Május 1-jén a májusfaállítás hagyománya elevenedett meg a Nagyberegi Tájházban.
A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet a Nagyberegi Tájház létrehozása óta nagy hangsúlyt fektet a jeles napokra, valamint az egyházi ünnepekhez fűződő népi szokások felelevenítésére, emellett kiemelkedően fontos számára, hogy a felnövekvő nemzedék megismerje és továbbörökítse a vidékünkre jellemző, jelenleg is élő hagyományainkat. A májusfaállítás a régmúlt időkben gyökerező szokás, így ezt minden évben újra és újra életre keltik a tájház udvarán is. Ezúttal az ungvári járási Homoki Gimnázium tanulóiból álló csoport érkezett a tájházba, akiket Gál Adél programfelelős üdvözölt. Az intézmény életét bemutató részletes tájékoztató meghallgatása, valamint az autentikus paraszti létet és hangulatot idéző épület belső helyiségeinek körbejárása után a gyerekek és tanáraik megtekintették A Szakkör foglalkozásai alatt született alkotásokból álló kiállítást, majd egy rövid sétát tettek a Szikura József Botanikus Kertben.
„Ez a szokás napjainkban egyre kevésbé tűnik fel a falvakban, viszont egykor fénykorát élve virágzott. A májusfaállítás eredete egészen a XV. századig nyúlik vissza” – osztotta meg hallgatóságával Gál Adél.
A májusfa a természet újjászületésének szimbóluma, ugyanakkor szerelmi ajándék is lehet, melyet általában április 30-ról május 1-re virradóra állítanak fel a fiúk választottjuk háza előtt. A hajnali órákban leggyakrabban nyárfát kötöznek a kiszemelt lány kerítésére, melyet színes szalagokkal, helyenként étellel-itallal, napjainkban akár már kisebb ajándékokkal is díszítenek. A kerítésoszlophoz rögzített fát az udvarló barátai segítségével állítja fel. A május elsejei időjárásból jósolni is szoktak: ha meleg az idő, bő termés várható, ám ha hűvös és esős, gyenge lesz a termés. Ezt támasztja alá a népi rigmus is: „Hogyha száraz Fülöp, Jakab, minden ember vígan arat!”
„Tehát maga a fa a tavasz, a megújulás, a szerelem és az udvarlás szimbóluma. A fiúk az udvarlás szándékát többféleképpen tudták kifejezni, maga a fa egy jelkép, de a rajta lévő díszek, színes szalagok is szimbólumokként szolgáltak: a zömében zöld színű szalag elsősorban a még éretlen, fiatal udvarlásról árulkodott, viszont, ha a rózsaszín szalagok domináltak, ott már közel volt az eljegyzés, a lila pedig a mélyebb érzelmeket tárta fel” – magyarázta Gál Adél.
A kerti sétát követően a fiatal fiúk vállukra vették a már korábban kivágott fát, melyet a szorgos kezű lányok az udvaron színes szalagokkal díszítettek fel, végül a pompázó fát a legények a kapu mögé erősítették.
„A gyerekekkel most vagyunk itt először, de már régi vágyunk volt ellátogatni ide. Az iskolában szervezőpedagógusként tevékenykedem, ezáltal fontosnak tartom, hogy különböző hagyományőrző programokat rendezzünk a tanulóknak, amelyeket ők nagyon szeretnek. Emellett történész is vagyok, így benne van a véremben a hagyományok átörökítése, s hogy arra ösztönözzem a tanítványaimat, hogy miután megismerik, őrizzék is meg elődeink szokásait. A mostani alkalom kiváló lehetőség volt arra, hogy a gyerekek meg is éljék a májusfaállítás szépségét, s emellett kipróbálhassák az itt lévő népi játékokat” – fogalmazott Mihajlovicsné Tóth Krisztina, a Homoki Gimnázium szervezőpedagógusa.
A program ezután kézműves-foglalkozással folytatódott Kepics Reiter Andrea vezetésével, aki a színespapír-virágok készítésének rejtelmeibe adott betekintést. A foglalkozás végén bodzateával és jellegzetes helyi étellel, a reszelt burgonyából készült lapcsinkával, lapcsánkával, kremzlivel vagy kuglival – ki hogy ismeri – kínálták a tájház vendégeit.
