A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Beregszászi Alapszervezete, valamint a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) szervezésében megható megemlékezésre került sor Beregszászban az aradi vértanúk emléknapján.
A rendezvény a főiskola átriumában kezdődött, ahol az egybegyűltek először Vári Fábián László Útban Törökország felé című költeményének megzenésített változatát hallhatták, melyet Ferku Szilveszter, a Filológia Tanszék laboránsa adott elő.
Október 6-a gyásznap a magyar nemzet számára, ezen a napon a világ magyarsága az Aradon hősi halált halt tizenhárom honvéd főtisztre és a Pesten kivégzett gróf Batthyány Lajosra, Magyarország első független felelős kormányának miniszterelnökére emlékezik – emelte ki ünnepi beszédében Panyi Miklós miniszterhelyettes, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára. „Ők legdrágább értéküket, az életüket adták a hazáért és a szabadságért” – tette hozzá.
„A Habsburg Birodalom megtorlása a magyar, szerb, horvát, örmény, német, osztrák származású honvédtiszteket kötéllel és golyóval forrasztotta egyetlen, a magyar történelem emlékezetéből kitörölhetetlen egységgé, s tette őket a magyar szabadság örökös mártírjaivá, a magyar szabadságharcosok népes társaságának örökös tagjaivá” – jelentette ki az államtitkár, hozzátéve: egy közösség addig nem szűnik meg létezni, amíg vannak, akik megtartják ünnepeiket, amíg vannak, akik megemlékeznek őseik tetteiről, ugyanis „nemzeti ünnepeink az összetartozásunk kifejezésének fontos eseményei”.
„Bár 1849. október 6-a gyásznap a magyarság történelmében, mégis szívünket ne csak a gyász, hanem a büszkeség, a hit, a tenni akarás, a remény, az erő is hassa át. Mert van mire büszkének lennünk, van mibe kapaszkodnunk, van mire támaszkodnunk. Van mögöttünk történelmi, politikai, kulturális és tudományos teljesítmény. Nemcsak a múltban, hanem a jelenben is” – szögezte le Panyi Miklós, folytatva: ezzel az örökséggel, a világ legkülönlegesebb nyelvének és egyik legcsavarosabb gondolkodásának a birtokában lelkiismeretes, szívós munkával és Istenbe vetett hittel ezt a teljesítményt a következő generációk is el tudják, el fogják érni.
„Amíg él magyar a Földön, kötelességünk emlékezni és emlékeztetni. A szabadság nem magától értetődő. Megszerzése, megőrzése küzdelmes, sokszor áldozatokat kíván, vértanúkat is, akik életük árán figyelmeztetik az utókort, hogy becsüljük és őrizzük, amiért elődeink annyit küzdöttek, amit elértek és aztán elvesztettek, majd azt újra kivívták, majd megint elvették tőlük, de aztán azt újra visszaszerezték. A szabadság nem magától értetődő. Azt óvnunk, védelmeznünk kell Magyarországon és a határon túl, a Kárpát-medencében és Európában is, a mindennapok és a következő évszázadok során is” – hangsúlyozta a szabadság fontosságát a miniszterhelyettes.
Az emlékezőkhöz szólva Panyi Miklós aláhúzta: „Egyetlen magyar sincs egyedül. Itt vagyunk önökkel Kárpátalján. Kiállunk a kárpátaljai magyarok mellett az Ukrajnában zajló háború közepette is. Támogatjuk szervezeteiket, oktatási intézményeiket, közösségeiket, egyházaikat, hogy megőrizzék és továbbadják magyar identitásukat. Támogatjuk, hogy szülőföldjükön tudjanak boldogulni, hogy legfőbb értékeinket, nyelvünket és kultúránkat meg tudjuk tartani. […] Minden magyarnak joga anyanyelvének használata és identitásának megélése, ahogyan ezt a Magyarországon élő kisebbségek is akadálytalanul megtehetik. Emellett azt se felejtsük, hogy a külhoni magyarok mindig is különleges erőforrásai maradnak a magyar nemzetnek, mert fontos hidat alkotnak otthonuk országai és az anyaország, Magyarország között. Ezt a rendkívüli lehetőséget egyre több ország ismerte és ismeri fel, mint ahogyan azt is, hogy a helyi magyar közösségekre nem teherként, hanem értékként kell tekinteni, különösen, ha ezeknek a helyi magyar közösségeknek a tagjai az életüket is áldozzák a szabadságért és az országukért” – tette hozzá.
