Helyi és beregszászi iskolásokkal telt meg a Nagyberegi tájház udvara. A 2021-ben az Év Tájháza címet elnyerő, 2024-ben Látópont díjas múzeumban a Tájház napjának méltatására gyűltek össze az érdeklődők. A hazai, és a határon túli magyar szabadtéri múzeumok és tájházak szakmai támogatása, együttműködésük elősegítése céljából megalakult Tájházszövetség 2013 óta méltatja a népi hagyományokat és szokásokat ápoló és őrző intézmények szakmai napját. Szakmai ünnepük méltatásának tematikáját a tájházak határozzák meg. Idén a választás a Nemzeti Művelődési Intézet által elindított Szakkör programra esett. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet három évvel ezelőtt csatlakozott a hagyományos kézműves technikák elsajátítását céljául kitűző projekthez. A 2023-24-ben, a szakköri foglalkozásokon készült gyönyörű és egyedi alkotásokat a tájház nagyszobájában kialakított tárlaton tekinthették meg a jelenlévők. Kepics Andrea a tojásfestés szakkör szervezését vállalta. Elmondása szerint a hagyományos kézműves technikák elsajátításán kívül a foglalkozások közösségerősítő szerepet töltenek be. Az ünnepség végén a szakkörszervezők és a foglalkozások résztvevői átvették okleveleiket és tanúsítványaikat. A rendezvény színvonalát a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola tanítványai előadása emelte.
József Attila születésnapján a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet ismét meghirdette a Vers a tér(b)en névre keresztelt villámcsődületet, angolosan flash mobot. A magyar költészet napján több mint félezer fiatal szavalta együtt Váci Mihály Még nem elég című versét Beregszászban, a Rákóczi-főiskola átriumában.
A szervezők nevében Molnár Krisztina köszöntötte a megjelenteket, a háború miatt Beregszász főteréről a főiskola belső terébe kényszerült rendezvényük kapcsán elmondta, hogy Kárpátalja legkülönbözőbb részeiről, 25 magyar iskolából, több mint 500 diák és kísérőik jelentek meg az eseményen, hogy április 11-én, pontban 11 óra 11 perctől közösen szavaljanak. A PCS civil szervezet 2015-ben indította el versmondó flash mobját, azzal a céllal, hogy az adott évben jubiláló magyar kötő egy versét közösen szavalják el. 2024-ben, tizedik alkalommal, a száz éve született Váci Mihály Még nem elég című költeményét emelték ki a remekművek sorából.
„A költészet egy olyan híd, amely összeköti a múltat a jelenünkkel és megvilágítja az utat a jövő felé. A szavak ereje által képesek vagyunk átérezni a mások által megélt érzéseket és tapasztalatokat. Kívánom, hogy legyen a költészet mindig része életünknek és inspiráljon bennünket a szépség, az emberség és az álmok felé vezető úton. Kellemes rímelést kívánok mindenkinek” – fogalmazott köszöntő beszédében Jusztin Miklós beregszászi magyar konzul.
Orosz Ildikó, a PCS és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke emlékeztette a fiatalokat arra, hogy számunkra, kárpátaljai magyarok számára a magyar költészet napja több mint egy versünnep. „A kommunizmus idején, amikor a Szovjetunióhoz tartozott ez a terület, a nemzeti és vallási ünnepeinket nem volt szabad ünnepelni. Egy volt, amit lehetett ünnepelni, a költészet napját. Ekkor fogalmazhattunk meg minden olyan magyar nemzeti és vallási gondolatot, amelyre máskor nem volt módunk” – idézte fel az elnök asszony, hogy miért is volt annyira fontos Kárpátalján április 11., a magyar költészet napja, és miért annyira fontos ez az ünnep számunkra ma is.
Váci Mihály Még nem elég című költeményét először Orbán Viktória, a Rákóczi-főiskola filológus hallgatója, a PCS munkatársa szavalta el, majd vele együtt minden jelenlévő együtt mondta a jól ismert verssorokat.
A közös versmondást követően a résztvevők számára kihelyezett Váci Mihály portré körüli, fehér papíron hagyhatták a jelenlévők a kézjegyüket, emlékként.
A villámcsődület végén az X-Faktor tehetségkutató műsorból ismert Beretka Ádám énekelt általa megzenésített Radnóti-, Petőfi- és József Attila-verseket, valamint saját szerzeményeit.
