Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület Idén februárban indította el a Néphagyományaink nyomában című programsorozatát, amelynek újabb állomása ezúttal az adventi ünnepkörhöz tartozó Luca-napi foglalkozás volt. Az egyesület szürtei rendezvénytermében összegyűlt fiatalokat hagyományőrző előadás, kézműves foglalkozás és hagyományőrző játékok várták.
A Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Csoóri Sándor Program elismerését december 10-én vehette át számos kárpátaljai hagyományőrző szervezet és mintegy húsz magánszemély. A díjak azoknak a kiemelkedő, nemzetépítő munkát végző személyeknek és közösségeknek szóltak, akik a magyar népi hagyományok megőrzéséért és továbbadásáért végeznek fáradhatatlan munkát. Az okleveleket Novák Irén, a művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkár adta át három településen: Szőlősgyulán négy, Tiszapéterfalván tíz, Nagydobronyban pedig öt hagyományőrző közösség és magánszemély kapott elismerést.
A nagydobronyi Magyar Házban délután tartott ünnepségen Novák Irén megjegyezte: a délelőtt folyamán olyan hagyományőrzőkkel találkozott, akik elsősorban a néptánc, a népművészet és a népi kézművesség területén tevékenykednek.
– Ők elsősorban idős hagyományőrzők voltak, de nagyon szép fiatalokkal is találkoztam, akik szintén gyönyörűen énekelnek, verselnek, táncolnak magyar nyelven, és milyen jó, hogy a fiatalok még meg tudják tanulni olyan adatközlőktől a dalokat, akiktől eredeti hangzásban tanulhatják meg ezeket a nagyon szép magyar népdalokat.
Nekünk, Magyarország Kormányának rendkívül fontos az, hogy itt, Kárpátalján is kifejezzük azok iránt a hagyományőrzők iránt a tiszteletünket, a megbecsülésünket, akik a háborús nehéz helyzet ellenére is úgy döntöttek, hogy a szülőföldjükön maradnak, és nagyon sokat tesznek a magyar kultúráért, azért, hogy a magyar szó minél tovább megmaradhasson, hogy ezek a magyar gyerekek úgy nőjenek föl, hogy találkoznak a magyar kultúrával, mi pedig nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is bizonyítjuk azt, hogy a magyar kultúrának valóban nincsenek határai – hangsúlyozta a helyettes államtitkár asszony, majd átnyújtotta a Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter kézjegyével ellátott elismerő okleveleket a nagydobronyi Szanyi F. Máriának, Molnár P. Gizellának, Baloghné Ráti Borbálának és Kupás Gizellának.
Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter elismerő oklevelet adományozott valamennyiüknek a következő szöveggel: „… a magyar népi hagyományok megőrzéséért és továbbadásáért végzett kiemelkedő nemzetépítő munkájáért. Köszönöm, hogy több évtizedes értékőrző tevékenységével hozzájárult ahhoz, hogy az anyaország és a külhoni magyar közösségek közötti összetartozás megerősödjön, gyermekeink pedig olyan kincsekkel gazdagodjanak, amelyek egész életükben elkíséri őket. Nagyra becsülöm áldozatos munkáját, s hogy a Kárpát-medence magyarságának kulturális egységét, közös hagyományainkat és nemzeti értékeinket élteti.”
Benedek Irén hagyományőrző és -továbbadó tevékenységét posztumusz méltatták, így a rendezvény után kimentek a temetőbe mécsest gyújtani, és megemlékezni róla.
A nap folyamán a Csoóri Sándor Program nyertes pályázói – a Kokas Banda, a Napsugár Hagyományőrző Gyermekcsoport és Egyesületet, a Kárpátalja Kulturális Örökségéért és Hagyományőrzésért Alapítvány – is átvehették az okleveleket.