A miniszterhelyettes beszédének elhangzását követően a Rákóczi-főiskola Történelem és Társadalomtudományi Tanszékének diákjai léptek színpadra, akik szívszorító percekben idézték fel az 1849. október 6-i eseményeket. Ezután Orbán Viktória magyar nyelv és irodalom szakos hallgató elszavalta Aranyosi Ervin Az aradi vértanúk emlékére című versét.
A megemlékezés a beregardói Perényi Kultúrkúria udvarán folytatódott, ahol Molnár D. István, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének elnöke szólt a jelenlévőkhöz. Emlékeztetett arra, hogy báró Perényi Zsigmond – aki szintén az 1848–49-es forradalom és szabadságharc mártírja – 1783. november 18-án éppen az esemény helyszínéül szolgáló épületben látta meg a napvilágot.
„Akinek nincsenek erős gyökerei a történelemben, azt elfújja a szél – szokták mondani, és ez teljesen így van. A gyökereket pedig táplálni kell. Míg a természetben a gyökereket a víz táplálja, a társadalom szempontjából a tudat táplálja azokat, az, hogy emlékszünk-e és milyen messzire emlékszünk vissza” – nyilatkozta a sajtónak Orosz Ildikó, a II. RF KMF és a PCS elnöke. „Az ember egy olyan 150 évet tud beélni, mert emlékszik még dédnagyapjára, meg valószínűleg rá is emlékezni fognak a dédunokái. A mi történelmünk ennél mélyebbre nyúlik, ezért a nemzet történelmének gyökereiig le kell nyúlni és minden olyan momentumra oda kell figyelni, amely segíti a megkapaszkodásunkat itt, a Kárpát-medencében, ahová születtünk. Erről szólnak az ünnepeink, és erre tanítjuk a főiskolásokat is” – fűzte hozzá.
A rendezvény részeként a II. RF KMF Felsőfokú Szakképzési Intézetének diákjai verses-énekes összeállítással idézték meg az aradi vértanúk emlékét, majd a jelenlévők elhelyezték a tisztelet és az emlékezés koszorúit a kultúrkúria falán található báró Perényi Zsigmond-emléktábla alá, s végül elénekelték a Himnuszt.
Az 1848‒49-es forradalom és szabadságharc leverését követő megtorlások áldozatai előtt tisztelgett október 6-án a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Nagyszőlősön. Az emlékünnepségen jelen volt dr. Panyi Miklós, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára is, aki hangsúlyozta, hogy az összmagyarság e nehéz időkben is egységesen kiáll a kárpátaljai magyarság mellett, amiben csak tudja támogatja őket.
A megemlékező közösséghez szólva Panyi Miklós államtitkár megjegyezte: „A kárpátaljai magyar közösség a legnehezebb helyzetben van a másfél éve tartó háború miatt. Ezek az események összekötő kapcsok az egész Kárpát-medencei magyarság számára, és a kárpátaljai magyarság számára is. Az én látogatásom célja érzékeltetni, hogy fontos számunkra a kárpátaljai magyar közösség, és amiben tudunk, segítünk. […] Nemcsak a múltunkra lehetünk büszkék, de a XIX. századot követő politikai, történelmi és tudományos teljesítményünk is nagyon fontos, akárcsak a héten történt kimagasló magyar tudományos elismerések, hiszen két magyar Nobel-díjasunk is lett. Mindez olyan üzenet rejt, amibe a kárpátaljai magyarságnak is kapaszkodnia kell” ‒ szögezte le az államtitkár.