A programja végén a fiatalokkal hosszasan fényképezkedő, szelfiző Beretka Ádám tudósítónknak elmondta, hogy először lépett fel megzenésített verseket felvonultató előadással, inkább klubkoncertekre, fesztiválokra szokták hívni. Saját dalai mellett eddig csak egy verset zenésített meg, Petőfi Sándor Szeptember végén című versét, amivel tavaly nyert a Petőfi Felhő pályázaton. A többi énekelt vers mind a mostani, beregszászi fellépésre készült. Ádám elárulta: „Most úgy néz ki, hogy több versmegzenésítést is fogok készíteni, mert tetszik ez az irány. Egyébként saját dalokkal foglalkozok. Nagyon örülök az itt, Beregszászban megtapasztalt szeretetteljes fogadtatásnak. Örömmel jöttem Beregszászba, mert úgy gondolom, hogy a szeretet, a mély szövegek, gondolatok nagyon fontosak a mai világban, pláne egy háborús országban.”
A villámcsődületet követően a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Filológia Tanszéke is szervezett az átriumban egy költészetnapi megemlékezést. Csordás László, a Magyar Tanszéki Csoport oktatója Weöres Sándort idézve elmondta, hogy 10‒12 éves korunkig mindannyian költők vagyunk, a legtöbb ember ekkorra veszíti el költői vénáját. Azok, akik nem hajlandók elveszíteni, közülük kerülnek ki később a költők és az értő versolvasók. Az ezt követő, a tanszék által összeállított zenés verses montázs az élet és a felnőtt lét fontos dolgait igyekezett megragadni Reményik Sándor, Juhász Gyula, József Attila és más ismert költőink versei alapján.
Az esemény végén sor került a Filológia Tanszék és a Hallgatói Önkormányzat által meghirdetett versíróverseny eredményhirdetésére. A zsűri döntése értelmében 1.Vári Vivien Csendre várva, 2. Radvánszky Ágoston Jobbá leszel, 3. Fancsik Eszter Kárpátok ábc-je című versét sorolták az első három helyre, a díjazott fiatal költők el is szavalták versüket.
A húsvét Jézus Krisztus feltámadásának és az emberiség megváltásának ünnepe. A tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapra esik és azt is elmondhatjuk, hogy ehhez az ünnephez kötődik a legtöbb magyar népi szokás is, mely tájanként eltérő. Két elem viszont sehonnan sem hiányozhat: a hímes tojás és a locsolkodás. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet évről-évre igyekszik minél több iskolásnak egy olyan napot szervezni, ahol a húsvéti hagyományok szinte minden elemével megismerkedhetnek. Az ügyes és bátor csapat most a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum negyedik osztályos tanulóiból állt. Az elmúlt két év covid és aztán a háború a fiatalok életére is kihat, hiszen a jelenlegi csoportban olyan kisfiú is akadt, aki még sosem volt locsolózni. A szorgos kis kezecskék leveleket gyűjtenek a Szikora József Botanikus kertben, hiszen a három ma bemutatott módszer közül az egyik a berzselt hímes elkészítése. A tojás megtisztított héjára rákerültek a nedves levelek, amit harisnyába kötve rögzítettek, majd a tájház konyhájában melegen tartott hagymahéjas vízben megfőzték azt. Számos kárpátaljai településen nagy hagyománya van a kézzel hímzett tojásnak. A beregszászi iskolásoknak most három módszert mutattak meg. A karcolt módszer sem hiányozhatott, hiszen az előzőleg hagymahéjban főtt tojásokra szike segítségével vittek fel nagyberegi motívumokat. Ezzel párhuzamosan a szoba másik végében a salánki hímes készítését sajátították el, amihez kiccét ragadtak és viaszos mintákat rajzoltak a kifújt tojások héjára. A tojásokat a konyhában is felhasználták, igaz ezúttal a belsejét. A kis kukták pedig ügyesen segítettek Olasz Piroskának, a tájház szakácsnőjének a hagyományos sárga túró elkészítésében. A beszámolók arról tanúskodnak, hogy ez az étel főként a görög katolikus vidékeken volt ismert, azonban hamar szokássá vált a római katolikusoknál. Kárpátalján gyakran a református családoknál is előszeretettel készítik ezt az édeskés húsvéti ételt. A program végén pedig jöhetett a várva várt locsolkodás. A leánykák ünneplőbe öltözve készültek a fiúk fogadására, akik a kapuban szinte toporogva várták a szólítást, hogy már jöhetnek-e. Természetesen vízzel megtöltött vödröket is kaptak a kezükbe. A locsoló technikájuk bevetése előtt azonban minden egyes fiú elszavalta a saját versikéjét, aminek a végén a lányok a „szabad-e locsolni?” kérdésre, igennel feleltek.
