Kiállításmegnyitóval és a szürethez kötődő programokkal nyitotta meg őszi félévét a Nagyberegi Tájház október 11-én.
A Nagyberegi Tájház tíz évvel ezelőtt, 2013 februárjában nyitotta meg kapuit a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) intézményeként. Mint ismeretes, a jó tájház nemcsak kiállítótér, hanem tárgyi világával egyben ismeretátadó, az oktatást szolgáló hely. Emellett közösségi tér is, mely a hagyományok megőrzésének, megismerésének és újraélésének színtereként szolgál. Ezt az elvet követi a Nagyberegi Tájház is, mely amellett, hogy múzeumi célt szolgáló épület, az itt rendszerszerűen meghirdetett foglalkozásokon őseink tudását kívánja átadni különféle módszerek segítségével.
Az őszi évadnyitó alkalmával a korábbi évekhez hasonlóan a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet ezúttal is szüreti mulatsággal s a betakarításhoz kapcsolódó színes programmal várta a tájház látogatóit, akik a nap folyamán jókedvűen játszottak a hagyományos népi játékokkal, részt vettek kézműves-foglalkozásokon, táncoltak és megtekintették az Örökségünk című szőtteskiállítást is.
A programot a Nagyberegi Dobrai Péter Líceum tanulóinak és a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola nagyberegi csoportjának szüreti tánca nyitotta meg.
Orosz Ildikó, a II. RF KMF és a PCS elnöke örömét fejezte ki a tájház működése kapcsán, melynek népszerűségét alátámasztja a mostani alkalomra ellátogatott mintegy száz gyerek jelenléte is. Mint fogalmazott, a szüret egyben a vigasságok időszaka, s ennek a Beregvidéken mindig is kiemelkedő hagyománya volt. Köszöntőjének végén azt kívánta, legyen a tájház udvara a mostanihoz hasonlóan mindig népes és vidám.
„A több nemzetiség egymás mellett élése, az eltérő kultúrák találkozása, egymás hagyományainak tiszteletben tartása mind-mind toleranciaerősítő tényezők, melyek nagyon fontosak egy olyan többnyelvű közösségben, mint Kárpátalja” – hangsúlyozta beszédében Jusztin Miklós beregszászi magyar konzul, így folytatva: „A magyar kultúra nem jelent kevesebbet, mint ezeréves Kárpát-medencei múltunkat, nyelvünket, irodalmunkat, népdalkincsünket, zenénket, meséinket, hagyományainkat és hitünket. Feladatunk és kötelességünk a magyar kultúra megőrzése, ápolása és átörökítése utódaink számára.” A Kárpát-medencében régmúlt idők óta foglalkoznak szőlőtermesztéssel, a szüret mindig is a társadalmi élet fontos része volt, s emellett az ismerkedés egyik fontos színtere, ahol együtt táncolt, mulatozott a család apraja-nagyja, barátok és ismerősök – tette hozzá a diplomata.
A köszöntőket követően Gál Adél, a Nagyberegi Tájház programfelelőse ismertette a programokat, melyek egy időben több helyszínen zajlottak: míg a gyerekek az udvaron maradtak, a felnőttek az épület foglalkoztatótermében gyűltek össze, ahol hivatalosan is megnyitották a népművészetünk még meglévő elemeit, kincseit, féltve őrzött darabjait bemutató szőtteskiállítást.
Az elmúlt egy évtized nem kevés meglepetést és újdonságot tartogatott a tájház számára, ám annak munkatársai ezekből is tanultak, fejlődtek. „Tanultunk és tanuljuk folyamatosan, hogyan szervezzünk szakszerűen programokat, melyek nemcsak szórakoztatóak, hanem építő jellegűek is, hogyan illesszük be őseink tudását a foglalkozásokba, és hogyan ismertessük meg hatékonyan hagyományainkat a fiatalokkal” – szögezte le Gál Adél, akinek meggyőződése, hogy a tájházak kulturális örökségünk és identitásunk meghatározó alappillérei.
A szervezők a jubileumot méltóképpen ünnepelve a kiállításon a település értékeit kívánják bemutatni: a szőttest és a keresztszemes hímzést. A beregi szőttes készítése része a hagyományos beregi népi kultúrának, népi művészetnek. A szövés a legrégibb mesterségek egyike. A falusi élet minden egyes eseményének megszületett a maga jellegzetes szőttes darabja. A hétköznap használt szőttesek egyszerűsége és az ünnepi darabok díszítettsége ötvöződik bennük. A beregi szőtteseken felismerhetjük a gránátalma-, a szegfű-, a makkos, a tölgyfalevél-, a tulipán-, a Rákóczi- és a farkasnyomos mintákat. Az értékes darabok – melyek október végéig megtekinthetők a tájházban – a beregi asszonyok örökségei, a helyi lakosokat bevonva kerültek elő az otthonokból, a szekrények mélyéről. A textíliák között vannak százéves vásznak is, azonban mindegyik – legyen akárhány éves – a gondos kezekről, a gazdasszonyok és lányok, esetleg nagymamák precíz és igényes munkájáról árulkodnak. A kiállított 136 darabban benne van készítőjük szíve, lelke és minden szeretete. A kiállítás összeállításában közreműködött Prófusz Marianna népművész.
