A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezett a magyarországi székhelyű Tájházszövetség programsorozatához csatlakozva immár hatodik alkalommal méltatta a Tájházak Napját a Nagyberegi Tájházban. A szervezők színes programokkal, köztük A Szakkör kiállításával várták április 26-án a Beregszászból és Nagyberegről érkezett gyerekeket és tanáraikat.
A Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetsége 2013-ban hívta életre a Tájházak Napjának ünneplését, s azóta a Szent György napjához közel eső hétvégén hagyományteremtő és -őrző céllal Kárpát-medence-szerte szerveznek programokat, melyekkel a tájházak és szabadtéri múzeumok összefogásán és a közösségek erősítésén túl a megújulásra, a természet és az emberek újjászületésére is figyelmet kívánnak fordítani. A Tájházak Napja lehetőséget nyújt arra is, hogy az alkalmakra ellátogatók megismerjék az adott vidék értékeit, örökségét, életmódját, hagyományait, paraszti kultúráját.
A közelmúltban Látópont címmel kitüntetett Nagyberegi Tájház udvarát már a kora délelőtti órákban birtokba vették a jókedvű gyerekek. A program a Tulipán Tanoda – Magyar Népművészeti Iskola fiatal táncosainak előadásában egy különleges néptáncbemutatóval vette kezdetét. Ezután elsőként Gál Adél, a tájház koordinátora köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta, hogy a Nagyberegi Tájház 2019-ben csatlakozott a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetségéhez, s azóta méltatják minden évben Kárpátalján elsőként és egyelőre egyedüliként a Tájházak Napját, mely „kiemelt esemény az intézmény és a szervezet életében, hiszen rendkívül széles közönséget mozgat meg immáron hatodik éve”.
Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője köszöntőjében felelevenítette a tájházban zajló munkát, kiemelve: „A tájházban folyó oktatótevékenység célja, hogy a felnövekvő gyermekek minél szélesebb körben ismerjék meg a magyar népzene és néptánc, a népi kultúra csodálatos világát, s egy életre kötelezzék el magukat a magyarság értékei mellett” – mindezek őrzése, ápolása és gyakorlása fontos célkitűzés, mely jelentős mértékben hozzájárul a kárpátaljai magyarság kultúrájának megőrzéséhez, ezek követése a közösségek meghatározó összetartó ereje – tette hozzá a diplomata. „A magyar kormány fontos célja, hogy segítse a magyar nemzeti azonosságtudat megerősítését, a magyarság kulturális, nyelvi értékeinek megőrzését és támogassa a magyarság szülőföldjén való boldogulását” – jelentette ki Gyebnár István, hozzáfűzve: a háború következményeinek enyhítésével egyidejűleg mindent megtesznek ezen nemzetpolitikai célok megvalósításáért.
A köszöntőket követően a Tulipán Tanoda ifjú hegedűsei szatmári dallamokat játszottak.
A tájházak szakmai napja ünneplésének tematikáját egyedi módon minden intézmény maga határozza meg. Amíg tavaly a szervezők a vidék meghatározó értékeit kiemelve a beregi mintakincset állították fókuszba, ezúttal a Nemzeti Művelődési Intézet és a Népművészeti Szervezetek Egyesülete által elindított A Szakkör foglalkozásain született alkotásokat mutatták be a közönségnek.
A PCS civil szervezet három évvel ezelőtt csatlakozott a hagyományos kézművestechnikák elsajátítását céljául kitűző projekthez. „Szervezetünk már az elején, a mintaprogram elindításakor részesévé vált A Szakkör programnak” – emelte ki Molnár Krisztina, a Fodó Sándor Kulturális Központ vezetője, projektkoordinátor. Évről évre egyre többen csatlakoznak a tudást, élményt és közösségi alkalmat teremtő kezdeményezéshez, melynek célja, hogy felidézze és élővé tegye hagyományainkat, elfeledett szokásainkat, miközben összekovácsolja a résztvevőket. Idén 22 szakkör valósult meg megyeszerte. Míg egyeseket a nemezelés, bútorfestés, makramé, horgolás, natúr kozmetika vonzott, addig mások a szövés, a mézeskalács-díszítés, papírfonás, gyöngyfűzés, tojásfestés és gyertyaöntés alapjait sajátíthatták el. A foglalkozásokon született alkotásokat bemutató kiállítás még két hétig tekinthető meg a Nagyberegi Tájházban.
