Újabb kiállítást mutattak be december 20-án a Munkácsy Mihály Magyar Házban.
Kopriva Attila, a kiállítást szervező Kárpátok Kultúrájáért és Művészetéért Egyesület elnöke köszöntőjében kiemelte, hogy az egyesület alapításakor kitűzött elsődleges cél az volt, hogy létrehozzanak egy olyan társaságot, amely összeköti a művészeket és egyesíti őket egy szervezetben. Az alapítás óta eltelt két évben azon dolgoztak, hogy értékes dolgokat közvetítsenek a kárpátaljai közönség felé.
A kiállítás tíz művész alkotásait mutatja be. A sort Olekszandr Zsilcov golyóstollrajzai kezdik, melyeket Ihor Lucenkónak a tavalyi franciaországi útja során látott dóm ihlette motívumokból álló képek követnek. Szerhij Biba cím nélkül bízza a nézőre a színes mozaikkompozíciókban rejlő mondanivalót, Borisz Kuzma a tőle megszokott absztrakt stílust idézi, míg Erfán Ferenc impresszionista motívumokat használva festett csendéletet és tájképeket. Villásek Tibor kiállított tájképeit a kárpátaljai motívumok jellemzik, Andrij Csebikin a rá jellemző reduktív vonalvezetéssel létrejött klasszikus figuratív munkáit, Jurij Selevickij a közelmúltban készült, a háború témáját feldolgozó absztrakt alkotásait mutatja be. Angyalossy Sándor absztrakt grafikai kompozícióval szerepel a kiállításon, míg Kopriva Attila négy kárpátaljai impressziót tár a szemlélő elé.
„Mindenki próbálja kihozni magából azokat az érzelmeket, amelyek nemcsak a háborúval, hanem a hétköznapok gondolataival, érzéseivel vannak egységben” – jellemezte a kiállítás alkotóit Kopriva Attila.
„Advent csodás feladata, hogy felélesszük magunkban a jóság emlékeit és kinyissuk a remény kapuit” – idézte köszöntőjében XVI. Benedek pápát Albertné Simon Edina ungvári magyar konzul, hozzátéve: az adventi időszak mondanivalója ma különösen fontos szerepet tölt be egy már közel tíz hónapja háborúval sújtott világban, mert reményt, békességet és békét adó jövőt ígér mindannyiunk számára. 2022. február 24-től nagyon nehéz időket élünk – mondta a diplomata, így folytatva: „Nehéz időket él a magyarság, de az egész emberiség is. Mégis most talán a legnehezebb sora a megtámadott Ukrajnának és az ott élőknek, az onnan elmenekült millióknak van. A megtámadott ukrán nép méltósággal harcol és nélkülöz hazájáért, nemzetéért, családjaiért és gyermekeiért. Ezt a kiállást nekünk, magyar embereknek tisztelnünk és segítenünk kell.” Beszédének végén elismerését és egyben köszönetét fejezte ki a képzőművészeknek, akik az ünnepek közeledtével próbálnak a nehéz hétköznapok sötétségébe egy kis fényt és hangulatot varázsolni, ezzel is támogatva Kárpátalja kulturális életének fenntartását.
Köszöntötte a jelenlévőket Olekszandr Sersun, Munkács város polgármesterének tanácsosa, aki köszönetet mondott a művészeknek a kivételes karácsonyi ajándékért.
A rendezvényt Olekszij Marhacsov szaxofonművész dallamai tették hangulatossá.
A kiállítást 2023. január 20-ig előzetes egyeztetés szerint (az alábbi telefonszámon: +380 50 555 28 95) tekinthetik meg az érdeklődők.
Haláboron, a Fedák Sári nevét viselő helyi kulturális központban advent harmadik vasárnapján ‒ dacolva a vasárnap délutáni már-már menetrendszerű áramszünettel ‒ a helyi gyermekek a termet zsúfolásig megtöltő szülők, nagyszülők, rokonok, barátok, ismerősök elé szívet-lelket gyönyörködtető adventi műsort varázsoltak.
Dénes Zsukovszky Elemér helyi lelkipásztor Máté evangéliuma 2. részének a 13–15. verseiből vett idézet, a Jézus születését és az Egyiptomba menekülést felelevenítő történet kapcsán vont párhuzamot a több mint kétezer évvel ezelőtti és a mai idők között.
Mint mondta, akkor is menekülni kellett Jézus családjának a veszedelem elől, és így van ezzel a mai időben is nagyon sok család, akik most a háború, a veszedelem, a nélkülözés miatt vagy csak a rég várt együttlét reményében hagyják itt a családi fészket. De a nagy család, a gyülekezetek közössége mindenkit visszavár, és ha egyszer elmúlik majd ez a veszedelem, akkor remélhetőleg mindenki visszatér a szülőföldjére.
A rövid áhítatot követően a hittanos és a klubcsoportos gyermekek előadásában adventi versek és énekek hangzottak el, de volt itt betlehemes játék, népdalcsokor, és mindezek mellett nagyon sok tánc. Az áldásokban gazdag esemény zárásaként mindenki, még a klubhelyiséget megtöltő mintegy száz néző is kapott karácsonyi ajándékot egy-egy tábla csoki formájában, és szeretetvendégségben is részesültek mindnyájan.
Az eseményen részt vevő Zsukovszky Miklós, a Beregi Egyházmegye esperese és a helyi kultúrház jóvoltából a fellépő gyermekek egy-egy mikuláscsomagban is részesültek.