– A Csoóri Sándor Programot az indulása óta Magyarország Kormánya kiterjesztette a teljes Kárpát-medencére, tehát tudnak pályázni azok a szervezetek, amelyek elsősorban a népművészet területén végeznek fontos és kiemelkedő munkát. Ezért vannak olyan szervezetek, amelyeket itt is támogatunk, és számukra is hoztam a Csoóri Sándor Programban résztvevőknek az elismerő oklevelet – jegyezte meg Novák Irén művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkár, és külön kiemelte a Kokas Bandát mint szervezetet. – Ők nagyon sok kárpátaljai gyerekkel foglalkoznak, és annak ellenére, hogy ilyen nehéz helyzetben vannak, még mindig megvan a kis csapatuk, mind a zenekar, mind a táncegyüttes. Gyönyörű gyerekeket láttunk, nagyon szép viseletbe öltözve, tisztán énekelnek és nagyon magas szinten – mondta.
Kokas Erzsébet népdalénekes pár gondolatot osztott meg, mert mint mondotta: neki Nagydobrony a szíve csücske, nem 1-2 éves a kapcsolatuk.
– Nagyon hálás vagyok a Jóistennek, hogy megismertem magukat, és hogy ezt a sok csodát, amit a gyerekek és én kaptunk, megélhettük. Mindenkivel vannak csodás élményeink.
A rendezvény végén felcsendült a kedvenc kántálás, a Leszállt az ég dicső királya című ének, ami Őrhidi Lászlónak köszönhetően is bejárt a világot, majd A dobronyi sugár torony, jaj, de messzire kilátszik című dal, illetve Bocskai László és Turjanica Emília, a Kokas Banda tagjai zenéltek, a 83 éves Máris néni pedig ajándékkal lepte meg a vendégeket.
– Nagyon sok értékes beszélgetésen vagyunk túl, ami igazán megható így a karácsonyhoz közeledve, hiszen elmondták azt, hogy olyan településeken élnek, ahol gyakorlatilag elfeleződött a falunak a létszáma. Nincsenek férfiak, nagyon sok nehézséggel küzdenek, de hála Istennek az anyaországból nagyon sok támogatást és szeretetet kapnak különböző szervezeteken keresztül. Én is beszélgettem ezekkel az emberekkel, hogy mi az, amire a leginkább szükségük lenne, hogy a jövőben úgy tudjunk ide érkezni, hogy valós segítséget tudjunk nekik nyújtani – emelte ki a helyettes államtitkár és emlékeztetett arra, hogy Kárpátalján is elindult a környező országokban élő magyar közösségek kulturális életének támogatását, nemzeti identitásuk erősítését célzó Határtalan Program.
A terveket illetően megtudtuk, hogy 2026 első negyedévére is olyan programokkal készülnek, amelyeket el lehet vinni az óvodákba, iskolákba, hogy a gyerekek, a családok egy picit ki tudjanak kapcsolódni, el tudják felejteni azt a sok borzalmat, ami körbeveszi őket.
– Imádkozzunk azért, hogy minél hamarabb megszülethessen a megállapodás, és béke legyen újra Kárpátalján, hogy a szétszakított családokat össze tudjuk hozni – zárta gondolatait Novák Irén.
November 26-án a beregszászi járásban található Nagyberegi Tájházban tematikus adventi kézműves foglalkozásokat és ismeretterjesztő programokat tartottak a Jánosiból érkező iskolások számára. A rendezvényt a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) szervezte, célja pedig az volt, hogy a gyerekeket megismertessék a karácsonyi időszak hagyományaival és megteremtsék az ünnepre való várakozás hangulatát.
Az advent az ünnepre való lelki felkészülés ideje. A népi hagyományokban azonban ennél szélesebb jelentőséggel bír, számos rituálét és szokást ölel fel. Éppen ezért az adventi programok különös figyelmet kapnak: évente ezek vonzzák a legtöbb érdeklődőt.
