Különleges tárlat nyílt a Munkácsy Mihály Magyar Házban, ahol Csepeli Okszána festőművész alkotásai várják a látogatókat. Az Itthonról haza című kiállítás jóval több egy festménygyűjteménynél: személyes élményekből és mély érzelmekből építkező utazás, amely az otthon fogalmát, a hovatartozás kérdését és az emberi kapcsolatok értékét állítja a középpontba.
A Magyarországon élő, ugyanakkor munkácsi gyökereihez mindvégig hű alkotó művein keresztül a látogatók betekintést nyerhetnek egy olyan belső út történetébe, amely összekapcsolja a múltat a jelennel, a szülőföld emlékeit az új otthon élményével. A kiállítás így nemcsak művészeti élményt kínál, hanem elgondolkodtató találkozást is az identitás, az emlékezés és a hazatalálás témáival.
A kiállítás megnyitóján a művésznő személyes gondolatokat osztott meg arról, mit jelent számára a haza fogalma. Mint fogalmazott, az otthon nem csupán egy földrajzi helyet jelent, hanem mindazokat az emlékeket, emberi kapcsolatokat és értékeket, amelyeket életünk során magunkkal viszünk. Bár az élet gyakran új utakra vezet bennünket, a gyökerekhez való kötődés megmarad és végigkíséri az embert, bárhol is éljen.
Csepeli Okszána Munkácson született, pedagógusként kezdte pályafutását, majd Magyarországra költözött, ahol tovább folytatta szakmai munkáját. A festészet 2011-ben vált életének meghatározó részévé. Alkotásaiban elsősorban a nonfiguratív kifejezésmód jelenik meg, amely lehetőséget ad számára arra, hogy a formák és színek segítségével érzelmeket, hangulatokat és belső élményeket közvetítsen. Műveit a harmónia, a nyugalom és az ember iránti tisztelet hatja át.
A jelenlévőket köszöntve Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója örömét fejezte ki, hogy az intézmény adhat otthont a tárlatnak. Beszédében kiemelte, hogy a kiállítás létrejötte hosszú előkészítő munka eredménye, és külön köszönet illeti a művésznőt azért az elkötelezettségért, amellyel vállalta a festmények Kárpátaljára szállításával járó nehézségeket. Hangsúlyozta, hogy az esemény kiváló lehetőséget kínál arra, hogy a helyi közönség megismerhesse az alkotó művészetét és azt a mély kötődést, amely szülővárosához fűzi.
A tárlat címe önmagában is üzenetet hordoz. Az Itthonról haza egyszerre utal a fizikai és a lelki hazatérésre, valamint arra a belső kapcsolatra, amely az embert származásához, közösségéhez és identitásához köti. A kiállított művek nem konkrét történeteket vagy helyszíneket jelenítenek meg, hanem olyan érzéseket és benyomásokat, amelyek minden látogatóból más és más gondolatokat hívhatnak elő.
Az eseményen jelen volt Gombor Bence, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja is. Köszöntőjében méltatta a Magyar Ház kulturális misszióját, amely rendszeresen bemutatkozási lehetőséget biztosít a kárpátaljai származású művészek számára. Beszédében kiemelte, hogy a szülőföldjüktől távol élők számára különösen sokat jelent minden olyan alkalom, amely lehetőséget ad a kapcsolódásra és az emlékek felidézésére. Hozzátette, hogy a kiállítás címe sokak számára személyes jelentéssel bír, hiszen a Kárpátaljáról elszármazott magyarok egyszerre érzik otthonuknak Magyarországot és szülőföldjüknek Kárpátalját.
A művésznő önmagáról vallva úgy fogalmazott: szerinte a művészet egyik legfontosabb feladata, hogy kapcsolatokat teremtsen emberek között. Úgy véli, a szeretet, a remény, az öröm és a fájdalom olyan egyetemes érzések, amelyek minden embert összekötnek. A mai világ kihívásai közepette különösen fontosnak tartja az elfogadást, a kölcsönös tiszteletet és az egymás iránti nyitottságot.
Az est hangulatát Dzsátálov Márk magyar és ukrán nyelven előadott dalai tették teljessé.
Június 16-án a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem adott otthont a XV., jubileumi Dunán innen, Tiszán túl Kárpát-medencei Ifjúsági Népművészeti Tehetségkutató Verseny kárpátaljai elődöntőjének. A rangos megmérettetés a Kárpát-medence fiatal népművészeti tehetségei számára biztosít lehetőséget tudásuk és művészi képességeik bemutatására.
A rendezvényt a Borsodi Magyar Közösségek Szövetsége MENTE Egyesület, a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem közös szervezésében valósították meg.