A Szakkör program résztvevőinek munkáját oklevéllel ismerték el, melyeket Molnár Krisztina és Fülöp Andrea ungvári magyar konzul adott át a jelenlévőknek.
Ezután a tájházba látogató, a Beregszászi Kossuth Lajos Középiskolából, valamint a Nagyberegi Dobrai Péter Középiskolából és a Nagyberegi Református Líceumból érkezett közel kétszáz iskolás kisebb létszámú csoportokban tekintette meg a kiállítást. Eközben az udvaron kézműves-foglalkozások zajlottak Kepics Andrea, Markó Veronika, Mester Baksa Andrea és Túróczi Andrea vezetésével. A gyerekek kipróbálhatták a szövést, virágot készíthettek színes papírból, és más hagyományos technikákba nyerhettek betekintést, s emellett játszhattak az itt megtalálható számos népi játékkal is.
A programok végén a szervezők kemencében sült sajtos és tepertős pogácsával, valamint bodza- és mentateával kínálták a tájház vendégeit.
Helyi és beregszászi iskolásokkal telt meg a Nagyberegi tájház udvara. A 2021-ben az Év Tájháza címet elnyerő, 2024-ben Látópont díjas múzeumban a Tájház napjának méltatására gyűltek össze az érdeklődők. A hazai, és a határon túli magyar szabadtéri múzeumok és tájházak szakmai támogatása, együttműködésük elősegítése céljából megalakult Tájházszövetség 2013 óta méltatja a népi hagyományokat és szokásokat ápoló és őrző intézmények szakmai napját. Szakmai ünnepük méltatásának tematikáját a tájházak határozzák meg. Idén a választás a Nemzeti Művelődési Intézet által elindított Szakkör programra esett. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet három évvel ezelőtt csatlakozott a hagyományos kézműves technikák elsajátítását céljául kitűző projekthez. A 2023-24-ben, a szakköri foglalkozásokon készült gyönyörű és egyedi alkotásokat a tájház nagyszobájában kialakított tárlaton tekinthették meg a jelenlévők. Kepics Andrea a tojásfestés szakkör szervezését vállalta. Elmondása szerint a hagyományos kézműves technikák elsajátításán kívül a foglalkozások közösségerősítő szerepet töltenek be. Az ünnepség végén a szakkörszervezők és a foglalkozások résztvevői átvették okleveleiket és tanúsítványaikat. A rendezvény színvonalát a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola tanítványai előadása emelte.
A Magyar Közösségépítők Értékszövetsége Egyesület Látópont díjjal jutalmazta a Nagyberegi Tájház működését. A díjat azok a magyarországi és külhoni intézmények kapják, amelyek sokat tesznek az adott régió hagyományainak felkutatásában, megőrzésében és továbbadásában. A Nagyberegi Tájházat a beregszászi Rákóczi- főiskola hozta létre és élő tájházként működik. A Nagyberegi Tájháznak egy 1898-ban épült, tornácos, hagyományosan három helyiségből álló parasztház ad otthont. Ennek megfelelően tisztaszobából, konyhából és nagyszobából áll. A beregszászi főiskola adományként kapta. Az összes helyiséget úgy rendezték be, hogy ott foglalkozásokat is lehessen tartani, amelyeket a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet bonyolít elsősorban gyerekek számára. Ennek megfelelően a programok az iskolai tanévhez igazodva az őszi szüreti rendezvénnyel kezdődnek és a nyár eleji pünkösdi foglalkozással zárulnak. Közben sincs megállás. Szőnek, fonnak itt a gyermekek. De készítettek már busó maszkokat is. Piroska néni, a tájház szakácsa rendszerint valamilyen finomságot készít a gyermekek számára, hiszen az alkotás közben bizony megéheznek a gyerekek. Ez alkalommal szalagos fánkot sütött a tájház sparheltjén. A Magyar Közösségépítők Értékszövetsége Egyesülete 2020-ban hozta létre a hagyományok megőrzését és átadását célzó Látópont Hálózatot. Kárpátaljáról elsőként a Nagyberegi Tájház kapta meg a Látópont címet. A tájház udvarát keresztcsűr zárja, amelyben alkalmanként táncház és kézműves foglalkozások zajlanak. Sőt nemrég a nagyberegi disznótoros hagyományokat is felelevenítették.