A rendezvény végén Kádár Szilvia, a Fedák Sári Kulturális Központ vezetője és a KMKSZ Halábori Alapszervezetének elnöke mondott köszönetet a gyerekek színvonalas műsoráért és az őket felkészítő tanárok áldozatos munkájáért, s Isten gazdag áldását és a béke eljövetelét kívánta mindenki számára.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusa a kárpátaljai művészek számára évek óta biztosít kiállítási lehetőséget. Ezúttal a kortárs kárpátaljai képzőművészek alkotásaiból nyílt kiállítás Adventre hangolódva címmel.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusa reménnyel, várakozással telve hangolódik az adventi időszakra. Az ünnepek közeledtével elismert kárpátaljai képzőművészekkel közösen próbál a mostani nehéz hétköznapok sötétségébe egy kis fényt és hangulatot varázsolni, ezzel is támogatva Kárpátalja kulturális életének fenntartását. Az adventi időszak mondanivalója ma különösen fontos szerepet tölt be egy háború sújtotta világban. Reményt ad a jövő felé: „Advent csodás feladata, hogy felélesszük magunkban a jóság emlékeit és kinyissuk a remény kapuit”(XVI. Benedek pápa).
Az adventi tárlat ünnepélyes megnyitójára december 12., hétfőn délután került sor.
Bacskai József főkonzul a megjelentekhez szólva rögtön az elején megjegyezte, hogy ez a kiállításmegnyitó rendhagyó lesz, mert vasárnap gyújtottuk meg a harmadik gyertyát az adventi koszorún, és úgy gondolta, hogy hivatalos beszéddel advent harmadik vasárnapja után már nem szabad készülni.
– Mindannyian készülünk karácsonyra, Jézus Krisztus születésnapjára, készülünk külsőleg, készülünk belsőleg is erre a nagy napra. Már a főkonzulátuson is feldíszítettük a fenyőfát, de valójában a számunkra legfontosabb karácsonyfa, az a lelki karácsonyfánk, amelyet ma a kárpátaljai ukrán és magyar művészek alkotásaiból öltöztethetünk fel mindannyiunk legnagyobb örömére. Hiszen ezek az emberek az év folyamán nagyon komoly tanúbizonyságot tettek egy dologból: alkotásaikkal támogatták Ukrajna függetlenségét, nagyon sokat segítettek a távoli katonáknak, menekült családoknak alkotásaik felajánlásával. Ma ezzel a kiállítással nekik szeretnénk köszönetet mondani – emelte ki Bacskai József és elmondta, hogy mindannyiuk számára a karácsonyfa alatt van egy nagyon finom magyar bor, amit a megnyitó végén átvehetnek. – Ezzel is éreztetni szeretnénk, hogy szeretjük őket, és odafigyelünk rájuk – mondta a főkonzul, és mintegy évzáróként hasonló gesztussal külön köszönetét fejezte ki a teremben az év folyamán zajló rendezvényekről tudósító újságíróknak is.
Andrij Seketa, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnökhelyettese megjegyezte, hogy Ungváron ritkaság az ilyen szép havas karácsonyi az idő.
– Itt a fenyő, s a levegőben érezni az ünnepi hangulatot. Nem számoltam, hány kiállítást szerveztek a főkonzulátuson, de ez egy nagyon fontos kulturális munka – hangsúlyozta, és ezért, illetve a hadsereg megemlítéséért köszönetet mondott a külképviselet vezetőinek, munkatársainak. Elmondta, hogy év végéig még elutazik a frontfonalra, s átadja nekik az itt elhangzottakat.
Borisz Kuzma, az Ukrán Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke örömét fejezte ki, hogy folytatódik az együttműködés a művészek és a főkonzulátus között.
– A művészet fegyver, amely végzi nemes dolgát, s meggyőződésem, hogy már nagyon sokat tett azért, hogy a közeljövőben béke legyen. Ezt reméljük és hisszük! – fogalmazott és elmondta: a napokban nyílt tárlat Kijevben a magyar nagykövetségen kárpátaljai alkotók műveiből. Telefonált neki a nagykövet és elmondta, hogy 2 alkotást már megvettek. Mint mondotta, ez nagyon örvendetes, arról tanúskodik, hogy a művészet él és végzi nemes dolgát.
Őry László, a Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület alapító elnöke kiemelte: nagy megtiszteltetés, hogy itt lehet a tárlatnyitón.
– Az Ecsettel a békéért projekt keretében, a magyar állam támogatásával, amikor kitört a háború, a Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület úgy döntött, hogy a művészet erejével igyekszik ellenállni. Kárpátaljai ukrán és magyar művészek alkotásaiból volt tárlat Budapesten, illetve alkotótáborunk Péterfalván, s egy kiállításunk Munkácson a Magyar Házban. A projektet európaivá tettük, egy hónapja Németországba vittük az alkotásokat és nagy örömünkre, látjuk a lehetőséget, hogy Brüsszelbe is eljuttassuk a képeket – jegyezte meg és átadta a németországi művészek karácsonyi üdvözletét, akik ismerik a kárpátaljai művészeket, és minden támogatást szeretnének megadni Ukrajna népének, a kárpátaljai magyaroknak és ukránoknak ebben a nehéz helyzetben. – Karácsonykor Jézus születését ünnepeljük. Jézus az élet forrása. Kívánom, hogy ez a forrás legyen végre Kárpátalján, Ukrajnában! Legyen újra élet és legyen végre béke!
Az Ungvári Városi Tanács képviselő-testületének és a városvezetésnek az üdvözletét Vaszil Pinzenik polgármester-helyettes tolmácsolta.