A XV. versenyévad a Kallós 100 Emlékévhez kapcsolódik, tisztelegve Kallós Zoltán, a kétszeres Kossuth-díjas néprajzkutató, a nemzet művésze előtt, aki 2018-ban hunyt el, de életműve máig meghatározó a magyar népi kultúra ápolásában. A verseny szakmai vezetője és fővédnöke Sebestyén Márta Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas népdalénekes, előadóművész, aki jelenlétével is emelte az esemény rangját.
Idén két korcsoportban – 6-tól 12 éves korig, valamint 13-tól 18 éves korig – és négy kategóriában nevezhettek a résztvevők: népmese, népdal, népzene és néptánc. A beregszászi elődöntőn 32 produkció mutatkozott be.
A versenyzők produkcióit háromtagú, szakmailag elismert zsűri értékelte, amelynek tagjai voltak: Sebestyén Márta, Orosz-Várady Enikő, a Kárpátalja Táncegyüttes igazgatója, a Beregszászi Rezeda Folkműhely vezetője, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja kulturális szervezője, valamint Csoóri Zsófia, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem docense.
A rendezvény megnyitóján a szervezők részéről elsőként Orbán Viktória, a PCS munkatársa köszöntötte a jelenlévőket, majd Rápóti-Fekete Mónika, a Borsodi Magyar Közösségek Szövetsége Mente Egyesület elnöke vette át a szót.
Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és táncolunk. […] Azért dolgozom és abban hiszek, hogy ez a program összeköt bennünket, és olyan szintre hozza a magyar–magyar kapcsolatokat a gyerekeken keresztül, mint amit Kallós Zoltán is közvetített felénk
– hangsúlyozta.
Orosz Ildikó, a Rákóczi Egyetem és a PCS elnöke is köszöntötte a résztvevőket. Szavaiban Illyés Gyula gondolatát idézte fel: egy nép csak akkor tudja más nép kultúráját tisztelni, ha a sajátját ismeri. „A saját kultúránkba való kapaszkodás segít abban, hogy ezen a vidéken évszázadok óta a különböző népek, nemzetiségek megvoltak egymás mellett” – mondta.
A megnyitó után a fiatalok változatos előadásai hozták közelebb a közönséghez a magyar népi kultúra gazdag világát. A fellépők között több kárpátaljai település képviseltette magát, bizonyítva, hogy a hagyományőrzés élő és sokszínű közösségi ügy a térségben.
A délutáni eredményhirdetésen minden fellépő oklevelet vehetett át Orosz Ildikótól, Sebestyén Mártától és Rápóti-Fekete Mónikától. A szakmai zsűri döntése alapján a legmagasabb, kiemelt arany minősítést elért versenyzők képviselhetik Kárpátalját a miskolci döntőben. Az eredmények a következőképpen alakultak:
Június 12-én, a korábbi sikeres körút folytatásaként ismét útnak indult a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Csodaszarvas Bábszínháza. A Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával megvalósuló programsorozat keretében a társulat harminc kárpátaljai településre látogat el, ahol óvodások és kisiskolások tekinthetik meg legújabb előadásukat. Ezúttal A kiskakas gyémánt félkrajcárja című népmese feldolgozását viszik színre. A turné első állomásai Fornos és Izsnyéte voltak.
Már az előadás kezdetén hangos gyerekzsivaj töltötte be a Fornosi Református Egyház parókiáját. A bábosok nemcsak nézőként számítottak a kicsikre, hanem aktív résztvevőként is bevonták őket a történetbe. A gyerekek állathangokat utánoztak, mondókáztak, énekeltek és együtt izgulták végig a kiskakas kalandjait.
A programsorozat hátteréről Gulácsy Géza, a KMKSZ Munkácsi Középszintű Szervezetének elnöke beszélt.
„A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség mindig is szívén viselte a magyar kultúra ápolását. Úgy gondoltuk, hogy különösen ezekben a háborús időkben fontos lenne egy kis színfoltot vinni a gyermekek életébe. Ennek érdekében pályáztuk meg a Nemzeti Együttműködési Alap támogatását, amelynek köszönhetően Kárpátalja-szerte harminc helyszínre jut el ez a bábelőadás-sorozat” – mondta. Hozzátette, hogy a program elsősorban a legkisebb korosztályt szólítja meg. „A bábelőadás eleve a kisgyermekekhez szól. Az óvodások és a kisiskolások azok, akik talán a leginkább igénylik azokat a pozitív élményeket, amelyeket egy ilyen előadás nyújthat számukra” – fogalmazott.
A Csodaszarvas Bábszínház vezetője, Mester Viola elmondta: a korábbi előadások tapasztalatait felhasználva választották ki az idei mesejátékot. „A kiskakas gyémánt félkrajcárja egy közismert mese az óvodások számára, ugyanakkor nagyon fontos üzenetet hordoz. A főszereplő nem adja fel, hanem bátran és kitartóan kiáll az igazáért. Azt szeretnénk átadni a gyerekeknek, hogy nem kell félni, hanem ki kell tartani, és ha bátrak, kreatívak és elszántak vagyunk, akkor a nehézségeket is le lehet győzni” – hangsúlyozta.