Orosz Ildikó Nagybereg híres szülöttje, a József Attila-díjas költő, Füzesi Magda Útban hazafelé című versének egy részletét idézte: „Ez a föld bölcsőm és erődöm, itt markolt kapát minden ősöm. Új sarjak simítják a lábam, itt van jussom borban, búzában.” „Szüretkor és mindenkor ez kell eszünkbe jusson! Értékünk, kincsünk és örökségünk a beregi szőttes, melyet elődeink megőriztek és átadták a fiataloknak. Erre büszkének kell lennünk!” – fűzte hozzá.
A megnyitón Markó Veronika, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola oktatója szüreti hangulatot idéző népdalcsokrot adott elő citerakísérettel.
Mindeközben a gyerekek végeztek a szőlőtaposással és a kukoricafejtéssel, s már a paprikafüzérek is elkészültek. A csűrben sok apró kéz járt szorgosan: voltak, akik a vesszőfonás technikáját próbálták ki, s voltak, akik csuhévirágot készítettek vagy nádsípot faragtak. A programok végén kemencében sült almás és diós porlóssal, valamint meleg teával kínálták a tájház vendégeit.
Hagyományos szilvalekvár főzéshez készülődnek a KMKSZ Ungvári járási rendezvényterme melletti udvaron. A Kárpátaljai Magyar Nyugdíjas Szervezetek Szövetségének meghívására összegyűltek a környék nyugdíjasai, hogy felelevenítsék ezt a szép hagyományt. A nyárbúcsúztatónak is beillő program célja az volt, hogy a résztvevők a közös munka során, megbeszéljék az aktuális problémáikat, megosszák egymással az ötleteiket és együtt, vidáman töltsék el a napot. A vidéken élők büszkék lehetnek erre a szokásra, hiszen tavaly Ukrajna Kulturális és Információs Politikai Minisztériuma felvette a szellemi kulturális örökség nemzeti listájára a kárpátaljai magyar szilvalekvárfőzés hagyományát. A kellemes délutánra a nyugdíjas klubok tagjai örömmel gyűltek össze, de nem csupán a hagyományápolás céljából, hanem azért is, hogy végre együtt lehessenek. Csap egyik testvértelepülése a Fejér vármegyei Bicske. A magyarországi település tagjai és a csapi magyar közösség már több éve ápol szoros kapcsolatot, rendszeresen meghívják egymást a különböző rendezvényekre, ezért a mostani alkalmat is nagyon várták már. A hosszú és kitartó munka eredménye is meglett a nap végére, hiszen több mint 50 liter szilvalekvárt sikerült megfőzni a nyugdíjasoknak, és persze annak ellenére, hogy fizikailag talán elfáradtak, lelkileg mindenképpen feltöltődtek.
A VI. Ung-vidéki Népdal és Néptánc tábor zárókoncertjére készülődnek a gyerekek. A hagyományoknak megfelelően az alkalomnak a Nagydobronyi Szakképzési Központ adott otthont. A programon idén 28 fiatal népzenekedvelő vett részt. A hét folyamán a foglalkozásokon a gyerekek a Rábaközi tájegység népzenéjével és néptáncával és nagydobronyi népdalokkal ismerkedhettek meg, szabadidejükben pedig kézügyességüket fejleszthették. Váradi Natália, a Genius JA irodaigazgatója elmondta, az anyanyelv megőrzésén túl a rendezvény célja – a magyar népi kultúra megismerése és elsajátítása. A tábor kézműves foglalkozásain elkészített alkotásokat a Nagydobronyi Szakképzési Központ aulájában mutatták be a gyerekek. A VI. Ung-vidéki Népdal és Néptánc tábor a magyar kormány támogatásával valósult meg.
Idén második alkalommal biztosít helyet a Rákóczi Tábor Sátoraljaújhelyen a XXVII. Kárpátaljai Népzenei, Néptánc- és Kézművestábornak, mely közel félezer kárpátaljai gyermekkel nyitotta meg kapuit. Az ifjú néptáncos és népzenész palántákat most is a Magyar Állami Népi Együttes művészei, valamint Szalonna és Bandája oktatja. A tábor nyitórendezvénye a XVI. Kárpátaljai népzenészek és néptáncosok találkozója volt.