– Az első téli havas nap gondolatban visszaröpít a gyermekkorba, az ünnepi várakozás pillanataiba, de ma köszönettel tartozunk a katonáknak, akiknek hála Ukrajna egyik legbiztonságosabb megyéjében a közelgő ünnepekre gondolhatunk – fogalmazott.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusán az elkövetkező ünnepi időszakban előzetes egyeztetést követően többek között Erfán Ferenc, Habda László, Hrabár Natália, Kulin Ágnes, Kopriva Attila, Borisz Kuzma, Matl Péter, Eduard Prihogyko, Réti János, Szerhij Biba, Soltész István, Szocska László, Vaszil Szvaljavcsik és más kiemelkedő művészek alkotásait csodálhatják meg a látogatók.
A Karácsony együtt Ukrajnával projekt keretében egy kórus látogatott Debrecenbe, majd onnan Európa nagyvárosaiba indultak tovább koncertezni. A kórus tagjai Ukrajna különböző megyéiből érkeztek. A fiatalok ukrán karácsonyi dalokat adnak elő és ezeken keresztül szeretnék megmutatni, hogy bíznak a saját jövőjükben, és mennyire állhatatosan küzdenek a háborúban.
Tradicionális ukrán hangszer jelezte Debrecen főtéren, hogy vendégek érkeztek a városba. A Kárpátaljai Gyermekkórus a Nagytemplom előtt adott koncertet.
– Mi a dalokon keresztül bemutatjuk egész Ukrajnát, megmutatjuk, hogy mennyire erősek vagyunk, és mennyire állhatatosan küzdünk. Bízunk saját magunkban és a saját jövőnkben, és szeretnénk, ha ezt Európa más országaiban is látnák, és közben népszerűsítjük a saját kultúránkat is – mondta Olha Oblaszova, a Karácsony együtt Ukrajnával projekt szervezője.
A fiatalok azt mondják: a háború miatt nehéz az élet Ukrajnában, de kitartanak, és örülnek, hogy ezen a turnén részt vehetnek.
„Valójában nehéz a helyzet, de talán nem annyira nehéz, mint ahogy valaki félelmében gondolhatná, hiszen az emberek mindenhez hozzászoknak és megpróbálják a helyzetet megfelelően kezelni. Dolgozunk, mi hiszünk a győzelmünkben, mi tudjuk, hogy az élet folytatódik, és bízunk abban, hogy hamarosan győzni fogunk” – nyilatkozta Danyilo Maximovics.
Debrecen nevében Puskás István alpolgármester köszöntötte a kórust.
„A háború kitörése óta, a háború első napjától Debrecen minden tőle telhetőt megtett a bajba jutottak megsegítésén. A mostani koncert is egy nagyon szép gesztusa a segítségnyújtásnak, a kölcsönös barátságnak és a béke üzenetének” – emelte ki az alpolgármester.
A Kárpátaljai Gyermekkórus egy békét szimbolizáló ajándékkal köszönte meg a vendéglátást Debrecennek.
A Kálvária – az ungvári nekropolisz c. könyv a napokban jött ki a nyomdából. A 192 oldalas kiadvány országos szinten is egyedinek mondható, melynek szerzői Fülöp Lajos, Borisz Zsulkanics és Ljudmila Szaharova neves helytörténészek. A könyv ünnepélyes bemutatójára pénteken került sor a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum nagytermében Vaszil Huszti költő, Ukrajna Érdemes Művelődési Dolgozója, a Kárpátaljai Népi Irodalmi Múzeum vezetője moderálásával.
A teltházas rendezvényen az érdeklődők első kézből értesülhettek a könyv tartalmáról és természetesen meg is vásárolhatták azt. A kutatók unikális adatokat tettek közzé az ungvári temetők – az ungvári várban, a Sahta lakónegyedben található, a Kapos utcai, a radvánci, gerényi, daróci, alsódomonyai és a zsidó temető, valamint a Kálvária – történetéről.
A jelenlévők az alkalomhoz illően – temetkezési helyekről lévén szó – egy közös imával kezdték az elhunytak lelki nyugalmáért, majd Borisz Zsulkanics és Fülöp Lajos elmesélte, hogyan dolgoztak a kiadványon, tanulmányozták az anyagokat, egyedi emlékeket, amelyek rendkívüli történelmi értékkel bírnak, mint például a Jézus keresztútja.
– Ez a könyv 5 fejezetből áll. Gyakorlatilag mindent, ami a temetők jelenlegi állapotával kapcsolatos, én írtam. Nemcsak átvettem mindent, amit közvetlenül a Kálváriáról írtak, hanem kibővítettem. Leírtuk az Ungvár területén található összes temető állapotát. Azt a célt tűztem ki magam elé, hogy információt adjak azokról a neves személyiségekről, akik ezekben a sírkertekben nyugszanak: párt- és közéleti személyiségek, írók, költők, képző- és előadóművészek. Természetesen nem hagyhattam ki a Dicsőség halmot, melynek neve a posztszovjet időkre utal, ezért a könyvben Emlékezés dombjaként említem – mondta Borisz Zsulkanics helytörténész, a könyv társszerzője.
– A keresztút 14 stációjából sajnos csak 10 maradt meg, négyet megsemmisítettek. Az egyik stáció az egykori ungvári gimnázium igazgatójának, egyben a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye lelkészének, Ivan Csurgovics atyának a nyughelye. Kétségtelenül rendbe kell tenni a Kálváriát – ez egy európai jelentőségű műemlék, mert Ukrajnában nincs másutt Jézus Krisztus szenvedésének útja, amelyet a XVIII. század óta Kálváriának hívnak. Ott az elmúlt évszázadok és napjaink kiemelkedő személyiségei nyugszanak – emelte ki Fülöp Lajos helytörténész, a könyv másik társszerzője.