A jánosi iskolások programja a tájház bejárásával kezdődött. A gyerekek megtekintették az épületet, megismerkedtek a hagyományos belső térrel, a régi háztartási tárgyakkal és a népviseleti elemekkel. Néhány ruhadarabot fel is próbáltak, ami az egyik legemlékezetesebb pillanattá vált a látogatás során.
Az épületbejárás után a tájház vezetője, Gál Adél beszédet tartott az advent jelentőségéről és a népi szokások sajátosságairól. A diákok beszélgettek a számukra már ismert hagyományokról, és megosztották az ünnepi időszakkal kapcsolatos gondolataikat.
Ezután a gyerekek két csoportban folytatták a munkát.
Kulináris műhely: a konyhában Piroska néni vezetésével linzer süteményeket készítettek. A gyerekek maguk szaggatták ki a tésztából a formákat, majd a sütés után lekvárral ragasztották össze, így illatos karácsonyi finomságokat alkottak.
Ünnepi kompozíciók műhelye: Kepics Andrea irányításával adventi asztali díszeket készítettek. Először gyertyákat alkottak, majd azokat fa alapra rögzítették, és fenyőágakkal díszítették. A dekorációhoz természetes anyagokat – tobozokat, bogyókat, terméseket –, valamint szalagokat és csengőket használtak. Minden résztvevő saját, egyedi kompozíciót készített.
A foglalkozások végén a diákok az asztal közepére helyezték alkotásaikat, majd együtt elénekelték az Adventi hírnök című dalt. A közös éneklés a házat betöltötte a karácsony előtti hangulattal, azt a légkört teremtve, amelyet a szervezők is át akartak adni: a hagyomány, a belső elmélyülés és az ünnepre való várakozás örömét.
A rendezvényt a Csoóri Sándor Alapítvány támogatta, szakmai partnerként pedig a Hagyomány Háza működött közre.
Az adventi várakozás ünnepi hangulatát idéző kézműves foglalkozást szervezett a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet a Nagyberegi tájházban. Az alkalmon a Makkosjánosi Középiskola tanulói vettek részt.
Szent Márton napja évszázadok óta az ősz egyik legkedveltebb ünnepe a magyar hagyományok világában. A történet szerint Márton, a szerény és segítőkész püspök egy libaólban próbált elbújni a püspöki tisztség elől, ám a libák hangos gágogása elárulta rejtekhelyét. Ennek emlékére vált a liba az ünnep jelképévé, míg Márton napja a bőség, az összetartozás és a fény ünnepeként él tovább. A hagyományok továbbadása ma is kiemelten fontos, hiszen a gyermekek ezek által ismerhetik meg leginkább kulturális örökségüket és gyökereiket.
A KMNE idén második alkalommal szervezte meg a Márton-napi délutánt a Munkácsy Mihály Magyar Házban (MMMH), amely a jövőben hagyománnyá kíván válni a kisgyermekes családok körében. Az eseményt Szilágyiné Tóth Gabriella alelnök nyitotta meg, aki köszöntötte a résztvevőket és elmesélte Szent Márton történetét. A délután már a kezdetektől jó hangulatú, játékos ismeretterjesztéssel indult: a gyerekek egy rövid bemutatón keresztül ismerkedhettek meg az ünnep eredetével és a libához kötődő népszokásokkal. Mint elhangzott, régen ezen a napon lakomákat, vásárokat, bálokat tartottak, és jól ismert volt a mondás: „Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.”
A program vidám közös népi játékokkal, énekléssel és tánccal folytatódott, majd egy rövid szünetben libazsíros kenyérrel és paradicsommal kínálták a gyerekeket. A délután egyik legkedveltebb része a kézműves-foglalkozás volt, amelyet hat tanár vezetett. A gyerekek papírból készítettek libákat, gyöngyöt fűztek, valamint lámpást alkottak a Márton-nap hangulatához igazodva.
