December 11-én különleges művészeti találkozón vehettek részt az érdeklődők a Munkácsy Mihály Magyar Házban. Az intézmény ezúttal a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület tagjainak és barátainak közös tárlatát fogadta be, amely átfogó képet ad a kárpátaljai művészeti élet sokrétűségéről és értékeiről. A megnyitó ünnepi hangulatát Olekszij Marhacsev szaxofonjátéka emelte, különleges zenei élménnyel gazdagítva az eseményt.
A közös kiállításon több neves kárpátaljai művész munkáival találkozhatunk, köztük Csebikin Andrij, Kuzma Borisz, Erfán Ferenc, Angyalossy Sándor, Földessy Péter, Matl Péter, Kopriva Attila, Lucenkó Igor, Selevickij Jurij, Biba Szergej, Lakatos Szergej, Villásek Tibor, Zsilcov Olekszandr, Kalitics Erika, Bródy Larissza és Mondics Olekszandr alkotásaival.
„Ez a kiállítás nem csupán művek összessége – ez egy valódi utazás a formák, színek és anyagok világában. A tárlat lehetőséget ad arra, hogy közelebb kerüljünk az alkotói folyamatokhoz, és betekintést nyerjünk abba, hogyan teremtenek a művészek hidat a hagyományok és a kortárs kifejezésmódok között. Külön öröm számunkra, hogy a kiállítás során személyesen találkozhatunk ezekkel a tehetséges alkotókkal, akik a szobrászat, a festészet, a grafika és más művészeti ágak eszközeivel mutatják be kreativitásukat és elkötelezettségüket a művészet iránt” – hangsúlyozta Petrusevics Nikolett, a MMMH kulturális menedzsere.
A résztvevőket elsőként Tarpai József, a kiállításnak otthont adó Magyar Ház igazgatója üdvözölte, aki elmondta, hogy mára szinte hagyománnyá vált a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület év végi kiállítása az intézményben. Felidézte: „Az első tárlatot 2020-ban rendeztük néhány művésszel. Ma pedig már 16-an állítanak ki.”
Az igazgató azt is elmondta, hogy a 2020-as nyitás óta ez már a 45. kiállítás az MMMH életében, amelyet főként kárpátaljai alkotóknak biztosítottak. Ez a szám pedig azt bizonyítja, hogy „van mit bemutatni, és van kinek bemutatni.”
Dr. Papp Ferenc konzul Magyarország Ungvári Főkonzulátusának képviseletében köszöntötte a jelenlévőket. „Mondják, ahol sok ember meghal, ott már nem lesz érdekes a művészet. Nincs igazuk, mert pontosan azért kell harcolni, hogy ez megmaradjon nekünk. Hiába irtanak ki generációkat, hiába égetik fel az otthonokat, a városok újra benépesülnek. Ám ha elpusztítják a kultúrát, a műkincseket, a történelmet, az sajnos örökre elvész. Ezért is nagyon fontos a kultúra, a művészet támogatása, annak bemutatása” – mondta a diplomata.
Szavaiban a Magyar Ház szerepét is kiemelte, amely küldetésként vállalja a kárpátaljai művészek bemutatását a nehéz időkben is, és méltatta a most kiállító alkotók munkásságát.
A kiállítás hivatalos megnyitására a művészek nevében Kopriva Attila, a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület elnöke vállalkozott. Beszédében felidézte, hogy immár az ötödik közös kiállítást rendezik meg, amely az évek során látványosan bővült. Hangsúlyozta, hogy a művészek a háború idején is kitartóan dolgoznak, és a mostani tárlatot egyfajta karácsonyi ajándéknak szánták a közönségnek: „A művészet mindig formálódik, még ebben a nehéz időszakban is” – mondta.
Ezt követően röviden bemutatta a részt vevő alkotókat és műveiket, valamint kiemelte, hogy a tárlat festményekkel, grafikákkal és szobrokkal együtt igazán sokszínű válogatás lett.
A Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület tagjainak és barátainak közös kiállítása január 12-ig látogatható, és várja mindazokat, akik egy kis feltöltődésre, inspirációra vagy egyszerűen egy csendes, elgondolkodtató élményre vágynak.
December 6-án meghitt, adventi hangulatú program várta a gyerekeket a Perényi Kultúrkúriában. Balatoni Katalin, a pedagógiai innovációk és a családbarát oktatási környezet erősítéséért felelős miniszterelnöki biztos Beregszászba is elhozta Csillagrege című interaktív foglalkozását. Az élménydús délutánon a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola növendékei vehettek részt.
A terem már a foglalkozás kezdetére megtelt izgatott gyermekekkel és szüleikkel. A jelenlévőket Kepics Andzselika, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola igazgatója köszöntötte. „Nagyon vártuk ezt a foglalkozást, mert már sokszor hallottuk róla, hogy mennyire szép, és mennyi új dolgot tanít meg a gyerekeknek. Ezért mi, a Tulipán Tanoda mindig várjuk az új mondókákat, az új dolgokat, amelyekből fejlődni tudnak az oktatóink és a gyerekek is egyaránt” – hangsúlyozta Kepics Andzselika.
„Úgy gondolom, hogy a Csillagrege foglalkozás, ami Kárpát-medence szerte összegyűjtött népdalokat is tartalmaz, nagyon hasznos lesz a Tulipán Tanoda oktatóinak számára, és a gyerekek is nagyon fogják élvezni az alkalmat” – tette hozzá.
