A Mathias Corvinus Collegium Kárpátaljai Képzési Központja 7 éve indította el programjait, melyek által a tehetséges fiatalok tovább fejleszthetik tudásukat, képességeiket. A tananyagok elsajátítása mellett kiemelt hangsúlyt fektetnek arra is, hogy mind a nemzeti, mind pedig a vallási ünnepeink előtt a fiataloknak olyan programokat szervezzenek, amelyek a hagyományok ápolását és továbbadását segítik elő vidékünkön. A minap az MCC programjaiban résztvevők nem kis vállalást teljesítettek, hiszen közös munkával 2024 hímes tojást készítettek el, amelyekkel az elmúlt évben birtokba vett egykori Fehér kő vendéglő előtti egyik fát díszítették fel, ezzel is kedveskedve a beregszásziaknak és a város vendégeinek. A fiatalok saját maguk választhatták meg azokat a motívumokat, amelyekkel hímeseiket díszítették. Voltak, akik a hagyományos mintákat részesítették előnyben, de akadtak olyanok is, akik egy- egy csendéletet jelenítettek meg. Természetesen egy ekkora fa feldíszítése nem kis feladat, ezért amíg a többiek még díszítették a hímest, egy kisebb csapat már nekilátott a fa öltöztetéséhez, mint Kovács Denisz is. Míg az MCC-sek a fa alját létrákról, addig a lombkorona többi részét a beregszászi közrendészet munkatársai emelő kocsiról díszítették fel. A vállalás nem volt kicsi, viszont a nap végére az összes hímestojás a fára került. A tervek szerint húsvét végeztével ezeket összegyűjtik és jövőre már két fát fognak ünnepi díszbe öltöztetni.
A Hagyományok Háza Hálózat–Kárpátalja a nehéz körülmények ellenére is megvalósította kitűzött céljait javarészét. Az elmúlt évet Pál Katalin, a kárpátaljai Hálózat vezetője foglalja össze.
„Az előző évek tapasztalataiból okulva, mintegy ’megedződve’ terveztük meg 2023. évi programjainkat. Azokkal kalkuláltunk, amik megvalósítását biztosítani is tudtuk. Ennek nyomán tizenöt sikeres programra tekinthetünk vissza. Közöttük voltak egyszeri alkalmak, mások pedig egész évre kiterjedtek. A tervezetek felét helyi intézmények, civilszervezetek bevonásával valósítottuk meg. Számos nehézséggel kellett szembenéznünk. Néptáncegyütteseink nagy része, – mivel a szakemberek közül sokan távoztak az országból – oktató nélkül maradt. Pótlásukra kifejezetten kezdő néptáncoktatók számára indítottunk tanfolyamot. A 2024. májusáig tartó kurzus koncepcióját a nyíregyházi Antal Roland és Antal Dóra néptáncpedagógusok dolgozták ki.
Az évek során hét, úgynevezett ’táncházas zenekart’ neveltünk ki, amiknek tagjai is szétszóródtak, viszont – a jövőre gondolva – összetartásukra nagy gondot fordítottunk. Ennek nyomán a szokásos táncházzenész találkozónkat több turnusban Magyarországon szerveztük meg. A sátoraljaújhelyi Kárpátaljai Népzene, Néptánc Táborban mutatkozhattak be a zenekarok, ezt követően nyáron Magyarországon és Erdélyben koncerteket szerveztünk a ’bandáknak’. Az éves programjuk méltó lezárása volt, amikor csatlakoztunk a Hagyományok Háza Határtalan Táncfőváros estjéhez október 16-án: a műsor első részében kárpátaljai zenekarok, táncosok és énekesek léphettek színpadra. E szerepléseknek mentális hatása is van: a szereplők kiszabadulhatnak egy kis időre a kárpátaljai feszült légkörből.
Az éves munkánk során a legnagyobb hangsúlyt a hagyományátadásra, a képzésekre fordítottuk. A képzők képzőjét szerveztük meg: a már említett néptáncoktató tanításon kívül kézművesoktatók okítását is megszerveztük három turnusban. Ennek része volt a tavaszi tanfolyam, az egyhetes nyári tábor és az őszi lezárás. Ugyanúgy folytatódott a viseletvarró képzésünk is, s emlékezetes volt, amikor A magyar kultúra napján a Munkácsy Mihály Magyar Házban tanfolyamunk legszebb munkáiból nyithattunk meg kiállítást.
