Különleges pillanatnak lehettek tanúi mindazok, akik november 13-án ellátogattak a beregszászi Na’Conxypán Galériába, ahol a Révész Imre Társaság A Gogola család 5 generációja címmel nyitotta meg új festménykiállítását. Ritka, hogy egyetlen kiállítótérben öt nemzedék alkotásai találkozzanak. A Vérke-parti városban jól ismert Gogola família tagjai hosszú évtizedek óta formálják a helyi művészeti életet: tanítanak, alkotnak, és meghatározó kulturális szereplőként vannak jelen. Számukra a művészet nemcsak hivatás, hanem családi örökség, amely apáról fiúra, illetve apáról lányra száll tovább. A tárlaton ük- és dédszülők, nagyszülők, szülők, valamint a legfiatalabb alkotó generáció munkái kaptak helyet, látványosan bizonyítva, hogy a családban a tehetség és az alkotóerő valódi, nemzedékeken átívelő kötelék.
A kiállítás megnyitóján Kovács Gyöngyi, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem tanára, beregszászi kézműves köszöntötte a szép számban megjelent érdeklődőket, majd Kulin Ágnes, a Révész Imre Társaság elnöke és a Na’Conxypán Galéria kurátora mutatta be a család tagjait. „A galériánk egyik célja, hogy a helyi művészeknek adjon bemutatkozási lehetőséget. Ha Beregszász festőiről beszélünk, nem mehetünk el a Gogola család mellett. Most először kerül bemutatásra több generáció közösen” – hangsúlyozta.
A kiállítást úgy rendezték, hogy a hátsó teremben kaptak helyet a korábbi generációk, Gogola Ferenc, az ükapa és Gogola Árpád, a dédapa képei. A tárlat középpontjában a nagyapa, István, fia, Zoltán és az ő három lánya, Anna, Mária és Erzsébet alkotásai kaptak hangsúlyt. Gogola István szerényen vallja magát autodidakta művésznek. Stílusa naturalista, amelyet impresszionista jegyekkel egészít ki, míg témái gyakran Beregszász városát ábrázolják. Fia, Gogola Zoltán képein nemcsak a város jellegzetes épületei jelennek meg, hanem a hátsó udvarok, eldugott part menti jelenetek is. Munkáiban a nyugodt, otthoni hangulat, a benőtt kertek és hajladozó kerítések ritmusa is érződik. A fiatalabb generáció, Anna, Mária és Erzsébet vidám és színes munkái a kiállítás előterében kaptak helyet. A lányok ecsetkezelésén édesapjuk hatása is érződik, de képeik önálló karakterűek.
Gogola István a kiállításon hangsúlyozta a család festői hagyományainak folytonosságát és a közös alkotás örömét. Hozzátette, hogy munkájukat a kárpátaljai magyar festőiskola kiemelkedő alkotói, köztük Boksay József, Sütő János és Garanyi József is inspirálták. Az unokák számára az örökség inkább példaként szolgál, megmutatva, hogyan lehet észrevenni a szépet a mindennapokban. Szerinte a család minden tagja saját látásmódját hozza, és a szeretet és elhivatottság teszi igazán értékessé a munkákat.
Gogola Zoltán elmondta, hogy festészete egyszerre tervezett és spontán. A témák többnyire előre megvannak a fejében, de a munkák elkészülési ideje nagyon változó, egy délutántól akár egy hónapig is eltarthat. Inspirációt sok helyről merít: korábbi, édesapja által is említett mesterektől, fényképekből és a természetből. Elárulta: lányai alkotásait még ösztönözni kell, de ha akarják, a fiatal generáció is megtalálja saját útját a művészetben.
A Gogola család öt generációját bemutató kiállítás hosszú előkészületek után valósulhatott meg a Na’Conxypán Galériában. Kulin Ágnes lapunknak elmondta, hogy az ötlet már a galéria első éves programjában felmerült, ám a család tagjai eleinte vonakodtak a közös bemutatkozástól. „Nagyon sokszor nyaggattam őket, és a végén mondtam, hogy itt már nincs más kiút, ebben az évben meg kell szervezni” – mesélte a kurátor, hozzátéve, hogy a kiállítás így „szívből jövő unszolásnak” köszönhetően jött létre.
Kulin Ágnes kiemelte a tárlat különlegességét: a látogatók időutazásként ismerhetik meg az apai ág festőművészeinek munkáit az üknagyapától Zoltánig és a három fiatal Gogola lányig. „Ez egy vizuális családfa, ahol a generációs hagyományok és a művészet szeretetének átadása is nyomon követhető” – fogalmazott.
A december 19-ig megtekinthető tárlathoz kapcsolódóan a galéria munkatársai művészetpedagógiai foglalkozásokat is terveznek a Gogola család tagjaival, amelyek során az érdeklődők a családfa témáján keresztül ismerkedhetnek meg a beregszászi festészet hagyományaival és a család jellegzetes stílusú alkotásaival.
November 6-tól Ihor Lucenko festőművész alkotásai díszítik Magyarország Ungvári Főkonzulátusának falait. A kárpátaljai születésű művész önálló kiállításán betekintést nyerhetünk sajátos látásmódjába, amelyet mély szülőföld-szeretet és ragaszkodás hat át. A külképviselet aulájában megnyílt tárlaton tizenöt, a munkácsi várat megörökítő, különleges stílusban készült festményt láthat a közönség.
Az ünnepélyes megnyitón csütörtökön délután a képzőművészet iránt érdeklődő közönség mellett a kárpátaljai művészetvilág és a közélet számos képviselője megjelent.
Elsőként Albertné Simon Edina konzul asszony üdvözölte a művészt és a vendégeket az idei őszi tárlatmegnyitón, majd az esemény házigazdája, Vida László első megbízott konzul mondott köszöntőt.