„Jó pár évvel ezelőtt azt tapasztaltam Kárpát-medence-szerte az óvodákban, bölcsődékben, iskolákban, sőt akár még a családok életében is, hogy egyre kevesebbet tudunk felidézni a magyar kultúra örökségéből, karácsonyról vagy éppen az adventi időszakról. Ezért úgy döntöttem, hogy ezen változtatni kell, és készítettem egy könyvet Advent a Kárpát-medencében címmel. Ez egy gyűjtemény dalokkal, mondókákkal, köszöntőkkel, ami abban segíti a családokat és az intézményeket is, hogy ezt a gyönyörű szép örökséget és advent csodáját vissza tudjuk hozni a gyermekek és természetesen a mi mindennapjainkba is. A mai foglalkozás is erről fog szólni, ebből válogattam különböző játékokat, amelyeken keresztül a gyermekeket végigvezetem advent időszakán” – mondta el hetilapunknak Balatoni Katalin.
A miniszteri biztos elsősorban a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség megyei közgyűlésére érkezett Beregszászba, de mint mondta, pedagógusként nem szerette volna kihagyni a lehetőséget, hogy gyerekekkel is találkozzon. „Egy kicsit talán én is hozzájárulhatok ahhoz, hogy a gyerekek békében, biztonságban, dalokkal teli szívvel éljék meg az adventet” – emelte ki.
A foglalkozáson a gyerekek játékos formában járták végig az adventi időszak állomásait: dalokkal és dramatikus játékokkal megidézték Szent Miklós látogatását, lucáztak, boszorkányt kergettek, majd köszöntötték a Szent Családot. Így a program végére dalokkal, játékos élményekkel és a közelgő ünnep melegségével gazdagodtak.
Szilágyiné Tóth Gabriella, a Tulipán Tanoda népijáték-oktatója az alkalommal kapcsolatban kiemelte: nagy megtiszteltetés és értékes lehetőség a tanoda oktatói számára, hogy Balatoni Katalin személyesen tartott foglalkozást Beregszászban. Úgy véli, a Csillagrege-foglalkozás kiváló ráhangolódás volt a karácsonyi készülődésre.
Különleges pillanatnak lehettek tanúi mindazok, akik november 13-án ellátogattak a beregszászi Na’Conxypán Galériába, ahol a Révész Imre Társaság A Gogola család 5 generációja címmel nyitotta meg új festménykiállítását. Ritka, hogy egyetlen kiállítótérben öt nemzedék alkotásai találkozzanak. A Vérke-parti városban jól ismert Gogola família tagjai hosszú évtizedek óta formálják a helyi művészeti életet: tanítanak, alkotnak, és meghatározó kulturális szereplőként vannak jelen. Számukra a művészet nemcsak hivatás, hanem családi örökség, amely apáról fiúra, illetve apáról lányra száll tovább. A tárlaton ük- és dédszülők, nagyszülők, szülők, valamint a legfiatalabb alkotó generáció munkái kaptak helyet, látványosan bizonyítva, hogy a családban a tehetség és az alkotóerő valódi, nemzedékeken átívelő kötelék.
A kiállítás megnyitóján Kovács Gyöngyi, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem tanára, beregszászi kézműves köszöntötte a szép számban megjelent érdeklődőket, majd Kulin Ágnes, a Révész Imre Társaság elnöke és a Na’Conxypán Galéria kurátora mutatta be a család tagjait. „A galériánk egyik célja, hogy a helyi művészeknek adjon bemutatkozási lehetőséget. Ha Beregszász festőiről beszélünk, nem mehetünk el a Gogola család mellett. Most először kerül bemutatásra több generáció közösen” – hangsúlyozta.
A kiállítást úgy rendezték, hogy a hátsó teremben kaptak helyet a korábbi generációk, Gogola Ferenc, az ükapa és Gogola Árpád, a dédapa képei. A tárlat középpontjában a nagyapa, István, fia, Zoltán és az ő három lánya, Anna, Mária és Erzsébet alkotásai kaptak hangsúlyt. Gogola István szerényen vallja magát autodidakta művésznek. Stílusa naturalista, amelyet impresszionista jegyekkel egészít ki, míg témái gyakran Beregszász városát ábrázolják. Fia, Gogola Zoltán képein nemcsak a város jellegzetes épületei jelennek meg, hanem a hátsó udvarok, eldugott part menti jelenetek is. Munkáiban a nyugodt, otthoni hangulat, a benőtt kertek és hajladozó kerítések ritmusa is érződik. A fiatalabb generáció, Anna, Mária és Erzsébet vidám és színes munkái a kiállítás előterében kaptak helyet. A lányok ecsetkezelésén édesapjuk hatása is érződik, de képeik önálló karakterűek.
Gogola István a kiállításon hangsúlyozta a család festői hagyományainak folytonosságát és a közös alkotás örömét. Hozzátette, hogy munkájukat a kárpátaljai magyar festőiskola kiemelkedő alkotói, köztük Boksay József, Sütő János és Garanyi József is inspirálták. Az unokák számára az örökség inkább példaként szolgál, megmutatva, hogyan lehet észrevenni a szépet a mindennapokban. Szerinte a család minden tagja saját látásmódját hozza, és a szeretet és elhivatottság teszi igazán értékessé a munkákat.
Gogola Zoltán elmondta, hogy festészete egyszerre tervezett és spontán. A témák többnyire előre megvannak a fejében, de a munkák elkészülési ideje nagyon változó, egy délutántól akár egy hónapig is eltarthat. Inspirációt sok helyről merít: korábbi, édesapja által is említett mesterektől, fényképekből és a természetből. Elárulta: lányai alkotásait még ösztönözni kell, de ha akarják, a fiatal generáció is megtalálja saját útját a művészetben.
