Az idei esztendő első negyedévében mintegy 160 millió hrivnya hadiadót fizettek be a Kárpátalján az állami költségvetésbe. Tavaly ez az összeg 22 millióval volt kevesebb. A másfél százalékos adókulcsot 2014-ben vezették be, mint az állam egyik további finanszírozási forrását a hadsereg támogatására és a védelmi képességek megerősítésére. Vagyis ezt a fajta illetéket kötelezően kivetik minden jövedelem után. Legyen az munkabér, különböző juttatás, ingatlanügylet, lottónyeremény, bérlet, öröklés vagy más tevékenységből származó jövedelem. Az adóköteles ügyletek teljes listáját Ukrajna adó törvénykönyve tartalmazza. A személyi jövedelemadó a költségvetés bevételi forrásának egy másik lehetősége. Míg korábban ezek a befizetések a helyi költségvetést gazdagították, a törvény módosítása után a pénz a központi költségvetésbe kerül. Az adófizető természetes személyek bevallott jövedelmük 19,5 % fizetik be adó formájában. Ez országosan évi több tíz milliárd hrivnyát jelent, amit az állam a ország védelmi szükségleteire fordíthat. A törvény értelmében a befolyt pénz 45%-át drónok beszerzésére fordítják, további 45%-át fegyverek és lőszerek gyártására, a fennmaradó 10%-ot pedig a befizetett személyi jövedelemadó arányában osztják szét a katonai egységek között.
Kárpátalján május elsejétől a határőrök ellenőrizni fogják a határsávban való belépésre, tartózkodásra, áthaladásra és munkavégzésre vonatkozó engedélyek meglétét a polgároknál. Erre annak, a kormány által tavaly év végén elfogadott határozat következtében kerül sor, amely változtatásokat eszközölt Ukrajna államhatárról szóló törvényében, mégpedig annak a határsávban való tartózkodásra vonatkozó passzusaiban. Ugyanakkor a határőrség illetékesei hangsúlyozzák, hogy különbséget kell tenni a határsáv és a határőrség ellenőrzése alá tartozó járás fogalma között. Hiszen míg az utóbbiba minden határmenti település, valamint a közutak és pihenőhelyek is beletartoznak és egy esetleges ellenőrzés során elegendő felmutatni egy személyi igazolványt, addig a határsáv a lakott területeken kívüli határhoz közeli területekre vonatkozik: erdőkre, legelőkre, víztározókra, falusi utakra stb. Ez utóbbiak felkereséséhez van szükség speciális engedélyekre. Amennyiben valaki a határsávba tartozó területen kíván áthaladni, de nem áll meg útközben és nem száll ki a járműből a lakott területen kívül, akkor számára sem kötelező az engedély. A Kárpátalján élő családok, akiknek a hozzátartozói más-más településeken laknak, akadálymentesen utazhatnak rokoni vagy baráti látogatásra, de csakis engedély birtokában. Amennyiben valaki a határsávba eső valamely településén rendelkezik állandó lakcímmel, akkor az ilyen személy bármely határőrségnél igényelhet engedélyt a határsávba való belépéshez mind a csapinál, mind a munkácsinál. Az engedélyek igénylése történhet személyesen az illetékes határőrségnél, levélben vagy elektronikus formában. A kérvényhez csatolni kell a személyigazolvány és a lakcímkártya fénymásolatát. Amennyiben az igénylő korábban nem sértette meg a törvényt, akkor az engedélyt tíz napon belül küldik meg a kérelmezőnek. A nehezen közlekedő, idősebb polgárok esetében az Ungvári Járási Adminisztráció területén egyszerűsített algoritmussal lehet megigényelni és megkapni az engedélyt. Mint fogalmazott, az utóbbi napokban számos lakossági kérdés és felháborodás érkezett a hivatalhoz. A tisztviselő ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a lakosságnak meg kell értenie, hogy ez egy szükséges intézkedés. A határőrség szóvivője elmondta, hogy a határsáv-engedéllyel minden Kárpátalján közlekedő személynek rendelkeznie kell, legyen szó akár egyéni vagy munkaügyi céllal történő helyváltoztatásról. Ami a kiskorúakat illeti, nekik is rendelkezniük kell engedéllyel, amennyiben felnőtt kísérete nélkül fognak mozogni a határsáv területén. Esetükben az igénylést valamely szülő kell, hogy benyújtsa. A belső áttelepültek szintén kötelesek rendezni a Kárpátalján való tartózkodásukat igazoló ideiglenes lakcímet. Amennyiben május elsejét követően valaki nem fog határsáv-engedéllyel rendelkezni, azt adminisztratív szabálysértés elkövetése miatt meg fogják bírságolni. Eddig a Csapi Határőrséghez közel két és fél ezer kérelem futott be. Ezek több mint felét már elbírálták és összesen 1200 engedélyt ki is adtak. Annak érdekében, hogy a továbbiakban senki se kerüljön kellemetlen helyzetbe, a határőrség azt javasolja, hogy mindenki szerezze be időben a határsáv-engedélyét.
