Több mint 25 éve biztosít színvonalas oktatást a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) vezetősége és tanári kara minden olyan kárpátaljai fiatalnak, akik itthon szeretnének maradni, és anyanyelvükön szeretnék folytatni tanulmányaikat. Az intézményben jelenleg ifjú szakember, baccalaureus és mesterfokozatú okleveleket lehet szerezni nappali és levelező tagozatokon, emellett nem akkreditált képzések, tanfolyamok is zajlanak. Az idei év nehézségeiről, valamint a főiskolának a térségben betöltött szerepéről Csernicskó Istvánt, a II. RF KMF rektorát kérdeztük.
– Kérem, mutassa be a Rákóczi-főiskola 2023-as évét.
– Ahogyan azt már megszokhattuk, mozgalmas esztendő volt a 2023-as év is. A háború kihívásai, az ukrajnai oktatás- és nyelvpolitika lépései, a mindennapok nehézségei ugyanúgy jelen voltak, mint a kisebb-nagyobb sikerek és eredmények. Az érdeklődők a főiskola honlapjáról (https://kmf.uz.ua/hu/) rendszeresen értesülhettek az intézményünkben zajló eseményekről, ezért most néhány olyan dolgot szeretnék megemlíteni, amelyekre kevesebb figyelem jutott. Nem látványos ugyan, mi mégis sikerként könyveljük el, hogy a nagy egyetemi központoktól távol lévő, kicsike intézményünk stabilan szerepel a világ felsőoktatási intézményeit rangsoroló Ranking Web of Universities listájában (https://www.webometrics.info/en/world), ami azt jelenti, hogy már nemzetközi szinten is számontartanak bennünket. Ebben a globális egyetemi rangsorban a világ több mint 31 ezer egyetemét, főiskoláját rangsorolják különböző mutatók és teljesítményindexek (például az oktatók képzettsége, nemzetközi publikáció, a hallgatóik létszáma stb.) alapján, és mi ebben a listában a középmezőnyben helyezkedünk el, sőt: az elmúlt évben jelentős előrelépést sikerült elérnünk. 2022-ben például a világ itt nyilvántartott 31 322 felsőoktatási intézmény között a 15 329. helyre sorolták be a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát, a 2023-as év eredményeit tekintve pedig már a 13 596. helyre kerültünk, ami azt jelenti, hogy 1 733 helyet léptünk előre. Ugyanebben a listában az Európából rangsorolt összesen csaknem 6 ezer egyetem között tavaly a 3 452. helyen álltunk, idén azonban már a 3 067. helyre kaptunk besorolást, s ez is jelentős, 385 helyezésnyi előrelépést jelent. Ukrajnából egyébként mindösszesen 300 felsőoktatási intézményt tart nyilván ez a nemzetközi rangsor, s ezek között az előző évben a 171. helyen zártunk, 2023-ban viszont már 16 helyezést javítva a 155. pozícióba rangsoroltak bennünket. Az ilyen rangsorok persze nem oldják meg a hétköznapi problémáinkat, de mégis azt jelzik, hogy a szakmai munkánk eredményes, és jó úton járunk, hiszen folyamatosan haladunk előre, és ezt mások, például az ilyen globális rangsorok készítői is érzékelik és visszatükrözik.
– Tavaly több új szakkal bővült a főiskola kínálata, mint például a földrajz magiszteri képzés. De közös képzések indultak több magyarországi egyetemmel is. Egy év távlatából sikeresnek mondhatók az új programok?
– Amikor 2022-ben aláírtuk az úgynevezett kettős képzések elindításáról szóló megállapodásokat a partneregyetemekkel, azt tudtuk, hogy ez a projekt sok rugalmasságot kíván az együttműködő intézményektől, és jelentős megterhelést jelent a hallgatók számára. Abban bízunk, hogy az a néhány mesterképzésben tanuló végzős, aki remélhetőleg a folyó tanév végén a főiskola történetében először egyszerre veheti majd át a főiskola, illetve a magyarországi egyetem oklevelét, visszaigazolja, hogy érdemes volt belevágnunk ebbe. Én azt gondolom, jó és hasznos ez a kezdeményezés, hiszen olyan lehetőségeket nyit a fiatalok, a hallgatók előtt, amelyek egy részét ma még ők maguk sem látják, ezért tovább szeretnénk folytatni, és ha a 2023–2024-es tanév oklevélátadó ünnepségén lesznek olyanok – márpedig nagyon remélem, hogy lesznek –, akik a főiskola diplomája mellé a Miskolci Egyetem oklevelét is átvehetik, akkor egyértelműen sikeres is lesz a kettős képzés.