A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet rendszeresen szervez kisebbeknek és nagyoknak egyaránt az éppen aktuális ünnepkörhöz kapcsolódó foglalkozásokat a Nagyberegi Tájházban. Ezúttal a húsvéti ünnepkörhöz kötődő hagyományok felelevenítése volt a cél, így megtanulták a hímes tojás díszítés különböző módszereit, készíthettek sárga túrót, de természetesen a versmondás és a locsolkodás sem maradhatott el. Az ügyes és bátor csapat tagjai a Beregszászi Kossuth Lajos Líceum negyedik osztályos tanulói voltak.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola a Nagyberegi Tájház területé rendezte meg február 9-én a hagyományőrző farsangi disznótort, mely egyben jótékonysági céllal is zajlott: a meghívottak által befizetett belépődíjból a fronton szolgálatot teljesítők családjait ‒ elsősorban azon családokat, akik a főiskolához köthetőek ‒ támogatták a szervezők.
A disznótoros nap során törekedtek arra, hogy minden disznóvágáshoz kapcsolódó szokást, ételt és hagyományt bemutassanak, amely Nagyberegre és a környező településekre jellemző, illetve az volt a korábbi időkben. Az előkészületek már előző nap elkezdődtek. A nagyberegi gazdaasszonyok töltötték a káposztát, kemencében sült a tepertős pogácsa, készült a fánk és mindenféle előkészület zajlott. Aztán hajnalban Nagy György hentes és csapata leszúrta a közel 200 kilogrammos disznót, majd megtisztították, feldarabolták. Reggelire hagymás vért és velőt vesével készítettek az asszonyok, valamint töltött káposztát. Gál Adél főiskolai tanártól, néprajzkutatótól megtudhattuk, hogy vidékünkön valahol hagymásvért volt szokás készíteni reggelire, másutt velőt vesével, itt mindkét hagyományos disznótoros fogást meg lehetett kóstolni. Volt fánk és tepertős pogácsa is az asztalon a jóféle fogópálinka és kitűnő borok mellett.
A hagyományos disznótornak igazán autentikus keretet adott a tájház portája, a hentesek és helyi asszonyok mellett sürögtek-forogtak a főiskola Egán Ede Szakképzési Centrumának vendéglátó és szakács szakos diákjai, akárcsak a szervezőmunkát felvállaló Pro Cultura Subcarpathica szervezet munkatársai. Az utóbbiak forralt borral vagy forró teával kínálták az érkezőket.
Az Ungvár 21 Televízió operatőrei ott voltak minden fontosabb történésnél, rögzítve minden részletet. Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola elnöke tudósítónknak elmondta: „A mai rendezvényünknek hármas célja van. Az egyik, hogy egy hagyományos beregi disznótor minden részletét felvegyék az operatőrök, a szúrástól a bélpucoláson át mindent. Ebből egyrészt egy oktatófilm készül főiskolánk Egán Ede Szakképzési Centrumának szakács szakos hallgatói számára. Az Ungvár 21 Televízió pedig egy dokumentumfilmet is összeállít belőle. A másik célunk, hogy bemutassuk ehhez az észszerű disznótoros szokáshoz kapcsolódó népi hagyományainkat az ide ellátogatóknak. A hagyományok több eleme ma már nem élő, de az én gyermekkoromban, a hatvanas‒hetvenes években még élő gyakorlat volt Nagyberegen, és gondolom másfelé is Kárpátalján. A néprajzosok a disznótorhoz kapcsolódó szokásokat népi hagyományként kezelik. Az is, ugyanakkor racionális megoldás volt egy olyan világban, amikor nem voltak hűtőgépek, nem lehetett sokáig tárolni a húst. Beosztotta a rokonság, hogy mikor tartanak disznótort, így András-naptól farsangig rendszeresen került az asztalra friss disznóhús, csak utána vették elő a füstöltet. A disznótoron a közeli rokonság vett részt, de számon tartották, hogy a távoli rokonoknak mit és mennyit küldtek, akik rendre visszahozták, amikor ők vágtak disznót. A nagyanyán fel is írta minden évben egy zöld kockás füzetbe, hogy ki mit hozott. Egy nap alatt mindent feldolgozott a rokonság, estére megterítették a nagyszobába a nagyasztalt, hogy mindenki leülhessen. Ott általában éjfélig tartó beszélgetés volt, nótázás és előkerültek a családi történetek is, amelyekről év közben nem beszéltek. Közben jöttek a farsangos maskarás fiúk, akiket a 30-as években a fonóban, de amikor én fiatal voltam, már a dohánysimítóban öltöztették fel a lányok és küldték, hogy kunyeráljanak egy kis kóstolót és vigyék nekik oda” – idézte fel emlékeit Orosz Ildikó. Az elnök asszony harmadik célként a mai Nagybereg, illetve a nagy múltú település közelmúltjának bemutatását nevezte meg, amire ugyancsak kitérnek a készülő filmben, amely a nagy mennyiségű anyag miatt valószínűleg többrészes lesz.
