Pataky Attila: Nagy öröm számunkra, hogy sikerült lemenedzselni és összehozni a mai estét. Mindenkinek köszönjük, aki tett érte.
Kicska László: Nagyon örülünk, hogy itt lehetünk, és a Covid után újra játszhatunk. Nekünk nagyon nagy élmény, hogy újra felmehetünk a színpadra. Az első néhány bulin a járványidőszakot követően, amikor színpadra léphettünk, jólesett, hogy nem felejtettek el minket, mennyien szeretnek, mennyien jönnek el a bulijainkra újra. Örülök, hogy eljutottunk Kárpátaljára, ezekben a nehéz időkben átjutottunk a határon. Elképesztő szervezőmunka előzte meg azt, hogy most itt lehetünk. Nagyon optimista vagyok, úgy gondolom, örömet tudunk szerezni ma este mindenkinek, aki megtisztel bennünket a fellépésünkön.
– Annyi csodálatos Edda-dal született az évtizedek során, nyilván mind a gyermekük, de mégis van kedvenc daluk?
Alapi István: Az Egyedül maradtunk című dal szövegét nagyon szeretem, amit Zsolt írt – egye fene, nem én –, de a saját dalaim közül az Egyedül blues szövegét is szeretem, igaz, azt mostanában kevésszer játsszuk. Többnyire vidámabb dalokat játszunk.
Gömöry Zsolt: Az utolsó dupla nagylemezünkön volt egy kedvenc dalom, az Ima, amit nagyon szeretek. A Budapest Sportcsarnokban a 2018-as koncerten egy gyerekkórussal adtuk elő, ami nagyon-nagyon szép volt, és mélyen megérintett.
Alapi István: A vallási témájú, szomorú és patetikus dalok mellett például a Durva nehéz című dalnak is nagyon szeretem a szövegét. Amúgy is szeretem, ha már rockzenekar vagyunk, az erőteljes dalokat – abból meg van bőven: például az Éhes asszony vagy A sátán asztalánál.
Hetényi Zoltán: Huszonhat éve vagyok a zenekar tagja. Én vagyok a legfiatalabb tag. Ennek ellenére az Álmodtam egy világot magamnak c. dal a kedvencem. Nem csak azért, mert nagyon szép dallama van, és a szövege is fantasztikus, hanem mert nincs benne dob. Amikor a koncerten játsszuk, pihenek – tudom, hogy amit a végén mondtam, azt nem lett volna szabad elmondanom.
– 47 éve vannak a pályán, de az újabb és újabb generációk körében is népszerű az Edda. Mi ennek a titka?
Pataky Attila: Két dolog. Az egyik a szenvedély. Mind az öten szenvedélyesek vagyunk. Ez a muzsikában is érvényes, a magánéletben is, bevállalósan élünk – ez a legfontosabb része a dolognak. A szenvedélyen túl pedig van egy olyan tudatos elképzelésünk magunkról, hogy dolgunk van a világban, erre születtünk. Zenélnünk kell – nem is tudnánk mást csinálni.
– Hogyan élte meg a zenekar a járványidőszakot?
Pataky Attila: Érzelmi fogságként éltük meg ezt az egészet, ugyanakkor nagyon sok dalt írtam, huszonkettőt. Átadtam azokat a szerzőtársaimnak, Alapi Istvánnak, Gömöry Zsoltnak. Elméletileg, amikor a turnénak vége lesz, október közepe táján, akkor felvesszük a 35. albumunkat. A huszonkét dalból választunk ki majd tizennégyet. Úgy érzem, hogy nagyon jók ezek a dalok is. Nincs baj, nem akadtunk el sehol. Volt miről írni, sajnos – a sajnos is benne van. Ha az ember receptorai működnek, akkor van miről írni.
Összességében ugyanakkor a magunk után hagyott időszak kínkeserves volt. Az, hogy a művészemberek partvonalra voltak rakva, lelki szempontból is nagyon kemény volt. Az is nehéz volt, hogy mind az ötünket „elkapott” a Covid, Gömöry Zsoltival a penge élén táncolgattunk: maradunk, vagy nem. Aljas dolog ez az emberiség ellen fordított biológiai fegyver.
– Hallhatjuk a mostani koncerten az új dalok valamelyikét?
Pataky Attila: Egy riportban korábban nyilatkoztam, hogy az Újra együtt című számot, amit Zsoltival írtuk, valószínűleg el fogjuk játszani. Azóta volt egy zenekari megbeszélés, és úgy döntöttünk, hogy nem. Azért nem, mert egy új dalnál egy kicsit megáll a buli, hallgatják, ami jó és szép. Viszont mi most egy olyan bulit szeretnénk, ahol az elején elindul az úthenger, a végén pedig zúzás és boldogság. Úgyhogy inkább egy slágerfesztivált tolunk ma este itt, Beregszászban.
– A zenekar a határon való többórás várakozások ellenére is mindig vállalta, hogy jön Kárpátaljára, ha hívják. Ez magától értetődő?
Gömöry Zsolt: Mi még soha nem mondtunk nemet, mert esetleg nehéz a határon történő átjövetel.
Pataky Attila: Babják Zoltán polgármester úr kérte, hogy otthon mondjam el, most már itt jobbak az útviszonyok és minden más is, úgyhogy bárki nyugodtan jöhet. Szeretném elmondani zenésztársaimnak és a művészeknek, hogy tegnap éjszaka úgy jöttünk Beregszászba, mint kés a vajba. A korábbi évek viszonyaihoz képest most azt tapasztaltuk, hogy minden a helyén van, minden nagyon jó.
Kicska László: Mi mindenhová megyünk, ahová hívnak, óriási szeretettel, ez nem is téma. Éppen a Covid előtt Kanadában voltunk, Torontóban játszottunk. Értelemszerűen magyarok jöttek el, és a Kanadai Magyarok Országos Szövetségének az elnöke azt mondta a buli után, hogy 56 óta soha ennyi magyar nem volt egyszerre együtt Torontóban. Tudunk adni valamit, és ez óriási élmény nekünk is. Attila nyilván erről többet tud mondani, hisz a szövegeket ő írja, de egy biztos: a határokon túli buliknak a lelkisége kicsit más.
Pataky Attila: Most írtunk Zsoltival egy dalt, melynek címe Magyarnak születni. Akinek megmutattam a környezetemben, annak a karján felállt a szőr, és már-már a könnye folyt. Nem azért, hogy így meg tudjuk ríkatni az embereket… Kapaszkodós a mi sorsunk, ahogy a korábbi időkben is volt. Nekünk, magyaroknak megint Európát kell védenünk, de ahogy eddig is számtalanszor, most is magunkra hagytak bennünket, vagy éppen hátba támadtak, de nem kell ezen csodálkozni, mert mindig ezt tették.
Gömöry Zsolt: Gyakorlatilag két tűz között van a Kárpát-medence. A migránsok felől meg Brüsszel felől is támadnak. Nyilván az utóbbi nem kézzelfogható, fizikai támadás, hanem sokkal aljasabb, lelki, erkölcsi támadás, ami szerintem sok jóhoz nem vezethet.
– Ez a vélemény egyfajta politikai állásfoglalás is. Pataky Attiláról tudjuk, hogy a Civil Összefogás Fórum egyik alapító tagja, a Békemeneteken vonulva kiáll az Orbán-kormány mellett. Ezzel egyetért a zenekar többi tagja is?
Gömöry Zsolt: Ha elvonatkoztatsz a politikától, és erkölcsi alapon megnézed, hogy mit tesz és mit tervez Magyarországon az egyik, illetve a másik politikai oldal, akkor nem nehéz levonni a nyilvánvaló következtetést.
Pataky Attila: A normalitást, az erkölcsi mércéket akarják megszüntetni. A mi részünkről ez már szolgálat, amikor felvállalod a magyarságodat és azt, hogy honnan jöttél, miért vagy itt, és merre tartasz. Mi ezt dalokban tesszük már évtizedek óta. A színpadon mint ideológus elmondom, hogy mi az, amit képviselünk. Mi ezzel tesszük a dolgunkat, tegye meg mindenki a maga helyén, és akkor talán még jóra is fordulhatnak a dolgok.
Huszonöt-harminc évvel ezelőtt, amikor itt járt a nepáli Nagy Fehér Királyi Kolostor vezetője, azt mondta, hogy a magyarságnak óriási szerepe lesz a világ spirituális és lelki megújhodásában. Ez most egyre jobban láthatóvá válik. Nekünk, magyaroknak dolgunk van a világban, azért vagyunk itt. Nemzetek, nyelvek, népek tűntek el, mi mégis itt vagyunk. Tűzön-vízen át, széttépve az országtest, mégis vagyunk ezzel a csodálatos nyelvünkkel. Itt vagyunk, mert hangsúlyozom, dolgunk van!
– Mire számíthatunk ma itt, Beregszászban?
– A mi dolgunk, hogy ma este az emberek boldogok legyenek, ha kell, sírjanak egy lírai dalnál. Szakadjanak ki a hétköznapokból, és vigyék magukkal hosszú hetekre, hónapokra. Ez a mi dolgunk, és ezt meg fogjuk tenni…
Asked by @GStephanopoulos how a real bullet got on the "Rust" set, Alec Baldwin says: “I have no idea. Someone put a live bullet in a gun. A bullet that wasn’t even supposed to be on the property.”
A lot has changed since the last time Meghan, The Duchess of Sussex, was on the Warner Brothers lot. Don’t miss the rest of our interview tomorrow. pic.twitter.com/pBihJLf0um
Egyeseket el lehet rettenteni az általuk kitűzött céltól, mások éppen akkor jelentkeznek egy-egy veszélyes feladatra, amikor minden józan érv ellene szól. A kárpátaljai Szabó Konstantin a szovjet időkben, elképesztő üldöztetések közepette vállalt papi hivatást az illegalitásban működő görögkatolikus egyházban. Az atya, aki az eucharisztikus kongresszuson is tanúságot tett hitéről, a családjával történt borzalmak ellenére mindenért hálás az Úrnak.
– Mindkét szülői ágon papcsaládból származik, de ez a Szovjetunióban, 1945 után nem könnyebbséget, hanem iszonyú megpróbáltatásokat jelentett. Emiatt az örökség miatt vagy sokkal inkább ennek ellenére vállalta később a papi hivatást?
– Ehhez a Jóisten gondviselése kellett, ezt emberi ésszel megmagyarázni nem lehet. Az apai ágon tizenhárman voltunk unokák, és egyedül én lettem pap, pedig heten voltunk fiúk. Lehet, hogy azért kaptam ezt a kegyelmet, mert folytatni kellett, amit a felmenőim elkezdtek. Hat olyan rokonom volt, akik szovjet lágerben voltak. Közülük az első helyre édesapám unokatestvérét, Orosz Péter titokban felszentelt görögkatolikus püspököt tenném, őt egy milicista agyonlőtte az utcán. Nagyapám, édesapám, Romzsa Nesztor, Orosz Péter testvére és Lekovics Miklós is megjárta a lágereket.
A lágereket megjárt 127 kárpátaljai hitvalló közül így hat a rokonom volt.
Az édesanyám révén hasonló a hátterem, hiszen ő paplány, papfeleség és papédesanya volt, és Lekovics Miklós anyai ági rokonom volt. Nemcsak hitvallók, hanem hithűek is voltak a felmenőim között, összesen öten, ők megúszták a megtorlásokat. Hogy kiből lett hitvalló és kiből hithű, erre nem nagyon volt magyarázat. Sokszor ugyanazért az egyik embert elvitték, a másikat nem.