–Ön szerint hatással van-e a katonai mozgósítástól való aggodalom az oktatókra, valamint a hallgatókra? Történtek-e korábban nem tapasztalt változások ennek okán?
– A tanév elején kaptunk egy teljes, átfogó ellenőrzést az úgynevezett TCK-tól, vagyis a korábban „vojenkomát”-ként ismert intézménytől. Mindent megnéztek, átvizsgáltak, és nyilván nem kis nyugtalansággal vártuk a vizsgálat eredményét. A Teremtőnek hála senkit sem kényszersoroztak be sem a munkatársak, sem a hallgatók közül, de sokunknak – így mások mellett nekem is – meg kell jelennünk a sorozóbizottság előtt: egyeseknek át kell esniük az orvosi alkalmassági vizsgálaton, másoknak adategyeztetésre kell bemenniük, és olyanok is vannak, akik eddig nem szerepeltek a hadsereg nyilvántartásában. Egyébként én már bementem a TCK-ba, átestem az alkalmassági vizsgálaton (alkalmasnak és mindenre képesnek találtak), és a benyújtott dokumentumok (munkáltatói igazolás, munkaszerződés, doktori fokozatról és professzori címről szóló okmányok) alapján megkaptam a törvény által járó hivatalos halasztást a mozgósítás alól. Ez az egész folyamat és a háborús helyzet természetesen megviseli az embereket.
– Milyen mutatókkal zárult az év az oktatók és a hallgatók számát tekintve?
– A felvételi eljárás során valamivel kevesebb hallgatót vettünk fel 2023-ban, mint az előző évben, ennek ellenére – elsősorban a lemorzsolódási arányok csökkenése miatt – a hallgatói létszámunk valamivel nőtt. A 2023–2024-es tanévet egyébként a főiskola történetében rekordnak számító 1 371 hallgatóval kezdtük el. De ők csak az alap- és mesterképzésben, azaz a felsőoktatás szintjén tanuló fiatalok. A főiskolához tartozik még a Rákóczi-főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézete is, és alapítói vagyunk a Kárpátaljai Magyar Líceum, valamint a P. Frangepán Katalin Gimnázium hálózatoknak, továbbá az Egán Ede Szakképzési Centrumnak és a népzenei képzést nyújtó Tulipán Tanoda hálózatnak is. Ezekben az intézményekben összesítve csaknem két és fél ezer gyermek tanul. Ők is hozzánk tartoznak.
– Az elhúzódó háborús körülmények dacára az intézmény változatlanul színvonalasan teljesít. A hétköznapokban hogy sikerül leküzdeni a felmerülő nehézségeket?
– Nincs időnk unatkozni és a nehéz körülményeken siránkozni. Mindennap szembejönnek a problémák, és a nap végén jó érzés, ha ezek közül legalább néhányat sikerrel oldottunk meg. Mivel nem számolgatjuk a felmerülő nehézségeket, hanem következetesen tesszük a dolgunkat, a legjobb tudásunk szerint, lassan, de biztosan haladunk előre. Ha hagynak bennünket nyugalomban, háborítatlanul dolgozni, akkor annak megvannak a látható és mérhető eredményei: a nemzetközi egyetemi rangsorok egyre javuló helyezései, a főiskolának és képzéseinek a népszerűsége, az oktatóink szakmai sikerei, a hallgatóink tanulmányi eredményei. Ahhoz ugyanis, hogy működjünk, hogy eredményeket mutassunk fel, mindenki munkájára szükség van. Az elnöktől és a rektortól kezdve az oktatókon és a pénzügyeseken, az adminisztratív munkatársakon és a karbantartókon keresztül a gépkocsivezetőkön és a takarítókon át a legtehetségesebb és legkevésbé szorgalmas hallgatóig mindenkire számítunk.