A könyv megjelentetésének alkalmából gratulált a szerzőknek többek között Viktor Kravcsuk, a megyei kulturális, nemzetiségi és vallásügyi főosztály vezetőhelyettese, Vaszil Homonnaj, Ungvár alpolgármestere.
A kiadványról Ungvár múltjának kutatója, Literati Tetyana újságíró is megosztotta gondolatait.
Az Érdemes Akadémiai Kárpátaljai Népi Kórus szólistája, Miroszlava Kopinec Leontyij Lénárt zenei kíséretével a Plive kacsa című dalt adta elő, amely 2014 óta az Ukrajnáért életüket áldozó hősök tiszteletének szimbólumává vált, akik közül sokan az ungvári Dicsőség halmon vannak eltemetve.
A tartalmas kiadványt lapozva bátran kijelenthetjük, hogy ez nem csupán egy könyv, ez egy olyan kincs, amelyből kevés van és amelyre óriási szükség van a rohanó világunkban. Hiszen egy több mint ezer éves múltra visszatekintő városban élünk, amely számos ország része volt, sok nemzetiség képviselői élik, akik valamennyien mély nyomot hagytak Ungvár történetében. Elhangzott, hogy más neves sírkertek példájára Ungváron is lehetne emlék-turistaútvonalakat kidolgozni a temetőkben nyugvó kiemelkedő személyiséget nyughelyét érintve.
Ahogy pörgetjük a kiadvány lapjait, úgy elevenednek meg előttünk a távoli és a közelmúlt személyiségei, hogy csak néhányat említsünk: Váradi-Sternberg János történész, Glück Gábor festőművész, Márton István zeneszerző, Boksay József festőművész, Laudon István főgimnáziumi tanár, Zádor Dezső zeneszerző, Spenik Ottó fizikus, Fedinec Sándor sebészprofesszor, Balogh Klára táncművész… A temető olyan bizonyíték, amely nem hagyja meghamisítani a történelmet, hiszen az ott végső nyughelyre talált személyek életútján és tevékenységén keresztül az utókor elé tárja, kik alkották az adott közösség történelmét.
A kiadvány készítői megjegyezték: kutatásaik fő célja az, hogy felhívják a hatóságok és a közvélemény figyelmét az egyedülálló szakrális építészeti emlék – a Kálvária – megőrzésének fontosságára.
– Fontos megértetni tisztségviselőinkkel, a nyilvánossággal, a felekezetekkel, a hívekkel, Ungvár lakosaival, hogy ez egy egyedülálló műemlék, amelyet mindenekelőtt meg kell őrizni, amelyet nyilvántartásba kell venni, és természetesen nemcsak Ungvár, hanem egész Ukrajna történelmi-építészeti szakrális emlékegyüttesévé kell alakítani – hangsúlyozta Borisz Zsulkanics.
Megtudhattuk, hogy sok információ nem került be a könyvbe. Így például a börvingesi temető tanulmányozására vonatkozó anyagok sem. Mint Fülöp Lajos megjegyezte, a kutatómunka folytatódik, s reméljük, újabb kiadványokban kap majd helyet.
A Magyarság Háza hagyományos adventi rendezvénysorozatának első programján a kárpátaljai Sodró együttes adott nagyszabású ünnepi koncertet az Aranytíz Kultúrházban, Budapesten. Az advent első vasárnapján megtartott teltházas előadáson hosszan tartó többszörös vastapssal méltatták a kárpátaljai művészeket.
A november 27-én megtartott eseményen Teszár Hedvig a Magyarság Háza munkatársa köszöntötte az egybegyűlteket. Ezt követően kezdetét vette a Sodró együttes műsora. Az előadáson a zenekar egy utazásra invitálja a hallgatóságot, mely erdélyi, kis-magyarországi és a kárpátaljai népzenei és néptáncörökséget bemutatva hozza közelebb a jelenlegi élethelyzetet, momentumokat, pillanatokat. A szülőföldtől való elszakítottságot, a háborút és annak viszontagságait, a hányatatott sorsot, és a reményt a béke, a mihamarabbi hazatérés iránt. A műsorban a katonadalok, és a kisebbségi léthelyzet mellett felcsendülnek az adventet jelző énekek, egy-egy tájegység ünnepváró szokása.
Szalontai Richárd, a zenekar énekese köszöntőjében néhol elcsukló hangon elmondta: „Advent a várakozást jelenti, a szeretet ünnepét várjuk, Jézus megszületését. Számunkra február 24-e óta jelen van a várakozás a béke a iránt, a hazatérés iránt. A most összeállított műsorban a bennünk rejlő életérzést próbáljuk énekben, zenében, táncban átadni” – mondta el az énekes.
A koncert utolsó momentuma előtt Várady Enikő, az együttes művészeti vezetője megköszönte az anyaország és az ott élők támogatását, hogy a nehéz helyzet ellenére együtt dobban a nemzet szíve a kárpátaljai magyarsággal, és folyamatos a segítségnyújtás. „Köszönjük, hogy a legnehezbb időben is van kire számítanunk, az otthon maradt kárpátaljai honfitársaim nevében szeretném kifejezni köszönetemet, hogy segítenek és folyamatosan gondolnak ránk.” Amint azt a művészeti vezető mondta: bár nehéz, erőt próbáló időket élünk, megtanultunk egy nagyon fontos dolgot az utóbbi időben, még pedig azt, hogy mindenért csak hálásak lehetünk, amit eddig megéltünk és amit nap mint nap megélünk. Hálásak lehetünk a találkozásokért, a pillanatokért, hiszen semmi sem magától érthetődő az életben. Majd Ürögdi Ferenc Minden advent című versével kívánt áldott várakozást a megjelentek számára, ezt követően felcsendült egy katonanóta a Kis Kató és viski népzenei blokkal zárult a műsor. A közönség az egyórás nagykoncertet tapsviharral és többszörös vastapssal jutalmazta.