Pál Katalin, a Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja, valamint a tábor vezetője köszöntőjében elmondta: az elmúlt éven sajnos nem tudtak személyesen jelen lenni a táborban, de köszönik kollégáiknak, akik becsülettel helyt álltak, és így immáron 27. alkalommal rendezték meg a tábort. Mint mondta, az, hogy ma közel félezer kárpátaljai gyermek lehet jelen itt, Sátoraljaújhelyen, azt bizonyítja, hogy a nehézségek ellenére is tovább kell folytatni a megkezdett utat, hiszen van kinek és kikért dolgozni.
Bacskai József ungvári magyar főkonzul elmondta: a kárpátaljai magyar emberek képesek minden akadályt legyőzni, és a nehézségek ellenére is itt vannak ebben a táborban. Mint fogalmazott, ezek a gyermekek lesznek majd azok, akik a jövő nemzedékét tanítják majd népi kultúránkra néhány évtized múlva.
Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke mindenki számára elsősorban azt kívánta, hogy az ide érkező gyermekek felszabadultan tudjanak gyermekek lenni. Mint mondta: „Önök Rákóczi földjéről Rákóczi földjére érkeztek, hiszen ezen területek anno mind a Nagyságos Fejedelem birtokához tartoztak, és lakói mind hűséggel álltak ki a fejedelem és a haza mellett. Kívánom ezt a kitartást önöknek is magyar kultúránk megtartásában!”
A köszöntéseket követően kezdetét vette a XVI. Kárpátaljai Népzenészek és Néptáncosok Találkozója, melynek gálaműsorával egyben az egykori viski fafaragóművészre, Balázs Istvánra is emlékeztek születésnapja alkalmából, aki hosszú éveken át kézművességet oktatott a táborban.
A műsor alkalmával a Kárpát-medence magyar tájegységeinek színes világát láthatták a 15 kárpátaljai műhely táncegyüttesének és zenészeinek előadásában. A gálaesten a Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja mentorprogramjában részt vevő együttesek és zenészek mutatkoztak be, akik produkcióit Módos Máté, a Hagyományok Háza munkatársa, a Magyar Állami Népi Együttes művésze, Farkas Fanni és Kiss Balázs, a Magyar Állami Népi Együttes művészei, valamint Sikentáncz Szilveszter, az Örökség Gyermeknépművészeti Egyesület elnöke értékelte.
A találkozó a Kárpátaljai Kultúrkaraván keretében, a Bethlen Gábor Alap támogatásával valósult meg. A gálát követően kezdetét vette a tábor, mely táncházzal nyitotta meg kapuit. A XXVII. Kárpátaljai Népzenei, Néptánc- és Kézművestábort június 18. és 24. között rendezik meg, a résztvevők hangszeres, táncos és kézműves-foglalkozásokon vehetnek részt, majd esténként táncházra kerül sor. Csütörtök este a Szalonna és Bandája zenekar, a kárpátaljai népzenészek és a Kárpátalja Néptáncegyüttes táncosai adnak népzenei koncertet, péntek este pedig táborzáró műsorra kerül majd sor.
A program a Hagyományok Háza Hálózat ‒ Kárpátalja szakmai partnerségével, valamint a Kárpátalja Kulturális Örökségének és Népi Hagyományainak Megőrzéséért Társadalmi Szervezet által valósul meg a magyar kormány támogatásával.
A Beregszászi Rezeda Folkműhely a nehézségek ellenére sikeres tanévet zárt, illetve egyben első alkalommal bocsátott ki végzős csapatot. A műhelyben idén is tanévzáró gálakoncerttel mutatták be a diákok az elmúlt évben elsajátított, táncos, zenei és énekes anyagokat.
A Beregszászi Rezeda Folkműhely megalakulása óta azt a célt tűzte ki, hogy ne csak megismertesse a Beregszász és környéki fiatalokkal a magyar népi kultúrát, hanem értő és használó közösséget formáljon, ahol a diákok számára a népi kultúra saját nyelvként, kifejezőeszközként szolgál. „Azt szeretnénk elérni, hogy a gyerekek tovább is tudják adni ezt a »nyelvet«” ‒ mondta köszöntőjében Várady Enikő, a Rezeda Folkműhely igazgatója. Visszaemlékezve a kezdetekre elmondta: „2016-ban tizenhat szemű csillogó kisgyermekkel találkoztunk először, amikor megalakult a Rezeda Néptáncegyüttes, akkor még nem sejtettük, hogy később egy teljes műhely jön létre, kielégítve ezáltal a helyi népzenekedvelők igényeket. Belevágtunk valamibe, amiről elmondhatom, hogy jól tettük, hiszen olyan fantasztikus csoport született, akikről biztosan tudom, hogy a célt sikerült elérnünk. Nemcsak ismerik, de már beszélik is ezt a különleges, őseink által ránk hagyományozott nyelvet.” Mint mondta: a háború sajnos átírta az elképzeléseiket, mindezt a felnőttcsoport sínylette meg a legjobban, hiszen a csapat jelentős része külföldre került, mindössze néhányan maradtak itthon. „De így sem adtuk fel, és ma ők négyen jelképezik az elmúlt nyolc év kemény munkájának lezárását” – hangzott el.