– Ha valaki ennek a borzalomnak a töredékét átéli, annak könnyen meginoghat az Úrba vetett hite. Hogyan tudta megőrizni a hitét az elképesztő hitetlenségben?
– Ha valakit ennyi papcsalád vesz körül, annak nincs olyan nehéz dolga. Nekünk még a nyaralásunk is abból állt, hogy ha elmentünk Rahóra, akkor nagybátyám reggel misézett, én pedig ministráltam. Mindezt titokban, befüggönyözött ablakok mellett tettük. A hit kérdése nem volt olyan nagy probléma. Van azonban egy élményem hatodikos-hetedikes koromból, amikor meglátogatott egy osztálytársam, és meglátta édesapám zsolozsmás könyvét és a Szentírást. Megkérdezte, hogy azok mik? Megmondtam, hogy édesapám azokból imádkozik. Az osztálytársam jelezte ezt az osztályfőnöknek, ő pedig kiállított a többiek elé, és azt mondta, hogy egy becsületes úttörő ilyen könyveket nem olvas. Otthon szepegve számoltam be a történtekről, és megkérdeztem, hogy hol az igazság? Nem volt könnyű a helyzet, mert tiszteltük a tanárokat, de szerettük a szüleinket. Otthon annyi instrukciót kaptam édesapámtól, hogy az iskolában legyünk csendben. Így
az iskola tudást adott, a szüleink pedig neveltek, főleg a hitre.
– Hogyan élhette, gyakorolhatta valaki akkoriban a hitét görögkatolikusként a Szovjetunióban, Kárpátalján?
– A görögkatolikus hívek egy része elment az ortodox egyházba, részben azért, mert a hívekben általában van egy templomszeretet. Voltak olyanok is, akik az ortodox templomba jártak ugyan misére, de gyónni és áldozni a római katolikus templomba mentek.
Mi, görögkatolikusok pedig szombat esténként otthon, titokban tartottunk liturgiákat, kisebb létszámú csoportokban. Fel lehetett készülni az elsőáldozásra és a házasságra, a temetéssel voltak nehézségek.
A mi szertartásainkat mindig este végeztük el, a római katolikus pap pedig, aki hivatalosan dolgozhatott, másnap, nappal temetett.
– Mikor döntötte el, hogy a hihetetlen megpróbáltatások ellenére pap lesz?
– Még iskolás voltam, amikor lélekben igent mondtam az Úr hívására. Én 1958-ban születtem, az édesapám 1972-ben halt meg, a rákövetkező évben pedig az édesanyám egy nagyon komoly műtéten esett át. Egy évvel később érettségiztem, és akkor közöltem az édesanyámmal, hogy pap leszek. Hiba volt, mert ezzel őt nagyon felzaklattam. Az ügyemet Konstantin nagybátyám vette a kezébe, ő apám helyett apám volt. Rigába akartam menni nyilvános teológia szemináriumba, de erről ő lebeszélt, mondván, komoly retorziókkal járna. Ezzel a tervemmel így akkor felhagytam, és csak később kezdtem el a teológiát.
– Amikor leérettségizett, utána két évet szolgált sorkatonaként a szovjet hadseregben. Hogy bírta ki Isten elhívottjaként egyenruhában, fegyverrel a kezében?
– Valóban szolgáltam a hadseregben, védtem a nagy szovjet hazát, a Varsói Szerződést.
Mellesleg Veszprém közelében, Kab-hegyen szolgáltam. Tolmács voltam, nagyon szép két évet töltöttem Magyarországon, nem volt okom a panaszra. A Jóisten ebben is megóvott engem, a nehéz dolgokat nem kellett megtapasztalnom. Nagyon sokat utaztam a Dunántúlon, mint tolmács éjjel-nappal készen kellett állnom a feladatra. Annyit nyertem a katonai szolgálattal, hogy sokat gazdagodott a magyar, de főleg az orosz tudásom.
– Mikor kezdte és hogyan folytatta a teológiai tanulmányait?
– Huszonnégy évesen, 1982-ben Ortutay Elemér görögkatolikus teológiai tanárnál kezdtem el a tanulmányaimat. Heti egyszer-kétszer mentem hozzá, általában hétvégén, olykor hétköznap is. Voltak házi feladatok, sokat fordítottam az órákon, mert én tudtam ukránul, és neki közben lettek szláv tanítványai is. Minden jegyzetét lefordítottam, sokszor az volt a vizsga. Szigorú volt velem, volt olyan, hogy nem volt elégedett, és háromszor is visszazavart. Azt mondta, hogy nála csak a tökéletes tudás megfelelő.
– A papcsaládokat a diktatúra évtizedeiben az állambiztonsági szervek szoros megfigyelés alatt tartották. Figyelték önöket is?
– Persze, hogyne, tudok konkrét példát is mondani rá. Édesapám legkisebb húga, a hála Istennek ma is élő keresztanyám orvosnak akart tanulni. Négyszer felvételizett az Ungvári Egyetem orvosi karára, mindannyiszor sikertelenül. Utoljára egy jobb érzésű tanár megsúgta neki, hogy ha kérvényezi, bárhová felveszik, de az orvosira nem. Nagyon sok hasonló példát mondhatnék.
– Ortutay Elemérhez is titokban járt?
– Természetesen, de csak akkor kerültünk szorult helyzetbe, amikor házkutatást tartottak Ortutay Elemérnél. A tanárom ezt nagyon nehezen élte át, mert akkor mér megjelent a Nyugati kódex, és Ortutay Elemér azokat a részeket, amelyek minket, görögkatolikusokat is érintettek, lefordította latinról magyarra. Ezeket a hatóság emberei mind elvitték, csakúgy, mint az általam ukránra lefordított jegyzeteket. A házkutatás hat órán át tartott, és még a mosdóba is csak engedéllyel lehetett kimenni. Volt még egy érdekes jelenet, amikor az egyik rendőr megtalálta az egyik papi öltözéket, amiben Ortutay Elemér misézett. A nyomozó diadalittasan mondta, hogy na, most már maga nem pap. Ortutay Elemér erre elővett egy másik papi öltözéket egy fiókból, és odaadta a rendőrnek. Azt mondta neki:
„Figyeljen ide! Maga mind a két öltözéket felveheti, akkor sem lesz pap, én pedig ezek nélkül is az maradok!” A rendőr bosszúsan félredobta a ruhát és elment.
A házkutatás ennek ellenére nagy hatással volt rám, mert utána, az első alkalommal vettem egy csokor virágot és doboz bonbont, mintha vendégségbe, köszönteni mennék. Később, azt óvatosság kedvéért, olyan is előfordult, hogy Ortutay Elemér jött hozzám.
– Vagyis ön is csak a legnagyobb titokban folytathatta tanulmányait. Ki tudott arról, hogy apja és nagybátyja nyomdokaiba lép?
– Csak a feleségem. Neki már akkor, amikor udvaroltam, elmondtam, hogy van egy tervem, egy titkom, de a részletekről akkor még nem beszéltem neki. Csak évekkel később, amikor Ortutay Elemér elvállalta a tanításom, árultam el a feleségemnek, hogy papnak tanulok. Ő megkérdezte, miért akarom én ezt, hiszen minden tiltott. Én azt válaszoltam neki, hogy meg akarom szerezni a tudást. Valóban óriási tudásszomjam volt, Ortutay Elemér ezért is szeretett velem foglalkozni. Olyan voltam, mint egy kiszáradt szivacs, ami befogadja a nedvességet. Az édesanyám csak a szentelésnél tudta meg, hogy pap leszek. Ő is csak azért, mert a feleségem a szentelés idejére a biztonság kedvéért két hétre turistaútra ment Csehszlovákiába és az NDK-ba. S amíg a feleségem nem volt otthon, az édesanyám vigyázott a gyerekekre. A szentelés időpontjáról pedig nem szóltunk senkinek, biztonsági okokból.
– Soha nem inogott meg a papságra való felkészülés alatt?
– De igen, de a tanárom azt sulykolta belém, hogy nincs problémamentes élet. Azért van probléma, mert meg kell oldani. Megoldani a problémát azt jelenti, hogy felgyűröm az ingem ujját, és elkezdek cselekedni.
Ma a házasságok egy része is azért megy tönkre, mert a párok nem vállalják a felelősséget, és nem akarják megoldani a problémát.
Amikor jegyesoktatást tartok, meg szoktam kérdezni a házasulandó fiataloktól, hogy összevesztetek már, de úgy becsületesen? Bosszús vagyok, amikor nemmel válaszolnak, mert ez azt jelenti, hogy még nem állták ki a próbát.
– Miután 1986-ban pappá szentelték, hogyan kezdte működését?
– Természetesen titokban működtem, és otthon miséztem. Később még nagymamámnál is csak külön engedéllyel tarthattam szertartást.
Jellemző volt az akkori életre és az egyház terveire, hogy Szemedi János püspök azt mondta nekem 1986 júliusában, hogy vigyázzak magamra, mert rám húsz-harminc év múlva lesz szükség, addig én vagyok a tartalék. Szerencsére ebben nem lett igaza, mert néhány év múlva visszatértünk a legalitásba.
– Mikor vállalhatta fel először nyilvánosan, hogy pap?
– A legelső alkalomra nagyon emlékszem, még 1989-ből, amikor még csak írogattuk a kérelmeket Mihail Gorbacsovnak. Ma már történelem, hogy az SZKP főtitkára 1989 decemberében ment Rómába, és ott találkozott Szent II. János Pál pápával. Előtte, egyfajta gesztusként, hogy ne menjen üres kézzel, kiadta a legalizációt. Az előző hónapban kaptunk meghívást Máriapócsra, a Mihály-napi búcsúra, ahová elmentünk. Egész végig nagyon izgultam, alig tudtam koncentrálni a szertartásra. Először volt rajtam úgy papi dísz, hogy templomban voltam, előzőleg még otthon is civilben miséztem.
– Hogyan alakult a papi pályája és élete a rendszerváltás óta?
– A következő évben, 1990 májusában és júniusában, Beregszászban és Homokdédán, temetőben miséztem. Utána, ahogy egymás után szereztük vissza a templomokat, egyre könnyebb lett a helyzetünk. Ám az is igaz, hogy
Szászfalun még 2003-ban is az utcán miséztünk egy éven keresztül, még télen is, akár mínusz tíz Celsius-fokos hidegben is.
Lábtörlőn álltunk a hóban és villanykörtével világítottunk karácsonykor. Később tizenhárom évet voltam Homokdédán a papi szemináriumban.
– Mit gondol, mi az ön élettörténetének legfőbb üzenete a mai világnak?
– Ahogy évekkel ezelőtt a szeretetről, most az értékekről beszélnek nagyon sokat. Ez a szó is elcsépelt, mára lerágtuk, puszta csont lett. Fontos lenne tisztázni, hogy mi az érték! A mai világban annyi mindenre mondják rá, hogy ez vagy az kell, ez jó vagy éppen szép.
Kiállnak olyan dolgok mellett, amelyek fabatkát sem érnek, sőt még harcolnak is értük. Azt kell azonban tisztázni, hogy Isten szemében mi számít szépnek, mert ez a lényeg.