November 27-én Kárpátaljára érkezett Novák Katalin, Magyarország köztársasági elnöke, aki kárpátaljai látogatása előtt Kijevben ‒ Volodimir Zelenszkij ukrán elnök meghívására ‒ részt vett a Gabonát Ukrajnából (Grain from Ukraine) humanitárius programmal kapcsolatos nemzetközi találkozón. Beregszászban több programon is részt vett: felszólalt a beregszászi református templomban az adventi ünnepi istentiszteleten, meglátogatta a Rákóczi-főiskolát, ahol a KMKSZ és a főiskola vezetői mellett a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének képviselőivel is találkozott, Csepében átadta a most induló Tulipán Tanoda épületét, megbeszélést folytatott Kárpátalja katonai kormányzójával és kíséretével, sűrű programja végén pedig meggyújtotta Beregszász város adventi koszorúján az első adventi gyertyát.
Novák Katalin köztársasági elnök kárpátaljai programja a beregszászi református templomban indult, ahol részt vett az ünnepi istentiszteleten, kíséretében mások mellett kabinetfőnökével Schanda Tamással, Altusz Kristóffal, a Sándor-palota diplomáciai igazgatójával, és Íjgyártó István kijevi magyar nagykövettel. A templomban Isten igéjét Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke hirdette.
A köztársasági elnök a gyülekezetet köszöntve elmondta, hogy utoljára nyolc hónappal ezelőtt, márciusban járt a beregszászi templomban, ahol akkor hetven református lelkésszel közösen imádkoztak a mielőbbi békéért. Hangsúlyozta, hogy rajta kívül „lélekben itt van tizenötmillió magyar ember Magyarországról és a Kárpát-medence minden részéből, a diaszpórából. Itt vannak velem azok, akik lélekben önökkel vannak nap mint nap, nemcsak a háború kitörése óta, hanem a kezdetektől, és itt lesznek a jövőben is […] Együtt vagyunk és együtt leszünk, legyen bármilyen nehéz is az élet Kárpátalján, legyen bármilyen nehéz, kihívásokkal teli magyarnak lenni” – fogalmazott.
Novák Katalin emlékeztetett: „Kilenc hónapja tart ez a háború. Kilenc hónap éppen annyi idő, ami alatt két sejtből lesz egy új élet, akit világra hoz az édesanyja. Ennyi idő alatt mennyi mindent le lehet rombolni, mennyi mindent tönkre lehet tenni, mennyi mindent el lehet tőlünk venni. A háború el tudja pusztítani az otthonainkat, az épületeket, lerombolhatja az utakat, elveheti a vízellátást, életeket onthat ki. De még a háború sem képes elpusztítani a szeretetet. Azt a szeretetet, ami most engem is ide hozott…” – jelentette ki az elnök asszony, hangsúlyozva, hogy a béke hírnökeként jött Ukrajnába és Kárpátaljára.
„Azért is mentem el tegnap Kijevbe, hogy ma itt lehessek önökkel […] Számomra ez egy óriási ajándék és kiváltság, hogy én most itt önökkel, a kárpátaljai magyarokkal közösségben gyújthatom meg a várakozás első lángját.” Végül a köztársasági elnök kérésére vele imádkozott a gyülekezet.
Az ünnepi istentisztelet után Novák Katalin ellátogatott a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára, ahol megkoszorúzta hivatali elődje, a néhai Mádl Ferenc köztársasági elnök emléktábláját, aki sokat tett a főiskola létrejötte érdekében. A magyar köztársasági elnök megbeszélést folytatott a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a főiskola vezetőivel, majd találkozott a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének (KMNE) küldöttségével is, tőlük tájékozódva a kárpátaljaiak helyzetéről.
A délután folyamán Novák Katalin küldöttségével a Tiszapéterfalvai kistérségben lévő Csepébe utazott, ahol Orosz Ildikóval, a Rákóczi-főiskola elnökével és Csernicskó István rektorral átadták a csepei Tulipán Tanoda épületét. A Tulipán Tanoda a beregszászi főiskola 2018-ban alapított, magyar népművészeti iskolahálózata, ahol a gyerekek a magyar népi kultúrával ismerkedhetnek. Szakavatott oktatóktól tanulhatnak néptáncot, népdalokat és népzenét, valamint népi mesterségeket. Csepében a köztársasági elnök kiemelte: „Azért kell ez a hely, hogy megtanulják a legkisebbek is közös kultúránknak a kincseit, hogy aztán ők is tovább tudják majd adni a gyerekeiknek és az unokáiknak. Miért? Azért, mert van. Kell, hogy legyen békés magyar jövő itt, Kárpátalján.” A köztársasági elnök rámutatott, hogy az Ukrajnában dúló háború ellenére, amikor az intézmények általában bezárnak, Kárpátalján ennek az ellenkezője történik. Az itt élő magyarok tudják, mit jelent túlélni, mit jelent küzdeni, de „nemcsak túlélni kell – élni kell” – hangsúlyozta. „Ez az intézmény a bizonyítéka annak, hogy van, hogy lesz magyar jövő itt, Kárpátalján is” – fogalmazott az államfő, hozzáfűzve, hogy ehhez most és a jövőben is számíthatunk Magyarország támogatására. Megemlítette, hogy a kárpátaljai magyarok „számíthatnak azokra az emberekre, akik összefognak és már több mint egymilliárd forintot ajánlottak fel a Híd Kárpátaljáért segélyprogram keretében. Ezek olyan emberek Magyarországon és a határainkon túl, akik a saját megtakarításaikból támogatják a kárpátaljai magyarságot. Ugyanakkor számíthatnak a magyar állam különböző támogatásaira is, amelyek voltak a múltban, vannak a jelenben és lesznek a jövőben is. Számíthatnak ránk mindenkor. Ezért jöttem ma el én ide, ezzel képviselve nemcsak saját magamat személyesen, hanem azt a tizenötmillió magyart, aki most is itt van önökkel és gondol önökre.”