Mint mondta, az előadás interaktív formában valósul meg, ezért minden helyszínen arra törekednek, hogy a gyerekek ne csupán nézői, hanem részesei legyenek a mesének. „A korábbi sorozat során azt tapasztaltuk, hogy a gyerekek nagyon szívesen kapcsolódtak be a mondókázásba, az éneklésbe és a táncba. Most is ezt szeretnénk elérni, hogy együtt éljük át a történetet” – tette hozzá.
Fornoson nagy örömmel fogadták a kezdeményezést. Puskás Tamás, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke szerint ritkán adódik hasonló lehetőség a településen. „Régebben még működött egyházi bábcsoport, de ma már ritkán jutnak a gyerekek ilyen élményekhez. Éppen ezért különösen örülünk annak, hogy a Csodaszarvas Bábszínház eljött hozzánk” – mondta.
A második állomáson, Izsnyétén szintén nagy érdeklődés övezte az előadást. Orosz Szilvia, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a településen kevés lehetőség van magyar nyelvű kulturális programokra, ezért különösen örülnek ennek a kezdeményezésnek. „A gyerekek számára ez nemcsak szórakozás, hanem fejlődési lehetőség is. Fejleszti a figyelmüket, új mondókákat tanulnak, és nem a telefon vagy a televízió előtt töltik az idejüket” – fogalmazott.
A legfontosabb visszajelzés azonban maguktól a gyerekektől érkezett. Az előadás után többen is lelkesen mesélték, melyik jelenet tetszett nekik a legjobban.
A Csodaszarvas Bábszínház a következő hetekben további kárpátaljai településekre látogat el, hogy minél több gyermekhez juttassa el A kiskakas gyémánt félkrajcárjának tanulságos történetét.
Június 10-én a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem adott otthont a TehetségPaletta Program kárpátaljai területi bemutatójának. A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet és a Nemzeti Művelődési Intézet (NMI) együttműködésében megvalósuló kezdeményezés immár második alkalommal teremtett lehetőséget a térség alkotóközösségei és fiatal tehetségei számára a bemutatkozásra, szakmai tapasztalataik bővítésére és új kapcsolatok kialakítására. Az idei szemlén összesen 14 előadó és alkotó mutatta be munkáját a közönségnek.
A rendezvény kezdetén a szervezők nevében Bursza Krisztina köszöntötte a megjelenteket, majd Zalai Mihály, a Nemzeti Művelődési Intézet kiemelt programok igazgatója mondott köszöntőt.
Egyenként más és más mennyiségű és minőségű talentumokat kapunk, de nem ez a fontos, hanem sokkal inkább az, hogy önmagunkhoz képest mit kezdünk a kapott tehetséggel, hogyan fejlesztjük, kamatoztatjuk, bontjuk ki a magunkban szunnyadó lehetőségeket
– fogalmazott az igazgató.
Örömmel számolt be arról is, hogy a program iránt évről évre nő az érdeklődés. Mint elmondta, 2026-ban már 1329 érvényes jelentkezés érkezett, köztük több mint száz a külhoni magyar közösségekből, így Felvidékről, Erdélyből, a Délvidékről és vidékünkről is.
„Nem először járok Beregszászon, tudom, hogy itt talán Kárpát-medencei szinten is a legnehezebb körülmények között kell megteremteni a művelődés lehetőségét” – mondta, hozzátéve, hogy tapasztalatai szerint éppen ez az, ami különös erőt ad az itteni közösségeknek.
Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem és a PCS elnöke is üdvözölte a jelenlévőket.
„Csak az a nép érezheti meg a másik nép lelkét és kultúráját, aki a sajátját ismeri” – fogalmazott. Hozzátette, hogy a TehetségPaletta éppen ezt a célt szolgálja, hiszen a résztvevők a magyar népi kultúra értékeiből merítve mutatják be tudásukat.
„Ma a magyar néplélekben elmélyülve adjátok elő mindazokat a táncokat, dalokat vagy jeleneteket, amelyeket a múlt őrzött meg számunkra azzal a céllal, hogy továbbadhassuk másoknak” – hangsúlyozta.
A délután folyamán 14 produkció mutatkozott be a tánc, a képzőművészet, valamint a népzene és népdal kategóriákban. A fellépők között szerepeltek a Princess Balett- és Táncstúdió növendékei, akik több koreográfiával is színpadra léptek. Az együttes Szász Krisztina vezetésével működik, és az évek során számos hazai és nemzetközi versenyen ért el sikereket.