Igazi sikerként könyvelhetjük el a néptáncegyüttesek mentorálásának hetedik évét is: félezer gyerek vesz részt e kezdeményezésben. Viszont a lezárt év újdonsága volt a mentorprogram kibővítése a hangszeres- és énekes képzés területére is. Februártól több helyszínen voltak tanfolyamok, mintegy tíz magyarországi hangszeres-, énekoktató részvételével. Citera, vonós és fúvós hangszerek, harmonika, cimbalom és népi ének szerepel a palettán. Örvendetes, hogy a cimbalom, ez az igazi magyar hangszer mennyire népszerű a tanulók körében. Ez részben Unger Balázs oktató munkáját is dicséri. Tanítványai közül négyen a turai Galgamenti Népzenészek Újévi Koncertjén is bemutatkozhattak.
Az elmondott eredmények egy feszült légkörben születtek. Nem vagyunk pesszimisták, keressük a folyamatos munkánk megvalósításának zegzugos útjait. Reménykedünk egyben, hogy Kárpátalján is beköszönt a béke, ami munkánk folytatásának egyetlen lehetséges záloga.”
Január 27-én a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban első ízben szervezte Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) a Disznótoros napot, mely a hagyományos mezőgecsei böllérversenyhez képest egy szűkebb körű rendezvény. Tiszacsomán a KMKSZ középszintű szervezeteit képviselő öt csapat dolgozott fel egy reggel leszúrt 200 kilós sertést. A nap végén mindannyian megkóstolták a tájegységekre jellemző disznótoros ételeket
Mester András, a KMKSZ gazdasági-önkormányzati titkára, az esemény főszervezője elmondta, hogy a disznótoros nap a tömegrendezvények szervezésének tilalma miatt zárt körű, a szövetség Ungvári, Beregszászi, Nagyszőlősi és Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezeteinek csapatai mellett a Szövetség vezetőit, megyei képviselőit és a Beregszászi kistérség KMKSZ-es képviselőit hívták meg a gasztrokulturális rendezvényre.
A Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetet a técsőiek csapata képviselte, akik savanyú, disznótoros káposztalevest készítettek. A recept kapcsán Révész Katalin elmondta: „Csontos húsok is főnek a levesben, megy bele a „fejelé”, savanyú káposzta, a rántás után tesszük bele a kolbászhúsból készített pici húsgombócokat. Ez a mi vidékünkön hagyományos toros étel, Visken csak annyival tér el a técsőitől, hogy ott nem rántással, habarással készül.”
A „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány Gazdaasszony Tagozatának tízfős csapatában Csaptól Verbőcig sok településről voltak gazdaasszonyok. Szigeti-Séra Natália, a tagozat egyik vezetője elmondta, hogy egy hagyományos köröm- és csülökpörköltet főznek. A fűszerek: só, bors, pirospaprika és maga a friss alapanyag. Igaz, hoztak még néhány disznócsülköt magukkal otthonról is, hisz a helyben, a szervezők által felajánlott disznónak csak négy lába volt, amit kevésnek ítéltek ahhoz, hogy minden jelenlévő számára elég legyen a finom csülökpörkölt. Hozzájuk csatlakoztak a KMKSZ Csapi Nyugdíjasklubjának tagjai, akik friss barna és fehér házikenyeret sütöttek, valamint kakaóscsigát, illetve ők főzték a hidegben nagy sikernek örvendő forralt bort. Vezetőjük, Belovics Ilona elmondta, hogy a fehér kenyerüket krumplival készítették, a barna pedig lenmagos.