Dr. Erdei Péter beregszászi magyar vezető konzul elmondta: öröm látni, hogy Kárpátalján sok fiatal foglalkozik népi hagyományaink megőrzésével és elsajátításával. Ékes bizonyítéka mindez annak, hogy a Rezeda Folkműhelyben a kedvezőtlen körülmények ellenére is ötven gyermek táncol, énekel és zenél. Mint mondta: a magyar kormány lehetőségeihez mérten igyekszik segíteni a továbbiakban is a kárpátaljai magyar kultúrát és a helyi közösségeket.
Szilágyiné Tóth Gabriella, a folkműhely alapítótagja elmondta: „Örömmel tölt el, hogy a műhely remek úton halad, és ennyi csillogó szemű gyermek, ifjú sajátíthatja el magas szinten a népi kultúrát. Az élet engem egy másik színtérre vitt, az óvodába, de ettől függetlenül a folkműhelyre mindig szeretettel gondolok, és amiben tudok, segítek majd. Öröm látni, hogy Enikő, Péter és a többiek a nehézségek ellenére sem hagyták abba az elkezdett munkát” ‒ fogalmazott Gabriella, a műhely egykori oktatója.
Babják Edit, a Beregszászi Kistérség Oktatási és Kulturális Osztályának vezetője köszöntőjében megjegyezte: a Rezeda Folkműhely évek óta demonstrálja a népi hagyományok és a néptánc közösségformáló erejét. Kiemelte, hogy a Beregszászi Rezeda Folkműhelyben évek óta minőségi oktatás zajlik, amelyért köszönet illeti a műhelyben oktató pedagógusokat. Köszönetet mondott, hogy a Rezeda Folkműhelyben nemcsak ápolják és elhívatott munkával őrzik kulturális örökségünket, de a műhely Beregszász városát is népszerűsíti határon innen és túl.
Huszár Péter, a Beregszászi Városi Tanács KMKSZ-frakciójának helyettes vezetője köszönetet mondott a folkműhelyben oktató pedagógusoknak, hogy az elmúlt nyolc évben elhivatottan végzik munkájukat. Mint mondta: „A Rezeda Folkműhely nemcsak színvonalas oktatásáról ismert, hanem mindarról a különleges közösségi létről is, amely jellemzi a műhelyt. Nem szabad hagyni, hogy hagyományaink feledésbe merüljenek, hiszen mindezek rólunk szólnak.”
A köszöntőket követően a gálakoncert következett, melynek helyszínt a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház biztosított. A műsor alatt mezőföldi, viski, nagydobronyi, szilágysági, bonchidai táncokat láthattunk a folkműhely különböző korcsoportú fiataljai által, a népzenészek és énekespalánták pedig dél-dunántúli, mezőségi, bogyiszlói, szatmári és még sok érdekes más tájegység zenéjével varázsolták el a közönséget.
A produkciókat követően a folkműhely igazgatója átadta a ballagó diákok számára a jelképes okleveleket, sajnos a teljes csapat nem tudott jelen lenni, így 4 fő vehette át a tanulmányaik befejezését szimbolizáló oklevelet. A diákok is meglepetéssel készültek Várady Enikő és Orosz Péter néptánctanárok számára. Elbúcsúzva tőlük visszaemlékeztek az elmúlt nyolc év legszebb pillanataira, melyet kisebb történetbe öntve meséltek el.
A folkműhely közel ötven diákja a nehézségek ellenére is színvonalas gálaműsorral örvendeztette meg a szülőket, hozzátartozókat.
A program a Csoóri Sándor Alap és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., valamint a magyar kormány támogatásával valósult meg.
A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet színes kulturális programmal várta az érdeklődőket a nemzeti összetartozás napjához kapcsolódva a beregardói Perényi Kultúrkúriában június 8-a délután.
A PCS vezetése úgy döntött, a gyerekeket és felnőtteket egyaránt megszólító rendezvényt szervez az emléknap alkalmából, így a kúriába látogatók megtekinthették A Szakkör program kiállítását, majd mesevetítésen és kézműves-foglalkozásokon vehettek részt.
