Május első szombatján, egyéves kihagyást követően immár 19. alkalommal került sor a Kárpátaljai Református Énekkarok Találkozójára. A hagyományoknak megfelelően az eseménynek idén is az ungvári református templom biztosított helyszínt.
Héder János, a Kárpátaljai Református Egyházkerület egyházi főjegyzője, püspökhelyettes, az ungvári és az ungtarnóci gyülekezet lelkésze üdvözölte a kórusokat:
– Ott volt a szívünkben a vágyakozás, hogy találkozzunk, eljöjjünk, és a mi munkánknak, szolgálatunknak van értelme, mert az Isten emlékeztet bennünket, hogy el fog múlni a szomorúság, az Isten a sorsunkat jóra, gyászunkat örömre fordítja. Övé legyen a dicsőség, tegyük a mi szolgálatunkat így, a dicsőségére. A mi énekünk legyen imádság, legyen megismétlése annak a dicsőséges útnak, amit te tettél meg hozzánk, hogy felemelj bennünket – mondta áldást kérve az összejövetelre.
A rendezvény kezdetén Héder János tartott istentiszteletet. Először a 90. zsoltár első verse csendült fel, majd az ungvári gyülekezet lelkipásztora hirdetette Istenek igéjét a 105. zsoltár első versétől. A közösen elmondott Miatyánk után a püspökhelyettes áldást kért az egybegyűltekre és az otthon maradottakra.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusa és Beregszászi Konzulátusa nevében Bacskai József főkonzul köszöntötte a gyülekezeteket, elmondva, hogy nagy örömmel vesz részt a Kárpátaljai Református Énekkarok Találkozóján.
– Fontos események ezek a kórustalálkozók, hiszen a református egyháznak hatalmas, több száz éves kultúrája és tradíciója, alapvető társadalmi és közösségépítő, valamint összetartó szerepe van, amit alkalmanként meg kell mutatni a szélesebb közönségnek. A kóruséneklés közösségmegtartó szervezőerő, ami békeidőben is nagy kincs, de a háborús időkben nem lehet elégszer hangsúlyozni annak jelentőségét. Az, hogy ma ennyien itt vagyunk az Isten házában, ebben a templomban, mutatja, hogy a negyedik éve tartó nehéz háborús helyzet ellenére is bizakodóan tekintünk a jövőbe. Azt mutatja, szeretnénk visszatérni a normális élethez, mert a mindennapokban érezzük, hogy ez így nem maradhat tovább. Az állandó bizonytalanságon túl emberi igényünk van az alapértékeinkre, a keresztény hitünkre, anyanyelvünkre, a szeretteinkkel való időtöltésre, törődésre, a család szentségére, az alkotómunkára és a párbeszédre, igényünk van a biztonságra és a békére – hangsúlyozta a diplomata és kiemelte: az a közösség, amelynek a mindennapi gondok és a háború okozta nehézségek közepette is van ereje Istenben bízva megújulni, tanulni, szorgoskodni, amelynek a veszélyek ellenére is van ereje énekelni, annak van jövőképe, vannak tervei, céljai, és jó reménységgel várhatja a szebb holnapot.
– A magyar jövő és különösen a kárpátaljai magyarság jövője egyetlen tényezőn, a szülőföldön való megmaradáson múlik. Közös célunk, hogy a nehéz idők elmúltával tudjuk ott folytatni, ahol a békésebb és biztonságosabb élet építhető. Bízzunk benne, hogy a szülőföldjüket elhagyók otthonaikba hazatérnek, s közösen együtt tudjuk majd jobbá alakítani a kárpátaljai magyarság jövőjét, ahogyan ezt tettük egymás javára eddig is – jegyezte meg Bacskai József és biztosította a jelenlévőket, hogy nincsenek egyedül, számíthatnak az anyaországra, amely a háborús helyzetben továbbra is mindent megtesz a Kárpátalján maradt magyar közösség és emberek megsegítéséért.
Beszéde végén a főkonzul a hála, a köszönet és az elismerés szavaival köszönetet mondott mindazoknak, akik a háború ellenére a szülőföldön maradást választották, magyarságuk felvállalása és megélése mellett döntöttek, itt dolgoznak, alkotnak, tanítanak, kórusokat szerveznek, őrzik magyar anyanyelvüket, hagyományaikat, énekeiket, keresztény hitüket és új jövőt teremtenek.