A kész lámpásokat később a MMMH udvarán gyújtották meg, ahol a gyerekek és a szülők közös énekléssel zárták a hangulatos délutánt. A szervezők hálásak a Munkácsy Mihály Magyar Háznak a helyszín biztosításáért és a közösség iránti nyitottságáért.
November 10-én hangulatos, családias Márton-napi délutánt rendeztek a P. Frangepán Katalin Gimnázium Beregszászi Bázisóvodájában, amelyhez a búcsúi tagintézmény is csatlakozott. A program során a gyerekek játékos formában ismerkedhettek meg a Márton-napi hagyományokkal, közös énekléssel és kézműveskedéssel készültek az ünnepre, majd a nap zárásaként látványos, hagyományteremtő lámpás felvonulásra került sor.
A két óvoda pedagógusai minden lehetőséget megragadnak a magyar és ukrán szokások, hagyományok átadására, így nem ritka, hogy gyakran építenek különleges rendezvényeket az ünnepekre és jeles napokra. Ez alkalommal közös lámpás felvonulással rendeztek Márton-napi programot, ahol mind a két óvoda gyermekei és szüleik is részt vettek. A rendezvény különleges helyszínen, a bázisóvoda óvóhelyén kapott helyet, amely ezúttal nem a megszokott funkcióját töltötte be.
Szerettük volna, ha ez a tér nemcsak óvóhelyként szolgál, hanem valamilyen pozitív, közösségépítő szerepet is betöltene – mondta Jakab Andrea igazgató. – Mivel elég tágas a hely, úgy döntöttünk, kihasználjuk a lehetőséget, és ide szervezzük a programot. Így gyűltünk itt össze, hogy közösen idézzük fel Márton püspök életét, és együtt ünnepeljenek gyerekek, pedagógusok és szülők.
Az idei rendezvényt hagyományteremtő alkalomnak szánták, ahol a gyerekek játékos formában ismerkedtek meg Szent Márton életével és a hozzá kapcsolódó történetekkel. A szervezők célja az volt, hogy a kicsikben megerősítsék a jószívűség, a kedvesség és a segítőkészség értékeit.
„Ez az első olyan Márton-napi rendezvényünk, amikor a gyerekekkel együtt a szülők is bekapcsolódhattak az ünneplésbe. Szeretnénk, ha ebből a kezdeményezésből hagyomány válna, és a jövőben is lennének ilyen közös rendezvényeink” – mondta el az igazgató asszony.
A program elején a résztvevők egy rövid, játékos bemutatón keresztül ismerkedhettek meg a Márton-nap ünneplésének eredetével és hagyományaival. Mint elhangzott, ez az ünnep a karácsony előtti 40 napos böjtöt megelőző utolsó jeles nap, amikor régen lakomákat, bálokat és vásárokat tartottak. „Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” – szólt a jól ismert rigmus, amely a bőséget és a jó termést hivatott „biztosítani”.
A népszokások Szent Márton legendájához is kötődnek, aki egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták választani. „A libák azonban gágogásukkal elárulták, hol rejtőzik, így végül püspökké szentelték, de ő akkor is megmaradt egyszerű, segítő lelkületű pásztornak” – hangzott el.
A hagyományok ismertetése után közös Márton-napi dalolás és tánc következett, amely során Szilágyiné Tóth Gabriella, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola népijáték-oktatója és Halász Bertalan, a Tulipán Tanoda harmonikaoktatója is közreműködött. Ezt követően a Csiga-biga csoport Papp Aranka és Batka Dorina óvónők, valamint Fekete Edina dada vezetésével adták elő Szent Márton legendáját. Majd a kicsik az óvónők és szüleik segítségével mutatós lámpásokat készítettek a közös szabadtéri felvonuláshoz.