– Tárlatunk Ihor Lucenko kárpátaljai festőművész sajátos, egyedülálló világába kalauzol el minket, amelynek kiemelt témája Munkács, a magyar történelem, a magyar függetlenségi harc egyik legendás helye, a munkácsi vár – emelte ki és megjegyezte: nem kell bemutatni őt a kárpátaljai közönségnek, a főkonzulátuson is láthatóak voltak korábban munkái, de egyéni kiállítása most van itt először.
Igor Lucenko elhivatottságával, tehetségével és egyedi művészi kifejezésmódjával kitüntetett helyet foglal el Kárpátalja kortárs képzőművészetében. A természet ölén fekvő kárpátaljai településen, Terebesfejérpatakon született, amelyet ő a „Kárpátok Paradicsomának” nevez, és amely meghatározó volt művészi stílusának alakulásában. Tanulmányait rangos intézményekben – az Ungvári Iparművészeti Iskolában és a Lembergi Művészeti Akadémián – végezte, tagja az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének, és számos díj és elismerés birtokosa.
A diplomata kiemelte: Ihor Lucenko elhivatott pedagógusként kiveszi a részét a képzőművészek új nemzedékének kineveléséből is, továbböregbítve a soknemzetiségű kárpátaljai festőiskola legnagyszerűbb hagyományait.
Ha művész vagy, összetetten, nem szabványosan kell gondolkodnod, egy adott képet úgy kell láttatnod, hogy te magad is benne legyél, közvetítened kell a saját érzéseidet és víziódat, figyelembe véve a festészet szabályait, a kompozíciót, a ritmust, a színt
– vallja a művész.
– Ez az életfelfogás, ez az egyediség, az egyéni megközelítés érződik minden alkotásában. Mint a körülöttünk látható képek is bizonyítják, munkásságában kiemelkedő szerepet játszik a munkácsi vár ábrázolása. Mesterien ötvözi a klasszikus, a modern és posztmodern elemeket, ezáltal alkotásai energikusak, vibrálók, szinte egy másik dimenzióba röpítik a szemlélőt.
Nagy öröm, hogy a folyamatban lévő háború ellenére a kulturális élet folytatódik Kárpátalján, és itt, a főkonzulátuson is ilyen csodálatos tárlattal örvendeztethetjük meg a művészetkedvelőket. Meggyőződésem, hogy ezekben a nehéz időkben még fontosabb, hogy legyenek olyan tartalmas kulturális programok, amelyek valamelyest ellensúlyozni tudják a háború okozta félelmet és bizonytalanságot – mondta Vida László.
Borisz Kuzma, Ukrajna Nemzeti Képzőművészeti Szövetsége Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke gratulálva a művésznek, felidézte, hogy Ihor a 2000-es évek elején alakult művészcsoport generációjához tartozik.
– Ez a csoport nem sok, mindössze 5 művészt foglalt magában, akik ma és az elmúlt 20 évben egy nagyon erős generációt alkottak, és olyan művészek, akik egyértelműen megnyilvánultak sajátos kiáltványaikkal.
Igor Lucenko számára volt egy komoly tanító, aki valahol meghatározta az utat, azt az utat, amelyen ez a művészcsoport haladt. Ő Micska Zoltán volt. Szervező, ötletgeneráló, abban az időben vezetése alatt alakult ki az alkotói szabadság, a téma és a kompozíció szabad megválasztása.
Ihor Lembergben egy erőteljes iskolát kapott, majd visszatérve Kárpátaljára kitaposta a saját útját. Napjainkban fontos szerepet játszik az életében az a tény, hogy az akadémián tanít, ahol a diákokkal társalogva friss gondolatokat kap és a folyamatos eszmecsere új lendületet ad művészetének – jegyezte meg Borisz Kuzma.
A kiállító művészről szólva Jevhen Tiscsuk, a megyei művelődési főosztály vezetője egyebek mellett megjegyezte: a festőművész által használt színek, kompozíciók és nézőpontok a megszokottól eltérő megvilágításba helyezik a sokak által ismert várat, s az egyedi művészi látásmódon, a képi megformáláson keresztül a vár egy teljesen új arcát mutatja.
Mihajlo Prijmics, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia rektora kiemelte, hogy a művészetre a háború idején is szükség van, mert ahogy Vaszilij Kandinszkij mondta: a leghangosabban a fekete háttéren szólnak a színek.
– A háború az a fekete, aminek a hátterében élünk, ezért az, amit a főkonzulátus tesz, valóban nagyon fontos, mert a külképviselet az elmúlt években nemcsak a diplomácia, hanem a művészet házává, kiállítási térré vált.
A művészet nemcsak önkifejezés, hanem párbeszéd is – egymással és önmagunkkal. A képek nyelve egyetemes, mindenkihez szól, függetlenül attól, milyen nyelvet beszélünk. A művészet megtanít bennünket kommunikálni érzelmekben, gondolatokban, emberi mélységekben. Ihor Lucenko alkotásai lehetőséget adnak arra, hogy elgondolkodjunk önmagunkról és arról, ami örök. Ez a művészet igazi küldetése!
Kollégája és barátja, Kopriva Attila, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia tanára, A Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület elnöke is méltatta az alkotót.
– Ihor olyan festészetet tár elénk, amely francia könnyedséggel, magas szintű művészeti adottsággal rendelkezik. A saját lelkét, emocionális világának egy részét tükrözik a képek. Itt Munkács is szerepel, ugyanakkor plein air művészeti motívumok is vannak és transzformálódik egy olyan formába, ami már egy absztrakt, elvontabb kompozíció. Ez azt jelenti, hogy a művész egy nagyon széles körű tehetség, aki formákban, szimbólumokban gondolkodik, és könnyedséggel próbálja ezt az egészet megoldani.
A művész megköszönte a lehetőséget és megosztotta gondolatait az alkotás mozzanatairól:
– A háború kitörésekor képtelen voltam alkotni, csak vázlatokat készítettem. De a vár Munkács szíve, most különleges jelentéssel bír – erődítmény, amely a legyőzhetetlenség, a küzdelem és a védelem szimbóluma. A bemutatott művek különböző technikákkal, különböző érzelmi állapotban készültek, és mindegyik biztosan megtalálja a maga útját a néző szívéhez.