Az anyaországi támogatásnak köszönhetően gyönyörűen felújított épületben induló Tulipán Tanoda épületét felszentelték történelmi egyházaink papjai, majd az intézmény tanárai és növendékei kis műsorral kedveskedtek a magas rangú vendégnek. Novák Katalin meggyújtotta a görögkatolikus hagyomány szerint elrendezett adventi koszorú harmadik gyertyáját, majd ajándékcsomaggal lepte meg a gyerekeket.
A magyar köztársasági elnök Csepében tett látogatását követően Magyarország Beregszászi Konzulátusának épületében találkozott Kárpátalja katonai kormányzójával, Volodimir Mikitával, valamint Julia Hrisinával, Ukrajna Legfelső Tanácsa, Oktatási, Tudományos és Innovációs Bizottságának alelnökével, a felsőoktatási albizottság elnökével, tőlük megyénk biztonsági helyzetéről és oktatással kapcsolatos kérdésekről kapott tájékoztatást a magas rangú magyarországi vendég.
Indeed, @elonmusk, we do. We are looking forward to the Budapest #Demographic Summit, the largest international gathering of pro-family forces, which will be held between September 14 and 15, with the participation of many heads of state, prime ministers and influencers, where…
November 26-án Kárpátalján első alkalommal mutatták be nagyközönség előtt Matl Péter Munkácsy-díjas szobrász, festőművész és grafikus „Po pjáty” – Ötösével című kiállítását. A megnyitónak, illetve magának a kiállításnak a Munkácsy Mihály Magyar Ház tetőtéri galériája adott otthont.
Erzsébet-naphoz közeledve minden évben összeszorul a szívünk, hiszen közösségünk életére rányomta bélyegét 1944 ősze, amikor a kárpátaljai magyar és német nemzetiségű hadköteleseket elhurcolták „háromnapi munkára”, úgynevezett málenkij robotra, a Gulágra. A szülőföldjükre hazatérő Gulág-túlélők és hozzátartozóik sok esetben több évtizedes némaság után elmondott visszaemlékezéseiből, a munka- és fogolytáborokban átélt borzalmak összefoglalóiból nyert ihletet Matl Péter is. A bemutatott kiállítás alkotásai a foglyok sorsának szertelen kilátástalanságát, az ötösével számolt sorokon eluralkodó reménytelenséget, ugyanakkor az élethez való elkötelezett ragaszkodás erejét tárják a szemlélő elé.
A kiállításmegnyitó a magyar kormánytámogatásból felújított épület rendezvénytermében vette kezdetét, ahol levetítették a Bereczky Tamás által készített kisfilmet, melynek képkockáiban párhuzamot fedezünk fel az 1944 novemberében történt tragédia és Matl Péter alkotásai között.
Az esemény vendégeit Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója köszöntötte, aki elmondta, alig egy hete emlékeztünk meg nagyapáinkról, dédapáinkról, akiket a szovjet lágerekbe hurcoltak el, s közülük nagyon sokan nem tértek haza szeretteikhez. „Ez nagyon nehéz, hiszen ez egy trauma, ami akkor érte családjainkat, s ez is egy trauma, amiben már kilenc hónapja vagyunk. Azonban emlékezni kell ezekre a dolgokra is, ami egy szörnyű rezsim ideje alatt történt, s reméljük, hogy soha többé nem fog megismétlődni” – emelte ki.
„Az elmúlt eseményeknél az emlékezés, a nemfeledés, a megőrzés az, ami kötelességünk. A jelen nehéz valóságánál pedig a cselekvő szolidaritás kinyilvánítása és a segítségnyújtás” – jelentette ki köszöntőjében Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, felidézve, hogy mi, magyarok az elmúlt évszázadban számtalan kihívással néztünk szembe, azonban az elmúlt 10-12 év nemzetpolitikai irányváltása bebizonyította, hogy együtt gondolkodva és együtt cselekedve sikeresek tudunk lenni. A nehézségekben Magyarország felelősségvállalása minden egyes magyar emberért fokozott mértékben kell, hogy megjelenjen – tette hozzá.
„Magyarország elvitathatatlanul érdekelt abban, hogy a szomszédos Ukrajna egy szuverén, kiegyensúlyozott, demokratikus jogállam legyen, ahol a nemzeti kisebbségek, köztük a kárpátaljai magyar kisebbség is biztonságban és nyugalomban élhet szülőföldjén. Ebből az alapállásból következik: Magyarország számára kiemelten fontos, hogy Ukrajnában mielőbb béke legyen!” – szögezte le Szilágyi Péter, hozzátéve: „Bízunk abban, hogy Ukrajna immár az Európai Unió társult országaként az előkészületben lévő új, nemzeti kisebbségekről szóló törvényben helyreállítja a kárpátaljai magyar nemzeti kisebbség korábban meglévő oktatási és nyelvi jogait, valamint a törvény előkészítése során figyelmet fordít a történelmi emlékművek kölcsönös tiszteletére és megőrzésére.”