A képzőművészet kategóriában Kutasi Csaba festő, grafikus alkotásait ismerhette meg a közönség.
A népzenei hagyományokat a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola kisgejőci helyszínén működő Tulipán Énekegyüttes képviselte, akik rimóci népdalokat adtak elő. Nagy sikert aratott a KMKSZ Csapi Nyugdíjasklubjának hagyományőrző összeállítása is, amely a fonó, a fosztó és a csűrdöngölő világát idézte meg.
Az előadásokat két szakmailag elismert mentor kísérte figyelemmel: Szilágyi László táncoktató, táncházvezető, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem docense, valamint Ivaskovics József Magyar Örökség díjas zenetanár, karvezető és zeneszerző, a Credo verséneklő együttes vezetője.
A produkciók lezárultával a szakmai mentorok részletesen elemezték a látottakat, kiemelve az előadások erősségeit, valamint hasznos tanácsokkal segítve a résztvevők további fejlődését. A szemle valamennyi fellépője emléklapban és oklevélben részesült, amelyeket Orosz Ildikó és Zalai Mihály nyújtott át.
Arra is fény derült, kik képviselhetik Kárpátalját a TehetségPaletta Kárpát-medencei döntőjén. A zsűri döntése alapján a kisgejőci Tulipán Énekegyüttes, valamint a Princess Balett- és Táncstúdió Pókocskák című koreográfiája kapott meghívást a program záróeseményére, amelyet 2026. október 17–18-án rendeznek meg Kecskeméten.
Jubileumi gálaműsorral ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját a Beregszászi Rezeda Folkműhely. A június 7-én, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színpadán bemutatott Mesél az erdő című előadás a néptánc, a népzene és a színház különleges ötvözetével idézte meg az elmúlt évtized értékeit. A telt házas rendezvény méltó alkalmat teremtett arra, hogy a közönség együtt ünnepelje a kárpátaljai magyar népi kultúra egyik meghatározó műhelyének jubileumát. Az Orosz-Várady Enikő és Orosz Péter koreográfiájával, Vass Magdolna színpadi adaptációjában, a Sodró zenekar közreműködésével megvalósult produkció nagy sikert aratott, a közönség vastapssal jutalmazta az előadókat.
Tíz év nagy idő egy közösség életében, különösen Kárpátalján, ahol a hagyományőrzés ma már messze túlmutat az egyszerű kulturális tevékenységen. Orosz-Várady Enikő, a Rezeda Folkműhely vezetője meghatottan idézte fel a kezdeteket. Beszédében kiemelte: tíz évvel ezelőtt szülői megkeresésre, egy hittel és egy gondolattal indult el a munka, melynek során egy olyan otthont álmodtak meg, ahol a hagyomány élő valóság.
Az elmúlt tíz év során sok száz gyermek és fiatal fordult meg közöttünk. Láttam az első bizonytalan lépéseket, az első fellépések izgalmát, a sikerek örömét, és azt is, hogyan válnak a gyermekekből magabiztos fiatalok, majd közösségformáló felnőttek. Hiszem, hogy a néptánc és a népzene többet ad egyszerű művészeti tevékenységnél. Gyökereket ad. Identitást ad. Megtanít bennünket arra, honnan jöttünk, és segít abban is, hogy tudjuk, merre tartunk
– fogalmazott a műhelyvezető.
Orosz-Várady Enikő háláját fejezte ki a szülők töretlen bizalmáért, a kollégák, alkotótársak és a zenészek támogatásáért, hangsúlyozva, hogy a Rezeda sikere közös munka gyümölcse.
Az anyaország képviseletében Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának első beosztott konzulja mondott köszöntőt, aki rávilágított a magyar kultúra megőrzésének nemzetstratégiai jelentőségére. „Különösen igaz ez itt, Kárpátalján, ahol a kultúra megőrzése és megélése nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a megmaradás, az identitás és az anyanyelvi kultúra éltetésének lelki bástyája” – emelte ki.
Orosz-Várady Enikőhöz szólva hozzátette: egy közösség mögött mindig kell lennie egy motornak, aki nem ismer akadályt, ő pedig a szakmai alázatával és pedagógiai munkájával pontosan ezt képviseli.
„Ezek a fiatalok itt nemcsak lépéseket tanulnak, hanem tartást, emberséget és hazaszeretetet” – zárta gondolatait Gyebnár István.
Sin József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke, a Beregszászi Középszintű Szervezet elnöke a kezdetekre visszaemlékezve felidézte a műhelyvezető önként vállalt, hatalmas feladatát, amellyel egy évtizeddel ezelőtt életre hívta a Rezedát.