A tárlat egy hónapig előzetes egyeztetést követően munkanapokon tekinthető meg.
Újabb kiállításmegnyitóra került sor a Munkácsy Mihály Magyar Házban. Ezúttal a „Nova forma” Kárpátaljai Művésznők Egyesületének Négy dimenzió című kiállítása mutatkozott be a közönségnek október 8-án.
A Latorca-parti város művészetkedvelő publikumát elsőként Petrusevics Vivien-Nikolett, a Munkácsy Mihály Magyar Ház kulturális menedzsere üdvözölte, majd Tarpai József igazgató mondott köszöntőt, aki kiemelte: nagyon örülnek a művésznők megkeresésének, hiszen ezzel a tárlattal húsz év várakozás után találkozhatnak Munkácson. „Ez megtisztelő a Munkácsy Mihály Magyar Ház számára, ugyanis a művésznők saját elmondásuk szerint örömmel látogattak el hozzánk, hiszen nagyon sokat hallottak már rólunk és az itt szervezett kiállításokról. Négy olyan művésznőről beszélünk, akik igazán elismertek Ukrajnában és meghatározó alkotókként tanítják a fiatal művészeket” – tette hozzá.
„Mind a négy művésznő otthonában teljesen átszellemülve tiszta művészetet próbál formálni. Ezek a hölgyek művészeti jelenségek vidékünkön. Mindegyikük egy egyéniség. Nagyija Ponomarenko nagyon átgondolt kompozíciókkal nagyon szép munkákat hoz létre grafikában és festészetben is. Ljudmila Korzs-Ragyko a japán grafikából táplálkozva próbálja a saját stilisztikáját integrálni, és Európában már nagyon sok galériában ismert művésznő. Odarka Dolgos akvarelljeivel és akril műveivel új hullámot alkot a festészetben és a grafikában. Olena Kondratyuk olajfestményeivel és erős kontrasztos színeivel próbálja az »új formát« még jobban kihozni a festészetben” – jellemezte a kiállításon részt vevő alkotókat felszólalásában Kopriva Attila egyetemi docens, a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja. „Úgy gondolom, hogy ez egy nagy ajándék a munkácsiaknak és a kárpátaljaiaknak, hiszen ebben a teremben teljesen másképp néznek ki ezek a művek, mint bárhol máshol” – hangsúlyozta a munkácsi festőművész.
A női látásmód különlegességét emelte ki beszédében Mihajlo Prijmics, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia rektora, aláhúzva, hogy a művésznők alkotásai érzelmekkel túlfűtött életérzéseket sugároznak, melyekre csodálattal tekint a néző. Elismerően beszélt a négy művésznő munkásságáról Okszana Havros, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia rektorhelyettese és Borisz Kuzma, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke is.
köszöntőket követően Odarka Dolgos-Szopko, a „Nova forma” Kárpátaljai Művésznők Egyesületének vezetője köszönetet mondott a Magyar Háznak a bemutatkozási lehetőségért és a baráti fogadtatásért.
A kiállítás ünnepélyes megnyitóját, majd az azt követő tárlatmegtekintést Olekszij Marhicsev szaxofonjátéka varázsolta igazán hangulatossá.
Az épület tetőtéri galériájában helyet kapó tárlat különlegessége, hogy nem csupán egy alkotó, hanem egyszerre négy Ukrajna érdemes művészének a munkásságával találkozhat az ide betérő: négy művész, négy nő, négy világnézet, négy energia, négy kifinomult festészeti stílus, négy kifejező metafora. Mind a négy művész a saját személyes „negyedik dimenzióját” kínálja a nézőknek – a kreatív ötletek, gondolatok és értelmezések világában való elmélyülést. A kiállítás október 20-ig tekinthető meg.
Szeptember 23-án a beregszászi Na’Conxypan Galéria adott otthont Berecz Margit festő- és textilművész életműkiállításának, amelyet a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT) rendezett meg. A megnyitón számos érdeklődő vett részt: művészetkedvelők, barátok, művésztársak, szakmai kollégák és több generáció képviselői gyűltek össze. A tárlat célja, hogy átfogó képet adjon Berecz Margit gazdag és sokszínű pályájáról, bemutatva a kezdetektől napjainkig született festményeket, textilműveket és ritkán látható alkotásokat.
A megnyitóra összegyűlt vendégeket elsőként Kovács Gyöngyi, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára, a galéria munkatársa köszöntötte, aki röviden ismertette a művésznő életútját. Felidézte Berecz Margit pályájának fontosabb állomásait az ungvári tanulmányoktól kezdve a lembergi főiskolán szerzett diplomáján át a nemzetközi gyűjteményekig, ahol munkáival találkozhatunk.
Ezt követően a kiállítást Kulin Ágnes, a Révész Imre Társaság elnöke és a galéria kurátora nyitotta meg, aki a retrospektív tárlat összeállításának nehézségeiről és felelősségéről szólt. „Egy retrospektív kiállítás készítésénél nagy a felelősség. Mi az, amit mindenféleképpen be kell mutatnunk, és mi az, ami végül hely hiányában kimarad?” – fogalmazott. Mint elmondta, igyekeztek úgy válogatni, hogy Berecz Margit pályájának minden szakasza és főbb témái megjelenjenek.
Kulin Ágnes elmondta, hogy a mostani tárlat az őszi szezonnyitó kiállítás, amely egyben egy jubileum előfutára is, hiszen Berecz Margit jövőre lesz hetvenéves, így egy kicsit megelőlegezték ezt az ünnepet.
Kiemelte, hogy a retrospektív jelleg miatt a ’80-as évektől egészen a legutóbbi évekig készült alkotások láthatók a falakon, s a válogatásnál elsősorban a gobelinek és a festmények kerültek előtérbe.
„Az volt a célunk, hogy a főbb témákat és inkább a gobelin és a festészet kapcsolatát mutassuk be” – mondta. A grafikák most kimaradtak, mivel azokat a közönség az elmúlt évek más tárlatain már megismerhette.