Az Ungvári Középszintű Szervezetet képviselte még a 12 férfiból álló nagydobronyi csapat. Nagy Ferenctől, a Nagydobronyi Kistérség polgármesterétől megtudtuk, hogy ez egy jól összeszokott csapat, minden éven szerveznek odahaza egy jótékonysági disznótort. Korábban egy tonna disznó és borjúhúst dolgoztak fel és osztottak szét a rászorulóknak. „A csapatunk négy ember híján el tudott ma jönni ide, Tiszacsomára. Mi a kolbásztöltés feladatát kaptuk, amit ősi, nagydobronyi családi recept szerint töltünk. Megtesszük, ami tőlünk telik, aztán majd sütjük és közösen elfogyasztjuk” – összegezte Nagy Ferenc. A nagydobronyiak készítettek még a kolbász mellett hagymás vért, valamint belsőségek (vese, velő, sertésnyelv és -szív) felhasználásával egy különösen ízletes, hagymás ételt. A két utóbbit is szinte mindenki megkóstolta, hisz elsőként készültek el vele.
Bák Ferenc vezette fancsikai csapat toroskáposztát készített az ugocsai faluban hagyományosnak számító módon. Egy hatalmas üstben félig felsütötték a húst, majd hosszasan párolták a savanyított káposztával. Az így készült étel végül nagyon finom lett.
Ugyancsak toros húst készített a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének népes csapata, valamint hurkát töltöttek, vérest és májast. Ezek mellett még steaket sütöttek és friss tepertőt is lehetett náluk kóstolni. Seder Ilona, a KMKSZ Borzsovai Alapszervezetének elnöke elmondta. „A csapat a borzsovai mellett halábori, csomai, csetfalvai, gecsei és guti KMKSZ-esekből állt össze, de az összhang kitűnő, olajozottan folyik a munka.”
Az eseményen jelen volt Szabó András Fehérgyarmatról, a Szabó Lovasudvar tulajdonosa, szakedző, a Kassai lovas-íjász iskola nemzetközi bírája, és párja Ecsedi Melinda, a Kürtgyarmat Hagyományőrző Íjász Egyesület elnöke, akik a honfoglalás kori magyar lovasíjászatot igyekeznek megismertetni minél több érdeklődővel. Ott volt még Margitics Ildikó, a nagyszőlősi Szelíd Lovasközpont tulajdonosa is. Az ott zajló egyeztetés remélhetőleg egy kezdet, amelyet követően Szabó András szakmai irányításával a Tiszacsomán kialakítás alatt lévő lovasközpont és a Nagyszőlősön már nagyon jól működő Szelíd Lovasközpontban is magas szinten oktathatják majd őseink lovas íjász tudományára épülő sportot a fiataloknak.
A disznótoros nap hivatalos megnyitóján Mester András mondta el, hogy bár a disznótoros nap nem pótolja a mezőgecsei böllérfesztivált, de a lehetőségekhez mérten igyekeztek szervezni egy a disznótoros hagyományainkat bemutató és továbbéltető napot. A megjelenteket köszöntötte még Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető diplomatája, valamint Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza vidéki Középszintű Szervezetének elnöke, Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének ügyvezető elnöke, és Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke. Végül Ferku Szilveszter, a Rákóczi-főiskolai Filológiai Tanszékének munkatársa szavalt az alkalomhoz illő, disznótoros verseket.
Majd minden jelenlévő megkóstolta az összes disznótoros étket. Tanúsíthatom, hogy nagyon finomak voltak a kolbászok, a hurkák, a toros húsok, a körömpörkölt és a számomra eddig ebben a formában nem ismert savanyú disznótoros káposztaleves pici húsgolyókkal. Volt a jó ételekhez jóféle bor és pálinka is, ha jól láttuk, ezúttal Tiszacsomáról senki nem ment éhesen haza.
A disznótoros nap végén Sin József a következőképpen értékelt: „Úgy gondolom a mai rendezvénnyel a céljaikat elértük, felelevenítettük, és a más tájegységekről érkezőknek bemutattuk a disznótoros hagyományainkat, ételeinket. Ugyanakkor találkozásokra és beszélgetésekre is alkalmat teremtett ez a mai nap, amire ugyancsak nagy szükség van a mostani nehéz időkben.” A szervező Mester András pedig elmondta, abba bízik, hogy jövő év januárjában már béke lesz, és újra megszervezhetik majd a mindig sok érdeklődőt vonzó böllérversenyt.