A helyettes államtitkár biztosított arról, hogy a kárpátaljai magyar közösség támogatása a továbbiakban is folyamatos lesz. Beszédében kiemelte, hogy Magyarország történetének eddigi legnagyobb humanitárius segélyakcióját hajtja végre a Kárpátalján maradt magyarság és az ukrajnai menekültek megsegítése céljából.
„Az ember minden időben békére, biztonságra vágyik. Bíznunk kell abban, hogy Európában, sőt a világon is egyre többen hallják meg azt a gondolatot és hangot, melyet a magyar kormány képvisel a háborús konfliktus kezdete óta. A háború nem a béke felé vezető út. Fegyverekkel nem lehet békét teremteni. Európában nem lehet más célunk, csak a béke, melyre mindannyiunknak törekedni kell, hogy a »nehéz idők« ismét a múltat jelenthessék!” – hangsúlyozta Szilágyi Péter.
A köszöntők után Dupka György történész, lágerkutató felidézte a 78 évvel ezelőtt történt eseményeket, melyek generációk életét megváltoztatva ejtettek mély sebet egész közösségek életében. A levéltári kutatások eredményei alapján Kárpátaljáról több mint 30 ezer magát magyarnak valló személyt vittek el előbb a szolyvai gyűjtőtábor felé – amely körülményiben önmagában is megfelelt egy haláltábornak –, onnan Sztarij Szamborba, ahonnan marhaszállító vagonokban szállították őket a céltáborokba. Tették mindezt a málenkij robot ürügyén. A Szolyvai Emlékparkban eddig 12 ezer áldozat neve van márványba vésve.
Ezt követően a Gulág fogolytáborainak poklát megjárt vagy ott elhunyt emberek vallomásai alapján Visszaemlékezések címmel egy olyan szívfacsaró összeállítást hallhattak a jelenlévők a Kárpátaljai Magyar Megyei Drámai Színház színművészeinek előadásában, mely közben bizony könny gyűlt a közönség soraiban ülők szemébe.
A kiállítást ezután mutatta be az alkotó művész. „Az ember, az emberi lélek épp a borotvaélen táncol, amikor a halál mellett áll. Ez egy állapot. A Gulág egy ilyen állapot volt, hiszen akik ott voltak, ők bármikor meghalhattak. Ezt az élt próbáltam megjeleníteni ezekkel a pasztellszínekkel” – mondta Matl Péter a kiállítás anyagát képező összesen 54 alkotásról.
Ha rápillantunk a grafikákra, feltűnik, hogy az emberi alakok szinte áttetszőek, vannak is meg nem is. Az élen táncolnak, s csak egy nagyon pici mozzanat választja el őket a haláltól – magyarázta a művész, aki elmesélte, hogy a bemutató egyik ukrajnai helyszínén odalépett hozzá egy jól öltözött nő, aki azt állította, hogy neki közvetlen köze van a kiállításhoz. Péter értetlenül nézett a nőre, aki egyértelműen fiatalabb volt, mint amikor a borzalmak történtek. Ezért megkérdezte tőle, hogy érti azt, hogy köze van a grafikákhoz? A válasz megdöbbentette a művészt: a mellette álló nőt édesanyja a lágerben hozta világra. A grafikákon is feltűnik a várandós nő alakja, akinek méhében ott van az élet. „A kiállítás üzenete az is, hogy Sztálinnak nem sikerült az a kísérlete, hogy kiirtsa a magyarokat, mert a túlélés mindig ott van, hiszen a halál helyén a lágerben megszületett az élet” – fogalmazott Matl Péter.
Az Ötösével című kiállítást 2022. december 15-ig, hétköznapokon 8.00 és 16.00 óra (közép-európai i.) között, hétvégén pedig előzetes egyeztetés szerint (az alábbi telefonszámon: +380 50 555 28 95) tekinthetik meg az érdeklődők.
November 19-én erdélyi táncházzenészek adtak jótékonysági népzenei koncertet Visken, melyen a néző betekintést kapott a népzenészek mindennapi életébe, vagyis hogy a XXI. században milyen a népzenész munkája, mi lapul a rendek között és a vonók mögött. A koncerten befolyt összegből a szervezők a katonaságot kívánták támogatni.
A közel másfél órás koncert egy nagy utazásra invitálja a hallgatóságot, melyben a Kárpát-medence különleges magyar és román népzenei öröksége csendül fel. Azonban a megszokott hagyományosnak mondható koncertektől eltérően a színpadon a 10 főből álló zenekar egyszer csak testközelivé teszi a zenészek mindennapjainak egy-egy momentumát. A műsorban a néző betekintést kaphat arról, hogy mikor szeret egy zenész igazán muzsikálni, hogy érzi magát akkor, amikor másnak kell zenélnie. S egyáltalán milyen a mai világban népzenésznek lenni.