A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe és a tavasz eljövetelének köszöntése is. Egyházi, családi és közösségi ünnep, amelyhez talán a legtöbb magyar népszokás és hagyomány kötődik. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola filológiai tanszéke érdekes és hagyományőrző szaknapra invitálta az érdeklődőket. A filológia campus aulájában Kész Margit, a Magyar Tanszéki Csoport docense mutatta be a hagyományos húsvéti kosarat. Elmesélte a jelenlévőknek, hogy mi és miért kerül bele, továbbá, hogy az ételek milyen jelentőséggel bírnak, milyen hiedelmek kapcsolódnak hozzájuk. A jelenlévők a hagyományos húsvéti ételeket meg is kóstolhatták. A tanszék munkatársai előre elkészítették a sárga túrót, a sonkát, a kolbászt és a pászkát is. Közben a kézműveseknél is folyt a munka, hiszen a húsvét elengedhetetlen része a hímes tojás. Jana Ida, salánki tojáshímző az arra a vidékre jellemző viaszos hímzés módszerének titkát osztotta meg az érdeklődőkkel. Ezek a hímesek kétféle módon készülnek: hagymahéjas, illetve arany- vagy bronzporos technikával. Mindkét technikához azonban előbb egy kicce nevű eszközt meleg viaszba mártogatnak, és ezzel felrajzolják a mintát a tojásra. A másik tojásdíszítési módszer, amit bemutattak, az a karcolt volt, ami Nagyberegre jellemző. Precíz és türelmes munkát igényel ez a díszítési forma, hiszen éles eszközzel kell a motívumokat karcolni a tojásra, legyen az szike, tű, vagy kés. Az egyenes vonalak nem, viszont a kör forma, a virágminta már kihívást jelent, azonban kellő odafigyeléssel gyönyörű tojások születhetnek a karcolt módszerrel is. Fontosak az ilyen és hasonló alkalmak, hiszen amellett, hogy közelebbről is megismerhetjük értékes hagyományainkat, a közösség ezáltal jobban összekovácsolódik.
Jókedvű gyerekek nevetése töltötte meg virágvasárnap délután a Tiszacsomai Kultúrház előcsarnokát, ahol húsvéti kézműves-foglalkozást tartottak a helyiek összefogásának köszönhetően.
A rendezvényre érkezett gyerekeket és szüleiket Kovács Szvitlána, a település elöljárója köszöntötte, aki örömét fejezte ki a nagyszámú résztvevőt látva: „Büszkeséggel tölt el, hogy ilyen sok szép gyermek él Tiszacsomán, akik előszeretettel vesznek részt minden rendezvényen. Remélem, hogy mindenki tanul ma is valami újat, hiszen van mit elsajátítani a kézműveseinktől.”
Az eseményt megtisztelte jelenlétével Horváth László, a Beregszászi kistérség alpolgármestere és Demkó Ferenc görögkatolikus esperes, akik az összefogás erejének hangsúlyozása mellett a közelgő ünnep jelentőségére hívták fel a jelenlévők figyelmét.
A köszöntőket követően Tóth Barbara elszavalta Hamar István Virágvasárnap című versét, majd az egybegyűltek elénekeltek egy egyházi éneket. A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, Jézus Krisztus feltámadásának és az emberiség megváltásának ünnepe. Ehhez az ünnephez kötődik a legtöbb magyar népszokás is, mely tájanként eltérő, ugyanakkor két elem sehonnan sem hiányozhat: a hímes tojás és a locsolkodás. Tiszacsomán szerencsére a mai napig élnek ezek a hagyományok, melyeket a rendezvény kezdetén az óvodások nagy átéléssel fel is elevenítettek: elmondták locsolóverseiket, majd meglocsolták a lányokat, akik hímessel és virággal jutalmazták a fiúkat.
A település Kárpát-medence-szerte ismert csapata, a Bokréta hagyományőrző csoport több éve részt vesz a néptáncegyüttesek szakmai fejlődése érdekében létrehozott mentorprogramban. Ennek keretében havi rendszerességgel látogatnak el Tiszacsomára a magyarországi Lőrincz Sándor és Lőrincz Beáta néptáncpedagógusok, akik néptáncokat tanítanak a gyerekeknek. A foglalkozásokon a csoport már megtanulta a szatmári, a viski és a nagydobronyi táncokat is. A szatmári táncokat a kézműveskedés előtt nagy örömmel be is mutatták. A Csoóri Sándor Programnak köszönhetően a tánchoz illő, új népviseletet is sikerült megvarratni. Reskó-Papp Angéla, a csoport vezetője kiemelte: erősen ragaszkodnak a saját hagyományaikhoz, s nemrég felkutattak egy csomai viseletet, melynek felső része közel százéves. Elmondta, hogy az öltözéket jelenleg szakértők tanulmányozzák, de a táncosok ruháiban már fellelhetők ennek a viseletnek a jellegzetességei, például a lányok vizitkéje kimondottan az itt felkutatott viseletet tükrözi.