– Milyen problémák leküzdése vár önökre a következő félévben?
– Feladat van bőven. Több képzési programunkon zajlik az akkreditációs folyamat, nagyon fontos, hogy ezek sikerrel záruljanak. Hamarosan kezdődik az újabb felvételi kampány, és szeretnénk, ha ismét sokan választanák a Rákóczi-főiskolát továbbtanulásuk színhelyéül. Hosszasan sorolhatnám még, milyen terveink és kötelezettségeink vannak, ám talán a legfontosabb, hogy meglegyenek a lehetőségek és feltételek ahhoz, hogy nyugodtan dolgozhassunk. Ehhez pedig nyugalom kell, és természetesen az, hogy végre béke legyen. Nagyon várjuk már a háború végét.
A Rákóczi-főiskola Pedagógia, Pszichológia, Tanító, Óvodapedagógia, Oktatás- és Intézményvezetés Tanszékének szervezésében adventi hagyományőrző napra és kézműves foglalkozásra került sor a napokban, a főiskola átriumában. Az intézményben hagyománnyá vált, hogy az adventi időszakban számos programot szerveznek többek között a tanszék munkatársai is. Ilyenkor a kézművesedés mellett, természetesen a gyermek foglakozások is előtérbe kerülnek, mint például a népi játékok. Számos néphagyomány kapcsolódik az adventi időszakhoz, amelyekhez hozzátartoznak a népi játékok is. Például a betlehemezés, amit be is mutattak a jelenlévőknek. A nap zárásaként a résztvevők Gabóda Éva vezetésével kézműves foglalkozáson vehettek részt, ahol természetes alapanyagokból koszorúk, angyalkák és karácsonyi díszek készültek.
Csodálatos hóesés varázsolt ünnepi hangulatot a város közös gyertyagyújtási ünnepségén Beregszászban advent első vasárnapján.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) és a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet kezdeményezésére nyolc évvel ezelőtt hagyományteremtő céllal indult el Közös Advent címszó alatt a várakozás idejéhez fűződő rendezvénysorozat, melyhez csatlakoztak a történelmi egyházak, a város önkormányzata, valamint civil szervezetek is. A program elérte célját, hiszen a szeretet ünnepére készülve 2015 óta a Vérke-parti város főterén advent vasárnapijain összegyűlnek a térség lakói és vendégei, akik meghitt hangulatban együtt gyújtják meg a hit, a remény, az öröm és a szeretet gyertyáit. Az adventi gyertyagyújtás a pandémia alatt sem maradt el, a háborúban pedig még nagyobb jelentősége van, ugyanis napjainkban különösen nagy szükség van az összefogásra, az egymásba kapaszkodásba.
A Közös Advent program első gyertyagyújtását idén is a PCS és a Rákóczi-főiskola szervezte. „2015-ben úgy gondoltuk, hogy ideje egy európai városba visszahozni az európai hagyományokat, azt, hogy az egyházi újév kezdetén, advent első vasárnapján és a többin sorra gyújtsuk meg a közös gyertyát. Azt a közös gyertyát, amely segít és megvilágítja talán a lelkünket is, hogy mire eljön Krisztus születése, a fény megszületése, ez idő alatt közös erővel hozzájárulhatunk imáinkkal, gondolatainkkal, és egymást erősítve próbáljunk lélekben is felkészülni arra a nagy eseményre, amit szeretettel várunk” – emelte ki ünnepi beszédében Orosz Ildikó, a II. RF KMF és a PCS elnöke, majd köszönetet mondott azoknak az embereknek, akik eljöttek az ünnepségre, hiszen „ez is mutatja milyen sokan akarjuk azt, hogy a szeretet végre megszülessen és közénk kerüljön” – fogalmazott, hozzátéve: „Imádkozzunk azért, hogy ez az advent olyan legyen, hogy Krisztussal együtt jöjjön el a béke is, s ezzel a megnyugvás is mindannyiunk és e sokat szenvedett ország számára.”
Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ideiglenes ügyvivője felszólalásában tolmácsolta Bacskai József ungvári magyar főkonzul üdvözletét, s megköszönte az áldozatos munkát mindazoknak, akik kivették részüket a program megszervezésében. „Véleményem szerint a karácsonyfa nem csupán látványosságként áll a város főterén, hanem kifejezi a közösség összetartozását is” – hangsúlyozta a diplomata, majd az adventi koszorú négy gyertyájának szimbolikáját részletezte: „A gyertyák Jézus eljövetelének közeledtét szimbolizálják, s mindegyiknek megvan a maga jelentése: a koszorú négy gyertyája a hitet, a reményt, az örömöt és a szeretetet jelképezi” – mondta. „Sokszor halljuk, hogy az adventi időszak az elcsendesedés ideje, hiszen várakozunk a megváltó Jézus eljövetelére. Az ilyen alkalmak, mint a mai gyertyagyújtás, a fegyverek dörgésével és a légiriadókkal ellentétben nyugalmat és csendességet árasztanak” – tette hozzá a konzul.
A beszédeket követően Orosz Ildikó elnök asszony, Csernicskó István, a Rákóczi-főiskola rektora, Gyebnár István és Kuti László beregszászi és ungvári konzulok meggyújtották a hit gyertyáját.
Ezután a történelmi egyházak képviselői adtak a Biblia szavainak segítségével útmutatást a várakozáshoz: először Molnár János római katolikus püspöki helynök, majd Marosi István görögkatolikus áldozópap és Margitics János református lelkész szóltak a jelenlévőkhöz.
A szervezők a gyertyagyújtást követően adventi koncertre invitálták a résztvevőket. A főiskola aulájában a Nagyszőlősi Bartók Béla Művészeti Iskola zenekara adott ünnepi koncertet. A koncerten közreműködött a Nagyszőlősi Bartók Béla Művészeti Iskola és a Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskola kórusa is. Az ünnepek előtti meghitt hangulatot John Moss, Peter Martin, Vasyl Barvinsky, Mykola Leontovich, John Williams és Franz Gruber műveivel teremtette meg a zenekar, emellett olyan klasszikus karácsonyi dalok is elhangzottak, mint a Mennyből az angyal, a Pásztorok, pásztorok, a Csendes éj, a Let it snow és a Jingle bells. A koncert ideje alatt a gyerekek kézműves-foglalkozáson vehettek részt, ahol színes papírból különböző karácsonyi dekorációkat készíthettek.
Szerteágazó témák mégis egy közös pont, 100 éves a Kárpátaljai Református Egyházkerület. Az egyházrész létrejöttét és annak körülményeit taglalták a napokban a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán ahol a Magyar Tudomány ünnepe programsorozathoz kapcsolódva tartottak emlékkonferenciát a Történelem-és Társadalomtudományi Tanszék, a Kárpátaljai Református Egyházkerület, valamint a Narancsik Imre Kutatói Műhely közreműködésével. Zán Fábián Sándor püspök a KRE 100-ik évfordulója kapcsán a 100. zsoltárt helyezte a jelenlévők szívére: „Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az ÚR, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre”. A Rákóczi- főiskola számára a református egyház kiemelten fontos, hiszen komoly részt vállaltak abban, hogy az önálló kárpátaljai magyar felsőoktatás a főiskola formájában megalakulhasson, emelte ki Szamborovszkyné Nagy Ibolya az emlékkonferencia főszervezője. Akárcsak ma, úgy 100 évvel ezelőtt, a Trianon utáni időszakban is nagyon nehéz helyzetben volt a kárpátaljai magyar közösség. A református egyháznak ebben az időszakban kellett újjászerveződni, amiben első püspöke Bertók Béla oroszlánrészt vállalt. Az új egyházrésznek a személyi viszonyairól és annak irányairól Radvánszky Ferenc református lelkipásztor, a főiskola Narancsik Imre Kutatói Műhelyének tagja számolt be. A gyülekezetek életében nagy problémát jelentettek azok a hűség eskük, amelyeket a csehszlovák kormány felé kellett volna tenniük a lelkészeknek, ezt sokan, így Szútor Jenő beregszászi lelkész is megtagadta, amiért kitiltották. Az emlékkonferencián a résztvevők együtt tekintették meg a Károli Gáspár Református Egyetem által készített, Reformátusok és Trianon című dokumentumfilmet, valamint a KRE levéltárának kiállítását.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) Történelem és Társadalomtudományi Tanszéke és a Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE) a Narancsik Imre Kutatói Műhely (NIKM) közreműködésével 100 éves a Kárpátaljai Református Egyház címmel emlékkonferenciát szervezett november 16-án. A rendezvénynek a Rákóczi-főiskola Esztergom terme adott otthont.