A csoportos séta hangulatát megalapozta a feldíszített óvodaudvar is, ahol a gyerekek a saját készítésű lámpásaikat szorongatva és az odabent megtanult dalokat énekelve, a hozzátartozóikkal és a pedagógusaikkal együtt, harmonikaszóra vonultak az óvoda körül. Végül jóízűen fogyasztották el a számukra az udvari kis pavilonokban felszolgált finomságokat egy meleg tea kíséretében.
A Nagyberegi Tájház több mint tíz éve a magyar kulturális örökség megőrzésének és továbbadásának egyik meghatározó központja Kárpátalján. Célja, hogy bemutassa elődeink életmódját és múltunk értékeit. Az intézmény rendszeresen fogad iskolás csoportokat, akik betekintést nyerhetnek a régi idők mindennapjaiba. Gál Adél, a tájház koordinátora kiemelte annak fontosságát, hogy a fiatalokat már egészen kicsi koruktól bevonják a hagyományok megismerésébe és ápolásába.
Az ősz a berakások ideje. Ezt szem előtt tartva szervezett gasztronapot a Pro Agricultura Carpatica Megyei Jótékonnysági alapítvány. Az alkalomra Kárpátalja különböző részeiről érkeztek háziasszonyok, valamint vendégek a romániai Szatmárból. A savanyúságok berakása mellett a hagyományoknak megfelelően ebéddel is várták az érdeklődőket. A fogások elkészítési módját is nyomon lehetett követni.
Szeptember 30-án a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) adott otthont a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet (PCS) által kilencedik alkalommal megrendezett mesemondó találkozónak. A magyar népmese napjához kapcsolódó eseményen 7 kategóriában összesen 116 kisdiák lépett színpadra, hogy saját előadásában elevenítse fel a mesék világát.
A rendezvény Zámborszky Eszter mesemondó, mesepedagógus meséjével kezdődött a Rákóczi-főiskola udvarán található mesekút előtt. Ezt követően került sor az ünnepi megnyitóra. Elsőként Balogh György beregszászi magyar konzul mondott beszédet, aki kihangsúlyozta, miért fontosak a mesék napjainkban: „A mese olyan világot teremt, amelyben a hősök, a tiszták és az ártatlanok győznek, a gonoszok pedig alulmaradnak. Hogy miért kellenek ma is a mesék? Inkább azt kérdezném, miért kellenek ma még jobban a mesék, mint korábban. Mert a hírekből annyi rossz, gonosz, pusztító dolgot hallani, így kell, ami ellensúlyt képez. A mai pszichológusok azt mondják, és szerintem igazuk van, a gondolatainkkal – mind a jó, pozitív, mind a rossz, negatív gondolatainkkal – befolyásoljuk a valóságot. Lehet, hogy csak hangyányi változásokat érünk el, de ha sok ember hisz a jó győzelmében, annak mindig van valami eredménye. Azért kellenek ma is a mesék, mert a jó dolgokra való figyelést, fókuszálást csak a mesék biztosítják.”
A konzult követően Orosz Ildikó a PCS elnöke szólt a gyerekekhez: „Tudjátok-e, mi a Mesekút? Ott hallgattátok a meséket – de vajon mi a története? A Mesekút ötletét Kányádi Sándor bácsi, a híres erdélyi költő találta ki, aki nemrég hunyt el. Ő azt mondta: minden óvodában vagy tanítóképző intézetben legyen egy ilyen jelkép, amely a mesék tiszta forrását idézi. Ezért kértük fel Kárpátalja fiatal szobrászművészét, ifj. Hidi Endrét, hogy készítse el nekünk a Mesekutat. Ő egy különleges, szimbolikus alkotást álmodott meg, amely a mesemondás örök lángját őrzi. Ennél a kútnál gyűlünk össze minden évben, szeptember 30-án, a magyar népmese napján, hogy innen induljon útjára a mesemondás. Mi, magyarok rendkívül gazdagok vagyunk népmesékben – talán a leggazdagabbak a világon. Olyan sok mesénk van, hogy más népek is csodálják. Ez azért lehetséges, mert voltak, akik összegyűjtötték őket. Az egyik legnagyobb gyűjtő és mesemondó Benedek Elek volt, akinek születésnapján – nem véletlenül – ünnepeljük ma a magyar népmesét. Ő volt az, aki a mesék kincseit könyvekbe zárta, hogy az utókor is megismerhesse és továbbadhassa. Ezért ma hálával gondolunk rá és mindazokra, akik megőrizték számunkra a meséket.”