Nagyon sok földi dologra van szükségünk, de mindig úgy, hogy a Jóisten legyen a középpontban. Ahogy egy történet szerint egy bölcs szerzetes mondta: ha káosz van körülöttünk, akkor tegyük a Jóistent a középpontba, és minden a helyére kerül. Mi is így éltünk, és a szovjet időkben, a legnehezebb időszakokban is boldogok tudtunk lenni.
El sem tudná magát képzelni nagycsaládja nélkül a munkácsi Popovics Pál, aki szerint nem elmagyarázni, hanem átélni kell, hogy miért jó gyermekeket vállalni. A férfi a családjából merített erőt a köz javára fordítja, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnökeként már több ezer gyermek formálását, nevelését segítette. A vállalását folytatja, annál is inkább, mert a cserkészet a magyarság megtartását is segíti.
Ebben az évben, augusztus 19-én az ön által vezetett Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség kapta a Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjat. Mit jelent önnek és a szervezetnek az elismerés?
– Nagy megtiszteltetés, hogy figyelnek a munkánkra, és ilyen komoly, nívós díjjal ismerték el az elmúlt harmincéves tevékenységünket. Hozzám különösen közel áll ez a díj, mert Kallós Zoli bácsit volt szerencsém személyesen is megismerni Válaszúton. Rendkívüli ember volt, és örülök, hogy róla nevezték el a külhoni magyarságért díjat. Ezzel a kitüntetéssel a közösségünk teljesítményét díjazták, hiszen a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség az elmúlt harminc évben sok ezer fiatalt tudott a mozgalomnak megnyerni, közösségi munkába bevonni. S az, hogy még mindig tevékenykedhetünk, az annak is köszönhető, hogy ez egy tényleg jól kitalált ifjúságnevelő mozgalom. Módszertana az egyén fejlődéséről, a közösségben való tevékenységről szól, a vezetettjeinkből pedig időközben sokan vezetők lettek, és így az utánpótlásnevelésnek köszönhetően megmaradtak a mozgalomnak. Korábbi fiatal cserkészeink többsége most már szülőként küldi a gyermekét a cserkészetbe. Ez azt bizonyítja, hogy a cserkészközösségnek van vonzereje, létjogosultsága, és nemcsak azok számára nyújt életre szóló élményt, akik benne vannak, hanem a környezetünkre is pozitívan hathatunk.
– A Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség tavaly, a trianoni békediktátum századik évfordulójára hívta életre az Összetartozásunk Tüze eseményt, amelyet idén is megszerveztek. Mik a tapasztalatok? Mondhatjuk, hogy mára hagyománnyá vált a rendezvény?
– Az igazság az, hogy az Összetartozásunk Tüze kezdeményezésünket tavaly egyszeri alkalomra találtuk ki. Azt szerettük volna, hogy a magyar emberek a járvány miatti korlátozások ellenére is méltó módon tudjanak megemlékezni a trianoni békediktátum századik évfordulójára, bárhol éljenek is, tudjanak kapcsolódni a megemlékezésbe egy-egy tűz egyidejű meggyújtásával, és azt közösen élhessék át sokadmagukkal. Aztán tovább gondoltuk az eseményt, és arra jutottunk, hogy ne csak a szomorú dátumra emlékezhessünk, hanem a magyarságunk szép, dicső múltjára, az államiságunk ezer évére és nemzeti összetartozásunkra is. Kezdeményezésünket társszervezőként a többi magyar cserkészszövetség, partnerként pedig rengeteg szervezet, közösség, intézmény segítette. Örömünkre a vártnál is nagyobb sikere volt a rendezvénynek, hiszen hat kontinens több mint hetven országában több mint hatezer tűz gyulladt meg, emellett pedig egyidejűleg többszázezren vettek részt a megemlékezéseken nemzeti összetartozásunk érzésével. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, és már akkor is sokan kérték, hogy az Összetartozásunk Tüze eseményt 2021-ben is szervezzük meg. Örömmel tettünk eleget a kérésnek. Idén is nagyon sokan csatlakoztak a kezdeményezéshez, és még több pozitív visszajelzést kaptunk. Magánemberek mellett önkormányzatok, civil szervezetek, közösségek és intézmények gyújtottak tüzet, sőt, sok helyen megemlékezési programokat is szerveztek köré. Azt mondhatom, hogy a június 4-i Összetartozásunk Tüze esemény hagyományteremtő lett, amit nem mi erőltettük, hanem a csatlakozó magyarság karolta fel a kezdeményezést, ami erősíti azt a jó érzést, hogy magyar nemzetünkhöz tartozhatunk.
– Mekkora szerepe van a cserkészetnek Kárpátalján a magyarság megtartása szempontjából?
– A cserkészet egy ifjúságnevelő szervezet, egy olyan mozgalom, amiben az érdemi tevékenység elsősorban kisközösségben, őrsökben történik, ahol az egyén fejlődése és az ő közösséghez való tartozása egyaránt nagyon fontos. A cserkészeten belül Kárpátalján a fogyatkozó magyar közösségünk fiataljait tudjuk megszólítani. Az elmúlt harminc és is azt bizonyítja, hogy ennek a közösségnek megtartó ereje van. Akkor tud egy ember könnyen és gyorsan elszakadni a szülőföldjétől, és tudja könnyen elfelejteni, ha nem kötődik senkihez, semmihez. Egy jó közösség viszont vonzerő és így egyben visszahúzó erő is. Persze vannak, akik cserkészként is elköltöznek, másutt tanulnak, dolgoznak, családot alapítanak, de a kötődésük továbbra is megmarad, visszajárnak, távolról is segítik közösségüket, és büszkék arra, hogy honnan indultak. A másik dolog, hogy nemcsak elvándorolnak a magyarok sokan Kárpátaljáról, de sok esetben vegyes házasságokat kötnek, illetve szórvány létben élnek, ahol nem a magyar nyelv dominál, ami sajnos látható asszimilációt eredményez. Viszont azok a gyerekek, akik ilyen környezetből kerülnek hozzánk, ők a cserkészetben találkoznak a magyar hagyományokkal, történelemmel, kultúrával, a magyar beszéddel. Így a magunk módján a cserkészeten belül tudjuk növelni a magyar közösség megtartó erejét.
– Amellett, hogy a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség vezetőjeként nagyon sok gyermek fogadott apukája, a feleségével öt saját gyermekük is született. Tervezték, hogy nagy családjuk lesz?
– Évánál, a feleségeméknél és nálunk is megvolt a hagyománya a nagycsaládnak. A szüleim mindkét ágon öten voltak, mi hárman vagyunk testvérek (testvéreim is nagycsaládosok), a feleségem negyedik gyermekként született a családjába. S amikor terveztük a közös jövőnket, akkor megbeszéltünk, hogy négy gyermeket szeretnék vállalni. A negyediknél meg is állapodtunk, de három év múlva, újabb ajándékként megszületett ötödik gyermekünk is, aki teljessé tette a családunk boldogságát.
– Mit ad önnek a családja a mindennapokban?
– Rengeteg erőt. Ha például a feleségemmel ketten nem egészítenénk ki egymást, és nem dolgoznánk és gondolkoznánk együtt, akkor biztos, hogy nehezen boldogulnék. Nélküle félembernek érezném magam. A gyermekek pedig mind ajándékok. Öt gyermekünk mind különböző egyéniség, a szemünk előtt cseperedtek fel, növekedtek, formálódtak. Sajnálom azokat a házaspárokat, ahol úgy gondolják, hogy akkor lesznek boldogok, akkor tesznek jót, ha a gyermekük egykeként nő fel. Nem értik, hogy pont ezzel ártanak a legtöbbet a gyermeküknek és talán saját maguknak is. Mondom ezt azért, mert egy gyermek egy testvéri közösségben tudja megtanulni a mindennapok gondját-baját. Néha meg kell harcolni a dolgaikért, de a testvéri együtt munkálkodás az egyéniségüket is fejleszti, az értékrendjük is másabb. Nem kell őket elhalmozni ajándékokkal azért, hogy ne unatkozzanak, hanem egymással tudnak beszélgetni, játszani, együtt járnak kirándulni, a nagyobbak a kisebbeket tanítják, és nagyon sok mindent együtt csinálnak. S egy szülőnek hatalmas öröm látni, ahogy egy kis gyermekből felnőtt lesz, ahogy változik az egyéniségük, ahogy okosodnak, szépülnek. S ahogy nagyobbak lesznek, tőlük is kapunk visszacsatolást, és segítik a mindennapjainkat. Talán a legjobb hosszú távú befektetés az, ha sok gyermeket vállalunk.
– Sokan félnek attól, hogy nem lesz belőlük jó édesanya vagy édesapa. Mitől lesz valaki jó szülő? Mivel oszlatná el az aggódók félelmét?
– Nem kell aggódni, a szüleink is örömmel vállaltak bennünket és azt is, hogy felnevelnek, útra bocsátanak. És ezt tették az ő szüleik is, ami a világ legtermészetesebb, ugyanakkor legszebb dolga. Az a legszebb csoda, ajándék, ha valaki szülő lehet, nem kell ettől megrettenni, nem kell megriadni a gyermekvállalástól. A Jóisten valami miatt megteremtett bennünket, embereket, férfit és nőt, és azt akarta, hogy sokasodjunk, hogy legyenek utódjaink. Én csak buzdítani szeretném a fiatal házasokat a gyerekvállalásra. Lehet magyarázni, hogy miért jó gyermeket vállalni, de a legjobb inkább átélni a hozzá tartozó gondokkal, aggódásokkal, örömökkel, szeretettel és mindenekelőtt Istennel együtt.
Asked by @GStephanopoulos how a real bullet got on the "Rust" set, Alec Baldwin says: “I have no idea. Someone put a live bullet in a gun. A bullet that wasn’t even supposed to be on the property.”
A személyemben az első nem pocakos, milliókkal rendelkező politikus tört be a politikai életbe, ezért engemet mindenki „fel akart falni” –jelentette ki Volodimir Zelenszkij elnök egy televíziós műsorban, adta hírül pénteken a 24tv.ua hírportál.
A jelentés szerint az államfő az 1 + 1 tévécsatorna csütörtök esti politikai talkshowjában szerepelve azt mondta, hogy a bekapcsolódását a politikai életbe sajátságos startupként (induló vállalkozásként) fogja fel, amit érdemes támogatni. Szerinte az olyan embereket, akik a politikusi pályára lépéssel a szakmai karrierjüket kockáztatják, segíteni kell.
Zelenszkij kifejtette: „mi, akik politikai pályára léptünk, az életünket és karrierünket tettük kockára. Nem panaszkodom, de ez nagy rizikó volt. Támogatni kell az ilyen embereket, mert mi ez, ha nem startup.” Hozzáfűzte: „először jelent meg olyan nem pocakos politikus, aki milliókat keresett, először van ilyen ember, és mindenki fel akarja falni. Ha nem támogatják, nem bíznak meg benne, az esélye nullával egyenlő.”
A message from President of Ukraine Volodymyr Zelenskyy was just played on the big screens at The Other Stage, shortly before The Libertines’ stage-opening set. #Glastonbury2022pic.twitter.com/LuXf2FfEBf
Talked to @Pontifex_it. Briefed him on RF aggression against ??, its horrible crimes. Grateful to the pontiff for his prayers for ??. Our people need support of world spiritual leaders who should convey to the world the truth about acts of horror committed by the aggressor in ??.