A konferencia előtt Zán Fábián Sándor, a KRE püspöke tartott nyitó áhítatot, melynek központi gondolata a centenáriumra reflektálva a 100. zsoltár köré épült: „Hálaadó zsoltár. Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.”
„A 100. zsoltár egy hálaadó zsoltár. Az a legjobb, ha mi is hálaadással tekintünk vissza az elmúlt száz esztendőre, és igyekszünk meglátni az elmúlt száz évben Isten csodáit azon események között, amelyek történtek népünkkel és az egyházunkkal. Az ige biztatás és bátorítás” – emelte ki Zán Fábián Sándor, hangsúlyozva a mai esemény fontos üzenetét: „Mindig legyen ott a szívünkben a hálaadás, mert Isten tartott meg bennünket.” Az áhítatot a Beregszászi Református Gyülekezet kamarakórusának szolgálata foglalta keretbe.
Szamborovszkyné Nagy Ibolya főszervező, a II. RF KMF Történelem- és Társadalomtudományi Tanszékének docense, az intézmény Apáczai Csere János Könyvtárának vezetője köszöntőjében aláhúzta: bármilyen nehéz helyzetben élünk jelenleg, bármennyire tűnik olykor kilátástalannak a jövő, „őseink sem tudták, hogy valójában az az esemény, ami 1923 májusában létrehozta azt az egyháztestdarabot, ami Trianon után a leszakadt 3,5‒4 egyházmegyéből létrehozta a Kárpátaljai Református Egyházkerületet – amely később a Szovjetunióban Kárpátaljai Református Egyházként létezett –, meg fogja engedni a századik évfordulóját” – fogalmazott. „Úgy vélem, a tudomány szolgálója az Úrnak. A történelemtudomány még inkább az, hisz a múltat próbálja feltárni, azokat a napokat, amelyek közül nagyon sokat szándékosan elfelejtünk, vagy amelyek eltűnnek az emlékezetünkből. Nekünk, történészeknek viszont az a dolgunk, hogy ezekről a napokról leporoljuk a rárakódott múltat, napokat, és előhozzuk, emlékezzünk a régiekről” – konstatálta Szamborovszkyné Nagy Ibolya.
Buczkó István beregszászi magyar konzul beszédében elmondta, annak ellenére, hogy csupán néhány hónapja teljesít szolgálatot Kárpátalján, az itt eddig eltöltött idő alatt egyértelművé vált számára, hogy a kárpátaljai magyarság folyamatosan hallat magáról, megmutatja erejét, s ez kitűnik a kulturális, tudományos, egyházi és ismeretterjesztő rendezvények számából is. „Mindannyiunknak szüksége van kapaszkodóra, támaszra, s én úgy gondolom, hogy a kárpátaljai magyarságnak ahhoz, hogy megőrizze és megerősítse identitását, nagy szüksége van az egyházakra, nagy szükség van arra a lelki támaszra, amit az egyházak nyújtanak az embereknek” – húzta alá a diplomata.
Fodor Gyula, a II. RF KMF tudományos és minőségbiztosítási rektorhelyettese beszédében a konferencia jelentőségét kiemelve hangsúlyozta: a rendezvény egyrészt közérdekű, másrészt nagyon fontos a kárpátaljai magyar közösség életfeltételeinek és identitásának megőrzése szempontjából. „Egy százéves évforduló minden körülmény között kiemelkedő, s különösen így van ez abban az esetben, ha a kárpátaljai magyarság szempontjából egy olyan megtartó erőről, egy rendkívül fontos közösség- és identitásformáló erőről van szó, amit számunkra a református egyház jelent” – szögezte le a rektorhelyettes.
A köszöntőket követően levetítették a Károli Gáspár Református Egyetem egyháztörténeti kutatócsoportja által 2020-ban készített Reformátusok és Trianon című dokumentumfilmet, melyben a néző a téma legjobb szakértőitől kap betekintést a Kárpát-medencei reformátusság szétszakításának hátterébe. A film készítői a Magyarország határain túli egyházi levéltárakból az 1918 és 1923 közötti korszakra vonatkozó, a nagyközönség által még ismeretlen dokumentumokat is előástak, melyek részletei feltűnnek a képkockákon is.