A beszédeket követően rövid eligazításra került sor, majd kezdetét vette a mesemondó verseny: 7 korcsoportban, 3-3 tagú zsűri előtt versenyeztek az 5 percnél nem hosszabb mesét elmondó fiatalok. A párhuzamosan zajló mesemondás ideje alatt a kísérők felnőtt meseelőadáson vehettek részt. Emellett a mesemondás ideje alatt és után is kézműves-foglalkozások várták a gyerekeket. Majd a Mesélő Bőrönd társulat interaktív meseelőadására került sor.
A nap végén a zsűrielnökök értékelése, majd a díjátadó következett: arany, ezüst és bronz minősítésben, valamint különdíjban is részesültek a kiemelkedő teljesítményű gyerekek.
A MOL – Új Európa Alapítvány támogatásával a Határtalan nyár program keretében megvalósuló esemény – a tavalyihoz hasonlóan – idén is kétnapos, így a rendezvény másnapján további alkalmak várják az érdeklődőket.
A Pro Cultura Subcarpathica kilencedik alkalommal szervezett programja ismét hozzájárult ahhoz, hogy a magyar népmese kincsei tovább éljenek Kárpátalján, és a következő generációk számára is útravalót jelentsenek.
A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet 2017 óta minden évben megszervezi a BercsényiFesztet. A rendezvény kezdetben egész napos, sokszínű programokkal várta a látogatókat, ám a Covid-járvány és a háború időszakában az esemény csendes koszorúzássá szűkült, melyen Bercsényi Miklós és Csáky Krisztina előtt tisztelegtek az ungvári várban. Idén azonban ismét tartalmasabb keretek között zajlott az emlékezés: a Lehoczky Tivadar Kárpátaljai Megyei Honismereti Múzeummal közösen hangulatos programot szerveztek, amely méltó módon idézte fel a vár egykori urainak, Bercsényi Miklós főispánnak és feleségének, Csáky Krisztina grófnőnek az alakját.
Szerdán délelőtt néhány sátorban ingyenes kézműves-foglalkozásokkal várták a látogatókat. Az érdeklődők megismerkedhettek a nemezelés, a gyöngyfűzés fogásaival, valamint a barátságkarkötők, levenduladíszek, „ördöglakat”, makramé/szövött karkötők készítésével. Minden korosztály megtalálhatta a szívéhez közel álló foglalkozást.
Az ünnepélyes megnyitóra a vár belső udvarában került sor.
– A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet fontosnak tartja, hogy a kárpátaljai magyarság múltját és hagyományait élővé tegye a mai nemzedék számára. Az ilyen programok közösséget építenek, hiszen a történelem tisztelete és a kultúra ápolása egyaránt összeköt kicsiket és nagyokat – emelte ki Molnár Krisztina, a PCS koordinátora magyarul, Orbán Viktória, a szervezet munkatársa pedig ukrán nyelven, miután köszöntötték a jelenlévőket.
Baracsi Zsuzsanna ungvári magyar konzul elmondta: megtiszteltetés számára a történelmi falak között megemlékezni a magyar történelem egyik kiváló alakjáról, Bercsényi Miklós grófról, Ung vármegye egykori főispánjáról és feleségéről, Csáky Krisztináról, megkoszorúzva mellszobrukat.