A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet rendszeresen szervez kisebbeknek és nagyoknak egyaránt az éppen aktuális ünnepkörhöz kapcsolódó foglalkozásokat a Nagyberegi Tájházban. Ezúttal a húsvéti ünnepkörhöz kötődő hagyományok felelevenítése volt a cél, így megtanulták a hímes tojás díszítés különböző módszereit, készíthettek sárga túrót, de természetesen a versmondás és a locsolkodás sem maradhatott el. Az ügyes és bátor csapat tagjai a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum negyedik osztályos tanulói voltak.
A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet a húsvéti ünnepkörhöz fűződő hagyományok népszerűsítése és megőrzése céljából szervezett ünnepváró foglalkozást az ide látogató gyerekeknek március 20-án.
Ezúttal a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum negyedik osztályos tanulóiból álló csoport érkezett a tájházba, akiket Gál Adél programfelelős fogadott. A rövid tájékoztató és a több mint 120 éves épület körbejárása után a foglalkoztató szobában a húsvéti szokások elevenedtek meg a vidékre jellemző hagyományos tojásfestési technikák bemutatása közben.
„Fontosnak tartjuk az egyházi ünnepek és a jeles napok kapcsán, hogy nagyobb hangsúlyt fordítsunk egykori szokásokra. A húsvét egy olyan ünnep, amelynek szokáselemei ma is megtalálhatók nagyon sok településen, legyen szó a locsolkodásról vagy a pászkaszentelésről – ezek mind élő hagyományok, s mi ezt szeretnénk a gyerekeknek is megmutatni és átadni” – mondta Gál Adél, hozzátéve: a korábbi évekhez hasonlóan a mostani alkalmon is a Beregvidékre jellemző hagymahéjban főtt és karcolással díszített tojások, a salánki viaszos hímesek, valamint a levélrátétes, más néven berzselt technika került a fókuszba.
A gyerekek figyelmesen meghallgatták az útmutatót, majd együtt vonultak ki a kertbe, ahol különböző leveleket és virágokat gyűjtöttek, melyek felhasználásával aztán a berzselt hímesek készültek el. A tojásokra az összegyűjtött növények nedves leveleit és virágait helyezték, majd azokat harisnyába kötve hagymahéjas vízben főzték meg. Mindenki kipróbálta a karcolt minták rajzolását is: a szike segítségével hagyományos beregvidéki motívumokat próbáltak karcolni a hagymahéjban főtt tojásokra. Ezután a viaszos módszerbe kaptak betekintést: a forró viaszt kiccével – vagy írókával – vitték fel a tojásokra, a viaszos mintát ezután aranyporral dörzsölték be, amely végül szebbnél szebb hímeseket eredményezett.
Mindeközben a konyhában jellegzetes húsvéti finomság, sárga túró készült. A szorgos kezű gyerekek egymást felváltva keverték a tejet és a tojást Olasz Piroska irányításával. A foglalkozások végén az iskolások természetesen el is fogyasztották az általuk készített édességet.
A program locsolkodással zárult. Az ünneplőbe öltözött lányok a hímesekkel telt kosaraikkal a tornácon várták a locsolókat, akik egy-egy vödör vízzel a kezükben sorakoztak a kapu előtt. Miután a legények elmondták verseiket, jöhetett a locsolkodás, amit az egész utcát elárasztó önfeledt kacaj kísért.