A kurátor arról is beszélt, hogy Berecz Margit egy többgenerációs kárpátaljai művészcsalád tagja, s alkotásainak forma- és színvilága különleges egységet mutat. „Ha megnézzük a festményeit, látjuk, hogy ugyanazokat a geometrikus formákat és színeket alkalmazza, mint a gobelinjeiben” – emelte ki.
A kiállítás megnyitóján maga az alkotó is megosztotta gondolatait a közönséggel. „Itt születtem Kárpátalján, Ungváron, és nagyon szeretem ezt a vidéket” – emelte ki Berecz Margit. Mint hozzátette, mindig fontosnak tartotta, hogy művei derűt és harmóniát sugározzanak. „Mindig az volt az érzésem, hogy a műalkotás vidám és pozitív hatással kell hogy legyen a nézőre. Szerintem nagyon fontos, hogy szépet, harmóniát és nyugalmat adjon – valami olyat, ami felemeli az ember érzéseit” – hangsúlyozta a művész.
Berecz Margit retrospektív kiállítása november 5-ig tekinthető meg a Na’Conxypan Galériában. Addig a látogatók művészetpedagógiai foglalkozásokon is részt vehetnek, ahol kicsik és nagyok egyaránt kipróbálhatják a gobelinszövés alapjait. Emellett lehetőségük lesz elsajátítani a drukkolásos módszert is, így saját élményen keresztül tapasztalhatják meg, milyen összpontosítást és türelmet kíván a gobelinszövés.
Szeptember 17-én Magyarország Beregszászi Konzulátusán nyílt meg a Munkácsy-díjas festőművész, Kóka Ferenc (1934–1997) életművét bemutató kiállítás. A rendezvény a művész születésének 90. évfordulójához kapcsolódó emlékprogramok egyik kiemelt állomása volt, ahol az érdeklődők eredeti művekkel és másolatokkal egyaránt találkozhattak.
A rendezvényt Fülöp Andrea konzul nyitotta meg, kiemelve: a jubileumi évfordulóhoz kapcsolódó programsorozat fő eseményeként a beregszászi közönség is betekintést nyerhet Kóka Ferenc gazdag és sokszínű művészetébe. A kiállítás részben eredeti, részben másolatban bemutatott alkotásokat tartalmaz, lehetőséget adva arra, hogy a kárpátaljai közösség is átélje a festő sajátos világát.
Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője köszöntőjében a külképviselet kulturális szerepvállalását hangsúlyozta. Mint elmondta, a konzulátus munkatársai a diplomáciai feladatok mellett kezdettől fogva széles körű kulturális missziót teljesítenek. Évek óta rendszeresen szerveznek kiállításokat, ezzel is erősítve a kárpátaljai magyar kultúrát és művészetet. Hozzátette: a régió kis közössége ellenére számos tehetséges művésznek ad otthont, ezért különösen fontos, hogy az alkotók és a befogadók között élő szellemi kapcsolat alakuljon ki.
A kiállított műveket Molnár Valéria, a Kóka Ferenc Művészeti Alapítvány kurátora mutatta be. Nemcsak az alkotások tartalmi üzeneteit ismertette, hanem a művész pályáját is felidézte. Elmondta, hogy Kóka Ferenc a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett Bernáth Aurél tanítványaként. 1963 és 1966 között Derkovits-ösztöndíjas volt, majd 1973-ban Munkácsy-díjjal ismerték el tehetségét. Számos rangos hazai és nemzetközi kiállításon vett részt: 1970-ben Párizsban, 1989-ben Bázelben, 1997-ben pedig a Műcsarnokban szerepelt. Egyéni tárlatai több városban is nagy sikert arattak, mígnem tragikus baleset vetett véget pályájának. Művei ma a Magyar Nemzeti Galériában és más jelentős gyűjteményekben találhatók.
Felszólalása végén Ady Endre Intés az őrzőkhöz című versét is előadta. Zárásként kiemelte: a művészet képes kiemelni az embert a mindennapok terhei közül, és olyan szellemi magaslatokra emelni, ahol a lélek szabadon lélegezhet.
A művészetben mindig ott rejlik az a különleges erő, amely képes felemelni, összekötni és újraértelmezni a világot.
A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház a szeptember 12-ei sajtótájékoztatóval hivatalosan is megnyitotta a 2025/2026-os színházai évadot. Az eseményen a kárpátaljai magyar sajtó és média képviselőinek Sin Edina megbízott igazgató vázolta az erre az évadra vonatkozó terveket.
Az új évadban sor kerül többek között az idei Fedák Sári-díj átadására, havonta több alkalommal is megszervezik a Déryné Határtalan Programot, elültetik Jókai almafáját a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékpark területén létrehozott Tündérkertben, folytatják nagy sikerű színházi nevelési programjaikat, erősítik a filmes vonalat mozivetítések és az azokhoz kapcsolódó közönségtalálkozók szervezésével, a filmes műhelyben folytatódnak a dokumentumfilm-forgatások, valamint sétálószínházi programmal bővítik színházbejáró eseményünket.
„A háborús körülmények között még inkább fontos megmutatni magunkat, azt, hogy a kárpátaljai magyar nemzetrész, s benne a társulatunk él és létezik” – hangsúlyozta a sajtótájékoztató kezdetén Sin Edina, azzal folytatva: fontos, hogy amikor nemzettársaink színházi előadáson vesznek részt, akkor egy időre az ajtón kívül hagyják mindennapi gondjaikat, félelmeiket, s lélekben feltöltődve, hitükben megerősödve térjenek haza otthonaikba.
A beregszászi színház megbízott igazgatója aláhúzta: a 2025/2026-os idényben összességében 120 saját előadást és több mint 50, más szervezetekkel való együttműködésben megvalósuló programot szerveznek valamennyi korosztály számára.