„Az elmúlt évben hagyományteremtő céllal már sor került egy hasonló alkalomra ugyanezen a helyszínen. A kézműveskedés terén is igyekszünk kapaszkodni a hagyományainkhoz, azokhoz az értékekhez, melyeket őseink hagytak ránk. Virágvasárnap alkalmából szeretnénk egy szép délutánt közösen eltölteni, ami mindenki számára értékkel fog bírni, s az itt lévők hazaviszik magukkal az itt szerzett élményeket” – fogalmazott Reskó-Papp Angéla, hozzátéve: elsősorban arra törekednek, hogy ez a foglalkozás is közösségépítő jelleggel valósuljon meg.
A délután további részében az résztvevők a mezőkaszonyi Lőrinc Zsuzsanna kézműves vezetésével kipróbálhatták a tojásberzselést és a filctojások készítését, Demkó Anikó és Fejes Mónika márványos tojásfestést mutattak be, Nagy Viktória és Csuha Irén iránymutatásaival az óvodáskorú gyerekek színes papírból húsvéti dekorációkat készítettek, Mészáros Erzsébet és Kovács Szvitlána az előzőleg kifújt tojások héjába történő gyertyaöntést mutatták be. A kézművesek közül többen A Szakkör tagjai is.
A foglalkozások ideje alatt a szervezők süteménnyel és meleg teával kínálták a gyerekeket és szüleiket, akik a nap végén az általuk készített berzselt tojásokkal, dekorációkkal és gyertyákkal tértek haza.
A program a Csoóri Sándor Alap támogatásával a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja szakmai partnerségével valósult meg.
Húsvéti kézműves-foglalkozást szervezett a Munkácsy Mihály Magyar Ház, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja, a Kárpátalja Kulturális Öröksége és Néphagyománya társadalmi szervezet, valamint a Munkácsi 1. Sz. Zrínyi Ilona Cserkészcsapat március 23-án. Az alkalom keretein belül a Magyar Ház központi rendezvénytermében egy hímestojás-kiállítást is megnyitottak.
A rendezvényt Tarpai József, a Munkácsy Mihály Magyar Ház igazgatója nyitotta meg. „Mi, keresztények Jézus Krisztus feltámadását ünnepeljük húsvétkor. Emellett megvannak a saját hagyományaink is, mint például a locsolkodás, amikor a fiúk verset mondanak, melyet a lányok a korábban gondosan elkészített hímes tojással jutalmaznak. Reméljük, hogy ez a szép szokás nagyon sok családnál él még, de mi lehetőséget adunk arra is, hogy a résztvevők itt sajátítsák el a hímes tojás készítésének és díszítésének különböző technikáit” – fogalmazott Tarpai József.
A kézműves-foglalkozásokat Becske Adrienn, a Hagyományok Hálózat – Kárpátalja munkatársa és Csirpák Viktória készítették elő. A jelen lévő gyerekek betekintést kaptak a tojások szebbnél szebb díszítésének technikáiba, elkészíthették saját kiskosaraikat filc anyagból, valamint színespapír-lapokat dekorálhattak zsírkréta és színes ceruzák használatával, melynek eredményeként egyedi képeslapok születtek.
A terem végében tekinthetők meg a kárpátaljai kézművesek munkáiból összeállított hímestojás-kiállítás. Gajdos Zsuzsanna alkotásai a klasszikus tojásírást és a maratott technikát tükrözik, Kepics-Reiter Andrea beregi karcolt tojásokkal készült, láthatók továbbá Jana Ida és Borsos Rozika salánki viaszrátétes aranyporos hímesei, Gabóda Éva gyimesi írott hímes tojásai és klasszikus maratott technikával díszített hímesei, Hurik Ilona által készített csipketojások, Lázár Éva szalaggal díszített tojásai, valamint Ljudmila Hubal krapankái és lemkivszki technikával készült hímesei.