A találkozón az Ungvári Református Magyar és Ukrán Kórus, a Csapi Református Énekkar, a Kisdobronyi Református Énekkar, a Barkaszói és Rafajnaújfalui, a Munkácsi, a Beregdédai és Kisbégányi Összevont Református Énekkar, a Kisgejőci Gyöngykaláris Gyermekkórus és a Te Deum Felnőtt Kórus, valamint a Somi Református Énekkar szolgálatát hallhatták a résztvevők.
Ivaskovics József presbiter, aki a Kárpátaljai Református Énekkarok Találkozója szervezésében a kezdetektől részt vett és nagyon sokat tett azért, hogy ez a mozgalom működjön, megjegyezte:
– Hosszú idő van mögöttünk. Az első kórustalálkozóra is izgatottan készültünk, vajon kik, hányan érkeznek, és az ember szíve elszorult, hogy milyen sokan és gyönyörűen énekeltek magyarul. Ma szintén izgultam, de olyan jó érzés volt hallgatni az énekeket, olyan hangképzéssel rendelkezett minden kórus, hogy örült a lelkem. Az utóbbi időben nagyon sok más helyen volt szerencsém részt venni hasonló rendezvényen, de ma gyönyörűen szólt az ének, ilyet nem hallottam máshol.
A találkozó második részében az összevont énekkar közösen énekelt az úrasztala körül, majd az énekkari vezetőknek átnyújtották az emléklapokat és egy-egy szál fehér rózsát.
Héder János tiszteletes, az esemény ötletgazdája és szervezője elmondta:
– Minden alkalomkor, amikor sikerül megszervezni ezt a találkozót, mi mindig azzal szembesülünk, hogy itt egy család van, és vannak ismerős arcok, vannak gyülekezetek, amelyek megújulnak. A háború negyedik évében azok, akik eljöttek, kétszer-háromszor annyit tettek bele az alkalomba, hisz nincsenek otthon a férfiak, a gyülekezetek terhei sok helyen a nők vállára nehezednek, és örülünk, hogy élünk, nemhogy még legyen energiánk énekelni. De az ének mindig ima, és nekünk van miért imádkozni. Mi mindnyájan ajándékot kaptunk, mert amikor a kórusok énekeltek, az egy ajándék volt azoknak, akik részt vettek a találkozón – emelte ki a tiszteletes és köszönetet mondott a kórusoknak, hogy minden nehézség, lelki teher és megpróbáltatás ellenére eljöttek, valamennyi közösségnek, énekkarvezetőnek, presbitériumnak, ifjúsági csoportnak, mindazoknak, akik mozgatják ezt a szolgálatot, s azoknak, akik hozzájárultak, hogy az alkalom létrejöjjön, köztük az ungvári megfogyatkozott gyülekezet tagjainak, akik önkéntes munkában hozzájárultak a rendezvény színvonalas megszervezéséhez.
A himnusz közös éneklése után a templom előtti kopjafához virágot helyeztek el, majd a jelenlévőket szeretetvendégség várta a parókia udvarán, a gyermekek pedig a főkonzulátus felajánlásából csokoládét is kaptak.
Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke március 15. alkalmából négy kárpátaljai magyar közéleti személyiségnek és pedagógusnak ítélt oda magyar állami kitüntetést. Az elismeréseket Bacskai József, Magyarország Ungvári főkonzulja nyújtotta át a beregardói Perényi Kultúrkúriában. Bacskai József főkonzultól köszöntőjében arról beszélt, hogy olyan kárpátaljai emberek kaphatnak magyar állami kitüntetést, akik sokat tettek közösségükért és a magyar nemzetért. Itt dolgoznak, alkotnak, tanítanak, megőrizték anyanyelvüket, magyar hagyományaikat és új jövőt teremtenek.
Újabb fejlesztést valósított meg vidékünkön a Direct Aid for Ukraine csapata, aminek révén egy teljesen új részleget alakítottak ki a Nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Gyermekotthonban annak érdekében, hogy a korábban lány intézményként működő otthonban külön foglalkozhassak a fiukkal is. A projekt nagy összefogást eredményezett, hiszen a helyiek mellet sokan mások kis csavarbehajtót ragadtak a jó ügy érdekében, többek között Bacskai József, Magyarország Ungvári főkonzulja és Miroszlav Bileckij, a Kárpátaljai Megye Katonai Adminisztráció vezetője is.