Az Anyanyelvápolók Szövetsége 58. alkalommal szervezte meg az anyanyelv hetét, mely az idén Kárpátalján kerül megrendezésre. A Csak őrizz meg bennünket, édes, édes anyanyelv elnevezésű program lebonyolítását társszervezőként a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség és az Anyanyelvápolók Kárpátaljai Szervezete vállalta. A rendezvénysorozat első helyszíne a Nagydobronyi Líceum volt. Az Anyanyelvápolók Szövetségének a kárpátaljai magyar közösségnek szánt üzenetét Kovács Zsuzsanna, a szervezet irodavezetője tolmácsolta. Felszólalásában hangsúlyozta, a nemzetben való gondolkodást erősíti, ha a szövetség a külhoni területekre is kihelyezi rendezvényeit. Az anyanyelv hetének Kárpátalján való megrendezése ösztönző erőként hat, hitet és ihletet ad a helyi magyarságnak, hangsúlyozta Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke. Az ünnepi köszöntőket, a nagydobronyi oktatási intézmények és a helyi művészeti iskola diákjai zenés-irodalmi műsorát követően a jelenlévők a „Személyiségünk megjelenése a beszédünkben”, valamint „A kárpátaljai magyar nyelvhasználat sajátosságai” című előadásokat hallgatták meg.
Vaszil Ivancso, a megyei katonai adminisztráció helyettes vezetője beszámolt arról, hogy milyen projektek valósulnak meg régiónkban az Interreg NEXT Lengyelország–Ukrajna 2021–2027 határon átnyúló programon belül:
Együtt a biztonságért a határon átnyúló régióban (Alsókalocsai kistérség);
Víztakarékos megoldások az éghajlatváltozás következményeinek enyhítésére (Ungvári Nemzeti Egyetem);
Biológiai sokféleség Ungváron (Ungvári kistérség);
Kárpáti fiatalok a környezetbarát oktatásért (Ungvári Nemzeti Egyetem, Kárpáti Régió Fejlesztési Intézete);
A víz az élet forrása – a Kárpátok közös természeti örökségének megőrzése a közösségekben (Nagybereznai kistérség);
A vízkészletek védelme a szennyvíz-infrastruktúra fejlesztése által, mint Lesko község és Huszt város közös kihívása a tiszta környezetért folytatott harcban (Huszti kistérség).
A Hagyományok Háza Hálózat Kárpátalja anyaországi oktatók közreműködésével képzést szervezett hangszeres népzenét oktató kárpátaljai pedagógusok számára. A tanfolyam számára a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola biztosította a helyszínt, az oktatók pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen egykori hallgatói voltak. A képzés négy szekcióban folyt: vonós és fúvós hangszerek, valamint citera és harmonika. A tanfolyam módszertana a hagyományok háza hálózat által kialakított oktatási program része. Ennek keretében rendszeresek a képzések néptánc, népi ének és kézművesség kategóriákban. A Magyarországról érkezett oktatók között több olyan fiatal népzenész volt, akiket a Pál család segített eddigi pályájukon. Az elmúlt több mint 3 évtizedben hatalmas fejlődésen ment át a kárpátaljai népzenei oktatás, emelte ki Pál Lajos, aki számos harmonikatanár mentora. A népi hangszer oktatásnak fontos része, hogy új dallamokkal, tájegységekkel ismerkedjenek meg az oktatók. Ebben segít számukra ezentúl a Hagyományok Háza Hálózat FolkMe programja, amelyet Becske Adrienn hálózati referens mutatott be a résztvevőknek. A népzenei oktatással párhuzamosan néptánc oktatást is tartottak Beregszászon, amit a Hagyományok Háza Hálózat immáron harmadik alkalommal szervezett meg.