Közben zajlott a disznótor, a szakácshallgatók Nagy György irányításával szakszerűen besózták a húst, töltötték a kolbászt. Az asszonyok vezetésével készült a májas és véres hurka, amit hagyományosan, „duduval” is töltöttek. A meghívottak többsége csak az ebédre érkezett, elégedetten kanalazták az orjalevest, miután befizették az előre meghatározott összeget a meghirdetett jótékony célra.
A hagyományokat felelevenítő disznótoros nap igazi mulatsággá alakult a végére, a Kokas-banda húzta a talpalávalót, harmonikás is állt a nótázók szolgálatára. Továbbá farsangosok is beköszöntek a disznótorba – a Tulipán Tanoda és a helyi Dobrai Péter Középiskola növendékei – hurkát, kolbászt követelve maguknak. Gál Adél főszervező elmondta: „Régen ez is a disznótor része volt Nagyberegen. A farsangi dramatikus népszokások közül ez az, ami az idősek emlékezetében él még. Egykor a rokonok, szomszédok látogattak el, magukat elmaszkírozva, kopogtatva, fedőt kongatva a disznótorba, máskor a fonóból a lányok a legényeket is küldték a disznótoros házhoz, ahonnan vittek nekik disznótoros étkeket. Ennek itt hagyománya van, amit ma újra fel akartunk eleveníteni” – magyarázta az eseményeket a néprajzkutató.
A vacsoránál már kimondottan jó volt a hangulat. A finom disznótoros ételek elfogyasztása mellett fogyott a jó bor is. Táncolni is lehetett. Végül kóstolót is kaptak a szervezőktől a haza indulók.
A farsanghoz kapcsolódó hagyományok szerte a Kárpát-medencében változhatnak, de általában a mulatság, a jelmezes felvonulások, a farsangi bálok és az ünnepkörhöz tartozó ételek elkészítése jelen van a különböző tájegységek szokásaiban. A kárpátaljai magyarok számára is fontos a hagyományápolás. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet rendszeresen szervez kisebbeknek és nagyoknak egyaránt az éppen aktuális ünnepkörhöz kapcsolódó foglalkozásokat a Nagyberegi Tájházban, mely idén „Látópont” nevet kapott. A Magyar Közösségépítők Értékközössége Egyesület érdemesnek találta az intézményt arra, hogy bekerüljön a vendégek által szívesen látogatott helyszíneket tömörítő Kárpát-medencei hálózatba. Az év első foglalkozására a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felsőfokú Szakképző Intézetének óvodapedagógia szakos hallgatói látogattak el. A diákokat interaktív és tanulságos programokkal várták a tájházban, ahol a fánksütés és a kézműves foglalkozások mellett a farsanggal kapcsolatos télűző hagyományokat is felelevenítették. A mostani program menetét múzeumpedagógiai oktatásként építették fel. Ennek megfelelően a fiatalokat megismertették a vidékre leginkább jellemző szokásokkal, de egy tájházi séta keretében volt alkalmuk körbejárni az épületet és szemügyre venni annak hagyományos felosztását és berendezését. Mint a legtöbb ünnepi időszaknak, így a farsangnak is megvan a maga örökzöld ínyencsége, ami nem más, mint a fánk. Ezért a finomság elkészítése sem maradhatott ki a programból. A lányok többsége természetesen már ügyesen mozog a konyhában, de ilyen helyszínen talán még érdekesebb is a sütés-főzés. Amíg kint sültek a fánkok, addig a foglalkoztató teremben fakanálbábok készültek. Tekintettel arra, hogy a mostani vendégek leendő óvodapedagógusok, olyan játék babákat alkottak, amelyeket a későbbiekben akár a munkájuk során is felhasználhatnak. Természetesen volt példa is számukra, azonban a kivitelezés teljes egészében a fantáziájukra lett bízva. Itt a farsang, áll a bál – írja Gazdag Erzsi egyik versében. A tájházat sem kerülhette el egy kisebb mulatság, hisz az alkotó munkát követően medvetáncoltató farsangi játékot tanultak meg Kokas Erzsébet által. A lányok nagy élvezettel vetették magukat az előadásba és öltötték magukra a medve vagy a cigányasszony jelmezt. A kárpátaljai magyar közösség számos kulturális és hagyományos vonást őrzött és őriz meg, amelyek segítenek megerősíteni a helyiek magyar identitását. A hagyományőrzés és a szokások ismerete és tisztelete erős hidat képez őseink és a jövőbeni generáció között.