A Nagyszőlősi 3. Sz. Perényi Zsigmond Középiskola udvarában megtartott eseményen Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Alapszervezetének elnöke köszöntve az egybegyűlteket elmondta: „Az 1848-ban kezdődő szabadságharc nemzeti színnel felírt tizenkét pontja végére az akkori önkényuralom az aradi tizenhárom vérével tett pontot. Báró Perényi Zsigmond is a megtorlás áldozata lett, emelt fővel vállalta a magyar szabad eszmét, ezzel megalapozva a mi jelenünket is itt, Ugocsában. Büszkék vagyunk rá, s emlékét őrizzük!”
„Október 6. a magyar nemzet gyásznapja. Az aradi vértanúk kivégzése – seb a nemzet lelkületében, tudatában, mely a mai napig nem gyógyult be teljesen. Csak az idő múlása, a szerető Istenben és a nemzet fennmaradásában való hit gyógyíthatja be ezt a sebet” ‒ nyilatkozta lapunknak Barta József, a KMKSZ alelnöke, majd hozzáfűzte: „Semmi sem történik véletlenül. S az, hogy az aradi vértanúk kivégzése Isten akaratából történt, vagy sem, a jó választ nem tudjuk, de annyi bizonnyal leszögezhető, hogy Isten minden helyzetből a lehető legjobbat próbálja kihozni számunkra, s hogy nekünk is ezt kell tennünk.” A politikus szerint az aradi vértanúk egyik fő erénye a hűség volt. Hűség esküjükhöz, nemzetükhöz. Életüket kockáztatták és áldozták a szabadság eszméjéért, a nemzet függetlenségéért. Bátran vállalták tettüket, nem tagadtak, nem hazudtak, pedig életük volt a tét. A bátorság az aradi vértanúk másik fő erénye. Miből eredt és táplálkozott a hűségük és a bátorságuk? Az Istenben való hitből. Az alelnök szerint az aradi vértanúk emléke örökké él, mert a mártírok a magyarság hitét, reményét, szabadságszeretetét, hűségét, hősiességét, az igazságosság utáni vágyát és bátorságát jelképezik. A mai kornak, a mai magyar nemzetnek is szüksége van bátor, hűséges hazafiakra. Bátrakra az igazság kimondásában és az azért való kiállásban, küzdelemben; hűségesekre a nemzet és a közösség ügye iránt.
Az eseményen a Perényi-középiskola, valamint a Kárpátaljai Magyar Líceum diákjainak közös műsorát tekinthette meg a nagyérdemű. A megemlékezést a Nagyszőlősi Bartók Béla Zeneiskola tanáraiból összeállt vonós kvintet előadása színesítette. Ezt követően a megjelentek elhelyezték az emlékezés koszorúit báró Perényi Zsigmond mellszobránál.
A jelenleg érvényben lévő szigorító intézkedések miatt a kárpátaljai magyarság csendes koszorúzásokkal emlékezett az aradi hősökre október 6-án. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Perényi Zsigmond mellszobránál Nagyszőlősön, a báró nevét viselő középiskola udvarán rótta le kegyeletét az aradi vértanúk emléknapja alkalmából.
A megemlékezés kezdetén a jelenlévők egyperces csenddel adóztak a háborúban elhunytak emléke előtt.
„Mi most egy 173 évvel ezelőtt történt szomorú eseményre emlékezünk, az 1848–49-es szabadságharc mártírjaira. Ha a szabadságharcot le is verték, de tizennyolc év után meg lett az eredménye, az osztrák‒magyar kiegyezés. Mi is nehéz időket élünk, Ukrajnában háború van, azonban nagyon reméljük, hogy hamarosan itt is lesz kiegyezés” – mondta rövid beszédében Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Alapszervezetének elnöke, majd felolvasta a 13 magyar honvédtiszt nevét, akik hittek a szabadságban, harcoltak a hazáért és egy nemzet példaképeivé váltak.
Ezt követően a megjelentek elhelyezték az emlékezés koszorúit a vidékünkről származó báró Perényi Zsigmond, Ugocsa vármegye egykori főispánja, szintén a szabadságharc vértanúja mellszobrának talapzatánál.