Nagybereg gazdag néphagyományairól híres község a Beregszászi Járásban. A településen több mint 10 éve működteti a beregszászi Rákóczi-főiskola a Nagyberegi Tájházat, amelynek programjait a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet bonyolítja. Legutóbb a disznóvágás és a disznótor hagyományait elevenítették fel Gál Adél néprajzkutató irányításával. Az eseményre minden érdeklődőt szívesen vártak. Nagyberegen a disznóvágás két napos esemény volt. Az első nap az előkészületekről szólt, amely elsősorban a gazdasszony számára jelentett elfoglaltságot. Már ilyenkor megpucolták a szükséges hagymát, fokhagymát, levesbe való zöldségeket, sőt a toros ebédhez a krumplit. Előszedték és kimosták a tálakat, fazekakat, dagasztókat, tekenőket hogy a disznóvágás napjára minden kéz alatt legyen. Mivel a tájház programjai nagyrészt fiataloknak szólnak, ezért bevonták az előkészületi munkálatokba a szakácsoknak tanuló szakiskolásokat is, akik káposztát töltöttek, tésztát gyúrtak, amit az itt jellemző apró kocka formára fel is kellett vágni. Ahol az emberek a disznóvágás napján korán keltek. A gazda fogóembereket hívott: rokonokat, szomszédokat, jó ismerősöket és mielőtt leszúrták a disznót megitták a fogópálinkát, vagy bort. A múlt század 60-as, 70-es éveiben szalmával perzselték a disznót. Ezt a hagyományt követték Nagyberegen is. Miután a felső szőrzetet megperzselték letisztították késsel vagy lapáttal. Ezt követte a finom perzselés egy újabb adag szalmával. Így az állat bőre és húsa jellegzetes ízt kapott. A szúrás során a disznó vérét megszedték. Egyik fele az asztalra, másik fele a véres hurkába került. A reggeli után a hentesek szétszedték a félbe vágott disznót. A toros ebének való húst aprítják össze először. Majd félre teszik a füstölésre szánt sonkát és a táblákra szabott szalonnát. Ezt besózzák és többszöri forgatás után 10 nap elteltével mehet a füstölőbe. A többi húst a gazdasszony rendelkezése szerint darabolják, vagy kicsontozzák, hiszen kellett a levesbe és a kolbászba. Ekkor vágták fel a tepertőnek való szalonnát is. Ez alatt az idő alatt az asszonyok megpucolták a belet és a gyomrot, amibe sajtot töltöttek. Általában minden családban volt egy asszony, aki értett ehhez. Ha nem volt, akkor a közösségből hívtak valakit, aki elvégezte a feladatot. Ekkorra már elkészült az ebéd: a sült toros hús, amelyet krumplival és egyes helyeken dinsztelt savanyú káposztával tálaltak. A hurkát és a kolbászt ebéd után a gazdasszonyok keze által megtisztított bélbe töltötték tapasztaltabbak és fiatalok közösen. Nagyberegen az volt a szokás, hogy a gazda a nap folyamán kétszer, ebédkor és este küldött kóstolót, azaz ahogy itt nevezik lesit, húst, kolbászt, hurkát a rokonainak, jóembereinek. Amikor ők vágtak disznót szintén hoztak kóstolót, így egész télen friss hús állt a családok rendelkezésére. A nap disznótoros vacsorával zárult. Nagyberegen ekkor került az asztalra a húsleves, a sült kolbász és a frissen kifőzött hurka. Erre betoppantak a maskarások is. A mulatság sokszor éjfélig is eltartott élőzene mellett. Mulattak, beszélgettek, kikapcsolódtak az emberek. A disznótor tehát nem csak a hagyományok megtartását, hanem a közösség erősítését is szolgálta.
A Nagyberegi Tájház nagyban hozzájárul magyar kultúránk megőrzéséhez. Az intézmény a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tulajdonát képezi, rendszeresen ad otthont különböző kézművesnapoknak és a magyar kultúrát bemutató eseményeknek, melyeket a Pro Cultura Subcarpathica szervez.
A Magyar Közösségépítők Értékszövetsége Egyesület az intézményt a legjobb gyakorló intézménykények közé sorolta, s a tájház megkapta a Látópont címet. A múzeumot irányító Pro Cultura Subcarpathica közszervezet pályázata eredményeként az intézmény csatlakozott az új programhoz a Kárpát-medencei hálózatban.
A Magyar Közösségépítők Értékszövetsége Egyesület a közművelődés szakmai utánpótlásának biztosítása érdekében tevékenykedő, Kárpát-medence hatókörű civil szervezet, amelynek eddigi legsikeresebb szakmai innovációja a Látópont Hálózat kialakítása. A kezdeményezés 2020-ban indult útjára, azzal a céllal, hogy olyan szervezeteket keressen az egyesület, amelyek a közösségi művelődésben megszerzett tapasztalataikat, jó gyakorlataikat meg tudják mutatni másoknak, segítve ezzel a tudásátadást. Az azóta eltelt időszakban több pályázatot írt ki az egyesület, melyekre a szervezetek tevékenységük bemutatásával pályázhattak. Ennek eredményeként mára közel száz Látópont alkotja a hálózatot, közművelődési intézmények, önkormányzatok által működtetett közösségi színterek és civil szervezetek.