A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet a húsvéti ünnepkörhöz fűződő hagyományok népszerűsítése és megőrzése céljából szervezett ünnepváró foglalkozást az ide látogató gyerekeknek március 20-án.
Ezúttal a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum negyedik osztályos tanulóiból álló csoport érkezett a tájházba, akiket Gál Adél programfelelős fogadott. A rövid tájékoztató és a több mint 120 éves épület körbejárása után a foglalkoztató szobában a húsvéti szokások elevenedtek meg a vidékre jellemző hagyományos tojásfestési technikák bemutatása közben.
„Fontosnak tartjuk az egyházi ünnepek és a jeles napok kapcsán, hogy nagyobb hangsúlyt fordítsunk egykori szokásokra. A húsvét egy olyan ünnep, amelynek szokáselemei ma is megtalálhatók nagyon sok településen, legyen szó a locsolkodásról vagy a pászkaszentelésről – ezek mind élő hagyományok, s mi ezt szeretnénk a gyerekeknek is megmutatni és átadni” – mondta Gál Adél, hozzátéve: a korábbi évekhez hasonlóan a mostani alkalmon is a Beregvidékre jellemző hagymahéjban főtt és karcolással díszített tojások, a salánki viaszos hímesek, valamint a levélrátétes, más néven berzselt technika került a fókuszba.
A gyerekek figyelmesen meghallgatták az útmutatót, majd együtt vonultak ki a kertbe, ahol különböző leveleket és virágokat gyűjtöttek, melyek felhasználásával aztán a berzselt hímesek készültek el. A tojásokra az összegyűjtött növények nedves leveleit és virágait helyezték, majd azokat harisnyába kötve hagymahéjas vízben főzték meg. Mindenki kipróbálta a karcolt minták rajzolását is: a szike segítségével hagyományos beregvidéki motívumokat próbáltak karcolni a hagymahéjban főtt tojásokra. Ezután a viaszos módszerbe kaptak betekintést: a forró viaszt kiccével – vagy írókával – vitték fel a tojásokra, a viaszos mintát ezután aranyporral dörzsölték be, amely végül szebbnél szebb hímeseket eredményezett.
Mindeközben a konyhában jellegzetes húsvéti finomság, sárga túró készült. A szorgos kezű gyerekek egymást felváltva keverték a tejet és a tojást Olasz Piroska irányításával. A foglalkozások végén az iskolások természetesen el is fogyasztották az általuk készített édességet.
A program locsolkodással zárult. Az ünneplőbe öltözött lányok a hímesekkel telt kosaraikkal a tornácon várták a locsolókat, akik egy-egy vödör vízzel a kezükben sorakoztak a kapu előtt. Miután a legények elmondták verseiket, jöhetett a locsolkodás, amit az egész utcát elárasztó önfeledt kacaj kísért.
A Mathias Corvinus Collegium Kárpátaljai Képzési Központja 7 éve indította el programjait, melyek által a tehetséges fiatalok tovább fejleszthetik tudásukat, képességeiket. A tananyagok elsajátítása mellett kiemelt hangsúlyt fektetnek arra is, hogy mind a nemzeti, mind pedig a vallási ünnepeink előtt a fiataloknak olyan programokat szervezzenek, amelyek a hagyományok ápolását és továbbadását segítik elő vidékünkön. A minap az MCC programjaiban résztvevők nem kis vállalást teljesítettek, hiszen közös munkával 2024 hímes tojást készítettek el, amelyekkel az elmúlt évben birtokba vett egykori Fehér kő vendéglő előtti egyik fát díszítették fel, ezzel is kedveskedve a beregszásziaknak és a város vendégeinek. A fiatalok saját maguk választhatták meg azokat a motívumokat, amelyekkel hímeseiket díszítették. Voltak, akik a hagyományos mintákat részesítették előnyben, de akadtak olyanok is, akik egy- egy csendéletet jelenítettek meg. Természetesen egy ekkora fa feldíszítése nem kis feladat, ezért amíg a többiek még díszítették a hímest, egy kisebb csapat már nekilátott a fa öltöztetéséhez, mint Kovács Denisz is. Míg az MCC-sek a fa alját létrákról, addig a lombkorona többi részét a beregszászi közrendészet munkatársai emelő kocsiról díszítették fel. A vállalás nem volt kicsi, viszont a nap végére az összes hímestojás a fára került. A tervek szerint húsvét végeztével ezeket összegyűjtik és jövőre már két fát fognak ünnepi díszbe öltöztetni.