„A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ez évben csendes koszorúzással emlékezik meg az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése utáni megtorlások során Aradon kivégzett tizenhárom vértanúról, a Pesten kivégzett gróf Batthyány Lajosról, aki az első független felelős magyar kormány miniszterelnöke volt, valamint báró Perényi Zsigmondról, Ugocsa vármegye főispánjáról, a szabadságharc vértanújáról, akit ugyanott, Pesten végeztek ki október 24-én” – mondta újságírónknak Barta József, a KMKSZ alelnöke, kiemelve: „Mi, magyarok immár második évszázada politikai okok miatti kényszerszünetekkel emlékezünk meg a szabadságharc hős mártírjairól, s míg lesz magyar nemzet – reméljük, hogy az idők végezetéig lesz –, addig mindig meg fogunk emlékezni róluk, mert róluk vehetünk példát életvitelből és gyűjthetünk erőt küzdelmeinkhez. Példát vehetünk bátorságból, hűségből, hősiességből, szabadság és haza iránti szeretetből. Ezekre a nemes emberi tulajdonságokra mindenkor szükség volt, és ma itt is szükség van, s valószínűleg ez a jövőben is így lesz” – hangsúlyozta az alelnök.
Nagyszőlősön a Perényi Zsigmond nevét viselő középiskola udvarán a báró mellszobránál emlékeztek az 1848–1849-es szabadságharc hőseire és az azt követő megtorlások áldozataira.
Az egybegyűlteket Kudron Zoltán, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Nagyszőlősi Alapszervezetének elnöke köszöntötte. „Több mint 170 esztendő telt el a szomorú esemény óta, de a hősöket mindmáig nem feledjük. Remény és tenni akarás szikráját oltották a lelkekbe, mely a mai napig melenget. Manapság […] bizonyítanunk kell, hogy méltók vagyunk a hősök utódjainak nevezni magunkat” – fogalmazott az alapszervezeti elnök kiemelve az október 25-i választások fontosságát: „Dönteni kell arról, hogy milyen legyen a jövőnk, a létünk a tét!”
Ezután egy alkalomhoz illő dalt adott elő Parászka Emília, a Perényi-iskola tanulója, majd a Himnusz eléneklését követően a megjelentek elhelyezték a szobor talapzatánál az emlékezés koszorúit.
„A világ magyarsága ma emlékezik meg az aradi vértanúkról, ez Kárpátalján azt jelenti, hogy elzarándokolunk azokra a helyekre, ahol a vidékünkről származó báró Perényi Zsigmondnak állítottunk emléket. Örülök, hogy a KMKSZ harminc évvel ezelőtt helyreállította Perényi Zsigmond emlékhelyét, ma pedig a báró felújított szülőházánál koszorúztuk meg az emléktáblát. Ezek az emberek mártírok voltak, életüket áldozták elveikért, a magyar szabadságért. A magyar nemzetnek nem mindig van szüksége mártírokra, azonban mindig meg kell cselekedni azt, ami éppen szükségeltetik a nemzet fennmaradása érdekében. Ez Kárpátalján most elsősorban a megmaradás parancsa, s a következő, amit meg kell tennünk, hogy október 25-én minél többen el kell mennünk szavazni, s hitet kell tennünk a magyar szabadság mellett” – szögezte le Brenzovics László, a KMKSZ elnöke.
„Az 1848–49-es szabadságharcot a nemzet szabadságáért, teljes függetlenségéért és egy igazságos rendszerért vívták magyarok és nem magyarok” – mondta az újságírónknak adott interjúban Barta József, a KMKSZ és a megyei tanács alelnöke kiemelve, hogy bár a szabadságharc leverése után úgy tűnt, hogy minden odaveszett. Ez nem így van, ugyanis a magyarok szívében az ott szunnyadó szabadság és igazság iránti vágy lángra lobbant. „Megerősödött a magyar identitástudat és a nemzeti összefogás” – mutatott rá, hozzátéve: a különböző korokban másképp kellett küzdeni a szabadságért és az igazságért: „Voltak korok, amikor ki kellett menni a harctérre, és életüket kockáztatva áldozni. Vannak korok, mint amilyen a mai, amikor erre nincs szükség. Az összefogásra, a bátor kiállásra és a bölcs cselekedetre azonban ma is szükség van. Itt, mi Kárpátalján is gondokkal küszködünk, hiszen a korábban meglévő jogainkért ki kell állni és küzdeni kell! […] Erőt kell felmutatnunk, s az elkövetkezendő önkormányzati választásokon meg kell mutatnunk, hogy vagyunk, hogy erősek és összetartóak vagyunk, hogy ott leszünk a legfontosabb képviselői testületekben, és azokról a döntésekről, amelyek majd ott születnek, nekünk is lesz szavunk, és befolyásolni tudjuk azokat. Sorsunkat a kezünkbe kell venni!” – jelentette ki Barta József.