– Bercsényi Miklós nevét minden magyar iskolás ismeri a történelemkönyvekből, személye ma is példaképként szolgálhat. A Rákóczi-szabadságharc előkészítése és a nyolc évig tartó küzdelem során mindvégig a fejedelem hűséges segítője volt, a szabadságharc egyik legjelentősebb hadvezére és politikusa. Emellett a diplomáciai kapcsolatkeresésben és tárgyalásokban is részt vállalt és a fejedelem egyik legbizalmasabb tanácsadója volt, később a száműzetésében is hűséges társa maradt. Bercsényi Kárpátalja történelmének is egyik legjelentősebb képviselője – emelte ki a diplomata és megemlítette, hogy a gróf uralkodása alatt egyfajta kulturális központtá alakult az ungvári várkastély, és az, hogy beszélte az itt élő népek nyelvét, példaként szolgál a most élők számára is.
Bacskai József főkonzul üdvözletét tolmácsolva sok sikert kívánt a fesztivál szervezőinek és kifejtette:
– Hiszünk abban, hogy a többnemzetiségű Kárpátalján a közös múlt megismerése hozzájárul az itt élő népek közeledéséhez, közös kultúránk gazdagodásához. Ez a sokszínűség ugyanis olyan érték, amelyet érdemes megőrizni a következő generációk számára.
Orosz Ildikó, a PCS, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, megyei képviselő megemlítette, hogy Bercsényi Miklóst hadvezéri nagysága, széles látóköre, műveltsége miatt ünnepeljük.
– Ő megtisztelte az itt élőket azzal, hogy megtanulta az anyanyelvüket, s ezzel példát mutat a XXI. században is. A mai nap azért is nevezetes, mert 1665. szeptember 24-én született Bercsényi, de ehhez az időponthoz lassan jutottunk el. Amikor megálmodtuk ezt a fesztivált, kerestük az ideális időpontot, próbáltuk augusztusban megtartani, szeptember elején. Ma találtuk meg! – hangsúlyozta és sajnálattal konstatálta, hogy a fesztiválsorozat a Covid-járvány óta nem tud kiteljesedni, de örömének adott hangot, hogy ma sokan vannak jelen, és újra kezd életre kelni várudvar.
– Annak reményében vagyunk itt, és tartjuk meg minden évben Bercsényi emléknapját, hogy ne merüljön feledésbe, hiszen nekünk, az utókornak a feladatunk az, hogy megőrizzük a kultúra lángjait, így a magyar kultúra lángját is. A Covid óta csak a parazsát kell őriznünk, hiszen abból lehet még újra nagy láng, ebből a megemlékezésből pedig újra nagy fesztivál! ‒ zárta beszédét Orosz Ildikó.
Magyarország ungvári és beregszászi konzul asszonyai, az ungvári vár vezetősége, az oktatási intézmények vezetői, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alapszervezeti elnöke és mások megkoszorúzták Bercsényi Miklós és Csáky Krisztina mellszobrát.
Ezt követően a színpadon több mint két órán át tartott az ungvári járási népzenészek fellépése. A színpadon néptáncosok és népzenészek váltották egymást; felléptek többek között a csapi Kökény Néptáncegyüttes, a Tulipán Tanoda eszenyi kihelyezett szakkörének alsós és felsős diákjai, a Tulipán Tanoda kisgejőci citerásai, az eszenyi Bokréta Néptánccsoport, a Tulipán Tanoda Ungvári Dayka Gábor Líceumba kihelyezett szakkörének tánc- és hegedű szakos növendékei, a Csüllő Néptáncegyüttes, a Csipkés Együttes és a KisRitmus Néptáncegyüttes.
A BercsényiFeszt idején gróf Bercsényi Miklóst és nejét, Csáky Krisztinát korhű ruhában megszemélyesítő pár fel s alá sétált a várudvarban, kedves mosollyal fogadták az érkezőket és gyakran pózoltak egy-egy fénykép erejéig a vendégekkel, turistákkal.