A Hagyományok Háza Hálózat–Kárpátalja a nehéz körülmények ellenére is megvalósította kitűzött céljait javarészét. Az elmúlt évet Pál Katalin, a kárpátaljai Hálózat vezetője foglalja össze.
„Az előző évek tapasztalataiból okulva, mintegy ’megedződve’ terveztük meg 2023. évi programjainkat. Azokkal kalkuláltunk, amik megvalósítását biztosítani is tudtuk. Ennek nyomán tizenöt sikeres programra tekinthetünk vissza. Közöttük voltak egyszeri alkalmak, mások pedig egész évre kiterjedtek. A tervezetek felét helyi intézmények, civilszervezetek bevonásával valósítottuk meg. Számos nehézséggel kellett szembenéznünk. Néptáncegyütteseink nagy része, – mivel a szakemberek közül sokan távoztak az országból – oktató nélkül maradt. Pótlásukra kifejezetten kezdő néptáncoktatók számára indítottunk tanfolyamot. A 2024. májusáig tartó kurzus koncepcióját a nyíregyházi Antal Roland és Antal Dóra néptáncpedagógusok dolgozták ki.
Az évek során hét, úgynevezett ’táncházas zenekart’ neveltünk ki, amiknek tagjai is szétszóródtak, viszont – a jövőre gondolva – összetartásukra nagy gondot fordítottunk. Ennek nyomán a szokásos táncházzenész találkozónkat több turnusban Magyarországon szerveztük meg. A sátoraljaújhelyi Kárpátaljai Népzene, Néptánc Táborban mutatkozhattak be a zenekarok, ezt követően nyáron Magyarországon és Erdélyben koncerteket szerveztünk a ’bandáknak’. Az éves programjuk méltó lezárása volt, amikor csatlakoztunk a Hagyományok Háza Határtalan Táncfőváros estjéhez október 16-án: a műsor első részében kárpátaljai zenekarok, táncosok és énekesek léphettek színpadra. E szerepléseknek mentális hatása is van: a szereplők kiszabadulhatnak egy kis időre a kárpátaljai feszült légkörből.
Az éves munkánk során a legnagyobb hangsúlyt a hagyományátadásra, a képzésekre fordítottuk. A képzők képzőjét szerveztük meg: a már említett néptáncoktató tanításon kívül kézművesoktatók okítását is megszerveztük három turnusban. Ennek része volt a tavaszi tanfolyam, az egyhetes nyári tábor és az őszi lezárás. Ugyanúgy folytatódott a viseletvarró képzésünk is, s emlékezetes volt, amikor A magyar kultúra napján a Munkácsy Mihály Magyar Házban tanfolyamunk legszebb munkáiból nyithattunk meg kiállítást.
Igazi sikerként könyvelhetjük el a néptáncegyüttesek mentorálásának hetedik évét is: félezer gyerek vesz részt e kezdeményezésben. Viszont a lezárt év újdonsága volt a mentorprogram kibővítése a hangszeres- és énekes képzés területére is. Februártól több helyszínen voltak tanfolyamok, mintegy tíz magyarországi hangszeres-, énekoktató részvételével. Citera, vonós és fúvós hangszerek, harmonika, cimbalom és népi ének szerepel a palettán. Örvendetes, hogy a cimbalom, ez az igazi magyar hangszer mennyire népszerű a tanulók körében. Ez részben Unger Balázs oktató munkáját is dicséri. Tanítványai közül négyen a turai Galgamenti Népzenészek Újévi Koncertjén is bemutatkozhattak.
Az elmondott eredmények egy feszült légkörben születtek. Nem vagyunk pesszimisták, keressük a folyamatos munkánk megvalósításának zegzugos útjait. Reménykedünk egyben, hogy Kárpátalján is beköszönt a béke, ami munkánk folytatásának egyetlen lehetséges záloga.”