A farsanghoz kapcsolódó hagyományok szerte a Kárpát-medencében változhatnak, de általában a mulatság, a jelmezes felvonulások, a farsangi bálok és az ünnepkörhöz tartozó ételek elkészítése jelen van a különböző tájegységek szokásaiban. A kárpátaljai magyarok számára is fontos a hagyományápolás. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet rendszeresen szervez kisebbeknek és nagyoknak egyaránt az éppen aktuális ünnepkörhöz kapcsolódó foglalkozásokat a Nagyberegi Tájházban, mely idén „Látópont” nevet kapott. A Magyar Közösségépítők Értékközössége Egyesület érdemesnek találta az intézményt arra, hogy bekerüljön a vendégek által szívesen látogatott helyszíneket tömörítő Kárpát-medencei hálózatba. Az év első foglalkozására a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felsőfokú Szakképző Intézetének óvodapedagógia szakos hallgatói látogattak el. A diákokat interaktív és tanulságos programokkal várták a tájházban, ahol a fánksütés és a kézműves foglalkozások mellett a farsanggal kapcsolatos télűző hagyományokat is felelevenítették. A mostani program menetét múzeumpedagógiai oktatásként építették fel. Ennek megfelelően a fiatalokat megismertették a vidékre leginkább jellemző szokásokkal, de egy tájházi séta keretében volt alkalmuk körbejárni az épületet és szemügyre venni annak hagyományos felosztását és berendezését. Mint a legtöbb ünnepi időszaknak, így a farsangnak is megvan a maga örökzöld ínyencsége, ami nem más, mint a fánk. Ezért a finomság elkészítése sem maradhatott ki a programból. A lányok többsége természetesen már ügyesen mozog a konyhában, de ilyen helyszínen talán még érdekesebb is a sütés-főzés. Amíg kint sültek a fánkok, addig a foglalkoztató teremben fakanálbábok készültek. Tekintettel arra, hogy a mostani vendégek leendő óvodapedagógusok, olyan játék babákat alkottak, amelyeket a későbbiekben akár a munkájuk során is felhasználhatnak. Természetesen volt példa is számukra, azonban a kivitelezés teljes egészében a fantáziájukra lett bízva. Itt a farsang, áll a bál – írja Gazdag Erzsi egyik versében. A tájházat sem kerülhette el egy kisebb mulatság, hisz az alkotó munkát követően medvetáncoltató farsangi játékot tanultak meg Kokas Erzsébet által. A lányok nagy élvezettel vetették magukat az előadásba és öltötték magukra a medve vagy a cigányasszony jelmezt. A kárpátaljai magyar közösség számos kulturális és hagyományos vonást őrzött és őriz meg, amelyek segítenek megerősíteni a helyiek magyar identitását. A hagyományőrzés és a szokások ismerete és tisztelete erős hidat képez őseink és a jövőbeni generáció között.
A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet december 20-án karácsonyváró foglalkozással zárta a Nagyberegi Tájház őszi programsorozatát.
A tájházba érkezett 28 beregdédai kisiskolást Gál Adél, a Nagyberegi Tájház programfelelőse fogadta, aki miután körbevezette a csoportot a több mint 120 éves épület autentikus paraszti létet és hangulatot idéző belső tereiben, a karácsonyhoz fűződő helyi szokásokat, valamint a mézeskalács-sütés és -díszítés történetét ismertette a gyerekekkel.
Napjainkban már szinte elképzelhetetlen a karácsony mézeskalács nélkül, de ki gondolná, hogy az édesség ősét már az ókori görögök is fogyasztották. Gál Adél érdekes információkat osztott meg arról is, hogy az egykori luxuscikknek számító finomságból hogyan lett praktikus zarándokétel, majd a vásárok keresett portékája, jelenleg pedig a karácsonyok elengedhetetlen édessége.
A résztvevők miután figyelmesen meghallgatták a mézeskalácsokról szóló történetet, a karácsonyi hangulatot ünnepi dalok éneklésével teremtették meg, majd kisebb csoportokat alkotva hozzáláttak a mézeskalácsok formálásához, sütéséhez és díszítéséhez.