A konferencia ezután két panelbeszélgetéssel folytatódott. Az előadók arra törekedtek, hogy felelevenítsék az elmúlt száz év meghatározó történéseit, azon belül különleges figyelmet fordítva az 1920-as évek eseményeire: mi és hogyan történt, kik és miért mozgatták azokat a szálakat, amelyek oda vezettek, hogy 1923-ban létrejött a Kárpátaljai Református Egyházkerület.
A prezentációk sorát Szakál Imre, a II. RF KMF Történelem- és Társadalomtudományi Tanszékének oktatója kezdte, aki A „pacifikáló megszállástól” a „hódításig”. A csehszlovák Kárpátalja első öt éve (1919–24) címmel tartotta meg előadását. Őt követte Orosz Zsolt, a Zápszonyi Református Egyházközség lelkésze, aki Bertók Bélának a Kárpátaljai Református Egyház megalakulásában betöltött szerepét taglalta. Szamborovszkyné Nagy Ibolya A Bertók–Bary kettős, avagy Bertók Béla és Bary Gyula munkakapcsolata a KRE létrehozása előtt-alatt-után című előadása után Radvánszky Ferenc mezőkaszonyi és bótrágyi református lelkész a KRE szerveződésénél kialakult személyes viszonyok motivációira és irányaira mutatott rá. Az első panelt Molnár D. Erzsébet, a Történelem- és Társadalomtudományi Tanszék oktatója, a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont vezetője moderálta, aki Kiutasítás és visszatérés: Szútor Jenő beregszászi református lelkész kálváriája a csehszlovák államhatalommal címmel egyben első előadója volt a délutáni előadás-sorozatnak. Őt követte Székely Marianna, a Rákóczi-főiskola Földtudományi és Turizmus Tanszékének docense, aki egy ugocsai gyülekezet mindennapjait mutatta be az első világháborút követő területrendezések tükrében. Túri László történész, az NIKM tagja a Kígyósi Református Egyházközségnek az első világháborút követő éveit foglalta össze. A délutáni panel moderátora Csatáry György, a Történelem- és Társadalomtudományi Tanszék vezetője volt.
A rendezvény részét képezte két minikiállítás is. A 100 éves KRE című anyagot Szilvási Erzsébet, a KRE Levéltára és Múzeuma igazgatója ismertette a jelenlévőkkel, míg P. Szalay Emőke, a Debreceni Református Kollégium Múzeuma muzeológusa a Tiszántúli Református Egyházkerület Múzeumának tablókiállítását mutatta be, mely a kárpátaljai református templomok felújítási programjának eredményeit tárta a nézők elé.
A szülőföldön maradást népszerűsítő programsorozatot szervezett Ez hát a hon mottóval a „Génius” Jótékonysági Alapítvány a Rákóczi-főiskolával együttműködve kárpátaljai diákok számára. A projekt részeként kárpátaljai honismereti szakmai tanulmányutakat valósítottak meg Gyökerek és szárnyak címmel. A záró program keretében a málenykij robot áldozatairól emlékeztek. Az 50 fős csapat felkereste a munkácsi Rákóczi-kastélyt. Ez volt az első állomása azoknak a 18 és 50 év közötti kárpátaljai férfiaknak, akiket a szovjet hatóságok három napos munka ürügyén gyűjtöttek össze. Csak kevesen voltak, akik nem engedelmeskedtek a felszólításnak. Nekik viszont bujkálniuk kellett. A kárpátaljai férfiak többsége viszont megjelent három napi elemózsiával a kijelölt helyszíneken. Őket oszlopokba sorakoztatva fegyveres őrök terelték Szolyva felé. Erről már az oda felé vezető úton az autóbuszba beszélt Bank Barbara kutató. Az egykori gyűjtőtábor helyén kialakított emlékpakkban azt is elmondta, hogy sokáig nem csak Kárpátalján, hanem Magyarországon is tilos volt beszélni a történtekről. Közéjük tartozik Dániel is, akinek három felmenőjét is érintették az elhurcolások. A szolyvai gyűjtőtábor helyén a KMKSZ kezdeményezésére 1990-ben hozták létre az emlékparkot, ahol a márványtáblákon jelenleg 12 ezer áldozat neve szerepel. Az Ez hát a hon mottóval útjára indított programsorozat üzenete az, hogy múltunkat ismernünk kell ahhoz, hogy építeni tudjuk jövőnket. A diákok a Vereckei Honfoglalási Emlékműnél is elhelyezték a tisztelet koszorúit, ahol egy másik csapat is tisztelgett honfoglaló őseink emléke előtt. Ezzel a honismereti szakmai tanulmányúttal a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával létrejött Gyökerek és szárnyak program lezárult. A „Génius” Jótékonysági Alapítvány egy újabb projektet tervez, amely során az 1848-49-es forradalom és szabadságharca emlékeznek majd.