Január 27-én a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkban első ízben szervezte Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) a Disznótoros napot, mely a hagyományos mezőgecsei böllérversenyhez képest egy szűkebb körű rendezvény. Tiszacsomán a KMKSZ középszintű szervezeteit képviselő öt csapat dolgozott fel egy reggel leszúrt 200 kilós sertést. A nap végén mindannyian megkóstolták a tájegységekre jellemző disznótoros ételeket
Mester András, a KMKSZ gazdasági-önkormányzati titkára, az esemény főszervezője elmondta, hogy a disznótoros nap a tömegrendezvények szervezésének tilalma miatt zárt körű, a szövetség Ungvári, Beregszászi, Nagyszőlősi és Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezeteinek csapatai mellett a Szövetség vezetőit, megyei képviselőit és a Beregszászi kistérség KMKSZ-es képviselőit hívták meg a gasztrokulturális rendezvényre.
A Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetet a técsőiek csapata képviselte, akik savanyú, disznótoros káposztalevest készítettek. A recept kapcsán Révész Katalin elmondta: „Csontos húsok is főnek a levesben, megy bele a „fejelé”, savanyú káposzta, a rántás után tesszük bele a kolbászhúsból készített pici húsgombócokat. Ez a mi vidékünkön hagyományos toros étel, Visken csak annyival tér el a técsőitől, hogy ott nem rántással, habarással készül.”
A „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány Gazdaasszony Tagozatának tízfős csapatában Csaptól Verbőcig sok településről voltak gazdaasszonyok. Szigeti-Séra Natália, a tagozat egyik vezetője elmondta, hogy egy hagyományos köröm- és csülökpörköltet főznek. A fűszerek: só, bors, pirospaprika és maga a friss alapanyag. Igaz, hoztak még néhány disznócsülköt magukkal otthonról is, hisz a helyben, a szervezők által felajánlott disznónak csak négy lába volt, amit kevésnek ítéltek ahhoz, hogy minden jelenlévő számára elég legyen a finom csülökpörkölt. Hozzájuk csatlakoztak a KMKSZ Csapi Nyugdíjasklubjának tagjai, akik friss barna és fehér házikenyeret sütöttek, valamint kakaóscsigát, illetve ők főzték a hidegben nagy sikernek örvendő forralt bort. Vezetőjük, Belovics Ilona elmondta, hogy a fehér kenyerüket krumplival készítették, a barna pedig lenmagos.
Az Ungvári Középszintű Szervezetet képviselte még a 12 férfiból álló nagydobronyi csapat. Nagy Ferenctől, a Nagydobronyi Kistérség polgármesterétől megtudtuk, hogy ez egy jól összeszokott csapat, minden éven szerveznek odahaza egy jótékonysági disznótort. Korábban egy tonna disznó és borjúhúst dolgoztak fel és osztottak szét a rászorulóknak. „A csapatunk négy ember híján el tudott ma jönni ide, Tiszacsomára. Mi a kolbásztöltés feladatát kaptuk, amit ősi, nagydobronyi családi recept szerint töltünk. Megtesszük, ami tőlünk telik, aztán majd sütjük és közösen elfogyasztjuk” – összegezte Nagy Ferenc. A nagydobronyiak készítettek még a kolbász mellett hagymás vért, valamint belsőségek (vese, velő, sertésnyelv és -szív) felhasználásával egy különösen ízletes, hagymás ételt. A két utóbbit is szinte mindenki megkóstolta, hisz elsőként készültek el vele.
Bák Ferenc vezette fancsikai csapat toroskáposztát készített az ugocsai faluban hagyományosnak számító módon. Egy hatalmas üstben félig felsütötték a húst, majd hosszasan párolták a savanyított káposztával. Az így készült étel végül nagyon finom lett.
Ugyancsak toros húst készített a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének népes csapata, valamint hurkát töltöttek, vérest és májast. Ezek mellett még steaket sütöttek és friss tepertőt is lehetett náluk kóstolni. Seder Ilona, a KMKSZ Borzsovai Alapszervezetének elnöke elmondta. „A csapat a borzsovai mellett halábori, csomai, csetfalvai, gecsei és guti KMKSZ-esekből állt össze, de az összhang kitűnő, olajozottan folyik a munka.”
