A Visk Jótékonysági Alapítvány szervezésében november 7-én bemutatták A kiskondás című meseelőadást a viski óvodában. A szervezők célja az volt, hogy a népmese műfaján keresztül közelebb hozzák a gyerekekhez a színház világát. Az óvodások nagy lelkesedéssel fogadták az interaktív előadást, melybe aktívan bekapcsolódva tanulhatták meg a bátorság, az önzetlenség és a segítségnyújtás fontosságát.
A Visk Jótékonysági Alapítvány már nem első alkalommal szervez színházi programot a községben, az alapítvány jótékonysági akciói mellett lehetőségeihez mérten igyekszik segíteni az oktatást és a kultúrát is a településen. A mostani előadással reflektálva a háborús helyzetre a helyi magyar óvodát szerették volna segíteni. Az intézménybe jelenleg harminc kis csöppség jár, akik számára a háború óta egyre ritkább a kulturális esemény. Váradi Enikő, a Visk Jótékonysági Alapítvány ügyvezető igazgatója elmondta: „A Visk Jótékonysági Alapítvány számára kiemelten fontosak a kulturális jellegű rendezvények, s nagyon örültünk annak, amikor a beregszászi színház igent mondott a megkeresésünkre. Többször láttuk, hogy az Ungvári, illetve a Beregszászi járásban sikeres a népmeseprojekt, és mi is szerettük volna elhozni ezt a viski óvoda számára. Napjainkban nagyon nehéz körülmények között kell működnie az oktatási intézményeknek, és azt gondolom, hogy ha ezzel is tudunk segíteni a helyi vezetőség számára, illetve az idejáró gyerekeknek, akkor minden ilyen lehetőséget meg kell ragadni.”
„A népmese tanít, fejleszt és olyan világot nyit meg a gyermekek előtt, mely által szárnyra kelhet a képzelet” – véli Gál Natália színművész, aki szerint a jelenlegi helyzetben kiemelten fontos, hogy a gyerekek minél többször halljanak élőszavas mesemondást. A színművész igyekszik minél több helyre eljuttatni a magyar népmese csodálatos világát, ezáltal is erősítve a gyerekek magyar identitását. „Az utóbbi időben egyre fontosabbnak tartom, hogy meséljünk a gyerekeknek, nemcsak a gyermek fejlődés szempontjából, de amiatt is, mert itt vagyunk Kárpátalján magyarok. Egyre kevesebben, és akik itthon maradtunk, össze kell tartanunk, s ezeknek a gyerekeknek, akik még itt vannak, át kell adnunk az anyanyelvünkön a mesét, a történetet, a varázslatot azért, hogy érezzék, ez mennyire fontos, hogy tudjanak majd ők is valamit továbbvinni a saját életükben” – emelte ki Gál Natália.
Az óvoda vezetősége nagy örömmel fogadta a programot, elmondásuk szerint kevés olyan alkalom van, amikor magyar kulturális program érkezik a községbe, így minden olyan lehetőséget nagyra értékelnek, mely hozzájárul a gyerekek fejlődéséhez. Tudósi Tímea, a Viski Mustármag Óvoda igazgatója az előadás kapcsán kifejtette: „A mai program rengeteget jelentett az óvoda számára, mert bár megkeresnek ukrán előadók és ukrán bábosok, és volt rá alkalom, hogy befogadtuk őket, de az első öt perc után a gyerekek érdektelenné váltak. Vannak vegyes családból származó gyerekeink, akik értették az előadást, de a magyar anyanyelvű gyermekek számára ez nem volt érdekes. Nagyon megörültem, amikor a Visk Jótékonysági Alapítvány igazgatója megkeresett, nagyon örülünk, amikor ilyen jellegű dolgok történnek az óvodában, és úgy gondolom, hogy a gyerekeknek nagyon sokat jelentett, mert láttam az arcukon a lelkesedést, azt, hogy tetszik nekik, és értik.”
Az óvodások nagyon élvezték az előadást, és nemcsak szemlélői, de interaktív résztvevői is voltak a mesének. A Visk Jótékonysági Alapítvány munkatársai szeretnék, hogyha a jövőben minél több hasonló kulturális program jutna el Viskre, mely által erősíthetik a helyi magyarság identitását és a magyar kultúrához való kötődését.
A Munkácsy Mihály Magyar Ház a festőóriás nevéhez méltó színvonalas emlékünnepséggel méltatta szeptember 16-án Munkácsy Mihály születésének 180. évfordulóját.
Az emlékünnepség kezdetén elsőként Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója szólt a jelenlévőkhöz. Köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy bár rendkívül nehéz időket élünk, s a kulturális programok megszervezése sem egyszerű, a Latorca-parti város szívében található Magyar Ház azonban ismét megtelt olyan művészetkedvelő érdeklődőkkel, akik ezúttal a XIX. század magyar festészetének nemzetközileg is elismert mesterére, Munkácsy Mihályra emlékeztek. Az igazgató aláhúzta, a kulturális központ büszkén viseli Munkácsy Mihály világhírű magyar festőművész, Munkács város szülöttjének nevét, akinek tiszteletére a felújított épület dísztermét a művész alkotásainak reprodukciói díszítik, a lépcsőház falain felvonultatott fotósorozat pedig életének egy-egy fontos állomását, eseményét mutatja be. Az épület főbejáratánál az ide látogatókat Munkácsy Mihály mellszobra fogadja, mely Kopriva Attila munkácsi képzőművész impozáns alkotása. Kiemelte továbbá, hogy a Magyar Ház meglehetősen jó kapcsolatokat ápol más kulturális intézményekkel, köztük a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeummal és a debreceni Déri Múzeummal. Felszólalásának végén Tarpai József külön köszönetet mondott Pákh Imrének, a Munkácsról származó magyar–amerikai műgyűjtőnek, a legnagyobb Munkácsy-magángyűjtemény tulajdonosának, aki felajánlotta a festőművész legfontosabb alkotásainak másolatait a Munkácsy Mihály Magyar Háznak.