A Gogola család öt generációját bemutató kiállítás hosszú előkészületek után valósulhatott meg a Na’Conxypán Galériában. Kulin Ágnes lapunknak elmondta, hogy az ötlet már a galéria első éves programjában felmerült, ám a család tagjai eleinte vonakodtak a közös bemutatkozástól. „Nagyon sokszor nyaggattam őket, és a végén mondtam, hogy itt már nincs más kiút, ebben az évben meg kell szervezni” – mesélte a kurátor, hozzátéve, hogy a kiállítás így „szívből jövő unszolásnak” köszönhetően jött létre.
Kulin Ágnes kiemelte a tárlat különlegességét: a látogatók időutazásként ismerhetik meg az apai ág festőművészeinek munkáit az üknagyapától Zoltánig és a három fiatal Gogola lányig. „Ez egy vizuális családfa, ahol a generációs hagyományok és a művészet szeretetének átadása is nyomon követhető” – fogalmazott.
A december 19-ig megtekinthető tárlathoz kapcsolódóan a galéria munkatársai művészetpedagógiai foglalkozásokat is terveznek a Gogola család tagjaival, amelyek során az érdeklődők a családfa témáján keresztül ismerkedhetnek meg a beregszászi festészet hagyományaival és a család jellegzetes stílusú alkotásaival.
November 6-tól Ihor Lucenko festőművész alkotásai díszítik Magyarország Ungvári Főkonzulátusának falait. A kárpátaljai születésű művész önálló kiállításán betekintést nyerhetünk sajátos látásmódjába, amelyet mély szülőföld-szeretet és ragaszkodás hat át. A külképviselet aulájában megnyílt tárlaton tizenöt, a munkácsi várat megörökítő, különleges stílusban készült festményt láthat a közönség.
Az ünnepélyes megnyitón csütörtökön délután a képzőművészet iránt érdeklődő közönség mellett a kárpátaljai művészetvilág és a közélet számos képviselője megjelent.
Elsőként Albertné Simon Edina konzul asszony üdvözölte a művészt és a vendégeket az idei őszi tárlatmegnyitón, majd az esemény házigazdája, Vida László első megbízott konzul mondott köszöntőt.
– Tárlatunk Ihor Lucenko kárpátaljai festőművész sajátos, egyedülálló világába kalauzol el minket, amelynek kiemelt témája Munkács, a magyar történelem, a magyar függetlenségi harc egyik legendás helye, a munkácsi vár – emelte ki és megjegyezte: nem kell bemutatni őt a kárpátaljai közönségnek, a főkonzulátuson is láthatóak voltak korábban munkái, de egyéni kiállítása most van itt először.
Igor Lucenko elhivatottságával, tehetségével és egyedi művészi kifejezésmódjával kitüntetett helyet foglal el Kárpátalja kortárs képzőművészetében. A természet ölén fekvő kárpátaljai településen, Terebesfejérpatakon született, amelyet ő a „Kárpátok Paradicsomának” nevez, és amely meghatározó volt művészi stílusának alakulásában. Tanulmányait rangos intézményekben – az Ungvári Iparművészeti Iskolában és a Lembergi Művészeti Akadémián – végezte, tagja az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének, és számos díj és elismerés birtokosa.
A diplomata kiemelte: Ihor Lucenko elhivatott pedagógusként kiveszi a részét a képzőművészek új nemzedékének kineveléséből is, továbböregbítve a soknemzetiségű kárpátaljai festőiskola legnagyszerűbb hagyományait.
Ha művész vagy, összetetten, nem szabványosan kell gondolkodnod, egy adott képet úgy kell láttatnod, hogy te magad is benne legyél, közvetítened kell a saját érzéseidet és víziódat, figyelembe véve a festészet szabályait, a kompozíciót, a ritmust, a színt
– vallja a művész.
– Ez az életfelfogás, ez az egyediség, az egyéni megközelítés érződik minden alkotásában. Mint a körülöttünk látható képek is bizonyítják, munkásságában kiemelkedő szerepet játszik a munkácsi vár ábrázolása. Mesterien ötvözi a klasszikus, a modern és posztmodern elemeket, ezáltal alkotásai energikusak, vibrálók, szinte egy másik dimenzióba röpítik a szemlélőt.
Nagy öröm, hogy a folyamatban lévő háború ellenére a kulturális élet folytatódik Kárpátalján, és itt, a főkonzulátuson is ilyen csodálatos tárlattal örvendeztethetjük meg a művészetkedvelőket. Meggyőződésem, hogy ezekben a nehéz időkben még fontosabb, hogy legyenek olyan tartalmas kulturális programok, amelyek valamelyest ellensúlyozni tudják a háború okozta félelmet és bizonytalanságot – mondta Vida László.
Borisz Kuzma, Ukrajna Nemzeti Képzőművészeti Szövetsége Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke gratulálva a művésznek, felidézte, hogy Ihor a 2000-es évek elején alakult művészcsoport generációjához tartozik.
– Ez a csoport nem sok, mindössze 5 művészt foglalt magában, akik ma és az elmúlt 20 évben egy nagyon erős generációt alkottak, és olyan művészek, akik egyértelműen megnyilvánultak sajátos kiáltványaikkal.
Igor Lucenko számára volt egy komoly tanító, aki valahol meghatározta az utat, azt az utat, amelyen ez a művészcsoport haladt. Ő Micska Zoltán volt. Szervező, ötletgeneráló, abban az időben vezetése alatt alakult ki az alkotói szabadság, a téma és a kompozíció szabad megválasztása.