Ezt a gondolatmenetet folytatta Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem elnöke is. Rámutatott: a felgyorsult világban ma már tudatosan vissza kell tanítani a gyerekeknek a néptáncot, ami egykor a mindennapok természetes része volt. Orosz Ildikó kiemelte, hogy a Rezeda Folkműhely éppen ezt a nemes feladatot vállalta magára, és mára odáig fejlődött, hogy komoly táncszínházi előadásokkal áll színpadra. Az elnök asszony hangsúlyozta az utánpótlás-nevelés fontosságát is, mert ez elengedhetetlen alapja egy olyan átfogó kárpátaljai kulturális intézménynek, amely a vidék minden szegletébe eljuttatja majd a hiteles népi kultúrát.
„Azt kell mondjam, hogy itt egy következetesen felépített műhelymunka folyik, amely példaként szolgál a többi kárpátaljai táncegyüttes számára is. Itt nem csak közösséget építenek, itt nemességet tanulnak a gyerekek” – hangsúlyozta köszöntőjében Pál Katalin, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja vezetője.
A Rezeda mindennapjainak különleges színteret biztosít a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház. Sin Edina, a színház igazgatója őszintén beszélt a két intézmény összefonódásáról, amely kezdetben kihívásnak tűnt: „Amikor egy bő évvel ezelőtt megkeresett minket a műhely vezetője azzal, hogy kellene egy helyszín, ahol gyakorolni tudnának, mi is bizonytalanok voltunk egy picit, hogy ugyan elférünk-e, hogyan tudjuk ezt megoldani. De az idő minket igazolt. […] Képzeljék el azt a szituációt, amikor van egy gyönyörű előadó-művészeti szentély, és itt találkozik a színészet, a zene és a tánc. Ennél üdvözítőbb helyzet nem is jöhet létre.”
Sin Edina hozzátette: a heti négyszer próbáló, mintegy 60–70 fiatal jelenléte gazdagítja az intézményt. A gyerekek beleszoknak az előadó-művészeti közegbe, megismerik a kulisszák titkait, a közös munka pedig olyan gyümölcsöket terem, mint például a korábbi Lélektánc, vagy a mostani Mesél az erdő című előadás. Kiemelte: bíznak a további együttműködésben, különösen a szeptemberben induló színészképzés hallgatóival kiegészülve.
A köszöntőket követően a jelenlévők egy kisfilm formájában betekintést nyerhettek a jubileumát ünneplő folkműhely mindennapjaiba és elmúlt évtizedébe. A filmet a TV21 Ungvár stábja, Debreceni Kamilla és Balla Béla készítette el a jeles alkalomra.
A jubileumi ünnepség abszolút csúcspontját a Mesél az erdő című táncszínházi produkció jelentette, amelyben a folkműhely apraja-nagyja színpadra lépett. A látványos műsor megálmodói Orosz-Várady Enikő és Orosz Péter koreográfusok voltak, akik az autentikus néptánclépéseket mesterien ötvözték a költői, lírai meseszövéssel. A darabot a beregszászi teátrum színművésze, Vass Magdolna alkalmazta színpadra, míg a magával ragadó, élő zenei hátteret a Sodró zenekar biztosította.
A nemzeti összetartozás napja és a trianoni békediktátum aláírásának 106. évfordulója alkalmából ünnepi programsorozat és nagyszabású gálakoncertek valósultak meg Kárpátalja több településén. A június 2. és 5. között zajló rendezvényeket a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola szervezte. A beregszászi központi eseménynek június 4-én a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem adott otthont, ahol méltó módon emlékeztek meg a magyarság összetartozásáról.
A rendezvénysorozat méreteit jól mutatja, hogy Kárpátalja-szerte 14 helyszínen (Rahón, Visken, Tiszapéterfalván, Csepében, Nagyszőlősön, Tiszaújhelyen, Beregszászban, Nagyberegen, Tiszakeresztúron, Kajdanón, Tekeházán, Nagydobronyban, Kisgejőcön és Ungváron) zajlottak az események. A Tulipán Tanoda Népművészeti Iskoláinak és a régió 91 településén működő kihelyezett szakköreinek növendékei, óvodások és iskolások, több mint 2 000 gyermek mozdult egyszerre, hogy eljárja az összetartozás táncát.
A beregszászi központi rendezvényen a helyi Tulipán Tanoda diákjai mellett 16 környező bázisóvoda, líceum és kihelyezett szakkör (köztük a II. RF KME Felsőfokú Szakképzési Intézete, a Perényiné Frangepán Katalin Gimnázium egységei, valamint Gát, Gút, Jánosi, Beregardó, Balazsér, Kisbégány, Nagybégány, Mezőkaszony, Beregsom, Csonkapapi, Hetyen, Beregdéda, Asztély és a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum) növendékei gyűltek össze a közös táncra és énekre.