Tavaszi hangulatok címmel nyílt kiállítás Magyarország Ungvári Főkonzulátusán az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség Kárpátaljai Szervezetének közreműködésével. A magyar külképviselet évek óta támogatja a kárpátaljai festőművészeket azzal, hogy kiállítási helyszínt biztosít számukra, így hozva közelebb a helyi közösség művészeti értékeit a szélesebb közönséghez.
A Munkácsy Mihály Magyar Házban zárult a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség az 1848−49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából szervezett rendezvénysorozata. Bacskai József, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának főkonzulja felolvasta Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének az ünnep alkalmából a világ magyarságához intézett üzenetét. Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke beszédében hangsúlyozta: minden nemzet életében megvan a nagy összefogások ideje. 1848 márciusa is egy ilyen történelmi pillanat volt. A szabadságvágy egy időre összekovácsolta a nemzetet, úgy, hogy az rést tudott ütni az elnyomó hatalom áttörhetetlennek gondolt páncélján. Ünnepi köszöntőjében Ferenc Viktória, a FIDESZ-KDNP Európa Parlamenti képviselője arról beszélt, hogy van dicső múltunk, dicső történelmünk, nemzeti hőseink, mint Petőfi Sándor és Kossuth Lajos, akiktől erőt meríthetünk, akik példát statuáltak kitartásból és hazaszeretetből. Úgy fogalmazott: van jelenünk, van egy anyaországunk egy nemzeti kormánnyal, mely segítő jobbját nyújtja ezekben az embert próbáló időkben. És van jövőnk, hiszen megfogyatkozva bár, de itt vagyunk, és kitartunk, hogy megőrizzük anyanyelvünket, kultúránkat, hagyományainkat a jövő generáció számára. A rendezvény záró részében Kárpátalja Táncegyüttes közösen a Sodró zenekarral bemutatta az az 1848-49-es forradalom és szabadságharc fontosabb eseményeit felidéző előadásukat Itt az idő címmel. A közel egyórás ünnepi műsorban, amely a KMKSZ felkérésére jött létre közreműködött a Beregszászi Rezeda Folkműhely néptáncegyüttese is. A táncszínházi előadást színesítette Ferku Szilveszter, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház segédszínészének, és Balogh Marianna, a Sodró zenekar szólistájának prózai előadása, mely a kort megidézve vetített elő egy-egy gondolatot a 19. és a 20. század nagy magyar költő egyéniségeinek tollaiból. A hatalmas sikert arató előadást összeállította és színpadra alkalmazta Váradi Enikő, a Kárpátalja Táncegyüttes igazgatója.
Március 15-én a kárpátaljai magyarság ismét tisztelettel adózott az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseinek. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) központi megemlékezését Munkácson, a podheringi emlékműnél tartotta, ahol a helyi magyar közösség képviselői mellett Ferenc Viktória, az Európai Parlament képviselője is jelen volt. A sajtónak nyilatkozva hangsúlyozta: „Petőfi Sándor és Kossuth Lajos emléke példát mutat számunkra: legyünk bátrak a nehéz időkben itt, Kárpátalján is. A dicső múlt mellett egy megtartó jelenünk is van, hiszen nemzeti kormányunk és anyaországunk mindig segítő kezet nyújt számunkra.”
A podheringi emlékmű egy jelentős, de kevésbé ismert eseménynek állít emléket az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történetében. Azon a helyszínen található, ahol 1849. április 22-én magyar és ruszin nemzetőrök, honvédek és népfelkelők egyesített erővel sikeresen megállították a császári csapatokat.
A szabadságharc során Kárpátalja területe is hadszíntérré vált, és a helyi lakosság aktív szerepet vállalt a nemzeti függetlenségért folytatott küzdelemben. Az ütközet során a magyar fél határozott ellenállást tanúsított a túlerőben lévő osztrák erőkkel szemben, megakadályozva ezzel a császári csapatok előrenyomulását. A harcok során magyar és ruszin katonák vállvetve küzdöttek a közös célért, ami a térségben élő nemzetiségek összefogásának egyik meghatározó példája lett.
A szabadságharc leverése után a császári hatóságok igyekeztek eltörölni az ellenállás emlékét, azonban a helyi közösségnek hála az itt álló emlékmű az utókor számára hirdeti az 1848–49-es szabadságharc szellemiségét, és minden évben a magyar közösség egyik legfontosabb megemlékezési helyszínévé válik március 15-én.
Korolyova Erzsébet, a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyozva, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eszmeisége ma is iránytűként szolgál a kárpátaljai magyarság számára, hiszen a márciusi ifjak bátorsága és kitartása példát mutat a jelen és a jövő nemzedékeinek is.