A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola kezdeményezésére 2015 óta minden évben Beregszász főterén gyűlnek össze a város elöljárói, egyházi vezetői, diákok és a helyi lakosok, hogy együtt hangolódjanak az ünnepre. Idén advent első vasárnapja december 3-ra esett, így ezen a napon lobbant fel a hit lángja a Beregszász főterén felállított adventi koszorún. A kárpátaljai ember a jég hátán is megél, hiszen a történelem viharai soha nem kímélték az kitt élőket, akik most sem panaszkodnak, inkább próbálnak alkalmazkodni a helyzethez. Az adventi készülődés és a karácsonyra való hangolódás idén is más, hiszen akkor, amikor a családoknak együtt kellene lennie, sokan szétszakítottságban élnek. A gyertyagyújtást a főiskola aulájában a nagyszőlősi Bartók Béla Művészeti Iskola ünnepi koncertje követte. A meghitt hangulatot olyan karácsonyi dallamok felcsendülésével koronázták meg, mint a Mennyből az angyal, a Csendes éj vagy éppen a Pásztorok Pásztorok, amelyeket hallgatva igazán ünnepi díszbe öltözött a résztvevők szíve. A koncert ideje alatt a kisebbekre is gondoltak, hisz számukra ez idő alatt külön kézműves foglalkozást tartottak, ahol színes papírból karácsonyi dekorációkat készíthettek. Bármilyen állapotok is uralkodnak jelenleg az országban, a legfontosabb az, hogy az ünnepi időszakban is odafigyeljünk egymásra, befogadjuk az advent üzenetét a szívünkbe és a gyerekek számára olyan karácsonyi hangulatot teremtsünk, hogy a felnőttek problémáiból semmit se érezzenek.
[type] => post
[excerpt] => A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola kezdeményezésére 2015 óta minden évben Beregszász főterén gyűlnek össze a város elöljárói, egyházi vezetői, diákok és a helyi lakosok, hogy együtt hang...
[autID] => 14
[date] => Array
(
[created] => 1701801900
[modified] => 1701800349
)
[title] => Adventi gyertyagyújtás és koncert Beregszászban (videó)
[url] => https://life.karpat.in.ua/?p=171381&lang=hu
[status] => publish
[translations] => Array
(
[hu] => 171381
)
[aut] => djkovach1979
[lang] => hu
[image_id] => 171382
[image] => Array
(
[id] => 171382
[original] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/12/nevtelen-7.jpg
[original_lng] => 155664
[original_w] => 1280
[original_h] => 720
[sizes] => Array
(
[thumbnail] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/12/nevtelen-7-150x150.jpg
[width] => 150
[height] => 150
)
[medium] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/12/nevtelen-7-300x169.jpg
[width] => 300
[height] => 169
)
[medium_large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/12/nevtelen-7-768x432.jpg
[width] => 768
[height] => 432
)
[large] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/12/nevtelen-7-1024x576.jpg
[width] => 1024
[height] => 576
)
[1536x1536] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/12/nevtelen-7.jpg
[width] => 1280
[height] => 720
)
[2048x2048] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/12/nevtelen-7.jpg
[width] => 1280
[height] => 720
)
[full] => Array
(
[url] => https://life.karpat.in.ua/wp-content/uploads/2023/12/nevtelen-7.jpg
[width] => 1280
[height] => 720
)
)
)
[video] =>
[comments_count] => 0
[domain] => Array
(
[hid] => life
[color] => red
[title] => Життя
)
[_edit_lock] => 1701793149:14
[_oembed_59b8fbc3813a240b3cd9ab2342926295] =>
[_oembed_time_59b8fbc3813a240b3cd9ab2342926295] => 1701792979
[_thumbnail_id] => 171382
[_edit_last] => 14
[views_count] => 1063
[_hipstart_feed_include] => 1
[_oembed_67c777146632464a49f485e833568cc5] =>
[_oembed_time_67c777146632464a49f485e833568cc5] => 1701794706
[_oembed_4bc9e63e36930628ec2b1a926152170b] =>