A szülőföldön maradást népszerűsítő programsorozatot szervezett Ez hát a hon mottóval a „Géniusz” Jótékonysági Alapítvány a Rákóczi-főiskolával együttműködve kárpátaljai diákok számára. A projekt részeként a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával kárpátaljai honismereti szakmai tanulmányutakat valósítottak meg Gyökerek és szárnyak címmel. A záró program keretében a málenykij robotra elhurcoltakra emlékeztek.
A „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány („GENIUS” JA) és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) közös szervezésében került sor a XX. Fiatal Kárpátaljai Magyar Kutatók Konferenciájára. A rendezvénynek a Rákóczi-főiskola Gross Arnold terme adott otthont november 10-én.
Az esemény ünnepélyes megnyitóján elsőként dr. Váradi Natália, a „GENIUS” JA igazgatója köszöntötte a jelenlévőket. Beszédének kezdetén „a legnagyobb magyar”, Széchenyi István gondolatát idézte: „Az ész erő, s így az ész boldogság… A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma.” Kiemelte, hatalmas megtiszteltetés számukra, hogy a huszadik jubileumát ünneplő konferencia az idei évben is bekerült az Magyar Tudományos Akadémia (MTA) programsorozatába, a szintén huszadik alkalommal életre hívott Magyar Tudomány Ünnepe tudomány-népszerűsítő eseménysorozatba, melynek célja, hogy hitelesen mutassa be a legújabb tudományos eredményeket, valamint a fiatalabb generációk figyelmét is felkeltse a tudományos életpálya iránt.
„Főkonzulként, de egyszerű magyar adófizető állampolgárként is büszke vagyok arra, hogy ennek a kárpátaljai tudományos programnak a megvalósulását a nemzeti magyar kormány támogatja” – szögezte le beszédében Bacskai József ungvári magyar főkonzul, így folytatva: „Hiszen soha nem tudhatjuk, hogy most az Ungvári Nemzeti Egyetem vagy a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola folyosóján, vagy itt a konferencián szembetalálkozva egy-egy diákkal, vagy a mai nap a fiatal kutatók előadását meghallgatva ki válik a jelenleg még tudományos szárnyait próbálgató fiatalok közül a jövő Nobel-díjas Krausz Ferencévé vagy Karikó Katalinjává, vagy más tudományágak csodálatos zászlóhordozójává”. A felsőoktatás, a tanulás és a kutatás szerepe minden társadalomban meghatározó jelentőséggel bír. Az oktatás és a kutatás nem csupán tudást közvetít, hanem formálja a fiatalok gondolkodását és szemléletét, új inspirációkat gerjeszt és innovációt hoz létre, továbbá elősegíti az egyének személyes és szakmai fejlődését, egy-egy tudományos pálya kibontakozását, és végső soron a közösségnek gyarapodást, hasznot hoz – fogalmazott a diplomata. „Ez az esemény is nagyszerű példája annak, hogy a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola itt, Kárpátalján egyedi szereppel bír Kárpátalja magyar értelmiségének képzésében. A főiskola az értékteremtés és az identitásmegőrzés egyik kiemelkedő fellegvára, ami különösen fontos az itt élő határon túli magyar közösség megmaradásához és megerősödéséhez. Itt nevelkednek azok a fiatalok, akik később tanárok, pedagógusok, kultúraőrzők, értelmiségiek lesznek” – jelentette ki a főkonzul.