Fotó: Makó András
Ezután a megemlékezés résztvevői közösen elénekelték a Himnuszt, majd elhelyezték az emlékezés és tisztelet koszorúit az obeliszknél. A koszorúzás során a helyi magyar szervezetek, intézmények és közösségek képviselői rótták le kegyeletüket a szabadságharc hősei előtt, ezzel is kifejezve a múlt iránti tiszteletet és az összetartozás erejét.
A csendes koszorúzást követően a megemlékezés a Munkácsy Mihály Magyar Házban folytatódott, ahol Bacskai József, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának vezetője felolvasta Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének a külhoni magyarokhoz intézett ünnepi üzenetét. A levélben a kormányfő kiemelte, hogy az 1848-as forradalom szellemisége ma is összetartja a magyarságot, és bátorítást ad a közösségek számára, hogy hűek maradjanak gyökereikhez és identitásukhoz. „Mi, magyarok ezért 2025-ben sem kívánunk mást, minthogy teljes életet élhessünk: szabadon, korlátozás nélkül használhassuk anyanyelvünket, jelképeinket, és békében ünnepelhessük nemzeti örökségünket, amely Európa legjelentősebb kultúrnépei közé emel bennünket” – írta levelében a miniszterelnök. „Közösen kell fellépnünk azokkal az erőkkel szemben, amelyek a magyar nemzetrészek jogainak csorbítására törnek, és együtt kell gátat vetnünk minden olyan őrült tervnek, amely háborúba taszíthatja Európát. Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!” – zárta levelét Orbán Viktor.
Ferenc Viktória európai parlamenti képviselő ünnepi beszédében a kárpátaljai magyarság kitartását és élni akarását hangsúlyozta, miközben párhuzamot vont az 1848–49-es szabadságharc hősei és a mai kárpátaljai magyar közösség küzdelmei között. „Számunkra, kárpátaljai magyarok számára nem idegen a küzdelem, a történelem viharai nem kíméltek bennünket, és jelenleg is, akaratunkon kívül lettünk főszereplői a világot olykor kegyetlenül formáló folyamatnak. Az idő sodrásában elszakadtunk anyaországunktól, különböző hatalmak uralmai alá kerültünk, elszenvedtük a kommunista diktatúra szörnyűségeit, a kárpátaljai magyarság legnagyobb tragédiáját, a málenkij robotot, kisebbségi létbe kényszerültünk, s annak minden árnyoldalát megéltük és megéljük, és már több mint három éve egy szörnyű háború viszontagságai között éljük mindennapi életünket.”
A képviselő arra is kitért, hogy bár a kárpátaljai magyarok napjainkban is számos nehézséggel küzdenek, de hisznek a jövőben, és mindennapi hősként dolgoznak közösségük megmaradásáért. „Bár rengeteg nehézséggel és kihívással szembesülünk, nem adjuk fel! Hiszen van múltunk, dicső történelmünk, melyet hűen őrzünk, van jelenünk és van jövőnk is” – mondta.
Beszéde végén Isten áldását kérte a magyar nemzetre és a kárpátaljai magyarságra, valamint reményét fejezte ki, hogy mielőbb elérkezik a béke.
Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke és a Munkácsi Középszintű Szervezet elnöke beszédében a nemzeti összefogás fontosságáról és a történelem ismétlődő kihívásairól szólt. Rámutatott, hogy a magyarság történelme sokszor együtt járt a megpróbáltatásokkal, de mindig sikerült újra talpra állni.
Minden nemzet életében megvan a nagy összefogások ideje. 1848 márciusa is egy ilyen történelmi mércével is példaadó összefogás ideje volt. A szabadságvágy egy pillanatra összekovácsolta a nemzetet úgy, hogy az rést tudott ütni az elnyomó hatalom áttörhetetlennek gondolt páncélján
– mondta.
Gulácsy Géza kiemelte, hogy a magyar állam több mint ezer éve dacol a történelem viharaival, és mindig megtalálta a módját a megújulásnak. Az állam ereje nem csupán a területéből vagy hadseregéből fakad, hanem abból az összetartó erőből, amely a közösség tagjait egy cél felé irányítja. Beszédét Hamvas Béla gondolatával zárta: „A világ helyzete sohasem reménytelen, mert sohasem azokon múlik, akik nem hisznek az életben, hanem azokon, akik hisznek benne.”