During Volodymyr Zelenskyy's speech in #Izium an explosion was heard, but the president of #Ukraine did not even interrupt his speech. pic.twitter.com/aJtEq0Dy6Z
I had a wonderful call with President Zelenskyy of Ukraine. I have been moved by the resilience and courage of the Ukrainian people and his inspirational leadership. pic.twitter.com/US8UZBVKbm
In 6 months, @u24_gov_ua united hundreds of thousands of people from all over the world in helping ??. We are grateful to everyone for supporting our values, for believing in ?? and our victory. We feel that the world is supporting ??, and this gives us strength in our struggle. pic.twitter.com/gNj0ZeCjmz
What I wanted to ask was how he was really coping… I got so much more. The programme is coming soon. Thank you @ZelenskyyUa for your hospitality in such a difficult time. Stay Strong. pic.twitter.com/OTxMKXaUeF
I congratulate Ukrainians, all Christians celebrating Easter today. At frontline, in our cities & villages. All who celebrate Easter in Europe, the Americas, Africa, Asia, Australia. The world that wants to live freely. World that values life, respect & equality of each person. pic.twitter.com/jMDvdCYms6
President Zelensky with Ukrainian Muslim soldiers, leaders of the Mejlis of the Crimean Tatar people, & representatives of the Muslim clergy, took part in the Iftar, a dinner held during the holy month of Ramadan for Muslims. "We will return to #Crimea." https://t.co/74fHTXuApjpic.twitter.com/Ra3yTuqlqN
Volodymyr #Zelenskyy visited #Iftar together with Muslim soldiers and #CrimeanTatar activists. The President of #Ukraine said that from now on it will become a tradition:
“Today we are starting such a tradition for Ukraine – Iftar at the official level – together with our… pic.twitter.com/6HwjBm0bHh
Many in Russia thought that the Black Sea was the water area of their power. The enemy hoped that our Navy would not be able to withstand Russian attacks. Well, the courage and skill of our warriors destroyed all these enemy hopes and drowned them in the sea.
The warriors of the 45th separate rifle battalion are absolutely heroic. It was an honor for me to visit the defenders in Ivano-Frankivsk who are undergoing treatment there and talk to them. It was an honor to receive a chevron and add it to the chevron board in my office.
Bakhmut direction, advanced positions of the Special Operations Forces. Today, I am here to congratulate our warriors on their professional day, to honor their strength. I heard a commander's report, talked with the warriors. Very powerful, very effective. Thank you!
In the surgical department of the hospital, I talked to children who are undergoing treatment after mine-blast injuries sustained during shelling of the region.
I thank our medics for their great work. For bringing back to life children, who are our future,… pic.twitter.com/qbFPiNXWu0
Concerning the Russian strike on the warriors of the 128th Mountain Assault Brigade.
My condolences go out to the close ones of the fallen warriors. This is a tragedy that could have been avoided. Defense Minister Umerov informed me on all actions taken to determine full… pic.twitter.com/USA1Zcl0jd
— Volodymyr Zelenskyy / Володимир Зеленський (@ZelenskyyUa) November 5, 2023
The sacred Hanukkah lights, lit these days, remind us once again that light always prevails over evil. And of the value of life, which is worth fighting for. My best wishes to the Jewish community on Hanukkah! pic.twitter.com/ghoawSdy7b
— Volodymyr Zelenskyy / Володимир Зеленський (@ZelenskyyUa) December 7, 2023
Today is World Cancer Day. I visited Ukraine’s National Cancer Institute to support our young patients, their parents, and everyone fighting this terrible disease. They are all very strong, with a strong belief in our defenders and Ukraine.
⚡️God has a chevron with the Ukrainian flag on his shoulder. With such an ally, life will definitely defeat death - Zelensky's powerful address on Easter.
Germany‼️👇 Rod Stewart showed the Ukrainian flag and a picture of Zelensky,the crowd loudly booed and whistled. People dont buy this Zelensky Bullshit anymore👍 pic.twitter.com/QKkRTUjNVl
The Vatican Secretary of State is received in Kyiv by Ukrainian President Volodymyr Zelensky, to whom he conveys the Pope's solidarity and the Holy See's commitment to help find "a just and lasting peace".
Today, Olena @ZelenskaUa and I visited the National Specialized Children's Hospital “Okhmatdyt”. We spoke with the children who are undergoing treatment.
Despite everything, the institution is resuming its normal operations and rebuilding its strength after the Russian attack. I… pic.twitter.com/iAZGYy2OCG
— Volodymyr Zelenskyy / Володимир Зеленський (@ZelenskyyUa) July 27, 2024
Vidékünkön a természeti kincseket kizsigerelő különféle emberi tevékenységek következményeként az elmúlt évtizedekben számos ökológiai probléma jelent meg, melyek nemcsak szűkebb pátriánkra, de a kontinens élővilágára is fenyegetést jelentenek. Ám környezetvédelem tudatosítása az emberekben vidékünkön is egyre nagyobb hangsúlyt kap, hiszen mindenki érzékeli például a klímaváltozás hatását, vagy a felelőtlen környezetszennyezés következményét.
A magyar kormány felismerve az ökológiai problémák súlyosságát az elmúlt időszakban számos környezetvédelmi projektben nyújtott segítő kezet Kárpátaljának. Gondoljunk Aknaszlatina vagy Nagymuzsaly bányáinak helyzetére, a Tiszán lezúduló szemétmennyiségre vagy a szennyvízelvezetés és csatornarendszer hiányára, mely problémák jelentősen kihatnak a saját környezetünkre és a szomszédos országokéra. A jelenleg futó projektekről Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzullal beszélgettünk.
– Aknaszlatinán nemrég indult el a REVITAL 1 elnevezésű projekt, amely a sóbányák helyzetét térképezi fel, illetve egy esetleges környezeti katasztrófa elhárításán dolgozik. Milyen szakaszban tart jelenleg ez a projekt?
– A projekt vezető partnere a Tisza Korlátolt Felelősségű Európai Területi Társulás (Tisza ETT), finanszírozója a Magyarország–Szlovákia–Románia–Ukrajna Határon Átnyúló Együttműködési Program, a Külgazdasági és Külügyminisztérium, a beregszászi konzulátus pedig rásegítő szerepet játszik. A projekt története 2015-ig nyúlik vissza, amikor az EU Duna Régió Stratégia akkori miniszteri biztosa, Joó István a Külgazdasági és Külügyminisztérium részéről személyesen is szembesült az aknaszlatinai sóbánya okozta problémákkal. Az egyes tárnák összeomlása feltöltötte vízzel az egykor virágzó bányák nagy részét, ami hatalmas kockázat napjainkban is (ökológiai szempontból, valamint a helyi lakosság és az épített környezet tekintetében). Hiszen ez a hatalmas sósvíz-mennyiség nagyban szennyezheti a környezetet, s katasztrófához vezethet, ha a nem messze lévő Tisza folyóba ömlik. Ennek a megelőzése érdekében Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma töretlenül támogatja és szorgalmazza a veszélyhelyzet felszámolását.
– Elindult a határokon átívelő közös projekt. Mit lehet erről tudni?
– Magyarország és Ukrajna külügyminisztériuma, valamint a brüsszeli állandó képviselet hatékony együttműködésének köszönhetően a két ország katasztrófavédelmi szerveinek vezetői közös levélben fordultak az Európai Bizottság Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatóságához, így aktiválták az Európai Unió polgári védelmi mechanizmusát Aknaszlatina vonatkozásában. 2016-ban egy nemzetközi tanácsadói küldöttség érkezett a helyszínre, amelyben az EU Duna Régió Stratégia magyar szakemberei is részt vettek. A magyar katasztrófavédelem kérésére az Európai Unió Kopernikusz programja keretében felbocsájtott műholdak Aknaszlatina felszínmozgásait vizsgálták. Anyagilag és szakmailag is támogattuk a REVITAL 1 projekt elindítását, hogy kiépítésre kerüljön egy monitoring rendszer a bánya térségében. Számos egyeztetés történt a két ország szakértői között, megtörtént a szükséges engedélyek beszerzése, ami különleges teljesítmény volt abban az időszakban is. A projektben a Miskolci Egyetem és alvállalkozóként a Geogold Kárpátia Kft. meghatározó szerepet játszik, hiszen a felszín alatti vízáramlásokat tanulmányozza, valamint geofizikai méréseket végez. Ma már olyan modern XXI. századi magyar szakértelem bevonásával kidolgozott UX1 robotrendszer-technika segítségével végzik a vízzel elárasztott bányaterületek feltérképezését, amely egyedülálló fejlesztés, s ennek köszönhetően a szakemberek széles körű képet kapnak majd a bányák ezen részéről. A technika vízre bocsátása már néhány hete megtörtént Aknaszlatinán. Az esemény egyik mérföldköve a projektnek, hiszen preventív gondolkodásról van szó, amely a környezeti katasztrófa megelőzésére szolgál.
– Az aknaszlatinai sóbánya fontos szerepet töltött be a vidék életében.
– A bánya nagyon hosszú ideig fontos egészségügyi intézményként is működött, az asztmás és más légzőszervi betegek számára komoly terápiás lehetőség volt. Jó lenne ezt a funkciót is visszaállítani. Ennek elősegítésén is fáradozunk, s reményeink szerint az egymillió eurós nagyságrendű projekt eredményei megfelelő alapot nyújtanak majd a további térségfejlesztés irányainak meghatározásához.
– A bánya mellett komoly figyelem hárul a Tisza folyóra is.
– Elsősorban a Tisza védelme a fontos, szeretnénk elkerülni a folyó szennyeződését. Ebből adódóan több olyan projekt is indult az EU Duna Régió Stratégia magyar társkoordinálású vízminőség és környezeti kockázatok prioritás területeinek támogatásával, amely a folyót igyekszik megvédeni. A nagymuzsalyi volt aranybánya esetében például egy, a felhalmozódott meddőhányó érctartalmának kinyerésére és elszállítására irányuló tevékenység indult meg az utóbbi egy évben, amelynek biztonságos folytatása fontos magyar érdek. Természetesen nagyon fontos lenne azt kizárni, hogy a kitermelés során esetleg keletkező szennyező anyagok a település ivóvizébe, a Tisza vizébe jussanak (a terület a Tisza folyó vízgyűjtőjében, részben annak árterében található!), így határon átnyúló kockázati forrásként a folyó vizével Magyarország területére is átkerüljenek. Az ukrán fél a kockázatok felmérése érdekében környezeti hatásvizsgálatot végzett. A Tisza esetében döntő fontosságú az árvizek kivédése is. Nagyszőlős térségében elindult egy projekt SAFETISZA, illetve Ungváron is FloodUZH néven. Előbbi a kárpátaljai töltések megerősítése révén növeli az ott lakók árvízi biztonságát, utóbbi pedig az Ung folyó hidrodinamikai modelljének készítését, valamint Ungváron mobil árvízvédelmi fal kialakításának tervdokumentációját hivatott elkészíteni. A nemrég indult DIKEINSPECT projekt keretében pedig az árvízvédelmi töltések állékonyságát vizsgálják magyar–szlovák–román és ukrán szakértők. Az utóbbi időkben az árvizek elkerülése érdekében egyre több gát épült meg a magyar–ukrán határvonalon a Tisza érintett szakaszain. Az erdők túlzott mértékű irtása következtében az esőzésekkor akadálytalanul lezúduló vízmennyiség – lepusztítva a hegyoldalakat – rövid idő alatt árvizeket okoz. Nagyon fontos ezeknek a projekteknek a folytatása.