Kis idő elteltével a jelenlévők figyelme hirtelen a bejárati ajtóra szegeződött, melyen két angyalnak öltözött fiatal fiú lépett be, a kisded Jézus születését hirdetve. Hamar kiderült, hogy a Sárosorosziból érkezett betlehemes csoport okozott meglepetést, amikor bemutatták a hagyományos, kimondottan a községre jellemző betlehemes játékukat.
Mihók Erika, a Sárosoroszi Kultúrház vezetője tudósítónknak elmondta, nagy örömmel fogadták a Nagyberegi Tájház meghívását, és még nagyobb örömmel mutatták be a római katolikus betlehemes játékot, melynek szövegét ő maga jegyezte le az 1990-es évek végén a helyiek elmondása alapján. „Fő célunk az, hogy az apáról a fiúra, majd az unokára szálljon ez a játék. Ezek a gyerekek sokan a szüleiktől tudják a mondókákat, s büszke vagyok rájuk, hogy akarják ezt a játékot játszani. Élő hagyomány ez, hiszen hirdetve Jézus születését a betlehemes csoport évről évre végigjárja a község minden portáját, s ezt idén sem hagyjuk ki, ez egy nagyon szép hagyományunk” – fogalmazott Mihók Erika, aki ajándékként átadott a tájháznak egy gyertyát, melyen a betlehemi békeláng lobogott.
A foglalkozások közben a konyhában jellegzetes karácsonyi édesség, dióval, mákkal és túróval töltött kőtteskalács készült, melyet aztán Olasz Piroska, a tájház szakácsa a kemencében sütött készre.
A gyerekek számára újdonságnak számítottak az udvaron lévő népi játékok, azonban örömmel próbálták ki a „nyári síelést”, a diótörőt, a célba találást és a csigafutamot is.
A Nagyberegi Tájház különböző tematikájú programjai maradandó élménnyel gazdagítják az oda látogató csoportokat. A rendszerint az ünnepek köré épülő kézműves-foglalkozások, valamint a tájház nyújtotta lehetőségek – mint a népi játékok kipróbálása vagy a hagyományos ételek elkészítési folyamataiba való betekintés – bővítik a gyerekek tudását, miközben nemcsak látják, de meg is élik a vidékre jellemző népszokásokat.
A program a Csoóri Sándor Alap és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja szakmai partnerségével valósult meg.
A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet ünnepváró kézműves-foglalkozást szervezett a tél első napján a Nagyberegi Tájházban. Az alkalmon a Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Líceum második osztályos tanulói vettek részt, akik ezúttal ünnepi asztaldíszeket készítettek.
A Nagyberegi Tájház programjai között kiemelt helyet tölt be a szeretet ünnepét megelőző adventi időszak szokásainak megismertetése, a karácsonyhoz kötődő hagyományok felelevenítése és átadása. Az ebben az időszakban meghirdetett foglalkozások rendkívül népszerűek a helyiek körében.
„A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet évről évre nagy hangsúlyt fektet a karácsonyi ünnepi időszakra. Fontos nálunk minden jeles nap, de úgy gondolom, ez az időszak mégis különlegesebb az ide érkező csoportok számára” – magyarázta Gál Adél, a Nagyberegi Tájház programfelelőse. „Most adventre készülünk, a várakozás időszaka áll előttünk, így ma adventi asztaldíszeket készítünk a gyerekekkel. Olyan foglalkozás ez, mely kicsit megmozgatja a kreativitásukat, fantáziájukat, hiszen mi a meglévő alapanyagokat a rendelkezésükre bocsátjuk, segítünk az elkészítésükben, de valójában egyedi alkotások születnek, hiszen minden gyerek maga állítja össze és díszíti az asztali dekorációját. Fontosnak tartottuk azt is, hogy kizárólag természetes alapanyagokat használjunk, ezért az asztalon csipkebogyótól kezdve pattogatott kukoricán át szárított narancskarikákig, citromig, fahéjszeletekig és fenyőtobozig minden megtalálható. Próbáltuk azt hangsúlyozni, hogy a természet ad számunkra kellően szép dekorációkat, úgyhogy ebből alkotunk” – fogalmazott Gál Adél.