Az ünnepi beszédeket követően a program művészi előadással folytatódott. A Kárpátalja Táncegyüttes és a Sodró zenekar közösen mutatta be a közönség előtt az Itt az idő című előadást. A KMKSZ felkérésére készült produkció egy különleges táncszínházi élményt kínált, amely a Kárpát-medence hagyományos táncait ötvözte az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emblematikus pillanataival.
A táncszínházi produkciót prózai elemek is színesítették: Ferku Szilveszter, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház segédszínésze, valamint Balogh Marianna, a Sodró zenekar szólistája korabeli költők gondolatait idézték meg, összekötve a múltat a jelennel.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusa a Kárpátaljai Megyei Katonai Közigazgatással együttműködve 2024-ben adta ki Tarasz Sevcsenko válogatott verseit ukrán és magyar nyelven az ungvári Kárpáti Kiadónál, a költő születésének 210. évfordulója alkalmából. A kétnyelvű kötet bemutatóját március 11-én tartották Ungváron, a Kárpátaljai Népi Irodalmi Múzeumban.
Elsőként Vaszil Huszti költő, az irodalmi múzeum vezetője, az Ukrán Nemzeti Írószövetség Kárpátaljai Megyei Szervezetének elnökhelyettese üdvözölte a megjelenteket, aki a könyv előszavát írta. Röviden bemutatta a Boksay József Megyei Szépművészeti Múzeum földszinti termében a Sevcsenko születésnapja alkalmából kialakított könyvkiállítást is, melynek címe: A Kobzos Ungvárra jön.
– A politikai viharok, nehézségek ellenére Sevcsenko ment, megy és fog is menni tovább magabiztosan a különböző időkben, térben, nemzedéktől nemzedékig. Műveit kiadták számos országban lengyel, litván, román, szlovák és más nyelven. Ezek megtalálhatók a Kárpátaljai Népi Irodalmi Múzeumban. De a legtöbb Kobzos magyar nyelven jelent meg, többek között Budapesten, Ungváron. 1951-ben, a háború után Kijevben jelent meg az egyik első magyar Kobzos. Világszerte terjesztették, ma már ritkaságnak számít. Egy másik Kobzos Hidas Antal és Balla László fordításában látott napvilágot Ungváron, szintén nagyon ritka és érdekes kiadás. Rendkívül népszerű Sevcsenko és Petőfi verseinek kétnyelvű kiadása, melyben előbbit magyarul, Petőfi műveit pedig ukránul olvashatják. Most pedig egy újabb különleges kiadvánnyal gazdagodott a múzeumunk, amelyben ukrán és magyar nyelven kaptak helyet Sevcsenko versei – mondta Vaszil Huszti.
Nemrég az Ungvári Nemzeti Egyetem Román–Germán Filológiai Kara diákjainak előadásában először hangzottak el a múzeumban Sevcsenko versei angolul, most Szluczky Eleonóra, az ungvári egyetem hallgatója az Álom című verset magyar nyelven olvasta fel.
Bacskai József, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának vezetője beszédében kiemelte, nagy öröm és megtiszteltetés számára, hogy bemutathatja a nagyközönségnek a könyvet, melyet Tarasz Sevcsenko, az ukrán költészet egyik legkiemelkedőbb alakja születésének 210. évfordulója alkalmából a főkonzulátus a Kárpáti Kiadóval együttműködve adott ki két nyelven.
– Tarasz Sevcsenko 1814. március 9-én született. Ez alkalomból Ukrajna- és világszerte megemlékeztek a költőről. Budapesten szobra a II. kerületben, a Külgazdasági és Külügyminisztérium épülete mellett áll, munkatársaimmal gyakran elmegyünk mellette, és megérint bennünket a költő szellemisége – jegyezte meg a diplomata és elmondta: az emlékműnél vasárnap Sándor Fegyir, Ukrajna frissen beiktatott magyarországi nagykövetének részvételével a magyarországi ukrán közösség képviselői tisztelegtek a nagy költő előtt.