Ebbe a munkába kapcsolódik be ezentúl a Nagyberegi Tájház is. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet pályázatot nyújtott be a Magyar Közösségépítők Értékszövetsége Egyesülethez. A dokumentumcsomagban bemutatta a tájházat, ismertette annak tevékenységét az elmúlt tíz évre visszamenőleg. Kidolgozott és bemutatott egy olyan programtervezetet, mely a Látóutak kapcsán felkelti a célközönség érdeklődését, s mely hűen tükrözi a tájház munkáját, a térség értékeit, a szokásaink, hagyományaink tiszteletét és továbbvitelét. Egy-egy ilyen program segít felismerni, hogy környezetünkben milyen sok természeti, tárgyi és szellemi érték vesz körül bennünket. Jó gyakorlatot prezentál arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet ezeket a közösséggel együtt éltetni, fejleszteni, továbbadni. Követhető mintát és ihletet adhat.
A Nagyberegi Tájház és az azt működtető Pro Cultura Subcarpathica Kárpátalján elsőként kapcsolódott a hálózathoz. Így az első kárpátaljai Látópont a szervezet tevékenysége révén mutatható be. A jövőben tanulmányutak szakmai állomásaként segítheti a Kárpát-medence közösségi életének fejlődését.
A farsangi népszokások elevenedtek meg január 24-én a Nagyberegi Tájház évindító foglalkozásán.
A Pro Cultura Subcarpathica rendszeresen fogadja a helyi tanintézményekből érkező tanulókból álló látogatócsoportokat és szervez számukra különböző tematikájú foglalkozásokat elsősorban a vidékre jellemző hagyományok felelevenítése és továbbadása céljából. Ezúttal a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felsőfokú Szakképző Intézetének óvodapedagógus szakos diákjai látogattak el a tájházba. A lányokat és az őket kísérő tanárokat Gál Adél, a Nagyberegi Tájház programfelelőse fogadta, aki körbevezette a csoportot az autentikus paraszti létet és hangulatot idéző konyhában és tisztaszobában, megismerték annak berendezését és jellegzetes tárgyait, majd kívülről is megtekintették a több mint 120 éves épületet és az annak hátsó részében található kemencét. Miután elfoglalták helyeiket a foglalkoztató teremben, Gál Adél a farsangról mesélt nekik, ismertetve az időszak legfontosabb tudnivalóit. A farsangi időszak vízkereszt napja és hamvazószerda közé esik, s számos népszokás, valamint megannyi érdekes rigmus fűződik hozzá. Mint azt a tájház programfelelőse elmondta: a magyarság farsangi rítusai és hiedelmei leginkább a három utolsó farsangi napra – farsangvasárnapra, farsanghétfőre és húshagyókeddre – vonatkoznak, mely egyben télbúcsúztató is. A diákok betekintést kaptak a vidékünkre jellemző farsangi szokásokba, beszélgettek a farsangi ételekről, a maszkos alakoskodókról, a disznóvágások végén betoppanó farsangosokról, illetve a párválasztásról is. Elhangzott, hogy ezen a tájon a farsangi jelmezek közül leginkább a fiatal lány és a legény, a cigány asszony, az ördög, valamint néhány állat – a gólya, a farkas, a róka és a medve – figurája volt a leginkább elterjedt. A beregi és az ugocsai Tiszaháton elsősorban a medvének volt hatalmas kultusza, melynek elengedhetetlen részét képezte a „medvetáncoltatás” hagyománya – ebben egyébként a foglalkozás végén a csoportnak is része volt.
A tartalmas bemutatót követően a konyhában hozzáláttak a farsangi fánkok készítéséhez. Amíg néhányan a fánkokat sütötték a tájház szakácsnőjének irányításával, addig a többiek fakanálbabákat készítettek. Mivel a részt vevő diákok óvodapedagógus-hallgatók, a szervezők a játékbaba-készítés által egy olyan ötletet mutattak be számukra, melyet a későbbiekben a munkájuk során is hasznosítani tudnak. A foglalkozás végére sokféle báb készült el, melyek között voltak maszkos alakoskodók, szőrmébe öltöztetett busók és parasztlánykák is.
Az alkotómunkát követően Kokas Erzsébet vezetésével a lányok medvetáncoltató farsangi játékot tanultak, majd mutattak be, miközben az időszakra jellemző népi énekeket daloltak. Kokas Erzsébet kiemelte azt is, hogy a párválasztás és a családalapítás meghatározó szerepet töltött be a falusi közösségi életben. Úgy tartották, hogy minden lánynak „idejében” férjhez kell mennie, s ha ez valamilyen okból nem történt meg, akkor a pártában maradt lányt „kikongózták”, s ehhez fűződnek az úgynevezett „vénlánycsúfolók”. A tanárnő a farsangi párválasztás kapcsán azt a népszokást is megosztotta, mely szerint a lányok is lehettek kezdeményezők, hiszen a számukra szimpatikus fiúnak egy aranyporral meghintett rozmaringágat adtak át, melyért cserébe a legény a bálban őket kérte fel az első táncra.