– Mindezek mellett jelentős programok indultak a Tisza szeméttől való megtisztítása érdekében, hiszen évente többtonnányi szemét, PET-palack érkezik Ukrajnából és Romániából a folyó magyarországi szakaszára.
– Igen, a szemetet Vásárosnaménynál próbálják megállítani, kihalászni. Erre egy generális, rendszerszintű megoldás lehetne az előrelépés a szennyeződés forrásánál, vagyis szelektív hulladékgyűjtési rendszerek működtetése és hulladékfeldolgozó üzemek létrehozása Kárpátalján. A Tisza ETT keretében folyamatban van egy hulladékfeldolgozó létrehozása Jánosiban. Fontos lenne egy ilyen üzem Rahón is, ahol jelenleg akadálytalanul mosódik a Tiszába a szeméttelep összes szennyező, káros anyaga. Ideiglenes megoldást jelentenek a különböző hulladékgyűjtési akciók, melyeknek már többször tanúi lehettünk Kárpátalján, s mely akciókban a magyarországi PET-Kupa önkéntesei is segítenek. A Duna Régió Stratégia vízminőség területe pedig támogatja a szintén magyar vezetésű Tid(y)Up transznacionális projekt megvalósítását, amelyben két Kárpátaljai szervezet is részt vesz, és a Tisza–Duna-vízrendszer műanyag szennyezésének felszámolására dolgoznak ki cselekvési tervet. Nagyon fontosak ezek a kezdeményezések, de hosszú távon önmagukban nem jelentenek megoldást. Eredményhez csak a szemétfeldolgozó üzemek létrejötte és működése vezethetne. A folyók tisztaságát illetően már felső szinten folynak a tárgyalások Magyarország és Ukrajna között.
– A Magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásával Beregszászban komoly projekt indul a Vérke folyó megtisztítása érdekében.
– A Vérke megtisztítása érdekében együttműködés körvonalazódik a két ország között, egyrészt a szakértők, valamint a beregszászi önkormányzat és a Külügyminisztérium által. Itt nemcsak a Vérkéről van szó, hanem a szennyező források felszámolása is elengedhetetlen lesz, hogy ne állhasson újra elő a jelenleg tapasztalható rossz környezeti állapot. Ehhez Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma nyújtott támogatást a Vízipari Pályázati Program keretében. Magyar szakértők előbb felmérték a Vérke állapotát, majd Magyarország Kormánya finanszírozásában kezdődhet meg a Vérke helyreállítása. Mindemellett Beregszászban meg kell oldani a szennyvíztisztítás problémáját. Adott esetben is jelentős környezetvédelmi programról beszélünk, melynek első lépései már megtörténtek. Bízunk a sikeres végkifejletben!
Reméljük, hogy Ukrajnának az EU Duna Régió Stratégia esetében vállalt 2022. évi elnöki szerepköre elősegíti majd újabb hasznos nemzetközi projektek kidolgozását és megvalósítását Kárpátalján, melyre a magyar kormányzati és szakmai szervezetek a továbbiakban is nyitottak lesznek.
Asked by @GStephanopoulos how a real bullet got on the "Rust" set, Alec Baldwin says: “I have no idea. Someone put a live bullet in a gun. A bullet that wasn’t even supposed to be on the property.”
Július 27-én a Nagydobronyi Magyar Ház kertjében Dobronyi rózsát Zsazsának, avagy Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza címmel Fedák Sári életének fontos pillanatait bemutató új előadást vitt színre Szűcs Nelli. A Kárpátaljai KultúrKaraván programsorozat részeként a Munkácsy Mihály Magyar Házban is megtekinthető volt az előadás, mely ott is nagy sikert aratott. Szűcs Nelli Jászai Mari-díjas színművésznő a darabról, Fedák Sárihoz fűződő viszonyáról és terveiről mesélt.
– Hogyan jött létre a mostani Fedák Sári témájú előadás? Mennyiben más a korábbihoz képest?
– Fedák Sári a naplójában, írásaiban sokszor utal népdalokra, nótákra, és amikor az első róla szóló előadást csináltam, már akkor megfogalmazódott bennem, hogy jó lenne egyszer egy nótás Fedák-estet is készítenem.
Tehát ez a terv már régóta bolyongott a fejemben, amikor a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület felkért, személyesen Molnár Eleonóra, hogy a Hrivnák Tünde divattervező által megalkotott, a nagydobronyi keresztszemes mintákat felhasználó divatkollekciót jó lenne bemutatni egy műsor keretében. Mivel kárpátaljai néprajzi értékek bemutatásáról van szó, úgy gondoltam, ezt nagyon jól össze lehet kapcsolni a népdalokkal és nótákkal, amelyek ugyancsak fontos értékei magyar nemzetünknek. És mivel nagy kincsünk van nekünk Fedák Sári személyében, hát itt az alkalom! Nem hiszek a véletlenekben. Ha az ember magában elültet egy magot, előbb-utóbb eljön a pillanat, és az szárba szökken, végül a gyümölcsét is leszedhetjük majd.
Miután Eleonórával megállapodtunk, újra elővettem Fedák Sári naplóit…
– A honvágyról, a szülőföldről szól az előadás. Mit jelentett mindez Fedák Sárinak?
– Fedák Sári híres volt a hazaszeretetéről. A műsor összeállításakor azokat a gondolatokat választottam ki ismét, amelyek neki és nekem is fontosak, ilyen a hazaszeretet, a szülőföld szeretete, a honvágy – ezek nagyon egyformán lüktetnek bennünk. Hozzánk hasonlóan ő is elment Beregszászból, Kárpátaljáról, bár mi fél lábbal még mindig a beregszászi színházhoz tartozunk. Járunk haza, amikor csak tehetjük. Örülök annak, hogy a gyerekeim is vágynak ide. Azt mondják, hogy otthonról hazajönnek, annak ellenére, hogy ők nem itt nevelkedtek. A lányunk hatéves volt, amikor Debrecenbe költöztünk, a fiunk pedig másfél. Akárcsak nekünk, Fedák Sárinak is fontos maradt a szülőföld.
Eredetileg a Sodró együttessel képzeltem el ezt az előadást, de a koronavírus-világjárvány közbeszólt. Tavaly októberben lett volna a bemutató, Zsazsa születésnapjára terveztem. A határ lezárása miatt találnunk kellett ott egy zenekart, akikkel tudunk próbálni. Így is nehéz volt, mert nem volt termünk. Nálunk, odahaza próbáltunk, meg a harmonikásnál, Herédi Zsomboréknál. Számomra az volt a legfontosabb, hogy végre létrejöhessen ez az előadás, amely a tegnapi, nagydobronyi premierrel megszületett. Ott, akkor volt a főpróba, a ruhapróba, minden egyszerre, mert a nézőkön keresztül tudjuk lemérni, hogy mi működik, mi nem, hova lehet ezt vinni, miből kell faragni…Nem utolsósorban pedig létrejött a Zsazsa bandája elnevezésű népzenei együttes.
– Fedák Sári is, ha tehette, mindig hazajött Beregszászba. Mit jelent az önnek, hogy Kárpátalján született?
– Számomra mindent, a gyökereket. Ha a gyökereket elvágod, akkor meghalsz; ugyanúgy van ez, mint egy fánál. Nagyon csodálkozom azokon az embereken, akik elfelejtik, hogy honnan jöttek. Nem akarom őket megszólni, de számomra az a mentalitás értelmezhetetlen. Nekünk itt élnek a családtagjaink, a rokonaink, mi ide tartozunk. Ahogy az előadásunk alcíme mutatja, vagy ahogy a nóta is szól: „Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza!”
– Fedák Sárival ez a gondolkodás köti össze önöket? Ő is egy folyton átalakuló világban élt…
– Ha belegondolok, hogy az ő generációjához tartozó emberek mi mindenen mentek keresztül… Mi most nyavalygunk, pedig az őseinknek sokkal szörnyűbb világot is át kellett élniük, mint a koronavírus! Fedák Sári 1879-ben született, akkor konzervatív, korabeli, régies ruhákat hordtak még a nők, de amikor meghalt, 1955-ben már majdnem miniszoknyában is jártak. Csak a divat mennyit változott az élete során, a világról már nem is beszélve! Felfogni is nehéz, hogy mekkora veszteséget hozott az akkoriaknak az első világháború… A Trianon okozta sokkba bele lehetett halni. Megdöbbenek, amikor egyesek még ma sem értik, hogy mit jelentett a magyarság számára Trianon. „Mit kell itt nyavalyogni?” – kérdezik. Persze élnünk kell tovább. Itt, Munkácson is kevés magyar maradt. Amennyiben az ember ép ésszel gondolkodik, belátja, már nem lehet Magyarországhoz csatolni ezt a várost. Bár a szívem azt szeretné, muszáj a realitást is figyelembe venni. Aztán eltelt húsz év, megtörtént a visszacsatolás, és jött öt olyan év… El sem tudjuk képzelni azt a boldogságot, amit megéltek az akkori emberek, és megélt maga Fedák Sári is, amikor Kárpátalja visszakerült az anyaországhoz. Majd jött a második világháború, utána a kommunizmus. Fedák Sárira is nagy terheket rakott a Jóisten. Nem is tudom, hogy tudta mindet elviselni. Úgy tűnik, hogy ebben az elkényelmesedett világban kicsit gyengébbek vagyunk lelkileg. Azért csinálom ezeket az előadásokat, mert erősödöm az ilyen emberek példája által. A munkásságomra is hatással van Fedák Sári, mert úgy érzem, hogy nem vagyok egyedül a világban. Az az ember időben korábban, de épp úgy érzett, mint én most. Neki is fontos volt, ahogy nekem is az Isten, a haza, a hivatás.
– A mai, munkácsi előadást követően több kárpátaljai előadásra is sor kerül…
– Legközelebb augusztus 24-én látható az előadás Tiszaújlakon. Nagy dolog lesz számomra, hogy augusztusban a szülőfalumban, az én községemben létrejöhet egy előadás. Nagyon régen nem léptem már ott színpadra, ha jól emlékszem, 1995-ben játszottunk Újlakon.
Gyerekként annyit szerepeltem a fafeldolgozó vállalat vagy a cipőgyár hatalmas művelődési házaiban. A településen volt még egy harmadik kultúrház is, de ez mind tönkrement, így azóta nem volt hová menni, nem volt hol játszani. A mostani azért is különleges alkalom, mert abban az épületben lépünk fel, ahová én iskolába jártam.
Nagyon szép emlékek fűznek Tiszaújlakhoz, nagyon boldog gyerekkorom volt. Odahaza a szüleim megtanítottak mindenféle munkára, amire a házban, a ház körül szükség lehet, felkészítettek az életre. Akkor mehettem játszani, ha előtte elvégeztem az anyám által kijelölt feladatot. Attól még készen volt a leckém is, játszani is maradt időm, egyszersmind megtanultam tisztelni a munkát is.
– Október 26-án Beregszászban is látható az előadás az első Fedák Sári-díj-átadó keretében. Mit kell tudni a most alapított Fedák Sári-díjról?