A színházi évad programkavalkádját a szokásnak megfelelően ezúttal is a Fedák Sári Napok nyitják meg, ugyanakkor továbbra is nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a magyar kultúra továbbadása céljából vidékünk minden szegletébe elvigyék a magyar nyelvű színházat – ezzel meghatározó élményekkel gazdagítva az itt élőket. „Szeptember 26-án, Fedák Sári valódi születésnapján – ugyanis még a születésnapja sem volt sokáig megjelölve – Fedák-díjat adunk át itt, Beregszászban. Ez a díj Kárpát-medencei kiterjesztésű elismerés, amelyet olyan művészeknek adunk át, akiknek fontos a Fedák Sári által megörökölt szellemiség, jelesül a színházi szakma iránti elhivatottság, odaadás, alázat és a magyar nemzet iránti elhivatottság a színművész részéről. Meglepetés, hogy idén kik fogják ezt a díjat kapni, mindenesetre a díjátadó környékére mi nagyszabású kulturális programokat szervezünk, s többek között a Pustol a hó című előadásával érkezik hozzánk Szavas József Kossuth-díjas művész, s rögtön a Fedák-díj-átadót követően láthatják az ő előadását az érdeklődők. Szavas Józseffel Tündérkert-bővítés nélkül nem találkozhatunk. A Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban elültetjük Jókai Mór bánalmafáját is, amely szimbolikus jelzés arra, hogy a magyar közösség itt élni akar” – szögezte le Sin Edina.
A beregszászi színház teljes gőzzel készül az új színházi évadra, hiszen már nyáron is számos olyan előadás próbái zajlottak, amelyeket ősztől láthat az itthoni közönség. „Ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében A revizor című előadást mutatjuk be hamarosan, azt követően pedig Katkó Ferenc rendezésében Hunyadi Sándor Három sárkány című vígjátéka kerül a nézők elé. Ezzel párhozamosan zajlanak a további előadások próbafolyamatai, hiszen Oleh Melnyicsuk Orosz Ibolyával közösen Mark Twain Ádám és Éva című írása alapján készít egy férfi-női kapcsolatot bemutató humoros előadást a beregszászi színház Hubay stúdiótermében. Aztán pedig A bohóc kerestetik című előadás próbái indulnak meg, illetve folytatódnak. Ez az előadás az öregedésről, az elmúlásról, s az abban való szerepünk kereséséről szól leginkább. Bízunk benne, hogy majd a közönség is megtalálja a kedvére valót a kínálatból. Aztán pedig 2026 tavaszának a végén egy Romzsa Tódor témájú előadással szeretnénk megmutatkozni a helyi közönség előtt. Ezt az előadást Berettyán Nándor rendezi, a szövegkönyvét pedig Lukácsy György készíti. Jelenleg is zajlik az érzelmi útkeresés ebben a munkában: ide készülnek tanulmányútra, hogy a Romzsa-életutat, munkásságát, az ő mintáját megfelelően tudjuk majd színházi körülmények és feltételek között is a nézőink elé vinni. Ezzel az előadással erőt is szeretnénk sugározni, hiszen a Romzsa-féle magatartás és életút egy olyan példa lehet mindannyiunk számára, amiből tanulhatunk most, a 2025‒26-os fordulóban is, a háború alatti időszakot megélve” – mondta a színház megbízott igazgatója.
A háború kihívásaival a beregszászi színház negyedik évadában is találkozunk. „Sajnos hozzá kellett már ehhez szoknunk, de igyekszünk ezeknek a nehézségeknek megfelelni, leküzdeni ezeket, és egyfajta rugalmassággal, mobilitással válaszolni rá. Éppen ezért folytatjuk színházi nevelési programunkat is, amellyel a fiatalsághoz szólunk, járjuk a kárpátaljai iskolákat, óvodákat. Ebben Gál Natáliának, Vass Magdolnának oroszlánrésze és -szerepe van. Tartjuk az interakciót a fiatalokkal, már csak azért is, mert értő színházjáró közösséget szeretnénk belőlük nevelni. Ebben nagyon nagy segítségünkre vannak azok az előadások, amelyek nem a mi előadásaink ugyan, hiszen vendégjátékként érkeznek ide, Kárpátaljára, mégpedig a Déryné Határtalan Programjának köszönhetően. Ezt a programot a beregszászi színház szakmai partnerként segíti Kárpátalján a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséggel és a Rákóczi Szövetséggel karöltve. Rendszeresen, havonta akár több alkalommal is, egész napos színházi matinékat szervezünk a megye különböző régióiban. Szeptemberben Ugocsába megyünk, Tiszapéterfalvára, ahol az óvodásoktól a felnőtt közönségig mindenkihez szólunk. Kilenc különböző produkcióval készülünk egyetlen nap folyamán, ahol a tantermi meseelőadástól a színésztréningen, az improvizációs játékon át egészen az esti zenés színműig mindennel találkozhat az érdeklődő közönség. 700‒800 nézőt igyekszünk megmozgatni ezeken a programokon. Úgy néz ki, hogy jelenleg is telt házasak a programok” – fogalmazott Sin Edina, aki elmondta még: folytatják találkozásaikat a Kárpát-medence különböző társulataival, ami lehetőséget ad arra, hogy tanuljanak egymástól, merítsenek egymás erejéből és bátorítsák egymást. „Ez egy oda-vissza vérkeringést segítő, a Kárpát-medencei magyar színházi életet eggyé forrasztó program, és örülünk annak, hogy májusban elsőként Kárpátalján valósíthattak meg ilyen programot” – emelte ki, hozzátéve, hogy a más említett szeptemberi témanapok mellett októberben Munkácson, majd Ungváron folytatják a programok szervezését, és bíznak benne, hogy azt követően Felső-Tisza-vidékre és Ugocsa más pontjaira is eljutnak még ebben az évben.