A sűrű és színes program végén a csoport tagjai elfogyasztották a fánkokat, majd a megannyi új és érdekes információval gazdagodva indultak haza.
A Nagyberegi Tájház programja a Pro Cultura Subcarpathica szervezésében a Csoóri Sándor Alap támogatásával és a Hagyományok Háza ‒ Kárpátalja szakmai partnerségével valósult meg.
A farsanghoz kapcsolódó hagyományok szerte a Kárpát-medencében változhatnak, de általában a mulatság, a jelmezes felvonulások, a farsangi bálok és az ünnepkörhöz tartozó ételek elkészítése jelen van a különböző tájegységek szokásaiban. A kárpátaljai magyarok számára is fontos a hagyományápolás. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet rendszeresen szervez kisebbeknek és nagyoknak egyaránt az éppen aktuális ünnepkörhöz kapcsolódó foglalkozásokat a Nagyberegi Tájházban, mely idén „Látópont” nevet kapott. A Magyar Közösségépítők Értékközössége Egyesület érdemesnek találta az intézményt arra, hogy bekerüljön a vendégek által szívesen látogatott helyszíneket tömörítő Kárpát-medencei hálózatba. Az év első foglalkozására a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felsőfokú Szakképző Intézetének óvodapedagógia szakos hallgatói látogattak el. A diákokat interaktív és tanulságos programokkal várták a tájházban, ahol a fánksütés és a kézműves foglalkozások mellett a farsanggal kapcsolatos télűző hagyományokat is felelevenítették. A mostani program menetét múzeumpedagógiai oktatásként építették fel. Ennek megfelelően a fiatalokat megismertették a vidékre leginkább jellemző szokásokkal, de egy tájházi séta keretében volt alkalmuk körbejárni az épületet és szemügyre venni annak hagyományos felosztását és berendezését. Mint a legtöbb ünnepi időszaknak, így a farsangnak is megvan a maga örökzöld ínyencsége, ami nem más, mint a fánk. Ezért a finomság elkészítése sem maradhatott ki a programból. A lányok többsége természetesen már ügyesen mozog a konyhában, de ilyen helyszínen talán még érdekesebb is a sütés-főzés. Amíg kint sültek a fánkok, addig a foglalkoztató teremben fakanálbábok készültek. Tekintettel arra, hogy a mostani vendégek leendő óvodapedagógusok, olyan játék babákat alkottak, amelyeket a későbbiekben akár a munkájuk során is felhasználhatnak. Természetesen volt példa is számukra, azonban a kivitelezés teljes egészében a fantáziájukra lett bízva. Itt a farsang, áll a bál – írja Gazdag Erzsi egyik versében. A tájházat sem kerülhette el egy kisebb mulatság, hisz az alkotó munkát követően medvetáncoltató farsangi játékot tanultak meg Kokas Erzsébet által. A lányok nagy élvezettel vetették magukat az előadásba és öltötték magukra a medve vagy a cigányasszony jelmezt. A kárpátaljai magyar közösség számos kulturális és hagyományos vonást őrzött és őriz meg, amelyek segítenek megerősíteni a helyiek magyar identitását. A hagyományőrzés és a szokások ismerete és tisztelete erős hidat képez őseink és a jövőbeni generáció között.
A karácsony előtti napokban minden a ráhangolódásról és a készülődésről szólt, a világ szinte minden keresztény családjában, közösségében. Természetes módon az ünnepre való ráhangolódás állt a Nagyberegi Tájház évadzáró programjának középpontjában is, amelyet a Pro Cultura Subcarpathica szervezett. A karácsonyi foglalkozásra ezúttal a beregdédai fiatalok kaptak meghívást, akik megismerkedhettek a hagyományos ünnepi szokásokkal és természetesen a kőttes és a mézeskalács készítésével is. A kalács nem keverendő össze a bejglivel, hisz bár formája hasonló, mind elkészítésében, mind pedig ízvilágában eltér tőle. Főként, ha a kőttes kalácsot hagyományos módon, kemencében sütik meg.