– A történelmi Magyarország területén élő és alkotó színész vagy színésznő kapja majd a díjat. Jó lenne, ha a díjazott be is tudna majd másnap mutatkozni a beregszászi közönség előtt. Persze ez nem lesz feltétel, mert nincs mindenkinek magánestje vagy -előadása. A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház Jótékonysági Alapítványa által létrehozott és gondozott díj lesz ez, amit persze, mint mindent, a magyar államnak köszönhetünk. Az alapítványi kuratórium a színművész addigi munkáját, hazájához való viszonyát és számos más, Sári – becenevén Zsazsa – számára is fontos szempontot vizsgálva ítéli oda a díjat, melyet mindig Kárpátalján, a beregszászi színházban adnak majd át. Ezt is megálmodtam, mint a beregszászi Fedák Sári-szobrot, és mellém, pontosabban a gondolat mellé álltak, személy szerint dr. Grezsa István miniszteri biztos végül a színházi alapítvány szárnyai alá került az elképzelés. Ennek köszönhetően remélhetőleg több vendég és vendégelőadás is jöhet majd Beregszászba.
– Mennyiben változtatta meg mindennapjaikat az elmúlt másfél év, a világjárvány?
– Ahogy a férjem, Trill Zsolt mondja: „Hazudnék, ha nem vallanám be, hogy élveztük is ezt az időszakot.” Mert tudtunk töltekezni. Sok, korábban idő hiányában elhanyagolt dolgot be tudtunk pótolni, lelki felzárkózásra is lehetőséget adott ez a bezártság. Számunkra leginkább az volt benne a rossz, hogy nem tudtunk hazajönni. Édesapám egyedül él, és az a tudat, hogy nem tudok jönni, szörnyű volt. Legkevésbé azzal nem tudok megbékélni most, a XXI. században, hogy mi Kárpátalján még mindig el vagyunk zárva Európától. A Budapest és Beregszász közötti 320 kilométer a mai világban nem távolság, autópályán 2,5 óra alatt elérjük a határt, de amikor hazajövünk ünnepekre, és nyolc órát kell várnunk az átkelőn, azt nem tudom hová rakni. Ha ez nem lenne, sokkal többet jöhetnénk és jönnénk haza, még többet lehetne itthon játszani.
– Megvannak hozzá itthon a megfelelő körülmények?
– Igen! A magyar állam támogatásával jelentős technikai felújítás történt nemcsak a beregszászi színház, hanem a Kárpátaljai Megyei Ukrán Zenei-Drámai Színház épületében is Ungváron, aminek fejében évi akár húsz magyar rendezvényt fogad majd az intézmény. Nagyon szeretném, ha a Körhintát, amelyben játszom, elhozhatnánk Ungvárra. A nagyszínpad méretei ezt lehetővé tennék. Sok olyan nagyszerű előadást lehetne bemutatni a kárpátaljai közönségnek, amelyek eddig nem juthattak el ide. Nagyon örülök a Déryné Színház megalakulásának, amelynek Tarpai Viktória kolléganőnk is a tagja lett. Nekik köszönhetően is több produkciót lehet majd itthon bemutatni.
Több művelődési házat is rendbe hoztak Kárpátalján a magyarlakta településeken. A mai napig nem zárkózom el attól, hogy a Nemzeti Színházzal utazzunk valahová előadni. Itt Vidnyánszky Attila főrendező által hozzászoktunk ahhoz, hogy fellépjünk szinte bárhol, nem ismertünk lehetetlen helyszínt. Játszottunk focipályától kezdve templomig szinte mindenütt. Az a lényeg, hogy tudjam, mit akarok mondani a kedves kis közönségemnek. Vagy a „kedves barátomnak”, ahogy Fedák Sári nevezte a közönségét. A színházat oda kell vinni, ahol igénylik, ahol szükség van rá. Nem szabad kényeskedni, „nagyvárosi” művésszé válni! Amit létrehozol, azt oda kell adni a nézőknek. Ilyenkor sokat kap vissza az ember. Például a nagydobronyi és a munkácsi előadás után lelkileg feltöltekezve távoztam.
– A terveiről megtudhatunk valamit? Vannak kiemelt témák, amelyekkel szeretne foglalkozni?
– Téma mindig akad, ha van, ami zaklatja a művész lelkét. Van a tarsolyomban egy megírt anyag a színházszeretetről, amit zongorakíséret mellett szeretnék bemutatni. Ennek a történetét egy kulisszák mögötti kisember, egy „mindenes” szemszögéből láttatná a darab.
Másrészt mostanában azon is gondolkodtam, hogy szeretnék egyszer a színpadon oroszul vagy akár ukránul is megszólalni, mert az orosz is az anyanyelvem, hisz anyám orosz volt, iskolásként pedig jól megtanultam az ukrán nyelvet is. Úgy vélem, hogy ha más nyelven beszélnék, talán megnyílnának más zsilipek is bennem. Továbbá ezzel is lehetne békíteni, mert az ukránnak épp úgy fáj, mint a magyarnak, ha a hazájára gondol, az anyjára, a gyermekére. Ezeket a pontokat kell mindig megtalálnia a színháznak, hogy mi az, ami közös bennünk.
Elmarasztalta a BBC brit közszolgálati televíziót az a vizsgálat, amely azt volt hivatva feltárni, hogy milyen körülmények között jött létre a Diana hercegnővel több mint negyedszázaddal ezelőtt készült, világszerte hatalmas feltűnést keltő interjú.
A BBC egyik akkori sztárriportere, Martin Bashir által készített interjúban Diana részletesen szólt arról, hogy milyen megaláztatásokat volt kénytelen kiállni az udvar és személyesen férje, Károly trónörökös részéről.
Az 1995. november 20-án sugárzott interjú, amelyet 30 millióan néztek, minden idők legnézettebb tévéműsora volt Nagy-Britanniában és ezt a rekordot azóta is tartja.
Diana az interjúban nyíltan megkérdőjelezte az akkor tőle már külön élő férje alkalmasságát a királyi tisztséggel járó feszültségek elviselésére.
Tudatta a közvéleménnyel azt is, hogy tudomása volt Károly herceg házasságtörő kapcsolatáról. Híressé vált, keserű mosollyal odavetett mondata – „kicsit zsúfolt ez a házasság, hiszen hárman vagyunk benne” – azóta is szállóige a brit sajtóban.
A hercegnő – aki két évvel az interjú után egy párizsi autószerencsétlenségben életét vesztette – Károly ifjúkori barátnőjére, Camilla Parker Bowles-ra utalt. Bizalmas körökben Diana csak úgy emlegette férje szeretőjét, hogy „az a rottweiler”.
Azóta köztudomásúvá vált, hogy a kapcsolat fennmaradt Károly és Diana házasságkötése után is. A trónörökös 2005 áprilisában feleségül is vette kedvesét, aki azóta a Cornwall hercegnője címet viseli.
Az interjú ügye az utóbbi időben ismét a felszínre került, miután Diana öccse, Charles Spencer tavaly bejelentette: bizonyítékokat talált arra, hogy a riporter annak idején csalárd módon vette rá a hercegnőt az interjúra.
Spencer gróf közölte: Martin Bashir hamisított bankszámlákat mutatott neki, amelyek arra vallottak – mint kiderült, valótlanul –, hogy az udvar két magas rangú tisztviselője a brit titkosszolgálatoknak szolgáltatott ki bennfentes információkat Dianáról, fizetség fejében.
Charles Spencer szerint Bashir a vele tartott egyik találkozón emellett számos hamis, lejárató állítást is megfogalmazott a királyi család magas rangú tagjairól, így próbálva elnyerni bizalmát és elérni az interjú megszervezését Dianával.
A BBC-riporter állításai között szerepelt Spencer szerint, hogy Diana magánlevelezését udvari illetékesek felbontják, a hercegnő kocsijának mozgását nyomon követik, telefonját lehallgatják.
A BBC tavaly novemberben, a műsor sugárzásának 25. évfordulóján bejelentette: feltárja az igazságot arról, hogy miként jött létre a híres-hírhedt interjú Dianával.
A médiatársaság ennek érdekében független vizsgálatot kezdeményezett, és ennek vezetésére Lord John Dysont, az angol-walesi fellebbviteli bíróság volt elnökét, a brit legfelsőbb bíróság nyugalmazott bíráját kérte fel.
A Dyson-bizottság csütörtökön közzétett 127 oldalas vizsgálati jelentése gyakorlatilag szóról szóra megerősítette a néhai hercegnő öccse által megfogalmazott vádakat.
A jelentés legsúlyosabb megállapításai közé tartozik, hogy Martin Bashir valóban hamis bankszámlakivonatokat mutatott Charles Spencernek. E hamis bizonylatok között voltak olyanok, amelyek azt mutatták, hogy Patrick Jephson, Diana egykori személyi titkára és Richard Aylard, Károly trónörökös volt személyi titkára jelentős pénzösszegeket kapott bankszámlájára.
A vizsgálati jelentés megállapítja azt is, hogy – jóllehet Diana valószínűleg Bashir megtévesztő manőverei nélkül is ráállt volna az interjúra – a BBC-riporter csalárd módon vette rá a hercegnő öccsét arra, hogy segítse elő az interjú elkészítését.
Lord Dyson a BBC által egy évvel az interjú műsorra tűzése után elvégzett saját belső vizsgálatot „siralmasan eredménytelennek” minősítette, és a csütörtökön ismertetett dokumentumban leszögezi: a BBC ezzel az eljárással a rá jellemző magas szintű átláthatósági és integritási normáknak sem tett eleget.
Csütörtök este a BBC közleményben kért elnézést, és elismerte, hogy a vizsgálati jelentés egyértelmű hibákat tárt fel.
A médiatársaság külön levelet is küldött Diana hercegnő két fiának, Vilmos cambridge-i hercegnek – az Egyesült Királyság majdani uralkodójának –, Vilmos öccsének, Harry sussexi hercegnek, valamint Károly trónörökösnek és Charles Spencernek, mindegyiküket személyesen is megkövetve a történtekért.
A BBC egyben bejelentette azt is, hogy visszaadja az összes olyan szakmai díjat, amelyet a Diana-interjúval nyert, köztük a Brit Film- és Tévéművészeti Akadémia (BAFTA) által a produkcióért 1996-ban odaítélt különdíjat.
Tim Davie, a BBC vezérigazgatója csütörtök este külön nyilatkozatot adott ki, amelyben személyesen is elnézést kért. Davie szerint az a mód, ahogy az interjút a riporter annak idején megszervezte, messze elmaradt azoktól a normáktól, amelyeket a BBC közönsége joggal elvár.
Tim Davie nyilatkozatában úgy fogalmaz: jóllehet a BBC negyedszázad elmúltával már nem tudja visszaforgatni az idő kerekét, annyit megtehet, hogy maradéktalanul és fenntartások nélkül elnézést kér, és ezt most meg is teszi.
(MTI)
[type] => post
[excerpt] => Elmarasztalta a BBC brit közszolgálati televíziót az a vizsgálat, amely azt volt hivatva feltárni, hogy milyen körülmények között jött létre a Diana hercegnővel több mint negyedszázaddal ezelőtt készült, világszerte hatalmas feltűnést keltő interjú.