A jelenlegi nehéz és kihívásokkal teli időszakban még inkább fontossá vált, hogy a gyerekek lehetőséget kapjanak arra, hogy elterelődjön figyelmük a hétköznapok megpróbáltatásairól. Ezt a célt szolgálta a tájház adventváró programja is, mely közelebb hozta a karácsony meghitt hangulatát a résztvevőkhöz és sokuknak széles mosolyt csalt az arcára. Az adventi jelképek és szokások felidézését követően a csoport együtt tekintette meg a hatalmas kemencét. Ezután a foglalkoztató terembe tértek be, ahol kezdetét vette az asztaldíszek elkészítése. A gyerekek saját maguk sodorták a gyertyát méhviaszból, kiválogatták a különböző dekorációs elemeket, majd a ragasztó segítségével összeillesztették azokat és elkészült a dísz. Eközben a konyhában Olasz Piroska, a Nagyberegi Tájház szakácsa irányításával a vidékre jellemző diós kifli készült. A csoport tagjai egymást váltva nyújtották a tésztát és tekerték a kiflit, melyet aztán a kemencében sütöttek meg. Miután minden elkészült, a csapat közösen ült asztalhoz, s csillogó szemekkel együtt énekelték a karácsony legismertebb énekeit, majd jóízűen fogyasztották el a diós édességet.
A Nagyberegi Tájház karácsonyra hangolódva december folyamán számos programmal készül: a későbbiekben fenyődíszek és mézeskalácsok is készülnek, felelevenednek a Luca-napi népszokások, s hogy az ünnepre való készülődés még teljesebb legyen, egy betlehemes csoport is ellátogat majd a tájházba.
A foglalkozások a Csoóri Sándor Alap és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával, a Hagyományok Háza Hálózat Kárpátaljai Kirendeltségének szakmai partnerségével valósulnak meg.
A kárpátaljai magyar gazdákat tömörítő „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítványtól kért uzsonnatámogatást a Kárpátaljai Magyar Líceum, melyet a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola idén hozott létre. Mivel az alapítvány Gazdaasszony Tagozata közös káposztasavanyítást tervezett, november 9-én a Nagydobronyi Szakképzési Centrum épületében a két dolog összekapcsolásából végül egy hatalmas össznemzeti káposztasavanyító nap kerekedett. „Egy nagy buli” keretében öt mázsa káposztát savanyítottak a líceum öt képzési helyszínének 101 diákja, tanáraik és a kárpátaljai gazdaasszonyok.
Kóré Dóra, a Kárpátaljai Magyar Líceum igazgatója nyitotta meg a rendezvényt, aki köszönetet mondott Őrhidi Lászlónak, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány elnökének a káposztasavanyításhoz felajánlott káposztáért és az alapanyagokért, valamint a Gazdaasszony Tagozat csapatának, akik előkészítették a káposztát és vállalták, hogy ellenőrzik és irányítják a savanyítás folyamatát.
Hidi Tünde, a Kárpátaljai Magyar Líceum Nagydobronyi Részlegének igazgatóhelyettese elmondta, hogy a közös káposztasavanyítást egyben közösségépítő programnak is szánják, ahol a líceum öt képzési helyszínének diákjai egymást is megismerhetik, miközben együtt dolgozzák fel a káposztát vidékünk különböző településeiről jött gazdaasszonyokkal. A káposztasavanyítás mellett a nagydobronyi Gubás Gizi nénivel kipróbálhatták a szövést hagyományos szövőszéken, majd a líceum néptáncos diákjai tartottak táncházat, a közös ebéd után pedig látogatást tettek a Rákóczi-főiskola erdei iskolájában.