Ihor Lembergben egy erőteljes iskolát kapott, majd visszatérve Kárpátaljára kitaposta a saját útját. Napjainkban fontos szerepet játszik az életében az a tény, hogy az akadémián tanít, ahol a diákokkal társalogva friss gondolatokat kap és a folyamatos eszmecsere új lendületet ad művészetének – jegyezte meg Borisz Kuzma.
A kiállító művészről szólva Jevhen Tiscsuk, a megyei művelődési főosztály vezetője egyebek mellett megjegyezte: a festőművész által használt színek, kompozíciók és nézőpontok a megszokottól eltérő megvilágításba helyezik a sokak által ismert várat, s az egyedi művészi látásmódon, a képi megformáláson keresztül a vár egy teljesen új arcát mutatja.
Mihajlo Prijmics, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia rektora kiemelte, hogy a művészetre a háború idején is szükség van, mert ahogy Vaszilij Kandinszkij mondta: a leghangosabban a fekete háttéren szólnak a színek.
– A háború az a fekete, aminek a hátterében élünk, ezért az, amit a főkonzulátus tesz, valóban nagyon fontos, mert a külképviselet az elmúlt években nemcsak a diplomácia, hanem a művészet házává, kiállítási térré vált.
A művészet nemcsak önkifejezés, hanem párbeszéd is – egymással és önmagunkkal. A képek nyelve egyetemes, mindenkihez szól, függetlenül attól, milyen nyelvet beszélünk. A művészet megtanít bennünket kommunikálni érzelmekben, gondolatokban, emberi mélységekben. Ihor Lucenko alkotásai lehetőséget adnak arra, hogy elgondolkodjunk önmagunkról és arról, ami örök. Ez a művészet igazi küldetése!
Kollégája és barátja, Kopriva Attila, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia tanára, A Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület elnöke is méltatta az alkotót.
– Ihor olyan festészetet tár elénk, amely francia könnyedséggel, magas szintű művészeti adottsággal rendelkezik. A saját lelkét, emocionális világának egy részét tükrözik a képek. Itt Munkács is szerepel, ugyanakkor plein air művészeti motívumok is vannak és transzformálódik egy olyan formába, ami már egy absztrakt, elvontabb kompozíció. Ez azt jelenti, hogy a művész egy nagyon széles körű tehetség, aki formákban, szimbólumokban gondolkodik, és könnyedséggel próbálja ezt az egészet megoldani.
A művész megköszönte a lehetőséget és megosztotta gondolatait az alkotás mozzanatairól:
– A háború kitörésekor képtelen voltam alkotni, csak vázlatokat készítettem. De a vár Munkács szíve, most különleges jelentéssel bír – erődítmény, amely a legyőzhetetlenség, a küzdelem és a védelem szimbóluma. A bemutatott művek különböző technikákkal, különböző érzelmi állapotban készültek, és mindegyik biztosan megtalálja a maga útját a néző szívéhez.
A tárlat egy hónapig előzetes egyeztetést követően munkanapokon tekinthető meg.
Újabb kiállításmegnyitóra került sor a Munkácsy Mihály Magyar Házban. Ezúttal a „Nova forma” Kárpátaljai Művésznők Egyesületének Négy dimenzió című kiállítása mutatkozott be a közönségnek október 8-án.
A Latorca-parti város művészetkedvelő publikumát elsőként Petrusevics Vivien-Nikolett, a Munkácsy Mihály Magyar Ház kulturális menedzsere üdvözölte, majd Tarpai József igazgató mondott köszöntőt, aki kiemelte: nagyon örülnek a művésznők megkeresésének, hiszen ezzel a tárlattal húsz év várakozás után találkozhatnak Munkácson. „Ez megtisztelő a Munkácsy Mihály Magyar Ház számára, ugyanis a művésznők saját elmondásuk szerint örömmel látogattak el hozzánk, hiszen nagyon sokat hallottak már rólunk és az itt szervezett kiállításokról. Négy olyan művésznőről beszélünk, akik igazán elismertek Ukrajnában és meghatározó alkotókként tanítják a fiatal művészeket” – tette hozzá.
„Mind a négy művésznő otthonában teljesen átszellemülve tiszta művészetet próbál formálni. Ezek a hölgyek művészeti jelenségek vidékünkön. Mindegyikük egy egyéniség. Nagyija Ponomarenko nagyon átgondolt kompozíciókkal nagyon szép munkákat hoz létre grafikában és festészetben is. Ljudmila Korzs-Ragyko a japán grafikából táplálkozva próbálja a saját stilisztikáját integrálni, és Európában már nagyon sok galériában ismert művésznő. Odarka Dolgos akvarelljeivel és akril műveivel új hullámot alkot a festészetben és a grafikában. Olena Kondratyuk olajfestményeivel és erős kontrasztos színeivel próbálja az »új formát« még jobban kihozni a festészetben” – jellemezte a kiállításon részt vevő alkotókat felszólalásában Kopriva Attila egyetemi docens, a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja. „Úgy gondolom, hogy ez egy nagy ajándék a munkácsiaknak és a kárpátaljaiaknak, hiszen ebben a teremben teljesen másképp néznek ki ezek a művek, mint bárhol máshol” – hangsúlyozta a munkácsi festőművész.
A női látásmód különlegességét emelte ki beszédében Mihajlo Prijmics, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia rektora, aláhúzva, hogy a művésznők alkotásai érzelmekkel túlfűtött életérzéseket sugároznak, melyekre csodálattal tekint a néző. Elismerően beszélt a négy művésznő munkásságáról Okszana Havros, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia rektorhelyettese és Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke is.
köszöntőket követően Odarka Dolgos-Szopko, a „Nova forma” Kárpátaljai Művésznők Egyesületének vezetője köszönetet mondott a Magyar Háznak a bemutatkozási lehetőségért és a baráti fogadtatásért.