[autID] => 12
[date] => Array
(
[created] => 1621624380
[modified] => 1621592631
)
[title] => Kínos részletek derültek ki a BBC Diana-interjújáról
[url] => https://life.karpat.in.ua/?p=57255&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 57255
)
[aut] => totinviktoria
[lang] => hu
[image_id] => 57256
[image] => Array
(
[id] => 57256
[original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/05/diana.jpg
[original_lng] => 35336
[original_w] => 1024
[original_h] => 450
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/05/diana-150x150.jpg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/05/diana-300x132.jpg
[width] => 300
[height] => 132
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/05/diana-768x338.jpg
[width] => 768
[height] => 338
)
[large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/05/diana.jpg
[width] => 1024
[height] => 450
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/05/diana.jpg
[width] => 1024
[height] => 450
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/05/diana.jpg
[width] => 1024
[height] => 450
)
[full] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2021/05/diana.jpg
[width] => 1024
[height] => 450
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => life
[color] => red
[title] => Життя
)
[_edit_lock] => 1621581831:12
[_thumbnail_id] => 57256
[_edit_last] => 12
[views_count] => 2171
[_oembed_ada034287933e7ff30b12142e896b1de] =>
[_oembed_time_ada034287933e7ff30b12142e896b1de] => 1621581603
[_oembed_e27855e4073d04b81e262064ca0f3b6b] =>
The review: “This app forced me to give it a good rating before I could use it.”
Nemrég Michael D. Higgins ír elnök interjút adott a helyi közmédiának, amelyben a nemrég elhunyt színészről, Tom Hickey-ről emlékezett meg. Az elnök berni pásztora, Misneach viszont nem nagyon érezte a dolog súlyát, ugyanis mindent megtett annak érdekében, hogy a gazdája ne az interjúra figyeljen, hanem inkább vele játsszon egy kicsit.
Az erről szóló felvételt Higgins Instagramján tették közzé: Az elnököt egyébként egyetlen pillanat erejéig sem sikerült kizökkenteni, a helyzet komolyságának megfelelően a végére ért annak, amit mondani szeretett volna, és közben arra is jutott energiája, hogy foglalkozzon a kutyájával.
Asked by @GStephanopoulos how a real bullet got on the "Rust" set, Alec Baldwin says: “I have no idea. Someone put a live bullet in a gun. A bullet that wasn’t even supposed to be on the property.”
A lot has changed since the last time Meghan, The Duchess of Sussex, was on the Warner Brothers lot. Don’t miss the rest of our interview tomorrow. pic.twitter.com/pBihJLf0um
Prof. dr. Csernicskó Istvánt, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorát Áder János köztársasági elnök még március 15-én Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntette ki, ám a magas magyar állami kitüntetést a pandémia miatt csak a napokban vehette át a rektor úr. Csernicskó Istvánnal életéről, munkájáról beszélgettünk.
– Gyermekkora Csapon zajlott. Öccsével, Gyulával ketten testvérek, és mindketten magyar iskolába jártak…
– Így igaz. Van a családi legendáriumban egy történet, mely szerint édesapámat behívatták iskolába történő beíratásom előtt, mert az óvónők úgy ítélték meg, hogy magyar gyerek létemre nagyon jól beszélek oroszul. Arra akarták rábeszélni, hogy orosz iskolába írasson. Akkoriban orosz nyelvű óvoda volt Csapon, ahol a dadák magyarok voltak, az óvónők viszont oroszul beszéltek velünk. Volt két középiskola a szülővárosomban: egy orosz és egy magyar tannyelvű. A behívatást családi kupaktanács követte, amikor is állítólag végső érvként azt mondta az apám: „Egy magyar gyerek miért járna orosz iskolába?” Ezzel végül eldőlt a kérdés, amely az öcsém esetében már fel sem vetődött. Annak ellenére, hogy mindketten magyar iskolába jártunk, beszélünk oroszul, ukránul, és ha nagyon muszáj, még angolul is meg tudunk szólalni. Tehát most, utólag úgy gondolom, hogy a magyar iskola számunkra nem jelentett semmilyen hátrányt, inkább előnyt. A szüleim is mindketten magyar iskolát végeztek, és utána sikeresen boldogultak.
– Érettségit követően miért döntött az Ungvári Állami Egyetem és a magyar szak mellett?
– Elég jó tanuló voltam. Sok tantárgy érdekelt: magyar, történelem, földrajz, az orosszal sem voltam rossz viszonyban, orosz irodalmat eredeti nyelven is olvastam akkoriban. Végül, amikor választanom kellett, a magyar és a történelem volt a két favorit. Az egyetemen meghirdetett felvételi-előkészítőket megnézve döntöttem végül. A magyar előkészítő sokkal érdekesebb volt. Nem gondolom, hogy rossz döntést hoztam volna, utólag úgy látom, hogy jó helyre kerültem, ahol hagytak a magam feje után menni és kibontakozni.
– Tehát az ungvári egyetem megfelelő alapképzést adott?
– Igen. Második évfolyamon egy félévet a Debreceni Egyetemen tölthettünk részképzésen, megtapasztalhattuk, hogy milyen a magyar felsőoktatás. Később Budapesten is tölthettünk két hetet egy részképzéses tanulmányút keretében. Nem voltunk mi bezárva Ungvárra, illetőleg akkoriban jöttek Magyarországról oktatók. Az én időmben leghosszabb ideig Balogh Lajos, az ELTE oktatója, az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa volt a vendégoktatónk, neki nagyon sokat köszönhetek. Ő volt az első, aki órákon kívül ellátott szakirodalommal. „Ez biztosan érdekelni fogja magát. Olvassa el!” – mondta. Észre sem vettem, ahogy „behálózott”. Eleinte egy kicsit sem érdekelt a nyelvészet, irodalommal akartam foglalkozni. Közben a legaktuálisabb nyelvészeti szakirodalmat olvasgattam úgy, hogy egy periferikus fekvésű kisváros egyetemén tanultam. Ami nyilván később előnyömre vált.
Balogh Lajos mellett fontos megemlítenem, hogy Debrecenben 1993-ban először és – tudomásom szerint – utoljára egy magyar nyelvészeti szabadegyetemet szerveztek a Magyarországgal szomszédos országok magyar szakos egyetemistái számára. Oda meghívtak akkor a pozsonyi, ungvári, kolozsvári, újvidéki egyetemekről néhány magyar szakos diákot. A magyar nyelvészetben akkor a legmeghatározóbb szakemberek adtak elő nekünk abban az intenzív két hétben. A nyelvészet legmodernebb irányzatairól tartottak nekünk rendkívül érdekes csoportfoglalkozásokat. Számunkra nagyon új volt, hogy csoportmunkában dolgoztunk. Hazaindulva kaptunk egy kisebb könyvtárnyi szakirodalmat. Így mi hazaérve olyan kutatási eredményekről, új szemléletű megközelítésekről olvashattunk, amelyekről akkor még magyarországi egyetemeken vagy főiskolákon sem biztos, hogy hallottak a diákok. Véglegesen akkor dőlt el, hogy én ebbe belevonódtam. Ott volt velünk például Beregszászi Anikó, akivel mindketten nyelvészkutatók lettünk, később úgy alakult, hogy össze is házasodtunk. Az akkor ott lévő 18 hallgatóból öten lettünk nyelvészdoktorok, ami szerintem nem rossz arány.
– A vázolt előzmények után a nyelvészeti kutatómunkát már egyetemistaként elkezdte?
– Még 1993-ban indult egy kutatási program Kontra Miklós vezetésével, amelynek az volt a címe: A magyar nyelv a Kárpát-medencében a XX. század végén. Kerestek hozzá minden szomszédos országból kutatásvezetőt. Az akkor teljesen modernnek számító szociolingvisztikai kutatásba, amely a nyelv és a társadalom kölcsönhatásait vizsgálja, vonakodtak az ungvári egyetem oktatói bekapcsolódni. Ők inkább nyelvjáráskutatással foglalkoztak. A kutatásvezető ismert engem az említett nyári akadémiáról, és negyedik évfolyamos hallgatóként meghívtak Budapestre egy kéthetes, kutatással kapcsolatos megbeszélésre. Ott olyan professzorokkal ülhettem egy asztalnál, akiknek addig csak az egyetemi tankönyveken láthattam a nevét. Nemcsak magyarországiak, Kolozsvárról, Pozsonyból, Újvidékről is ott voltak a legnevesebb professzorok. Ezek a kapcsolatok máig élnek, nagyon jó viszonyban vagyunk. Akkor indult el ez a kutatási program, amelynek az eredménye, hogy létrejött egy könyvsorozat, nagy monografikus munkák foglalkoznak a magyar nyelv helyzetével a határon túli területeken. Közöttük elsőként megjelent A magyar nyelv Ukrajnában (Kárpátalján) című kötet.
Ebből a közös munkából kinőtt mára egy Termini Kutatóhálózat, a Magyarországgal szomszédos országokban működnek kis nyelvészeti kutatóműhelyek, már húsz éve indítunk közös kutatási programokat. Ugyanazt vizsgáljuk meg, ugyanolyan szempontok alapján minden régióban. Ez nemzetközi szempontból is figyelemre méltó együttműködést és publikációkat eredményezett.
– Az egyetem befejezése után a Szernyei Általános Iskola tanára lett, illetve folytatta tanulmányait az ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskolájában. Természetes volt, hogy Kárpátalján marad?
– Meggyőződésem, hogy az ember életében sok fontos dolog véletleneken múlik. Nem akartam itthonról elmenni. Sokak számára ma is természetes, de bennem akkor fel sem merült, hogy doktorandusz hallgatóként ne dolgozzam valahol. Egy félévben négy alkalommal voltak csak óráink Budapesten, igaz, akkor reggeltől estig. Tehát sok elfoglaltságot a doktori képzés nem adott, ezért tanítottam. Nagyon jó élettapasztalat volt a számomra. A szernyei iskolában 1995–98 között dolgoztam. Közben délután tanítottam a Bátyúi Középiskola esti iskolájában is.
– Azt követően feleségével a beregszászi főiskolán kezdtek dolgozni…
– 1997 nyarán felkeresett minket Orosz Ildikó és Soós Kálmán. Ismertük már egymást, Kálmán tanárom volt az egyetemen. Felkértek, hogy szeptembertől vállaljak a kihelyezett tagozatból önállóvá vált főiskolán órákat, illetve mindenekelőtt állítsam össze magyarból a felvételi vizsgára a feladatsorokat. Így indult, aztán ittragadtam. Akkor kellett lerakni a most ismert főiskola alapjait, kialakítani a képzési programot. Nagyon izgalmas időszaknak lehettem a részese. 2000 decemberében a vezetői struktúraváltással lettem az intézmény oktatási ügyeket felügyelő főigazgató-helyettese, ami 14 évig tartott, 2014 szeptemberéig.
– Rektorként viszont 2020 májusától felel a Rákóczi-főiskolán a szakmai, oktatási és tudományos munkáért…
– Kezdetben még megbízott rektorként dolgoztam, majd október 27-én választottak a pályázatom alapján az intézmény rektorává.
– Mit gondol a Rákóczi-főiskola szerepéről és jövőjéről?
– Kicsit fura intézmény ez. Nevében főiskola, de nemcsak alapképzéseink vannak, hanem mesterképzéseink is, ami azt jelenti, hogy a legmagasabb egyetemi szinten is nyújtunk képzést. Másrészt van egy szakgimnáziuma is a főiskolának, ahol szakképzés folyik. A főiskola olyan képzési centrumokat is létrehozott, ahol szakmákat lehet tanulni. Illetve a főiskola által létrehozott P. Frangepán Katalin Oktatási Központ alapított óvodákat is. Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy ma már az óvodától a mesterképzésig folytatunk képzéseket. Ez amiatt alakult így, mert az ukrán állam a kárpátaljai magyar oktatási struktúra korlátozásával, visszanyesésével van elfoglalva az utóbbi néhány évben. A magyarság politikai, érdekvédelmi küzdelmének eredménye az, hogy a magánfenntartású oktatási intézményeket kivonták az ukránosító intézkedések hatálya alól. Meggyőződésünk, hogy a következő generációk számára is meg kell őriznünk az anyanyelven tanulás lehetőségét. Hisz ez a lehetőség eddig minden politikai rendszerben biztosított volt a Kárpátalján élők számára.