ЗМІ: Постраждала від рук "активіста" Волошина через 14 років розповіла правду."Як виноградівський громадський активіст Волошин вбив рідну людину.Сьогодні громадський активіст - вчора «перевертень в погонах» та організатор вбивства своєї родички.Пані Ольга зі сльозами на очах згадує події 14-річної давності, коли квартет негідників відібрав життя найдорожчої їй людини - її матері, та погодилася надати коментар з приводу участі «громадського активіста» Сергія Волошина в цьому злочині", - пише джерело - https://cutt.ly/GaLYWl8.Деталі злочину - https://thickpolicy.media/kak-vinogradovskij-militsioner-organizoval-ubijstvo-rodstvennitsy-stal-aktivistom-video/ .
Técsőn is szűk körben emlékeztek meg október 6-án az aradi vértanúkról.
A Kossuth-szobornál október 6-án megtartott megemlékezésen Beke Mihály András, első beosztott konzul beszédében elmondta: „Az aradi 13 vértanú mellett ugyanezen a napon kivégezték Batthyány Lajos felelős miniszterelnököt is, erre emlékezünk”. A konzul szerint az osztrákok sosem bocsátották meg a magyaroknak, hogy a magyar hadsereg világosnál nem az osztrák hadsereg előtt tette le a fegyvert, hanem az oroszok előtt. „Az osztrákok szándékosan gyásznapnak szánták október 6-át a magyar nemzet számára. Herder jóslata ellenére ezer éve ott vagyunk Európa térképén, mint az egyik legrégebbi állam. Október 6-a üzenete: a magyarság rendíthetetlen szabadságvágya. Olyan nemes eszméért haltak meg olyan tisztek, akik nem is voltak magyar származásúak – ez a rendíthetetlen szabadságvágy az, amely ott tart minket Európa térképén” – emelte ki Beke Mihály András.
„Azokra a katonákra emlékezünk október 6-án, akik számára nemzetiségüktől függetlenül a hűség és szabadságszeretet volt a legfontosabb, és akik vállalták mindezekért vállalták a halált” – emelte ki Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke beszédében.
A técsői szórványsziget számára nemzeti megemlékezéseink és ünnepeink egyben a magyar identitás erősítését, a közösségi kohéziós erőt is jelentik. A helyiek minden évben Kossuth Lajos szobránál helyezik el az emlékezés koszorúit.
Kékesi Sándor, a KMKSZ Técsői Alapszervezetének elnöke az emlékezés kapcsán elmondta: „Tudjuk, hogy a vértanúk a saját életüket áldozták fel a nemzet ügyéért. Ez a gyásznap a szívünkben azt jelenti, hogy összetartozunk, és össze kell, tartozzunk mindenképpen.”
A megemlékezésen jelen voltak a helyi közösség magyar szervezeteinek és intézményeinek képviselői és a beregszászi konzulátus képviselete.
A szabadságharc befejezését követően, 1849. október 6-án az ifjú Ferenc József császár súlyos büntetés kiszabásával akarta megüzenni a magyaroknak, hogy birodalmában nem tűri a lázadást. A császár 13 magyar honvédtábornokot nyilvános kivégzés által ítéltetett halálra. A magyarok világszerte a világon október 6-án emlékeznek meg erről a sötét gyásznapról.