Bálint Zsombor, a formáció cimbalmosa kérdésünkre elmondta: „Ez a koncert nem egy átlagos koncert, mi valós élethelyzeteket ragadtunk ki egy zenész életéből. Hogyan is működik egy zenész élete két rend között vagy a vonók mögött. Igyekeztünk bemutatni milyen az, amikor rivalizálnak a prímások, vagy hogy érezzük magunkat, amikor gyermektáncházat muzsikálunk, vagy egy hajnali mulatságot kell végigjátszanunk. Az egész Kárpát-medence zenei anyagát igyekeztünk bemutatni a koncert során.”
Dénes Károly, a formáció nagybőgőse elmondta, hogy a jelenlegi formáció tulajdonképpen e koncert erejére állt össze. A zenészek mind Kolozsváron élnek és dolgoznak, azonban több zenekar muzsikusai verbuválódtak egybe. „A koncert címe Rendek között, vonók mögött, s itt igyekszünk bemutatni, hogy milyen az élete a népzenészeknek a vonók mögött. Nagyszerűen éreztük magunkat itt, Visken, több helyen voltunk már, de azt gondolom, mindnyájunknak megmarad majd a mai este emléke. Bevallom, volt bennünk egy kis kérdőjel a jelenlegi helyzet miatt, hogy jöjjünk vagy ne, de aztán vállalta mindenki az utat, és úgy gondoljuk, hogy jól döntöttünk” ‒ fogalmazott a formáció egyik sereghajtója.
A program a Kárpátaljai Magyar Népművészeti és Hagyományőrző Egyesület szervezésében valósult meg. Becske Adrienn, az egyesület munkatársa, a program szervezője köszöntőjében kiemelte: „Amikor először láttam ezt az előadást Szamosújváron, úgy éreztem, hogy ez valami olyan csoda, amely egy különleges utazásra visz majd. Megbeszéltük a fiúkkal, hogy el kell vinni majd Kárpátaljára. Örülök annak, hogy bevállalták és sikerült elhoznunk a programot. Azt gondoltam, hogyha nekem szükségem van rá, talán akik itthon maradtak, nekik is ad némi feltöltődést. Nagyon örültünk annak is, hogy ma este az áramot sem kapcsolták ki, és valóban minden úgy valósult meg, ahogyan azt megálmodtam, éreztük, hogy a Jóisten velünk volt és felkarolta ezt a kezdeményezést” ‒ mondta el a szervező
A zenészek tiszteletdíjukról lemondva vállalták a koncertet, a muzsikusok utazását az Erdélyi Táncházzenészek Egyesülete támogatta, a program a Csoóri Sándor Alap által valósulhatott meg.
November 9-én tartották meg az immár hagyományos szüreti napot a Beregszászi Rezeda Folkműhelyben. A szervezők kézműves-foglalkozásokkal, ügyességi játékokkal, táncházzal és a szürethez kötődő népi játékokkal, népdalokkal várták a fiatalokat.
A rendezvény elején a műhely oktatói előadást tartottak a szüretről és az ahhoz kötődő szokásokról a diákoknak. Ezt követően a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja jóvoltából kézműves-foglalkozásokra került sor, melynek során a hálózat kézművesei oktatták a gyerekeknek. Danku Margit péterfalvai csuhéfonó különböző technikákat mutatott be a csuhéfonás kapcsán, Nagy Rita péterfalvai kézműves a fonaltechnikákat ismertette meg a diákokkal, míg Horvát Erika szintén Péterfalváról a gyöngyfűzés rejtelmeibe avatta be az érdeklődőket. Papp Viktória beregszászi kézműves által a gyerekek egy vidékünkön kevésbé ismert, kihalófélben lévő kézművestechnikával, a kötélveréssel ismerkedhettek. Ezt követően a gyerekek az általuk hozott őszi termésekből a kézművesek segítségével terméskiállítási alkotásokat készítettek.
A program második felében Orosz Péter és Várady Enikő, a műhely néptáncoktatói tartottak népi gyermekjáték-foglalkozást, valamint táncházat a fiatalok számára, illetve meséltek a szüreti hagyományokról és a vidékünkre jellemző szokásokról. A táncház során mezőföldi, szilágysági, magyarbődi, tyukodi táncokkal és népdalokkal ismerkedtek a gyermekek, valamint a szürethez kapcsolódó népi énekekkel. A program talpalávalóját a Sodró együttes zenészei biztosították: Szilágyi Gergely hegedű, Vida Sándor harmonika, valamint Boda Márton nagybőgő. Az eseményen a gyerekek számára lehetőség nyílott ügyességi játékokon is részt venni Orosz Péter koordinálásával, ahol csoportokba verbuválódva mérték össze erejüket.
Várady Enikő, a Beregszászi Rezeda Folkműhely vezetője elmondta: „Minden évben megszervezzük a hagyományőrző szüreti napunkat, amikor a gyerekekkel felelevenítjük a szüreti hagyományokat, valamint rendhagyó módon kézműveseket is hívunk. Az idei éven nehezítette a programot a légiriadó, amely sokszor az oktatási mindennapokat is megnehezíti. Ennek ellenére végül mégis sikerült megszervezni a programot. Ezeken az alkalmakon kötetlenebb formában igyekszünk elterelni a figyelmüket és a gondolataikat a jelen körülményeiről, s olyan jó látni, hogy felhőtlenül tudnak örülni a közösségben való együttlétnek. Külön jelentőséggel bír, hogy ilyenkor a műhely minden korosztályú csoportja – a legkisebbektől a legnagyobbakig – részt vesz a programon, s így egymástól is tanulhatnak a diákok, valamint jobban megismerhetik egymást.”
A hagyományőrző szüreti napon közel hatvan gyermek táncolt, kézműveskedett, zenélt és énekelt együtt. A program támogatója a Csoóri Sándor Alap volt.