Ugyanakkor a főiskola mára komoly tudományos központja is lett a kárpátaljai magyar tudományosságnak. Épp a minap számoltuk össze, hogy 33 olyan nálunk végzett kutató van, akik azóta tudományos fokozatot szereztek. Mindezt annak ellenére, hogy nálunk nincs doktori iskola. Közülük 21-en ma nálunk is dolgoznak. Sok pozitív dolgot generál maga a főiskolánk Kárpátalján és Beregszászban, sokak számára biztosít karrierutat, ráadásul a Beregszászi kistérségben mi vagyunk a legnagyobb adófizetők. Gondoljanak bele, hogy a főiskolánknak csaknem ezer hallgatója és 168 oktatója van.
– A mostani ukrán oktatáspolitikai reformok veszélyeztetik-e a főiskola létét?
– Ha egy szóval kell válaszolnom – igen. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy minden vonatkozó ukrajnai jogszabályt betartsunk, a képzéseink akkreditáltak legyenek. Megfeleljünk a szakindítási, minőségbiztosítási és akkreditációs feltételeknek. Ugyanakkor egy egyszerű mozdulattal is el lehet a főiskola elől a levegőt venni. A felsőoktatási törvényt 2019-ben hozzáigazították a nyelvtörvényhez, ez a törvénykezési folyamat veszélyt jelenthet az intézmény jövőjére.
– Az államnyelv oktatásának ügyében már sikerült kisebb eredményeket elérni a kijevi szakminisztériummal folytatott küzdelemben, hisz a független vizsgaközpontokban eltérő szintet határoztak meg a nemzetiségi iskolák végzősei számára. Ezek pozitív jelekként értelmezhetőek?
– A külföldi gyakorlatok vizsgálata során találtuk meg azokat a módszereket, amelyek ideálisak lennének az ukrán nyelv hatékony oktatására a mi magyar iskoláinkban. Egyelőre csak pici eredményeink vannak, de valóban vannak eredmények. Úgy tűnik, hogy nagyon lassan, makacs, kitartó munkával talán elérhetünk valamit, de hihetetlen türelem és rengeteg idő kell hozzá. Nyílnak időnként esélyek, azokat kell megragadnunk.
– Tudományos és érdekvédelmi munkája elismeréseként magas magyar állami kitüntetést vehetett át a napokban. Mit jelent ez az ön számára?
– Márciusban, amikor értesültem arról, hogy kapok egy ilyen magas kitüntetést, akkor nagyon meglepődtem. Megtisztelőnek éreztem, hogy odafigyelnek arra a munkára, amit nap mint nap csinálok. Most pedig, hogy már eltelt egy kis idő, úgy gondolom, hogy ez nemcsak nekem szól. Elismerés annak a csapatnak, akik velem együtt dolgoznak a főiskoláért és a magyar oktatási rendszerünk ügyéért. Egy visszajelzés, amely erőt, új lendületet adhat, hogy érdemes tizedszer is nekimenni annak a falnak, amely előttünk áll. Előbb-utóbb csak sikerül túljutnunk a problémákon.
2020 márciusától az emberek mindennapjai merőben megváltoztak, a pandémia mindenre hatást gyakorol azóta is. Egyre kevesebben vannak azok, akik nem hisznek a vírus létezésében, és már vannak olyanok is, akik arra várnak, hogy minél hamarabb megkapják a védőoltást. Az egészségügyben dolgozókra még most is hatalmas nyomás nehezedik, naponta megannyi kihívással kell szembenézniük. Számukra is hatalmas segítséget jelentenek az olyan emberek, mint Ozsváth Kálmán, aki elhatározta, segít a járvány elleni harcban. Ozsváth Kálmán, Újpest kormánypárti önkormányzati képviselője az Országos Mentőszolgálat önkéntes gépkocsivezetőjeként beszél a mindennapos küzdelmekről, megpróbáltatásokról.
– Mi motiválta abban, hogy önkéntesként csatlakozzon az Országos Mentőszolgálathoz?
– Négy nagyszülőm közül három az egészségügyben dolgozott, s édesapám is orvos, aki mind a mai napig gyakorolja praxisát. Gyerekkoromban foglalkoztatott engem is a gondolat, hogy ezt a pályát válasszam, aztán rájöttem, ez nem nekem való. Történész vagyok, ugyanakkor a kommunikációban dolgozom már nagyon régóta, mindemellett 2010-től az újpesti önkormányzat képviselőjeként tevékenykedem. 2016-ban Máté Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója felkeresett, s az ő felkérésére töltöttem egy évet a mentőszolgálat kommunikációs osztályán. Akkor is azt éreztem, hogy akkor vagyok hiteles, ha nemcsak beszélek arról, hogy mit tesznek nap mint nap a bajtársak, hanem én is velük együtt csinálom. 2018-ban elvégeztem az új belépők képzését, ami a kezdő ápolók és gépkocsivezetők egy hónapos elméleti és gyakorlati képzése. Ezután lettem az Országos Mentőszolgálat önkéntes gépkocsivezetője, amire egyfajta hivatásként tekintek. A hivatalos munkám és a képviselői feladataim mellett havonta két-három szolgálatot tudok vállalni. Az életmentés, az emberek megsegítése esetemben a Jóistentől kapott ajándék.
– Előfordult olyan eset, hogy valaki furcsának találta, hogy önkéntesként segít a mentősök munkájában?
– Néha még a mentős kollégák is furcsán néznek rám. De látom, hogy a hivatásos egészségügyi dolgozók, mentősök, ápolók, orvosok mekkora emberfeletti munkát végeznek, amiért óriási köszönet jár nekik, és tudom, hogy minden kézre szükség van. Az önkéntesség nagyon jó dolog, én nagyon szeretem csinálni – karitatíve, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül az emberekért, a környezetünkért tenni valamit. Meggyőződésem, hogy én sokkal többet kapok ettől a köszönetek és a hála által.
– Az egészségügyben dolgozók már megkapták a védőoltást, azonban csaknem egy éven át csupán a védőruha nyújtott védelmet a riasztások során. Mit érzett olyankor, amikor hívást kaptak?
– Már több mint egy éve tart ez a rémálom, amiből – őszintén szólva – nem gondoltam, hogy ekkora világjárvány lesz. 2020 márciusát követően, az első riasztások alkalmával kicsit furcsa érzés kerített hatalmába, amikor tetőtől talpig be kellett öltözni ebbe a szkafanderszerű védőruhába. Azt már az indulásnál nagyjából tudja a mentősegység, ha covidos beteghez kell menni, hiszen a telefonos kollégák kikérdezik a tünetekről a bejelentőt. Két-három héttel ezelőtti szolgálatnál volt egy eset, amikor egy ötven év körüli Covid-beteg hölgyhöz mentünk, akinek 80%-os volt a véroxigénszintje – a szervezet 98%-os véroxigén-tartalom mellett képes a megfelelő működésre. Ha nem adunk neki megfelelő mennyiségű oxigént már a lakásban, aztán a mentőautóban, majd nem szállítjuk be a kórházba, akkor szinte biztos, hogy rövid időn belül meghalt volna. Ez a helyzet azért nyomasztó tud lenni. Egyébként biztos vagyok abban, hogy azért nem betegedtem meg, mert nagy figyelmet fordítottam minden előírás betartására, a kézmosásra, a tömegközlekedési eszközök elkerülésére, a maszkviselésre, a fertőtlenítésre.
– Kevesebben ugyan, de vannak, akik a fertőzöttségi és halálozási mutatók ellenére most is kételkednek a vírus létezésében, s így a vakcinát is elutasítják. Mi lehet ennek az oka?
– Ennek két oka lehet. Az egyik az, hogy ki honnan tájékozódik, milyen – akár hazai, akár külföldi – internetes oldalakról, közösségi felületekről, újságokból. Nagyon körültekintően kell olvasni ezeket a felületeket, hinni és bízni kell a szakemberekben, orvosokban, virológusokban, akik a vakcinák kifejlesztésében, tesztelésében és gyártásában dolgoznak, azokban a tudósokban, professzorokban, akik meghatározták a vírus létezését. Mert ők a szakemberek. Magyarok és külföldiek egyaránt. A másik oka Magyarországon az az ellenzék undorító, emberellenes kommunikációja, amit az elmúlt egy–másfél évben csinál: nyissunk ki – ne nyissunk ki, zárjunk be, de csak félig, ne hordjunk maszkot – mégis hordjuk azt, szerezzen be lélegeztetőgépet – de miért szerzett ennyit… Ugyanez van a vakcinákkal is. Ferdítenek, dezinformálnak, kétségeket és félelmet táplálnak az emberekben a megnyilvánulásaikkal. Nagyon sok ember fejében éppen az ellenzéki kommunikáció miatt irdatlan nagy káosz keletkezett. Az viszont tény, hogy vannak olyan egészségügyi állapotok, amikor meghatározzák, hogy valamelyik gyártó vakcináját nem ajánlják beadni, viszont egy egészséges ember esetében teljesen mindegy, hogy az kínai, amerikai, orosz, izraeli, angol vagy bármilyen gyártótól származó oltás.
– Miért fontos a védőoltás beadatása?
– Jelenleg ez az egyedüli lehetőség arra, hogy az emberek egészségét megvédjék, életeket mentsenek meg, hogy a családok együtt maradjanak, s ebből a hatalmas káoszból az egész emberiség ki tudjon jönni. Ez szükséges ahhoz, hogy a világgazdaság mechanizmusa újraindulhasson, hogy a családok asztalán legyen kenyér, s hogy az életünket ismét a megszokott módon éljük.
– Márciusban Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke egy, a Kossuth Rádiónak tett interjúban szót ejtett arról, hogy Magyarország 13 millió embernek elegendő nyugati, illetve 3,5 millió embernek elég keleti vakcinát rendelt, amire azért is lehet szükség, hogy a határon túli magyarok is védőoltáshoz jussanak. Ezek szerint a határon túli magyarok ezúttal is számíthatnak az anyaország támogatására?
– A kormány nemcsak szavakban és gesztusokban tesz nagyon sokat a határon túli magyarokért, hanem tettekben is. A magyar kormány számára nagyon fontosak a határon túli, elszakított területeken élő magyar testvéreink, s amint lehetséges lesz, a kárpátaljai magyar közösség is kapni fog a vakcinákból. Az ellenzék – ahogyan tette azt a 2004. december 5-ei népszavazáson – most is a határon túli magyarok ellen hergelve kampányol.
– Összefoglalva az elhangzottakat, mit üzen az olvasóknak?
– Akinek lehetősége van rá – függetlenül attól, hogy honnan származik az a bizonyos védőoltás –, igényelje és fogadja el az oltóanyagot, mert ez az, ami biztos, hogy megvédi az egészséget, megmenti az életet, és lehetőséget biztosít arra, hogy normális életünk legyen.
Kedves Maszk, goodbye! Megvan az ötmilliomodik beoltott, közterületen nem kell többé maszkot viselni // Dear Mask, goodbye! We have vaccinated 5 million Hungarians. Mask-wearing is no longer obligatory in public spaces