A ráti Szent Mihály Gyermekotthon bázisán működő Rehabilitációs Központ 2018-ban nyitotta meg kapuit. A központ elsődleges célja, hogy a gyermekotthonban élő árva és elhagyott gyermekek fizikai és pszichés rehabilitációját szolgálja. Ugyanakkor az intézmény szolgáltatásait tágabb közönség is igénybe veheti. Kárpátalja minden szegletéből érkeznek ide kezelésre gyerekek 0-tól 18 éves korig. A központ számos rehabilitációs szolgáltatást nyújt az ide érkezőknek, amelyek köre, a támogatóknak köszönhetően, folyamatosan bővül. Ma például egy sószobát adtak át, amit az Ungvári Rotary Klub közbenjárásával sikerült elkészíteni.
Az 1960-as évek közepétől Magyarország és a Szovjetunió között az újságokat érintő barterszerződés lépett életbe. Ez azt jelentette, hogy Kárpátalján is megvásárolhatók lettek a magyar újságok. Így kerülhettek a könyvesboltokba a gyermeklapok is, mint például a Dörmögő Dömötör, vagy a Pajtás. A Szovjetunió széthullásával ez a rendszer megszűnt. Az ekkor megalakuló Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség egy saját gyermekeknek szánt kiadvány megjelentetése mellett döntött, amelynek a címe Irka lett. Az Irka első főszerkesztője Punykó Mária nagyberegi magyartanár lett. A koncepció kidolgozására mindössze két hete volt. A főbb szempontjai között szerepelt az interaktivitás mellett az anyanyelv ápolása, a magyar nyelv szépségeinek bemutatása és az, hogy a klasszikus magyar gyermekírók versei, elbeszélései mellett teret biztosítson a kárpátaljai szerzőknek is. Nagyon nyitott volt valamennyi Kárpátalján gyermekirodalommal foglalkozó író, költő és boldogan jelentették meg verseiket az Irkában. Mondhatjuk azt, hogy felfedezettje is van az Irkának, mert például Weinrauch Katalin, akinek azóta 10-15 kötete jelent meg. Első művei az Irkában jelentek meg nyomtatásban, de az akkor fiatal Berniczky Éva egészen új hangú gyermek írásaival az Irkában jelentkezett, Munkácsról Nádasi Klára, akinek azelőtt nem ismertük a nevét, később kötete jelent meg, Kincses István, Balla László, Kecskés Béla, és mindvégig hűséges maradt élete végéig Szalay Borbála az Irkához. Az Irka az elmúlt három évtized alatt többször megújult. Főszerkesztők jöttek, mentek, de az alapvető elképzelések maradtak. Minden bizonnyal ez az oka annak, hogy a lap ma is a legkeresettebb magyar nyelvű gyermekújság Kárpátalján. A lap nem csak verseket, hanem illusztrációkat is tartalmaz minden íráshoz. Ez teszi különlegessé az Irkát, hiszen nem csak írásokat, hanem a hozzájuk kapcsolódó rajzokat is tartalmazza, amelyeket elismert kárpátaljai művészek készítenek.