A kiállítás ünnepélyes megnyitóját, majd az azt követő tárlatmegtekintést Olekszij Marhicsev szaxofonjátéka varázsolta igazán hangulatossá.
Az épület tetőtéri galériájában helyet kapó tárlat különlegessége, hogy nem csupán egy alkotó, hanem egyszerre négy Ukrajna érdemes művészének a munkásságával találkozhat az ide betérő: négy művész, négy nő, négy világnézet, négy energia, négy kifinomult festészeti stílus, négy kifejező metafora. Mind a négy művész a saját személyes „negyedik dimenzióját” kínálja a nézőknek – a kreatív ötletek, gondolatok és értelmezések világában való elmélyülést. A kiállítás október 20-ig tekinthető meg.
Szeptember 23-án a beregszászi Na’Conxypan Galéria adott otthont Berecz Margit festő- és textilművész életműkiállításának, amelyet a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT) rendezett meg. A megnyitón számos érdeklődő vett részt: művészetkedvelők, barátok, művésztársak, szakmai kollégák és több generáció képviselői gyűltek össze. A tárlat célja, hogy átfogó képet adjon Berecz Margit gazdag és sokszínű pályájáról, bemutatva a kezdetektől napjainkig született festményeket, textilműveket és ritkán látható alkotásokat.
A megnyitóra összegyűlt vendégeket elsőként Kovács Gyöngyi, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára, a galéria munkatársa köszöntötte, aki röviden ismertette a művésznő életútját. Felidézte Berecz Margit pályájának fontosabb állomásait az ungvári tanulmányoktól kezdve a lembergi főiskolán szerzett diplomáján át a nemzetközi gyűjteményekig, ahol munkáival találkozhatunk.
Ezt követően a kiállítást Kulin Ágnes, a Révész Imre Társaság elnöke és a galéria kurátora nyitotta meg, aki a retrospektív tárlat összeállításának nehézségeiről és felelősségéről szólt. „Egy retrospektív kiállítás készítésénél nagy a felelősség. Mi az, amit mindenféleképpen be kell mutatnunk, és mi az, ami végül hely hiányában kimarad?” – fogalmazott. Mint elmondta, igyekeztek úgy válogatni, hogy Berecz Margit pályájának minden szakasza és főbb témái megjelenjenek.
Kulin Ágnes elmondta, hogy a mostani tárlat az őszi szezonnyitó kiállítás, amely egyben egy jubileum előfutára is, hiszen Berecz Margit jövőre lesz hetvenéves, így egy kicsit megelőlegezték ezt az ünnepet.
Kiemelte, hogy a retrospektív jelleg miatt a ’80-as évektől egészen a legutóbbi évekig készült alkotások láthatók a falakon, s a válogatásnál elsősorban a gobelinek és a festmények kerültek előtérbe.
„Az volt a célunk, hogy a főbb témákat és inkább a gobelin és a festészet kapcsolatát mutassuk be” – mondta. A grafikák most kimaradtak, mivel azokat a közönség az elmúlt évek más tárlatain már megismerhette.
A kurátor arról is beszélt, hogy Berecz Margit egy többgenerációs kárpátaljai művészcsalád tagja, s alkotásainak forma- és színvilága különleges egységet mutat. „Ha megnézzük a festményeit, látjuk, hogy ugyanazokat a geometrikus formákat és színeket alkalmazza, mint a gobelinjeiben” – emelte ki.
A kiállítás megnyitóján maga az alkotó is megosztotta gondolatait a közönséggel. „Itt születtem Kárpátalján, Ungváron, és nagyon szeretem ezt a vidéket” – emelte ki Berecz Margit. Mint hozzátette, mindig fontosnak tartotta, hogy művei derűt és harmóniát sugározzanak. „Mindig az volt az érzésem, hogy a műalkotás vidám és pozitív hatással kell hogy legyen a nézőre. Szerintem nagyon fontos, hogy szépet, harmóniát és nyugalmat adjon – valami olyat, ami felemeli az ember érzéseit” – hangsúlyozta a művész.
Berecz Margit retrospektív kiállítása november 5-ig tekinthető meg a Na’Conxypan Galériában. Addig a látogatók művészetpedagógiai foglalkozásokon is részt vehetnek, ahol kicsik és nagyok egyaránt kipróbálhatják a gobelinszövés alapjait. Emellett lehetőségük lesz elsajátítani a drukkolásos módszert is, így saját élményen keresztül tapasztalhatják meg, milyen összpontosítást és türelmet kíván a gobelinszövés.
Szeptember 17-én Magyarország Beregszászi Konzulátusán nyílt meg a Munkácsy-díjas festőművész, Kóka Ferenc (1934–1997) életművét bemutató kiállítás. A rendezvény a művész születésének 90. évfordulójához kapcsolódó emlékprogramok egyik kiemelt állomása volt, ahol az érdeklődők eredeti művekkel és másolatokkal egyaránt találkozhattak.
A rendezvényt Fülöp Andrea konzul nyitotta meg, kiemelve: a jubileumi évfordulóhoz kapcsolódó programsorozat fő eseményeként a beregszászi közönség is betekintést nyerhet Kóka Ferenc gazdag és sokszínű művészetébe. A kiállítás részben eredeti, részben másolatban bemutatott alkotásokat tartalmaz, lehetőséget adva arra, hogy a kárpátaljai közösség is átélje a festő sajátos világát.
Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője köszöntőjében a külképviselet kulturális szerepvállalását hangsúlyozta. Mint elmondta, a konzulátus munkatársai a diplomáciai feladatok mellett kezdettől fogva széles körű kulturális missziót teljesítenek. Évek óta rendszeresen szerveznek kiállításokat, ezzel is erősítve a kárpátaljai magyar kultúrát és művészetet. Hozzátette: a régió kis közössége ellenére számos tehetséges művésznek ad otthont, ezért különösen fontos, hogy az alkotók és a befogadók között élő szellemi kapcsolat alakuljon ki.
A kiállított műveket Molnár Valéria, a Kóka Ferenc Művészeti Alapítvány kurátora mutatta be. Nemcsak az alkotások tartalmi üzeneteit ismertette, hanem a művész pályáját is felidézte. Elmondta, hogy Kóka Ferenc a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett Bernáth Aurél tanítványaként. 1963 és 1966 között Derkovits-ösztöndíjas volt, majd 1973-ban Munkácsy-díjjal ismerték el tehetségét. Számos rangos hazai és nemzetközi kiállításon vett részt: 1970-ben Párizsban, 1989-ben Bázelben, 1997-ben pedig a Műcsarnokban szerepelt. Egyéni tárlatai több városban is nagy sikert arattak, mígnem tragikus baleset vetett véget pályájának. Művei ma a Magyar Nemzeti Galériában és más jelentős gyűjteményekben találhatók.
Felszólalása végén Ady Endre Intés az őrzőkhöz című versét is előadta. Zárásként kiemelte: a művészet képes kiemelni az embert a mindennapok terhei közül, és olyan szellemi magaslatokra emelni, ahol a lélek szabadon lélegezhet.
A művészetben mindig ott rejlik az a különleges erő, amely képes felemelni, összekötni és újraértelmezni a világot.
A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház a szeptember 12-ei sajtótájékoztatóval hivatalosan is megnyitotta a 2025/2026-os színházai évadot. Az eseményen a kárpátaljai magyar sajtó és média képviselőinek Sin Edina megbízott igazgató vázolta az erre az évadra vonatkozó terveket.
Az új évadban sor kerül többek között az idei Fedák Sári-díj átadására, havonta több alkalommal is megszervezik a Déryné Határtalan Programot, elültetik Jókai almafáját a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékpark területén létrehozott Tündérkertben, folytatják nagy sikerű színházi nevelési programjaikat, erősítik a filmes vonalat mozivetítések és az azokhoz kapcsolódó közönségtalálkozók szervezésével, a filmes műhelyben folytatódnak a dokumentumfilm-forgatások, valamint sétálószínházi programmal bővítik színházbejáró eseményünket.
„A háborús körülmények között még inkább fontos megmutatni magunkat, azt, hogy a kárpátaljai magyar nemzetrész, s benne a társulatunk él és létezik” – hangsúlyozta a sajtótájékoztató kezdetén Sin Edina, azzal folytatva: fontos, hogy amikor nemzettársaink színházi előadáson vesznek részt, akkor egy időre az ajtón kívül hagyják mindennapi gondjaikat, félelmeiket, s lélekben feltöltődve, hitükben megerősödve térjenek haza otthonaikba.
A beregszászi színház megbízott igazgatója aláhúzta: a 2025/2026-os idényben összességében 120 saját előadást és több mint 50, más szervezetekkel való együttműködésben megvalósuló programot szerveznek valamennyi korosztály számára.
A színházi évad programkavalkádját a szokásnak megfelelően ezúttal is a Fedák Sári Napok nyitják meg, ugyanakkor továbbra is nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a magyar kultúra továbbadása céljából vidékünk minden szegletébe elvigyék a magyar nyelvű színházat – ezzel meghatározó élményekkel gazdagítva az itt élőket. „Szeptember 26-án, Fedák Sári valódi születésnapján – ugyanis még a születésnapja sem volt sokáig megjelölve – Fedák-díjat adunk át itt, Beregszászban. Ez a díj Kárpát-medencei kiterjesztésű elismerés, amelyet olyan művészeknek adunk át, akiknek fontos a Fedák Sári által megörökölt szellemiség, jelesül a színházi szakma iránti elhivatottság, odaadás, alázat és a magyar nemzet iránti elhivatottság a színművész részéről. Meglepetés, hogy idén kik fogják ezt a díjat kapni, mindenesetre a díjátadó környékére mi nagyszabású kulturális programokat szervezünk, s többek között a Pustol a hó című előadásával érkezik hozzánk Szavas József Kossuth-díjas művész, s rögtön a Fedák-díj-átadót követően láthatják az ő előadását az érdeklődők. Szavas Józseffel Tündérkert-bővítés nélkül nem találkozhatunk. A Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban elültetjük Jókai Mór bánalmafáját is, amely szimbolikus jelzés arra, hogy a magyar közösség itt élni akar” – szögezte le Sin Edina.