„A megnevezett programok mellett a beregszászi színházban nagy figyelmet fordítunk a filmes irány megerősítésére. Rájöttünk, hogy erre szükség van, ugyanis a színészeink rengeteg filmben kapnak szerepet, s ezeket a filmeket előszeretettel nézik a nézők, ha közönségtalálkozóra kerülhet utána sor, melyen megkérdezhetik élőben a színészt arról, hogy milyen volt az adott produkcióban szerepelni, mit élt át, hiszen ez a világ egyfajta varázslat, egyfajta elérhetetlen álomvilág a hétköznapi létezésünkhöz képest. Mi ezt az álomvilágot, ezt a varázslatot próbáljuk erősíteni akkor is, amikor filmet vetítünk. A Vándormozinak és a Taylor Projectnek köszönhetően megvannak a megfelelő jogdíjak, így kortárs vagy akár klasszikus magyar filmeket vetítünk le most már egyre inkább rendszeresített alkalmak során nemcsak Beregszászban, hanem szerte Kárpátalján olyan helyszíneken, ahol a mozira mint műfajra technikai lehetőség van. Örömmel jelenthetem be, hogy a Hogyan tudnék élni nélküled? című filmet huszadik alkalommal vetítjük a megnevezett körülmények között itt, Kárpátalján. Több mint 1500-an láthatták már eddig a filmet, de természetesen leginkább olyan filmekre összpontosítunk, amelyekben beregszászi színész is játszik” – fogalmazott Sin Edina a mozikultúra támogatását célzó tevékenységet kiemelve.
A kárpátaljai magyar sajtó munkatársaival való találkozón a társulat tagjai közül részt vett Gál Natália, Orosz Ibolya és Vass Magdolna színésznő, valamint Oleh Melnyicsuk rendező, akik számos szakmai kihívásnak tesznek eleget ebben az évadban is.
„Tehát minden adott ahhoz, hogy idén is megajándékozhassuk nézőinket a színház varázsával. Mi már nagyon várjuk a találkozásokat!” – mondta az esemény végén a beregszászi színház megbízott igazgatója.
Szeptember 11-én nyitották meg Ludmila Kirgizova festőművész „Békesség e háznak!” (Lukács 10:5) című egyéni kiállítását, amelyet a Munkácsy Mihály Magyar Ház és a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület közösen szervezett. A tárlat különlegességét az adja, hogy a művésznő 80. születésnapjához kapcsolódóan rendezték meg.
A kiállítás anyaga Ludmila Kirgizova gazdag életművéből válogat, amelyben csendéletek, portrék, alakábrázolások és főként gyengéd, lírai tájképek kaptak helyet. Munkáinak pasztell- és akvarellátmenetei a természet szépségét és a művésznő belső világát tükrözik. A képeken keresztül a természethez és az isteni igazsághoz fűződő mély kapcsolat rajzolódik ki. A művésznő vallja: „Figyeljétek és merüljetek el a természetben, mert csak rajta keresztül érinthetitek meg az Igazságot – Istent.”
A megnyitón elsőként Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója köszöntötte a szép számban összegyűlt műkedvelőket. „Kedves művésznő, örülünk, hogy egészségben itt lehet velünk, és gratulálunk ezekhez a festményekhez” – kezdte szavait. Ezután külön köszönetet mondott Kopriva Attilának, a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület elnökének, aki felhívta a figyelmet a művésznő munkásságára, és kiemelte, hogy a közönség most egy igazán értékes, méltó tárlatot láthat. Hozzátette: nemcsak a kiállítás önmagában fontos, hanem az is, hogy a szervezők egy kiadvánnyal is megemlékeznek egy méltatlanul elfeledett kárpátaljai művészről.
Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivő konzulja az ungvári főkonzulátus nevében is méltatta a művésznő munkásságát és a kiállítás jelentőségét. Elmondta: „Bacskai József személyesen megkért, hogy adjam át szívélyes üdvözletét és gratulációját a művésznőnek, valamint köszönetét a szervezőknek, akiknek köszönhetően ma megismerkedhettünk a művésznő alkotásaival.” Hangsúlyozta, hogy Kopriva Attila tevékenysége révén egy életmű-kiállításnak lehetnek tanúi a jelenlévők, amely bemutatja: Kárpátalján a nehézségek és viszontagságok ellenére mindig jelen volt a magas színvonalú művészet. Mint mondta, a tárlat azt is bizonyítja, hogy a művészet minden nemzetiségi határon túlmutat.
Kopriva Attila, a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület elnöke szintén köszöntötte az egybegyűlteket, és hivatalosan is megnyitotta a tárlatot. Kiemelte: különleges ünnep ez a nap, hiszen „Ludmila néni augusztus 22-én töltötte be 80. életévét, és erre a kiállításra már három éve készülünk”. Hangsúlyozta, hogy a művésznő munkái értékes kincset jelentenek, amelyeket vétek lenne hagyni feledésbe merülni. Elmondta: céljuk az volt, hogy Ludmila Kirgizova neve méltó helyet kapjon a kárpátaljai művészek sorában, akik magas szintű alkotásaikkal gazdagítják a várost és a megyét.
Beszédében személyes vonatkozásokat is megosztott a művésznőről: kitartásáról, mély tudásáról és hitéletéről. Mint mondta, sokan a templomból ismerik, ahol szorgalmasan részt vesz az istentiszteleteken, és mindenben jó szándék vezeti. Kopriva Attila a művésznő életútját is felidézte, kezdve gyermekkori éveitől, amelyek Munkácson teltek, egészen a balett iránti szenvedélyéig, majd tanulmányaiig Moszkvában. „Ludmila néni szívós, maximalista ember, aki amit mond és amit fest, azt mindig teljes lélekkel teszi” – fogalmazott.
A megnyitó végén a művésznő meghatódva köszönte meg, hogy munkái ilyen méltó helyen kerülhettek bemutatásra. A szervezők pedig köszönetet mondtak mindazoknak, akik hozzájárultak a kiállítás létrejöttéhez – kiemelten Kopriva Attilának, a Szent Márton és a Szent Erzsébet Karitásznak, valamint a nagylelkű támogatóknak és jótevőknek.