[_oembed_time_4bc9e63e36930628ec2b1a926152170b] => 1701794706
[_oembed_a0df8369f915d42e2e7cfd5aedb06569] =>
[_oembed_time_a0df8369f915d42e2e7cfd5aedb06569] => 1701794707
[_oembed_6f8284fd2735e55d26243e22e26e8cf1] =>
[_oembed_time_6f8284fd2735e55d26243e22e26e8cf1] => 1701798764
[_oembed_c6b34d1c47d22f9b315a76edfad71370] =>
[_oembed_time_c6b34d1c47d22f9b315a76edfad71370] => 1702628473
[_oembed_89ff5a7cbbb0a4932d31fb72d3d8a7a0] =>
[_oembed_time_89ff5a7cbbb0a4932d31fb72d3d8a7a0] => 1702628473
[_oembed_6973d7216bd16855a0eeb1a964d6887f] =>
[_oembed_time_6973d7216bd16855a0eeb1a964d6887f] => 1703491790
[_oembed_caab104e5ee3a634665e383ad45052c6] =>
[_oembed_time_caab104e5ee3a634665e383ad45052c6] => 1703491790
[_oembed_9f0fce1cb284dbbf6f8f33f8a5102b1a] =>
[_oembed_time_9f0fce1cb284dbbf6f8f33f8a5102b1a] => 1703617212
[_oembed_ec78b24775edc77c15596a51714d29ff] =>
[_oembed_time_ec78b24775edc77c15596a51714d29ff] => 1703617212
[_oembed_7450db84ad7d3402837d3d4f99b334b0] =>
Wishing a Happy New Year to our friends in @Defenceu.
Our support for your fight for freedom will remain unwavering in 2024.
Kiállításmegnyitóval és a szürethez kötődő programokkal nyitotta meg őszi félévét a Nagyberegi Tájház október 11-én.
A Nagyberegi Tájház tíz évvel ezelőtt, 2013 februárjában nyitotta meg kapuit a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) intézményeként. Mint ismeretes, a jó tájház nemcsak kiállítótér, hanem tárgyi világával egyben ismeretátadó, az oktatást szolgáló hely. Emellett közösségi tér is, mely a hagyományok megőrzésének, megismerésének és újraélésének színtereként szolgál. Ezt az elvet követi a Nagyberegi Tájház is, mely amellett, hogy múzeumi célt szolgáló épület, az itt rendszerszerűen meghirdetett foglalkozásokon őseink tudását kívánja átadni különféle módszerek segítségével.
Az őszi évadnyitó alkalmával a korábbi évekhez hasonlóan a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet ezúttal is szüreti mulatsággal s a betakarításhoz kapcsolódó színes programmal várta a tájház látogatóit, akik a nap folyamán jókedvűen játszottak a hagyományos népi játékokkal, részt vettek kézműves-foglalkozásokon, táncoltak és megtekintették az Örökségünk című szőtteskiállítást is.
A programot a Nagyberegi Dobrai Péter Líceum tanulóinak és a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola nagyberegi csoportjának szüreti tánca nyitotta meg.
Orosz Ildikó, a II. RF KMF és a PCS elnöke örömét fejezte ki a tájház működése kapcsán, melynek népszerűségét alátámasztja a mostani alkalomra ellátogatott mintegy száz gyerek jelenléte is. Mint fogalmazott, a szüret egyben a vigasságok időszaka, s ennek a Beregvidéken mindig is kiemelkedő hagyománya volt. Köszöntőjének végén azt kívánta, legyen a tájház udvara a mostanihoz hasonlóan mindig népes és vidám.
„A több nemzetiség egymás mellett élése, az eltérő kultúrák találkozása, egymás hagyományainak tiszteletben tartása mind-mind toleranciaerősítő tényezők, melyek nagyon fontosak egy olyan többnyelvű közösségben, mint Kárpátalja” – hangsúlyozta beszédében Jusztin Miklós beregszászi magyar konzul, így folytatva: „A magyar kultúra nem jelent kevesebbet, mint ezeréves Kárpát-medencei múltunkat, nyelvünket, irodalmunkat, népdalkincsünket, zenénket, meséinket, hagyományainkat és hitünket. Feladatunk és kötelességünk a magyar kultúra megőrzése, ápolása és átörökítése utódaink számára.” A Kárpát-medencében régmúlt idők óta foglalkoznak szőlőtermesztéssel, a szüret mindig is a társadalmi élet fontos része volt, s emellett az ismerkedés egyik fontos színtere, ahol együtt táncolt, mulatozott a család apraja-nagyja, barátok és ismerősök – tette hozzá a diplomata.