Kárpátalján számos háztartásban vannak otthoni akváriumok, ahol a halak kiválasztásán kívül néhány fontos szempontot is szem előtt kell tartani, mint például az akvárium mérete vagy akár a kiválasztott halak összeférhetősége. Többek között ezekről is szó esett azon az akvarisztikai továbbképzésen, amelyet Tereza Lazar akvarisztikai dizájnér tartott Beregszászon. Ide azokat az akvárium tulajdonosokat és kereskedőket várták, akik segítenek másoknak is ízlésesen berendezni a leendő akváriumukat. A korábbi években gyakoriak voltak a hasonló kiállítások és továbbképzések is vidékünkön, viszont mint mindenre, úgy erre a szektorra is hatása van a háborúnak. Beregszászon több olyan helyszín is található, ahol díszhalakkal és a hozzájuk kapcsolódó eszközökkel foglalkoznak. Az egyik ilyen bolt tulajdonosa, Ivandel Mihály szerint az elmúlt időszakban megnőtt a halak és az akváriumok iránti kereslet, ami annak tudható be, hogy az akváriumok jelenléte megnyugtató hatással van az emberekre. Természetesen az, hogy milyen akváriumot és milyen berendezést választunk hozzá, mindenki egyéni döntése, de fontos hogy legyenek olyan szakemberek, akik, ha kell, segíteni tudnak a tanácsadásban.
Több mint harminc medve él Ukrajna egyetlen medverezervátumában, mely Kárpátalján, a Szinevéri Nemzeti Parkban található. A rehabilitációs központ 13 évvel ezelőtt jött létre abból a célból, hogy megvédjék és megóvják a macikat a nem megfelelő körülmények között – például a cirkuszokban, vagy a magán állatkertekben – történő kegyetlen tartástól. Korábban ugyanis volt olyanra példa, hogy az állatokat itatták és táncoltatták is a gazdáik. A medverezervátum történetét kárpátaljai kollégánk, K. Debreceni Mihály foglalta össze. Tizenhárom évvel ezelőtt kezdődött az a történet, mely Ukrajna egyetlen medverezervátumának a létrehozásához vezetett. 2011-ben született meg ugyanis az az elhatározás, melynek értelmében a kijevi vezetés úgy döntött, hogy egy kárpátaljai “rehabilitációs” állatmenhelyen gyűjti össze egész Ukrajna területéről az éttermek és kocsmák mellett tartott medvéket, mert mint fogalmaztak, csak így menthetők meg az őket méltatlan körülmények között tartó tulajdonosaiktól, akik gyakran vodkával itatták, és a vendégek kedvért még meg is táncoltatták a szegény állatokat. A medvementő akciót Mikola Zlocsevszkij akkori ukrán környezetvédelmi miniszter jelentette be egy kijevi sajtótájékoztatón, ahol elmondta, hogy a Szinevéri Nemzeti Park az a terület, amely Ukrajna valamennyi sérült medvéjének a befogadására képes. Akkoriban az országban mintegy 80 medvét tartottak méltatlan körülmények között. A volt miniszter azt is közölte, hogy a macik európai színvonalon megépített karámba kerülnek, amely még abban az évben el is készül. Az állatvédők, élén a hatóságokkal ugyanis tűrhetetlennek nevezték az éttermekben zajló állatkínzást, amikor még egyes vendégek számára is meg lett engedve, hogy itassák a medvéket. Az ukrán környezetvédelmi minisztérium végül betartotta ígéretét és a méltatlan körülmények között tartott macikat, tulajdonosaik beleegyezése nélkül gyűjtötték be az éttermekből és a kocsmákból. Az állatok ugyan gazdáik jogos tulajdonát képezték, de mivel nem a törvényeknek megfelelően tartották őket, így büntetésként, az állam által elvehetőkké, elkobozhatóvá váltak. Más ukrán természetvédők akkoriban úgy vélték, hogy haszontalan dolog a nemzeti parkba szállítani az éttermek mellett tartott medvéket. A megoldás ugyanis szerintük az kellett volna, hogy legyen, hogy a hatóságok mindenekelőtt a tulajdonosokat kényszerítsék rá arra, hogy emberségesen bánjanak az állataikkal, az időközben pedig “alkoholistává” vált medvéket pedig zoológusok és állatorvosok bevonásával gyógykezeljék. A medverezevátum azonban mégis megépült, egy 12 hektáros területen, ami speciálisan a macik számára lett kialakítva, akkoriban 60 millió