A tárlat ünnepélyes megnyitója után Tarpai József a sajtónak is nyilatkozott.: „Hála a Jóistennek, mindig sikerül olyan gyöngyszemet találnunk itt, Kárpátalján, aki talán méltatlanul el volt felejtve. Kopriva Attila, a kiállítás kurátora hívta fel a figyelmünket arra, hogy él közöttünk egy idős korú hölgy, aki szinte minden rendezvényünkön itt van, és otthonában lenyűgöző alkotásokat őriz. Közös erőfeszítéssel – Attila, a Karitász és jótevők támogatásával – sikerült ezeknek a képeknek méltó keretet adni, sőt egy kiadványt is megjelentetni magyar és ukrán nyelven. Büszkék lehetünk arra, hogy ilyen művészeink vannak, és ez újabb színfoltja Kárpátalja képzőművészeti életének.”
A megnyitó ünnepélyességét Liana Pritska hegedűművész előadása is emelte, aki különleges hangulatot varázsolt az estére. A program végén a szervezők a vendégeket közös koccintásra és agapéra hívták, ahol kötetlen beszélgetés formájában oszthatták meg gondolataikat a kiállítás élményéről.
A kulturális szféra kiválóságaival telt meg a Kárpátaljai Megyei Tanács épületének aulája a megyei művészeti, kulturális és irodalmi díjak átadása kapcsán szervezett ünnepség alkalmából. Az elismeréseket szakmai zsűri határozta meg, és Roman Szaraj, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnöke, valamint Jurij Huzinec kormányzóhelyettes adta át.
Szeptember 4-én véget ért a Csodaszarvas Bábszínház nyári vándorturnéja, amelynek keretében a társulat húsz kárpátaljai magyar óvodába vitte el A holló és az egér lakodalma című interaktív előadását. A turné július 11-én Nagydobronyban és Tiszaágteleken indult, majd több települést is érintett, köztük Csepét, Nevetlenfalut, Munkácsot, Csongort és Barkaszót. Augusztusban a bábszínház ellátogatott többek között Viskre, Gyertyánligetre, Sárosorosziba, Beregújfaluba, Kaszonyba, Bótrágyra, Husztra és Técsőre is. A programsorozat szeptember elején Homokon és Eszenyben folytatódott, végül Salánkon és Forgolányban zárult.
A turné utolsó állomásain is nagy izgalommal várták a kicsik a vendégművészeket. A színpadon megelevenedő állatmesét nemcsak nézték, hanem aktívan részt is vettek benne: állathangokat utánoztak, gyermekdalokat énekeltek és válaszoltak a bábosok kérdéseire.
„Elérkeztünk az utolsó előadásunkhoz, ami azt jelenti, hogy a 20. előadást fogjuk ma eljátszani itt, Salánkon és Forgolányban. Nagy sikert aratott szerintünk, mert nagyon nagy örömmel fogadtak bennünket minden óvodában mind a pedagógusok, mind a gyerekek” – fogalmazott Mester Viola a Csodaszarvas Bábszínház vezetője. Hozzátette: „Ami tanulságot levontunk, hogy igenis szükség van a bábelőadásokra az óvodákban, mert a gyerekek ki vannak éhezve ezekre.”
A társulat vezetője arról is beszélt, hogy a program interaktív jellege hatalmas siker volt: „Gyerekdalokat énekeltek közösen velünk, amit nagyon élveztek a gyerekek. Nem is kellett őket erre kérni, maguktól kapcsolódtak be. A végén kérdéseket tettünk fel hozzájuk a mesével kapcsolatban, és szinte egyedül is el tudták mondani a történetet.”
A kezdeményezés a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) szervezésében a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával valósult meg. A cél az volt, hogy olyan óvodákba is eljusson a bábszínház, ahol a gyerekek korábban talán még sosem találkoztak hasonló élménnyel.
„Itt vagyunk Salánkon, és mellettünk ez a gyerekzsivaj is azt jelenti, hogy az óvodában bábelőadás lesz. Ezt mind azért így szerveztük meg, hogy olyan helyekre is elérjen a bábszínház, ahonnan máskülönben nehéz volna beutazni, vagy eddig nem is láttak hasonlót” – mondta Kudron Zoltán a KMKSZ ugocsai középszintű szervezetének elnöke.
Szavai szerint a háborús mindennapokban különösen nagy szükség van az ilyen alkalmakra: „Sajnos már három és fél éve tart a háború itt, Ukrajnában, és vannak olyan gyerekek, akik már ebben az időszakban születtek. Nekik szinte természetessé vált a bizonytalanság. Nekünk, felnőtteknek az volna a feladatunk, hogy minél hamarabb béke legyen, és a gyerekeknek valódi gyerekkoruk legyen. Addig is próbáljuk elhozni számukra az örömöt és a mesét.”
A salánki óvoda igazgatónője, Gál Zsuzsanna kiemelte, milyen ritka és értékes élményt jelent számukra a magyar nyelvű bábszínház:
„Nagyon örülünk, amikor óvodánkban magyar bábelőadás jelentkezik, mivel a gyerekek inkább ukrán nyelvű műsorokhoz szoktak. Amikor bábszínház jön hozzánk, az mindig óriási élmény számukra, mert interaktívan, zenei aláfestéssel és szakképzett bábosokkal sokkal nagyobb élményt kapnak, mint amit mi, óvodapedagógusok biztosítani tudunk.”
A forgolányi bölcsőde-óvoda vezetője, Biki Irén is hasonlóan fogalmazott:
„Nagyon fontos számunkra, hogy a gyerekek magyar nyelven, anyanyelvükön nézhetnek bábelőadásokat. Ritkán van részünk ilyen előadásban, ezért különösen értékes, hogy vendégművészek jöttek el hozzánk.”
A bábjáték után az óvodások kérdések segítségével adhattak számot arról, mit jegyeztek meg a történetből. A jó feleleteket vidám matricákkal jutalmazták.