Az alkalom megnyitóján a jelenlévőket elsőként Pallagi Marianna, a PCS igazgatója köszöntötte, aki ismertette a délutáni programokat, majd bemutatta a Nemzeti Művelődési Intézettel együttműködve megvalósult A Szakkör programot, valamint a 2022–2023-as időszakban elkészített anyagokból összeállított tárlatot.
A Szakkör folyamán közösségteremtő céllal kívánják élővé tenni hagyományainkat. A Pro Cultura Subcarpathica koordinálásával 13 szakkör valósult meg a Beregszászi és az Ungvári járásban mintegy 70–80 fő bevonásával. A szakkörök foglalkozásai a gyöngyfűzés, hímzés, gyertyaöntés, csipkeverés, tojásfestés, vesszőfonás, makramé és mézeskalács-készítés tematikában zajlottak.
Molnár György, a Nemzeti Művelődési Intézet partnerségi központvezetője felszólalásában elmondta: nagy öröm számára, hogy személyesen is részt vehet a kiállítás ünnepélyes megnyitóján a Vérke-parti városban. Ismertetve a Kárpát-medencében futó A Szakkör programot kiemelte: ha a program Magyarországon jelentős szerepet tölt be a közösségépítésben és a népi hagyományok átörökítésében, akkor itt, Kárpátalján többlet jelentősége van a szakköröknek, hiszen a háború nyomása alatt és annak légkörében a résztvevők az alkotómunka során néhány órára kikapcsolódhatnak és elfeledkezhetnek a szomorú dolgokról.
„Kárpátalján különös jelentősége van ennek a programnak, hiszen együtt alkotni és közösségben lenni jó” – emelte ki Molnár György, hangsúlyozva: örömmel tapasztalja, hogy évről évre egyre nagyobb az érdeklődés a program iránt, hiszen míg két évvel ezelőtt csak néhány kézműves szakkör indult el, addig az elmúlt évben már 29, s jelenleg pedig ez a szám már az 50 fölé közeledik – „Ez egy örömteli folyamat, s bízom benne, hogy mindenki, aki részt vesz a programban, örömét leli benne” – tette hozzá.
A kiállításmegnyitót követően Györkené Csákány Marianna előadásában olyan szívhez szóló megzenésített versek és dalok csendültek fel, mint Bodnár Éva Szülőföld, Pósa Lajos Nincsen olyan szép hazája senkinek, mint a magyarnak és Agyagfalvi Hegyi István A magyar dal című verse, valamint az Ezer évről szól az ének című dal.
Az eseményen Albertné Simon Edina ungvári magyar konzul elmondta: Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma örömmel csatlakozott a Petőfi-bicentenárium eseményeihez, s a világ különböző országaiban működő magyar külképviseletek számos programot bonyolítanak le Petőfi Sándor életére és munkásságára emlékezve. A Petőfi-emlékévhez kapcsolódva Magyarország Kijevi Nagykövetsége jóvoltából elkészült a Jankovics Marcell rendezésében Petőfi Sándor János vitéz című animációs film ukrán nyelvű felirata. Magyarország Ungvári Főkonzulátusa és Beregszászi Konzulátusa közreműködésével a rajzfilmet a kárpátaljai közönségnek is bemutatják, a turné egyik állomása a Perényi Kultúrkúria volt.
„Ez az elbeszélő költemény olyan, mintha népmese lenne, csak éppen versben előadva. Jankovics Marcell rajzfilmfeldolgozása képi formában hozza közel Kukorica Jancsi kalandjait. Azért is kiemelkedő ez az alkotás, mert a magyar egész estés animációs filmek gyártása a János vitézzel indult el 1971-ben. A filmet 1973. május 1-jén mutatták be a magyar mozik. A film látványában a szecesszió, a pop art, valamint a magyar népi díszítőművészet sajátos ötvözete. Az idén ötven éves alkotás teljes körű restaurálása, modernizálása pedig a Magyar Nemzeti Filmalap igazgatóságaiként működő Filmarchívum és Filmlabor együttműködésében valósult meg, az ukrán feliratozást pedig kijevi nagykövetségünk készítette el” – mondta a diplomata.
A filmvetítés közben az érdeklődőket kézműves-foglalkozásokkal is várták, melyek során megtekinthették és elsajátíthatták a vesszőfonás fortélyait, a legfiatalabbak viszont papírvirágokat is készíthettek. A program ideje alatt a szervezők kemencében sült almás és lekváros kaláccsal kínálták a résztvevőket.