Cseh Áron ungvári magyar vezető konzul beszédében kifejtette, hogy idén immár második alkalommal emlékeznek közösen Munkácsy Mihályra, aki 180 évvel ezelőtt, 1844. február 20-án Munkácson látta meg a napvilágot Lieb Mihály Leóként, majd később szülővárosa előtt tisztelegve felvette a Munkácsy nevet. „Ez az épület büszkén viseli a Munkácsy Mihály Magyar Ház nevet és méltóképp őrzi a festőóriás emlékét” – szögezte le a diplomata, majd a munkácsi kulturális intézmény munkáját méltatva kiemelte: „Magyarország Ungvári Főkonzulátusa a kezdetektől azon dolgozik, hogy ez az intézmény a kárpátaljai kulturális és szellemi élet egyik fellegvára legyen, amelynek színes és színvonalas programjaival, kiállításaival, könyvbemutatóival és különböző rendezvényeivel a 2021-es évi megnyitása óta kiválóan eleget is tesz. Ehhez a magunk részéről igyekszünk minden segítséget megadni, és személyes jelenlétünkkel is erősíteni a főkonzulátus és a Magyar Ház közötti szoros együttműködést.”
A köszöntőket követően Diana Havata csellista és Ágnes Bacsinszki fuvolista, a Kárpátaljai Megyei Filharmónia művészei léptek színpadra, akik Magyar melódiák című virtuóz játékukkal varázsolták el a hallgatóságot.
Ezután a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színháznak a neves magyar festőművész életéről és munkásságáról szóló Hazafelé című emlékműsora debütált. Az előadást Munkácsy Mihály naplótöredékei alapján Mónus Dóra állította össze. A darab szereplői Ferku Szilveszter, Fornosi D. Júlia, Mónus Dóra és Orosz Melinda. A negyvenperces műsor hűen tükrözi a gyermekként megannyi veszteséget elszenvedő és szomorúságot átélt Lieb Mihály Leó életének meghatározó momentumait, az asztalosinasság keserves éveit, majd a rajzolással és a festészettel történő ismerkedés felvillanyozó időszakát, mely után hatalmas bátorságának bizonyítékaként elindult, s hatalmas vásznaival meghódította a világot.
Munkácsy Mihály művészetének legjelentősebb részleteibe adott betekintést előadásában Kopriva Attila művészettörténész, festőművész, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia docense.
Munkácsy művészi tudásán és tehetségén túl az európai és azon belül a magyar társadalom életének falusi és városi közösségeinek kiváló ismerőjeként érzékeny szociográfus is volt egyben, hiszen életképfestészete mind szociológiai, mind pedig eseménytörténeti vonatkozásában pontos jellemzést ad kortársairól. Európai és magyar polgárként vált neves festőművésszé, Krisztus-trilógiája és számos méltán világhírűvé vált képe missziót teljesített, amellyel keresztény magyarként az egész művelt világ előtt megbecsülést szerzett.
Munkácsy Mihály az idealizáló népi zsánertől jutott el a realista életképig, amelyet a düsseldorfi cselekményes zsánerfestészet hagyományaihoz igazodva fejlesztett tovább. A falusi vagy városi szegény embereket bizonyos élethelyzetekben ábrázoló művein egy érzelmes vagy drámai esemény összefüggésében az egyes karakterek és lelkiállapotok erőteljes jellemzésére törekedett. Romantikusan realista festő volt, aki mindig invenciókkal teli munkákat alkotott. Szorosan kötődött a Gustave Courbet által képviselt realista ábrázoláshoz. A fájdalom megértése és átélése Munkácsy realista művészetének egyik legértékesebb eleme. A romantika egyik forrása a polgári társadalmak születésével együtt kifejlődő nemzeti tudat. Nagy méretű vásznain, hatalmas kompozícióit karakteres embertípusokkal, pazar eszköztárral alkotta meg. Életének legnagyobb részét Párizsban töltötte, ahol feleségével fontos szereplői lettek a francia főváros szellemi és kulturális életének.
Az emlékünnepség a galériában folytatódott, ahol a résztvevők megtekintették a híres Munkácsy-festmények reprodukcióiból álló kiállítást.
A Munkácsy Mihály Magyar Ház gyűjteménye a közelmúltban a Magyar Éremkibocsátó Intézet és a Magyar Pénzverő Zrt. által Munkácsy Mihály születésének 170. évfordulója alkalmából kibocsátott emlékérmékkel gazdagodott, melyeket a rendezvény keretében tekinthettek meg először a jelenlévők.
Újra egy szemet gyönyörködtető kiállítás nyílt augusztus 15-én a Munkácsy Mihály Magyar Házban. A Latorca-parti város szívében található épület tetőtéri galériájában ezúttal Tetjana Ribár munkácsi költőnő és festőművész Golda és festményeim című egyéni tárlatát tekinthetik meg az érdeklődők.
Tetjana Ribár jubileumi kiállításának ünnepélyes megnyitóján elsőként Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Végigtekintve a zsúfolásig megtelt galérián Tarpai József elmondta, ilyenkor mindig elgondolkozik azon, hogy mitől lehet sikeres egy-egy kiállítás. Mint fogalmazott, arra a következtetésre jutott, hogy mindenképpen szükséges hozzá egy nagyszerű művész, akinek csodálatos alkotásai vannak, s a helyszín sem elhanyagolható. A Munkácsy Mihály Magyar Ház galériája megfelelő helyszínt biztosít a munkák bemutatásához, s a vezetőség rendkívül hálás, amiért a művészek itt kívánják kiállítani műveiket. Éppen ezért az magyar ház igazgatója köszönetet mondott a művésznőnek, hogy őket választotta, és további sok sikeres kiállítást kívánt számára.