Az eseményen jelen volt Szabó András Fehérgyarmatról, a Szabó Lovasudvar tulajdonosa, szakedző, a Kassai lovas-íjász iskola nemzetközi bírája, és párja Ecsedi Melinda, a Kürtgyarmat Hagyományőrző Íjász Egyesület elnöke, akik a honfoglalás kori magyar lovasíjászatot igyekeznek megismertetni minél több érdeklődővel. Ott volt még Margitics Ildikó, a nagyszőlősi Szelíd Lovasközpont tulajdonosa is. Az ott zajló egyeztetés remélhetőleg egy kezdet, amelyet követően Szabó András szakmai irányításával a Tiszacsomán kialakítás alatt lévő lovasközpont és a Nagyszőlősön már nagyon jól működő Szelíd Lovasközpontban is magas szinten oktathatják majd őseink lovas íjász tudományára épülő sportot a fiataloknak.
A disznótoros nap hivatalos megnyitóján Mester András mondta el, hogy bár a disznótoros nap nem pótolja a mezőgecsei böllérfesztivált, de a lehetőségekhez mérten igyekeztek szervezni egy a disznótoros hagyományainkat bemutató és továbbéltető napot. A megjelenteket köszöntötte még Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető diplomatája, valamint Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza vidéki Középszintű Szervezetének elnöke, Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének ügyvezető elnöke, és Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke. Végül Ferku Szilveszter, a Rákóczi-főiskolai Filológiai Tanszékének munkatársa szavalt az alkalomhoz illő, disznótoros verseket.
Majd minden jelenlévő megkóstolta az összes disznótoros étket. Tanúsíthatom, hogy nagyon finomak voltak a kolbászok, a hurkák, a toros húsok, a körömpörkölt és a számomra eddig ebben a formában nem ismert savanyú disznótoros káposztaleves pici húsgolyókkal. Volt a jó ételekhez jóféle bor és pálinka is, ha jól láttuk, ezúttal Tiszacsomáról senki nem ment éhesen haza.
A disznótoros nap végén Sin József a következőképpen értékelt: „Úgy gondolom a mai rendezvénnyel a céljaikat elértük, felelevenítettük, és a más tájegységekről érkezőknek bemutattuk a disznótoros hagyományainkat, ételeinket. Ugyanakkor találkozásokra és beszélgetésekre is alkalmat teremtett ez a mai nap, amire ugyancsak nagy szükség van a mostani nehéz időkben.” A szervező Mester András pedig elmondta, abba bízik, hogy jövő év januárjában már béke lesz, és újra megszervezhetik majd a mindig sok érdeklődőt vonzó böllérversenyt.
A farsanghoz kapcsolódó hagyományok szerte a Kárpát-medencében változhatnak, de általában a mulatság, a jelmezes felvonulások, a farsangi bálok és az ünnepkörhöz tartozó ételek elkészítése jelen van a különböző tájegységek szokásaiban. A kárpátaljai magyarok számára is fontos a hagyományápolás. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet rendszeresen szervez kisebbeknek és nagyoknak egyaránt az éppen aktuális ünnepkörhöz kapcsolódó foglalkozásokat a Nagyberegi Tájházban, mely idén „Látópont” nevet kapott. A Magyar Közösségépítők Értékközössége Egyesület érdemesnek találta az intézményt arra, hogy bekerüljön a vendégek által szívesen látogatott helyszíneket tömörítő Kárpát-medencei hálózatba. Az év első foglalkozására a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felsőfokú Szakképző Intézetének óvodapedagógia szakos hallgatói látogattak el. A diákokat interaktív és tanulságos programokkal várták a tájházban, ahol a fánksütés és a kézműves foglalkozások mellett a farsanggal kapcsolatos télűző hagyományokat is felelevenítették. A mostani program menetét múzeumpedagógiai oktatásként építették fel. Ennek megfelelően a fiatalokat megismertették a vidékre leginkább jellemző szokásokkal, de egy tájházi séta keretében volt alkalmuk körbejárni az épületet és szemügyre venni annak hagyományos felosztását és berendezését. Mint a legtöbb ünnepi időszaknak, így a farsangnak is megvan a maga örökzöld ínyencsége, ami nem más, mint a fánk. Ezért a finomság elkészítése sem maradhatott ki a programból. A lányok többsége természetesen már ügyesen mozog a konyhában, de ilyen helyszínen talán még érdekesebb is a sütés-főzés. Amíg kint sültek a fánkok, addig a foglalkoztató teremben fakanálbábok készültek. Tekintettel arra, hogy a mostani vendégek leendő óvodapedagógusok, olyan játék babákat alkottak, amelyeket a későbbiekben akár a munkájuk során is felhasználhatnak. Természetesen volt példa is számukra, azonban a kivitelezés teljes egészében a fantáziájukra lett bízva. Itt a farsang, áll a bál – írja Gazdag Erzsi egyik versében. A tájházat sem kerülhette el egy kisebb mulatság, hisz az alkotó munkát követően medvetáncoltató farsangi játékot tanultak meg Kokas Erzsébet által. A lányok nagy élvezettel vetették magukat az előadásba és öltötték magukra a medve vagy a cigányasszony jelmezt. A kárpátaljai magyar közösség számos kulturális és hagyományos vonást őrzött és őriz meg, amelyek segítenek megerősíteni a helyiek magyar identitását. A hagyományőrzés és a szokások ismerete és tisztelete erős hidat képez őseink és a jövőbeni generáció között.