A beregszászi színház teljes gőzzel készül az új színházi évadra, hiszen már nyáron is számos olyan előadás próbái zajlottak, amelyeket ősztől láthat az itthoni közönség. „Ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében A revizor című előadást mutatjuk be hamarosan, azt követően pedig Katkó Ferenc rendezésében Hunyadi Sándor Három sárkány című vígjátéka kerül a nézők elé. Ezzel párhozamosan zajlanak a további előadások próbafolyamatai, hiszen Oleh Melnyicsuk Orosz Ibolyával közösen Mark Twain Ádám és Éva című írása alapján készít egy férfi-női kapcsolatot bemutató humoros előadást a beregszászi színház Hubay stúdiótermében. Aztán pedig A bohóc kerestetik című előadás próbái indulnak meg, illetve folytatódnak. Ez az előadás az öregedésről, az elmúlásról, s az abban való szerepünk kereséséről szól leginkább. Bízunk benne, hogy majd a közönség is megtalálja a kedvére valót a kínálatból. Aztán pedig 2026 tavaszának a végén egy Romzsa Tódor témájú előadással szeretnénk megmutatkozni a helyi közönség előtt. Ezt az előadást Berettyán Nándor rendezi, a szövegkönyvét pedig Lukácsy György készíti. Jelenleg is zajlik az érzelmi útkeresés ebben a munkában: ide készülnek tanulmányútra, hogy a Romzsa-életutat, munkásságát, az ő mintáját megfelelően tudjuk majd színházi körülmények és feltételek között is a nézőink elé vinni. Ezzel az előadással erőt is szeretnénk sugározni, hiszen a Romzsa-féle magatartás és életút egy olyan példa lehet mindannyiunk számára, amiből tanulhatunk most, a 2025‒26-os fordulóban is, a háború alatti időszakot megélve” – mondta a színház megbízott igazgatója.
A háború kihívásaival a beregszászi színház negyedik évadában is találkozunk. „Sajnos hozzá kellett már ehhez szoknunk, de igyekszünk ezeknek a nehézségeknek megfelelni, leküzdeni ezeket, és egyfajta rugalmassággal, mobilitással válaszolni rá. Éppen ezért folytatjuk színházi nevelési programunkat is, amellyel a fiatalsághoz szólunk, járjuk a kárpátaljai iskolákat, óvodákat. Ebben Gál Natáliának, Vass Magdolnának oroszlánrésze és -szerepe van. Tartjuk az interakciót a fiatalokkal, már csak azért is, mert értő színházjáró közösséget szeretnénk belőlük nevelni. Ebben nagyon nagy segítségünkre vannak azok az előadások, amelyek nem a mi előadásaink ugyan, hiszen vendégjátékként érkeznek ide, Kárpátaljára, mégpedig a Déryné Határtalan Programjának köszönhetően. Ezt a programot a beregszászi színház szakmai partnerként segíti Kárpátalján a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséggel és a Rákóczi Szövetséggel karöltve. Rendszeresen, havonta akár több alkalommal is, egész napos színházi matinékat szervezünk a megye különböző régióiban. Szeptemberben Ugocsába megyünk, Tiszapéterfalvára, ahol az óvodásoktól a felnőtt közönségig mindenkihez szólunk. Kilenc különböző produkcióval készülünk egyetlen nap folyamán, ahol a tantermi meseelőadástól a színésztréningen, az improvizációs játékon át egészen az esti zenés színműig mindennel találkozhat az érdeklődő közönség. 700‒800 nézőt igyekszünk megmozgatni ezeken a programokon. Úgy néz ki, hogy jelenleg is telt házasak a programok” – fogalmazott Sin Edina, aki elmondta még: folytatják találkozásaikat a Kárpát-medence különböző társulataival, ami lehetőséget ad arra, hogy tanuljanak egymástól, merítsenek egymás erejéből és bátorítsák egymást. „Ez egy oda-vissza vérkeringést segítő, a Kárpát-medencei magyar színházi életet eggyé forrasztó program, és örülünk annak, hogy májusban elsőként Kárpátalján valósíthattak meg ilyen programot” – emelte ki, hozzátéve, hogy a más említett szeptemberi témanapok mellett októberben Munkácson, majd Ungváron folytatják a programok szervezését, és bíznak benne, hogy azt követően Felső-Tisza-vidékre és Ugocsa más pontjaira is eljutnak még ebben az évben.
„A megnevezett programok mellett a beregszászi színházban nagy figyelmet fordítunk a filmes irány megerősítésére. Rájöttünk, hogy erre szükség van, ugyanis a színészeink rengeteg filmben kapnak szerepet, s ezeket a filmeket előszeretettel nézik a nézők, ha közönségtalálkozóra kerülhet utána sor, melyen megkérdezhetik élőben a színészt arról, hogy milyen volt az adott produkcióban szerepelni, mit élt át, hiszen ez a világ egyfajta varázslat, egyfajta elérhetetlen álomvilág a hétköznapi létezésünkhöz képest. Mi ezt az álomvilágot, ezt a varázslatot próbáljuk erősíteni akkor is, amikor filmet vetítünk. A Vándormozinak és a Taylor Projectnek köszönhetően megvannak a megfelelő jogdíjak, így kortárs vagy akár klasszikus magyar filmeket vetítünk le most már egyre inkább rendszeresített alkalmak során nemcsak Beregszászban, hanem szerte Kárpátalján olyan helyszíneken, ahol a mozira mint műfajra technikai lehetőség van. Örömmel jelenthetem be, hogy a Hogyan tudnék élni nélküled? című filmet huszadik alkalommal vetítjük a megnevezett körülmények között itt, Kárpátalján. Több mint 1500-an láthatták már eddig a filmet, de természetesen leginkább olyan filmekre összpontosítunk, amelyekben beregszászi színész is játszik” – fogalmazott Sin Edina a mozikultúra támogatását célzó tevékenységet kiemelve.
A kárpátaljai magyar sajtó munkatársaival való találkozón a társulat tagjai közül részt vett Gál Natália, Orosz Ibolya és Vass Magdolna színésznő, valamint Oleh Melnyicsuk rendező, akik számos szakmai kihívásnak tesznek eleget ebben az évadban is.
„Tehát minden adott ahhoz, hogy idén is megajándékozhassuk nézőinket a színház varázsával. Mi már nagyon várjuk a találkozásokat!” – mondta az esemény végén a beregszászi színház megbízott igazgatója.