A Csodaszarvas Bábszínház társulata a jövőben is szeretné folytatni a munkát. „A 2026-os évben, ha a KMKSZ tervezi a program folytatását, mi is állunk elé, és szeretnénk továbbvinni. Ahol még nem voltunk, oda elvinnénk A holló és az egér lakodalmát, de új mesét is feldolgoznánk” – fogalmazott Mester Viola.
A társulat tagjai és a szervezők egyaránt hangsúlyozták: az óvodások körében hatalmas az igény a hasonló kulturális élményekre. A gyerekek önfeledt kacagása, aktív részvétele és a pedagógusok hálás visszajelzései is azt bizonyítják, hogy a bábelőadásoknak egyszerre szórakoztató és nevelő szerepe is van.
Öt napon át a zene határozta meg a ritmust, és dallamokkal telt meg minden helyiség. A „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány idén először rendezte meg a ZeneVarázslat elnevezésű klasszikus zenei tábort, amelynek július 21. és 26. között a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola biztosított helyszínt.
A tábor záróeseményén Váradi Natália, az alapítvány igazgatója köszöntötte a szülőket, vendégeket és résztvevőket. Mint elmondta: bár maga a klasszikus zenei tábor most indult útjára, a ZeneVarázslat-program immár hetedik éve jelen van Kárpátalján. Eddig összesen 80 gyermek, 26 pedagógus és 9 zeneiskola kapcsolódott be a mozgalomba, amely Várnagy Andrea, Liszt-Ferenc díjas zongoraművész nevéhez fűződik.
Idén nyáron 71 gyermek jelentkezett a táborba, a heti oktatómunkában pedig összesen 34 zenepedagógus vett részt. A résztvevőket hét tematikus szakcsoportba osztották, ahol csoportos és egyéni hangszeres órák zajlottak. Minden csoport legalább 30 tanórán vett részt, így több száz órányi zenei képzés valósult meg a tábor ideje alatt.
A délelőtti zenei órákat délutáni fejlesztő foglalkozások egészítették ki: a diákok művészetterápián, színpadi mozgáson, művészetpedagógiai műhelyeken vehettek részt. A tanárok számára külön mentorprogramot indítottak, ahol szakmai tapasztalatcserére is lehetőség nyílt. A programban aktívan közreműködött a Kárpátaljai Mentálhigiénés Társaság, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága, valamint a Kárpátaljai Magyar Drámai Színház is, amelynek munkatársai a színpadi fellépésre készítették fel a fiatalokat.
A tábor minden estéjén koncertre került sor. A hét nyitónapján Eckhardt Gábor Liszt Ferenc-díjas zongoraművész lépett fel, majd Király Csaba, aki szintén büszkélkedhet Liszt Ferenc-díjjal, varázsolta el a közönséget. A szerdai szabadidős program helyét a gyerekek kezdeményezésére újabb koncert vette át – spontán zenekarok és kamaracsoportok formálódtak, és maguk is felléptek. Csütörtökön Várnagy Andrea és Benedekfi István adott közös hangversenyt, a pénteki gálaműsoron pedig a tábor résztvevői mutatták be, mit tanultak a hét során.
A szervezők külön figyelmet fordítottak a sokszínűségre: egy külön ukrán csoport is működött a táborban, ahol a nyelvi akadályokat tolmácsok segítségével hidalták át. „A zene minden nyelven szól, és láthattuk, hogy a gyerekek valóban megértették egymást” – fogalmazott Váradi Natália.
A rendezvény ünnepélyes zárásán Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivő konzulja Bacskai József főkonzul nevében köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében a program háború idején betöltött különleges szerepét méltatta: „A ZeneVarázs Kárpátalján több funkciót tölt be – zene szól ott, ahol máskülönben a félelemé lenne a főszerep. E program burkot von a gyerekek köré, hogy ne hallják, ne érezzék, mi zajlik a világban.” Szavaiban háláját fejezte ki a ZeneVarázslat életre hívóinak, Várnagy Andreának és Váradi Natáliának, a pedagógusoknak, a szülőknek és minden gyermeknek, aki részt vett a programban: „Kérem, folytassák ugyanígy, ugyanitt a következő évadban is, mert nagy szükség van a munkájukra” – fogalmazott.
Az eseményen felszólalt Csernicskó István, a Rákóczi-főiskola rektora is, aki – mint elmondta – a hét során minden este jelen volt a koncerteken. „Ha akartam volna, találtam volna fontos dolgokat, hogy ne kelljen itt lennem, de nagyon szívesen vagyok itt, és nagyon élveztem mindegyik estet.” A tábor hangulatát „varázslatként” jellemezte, amely őt magát is magával ragadta. Elárulta: már nagyon várja a záróhangversenyt, és bár nem nevezte meg kedvenceit, elmondta, hogy vannak fiatal muzsikusok, akik különösen nagy hatást gyakoroltak rá.
Várnagy Andrea zongoraművész, a program megálmodója személyes hangon mesélt az álomról, amely mögé évről évre egyre többen állnak oda, és amely idén is közösségi összefogással valósult meg. „Hihetetlen, hogy van egy álom, ennyi ember odaáll mellé, megfogja a kezem, és ennyi szeretettel, támogatással ez a dolog célba ér.” Kiemelte, hogy a foglalkozások, az együttműködés, a mentorprogramok, sőt még az étkezések is szeretetből születtek. Végül köszönetet mondott mindenkinek, akik nap mint nap bebizonyították, hogy „a zene valóban örömöt ad”.
A beszédek után a tábor valódi főszereplői, a fiatal résztvevők léptek színpadra. A hét során tanult darabokból adtak elő tanáraikkal – közösen és egyénileg – hangszeres és kamarazenei produkciókat. A gyerekek magabiztosan, örömmel és lelkesedéssel mutatták meg, mennyit fejlődtek a ZeneVarázslat napjai alatt. A koncert után pedig közösen vágták fel a tábor zárásának emlékére készült tortát.
A remények szerint a tábornak nemcsak folytatása lesz, hanem hagyománnyá is válik a kárpátaljai magyar zenei nevelés palettáján.