forintnak megfelelő összegből, a Szinevéri Nemzeti Parkban. Az ide kerülő állatok rehabilitációja azért is fontos, mert szabadon nem engedhetőek, hiszen egyedül nem lennének képesek a szabad természetben élni, másrészt az veszélyes is lenne. Napjainkban ez a menhely több mint 30 medve ökológiai otthona. Az állatorvosi személyzet folyamatosan figyelemmel kíséri minden maci egészségi állapotát, és biztosítja a szükséges orvosi segítséget is”. Emellett a nagy terület biztosított a mozgáshoz és a természetes ösztönök fejlesztéséhez. Ez lehetővé teszi a medvék számára, hogy kényelmesen és biztonságban érezzék magukat. Emellett rendelkeznek speciális kialakított játszóterülettel, de még medencével is. Aki kíváncsi rá, az megismerkedhet még egyenként minden maci kiszabadításának, megmenekülésének történetével is. Bár az orosz–ukrán háború miatt az élet teljesen megváltozott Ukrajnában, és számos olyan hír érkezett a háború sújtotta belső területekről, hogy még az állatkerteket is rakétatalálat érte, viszont a szinevéri medverezervátum továbbra is biztonságosan működik és várja a turistákat. Igaz ilyenkor, a hadiállapot miatt, legfőként a katonai mentességet élvező idősek és nők, vagy nagycsaládosok, esetleg a külföldiek tudják azt meglátogatni. A park tehát nyitva áll, és örül minden befolyó összegnek, hiszen az állatokat el kell látni ezekben a nehéz időkben is. Ráadásul a belépő nagyjából másfél euró. De annak is örülnek, ha valaki gyümölcsöt vagy zöldséget ajánl fel számukra. A rezervátumot Ökörmező és Felsőszinevér között találjuk, a főút mellet ki van táblázva, hogy hol kell letérni. És, ha már itt járunk, mindenképpen nézzük meg a Nemzeti Park ékkövét, a közel ezer méter magason található Szinevéri-tavat, mely mai is Ukrajna egyik legkedveltebb úti célja. Higgyék el, megéri.
A KMKSZ élő történelemórát szervez iskolások számára a Tiszacsomai Látogatóközpontban. A programban való részvételre lehetőséget biztosítanak Kárpátalja minden hetedikes, magyar osztályban tanuló diákja számára. Az első napon 4 iskola 54 tanulója vett részt 4 csoportra osztva. Egy ilyen programból nem maradhatott ki az íjászkodás, amelyet szakoktató segítségével sajátíthattak el a gyerekek. Szabó András beszélt a honfoglalás kori híres magyar lovas íjászokról és persze az íj helyes használatának technikájáról. Hozzátéve, hogy ez csak az egyik előfeltétele annak, hogy a nyílvesszőnk célba találjon. Az előbb szó esett a lovas íjászatról. Ehhez bizony lovagolni is tudni kell. Ebbe is bele kóstolhattak a diákok a helyi betyárok és a szakoktató segítségével. Megtanulhatták hogyan kell fel- és leszállni a lóról, irányítani, összhangba jönni a pacival, amelynek hátán körözhettek is a manézsban. A népi játékok sok településen már feledésbe merültek Kárpátalján, ezért a szervezők ezeket is beiktatták a programba. Kellett itt rönköt dobálni, karón patkókat megtartani, ami nem is olyan könnyű, ahogy azt ember gondolná. Ahogy a zsákban ugrálás, ha a versenyző nem ismeri a technikáját. Nem egyszerű feladat a mocsárjárás sem, amelynek az a lényege, hogy fadarabokat hátulról előre rakva, majd arra átugorva kell elérni a célt. A hangulatból ítélve ez maradéktalanul sikerült is. A nap nem csak a szórakozásról, hanem az ismeretszerzésről is szólt. A csapatok ellátogattak a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékparkba. Itt megtudhatták, hogy a közelben egy 108 sírból álló honfoglalás kori temetőre bukkantak. A látogatóközpontban kialakított történeti kiállításon pedig magával a honfoglalás korával ismerkedhettek meg. A kirándulás a kísérő tanárok szerint is hasznos és tanulságos volt. A hagyományok ápolását és a honfoglalás korának megismerését célzó program során több mint ezer kárpátaljai hetedikes jut majd el a tiszacsomai komplexumba. Működtetője, a KMKSZ előzetes egyeztetés után kész fogadni más korosztályú tanulókat is.