A köszöntőket követően Gál Adél, a Nagyberegi Tájház programfelelőse ismertette a programokat, melyek egy időben több helyszínen zajlottak: míg a gyerekek az udvaron maradtak, a felnőttek az épület foglalkoztatótermében gyűltek össze, ahol hivatalosan is megnyitották a népművészetünk még meglévő elemeit, kincseit, féltve őrzött darabjait bemutató szőtteskiállítást.
Az elmúlt egy évtized nem kevés meglepetést és újdonságot tartogatott a tájház számára, ám annak munkatársai ezekből is tanultak, fejlődtek. „Tanultunk és tanuljuk folyamatosan, hogyan szervezzünk szakszerűen programokat, melyek nemcsak szórakoztatóak, hanem építő jellegűek is, hogyan illesszük be őseink tudását a foglalkozásokba, és hogyan ismertessük meg hatékonyan hagyományainkat a fiatalokkal” – szögezte le Gál Adél, akinek meggyőződése, hogy a tájházak kulturális örökségünk és identitásunk meghatározó alappillérei.
A szervezők a jubileumot méltóképpen ünnepelve a kiállításon a település értékeit kívánják bemutatni: a szőttest és a keresztszemes hímzést. A beregi szőttes készítése része a hagyományos beregi népi kultúrának, népi művészetnek. A szövés a legrégibb mesterségek egyike. A falusi élet minden egyes eseményének megszületett a maga jellegzetes szőttes darabja. A hétköznap használt szőttesek egyszerűsége és az ünnepi darabok díszítettsége ötvöződik bennük. A beregi szőtteseken felismerhetjük a gránátalma-, a szegfű-, a makkos, a tölgyfalevél-, a tulipán-, a Rákóczi- és a farkasnyomos mintákat. Az értékes darabok – melyek október végéig megtekinthetők a tájházban – a beregi asszonyok örökségei, a helyi lakosokat bevonva kerültek elő az otthonokból, a szekrények mélyéről. A textíliák között vannak százéves vásznak is, azonban mindegyik – legyen akárhány éves – a gondos kezekről, a gazdasszonyok és lányok, esetleg nagymamák precíz és igényes munkájáról árulkodnak. A kiállított 136 darabban benne van készítőjük szíve, lelke és minden szeretete. A kiállítás összeállításában közreműködött Prófusz Marianna népművész.
Orosz Ildikó Nagybereg híres szülöttje, a József Attila-díjas költő, Füzesi Magda Útban hazafelé című versének egy részletét idézte: „Ez a föld bölcsőm és erődöm, itt markolt kapát minden ősöm. Új sarjak simítják a lábam, itt van jussom borban, búzában.” „Szüretkor és mindenkor ez kell eszünkbe jusson! Értékünk, kincsünk és örökségünk a beregi szőttes, melyet elődeink megőriztek és átadták a fiataloknak. Erre büszkének kell lennünk!” – fűzte hozzá.
A megnyitón Markó Veronika, a Tulipán Tanoda Magyar Népművészeti Iskola oktatója szüreti hangulatot idéző népdalcsokrot adott elő citerakísérettel.
Mindeközben a gyerekek végeztek a szőlőtaposással és a kukoricafejtéssel, s már a paprikafüzérek is elkészültek. A csűrben sok apró kéz járt szorgosan: voltak, akik a vesszőfonás technikáját próbálták ki, s voltak, akik csuhévirágot készítettek vagy nádsípot faragtak. A programok végén kemencében sült almás és diós porlóssal, valamint meleg teával kínálták a tájház vendégeit.