„A ma megnyíló kiállítás egy jubileumi kiállítás, egy igazi színkavalkád. Ugyanakkor egy jubileumi kiállítás mindig különleges alkalom is, hiszen ilyenkor ráirányul a figyelem egy művész munkásságára, életpályájára, akire méltán lehetünk büszkék. Ilyen művész Tetjana Ribár is” – szögezte le ünnepi köszöntőjében Albertné Simon Edina ungvári magyar konzul. A diplomata megköszönte a Munkácsy Mihály Magyar Háznak, hogy rendszeresen meghívást kapnak színvonalas rendezvényeikre, melyeken minden alkalommal nagy örömmel vesznek részt, hiszen „Magyarország Ungvári Főkonzulátusának is egyik kiemelt célja, hogy segítse a kárpátaljai kulturális és művészeti ágazatban tevékenykedő alkotókat, szervezeteket, valamint megismertesse szűkebb pátriánk kulturális örökségét” – hangsúlyozta a konzul.
A köszöntőket követően Kopriva Attila kárpátaljai művész, művészettörténész, a Kárpátaljai Művészeti Akadémia docense megnyitotta a kiállítást. A művésznő olyan művészekkel van körülvéve, akik a családján belül is inspirálják őt, s talán ezért is áll rengeteg szeretettel a művészethez – fogalmazott. „A munkáiból kitűnik, hogy nem másolja a természetet, hanem próbál impressziókkal, de néha absztrakt kompozíciókkal is túllépni az egyszerű, realista ábrázolásokon, s ez neki nagyon jól sikerül. A mostani kiállítás nem hasonlít azokra a művekre, melyeket egy vagy két évvel ezelőtt mutatott be, ez egy magasabb szint. A Golda sorozata figyelemre méltó, rendkívül expresszív, ahogyan egy hölgynek az életszakaszait mutatja be” – konstatálta Kopriva Attila.
Elismerő jelzőkkel szólt a művésznő munkájáról Natália Ribár költőnő, festőművész, dizájner, a Marcipánka brand társalapítója is, aki a kiállítást – mely tele van lélekkel, színekkel, zenével, őszinte érzelmekkel és szépséggel – nem egyszerűen a művek bemutatásaként jellemezte, sokkal inkább egyfajta áttörésnek a művésznő életben.
„Nem is tudom, ki vagyok inkább: költő vagy festőművész? De ez nem is fontos. Arra viszont emlékszem, még az iskolai évek során tanultam meg, hogy a legfontosabb hivatás embernek lenni. És a folyamatos tanulás és jobbá válás nagyon klassz tevékenység” – mondta meghatódott hangvételű felszólalásában Tetjana Ribár, hozzátéve: a művészetnek hatalmas ereje van, hogy megváltoztassa a világot és minket, benne élőket, „ezért ennek szolgálata mindenekelőtt tudatos hivatása minden művésznek”.
„A mai kiállítás egyfajta összefoglaló számomra. Az alkotások különböző technikákkal, különböző időszakokban születtek. Az olajfestményeim többnyire plein air munkák. Az akvarell miniatúrák télen voltak festve. Nos, és Golda hősnőmet három éve kezdtem el létrehozni. Eleinte egyfajta mobiltelefonos játék volt ez számomra. Facebookra tettem fel bejegyzéseket, az ismerőseim visszajeleztek, minden kép alatt kis szövegek voltak. Beszéltek róla. Mindez egy szórakoztató projektet eredményezett. Aztán hosszú szünet következett. Nyáron kezdtem el javítgatni a rajzokat Photoshopban, és annyira fellelkesültem, ezért bátorkodtam ezen a kiállításon bemutatni ennek eredményét” – összegezte a kiállítás anyagát a művésznő.
A megnyitót Diana Havata, Ukrajna érdemes művésze, a Kárpátaljai Megyei Filharmónia csellistája virtuóz játékával tette igazán hangulatossá.
A kiállítást 2024. szeptember 15-ig, hétköznapokon 8:00 és 16:00 (k.-e. i. sz.) óra között, hétvégén pedig előzetes egyeztetés után (az alábbi telefonszámon: +380 50 555 28 95) tekinthetik meg az érdeklődők.
Fergeteges hangulatú zárókoncerttel ért véget június 28-án a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány („GENIUS” JA) szervezésében megvalósult XIV. Beregvidéki Népzenei és Néptánctábor.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézetének dísztermében megtartott műsor előtt a tábor résztvevőit és a jelen lévő szülőket, hozzátartozókat Váradi Natália, a „GENIUS” JA igazgatója köszöntötte. Elmondta, hogy nagy örömmel tölti el, hogy a tizennegyedik alkalommal megvalósult tábor ezúttal is sok gyereket vonzott, hiszen a foglalkozásokon 43 gyerek vett részt 11 település 15 oktatási intézményéből. Váradi Natália külön megköszönte a szülőknek és a gyerekeknek, hogy ezt a tábort választották. „Nagyon remélem, hogy a résztvevők jól érezték magukat, hiszen azon túl, hogy szeretnénk elősegíteni a tanulók szakmai fejlődését, a közösségépítés is hatalmas jelentőséggel bír számunkra. S mint tudjuk, a népzenének és a néptáncnak közösségerősítő ereje van” – fogalmazott az igazgató asszony, s végezetül Kodály Zoltánt idézve leszögezte: „Nem lehet magyar, aki nem iszik a magyar kultúra csodaforrásából.”
Sipos Nikoletta, a tábor szakmai referense, harmonikaoktató köszönetet mondott a tábor oktatóinak, akik szívvel-lélekkel tanították a gyerekeket, azoknak a főiskolás hallgatóknak, akik a nevelők szerepét töltötték be a tábor ideje alatt, valamint a gyerekeknek, akik nagy átéléssel vettek részt a foglalkozásokon, s mindent beleadva készültek a zárókoncertre.
A hét folyamán a fiatalok harmonika-, hegedű-, tárogató-, klarinét- és furulyaórákat kaptak, magyar népdalokat tanultak a népiének-órákon, újabb tánclépéseket sajátítottak el a néptáncórákon, elkalauzolták őket a népi játékok világába, s még kézműves-foglalkozásokon is részt vettek. Az esti órákban rendszerint a szórakozásra fektették a hangsúlyt, így volt közös filmklubozás, vetélkedők és táncház is.