Az aradi vértanúk mellett Perényi Zsigmond ugocsai főispánra is megemlékeztek a nemrégiben felújított beregardói Perényi-kúria udvarán, mely a nagybirtokos szülőházaként szolgált az 1700-as évek végén. Perényi Zsigmond is vértanú, akit szintén Aradon végeztek ki, bár október 24-én, de ugyanazon okokból, mint a tizenhárom elődjét: a függetlenségi nyilatkozattal való azonosulása és az egész szabadságharcban betöltött szerepe miatt.
A megemlékezés nyitóakkordjaként a jelenlévők meghallgathatták a „Beh régen vérezel, szegény magyar!” kezdetű dalt a Beregardói Református Nőszövetség kórusának előadásában, melynek vezetője Fring Erzsébet.
A felszólalók sorát Szilágyi Mátyás beregszászi főkonzul nyitotta meg. Köszöntőjében elmondta, hogy október 6-a a magyar nemzet emlékezetében egy olyan nap, melyhez minden idők minden nemzedéke vissza tud gondolni. Ez a gondolat erőt, szilárdságot és reménységet adott az ellenálláshoz, s ahhoz, hogy Magyarország és a magyarok szabadok maradjanak. „Október 6. a magyar szabadság jelképe. Azon vértanúink emléknapja ez, akik a legdrágábbat is föláldozták a magyar szabadság oltárán: életükkel adóztak a magyar haza szabadságának” – húzta alá a főkonzul. Elmondása szerint felfoghatatlan nagyságú áldozatuk emléke évszázadokra fellelkesítette a magyar nemzetet, legyen szó megszállásról vagy elnyomásról. „Ez az emlékezet adjon erőt, biztatást minden idők küzdelmeiben minden magyarnak! Adjon erőt a megmaradáshoz!” – mondta beszéde végén Szilágyi Mátyás főkonzul úr.
„Egy nemzet addig marad fenn, míg annak tagjai emlékeznek történelmükre, emlékeznek hőseikre” – kezdte mondandóját dr. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke. Elmondása szerint mindig lesznek olyan gonosz emberek, akik megpróbálják kitörölni ezeket a dicső emlékeket a nemzet emlékezetéből. Ennek okáért bontották le az aradi emlékművet, ezért semmisítették meg anno Damjanich János szobrát, és ezért indult romlásnak a Perényi Zsigmond nevét viselő beregardói kastély is. „S ahogy a nehéz időkben a vértanúk is megtették azt, amit megkövetelt tőlük a haza, úgy most nekünk is meg kell tennünk: tegyünk erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a kárpátaljai magyarság megmaradjon és fejlődni tudjon szülőföldjén. Ne adjuk fel nyelvünket, kultúránkat, oktatási intézményeinket! Őrizzük meg a magyar szabadságot ősi földünkön!” – emelte ki az elnök úr, majd felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy az október 25-i választásokon ismét ki kell állnunk a magyar szabadság mellett, hogy továbbra is meg tudjuk őrizni nemzetünket szülőföldünkön.
Ezt követően Bartalis János Isten kezében című verse szólt mindenkihez Riskó Márta, magyar gimnáziumi tanárnő előadásában.
Balázs Antal beregardói református lelkész bizonyságtételét Kiss Ernő vértanú szavaival kezdte: „Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.” Áhítatos beszédében elmondta, hogy mennyire csodálatos az, hogy két ilyen kiemelten fontos dolog együtt szerepel: Krisztus és a haza. „Kiss Ernő értette ezt, hogy e két dolog elválaszthatatlan” – húzta alá a református lelkész.
Az áhítatot Márai Sándor szavai követték: „Ha írsz, csak a lelkiismeretnek tartozol számadással, senki másnak. Mindegy, mit várnak tőled, mindegy az is, mivel büntetnek, ha nem azt adod nekik, amit remélnek tőled, vagy amit hallani szeretnek! A börtön és a szégyen, a pellengér és a meghurcoltatás, a hamis vád és a nyelvelő megalázás, a szegénység és a nyomorúság, mindez nem érint igazán. Csak lelkiismereted tud büntetni, csak ez a titkos hang mondhatja, hogy „vétkeztél”, vagy, „jól van”. „A többi köd, füst, semmiség.”