Az alapítvány által felajánlott öt mázsa káposztát Nagy Éva somi falugazdász termelte, amit sok önkéntes segítő ‒ felügyelet mellett ‒ egy ipari, motoros káposztagyaluval gyalult szép vékonyra. Tanáraik kezdeti unszolására egyre többen kapcsolódtak be a munkába. Akadt, aki a káposzta tisztogatásában és előkészítésében segített a gazdaasszonyoknak, például a péterfalvai részlegen szakácsnak tanuló Petrás Dávid Levente. Ugyancsak Tiszapéterfalváról érkezett Tusa József, aki végig a motoros káposztagyalunál segédkezett, ő ezt a munkafázist találta a legérdekesebbnek, elmondta, hogy őt nem fogta meg a tánc és a szövés. Pércsi Márton autószerelést tanul a beregszászi részlegen, valamint Vincze Beatrix, a nagyszőlősi részleg ukrántanára is vállalta a káposzta tömörítését sok fiúval és néhány erős lánnyal együtt; a tanárnőék régen savanyítottak otthon is káposztát, de újabban már inkább a boltban vásárolják, ugyanakkor jónak találták a programot. A hagyományos receptet Őrhidi Ágnes mutatta a fiataloknak: mekkora mennyiségű káposztára mennyi só, hasogatott torma, hagyma, babérlevél, szemesbors szükséges. Némelyik hordóba még alma is került. A diákok aztán tömörítették, régi kifejezéssel „dürüzgölték” a káposztát erre a célra készült eszközökkel, de kézzel is meglepően eredményesen. A hagyományokhoz ragaszkodva, felkérésre a palágykomoróci Remeczki Dorina, a nagydobronyi részleg szépészet szakos diákja még azt is bevállalta, hogy alapos lábmosást követően lábbal taposta a káposztát.
Akik kellően elfáradtak a káposztáshordók körül, azok szőni tanultak Gubás Gizi nénitől, valamint néptánccal foglalkozó líceumi diákok bemutatója után a tornateremben tartott táncház is segítette a Kárpátaljai Magyar Líceum kisgejőci, nagydobronyi, beregszászi, nagyszőlősi és tiszapéterfalvai képzési helyeinek diákjait az ismerkedésben, barátkozásban.
Őrhidi László, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány elnöke később elmondta, nem is gondolta, hogy a közös káposztasavanyítás végül egy ilyen jó hangulatú, nagyszabású programmá alakul. Egyúttal pedig egész télre biztosították a Kárpátaljai Magyar Líceum összes képzési helyszíne számára az egészséges, vitaminban gazdag savanyú káposztát. Egyelőre ezt senki nem merte kijelenteni, de nem kizárt, hogy hagyomány teremtődik a közös káposztasavanyításból.
Az idei évtől induló Kárpátaljai Magyar Líceum hálózat nagydobronyi képzési helyszínén járunk. Ez az intézmény látta vendégül azt a mintegy 100 diákot, akik a savanyú káposzta készítésének elsajátítása céljából érkezett ide. A diákokat köszöntötték az intézmények vezetői, majd megkezdődött az oktatás. A hagyományos savanyítás praktikájának ellesése mellett az volt a cél, hogy az intézmények konyháin a téli időszakra biztosítva legyen a többféleképpen felhasználható C-vitamin bomba. A Kárpátalja 5 településén elinduló líceum hálózat megálmodói és intézményvezetői úgy vélik, hogy a diákok életre neveléséhez elengedhetetlenek az élményközpontú és hasznos gyakorlati órák. Emellett remek lehetőség a közösség erősítésére, hiszen ilyenkor a beregszászi, tiszapéterfalvai, nagyszőlősi, kisgejőci és nagydobronyi diákok jobban megismerhetik egymást. Az 5 mázsa káposzta savanyítását a Pro Agricultura Carpatika Gazdasszony Tagozatának ügyes kezű tagjai mutatták meg a fiataloknak. A hidegebb időszakokra való elkészítésének Kárpátalján is nagy hagyománya van. Savanyúságnak kiváló, de főétel is készülhet belőle, általában fahordóban vagy műanyag edényben érlelik.
Első alkalommal szervezte meg a Beregszászi Kistérség a BeregCulturFest elnevezésű jótékonysági folklór mustráját. A rendezvény 2 napja során a szervezők teret biztosítanak azoknak a hagyományőrző csoportoknak és egyesületeknek, amelyek az önkormányzat területén tevékenykednek. Teszik mindezt a jótékonyság jegyében, hiszen mind az Ukrán Fegyveres Erők, mind pedig a Beregszászi Járási Linner Bertalan Kórház számára is gyűjtést tartanak. Beregszász főtere megtelt élettel, és öröm látni azokat a fiatalokat, akik népviseletben mutatják meg azt, hogy fontos számukra magyarságuk, mondta Buczkó István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető konzulja. A folklór fesztivál megnyitóján elismerésben részesítették azokat, akik mozgató rugói a Beregszász környéki települések kulturális életének. A Bereg-vidéki települések többségében a Kárpát Ház civil szervezet vállalta a néptánc oktatást, ezért nem meglepő, hogy a koreográfus, Kovács István több tánccsoportja is az elismertek között volt. A város, még ha csak két napra is, de megtelt élettel, és hasonlóra számítanak az adventi időszakban is. Az első BeregCulturFest kétnapos, ezért az érdeklődőket szeretettel várják vasárnap is.