A péntek délutáni koncerten a táborozók szakcsoportokban mutatták be műsorszámaikat: a közönség egy galgamenti népdalcsokor után a népi furulyások előadásában dunántúli ugróst hallhatott, majd a népi harmonikások galgamenti lassút és friss csárdást adtak elő, a hegedűsök dobronyi csárdással, sárközi egyveleggel és szatmári verbunkkal kápráztatták el a hallgatóságot. A kárpátaljai népi játékok bemutatója után a koncertet a néptáncosok előadása zárta, akik viski lassút és friss csárdást táncoltak.
A szervezők a rendezvény ideje alatt kihelyeztek egy ötletládát, melybe a véleményeket, ötleteket várták mind a mostani tábort, mind a jövőbeli hasonló alkalmakat illetően. „Nagyon fontosnak tartom, hogy a szülőktől és a gyerekektől begyűjtsem azokat a véleményeket, melyekből mi, a GENIUS-alapítvány munkatársai, valamint a szakemberek is tanulhatnak és fejlődhetnek. Nem titok az, hogy néha egy-egy diáknak vagy szülőnek nagyon jó ötletei támadnak, s ezeket összegyűjtve, beépítve a munkánkba mi is fejlődhetünk. Remélem, hogy ebbe az ötletládába nagyon sok olyan ötlet, meglátás vagy akár kritika kerül, melyek segítségével javítva, fejlődve újabbnál újabb, jobbnál jobb lehetőségeket kínálunk a gyermekeknek” – mondta Váradi Natália.
A program a magyar kormány, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága, valamint a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósult meg.
Élőzenés táncházra gyűltek össze szombat délelőtt a helyi táncoslábú fiatalok a község kultúrházának előcsarnokában.
Reskó-Papp Angéla, a tiszacsomai Bokréta hagyományőrző csoport vezetője újságírónknak elmondta, az alkalmon nemcsak a helyi gyerekek vesznek részt, ugyanis a szomszéd településről, Badalóból is érkeztek táncosok. „Szerintem óriási jelentőséggel bír, hogy az ifjúság az ilyen összejöveteleken megismerkedik egymással, kapcsolatok alakulnak ki – hiszen ez a célja a táncházaknak: amellett, hogy a jelenlévők megtanulják a magyar néptáncok jellegzetes lépéseit, egymást is megismerik, barátságok kötődnek, s szerintem nincs ennél fontosabb egy ilyen alkalmon” – fogalmazott.
A talpalávalót a BorzsaVári Népi Zenekar biztosította, melynek tagjai legutóbb tavalyelőtt jártak a helyi középiskolában a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja által meghirdetett, táncházak lebonyolítását célzó kezdeményezés kapcsán, ezúttal pedig a Csoóri Sándor Program jóvoltából érkeztek a kultúrházba.
Kovács Sándor, a BorzsaVári Tehetséggondozó Művészeti és Hagyományőrző Civil Szervezet elnöke, a 2009-ben megalakult BorzsaVári Népi Zenekar vezetője elmondta, hogy első alkalommal 2017-ben hirdettek táncházat, s azóta, immár hét éve folyamatosan zajlanak az alkalmak szerte a környező falvakban. A táncház iránti szeretetük, a bennük lakozó lelkesedés elmondása szerint azonban sokkal korábban bontakozott ki bennük. Már 2011-ben a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán fél éven keresztül heti rendszerességgel tartottak táncházat. „Mint pedagógus tudom, hogy valamivel össze kell tartani a csapatokat, az iskolában a tanulókat, a faluban az utcák közötti kapcsolatot a gyerekek között. Így arra gondoltam, hogy valahogyan meg kell fogni őket, s ezt az utat láttam olyannak, ami eredményt hozhat” – magyarázta Kovács Sándor, folytatva: „A tánc a lányokban a nőiességet, a kecsességet mélyíti el vagy éppen hozza ki belőlük, a fiúk esetében pedig az erősséget, a vagányságot, vagy például a verbunknál az erőfitogtatást. Hiszen minél figurásabban tud az adott ember táncolni, annál nagyobb tekintélye volt régen is – ezt szerettük volna egy kicsit eléjük tárni” – tette hozzá.
„A néptánc nem egy ciki dolog, hiszen vannak mondanivalói, van egy személyiségformáló hatása is az emberre, ezen felül pedig a kapcsolatok kialakításában is nagy szerepet játszik, gondoljunk csak a páros táncokra. Régen a fiúk a verbunkkal mutatták meg a lányoknak, hogy kik is ők, aztán pedig a lányok a karikázóban vagy a leánytáncokon válaszoltak az előre kiszemelt ifjúnak, hogy márpedig őt ő nézte ki magának. Gyakorlatilag ezek azok a dolgok, amelyek arra ösztönöztek, hogy valamit el kell kezdeni, s mivel zenészek vagyunk, próbáltunk erre az oldalra »húzódzkodni«. Tudjuk azt, hogy jelenleg nehéz időket élünk, s nekünk ezt úgy kell csinálni, hogy később is tudjuk folytatni” – fogalmazott a népzenész.
A tiszacsomai Bokréta hagyományőrző csoport több éve részt vesz a néptáncegyüttesek szakmai fejlődése érdekében létrehozott mentorprogramban, melynek keretében magyarországi néptáncpedagógusok tanítanak néptáncokat a helyi gyerekeknek. A foglalkozásokon az élő zenét a BorzsaVári Népi Zenekar szolgáltatja. A csoport már elsajátította a szatmári, a viski és a nagydobronyi táncok lépéseit és koreográfiáját. A mostani táncházi alkalmon a bemelegítő lépések után szatmári táncokat és nagydobronyi táncot gyakoroltak.
Említésre méltó továbbá, hogy májusban közel ezer résztvevővel rendezték meg a XVI. Krétakör Művészeti Versenyt a kelet-magyarországi Leveleken. A néptáncosokat is felvonultató megmérettetésen több kárpátaljai csapat is részt vett, köztük Tiszacsoma, Bene, Sárosoroszi, Mezővári és Huszt egyesített tánccsoportja, a TiszaBorzsa táncegyüttes, mely a BorzsaVári Népi Zenekarral közösen lépett színpadra és varázsolta el a közönséget.