A megemlékezés záró szavait Molnár D. István a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének elnöke, az esemény házigazdája tolmácsolta az egybegyűltek felé. „A mai megemlékezésünk több szempontól is különleges” – kezdte beszédét. Első oknak a járványhelyzetet hozta fel, mint nem mindennapi tényezőt, míg másodikként azt, hogy nem csupán méltó helyen, hanem méltó körülmények között emlékezhetünk meg a mai napon. Elmondása szerint, ha báró Perényi Zsigmond látná a felújított szülőházát, neki sem lenne semmilyen kivetnivalója azzal a látképpel kapcsolatban, amely az erre járókat fogadja. Ezt követően köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik bármilyen módon részt vettek a hely csodálatossá tételében.
Az ünnepi köszöntőket a főispán tiszteletére állított emléktábla megkoszorúzása követte, majd a megemlékezés legvégén nemzeti imánk zengett a jelenlévők ajkáról.
A KMKSZ Munkácsi Középszintű Szervezetének székháza falán lévő Kossuth-emléktáblánál emlékeztek a munkácsi magyarok a tizenhárom aradi vértanúra október 6-án.
Korolyova Erzsébet, a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnöke köszöntötte a megjelenteket, köztük Kuti László ungvári magyar konzult, Gulácsy Gézát, a KMKSZ alelnökét, a Munkácsi Középszintű Szervezet elnökét, Schink Istvánt, a Munkács 3. Sz. II. Rákóczi Ferenc Középiskola igazgatóját, Kristofori Olgát, a Munkácsi Szent István Líceum igazgatóját, Lapatyuk Krisztinát és Holub Teodort, a Munkácsi Városi Tanács képviselőit, valamint Hajlik Katalint, a munkácsi Karitasz igazgatóját és a város magyar középiskolájának tanárait és diákjait.
A Munkács II. Rákóczi Ferenc Középiskola Horváth Leskó Magdolna tanárnő által felkészített diákjai emlékműsorral idézték fel a 171 évvel ezelőtti eseményeket, majd Kuti László és Gulácsy Géza megkoszorúzta a Kossuth-emléktáblát.
Gulácsy Géza a megemlékezés végén nemzeti gyásznapunk kapcsán elmondta: „Amit össze akarnak nyomni, az kiszélesedik. Amit gyengíteni akarnak, az erősödik. Amit el akarnak pusztítani, az nem lesz meddő. Ahogy ezt Lao-ce, a kínai bölcs írta. Valóban bebizonyosodott, hogy a magyar nemzet hihetetlenül mély kataklizmából tudott kiemelkedni, fel tudta építeni magát, újjá tudott mindig éledni. Reméljük, hogy ez a töretlen lendület folytatódni fog. Ha hiszünk az Úristenben és kitartunk az elveink mellett, akkor továbbra is állni fogjuk a történelem viharait.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) szervezésében a karantén intézkedések miatt szűk körben emlékeztek meg az aradi vértanúkról kedden Ungváron: megkoszorúzták báró Bémer László emléktábláját a Szobránc utcában. Magyarország Ungvári Főkonzulátusának képviseletében Bege Krisztina konzul helyezte el az emlékezés virágait.
– Október 6. az aradi vértanúk napja. Aradi vértanúkról beszélünk, de a történelmi Magyarország területén több helyen is voltak olyan emberek, akik kötődtek a forradalomhoz, s akiket az ott élő lakosok szintén mártíroknak tekintenek. Az egyik ilyen báró Bémer László nagyváradi püspök – jegyezte meg Kulin Zoltán, az Ungvári Városi Tanács KMKSZ-frakciójának vezetője, és röviden ismertette a kiemelkedő személyiség életrajzát.