A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet december 20-án karácsonyváró foglalkozással zárta a Nagyberegi Tájház őszi programsorozatát.
A tájházba érkezett 28 beregdédai kisiskolást Gál Adél, a Nagyberegi Tájház programfelelőse fogadta, aki miután körbevezette a csoportot a több mint 120 éves épület autentikus paraszti létet és hangulatot idéző belső tereiben, a karácsonyhoz fűződő helyi szokásokat, valamint a mézeskalács-sütés és -díszítés történetét ismertette a gyerekekkel.
Napjainkban már szinte elképzelhetetlen a karácsony mézeskalács nélkül, de ki gondolná, hogy az édesség ősét már az ókori görögök is fogyasztották. Gál Adél érdekes információkat osztott meg arról is, hogy az egykori luxuscikknek számító finomságból hogyan lett praktikus zarándokétel, majd a vásárok keresett portékája, jelenleg pedig a karácsonyok elengedhetetlen édessége.
A résztvevők miután figyelmesen meghallgatták a mézeskalácsokról szóló történetet, a karácsonyi hangulatot ünnepi dalok éneklésével teremtették meg, majd kisebb csoportokat alkotva hozzáláttak a mézeskalácsok formálásához, sütéséhez és díszítéséhez.
Kis idő elteltével a jelenlévők figyelme hirtelen a bejárati ajtóra szegeződött, melyen két angyalnak öltözött fiatal fiú lépett be, a kisded Jézus születését hirdetve. Hamar kiderült, hogy a Sárosorosziból érkezett betlehemes csoport okozott meglepetést, amikor bemutatták a hagyományos, kimondottan a községre jellemző betlehemes játékukat.
Mihók Erika, a Sárosoroszi Kultúrház vezetője tudósítónknak elmondta, nagy örömmel fogadták a Nagyberegi Tájház meghívását, és még nagyobb örömmel mutatták be a római katolikus betlehemes játékot, melynek szövegét ő maga jegyezte le az 1990-es évek végén a helyiek elmondása alapján. „Fő célunk az, hogy az apáról a fiúra, majd az unokára szálljon ez a játék. Ezek a gyerekek sokan a szüleiktől tudják a mondókákat, s büszke vagyok rájuk, hogy akarják ezt a játékot játszani. Élő hagyomány ez, hiszen hirdetve Jézus születését a betlehemes csoport évről évre végigjárja a község minden portáját, s ezt idén sem hagyjuk ki, ez egy nagyon szép hagyományunk” – fogalmazott Mihók Erika, aki ajándékként átadott a tájháznak egy gyertyát, melyen a betlehemi békeláng lobogott.
A foglalkozások közben a konyhában jellegzetes karácsonyi édesség, dióval, mákkal és túróval töltött kőtteskalács készült, melyet aztán Olasz Piroska, a tájház szakácsa a kemencében sütött készre.
A gyerekek számára újdonságnak számítottak az udvaron lévő népi játékok, azonban örömmel próbálták ki a „nyári síelést”, a diótörőt, a célba találást és a csigafutamot is.
A Nagyberegi Tájház különböző tematikájú programjai maradandó élménnyel gazdagítják az oda látogató csoportokat. A rendszerint az ünnepek köré épülő kézműves-foglalkozások, valamint a tájház nyújtotta lehetőségek – mint a népi játékok kipróbálása vagy a hagyományos ételek elkészítési folyamataiba való betekintés – bővítik a gyerekek tudását, miközben nemcsak látják, de meg is élik a vidékre jellemző népszokásokat.
A program a Csoóri Sándor Alap és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával, a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja szakmai partnerségével valósult meg.