A BorzsaVári Népi Zenekar a tiszacsomai alkalom után Benében és Mezőváriban invitálta táncházba a fiatalokat.
Fiatal kárpátaljai képzőművészek alkotásaiból nyílt kiállítás Magyarország Ungvári főkonzulátusán. A külképviselet évek óta biztosít bemutatkozási lehetőséget a feltörekvő, tehetséges alkotóknak. Ezúttal tizenkét festő és grafikus műveit tekinthették meg az érdeklődők. Kárpátalján jelentős múltja van a képzőművészetnek. A helyi művészek legtöbbször a kárpátaljai hagyományokból merítenek. A sokszínű és gazdag táj, az itt élő emberek kimeríthetetlen ihletforrást jelentenek az alkotók számára. Az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezet Ifjúsági Tagozatának célja, hogy lehetőséget biztosítson a Művészeti Akadémia végzőseinek, hogy kibontakozzanak és idővel az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség tagjává válhassanak. A kiállításon csendéletek, tájképek, absztrakt alkotások tekinthetők meg. Olyan művészek alkotásai ezek, akik még keresik a saját útjukat. Az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezet Ifjúsági Tagozatának kiállítása egy hónapig tekinthető meg az Ungvári Magyar Főkonzulátus aulájában. Aki pedig szeretné, meg is vásárolhatja az alkotásokat, ezzel is segítve az ifjú művészek további kibontakozását.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusa évek óta rendszeresen bemutatkozási lehetőséget biztosít a kárpátaljai művészeknek. Csütörtökön különleges kiállításmegnyitót tartottak a külképviseleten, ahol ezúttal az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezete Ifjúsági Tagozatának tagjai állították ki alkotásaikat.
A megjelenteket Albertné Simon Edina konzul köszöntötte, s felolvasta azoknak a fiatal művészeknek a nevét, akiknek az alkotásai megtekinthetők: Szvitlana Fedor, Pavlo Marinec, Jana Mahej, Olga Szokoljuk, Olekszij Dinnik, Jevhen Cap, Tarasz Hodvan, Julianna Labik, Olekszandr Kofel, Vladiszlav Nejkaljuk, Jaroszlava Katran és Inessza-Szimóna Borka.
– Szinte már hagyomány, hogy főkonzulátusunkon rendszeresen bemutatkozási lehetőséget biztosítunk kárpátaljai magyar és ukrán képzőművészeknek, ugyanakkor fontos célkitűzésünk, hogy a fiatal generációk számára is megjelenést biztosítsunk. Célunk, hogy törekvéseikben támogassuk azokat a fiatal művészeket, akik lendületükkel, tehetségükkel már most kiemelkedő alkotásokat tudhatnak maguk mögött – emelte ki Bacskai József főkonzul és kitért arra, hogy Kárpátalján jelentős múltja van a képzőművészetnek.
– A kárpátaljai festőművészet egyedi és páratlan, a helyi művészek alkotásai pedig legtöbbször a kárpátaljai hagyományokból építkeznek. A sokszínű és gazdag táj, az itt élő emberek kimeríthetetlen ihletforrást jelentenek az alkotók számára. Fontos megmutatni azt a gazdag kulturális örökséget, amellyel Kárpátalja büszkélkedhet. Fontos az is, hogy a fiatal kárpátaljai képzőművészek bemutathassák tudásukat, hiszen közös értékeink megőrzése és gyarapítása mindannyiunk számára kulcsfontosságú – hangsúlyozta az anyaországi diplomata.
A most bemutatkozó művészeket illetően Bacskai József elmondta, ismerik a minőségi munka fogalmát, egyben olyan emberek, akiket a jövőben is látni szeretnénk: üdék, vidámak és sikeresek, akik ki tudják fejezni magukat, kitűnnek társaik közül, legyen szó a képzelőerőről, a tervezésről, kreativitásról, és akiknek különböző technikákkal készült munkái gondolatébresztők. Végezetül sok sikert kívánt a fiatal művészeknek az alkotói munkássághoz és arra kérte őket, hogy életük során az a szent tűz lobogjon bennük is, amely egykor a kárpátaljai festőiskola alapítóit és a többi nagyot repítette az egekbe.
Andrij Seketa, a Kárpátaljai Megyei Tanács első alelnöke köszöntőjében megjegyezte: általában neves, idős művészek alkotásait láthatjuk, most pedig fiatal alkotók mutatkoznak be.
– Meggyőződésem, hogy a mostani kiállítás fontos pont lesz a kezdő művészek alkotói önéletrajzában. Ez a vernisszázs kiváló példája a fiatal kárpátaljai művészek tehetségének és kreativitásának. Munkáik nemcsak személyes látásmódokat és érzelmeket tükröznek, hanem régiónk kulturális örökségének gazdagságát is – mutatott rá az alelnök, majd köszönetét fejezte ki a szervezőknek, akik a kárpátaljai ecsetmesterek munkásságának bemutatásához adnak teret, valamint minden művésznek, aki bemutatta munkáit. – Az önök munkája és tehetsége új színekkel tölti meg életünket, ezek a kiállítások mindannyiunk számára inspirációt és örömöt jelentenek – fogalmazott.
– Imponál, hogy ez a hely számos kimagasló kiállítás helyszíne volt már, ám a mostani különleges abból a szempontból, hogy fiatal művészeknek biztosítottak bemutatkozási lehetőséget – mondta Viktor Kravcsuk, a megyei kulturális főosztály helyettes vezetője. – A kiállító festőtehetségek útjuk elején járnak, van még mit tanulniuk, de bízunk benne, hogy tapasztalatra tesznek szert és hasonló magasságokba emelkednek, mint tanítómestereik.