– Örülök, hogy ma ukrán barátainkkal Ungváron emlékezünk a költőre, egy nagyon szép kiadványt bemutatva. Mi, magyarok Tarasz Sevcsenkóra gyakran hivatkozunk az ukrán nemzet Petőfijeként, személye Ukrajnának azt jelenti, amit nekünk, magyaroknak Petőfi Sándor, hiszen minden nemzetnek van egy nagy költője. Petőfi és Sevcsenko összeköti a magyar és az ukrán népet, a magyar és az ukrán nemzetet, össze tudja kapcsolni azokat az érzéseket, amelyek bennünk ilyen alkalmakkor megfogalmazódnak. Nem emlékezhetünk anélkül, hogy ne beszélnénk a szabadságról, a függetlenségről, amely mindkét költő számára fontos volt. Mi, magyarok március 15-én ünnepeljük az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 177. évfordulóját. Petőfi Sándor a márciusi ifjak egyik vezetőjeként részt vett a forradalomban, amelynek szimbólumává vált. Petőfi Sándorhoz hasonlóan Tarasz Sevcsenko élete és alkotói útja kimeríthetetlen ihletforrás azok számára, akik a szabadságért, az országuk jövőjéért küzdenek. Erre is emlékezünk ma – hangsúlyozta a diplomata.
A kiadó igazgatója, Viktor Braszlavec kitért a könyv létrejöttének részleteire.
– A kiadása több mint egy évet vett igénybe. Nem ez az első bilingvis kötetünk. Az első húsz éve jelent meg és bibliográfiai ritkasággá vált. Akkoriban ez a kiadvány az ukrán kormány költségén jelent meg. Tavaly tettünk javaslatot a Kárpátaljai Megyei Közigazgatási Hivatalnak, hogy újranyomjuk a kiadványt, de más színvonalon. Támogattak minket. Az első kis példányszámot szeptemberben készítettük el, majd a teljes példányszámot Magyarország Ungvári Főkonzulátusa támogatta. A könyv sajátossága, hogy a versek mindkét nyelven meg is hallgathatók QR-kódok segítségével. Ukránul Anatolij Pereverzev, a Dovzsenko Filmstúdió színésze szavalja, aki jelenleg Párizsban, a Théâtre du Soleil színházban dolgozik, magyar nyelven pedig Koczáver Sándor, a TV21 Ungvár szerkesztője. Jelentős mennyiségű munka volt, és nem volt könnyű. De úgy tűnik, hogy sikerült elég jól előkészíteni és korszerűsíteni a kiadványt – jegyezte meg az igazgató.
Magyarország Ungvári Főkonzulátusa a Kárpáti Kiadóval közösen két nyelven ‒ ukránul és magyarul ‒ már megjelentette Petőfi Sándor Az apostol és János vitéz című elbeszélő költeményeit, így ez a mostani már a harmadik könyv.
A bemutatón Erfán Ferenc, a szépművészeti múzeum igazgatója azt hangsúlyozta, hogy rendkívül fontos a kultúra támogatása, de erre a negyedik éve tartó háború időszakában gyakorlatilag nem jut pénz, s egyes kulturális projektek Magyarország Ungvári Főkonzulátusának köszönhetően valósulnak meg.
A bemutató végén Bacskai József elmondta, hogy ezeket a könyveket kárpátaljai könyvtárak és iskolák mellett Magyarországra is eljuttatják.
– Fontos, hogy azokhoz is eljusson ez a könyv, akik Magyarországra menekültek Ukrajnából és ott tanulnak. Európában az első olyan iskola, amely ukrán és magyar nyelven is oktat, Budapesten nyílt meg tavaly Volodimir Zelenszkij elnök és Orbán Viktor miniszterelnök megállapodását követően, továbbá országszerte számos ukrán vasárnapi iskola működik, melyek számára ezek a kiadványok különös jelentőséggel bírnak majd – tette hozzá a konzul úr.
