozásokban vehetnek részt diákok, pedagógusok egyaránt.
Az esemény Magyarország Kormánya, a Csoóri Sándor-program, valamint a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósul meg. A program szervezője Kárpátalja Kulturális Örökségének és Népi Hagyományainak Megőrzéséért Társadalmi Szervezet, a tábor szakmai partnere a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja.
550 gyerek számára szervez 12 különböző tábort idén a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány („GENIUS” JA). A táborok sorát a június 27. és július 1. között zajló gitár- és énektábor nyitotta meg „Minden Egész eltörött” mottóval, melyet harmadik alkalommal rendeznek meg a Kisgejőci Egry Ferenc Líceumban.
A hivatalos megnyitón, melyre hétfőn délelőtt került sor, Váradi Natália, a „GENIUS” JA igazgatója üdvözölte a megjelenteket és megköszönte a befogadó intézménynek, Bogáthy Eleonórának, a Kisgejőci Egry Ferenc Líceum igazgatójának, valamint a csapatnak azt, hogy ebben a nehéz helyzetben is biztosítják a helyszínt.
– Az alapítvány minden körülmények között igyekszik támogatni a tehetségeket, hiszen szeretnénk, ha éreznék, hogy minden körülmény között mellettük vagyunk. Ez azt jelenti, hogy a Covid ideje alatt is megszerveztük a programokat, és most a háború árnyékában is ezt tesszük. Természetesen nem olyan sikerrel, mint békeidőben és pandémiamentes időszakban tettük, de nagyon fontosnak tartjuk, hogy a tehetségeknek lehetőségeket biztosítsunk, hogy a gyerekek érezzék, nehéz helyzetben is számíthatnak ránk, törtődünk velük – hangsúlyozta, majd megköszönte a jelentkezést, és reményét fejezte ki, hogy sokat fognak tanulni. – De őszintén azt remélem, hogy élményeket fogtok gyűjteni, hiszen a sok ideig tartó bezártság, a ki nem mozdulós évek után jó lesz újra szaladgálni, valószínűleg nagyobb nyüzsgés lesz – jegyezte meg Váradi Natália, és ezért kitartást kívánt a tanároknak, nevelőknek, akiktől azt kérte, legyenek velük elnézőek, hadd legyenek elsősorban gyerekek, s élményeket és emlékeket gyűjtsenek.
A programra a gitározás, zene és irodalom iránt érdeklődő 8–16 éves fiatalok jelentkezhettek február 14. – május 31. között online. Összesen 32 gyermek nyújtotta be jelentkezését 10 településről. Velük Ivaskovics József, a Credo együttes vezetője, Györkéné Csákány Marianna, a Kisgejőci Egry Ferenc Líceum énektanára, a Kisgejőci Gyöngykaláris Kórusiskola vezetője, Tárczy Nóra, a Kisgejőci Egry Ferenc Líceum magyar nyelv és irodalom tanára, Kosztik Eszter, az Ungtarnóci Zeneiskola gitártanára fog foglalkozni. A tábor szakmai szervezője Kepics Andzselika, a Nagyberegi Református Líceum és a Nagyberegi Középiskola énektanára.
Egyébként az Ungtarnócról érkezett Kosztik Eszter második éve vesz részt a tábor munkájában.
– Tavaly is voltam, igaz akkor mint táborozó. Nagyon tetszett, és bár 6 évig jártam zeneiskolába, mégis itt tanultam meg akkordozni. Idén több fejlődést várok, meg új dalokat.
Györke Mariannától megtudhattuk, hogy a táborban gitártanulás és az akkordok elsajátítása mellett énektanulás is zajlik.
– A hét folyamán a gyerekek a gitározás alapjaival foglalkoznak, megismerkednek a hangszer felépítésével, a gitárakkordok fogásaival, a fogástáblázattal. A program minden nap 8.30-kor kezdődik, az egyórás foglalkozásokon betekintést nyerhetnek a harmónia világába és a zeneelmélet rejtelmeibe. Elsősorban Petőfi Sándor Ivaskovics József által megzenésített verseit fogják tanulni, hiszen Petőfi-emlékévre készülünk. Ezenkívül a település szülöttjének, Bódi Lászlónak, Cipőnek (Republic együttes) a dalait fogják tanulni a gyerekek. Szeretnénk, ha emléke megőrződne itt. Pénteken lesz egy bemutatókoncert, melyen közös produkciót tartunk a szülők számára, megzenésített Petőfi-verseket és Cipő-dalokat fognak játszani, énekelni a gyerekek.
A szervezők fontosnak tartották, hogy a hosszas bezártság után a táborlakók élményeket gyűjtsenek amellett, hogy tanulnak. Érdekes szabadprogramokkal is készülnek a nevelők és az oktatók. Lesznek társasjátékok, focizás, gyermekjátékok és szalonnasütés.
– Köszönjük a magyar kormány támogatását, mert valljuk, hogy ha sok kis ember sok kis helyen sok apró dolgot megtesz, megváltoztathatja az egész világot, és fontos nekünk, hogy most egymásra odafigyeljünk, s támogassuk egymást – zárta gondolatait Váradi Natália eredményes táborozást és jó hangulatú időtöltést kívánva a résztvevőknek.