Borisz Kuzma, a Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnöke megjegyezte: nagyon gyorsan repül az idő, mintha csak tegnap történt volna, amikor ő és generációja mutatkozott be a nagyközönség előtt, de az ajtón már kopogtat az új, komoly nemzedék.
– Mindez, arról tanúskodik, hogy az élet rövid, de a művészet örök – mutatott rá Borisz Kuzma. – A mai kiállítás azt is üzeni a számunkra, hogy van kinek átadnunk a stafétát, egy tehetséges művésznemzedék követ majd minket, akiknek tagjai alkotómunkájukkal tovább viszik a kárpátaljai festőiskola szellemiségét és tradícióit. Több tehetséges fiatalt rövidesen a tagjaink közé választunk, hiszen ez az élet rendje.
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Szvitlana Fedor két kör formájú alkotása mindenki tetszését elnyerte. Nem csupán a formája tér el a megszokott négyzet vagy téglalap alakú festményektől, hanem a technikája is. Mindkettő légies, könnyed, mintha egy színes selyemkendő libbenne az alkotásokon.
– A Jin-jang és a Medúza című képet alkoholos tinta (ink) technikával készítettem. Mivel az alkoholos tinta eléggé „önálló”, arra fut, amerre akar, speciális ragasztóval határokat szabtam neki, hogy sikerüljön az elképzelésem.
A tárlat másik favoritja a sötétzöld alapon szinte világító sárga tavirózsákat ábrázoló festmény volt. Szerzőjétől, Olekszij Denniktől megtudtuk, hogy ez a Mindennek van saját fénye című sorozatának a része.
– A kertünkben álló, közel 200 éves körtefával kezdődött. Egész életünkben ettük a gyümölcsét, a fa már kiszáradt, de a körte ízére emlékszünk, s mintegy köszönetként megfestettem azt a fát. Azóta változott a koncepció, de az alap maradt: különböző világító objektumokat örökítek meg, fákat, növényeket, ami szimbolikus.
A tárlat előzetes egyeztetést követően munkanapokon megtekinthető a főkonzulátus aulájában.
Az ismert ungvári művészházaspár – Borisz Kuzma festő, grafikus, Ukrajna népi művésze, az Ukrán Nemzeti Művészeti Akadémia tagja, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátalja Megyei Szervezetének elnöke és felesége, Viktória Kuzma képzőművész, az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség tagja – munkásságából nyílt kiállítás Magyarország Ungvári Főkonzulátusán Ketten címmel.
A külképviselet 2024-ben folytatja a kárpátaljai művészcsaládokat bemutató kiállítássorozatát. Az új tárlat ünnepélyes megnyitójára csütörtökön délután került sor. A kiállításon a művészpár 20 alkotása kerül bemutatásra.
Borisz Kuzma urbanisztikus alkotásaiban a színek kavalkádja dominál, a szimbólumok fontos szerepet játszanak, míg Viktória Kuzma különleges atmoszférájú üvegfestményei a művészi kifejezésmód új lehetőségeit tárják elénk, sikeresen ötvözve a klasszikus formákat a modernizmus elemeivel. A házaspár elhivatottságával, tehetségével, a kárpátaljai festőiskola hagyományaira reflektáló egyedi művészi eszköztárával és világlátásával kitüntetett helyet foglal el a kárpátaljai kortárs képzőművészetben. Borisz Kuzma több mint 20 egyéni kiállítás szerzője Ukrajnában, Ausztriában, Magyarországon, Szlovákiában, Horvátországban és Csehországban. Egyes alkotásait Ukrajna, Románia és Szlovákia múzeumai őrzik. Viktória kevésbé ismert alkotó.
– Borisz Kuzmát nem kell bemutatni, nemcsak kitűnő és Ukrajna határain kívül is jól ismert festőművész, hanem egyben közéleti személyiség is, aki több mint 23 éve vezeti az ukrajnai képzőművészeti szövetség kárpátaljai szervezetét, rég megdöntötte Kassai Antal rekordját, aki 15 évet töltött ebben a megtisztelő és felelősségteljes tisztségben – emelte ki Vida László, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának első beosztott konzulja, és megosztotta a jelenlévőkkel, hogy jómaga nagyon szereti a művészetét, amely modern eszközökkel, anyaghasználattal, formákkal nyúl vissza a XX. századi kárpátaljai festészet gazdag hagyományaihoz.
Elhangzott, hogy az alkotómunkában Viktória és Borisz más-más úton jár, de ez a tárlat megmutatja azt, ami közös a művészi világlátásukban.
– A kiállítás címe Ketten. Ez telitalálat, mert kiemeli, hogy ketten együtt lenni mindig más, magasabb minőséget jelent, mint külön-külön élni vagy alkotni. Ezt az analógiát továbbvinném, mert amikor Magyarországra és Ukrajnára, a két szomszédra gondolok, akkor is igaz, hogy ketten többek lehetünk, mint külön-külön. Ezért örömteli, hogy elindult egy párbeszéd a magyar–ukrán állami vezetők között, amelytől a jószomszédi viszony és a sokoldalú együttműködés fejlesztését várjuk. Azokat a pontokat keressük, ahol egyetértünk, ott igyekszünk erősíteni az együttműködést. Azokban a kérdésekben pedig, amelyekről másképp gondolkodunk, az eltérő álláspontok és érdekek kölcsönös tiszteletben tartására törekszünk. Kárpátalja, a kárpátaljai vezetés nagyon fontos szerepet játszik ebben a folyamatban.
Nem vagyunk egyformák, mégis megteremthető a harmónia közöttünk, számomra, diplomata számára elsősorban ezt üzeni Viktória és Borisz Kuzma mostani kiállítása is – zárta gondolatait Vida László.
Megyei és városi vezetők, művészek, barátok, rokonok gratuláltak az alkotópárosnak a megnyitón. Andrij Seketa, a Kárpátaljai Megyei Tanács első alelnöke megköszönte a főkonzulátus vezetőségének a kárpátaljai képzőművészek kiállítássorozatának megszervezését, amely hozzájárul a kulturális diplomácia fejlődéséhez, és erősíti az országok közötti kapcsolatokat. Köszönetét fejezte ki azoknak a művészeknek is, akik alkotásaikkal vidékünk művészeti évkönyvét gazdagítják.