Tisztújító közgyűlésre gyűltek össze a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat tagjai és meghívott vendégei március 4-én a szervezet Szent Loui és Zelie Martin központjában, ahol Makuk Jánosnak szavaztak ismét bizalmat, így egy újabb cikluson keresztül ő tölti be az elnöki pozíciót a meghatározó jelentőségű jótékonysági szervezet élén. A tisztújító közgyűlésen rendhagyó módon az elmúlt három év történéseiről számoltak be, amiből kitűnt az is, hogy az idén fennállásának 30. évfordulóját ünneplő szervezet, a nehézségek ellenére is helytállt ebben az időszakban, így több tízezer embernek tudtak segíteni. A szeretetszolgálatnak a tevékenysége a háborús helyzethez igazodott, viszont korábbi programjaikat folytatni tudták, amik közül a leginkább ismertek a gyermekfejlesztések, valamint azok a támogatások amikkel a mozgásukban korlátozottakat segítik. Ez utóbbival összhangban hosszú évek óta üzemeltettnek egy segédeszköz kölcsönzőt, ami beindításában Bacskai József, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának vezetője is nagy szerepet, vállat. Kovács Katalin, a Gazdasági Bizottság vezetője a szeretetszolgálat pénzügyi beszámolójában összegezte a pályázati forrásokat és azok mértékét. Hangsúlyozta, hogy a BJMSZ igyekszik minden lehetőséget kihasználni, hiszen rengetegen szorulnak segítségre, emellett pedig jelentős működési kiadásai vannak a szervezetnek a speciális eszközök és felszerelések működtetése miatt. Ezek finanszírozásában több támogatója is van a szervezetnek amik közül a legnagyobb a Malteser International mellett a Magyar Kormány és annak szervezetei. Heroikus küzdelem, kitartás és ezzel együtt példamutató összefogás, ezek a szavak jutnak eszembe akkor, amikor a kárpátaljai Máltai testvéreink munkáját kell jellemeznünk, emelt ki köszöntő beszédében Szabadhegÿ Gabriella a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének Kancellárja. A kihívások megerősítenek minket, amiben nagy hálával tartozunk minden egyes támogatónknak és annak a több mint 800 önkéntesnek is, akik az elmúlt években segítettetek minket céljaink elérésében és feladataink ellátásában, Makuk János, mielőtt a kancellárasszonnyal közösen átadta a Magyar Máltai Lovagrend Apor Vilmos lovagkereszt bronz fokozatát három önkéntesnek, Gegguss Ákosnak, Oláh László és Szegleti Tamásnak. A háború első időszakában, és most is közösségünk támasza a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat, akikkel közösen tervezhettük és indíthattuk be szociáliskártya rendszerünket, emellett pedig szerteágazó módon segítik közösségünket, emelte ki köszöntő beszédében Babják Zoltán a Beregszászi Kistérség polgármestere. Bár nehéz történelmi időszakot élünk, mégis reményekkel telve gondolunk a jövőre és tervezünk, emelte ki záróbeszédében Makuk János, aki a jövőbeli tervekről és az évre tervezett programokról is beszélt a tagoknak. Az esemény Molnár János püspöki helynök záróáldásával ért véget.
150 ukrán nyelvű mesekönyvet küldött Ukrajna Gyermekkönyvtáraiba Magyarország Ungvári Főkonzulátusának közvetítésével az Országgyűlés ukrán nemzetiségi szószólója. Grexa Liliána szerint a két ország közötti kulturális kapcsolatokat minden szinten erősíteni és fejleszteni kell. Ezzel egy időben Bacskai József ungvári magyar főkonzul kétnyelvű, magyar-ukrán Tarasz Sevcsenko kötetet, és a Gesta Hungarorumot ukrán nyelvű változatát ajándékozta a magyarországi ukrán diákoknak, amelynek kiadását Magyarország Külügyminisztériuma támogatta. A könyvekből bárki kaphat, az igényt az ukranszoszolo@gmail.com címen lehet jelezni.
A magyar kultúra napja alkalmából Magyarország Ungvári Főkonzulátusa a Lembergi Magyarok Kulturális Szövetsége (LMKSZ) együttműködésével kiállítást rendezett Ilku Marion (Ungvár, 1933. 05. 27. – Lemberg, 2003. 01. 25.) festőművész, grafikus és portrékarikaturista alkotásaiból. A tárlat a kárpátaljai művészekről és közéleti személyiségekről készült műveket mutatja be. Az ünnepélyes megnyitóra, amelyet szerdán délután tartottak a külképviselet aulájában, a kárpátaljai és lembergi magyar kulturális és társadalmi szervezetek számos képviselője is ellátogatott.
– A mai rendezvény egyúttal alkalmat ad arra, hogy megemlékezzünk a magyar kultúra napjáról. Január 22-e nem szerepel piros betűkkel a naptárban, ennek ellenére közel olyan fontos számunkra, mint egyébként a magyar történelem jeles évfordulói – emelte ki Bacskai József főkonzul az idei első tárlat megnyitóján és jelképesnek nevezte, hogy a magyar kultúra napja egybeesik az ukrán egység napjával.
A diplomata kiemelte: egy olyan kárpátaljai festőművész, grafikus, portrékarikaturista, Ilku Marion emléke előtt tisztelgünk, aki egyben a LMKSZ alapítója és évtizedeken keresztül elnöke volt. 2023-ban az ungvári főkonzulátus támogatásával felújították a 2003-ban elhunyt művész síremlékét a lembergi Licsakivi sírkertben, és számos kiállítás nyílt munkáiból az elmúlt évek során Ukrajna-szerte. A könyv formájában megjelent Kárpát-medencei arcképcsarnok albumába 110 portrékarikatúrát készített neves személyiségekről (Kárpát-medencei kisebbségi politikusok, írók, költők, festők stb.).