A Guti Pünkösdi Napok néven ismertté vált, harmincéves múltra visszatekintő, de mára már pünkösdvasárnapi rendezvénnyé rövidült közösségerősítő, hagyományőrző program idén is alkalmat adott a találkozásokra, hagyományaink ápolására, sportolásra, kikapcsolódásra és szórakozásra. A rendezvény főszervezője ezúttal is Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség.
A pünkösdi nap a hagyományokhoz híven ünnepi istentisztelettel kezdődött a helyi református templomban, majd délután a Guti Gimnázium udvarán folytatódtak az események.
Bacskai József ungvári magyar főkonzul köszöntőbeszédében kiemelte: „Amikor felidézzük a pünkösdi ünnepkör legfontosabb jelképét, a fehér galambot – amely egyébként az egész világon a béke jelképe is. Egy pillanatra álljunk meg, és gondoljunk azokra, akik most nem lehetnek közöttünk. Talán sohasem volt még ennyire időszerű a pünkösd reményt adó üzenete, hogy közénk is eljött, közöttünk van a szentlélek, az atya és fiú kölcsönösen kiáradó szeretete, akkor, amikor nap nap után a háború borzalmaival, az emberi életek, köztük a kárpátaljai magyar honfitársaink elvesztésével kell szembesülnünk. Reméljük, a szentlélek elhozza számunkra és minden embertársunknak a szellemi megvilágosodást, az életet megóvó békét…”
Simcsera János, a Nagybégányi kistérség alpolgármestere köszönetet mondott mindazoknak, akik munkájukkal hozzájárultak a rendezvény megvalósításához. „Az ilyen közösségi események nemcsak szórakozást és kikapcsolódást nyújtanak, hanem erősítik a köteléket közöttünk…” – emelte ki, hangsúlyozva, hogy a szentlélek ereje segít nekünk az együttműködésben rejlő erő felismerésében, és abban, hogy összefogva építsük közösségünket.
Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének, valamint a rendezvény szervezőbizottságának elnöke elmondta: „Ukrajna nehéz időket él át, a háború kíméletlensége rányomja bélyegét életünk mindennapjaira. A fenyegető veszély sokakat vitt idegen földekre, és fortélyos félelem lakozik sokak szívében. Mi úgy gondoljuk, hogy mindezek ellenére szükség van az ilyen rendezvényekre, találkozókra, hogy elfeledjük a megpróbáltatásokat, az emberek biztatást, bátorítást kapjanak, ismerjék fel a szülőföld megtartó erejét, a közösséget megtartó hit és az összetartozás fontosságát” – hangsúlyozta Sin József.
A köszöntőbeszédek után érkeztek meg feldíszített szekéren a Guti Gimnázium népviseletbe öltözött tanulói, akik felidézték pünkösdhöz kapcsolódó néphagyományainkat, népi játékokkal, táncokkal, népdalokkal színesített műsorukkal. A pünkösdi királynő idén Deák Orsolya, a pünkösdi király pedig Demeter Ákos lett Guton, mindketten a helyi gimnázium tanulói.
A guti fiatalok mellett felléptek a rendezvényen a Kisbégányi, Beregdédai és Nagybégányi Gimnázium hagyományőrző csoportjai is. A helyi óvoda nagytermében a település és a Guti Pünkösdi Napok történetét bemutató fotókiállítást tekinthettek meg az érdeklődők. A műfüves focipályán zajlott a Darcsi Viktorról elnevezett kispályás focitorna, amelyre négy ifi és három öregfiúk korosztályba tartozó csapat nevezett. Az ifik között Kisgut csapata lett a győztes, a döntőt a környékbeliekből verbuvált válogatott ellen játszották. Ebben a korcsoportban a legjobb játékosnak járó díjat Szup Erik vehette át. Az öregfiúk között a döntőben Kígyós és Nagybereg közös csapatának nagy csatában, 1-0 arányban sikerült legyőznie a beregszászi járási válogatottat. Gólkirály Deák Dezső lett az ezüstérmes csapatból, a legjobb játékosnak pedig Derceni Kóku Bélát választották a győztes csapatból.
Kötélhúzásban ugyancsak Kígyós és Nagybereg közös csapata nyerte el az első helyezettnek járó díjat. A hatalmas követ a fiatalok közül Főző Attila, szenior korcsoportban Tóth György dobta a legtávolabbra. Rönkdobásban Pocsai Béla bizonyult a legjobbnak.
A szervezők minden vendéget asztalhoz ültettek, nem feledkeztek meg a faluban már több mint egy éve velük élő kelet-ukrajnai menekültekről sem, akik közül csak a község óvodájában tizenöten élnek, több család pedig magánházakban.