Jevhen Tiscsuk, a megyei kulturális főosztály vezetője gyermekkora óta rajongott egy Boris nevű művész iránt, de az amerikai volt, így amikor egy kárpátaljai kiállításon látott Borisz névvel jelzett alkotást, rögtön felkeltette a figyelmét. Azóta személyesen is megismerte az alkotót és szoros munkakapcsolat van közöttük.
Olena Prihogyko művészettörténész az alkotópárt méltatva megjegyezte, hogy kreatív párosban dolgozni rendkívül nehéz, ugyanakkor rendkívül felelősségteljes.
– Feleséged személyében az első nézőt, az első kritikust és a jóindulatú bírót látod. Ugyanakkor hatalmas felelősséget érez előtte és mindannyiunk előtt. Borisz és Viktória duettje rendkívül harmonikus. Természetesen, amikor két erőteljes kreatív személyiség dolgozik egymás mellett, tudat alatt kölcsönös befolyást éreznek. Az alkotói ötletekről van szó, amelyeket a művészek életre keltenek, a mély szellemiségről, amely egyesíti őket – mondta Olena és örömmel konstatálta, hogy a Kuzma házaspár néhány alkotásukat a megyei szépművészet múzeumnak ajándékozta. Mint mondotta, ez különösen fontos, mert a jelenlegi nehéz időszakban nincs anyagi lehetőség festményeket vásárolni, s tartanak attól, hogy az intézmény gyűjteményében fehér folt marad a mai művészek alkotásait illetően.
Végezetül Viktória és Borisz Kuzma köszönetet mondott a szervezőknek és frontvonalban harcolóknak.
Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) március elején hat új hagyománnyal bővítette a szellemi kulturális örökségek listáját Németországban, köztük a berlini technót, amely nemcsak a német főváros éjszakai életének ikonikus eleme, hanem az egyik legjövedelmezőbb szórakoztatóipari terméke is.
Berlin világhírűvé vált a pezsgő techno-klubszcénáról, amely fiatalok és idősek millióit vonzza minden évben a városba. A helyszín és a zene szinte elválaszthatatlanok egymástól, de még így is sokakat meglepett, hogy a műfaj felkerült az UNSECO listájára, olyanok mellett, mint a francia bagett vagy a lipicai lótenyésztés.
Ez egy újabb mérföldkő a producerek, a művészek és a klubüzemeltetők számára, és segíteni fog abban, hogy értékes, védelemre és támogatásra érdemes ágazatként legyünk elismerve – nyilatkozta a bejelentés után Lutz Leichsenring, a berlini klubokat és kulturális promótereket tömörítő szervezet, a Clubcommission elnökségi tagja a Deutsche Welle-nek.
Az UNESCO szerint a szellemi kulturális örökség elsősorban olyan kulturális kifejezési formákra utal, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az emberi kreativitáshoz és hagyományokhoz, és amelyeket generációkon keresztül adnak tovább, folyamatos fejlődés mellett.
Ide tartoznak az olyan gyakorlatok, rituálék, ismeretek, készségek és előadóművészetek, mint a zene, a tánc és a színház, amelyeket meg kell őrizni és életben kell tartani.
A berlini techno lehet a lista legjövedelmezőbb hagyománya
A német főváros kétségtelenül az elektronikus zene nemzetközi központja, a betondzsungelben pedig több mint 1600 művészeti és kulturális helyszínt, klubbot és koncerttermet lehet felfedezni. A látogatók a világ minden tájáról érkeznek, és még a városvezetés is elismeri, hogy a techno az egyik legnagyobb turisztikai húzóerejük. Bár a koronavírus-járvány átmenetileg véget vetett a dübörgő koncerteknek és raveknek, az iparág úgy állt talpra, mintha mi sem történt volna,
A Clubcommission statisztikái szerint ráadásul már évente 1,48 milliárd eurót termel.
Pedig a legtöbb létesítmény régi, kihasználatlan épületekben működik, így lehelnek életet a kiürülő berlini iparnegyedekbe, a szervezők és a zenészek pedig gyakran bőkezűen támogatják a műemlékvédelmet is.
Milyen hagyományok kerültek fel még a listára?
Az UNESCO-bizottság és kulturális miniszterek konferenciáján Claudia Roth, Németország kulturális és médiáért felelős szövetségi biztosa jelentette be a hat új belépőt Bonnban. A listára a berlini techno mellett felkerült:
a finsterwaldi énekhagyomány;
a Kirchseeon Perchtenlauf, a busójáráshoz hasonló bajor télűző felvonulás;
a Schwälmer Weißstickerei, a Hessen tartományból származó gobelinvarrás;
a Viez almabor; valamint
a szászországi hegymászás.
Az UNESCO kulturális örökségi listáján így már 150 hagyomány került fel Németországból.
Legyen szó szubkultúráról vagy hagyományos kézművességről, mindezek hazánk kulturális gazdagságának részét képezik. Élő örökségünk közösséget teremt és nap mint nap összehozza az embereket – jelentette ki Christoph Wulf, a német UNESCO-bizottság alelnöke az ünnepségen.
[type] => post
[excerpt] => Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) március elején hat új hagyománnyal bővítette a szellemi kulturális örökségek listáját Németországban, köztük a berlini technót, amely nemcsak a német főváros éjszakai életének ikoni...
