Gazdag oroszok ellen indítottak sajátos hajtóvadászatot Nyugat-Európában – viszonylag egyszerű eszközökkel, például lefoglalják a villájukat vagy a jachtjukat. Azonban csak első pillanatban tűnt a büntetőakció könnyűnek. Bár a hatóságok a hajók használatát tudják korlátozni, de a lefoglalás folyamata számos jogi problémába ütközik. Nem beszélve arról, hogy semmilyen bizonyított törvénysértés nem kapcsolódik az adott gazdag emberek tulajdonaihoz.
Az elmúlt hetekben az Európai Unió, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok is számos szankciót fogadott el Oroszország ellen, és mert egyszerűnek tűnt, megpróbálták megbüntetni a nyugaton élő orosz milliárdosokat.
A hatóságok a közelmúltban lefoglalták például Alexej Mordasov 64 méter hosszú hajóját Olaszországban, Igor Szecsin 85 méteres jachtját Franciaországban, valamint Aliser Uszmanov 18 millió dollárt élő villáját Szardínián.
A vagyonelemek puszta lefoglalása technikailag persze nem bonyolult, az viszont már nagyobb kérdés, hogy a hatóságok mégis mit tehetnek velük a lefoglalás után – írja a CNBC cikkében. Ráadásul az eddigi, hasonló tapasztalatok alapján az ilyen jogi eljárások akár hosszú évekig is elhúzódhatnak.
Példátlan intézkedések
Az esetekre alkalmazható jogi szabályozás országonként változik, és soha nem volt még példa arra, hogy különböző államok ilyen koordináltan lépjenek fel. Vagyis az eljárás egészen új jogi kérdéseket is felvet, melyekre egyelőre nincsenek válaszok.
Nem véletlen, hogy a CNBC által megkérdezett jogi szakértők szerint a szankciók most „ismeretlen vizekre” értek. Az államok ugyanis a fizikai eszközök használatát korlátozhatják, de a tulajdonjogot csak nagyon speciális esetekben szüntethetik meg.
Az amerikai és a legtöbb európai ország törvényei alapján a befagyasztott eszközök továbbra is a (kérdés, hogy milyen alapon) szankcionált milliárdosok tulajdonában maradnak, azonban a vagyonelemeket nem lehet átruházni vagy eladni. A jachtok például a kikötőkben maradnak, tehát azokkal nem lehet elhajózni.
A tulajdonjogtól viszont csak akkor lehetne megfosztani a milliárdosokat, ha az adott hatóságok bizonyítani tudnák, hogy az adott vagyonelemek közvetlenül összeköthetők valamilyen konkrét bűncselekménnyel vagy illegális tevékenységgel. Az államoknak tehát bizonyítaniuk kellene magát a bűncselekményt és a kapcsolatot is. Ezt persze senki sem bizonyította.
Az USA-ban hasonló vagyonelkobzási ügy volt a Sani Albacha volt nigériai katonai diktátor elleni eljárás, amely 300 millió dollárt érintett, és több mint öt évig húzódott. Az USA-ban pénzmosásért elítélt, volt ukrán miniszterelnök, Pavlov Lazarenko ellen pedig több mint 15 évig tartott az eljárás. Esetükben azonban jogerősen elítélt emberekről volt szó.
Végül az sem mellékes, hogy hivatalosan minden fenntartási (és az ezekhez kapcsolódó személyi) költséget elvileg a tulajdonosnak kellene állnia. Könnyen előfordulhat azonban, hogy a tulajdonos úgy dönt, nem hajlandó fizetni ezekért, hiszen nem engedik neki használni a hajót. Ebben az esetben viszont a hatóságok nem lennének képesek behajtani az összegeket, hiszen épp a szankciók tiltják meg az üzleti és pénzügyi tranzakciókat az érintett személyekkel.
A fenntartási munkák elmaradása azonban komoly értékveszteséget eredményezhet, különösen a jachtok esetében. Vagyis elvileg előfordulhat, hogy a vagyonelemeken olyan méretű adósság halmozódik fel, hogy a hatóságok egy másik eljárás keretében végül azért foglalják le, hogy értékesítve rendezzék a tartozásokat.
Az orosz oligarchák luxusjachtjai és ingatlanjai tehát egy olyan bonyolult jogi feladat elé állítják az országokat, melyre eddig nem volt példa, és egyelőre nem is világos, mi lesz a megoldás.