Báró Bémer László aláírta a függetlenségi nyilatkozatot, amiért kötél általi halálra ítélték. A szentszék közbenjárására azt 20 év száműzetésre módosították, és 10 év elteltével megvakult. Ezután szabadon bocsátották, és Ungvárra költözött a Laudon családhoz, akikről nem tudjuk, hogy rokonai voltak-e. Báró Bémer László 3 évet töltött ebben az épületben, 1862-ben halt meg és itt is temették el, Ungváron. Szaniszló Ferenc nagyváradi püspök azonban nem hagyhatta, hogy neves elődje más egyházmegyében nyugodjon, és 1862. december 15-én saját költségén Ungvárról Nagyváradra szállíttatta báró Bémer László püspök földi maradványait.
– Ezt az emléktáblát a Laudon család állította 1911-ben. A szovjet időben bevakolták, nem látszott. 1991-ben a KMKSZ Ungvári Alapszervezete állította helyre, s azóta minden évben megkoszorúzzuk és emlékezünk a mi vértanúinkra – zárta ünnepi beszédét Kulin Zoltán.
Az emlékezők ezután átvonultak a Kálvária temetőbe, ahol Szegelethy János honvédhadnagy sírjánál hajtottak fejet.
– Az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Magyar Tannyelvű Középiskola igazgatójaként fontosnak tartom, hogy ezeket a történelmi eseményeket eljuttassuk a gyerekeinkhez, mert ők a jövőnk, s ismerniük kell a múltat – hangsúlyozta Kulin Judit, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke. – Az aradi vértanúk napja szomorú esemény, amelyet a magyar kormány gyásznappá nyilvánított, hiszen az 1848–49-es forradalom leverésére emlékezünk. De ők a szabadságért küzdöttek, s szabadság nélkül nem lehet élni, mindenki számára fontos, és ezért fontos nekünk is visszaemlékezni, hogy a magyar nép mindig is kiállt a szabadság mellett.
Rezes József, vallás- és nemzetiségügyi szakember kiemelte: nagyon fontos megemlékezni a történelmi emléknapokról és méltóképpen fejet hajtva tisztelegni a hősök emléke előtt.
– Az a nép, amely nem tiszteli és nem emlékezik meg a múltjáról és nagy alakjairól, az nem érdemli meg a jövőt. Fontos, hogy az ő emlékükből és tetteikből merítsünk erőt ahhoz, hogy a jövőben ki tudjunk állni azokért a célokért, és azokért a meggyőződésekért, amelyekben hiszünk. Mint ismeretes, az aradi vértanúk is úgy mentek a bitófára, hogy mindenki hitt abban, hogy a magyar nemzet újra naggyá lesz. Az ő tetteikből kell erőt merítenünk, hogy napjainkban is mindent megtegyünk ezért.
Népünk szabadságküzdelmének vértanúiról, az 1849. október 6-án Aradon kivégzett tizenhárom magyar honvédtisztről emlékeztek meg a Munkácsi Szent István Líceum diákjai hazafias műsorral.
A Pónitz Adrien tanárnő által összeállított műsor újra, egyenként idézte fel a tizenkét tábornok és egy honvéd ezredes jellemét és végórájukban is vállalt kiállásukat a magyar szabadság ügye mellett.
A megemlékezést megtisztelte jelenlétével Kuti László ungvári magyar konzul, Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke, Korolyova Erzsébet, a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnöke és Pogány István munkácsi plébános.
A megemlékezést követően Kristofori Olga, a Munkácsi Szent István Líceum igazgatója elmondta: „A gyerekek szereplése bizonyította, hogy magyar érzelműek, nemzetszeretet van bennük. Október 6. egy gyásznap, bárhol ahol magyar szív dobog, erről a napról megemlékeznek, hisz 1849-ben Báró Haynau vérbírósága tizenhárom honvédtábornokot – ma már tudjuk, hogy többen is voltak – végeztetett ki. Ugyanekkor, ugyanilyen sorsra jutott Gróf Batthyány Lajos is, az első felelős magyar kormány miniszterelnöke. Ahogy a gyerekek is mondták, sokan nem is tudnánk hiba nélkül felsorolni mind a tizenhárom vértanúnak a nevét, de áldott legyen emlékük, és szerintem nagyon fontos, hogy a gyerekek átérezzék: „Hősök voltak, vannak, és kell is, hogy legyenek.”