Bethlen Gábor, egykori erdélyi fejedelemnek kitörölhetetlen érdemei vannak a Felső Tisza vidéken, kivált kép Huszton, ahol minden éven megemlékeznek a Nagyságos fejedelemről a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet, a történelmi egyházak, valamint a KMKSZ helyi alapszervezetének szervezésében. A háborús helyzet miatt, az elmúlt évekhez hasonlóan ökumenikus Istentisztelettel kezdődött a megemlékezés. Idén a református templomban Szulincsák Sándor római katolikus pap és Jenei Károly református lelkész mondott dicsérő szavakat. A házigazda kiemelte, hogy Bethlen Európában is irányadó módon alkalmazta a vallási toleranciát. Az ökumenikus istentiszteletet követően az egybegyűltek átvonultak a Huszti vár lábánál felállított emléktáblához, ahol közösen helyezték el az emlékezés koszorúit, annak a személynek a tiszteletére ki sokat tett a Felső- Tisza vidéki településekért. Csernicskó István a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora szerint, Bethlen Gábor szellemisége nagy jelentőséggel bír, amelyet nem szabad elfelejteni, emlékezni kell rá és követni példáját. Az elmúlt évek során a helyiek számára fontos kulturális eseménnyé nőtte ki magát a Bethlen Nap, amelyen a Felső-Tisza-vidék szórványmagyarsága évről-évre találkozhatott. A Felső- Tisza vidéken élők számára Bethlen Gábor szellemisége egyfajta lámpás és iránytű a jelenlegi nehéz időkben.
A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet által rendezett Bethlen-napra idén a háború miatt szerény körülmények között került sor október 8-án Huszton. A Felső-Tisza-vidék magyarsága csendes koszorúzással és ökumenikus istentisztelettel emlékezett meg Bethlen Gábor fejedelemről.
A huszti református templomban összesereglett magyarság számára ökumenikus istentisztelet keretében Jenei Károly viski református lelkipásztor, ideiglenes huszti lelkész hirdette Isten igéjét Sámuel könyve 23. fejezetének 1–5. verse alapján, párhuzamba állítva Dávid király küzdelmeit és életét Bethlen Gábor életével. A lelkész igehirdetésében kiemelte: Bethlen Gábor Erdély aranykorát hozta el. Az Isten, haza, család elvét vallotta. A „kirakatban” egy sikertörténet volt Bethlen Gábor élete, ahogyan Dávid királyé is. Azonban mindkét vezetőnek emberpróbáló mélységeket kellett megjárnia, ami Istenbe vetett hitük és szilárd meggyőződésük nélkül nem sikerült volna, s mindkét ember ez által a szilárd meggyőződés és hit által tudott igazán nagyot alkotni.
Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora kérdésünkre kifejtette: „Úgy gondoljuk, hogy előrefelé haladni csak úgy lehet, ha az ember néha belenéz a visszapillantó tükörbe s látja, hogy honnan jön, mert akkor könnyeb megtalálni azt az utat is, hogy merre tart. Éppen ezért nagyjainkra emlékezni kell, akik tettek valamit, akik hatottak, alkottak, gyarapítottak azért, hogy a haza fényre derüljön.” Hozzátette: „Így van ez most is. Amikor Beregszászból indultam, még csúnya esős idő volt, Husztra érve már kisütött a nap; abban bízunk, hogy ha emlékezünk régi nagyjainkra, és a jelenben pedig tesszük a dolgunkat, akkor nemcsak Huszt fölött, de Kárpátalja és Ukrajna fölött is kivirul az ég.”
Molnár Krisztina, a Pro Cultura Subcarpathica Civil Szervezet koordinátora elmondta: „A szervezet megalakulása óta arra törekszik, hogy összehozza a kárpátaljai magyarságot. Az elmúlt évek során a Bethlen-napot Huszt főterén ízek és szolgáltatások utcájával, kulturális koncertekkel, tűzshow-val, vásári forgataggal ünnepeltük. Ezt sajnos a Covid-járvány, majd pedig a háború óta nem tudtuk megvalósítani, de kötelességünk az emlékezés, így csendes koszorúzással és ökumenikus istentisztelettel méltatjuk Bethlen alakját.”
Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke szerint sajnálatos, hogy olyan időszakban élünk, amikor nem a régi formában tarthatjuk meg a Bethlen-napot. De a politikus reményét fejezte ki, hogy visszatérhetnek majd a hagyományos ünnepléshez. „Fontos Bethlen Gábor, nemcsak a husztiak számára, de Erdély számára, a nemzet számára is. Mert egy olyan kornak az embere volt, aki nagyon nehéz viszonyok között, de tündérkertet varázsolt Erdélyből” – fogalmazott Sari József.
Az ökumenikus istentiszteleten Szulincsák Sándor római katolikus esperes is hirdette Isten igéjét. Ezt követően a megjelentek elhelyezték az emlékezés koszorúit a vár alatt található, Kölcsey Ferenc Huszton írt epigrammájának emléket állító táblánál.