[autID] => 12
[date] => Array
(
[created] => 1710798120
[modified] => 1710758675
)
[title] => Már a berlini technót is felkerült az UNESCO kulturális örökségi listájára
[url] => https://life.karpat.in.ua/?p=181472&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 181472
)
[aut] => totinviktoria
[lang] => hu
[image_id] => 181473
[image] => Array
(
[id] => 181473
[original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/03/berlin-techno.jpg
[original_lng] => 97073
[original_w] => 1024
[original_h] => 576
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/03/berlin-techno-150x150.jpg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/03/berlin-techno-300x169.jpg
[width] => 300
[height] => 169
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/03/berlin-techno-768x432.jpg
[width] => 768
[height] => 432
)
[large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/03/berlin-techno.jpg
[width] => 1024
[height] => 576
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/03/berlin-techno.jpg
[width] => 1024
[height] => 576
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/03/berlin-techno.jpg
[width] => 1024
[height] => 576
)
[full] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2024/03/berlin-techno.jpg
[width] => 1024
[height] => 576
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => life
[color] => red
[title] => Життя
)
[_edit_lock] => 1710751475:12
[_oembed_2b60fae9e6011d9f77817a8e8239d50b] =>
[_oembed_time_2b60fae9e6011d9f77817a8e8239d50b] => 1710751390
[_thumbnail_id] => 181473
[_edit_last] => 12
[views_count] => 1352
[_oembed_7609cb08d6c1c21df6299d22b8430cb6] =>
[_oembed_time_7609cb08d6c1c21df6299d22b8430cb6] => 1717696155
[_oembed_36b0862e9a5dabd506d54cac6b779600] =>
[_oembed_time_36b0862e9a5dabd506d54cac6b779600] => 1719505964
[_oembed_208908660c36016210de7679657bd299] =>
[_oembed_time_208908660c36016210de7679657bd299] => 1719505964
[_oembed_df0bd982fe7b9c7ca8df8a1f44176ce0] =>
[_oembed_time_df0bd982fe7b9c7ca8df8a1f44176ce0] => 1728628241
[labels] => Array
(
)
[categories] => Array
(
[0] => 41
[1] => 596
[2] => 592
[3] => 25
[4] => 39
[5] => 91
)
[categories_name] => Array
(
[0] => Cikkek
[1] => Érdekes
[2] => Társadalom
[3] => Videók
[4] => Világ
[5] => Zene
)
[tags] => Array
(
[0] => 819832
[1] => 242
[2] => 10376
[3] => 1816
[4] => 1004
)
[tags_name] => Array
(
[0] => berlini techno
[1] => kultúra
[2] => lista
[3] => UNESCO
[4] => zene
)
)
[9] => Array
(
[id] => 179654
[content] =>
A kárpátaljai Hálózat egy éve
A Hagyományok Háza Hálózat–Kárpátalja a nehéz körülmények ellenére is megvalósította kitűzött céljait javarészét. Az elmúlt évet Pál Katalin, a kárpátaljai Hálózat vezetője foglalja össze.
„Az előző évek tapasztalataiból okulva, mintegy ’megedződve’ terveztük meg 2023. évi programjainkat. Azokkal kalkuláltunk, amik megvalósítását biztosítani is tudtuk. Ennek nyomán tizenöt sikeres programra tekinthetünk vissza. Közöttük voltak egyszeri alkalmak, mások pedig egész évre kiterjedtek. A tervezetek felét helyi intézmények, civilszervezetek bevonásával valósítottuk meg. Számos nehézséggel kellett szembenéznünk. Néptáncegyütteseink nagy része, – mivel a szakemberek közül sokan távoztak az országból – oktató nélkül maradt. Pótlásukra kifejezetten kezdő néptáncoktatók számára indítottunk tanfolyamot. A 2024. májusáig tartó kurzus koncepcióját a nyíregyházi Antal Roland és Antal Dóra néptáncpedagógusok dolgozták ki.
Az évek során hét, úgynevezett ’táncházas zenekart’ neveltünk ki, amiknek tagjai is szétszóródtak, viszont – a jövőre gondolva – összetartásukra nagy gondot fordítottunk. Ennek nyomán a szokásos táncházzenész találkozónkat több turnusban Magyarországon szerveztük meg. A sátoraljaújhelyi Kárpátaljai Népzene, Néptánc Táborban mutatkozhattak be a zenekarok, ezt követően nyáron Magyarországon és Erdélyben koncerteket szerveztünk a ’bandáknak’. Az éves programjuk méltó lezárása volt, amikor csatlakoztunk a Hagyományok Háza Határtalan Táncfőváros estjéhez október 16-án: a műsor első részében kárpátaljai zenekarok, táncosok és énekesek léphettek színpadra. E szerepléseknek mentális hatása is van: a szereplők kiszabadulhatnak egy kis időre a kárpátaljai feszült légkörből.
Az éves munkánk során a legnagyobb hangsúlyt a hagyományátadásra, a képzésekre fordítottuk. A képzők képzőjét szerveztük meg: a már említett néptáncoktató tanításon kívül kézművesoktatók okítását is megszerveztük három turnusban. Ennek része volt a tavaszi tanfolyam, az egyhetes nyári tábor és az őszi lezárás. Ugyanúgy folytatódott a viseletvarró képzésünk is, s emlékezetes volt, amikor A magyar kultúra napján a Munkácsy Mihály Magyar Házban tanfolyamunk legszebb munkáiból nyithattunk meg kiállítást.
Igazi sikerként könyvelhetjük el a néptáncegyüttesek mentorálásának hetedik évét is: félezer gyerek vesz részt e kezdeményezésben. Viszont a lezárt év újdonsága volt a mentorprogram kibővítése a hangszeres- és énekes képzés területére is. Februártól több helyszínen voltak tanfolyamok, mintegy tíz magyarországi hangszeres-, énekoktató részvételével. Citera, vonós és fúvós hangszerek, harmonika, cimbalom és népi ének szerepel a palettán. Örvendetes, hogy a cimbalom, ez az igazi magyar hangszer mennyire népszerű a tanulók körében. Ez részben Unger Balázs oktató munkáját is dicséri. Tanítványai közül négyen a turai Galgamenti Népzenészek Újévi Koncertjén is bemutatkozhattak.
Az elmondott eredmények egy feszült légkörben születtek. Nem vagyunk pesszimisták, keressük a folyamatos munkánk megvalósításának zegzugos útjait. Reménykedünk egyben, hogy Kárpátalján is beköszönt a béke, ami munkánk folytatásának egyetlen lehetséges záloga.”