Nagy sikert aratott és humoros fordulatokban is bővelkedett az idei tombola, amely közel egy órán át tartott. A két fődíj egy élő gúnár és egy ugyancsak eleven bárány volt, sok más hasznos nyeremény mellett. A bárányt a szerencsés ifj. Peres László vihette haza. Igazán jó hangulatú esemény volt az idei pünkösdi rendezvény Guton, amely egy napra feledtetni próbálta a második éve tartó háború összes borzalmát a helybéliekkel, vendégeikkel és a szlavjanszki és harkivi menekült családokkal.
Virágtartó, bevásárló szatyor, asztali díszek és számos egyéb különlegességet is megcsodálhatnak az érdeklődők Csapon, a Szakkörösök helyi csoportjának nemrég nyílt kiállításán. Minden itt látható munka makramé csomózási technikával készült, amit a csoport tagjai egy-egy online szakköri foglalkozás alkalmával sajátítottak el. A hagyományőrző szakköröket a Nemzeti Művelődési Intézet és a Népművészeti Szervezetek Egyesülete még 2020-ban indította el. Azóta Kárpátalja több településéről is csatlakoztak a kezdeményezéshez. A Csapon megalakult társaság tavaly a csipkeverést választotta, azt követően pedig úgy döntöttek, hogy a makramézási technikát sajátítják el. A szakköri foglalkozások során a résztvevők megoszthatják egymással gondolataikat, tapasztalataikat. A baráti hangulat és a kölcsönös támogatás erősíti a tagok közötti kapcsolatokat. A tervek szerint a szakkörök idén ősszel is folytatódnak majd. A program szakmai partnere, a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület már gyűjti a jelentkezőket.
Május 24-én a Nagyberegi Tájházban Pünkösdi királyság címmel rendezték meg a pünkösdi ünnepkör zárófoglalkozását, mely egyben a Pro Cultura Subcarpathica évadzáró foglalkozása is volt. A tájház látogatói ezúttal beregszászi és halábori iskolások voltak, akikhez a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola nagyberegi kihelyezett szakkörének növendékei is csatlakoztak.
A magyar pünkösdi szokások szorosan kapcsolódnak az egyházi ünnephez, ugyanakkor a népszokásokban elsősorban a nyár köszöntése áll a fókuszban. A kapuk feldíszítése zöld ágakkal, a májusfa állítása és a pünkösdi királyválasztás mind ehhez az ünnephez fűződnek. Vidékünkön a népi emlékezetben a pünkösdi királyválasztásról nem maradtak meg adatok, ezért ennek megismertetése a fiatalokkal még fontosabb feladata a szakembereknek.
A rendezvény hivatalos megnyitóján elsőként Gál Adél, a Nagyberegi Tájház programfelelőse köszöntötte a jelenlévőket, aki emlékeztetett arra a meghatározó momentumra, amikor a Nagyberegi Tájház tíz évvel ezelőtt éppen pünkösdkor tartotta meg első foglalkozásait. Az azóta folyamatossá vált alkalmak nagy népszerűségnek örvendenek az ide ellátogató gyerekek körében, akik itt játékos formában juthatnak új ismeretekhez. „Továbbra is az a célunk, hogy a népi hagyományok megélése élményszerű módon történjen” – szögezte le Gál Adél.
Köszöntőjében Erdei Péter beregszászi magyar konzul felhívta a figyelmet: a hagyomány megtartó erő, s fokozottan érvényes ez a külhoni magyarság esetében. A diplomata pünkösdi verssel is kedveskedett a közel hetven résztvevőnek.
A pünkösdi hagyományokat felidéző rendezvény nyitóakkordjaként a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola nagyberegi kihelyezett szakkörének növendékei bemutatták az ünnepkörhöz fűződő népszokásokat, s a pünkösdi királynéjárást felelevenítő körjáték közben olyan ismert népdalok csendültek fel, mint a Két szál pünkösdrózsa, A pünkösdi rózsa, valamint a Boglya tetején áll egy gólya kezdetű, mely rendkívül népszerűvé vált a résztvevők körében, akik be is kapcsolódtak a közös éneklésbe és táncba.
Ezután a gyerekek háromféle kézműves-foglalkozást is kipróbálhattak: az egyik sátorban a kosárfonás mesterségébe tekintettek be, a másikban krepp-papírból készítettek pünkösdi rózsákat, míg a harmadik sátorban a nemez megmunkálását sajátították el. Mindeközben a fiúk a népi játékokat próbálták ki, majd a „nagy megmérettetésre” 12 legény nevezett be, akik öt próbán mérték össze erejüket, ügyességüket és tudásukat. A gólyalábon járás, zsákban ugrálás és célba dobás után a népdaléneklés következett. Az ötödik, a Toldi-próba bizonyult a legnehezebbnek. A legtöbb pontot szerzett két játékos között végül a kötélhúzás döntött. A győztes – aki ezzel kiérdemelte a pünkösdi király címet – ennek értelmében Kesze Levente, a Beregszászi 3. Számú Zrínyi Ilona Líceum tanulója lett. A pünkösdi király ezután királynőt is választott maga mellé, szintén a Zrínyi-líceum egyik tanulóját.