Az összetartozás táncát követően Vida László, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja beszédében meghatottságának adott hangot a megtelt teret látva. Kiemelte, hogy több mint száz évvel a tragédia után június 4-e már nem a veszteségről, hanem a hitről szól: „Nincsenek egymástól elszakított magyarok, csak határok által elválasztott magyarok vannak, de ezek a határok egyre átjárhatóbbak. A nemzet, nyelvünk, a kultúránk, a hagyományvilágunk egységes, államhatároktól függetlenül a szívünk egy ritmusra dobban” – mondta.
Orosz Ildikó, a Tulipán Tanodát alapító II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem elnöke beszédében emlékeztetett: az idei június 4-e az a nap, amikor 106 éve annak, hogy utoljára tartoztunk egy államkerethez. „Ez a nap egyszerre fájdalmas és örömteli. Fájdalmas, mert a 20. század és a jelenünk is háborúkról szól, amelyek fiatal lelkeket, meg nem született gyermekeket vittek el, és árvákat hagytak maguk után. De örömteli is, mert látjuk, hogy az élet élni akar. Itt vannak a fiatalok, akik a jövőt adják” – fogalmazott az elnök asszony.
Kitért a gyermekek által bemutatott összetartozás táncára is, amelyet Korpás Éva gyűjtött Pozsony környékéről: a sváb, szláv polgári elemeket és magyar motívumokat ötvöző tánc egykor Felvidékről indult, s Kárpátalján hagyománnyá érett.
Orosz Ildikó beszéde után megkondultak az összetartozás békeharangjai, arra emlékeztetve, hogy Magyarország 1920. június 4-én elveszítette területének kétharmadát, és a magyar lakosság egyharmada idegen államok fennhatósága alá kényszerült.
A történelmi egyházak képviselőinek áldása és a közös fotó elkészítése után a jelenlévők átvonultak az egyetem átriumába, ahol Kepics Andzselika, a Tulipán Tanoda hálózatának igazgatónője köszöntötte az egybegyűlteket.
A köszöntőt követő gálaműsoron a tanoda és szakkörei színes produkciókkal mutatták be a tanév során elvégzett szakmai munka gyümölcsét. A színpadon egymást váltották az apróságok és a nagyobbak: a közönség népi gyermekjátékokat, ünnepi játékfüzéreket, valamint csángó, kalotaszegi, szatmári és kárpátaljai dallamokat felvonultató hangszeres, énekes és néptáncprodukciókat láthatott.
A Tulipán Tanoda példaértékű rendezvénysorozata és a zárókoncert is arról tett tanúbizonyságot, hogy amíg a legkisebbek így őrzik a hagyományt, a nemzet jövője a legnehezebb időkben is biztosított.
A programok a MOL – Új Európa Alapítvány Határtalan Nyár rendezvénysorozatának keretében, a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. közreműködésével jöhettek létre.
Irán az utolsó pillanatban lemondta részvételét, Oroszország pavilonja csak néhány napig tart nyitva, Ukrajna pedig a donyecki Pokrovszkból érkező műalkotással lesz jelen a Velencei Biennálé 61. Nemzetközi Művészeti Kiállításán, amely kedden nyitja meg kapuit a sajtó előtt.
A Velencei Biennálé elsőként a sajtó képviselői előtt nyílik meg, akik meghívással járhatják be a nemzetközi művészeti kiállítás helyszíneit, köztük a biennálé kertjeit és az Arsenale egykori hajógyár épületeit.
A nagyközönség előtt május 9-én nyílik meg a biennálé, és november 22-ig várja a látogatókat.
A biennálé idei kiadása az „In Minor Keys”, vagyis „Moll hangnemekben” címet kapta, a tavaly elhunyt kameruni-svájci kurátor, Koyo Kouoh koncepciója alapján. A cím zenei metafora: a moll hangnemekre, a csendesebb tónusokra, lassabb tempóra, finomabb rezdülésekre való odafigyelést sugallja.
A kiállítást számos vita előzte meg többek között Oroszország részvétele miatt. Az orosz nemzeti pavilon az ukrajnai háború 2022-es kezdete óta zárva tartott.
A pavilon újranyitásáról a Biennálé Alapítványt 2024-től vezető Pietrangelo Buttafuoco döntött. A sajtónak fenntartott megnyitó előtti órákban ismételten hangoztatta, hogy a „művészet ereje hatalmasabb bármilyen elnyomásnál”.
Másképpen vélekedett az olasz kulturális miniszter, Alessandro Giuli, aki indokolatlannak tartja Oroszország jelenlétét. A tárcavezető felügyelőket küldött a biennálé velencei székházába annak kivizsgálására, hogy bármilyen módon megsértik-e az Oroszországra kivetett szankciókat.
Alessandro Giuli bejelentette, hogy nem vesz részt a biennálé május 9-i megnyitóján, de nem zárta ki, hogy a következő hónapokban felkeresi a kiállítást.