Szeptember 11-én nyitották meg Ludmila Kirgizova festőművész „Békesség e háznak!” (Lukács 10:5) című egyéni kiállítását, amelyet a Munkácsy Mihály Magyar Ház és a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület közösen szervezett. A tárlat különlegességét az adja, hogy a művésznő 80. születésnapjához kapcsolódóan rendezték meg.
A kiállítás anyaga Ludmila Kirgizova gazdag életművéből válogat, amelyben csendéletek, portrék, alakábrázolások és főként gyengéd, lírai tájképek kaptak helyet. Munkáinak pasztell- és akvarellátmenetei a természet szépségét és a művésznő belső világát tükrözik. A képeken keresztül a természethez és az isteni igazsághoz fűződő mély kapcsolat rajzolódik ki. A művésznő vallja: „Figyeljétek és merüljetek el a természetben, mert csak rajta keresztül érinthetitek meg az Igazságot – Istent.”
A megnyitón elsőként Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója köszöntötte a szép számban összegyűlt műkedvelőket. „Kedves művésznő, örülünk, hogy egészségben itt lehet velünk, és gratulálunk ezekhez a festményekhez” – kezdte szavait. Ezután külön köszönetet mondott Kopriva Attilának, a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület elnökének, aki felhívta a figyelmet a művésznő munkásságára, és kiemelte, hogy a közönség most egy igazán értékes, méltó tárlatot láthat. Hozzátette: nemcsak a kiállítás önmagában fontos, hanem az is, hogy a szervezők egy kiadvánnyal is megemlékeznek egy méltatlanul elfeledett kárpátaljai művészről.
Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivő konzulja az ungvári főkonzulátus nevében is méltatta a művésznő munkásságát és a kiállítás jelentőségét. Elmondta: „Bacskai József személyesen megkért, hogy adjam át szívélyes üdvözletét és gratulációját a művésznőnek, valamint köszönetét a szervezőknek, akiknek köszönhetően ma megismerkedhettünk a művésznő alkotásaival.” Hangsúlyozta, hogy Kopriva Attila tevékenysége révén egy életmű-kiállításnak lehetnek tanúi a jelenlévők, amely bemutatja: Kárpátalján a nehézségek és viszontagságok ellenére mindig jelen volt a magas színvonalú művészet. Mint mondta, a tárlat azt is bizonyítja, hogy a művészet minden nemzetiségi határon túlmutat.
Kopriva Attila, a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület elnöke szintén köszöntötte az egybegyűlteket, és hivatalosan is megnyitotta a tárlatot. Kiemelte: különleges ünnep ez a nap, hiszen „Ludmila néni augusztus 22-én töltötte be 80. életévét, és erre a kiállításra már három éve készülünk”. Hangsúlyozta, hogy a művésznő munkái értékes kincset jelentenek, amelyeket vétek lenne hagyni feledésbe merülni. Elmondta: céljuk az volt, hogy Ludmila Kirgizova neve méltó helyet kapjon a kárpátaljai művészek sorában, akik magas szintű alkotásaikkal gazdagítják a várost és a megyét.
Beszédében személyes vonatkozásokat is megosztott a művésznőről: kitartásáról, mély tudásáról és hitéletéről. Mint mondta, sokan a templomból ismerik, ahol szorgalmasan részt vesz az istentiszteleteken, és mindenben jó szándék vezeti. Kopriva Attila a művésznő életútját is felidézte, kezdve gyermekkori éveitől, amelyek Munkácson teltek, egészen a balett iránti szenvedélyéig, majd tanulmányaiig Moszkvában. „Ludmila néni szívós, maximalista ember, aki amit mond és amit fest, azt mindig teljes lélekkel teszi” – fogalmazott.
A megnyitó végén a művésznő meghatódva köszönte meg, hogy munkái ilyen méltó helyen kerülhettek bemutatásra. A szervezők pedig köszönetet mondtak mindazoknak, akik hozzájárultak a kiállítás létrejöttéhez – kiemelten Kopriva Attilának, a Szent Márton és a Szent Erzsébet Karitásznak, valamint a nagylelkű támogatóknak és jótevőknek.
A tárlat ünnepélyes megnyitója után Tarpai József a sajtónak is nyilatkozott.: „Hála a Jóistennek, mindig sikerül olyan gyöngyszemet találnunk itt, Kárpátalján, aki talán méltatlanul el volt felejtve. Kopriva Attila, a kiállítás kurátora hívta fel a figyelmünket arra, hogy él közöttünk egy idős korú hölgy, aki szinte minden rendezvényünkön itt van, és otthonában lenyűgöző alkotásokat őriz. Közös erőfeszítéssel – Attila, a Karitász és jótevők támogatásával – sikerült ezeknek a képeknek méltó keretet adni, sőt egy kiadványt is megjelentetni magyar és ukrán nyelven. Büszkék lehetünk arra, hogy ilyen művészeink vannak, és ez újabb színfoltja Kárpátalja képzőművészeti életének.”
A megnyitó ünnepélyességét Liana Pritska hegedűművész előadása is emelte, aki különleges hangulatot varázsolt az estére. A program végén a szervezők a vendégeket közös koccintásra és agapéra hívták, ahol kötetlen beszélgetés formájában oszthatták meg gondolataikat a kiállítás élményéről.
A kulturális szféra kiválóságaival telt meg a Kárpátaljai Megyei Tanács épületének aulája a megyei művészeti, kulturális és irodalmi díjak átadása kapcsán szervezett ünnepség alkalmából. Az elismeréseket szakmai zsűri határozta meg, és Roman Szaraj, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnöke, valamint Jurij Huzinec kormányzóhelyettes adta át.