A Beregszászi Rezeda Folkműhelyben idén is megtartották a már rendhagyónak mondható szüreti hagyományőrző napot. Az esemény során a folkműhely diákjai különböző népi kézműves-foglalkozásokon, népi gyermekjátékokon, táncházi alkalmon vettek részt. Mindehhez a helyszínt a Pásztor Ferenc Közösségi Ház biztosította.
A folkműhely vezetője szerint fontos a gyerekekkel minél kisebb korban megismertetni a népi kultúránk kiemelkedő jeles napjait, ünnepeit, hiszen ezek nemcsak az ünnepről, de egy hosszas munkafolyamat lezárásáról szólnak. „A mai nap folyamán a Beregszászi Rezeda Folkműhelyben őszi hagyományőrző napot tartottunk. A szüret volt a központi téma, hiszen a szüret a Kárpát-medence nemzetiségeinél egy nagyon fontos kiemelkedő ünnep volt mindig. Így a magyar népi kultúrkörben is megtalálható, a szüretet minden faluban megünnepelték, ehhez kapcsolódóan szüreti bált tartottak, felvonulásokat. Mi a gyerekeknek a szürethez kapcsolódóan kézműves-foglalkozást, népi gyermekjátékokat, valamint táncházi alkalmat szerveztünk” ‒ mondta el Várady Enikő, a műhely vezetője.
A hagyományőrző délutánon péterfalvai kézművesek foglalkoztak a folkműhely diákjaival, akiknek különböző kézműves-technikákat tanítottak. A folkműhelyben szempont, hogy olyan kézműves oktatók foglalkozzanak a gyerekekkel, akik a régi paraszti világban is alkalmazott népi technikákat ismertetik meg a gyerekekkel. A szövés, a csuhéfonás és a gyöngyfűzés ‒ mind őseink által is kedvelt kézműves foglalkozások voltak.
Nagyné Szakadáti Rita kézműves elmondta: „A mai nap folyamán csuhéból készült használati tárgyakat készítettek a gyereket Danku Margaretta segítségével, illetve Horváth Erikával volt gyöngyfűzés, ami szintén közismert, és a gyerekek nagyon szeretik. Én számukra a saját kedvenc foglalkozásomat hoztam el, ami a szövés. Ilyenkor a gyerekeknek olyasmit hozok a szövésen belül, amit rögtön el tudnak készíteni, és haza vihetik, így sikerélményben van részük. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek megismerjék kézművességet. Minden kézműveság maga egy csoda, hiszen az emberek alapvető anyagokból csodákat tudtak csinálni, akár játékokat, akár használati eszközöket.”
A program keretében táncházi alkalmat is szerveztek, melyen a Sodró zenekar tagjai húzták a talpalávalót. Az alkalom során több tájegység táncával is megismerkedtek a gyermekek, felcsendültek rábaközi, szilágysági, nagydobronyi és szatmári dallamok és táncok, valamint a szürethez kapcsolódó népi énekek.
Az eseményre nemcsak a folkműhely diákjait várták, hanem mindazokat, akik kedvet kaptak a táncházi alkalomra, vagy éppen szerették volna megismerni a folkműhely munkáját. A program során finom házi készítésű sütemények, gyümölcs- és terméskiállítás is fogadta a résztvevőket, melyeket aztán meg is lehetett kóstolni.
Az esemény a Csoóri Sándor Program és a Kárpátalja Kulturális Örökségének és Népi Hagyományainak Megőrzéséért Társadalmi Szervezet támogatásával jöhetett létre a Sodró Jótékonysági Alapítvány szervezésében.