Az Európai Unió szintén elítélte a biennálé döntését, amellyel engedélyezte Oroszország nemzeti pavilonjának újranyitását. Lemondott a biennálé nemzetközi zsűrije is tiltakozásul Oroszország és Izrael részvétele miatt, mivel azok vezetőit a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság emberiesség elleni bűncselekmények miatt körözi.
Végül Oroszország pavilonja kizárólag a sajtónak fenntartott napokban tart nyitva, majd május 9-től zárva lesz. Oroszország különböző nemzetiségű művészek előadásával készült, amelyet videóra vesznek, és a közönség majd kivetítőkön nézheti meg. Olasz médiaértesülések szerint az orosz jelenlét hallható is lesz majd, mert keddtől péntekig tíz zenei együttes lép fel, koncertjüket rögzítik, és a biennálé teljes időtartama alatt végtelenített üzemmódban lejátszák, így a nagyközönség annak ellenére hallgathatja a zenét, hogy az orosz pavilon zárva tart.
Ukrajnából az Origami Deer (Origami szarvas) című műalkotás érkezett Velencébe, amely eredetileg a donyeci Pokrovszk városa közterén állt. Zsanna Kadirova művét a háború elől menekítették ki a térségből. A szobor a Security Garantees című kiállítás központi eleme, amely Kijev és Moszkva közötti nehéz tárgyalásokra utal, valamint a Budapest Memorandumra, amelyben Ukrajna lemondott az atomfegyvereiről, cserébe biztonsági garanciákat kapott az Egyesült Államoktől, Oroszországtól és az Egyesült Királyságtól függetlenségének megőrzéséhez – olvasható a ukrán pavilon hivatalos honlapján.
Izrael pavilonja is csak a következő sajtónak szóló napokban lesz látogatható. Irán az utóbbi napokban mondta le részvételét.
Az idén először a Biennálé nyitóünnepség nélkül kezdődik, és nem tartják meg a hagyományos díjkiosztót sem a nemzetközi zsűri lemondása miatt.
A legjobb művésznek és a legjobb országpavilonnak járó Oroszlán-díjat a közönség szavazza meg október 22-ig.
A Biennálén több mint száztíz művész, ország és intézmény lesz jelen. Hét ország most először képviselteti magát: Guineai Köztársaság, Egyenlítői-Guinea, Nauru, Katar, Sierra Leone, Szomália és Vietnám. El Salvador pedig most először nyit nemzeti pavilont.
Április 22-én, Szent György napjához közeledve ismét gyermekzsivaj töltötte be a Nagyberegi Tájház udvarát, ahol a Pro Cultura Subcarpathica immár nyolcadik alkalommal rendezte meg a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Napjához kapcsolódó programját. A rendezvényre Beregszászból, Salánkról, Verbőcről, Mezőváriból és Nagyberegről érkeztek csoportok.
Az esemény a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetsége által 2013-ban elindított kezdeményezés része, amely Kárpát-medence-szerte hívja életre a tájházakat bemutató programsorozatot. Az időpont nem véletlen: a hagyomány szerint ugyanis ez az időszak a paraszti gazdasági év kezdetét jelölte, amikor kihajtották az állatokat a legelőkre, és megkezdődtek a tavaszi munkák. Az idei rendezvény középpontjában a pásztorélet állt.
A programot a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola verbőci növendékeinek előadása nyitotta meg, majd Gál Adél, a tájház koordinátora köszöntötte a résztvevőket. Beszédében kiemelte, hogy a nagyberegi intézmény egyedüliként képviseli a régiót ebben a kezdeményezésben, és minden évben tematikus programmal csatlakozik a rendezvénysorozathoz. Hangsúlyozta, hogy az idei foglalkozásokat a pásztorkultúra köré szervezték, külön figyelmet fordítva a gyapjúfeldolgozásra, a nemezelésre és más hagyományos mesterségek bemutatására.
A megnyitón felszólalt Gyebnár István beregszászi első beosztott magyar konzul is, aki rámutatott: a tájház nem csupán kiállítótér, hanem élő közösségi tér, amely aktívan őrzi népi hagyományainkat, és továbbadja az értékes örökséget a fiatal nemzedéknek. Ezen értékek bemutatásakor azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni a gazdag pásztorkultúrát sem, hiszen a Beregi-síkság és a környező legelők hosszú időn át meghatározták a vidéki élet mindennapjait – szögezte le a diplomata, majd elismerését fejezte ki a szervezők és mindazok munkája iránt, akik azért dolgoznak, hogy a tájház ne csupán fennmaradjon, hanem élő, vonzó közösségi térként működjön tovább és emlékeztesse az ide betérőket arra, hogy bár az idők változnak, az alapok szilárdak maradnak.