Mint ahogyan minden nagyberegi tájházi foglalkozásnak, ennek a rendezvénynek is része volt az Olasz Piroska által készített finomság megkóstolása. Ezúttal a község szokásaihoz igazodva kapros-túrós sütemény, valamint almás és lekváros porlós sült a kemencében.
A magyarországi Tájházszövetség programjához csatlakozva április 21-én a Nagyberegi Tájházban is méltatták a Tájházak Napját.
A Magyarországi Tájházak Szövetsége 2013-ban hívta életre a Tájházak Napjának ünneplését, s azóta a Szent György napjához közel eső hétvégén hagyományteremtő és -őrző céllal programokat szerveznek Kárpát-medence-szerte, melyekkel a tájházak összefogásán és a közösségek erősítésén túl a megújulásra, a természet és az emberek újjászületésére is figyelmet kívánnak fordítani. A Tájházak Napja lehetőséget nyújt arra is, hogy a téli szünetek után az intézmények tavaszi hangulatban nyissák meg kapuikat az érdeklődők előtt, s bemutassák szűkebb pátriánk vagy távolabbi vidékek életmódját, paraszti kultúráját, és kiemeljék azokat a dolgokat, melyek a modern világunkba is beilleszthetők.
A Nagyberegi Tájház vendégei ezúttal a község líceumának tanulói voltak. Az eseményen a szervezők a vidék meghatározó értékeit kiemelve a beregi mintakincset állították fókuszba, így az egész napos programokon a látogatók a szövés és a keresztszemes hímzés világába kaptak betekintést, emellett logikai játékok és a kézügyességet fejlesztő tevékenységek, citerabemutató és gyermekdalok éneklése, valamint népi játékok is bekerültek a napirendbe. A közel száz gyerek közül mindenki talált magának elfoglaltságot. Amíg egy csoport a hímzési minták és a beregi szőttes motívumai – szegfű, tulipán, gránátalma, farkasnyom stb. – alapján pecsétnyomókat készítettek, s még a torpedózás során is ezeket a mintákat rajzolták lapjaikra, addig a többiek diót törtek, célba dobtak, csigafutamban versenyeztek, gólyalábon sétáltak, karikát dobáltak, tárlatvezetésen vettek részt vagy éppen megismerkedtek a botanikus kert növényvilágával.
A Tájházak Napja nagyberegi ünnepélyes megnyitóján elsőként Gál Adél, a Nagyberegi Tájház koordinátora köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta: a nagyszabású projekthez való csatlakozásuk szimbolikus jelentőséggel is bír, hiszen ezáltal ez a tájház is érezheti, hogy része a Kárpát-medencei egyetemes magyar kultúrának.
Az intézményben heti rendszerességgel tartott foglalkozások rendkívül népszerűek, hiszen egy év során megannyi iskolás csoport, több száz gyerek látogat el ide. A meghirdetett programokra rendszerint néhány órán belül megtelnek a helyek, ezért az elmúlt időszakban a szervezők igyekeztek azokat a csoportokat fogadni, amelyek eddig nem vettek részt a foglalkozásokon. Azonban a helyi fiatalokat sem szerették volna kihagyni a programokból, így a 2023-as Tájházak Napját a nagyberegiek számára hirdették meg.
Pallagi Marianna, a Pro Cultura Subcarpathica igazgatója köszöntőjében kiemelte, hogy amikor 2013-ban megnyitotta kapuit a Nagyberegi Tájház, akkor még mit sem sejtettek arról, hogy ekkora népszerűségnek örvendenek majd az itt szervezett programok, melyeknek elsősorban az volt a céljuk, hogy az intézményt élettel töltsék meg, hogy az idelátogató fiatalok betekintést nyerjenek a magyar paraszti kultúrába, és hogy őseik öröksége a mindennapi életük részévé váljon. A Pro Cultura Subcarpathica igazgatója örömét fejezte ki, hogy a programok iránti érdeklődés a kezdetek óta töretlen.
Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának misszióvezetője a magyar népi kultúráról, annak identitásmegőrző szerepéről szólt beszédében. Az egyén sokat gazdagodik azáltal, ha ez az örökség életének szerves részévé válik. Mindez a XXI. században sem veszített aktualitásából – fogalmazott.
A programok végén a szervezők kemencében sült kenyérlángossal kínálták a Tájház vendégeit.