– Ilku Marion mestere volt a karikatúrakészítésnek, közel 400 karikatúrát készített Kárpát-medencei írókról, festőkről, közéleti személyiségekről. Jelenleg is vannak itt olyan személyek, akiknek arcvonásait felismerhetjük a karikatúrákon. Kollégái, ismerői elbeszéléseiből tudjuk, hogy nagyon szerette ezt a műfajt, mindig volt nála notesz és ceruza, szinte állandóan rajzolt, és talán a karikatúra műfajában bontakozott ki a legjobban. Az itt kiállított alkotásokban ábrázolt személyek többségét ismerjük, felismerjük, így meg tudjuk állapítani, hogy tényleg megfelelnek-e a valóságnak – jegyezte meg Bacskai József és elmondta, hogy továbbra is szívügyüknek tekintik Ilku Marion emlékének ápolását, munkásságának népszerűsítését.
Ilku Marion az ungvári alapiskola befejezése után 1947–1952 között elvégezte az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskolát. Mesterei: Boksay József, Manajló Ferenc, Koczka András, Kontratovics Ernő. 1952–1958 között a Lembergi Iparművészeti Főiskolán tanult és szerzett diplomát. Ottani mesterei: Roman Szeljszkij, Danilo Dovbusinszkij. 1961 óta az Ukrán Képző- és Iparművészeti Szövetség tagja volt. 1982-től a Lembergi Képzőművészeti Akadémia művésztanára, docense. 1989–2003 között a Lembergi Magyarok Kulturális Szövetségének alapító elnöke. 1964–2000 között több művésztelepen dolgozott: Dzintari (Lettország), Gurzuf (Grúzia), Szenezs (Oroszország), Choszta (Grúzia), Kárpátalja, Hajdúböszörmény, Hortobágy, Berekfürdő stb. Egyéni (válogatott) kiállítása volt Rigában, Moszkvában, Lembergben, Hajdúböszörményben, Nyíregyházán, Ungváron. Válogatott csoportos össz-szövetségi, köztársasági kiállításokon részt vett Moszkvában, Kijevben, kárpátaljai művészek kiállításain Budapesten, Ungváron. Köztéri művei (mozaik pannó) láthatók Lembergben lakóházon, az ungvári járási Császlócon a gázsűrítő állomás épületén, a Lemberg megyei Szolec autóbusz-állomásán. Művei közgyűjteményekben megtalálhatók Harkovban, Hajdúböszörményben, a Hortobágyon, Berekfürdőn, Ungváron, Lembergben, Munkácson, Odesszában, Kijevben. Számos díjban, elismerésben részesült.
Szarvas Gábor, a LMKSZ nemrég leköszönt elnöke, a kiállítás társszervezője visszaemlékezésében elmondta, hogy Ilku Marion festőművészként vált ismertté, de a karikatúraművészet elismert alakja lett az egész világon.
– Sokszor voltam szemtanúja annak, hogy értekezletek, konferenciák során táskájából elővette a ceruzát és a rajzfüzetet, tekintete elkalandozott, s attól a pillanattól átszellemült, egy másik dimenzióba költözött. Előfordult, hogy egyetlen alkalommal 20‒30 portrékarikatúrát is készített, mindezt könnyedén, játszva, finom pszichológusként ábrázolta az emberek személyiségét, belső énjét. Ilku Marion művészi nagyságát legjobban barátja, Horváth Sándor kárpátaljai költő, író, újságíró Játszani csak komolyan lehet című esszéjében írta le. Ha most onnan fentről Marion letekint, biztos vagyok benne, hogy mérhetetlenül boldog, hiszen láthatja: munkája nem volt hiábavaló – fogalmazott Szarvas Gábor és a szervezőknek köszönetet mondva kiemelte, milyen fontos Marion kulturális hagyatékénak ápolása és bemutatása, főleg a szülővárosában, Ungváron.
A művész munkásságát Andrij Seketa, a Kárpátaljai Megyei Tanács első elnökhelyettese és Jevhen Tiscsuk, a megyei kulturális főosztály vezetője is méltatta, kiemelve a főkonzulátus kulturális diplomáciai tevékenységének jelentőségét.
A kiállítás egy hónapig látogatható előzetes bejelentkezés alapján.