Molnár Krisztina, a Fodó Sándor Kulturális Központ vezetője felszólalásában aláhúzta: a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet egyik fontos célja, hogy a kultúrát kézzelfoghatóvá tegye, különösen a fiatalok számára, amit az ilyen nyitott, élményalapú programok hatékonyan szolgálnak.
A köszöntőket követően néptáncbemutató és táncház várta a jelenlévőket, akik örömmel kapcsolódtak be a közös mulatságba. A nap folyamán a látogatók tárlatvezetések keretében ismerkedhettek meg a tájház autentikusan berendezett épületével és a hagyományos paraszti élet használati tárgyaival. Az udvaron népi játékok kínáltak kikapcsolódást, míg a kézműves-foglalkozásokon nemezelést, vesszőfonást és bőrmunkát próbálhattak ki az érdeklődők. Készültek nemezből díszek és csodás kis pillangók, vesszőből tányéralátétek és apróbb kiegészítők, bőrből pedig karkötők, kulcstartók és ördöglakatok – mindez szakértő mesterek irányításával.
A jó hangulathoz a kemencében sült, hagymával és füstölt szalonnával ízesített kenyérlángos is hozzájárult, amelyet – a megszokott módon – Piroska néni, a tájház szakácsnője készített.
A rendezvény ismét megmutatta, hogy a hagyományok ápolása nem pusztán a múlt felidézéséről szól, hanem élő, közösségformáló erő. A program alkalmat teremtett arra, hogy kicsik és nagyok egyaránt közelebb kerüljenek kulturális örökségükhöz, és személyes élményeken keresztül tapasztalják meg annak értékeit.
A művészet mindig is összekötő kapocs volt az ember belső világa és a körülötte lévő természet között. Tavasszal ez a kapcsolat különösen kiteljesedik: a színek újjáéledése és a természet ébredése nemcsak a környezetet alakítja át, hanem hatással van az ember érzékelésére és gondolkodására is. A virágok – a tavasz legjellegzetesebb szimbólumai – évszázadok óta ihletet adnak a művészeknek, hiszen egyszerre közvetítik az elmúlás és az újjászületés gondolatát.
E gondolatok jegyében nyitották meg március 25-én a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Rákóczi Napok programsorozatának keretében a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának (RIT) Tavaszi tárlatát a Na’Conxypan Galériában. A kiállítás immár harmadik alkalommal kapott helyet az egyetem új kiállítóterében, amely ezúttal húsz alkotó műveinek ad otthont.
A megnyitón Kovács Gyöngyi, az egyetem tanára, beregszászi kézműves köszöntötte a jelenlévőket, hangsúlyozva a tárlat közösségformáló és értékmegőrző szerepét. Mint kiemelte, a galéria mára nemcsak kiállítótérré, hanem a kárpátaljai magyar művészeti élet egyik fontos találkozási pontjává vált.
Kulin Ágnes, a RIT elnöke, a galéria kurátora köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy a tárlat „jó otthonra talált” a Na’Conxypan Galériában. Beszédét Friedrich Nietzsche gondolatával nyitotta meg, amely a természet és az emberi lélek kapcsolatát emeli ki. Mint fogalmazott, „hozzánk most a virágok szóltak”, és ez a gondolat végigkíséri a kiállítás egészét is.
A tárlat központi témáját a virágok adják, ám nem csupán esztétikai értelemben. A látogatók mezei és vadvirágokat, vázába helyezett kompozíciókat, valamint a természet szépségét és az ember belső világának kivetüléseit megjelenítő alkotásokat is megcsodálhatnak. A különböző technikák és stílusok sokszínűsége is jól tükrözi a tavasz gazdagságát és a művészi látásmódok egyediségét.
A szervezők interaktív elemmel is gazdagították a kiállítást: a látogatók szavazhatnak kedvenc „virágukra”, legyen szó cserepes növényről, száraz virágról, vágott élő virágról, origami alkotásról vagy akár művirágról.
A megnyitót követően a vendégek bejárhatták a kiállítást, ahol mindenki megtalálhatta az őt leginkább megszólító alkotást. A szervezők arra is biztatják a látogatókat, hogy egy szál virágot hozzanak magukkal, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy a galéria a kiállítás teljes ideje alatt élő, folyamatosan megújuló tér maradjon.
A Tavaszi tárlat május 29-ig tekinthető meg a Na’Conxypan Galériában.
Ungváron is bemutatták a „Magyar menyegző” című romantikus zenés néptáncfilmet. Az alkotás a népi hagyományokat a 70-es évek végén egy erdélyi, kalotaszegi faluban játszódó történet alapján mutatja be. A filmvetítésre a KMKSZ, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház és a Vándormozi együttműködésének köszönhetően került sor. Az alkalomnak a KMKSZ székháza adott otthont.