Néhány résztvevő és meghívott vendég online csatlakozott a konferenciához, köztük prof. dr. Weiszburg Tamás, az Országos Tudományos Diákköri Tanács elnöke is, aki köszöntőjében megcáfolta a latin idézetet, mely szerint „fegyverek közt hallgatnak a múzsák”, s ezt a rendezvény is alátámasztja. „A huszadik alkalommal megrendezett konferencia már önmagában egy érték, mely a stabilitást is mutatja, s ezen a konferencián tradicionálisan részt vesznek a Kárpát-medence szinte minden területéről érkezett fiatal kutatók, és ugyanígy a szakmai bizottság tagjai is” – mutatott rá, hozzátéve: „Megítélésem szerint a kárpátaljai tudományos közösség töretlenül tudja tovább vinni a tudományos gondolkodást, azokat az értékeket, amelyeket az elmúlt húsz-huszonöt évben felhalmoztak, s ez egy fantasztikus dolog.”
Prof. dr. Csernicskó István, a II. RF KMF rektora, a Kárpátaljai Magyar Akadémiai Tanács (KMAT) elnöke felszólalásában emlékeztetett arra, hogy a magyar tudomány ünnepéről a Magyar Tudományos Akadémia már 1997 óta megemlékezik, hivatalosan azonban 2003 óta ünneplik e napot minden év november 3-án, azon a napon, melyen 1825-ben Széchenyi István birtokainak egy évi jövedelmét felajánlotta a Magyar Tudós Társaság létrehozására, s ezzel lehetővé tette a Magyar Tudományos Akadémia megalapítását. „Amikor mi itt Fiatal Kárpátaljai Magyar Kutatók Konferenciáját szervezünk, akkor kicsit a múltba is visszanézünk, de mindenképpen a jövőbe tekintünk” – húzta alá a főiskola rektora.
Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára levélben köszöntötte a résztvevőket, melyet Váradi Natália olvasott fel. „Nehéz háborús időket él Ukrajna, és nehéz, olykor kilátástalannak tűnő időket él a kárpátaljai magyarság is. Mindazonáltal örömmel és reménységgel tölt el az a tény, hogy Kárpátalja »múzsái« az orosz‒ukrán háború nehézségei ellenére sem hallgatnak. A tudományban, kultúrában, önazonosságban keresik és békéhez és fejlődéshez vezető utat. Ennek egyik bizonyítéka a mai tudományos konferencia is” – tolmácsolta az államtitkár szavait a „GENIUS” JA igazgatója. A levélben Potápi Árpád János emlékeztet arra, hogy Széchenyi István közel két évszázaddal ezelőtti döntésével – mely szerint birtokainak egy évi teljes jövedelmét a Magyar Tudós Társaság megalapítására ajánlotta fel – szilárd alapokra helyezte a magyarság tudományos fejlődését, és ez a szilárd alap ma is hozza gyümölcseit. „Arra kérem önöket, hogy tudományos munkájuk során folytassák ezt a nemes hagyományt, dolgozzanak a békéért, a nemzetek közötti együttműködésért és az emberiség fejlődéséért” – olvasta Váradi Natália az államtitkár szavait.
Az MTA rendezvénysorozata hagyományosan minden évben egy központi gondolat köré szerveződik és lényege, hogy az emberek megértsék: a világban zajló problémákat, kihívásokat csak tudományos tényekre alapozva lehet megérteni, megváltoztatni, valamint befolyásolni. Felhívja a figyelmet továbbá a közérthető és élményalapú ismeretátadás fontosságára, motiválja a fiatalokat az önálló gondolkodásra. Illeszkedve az MTA idei mottójához, a „Tudomány: válaszok a globális kihívásokra” elv mentén valósult meg a XX. Fiatal Kárpátaljai Magyar Kutatók Konferenciája is, melynek célja, hogy a különböző tudományágak területén kutató doktoranduszok és doktorjelöltek, vagy a tanulmányaikat a főiskola vagy egyetem után is folytatni kívánó fiatalok számára bemutatkozási lehetőséget biztosítson kutatási eredményeik ismertetésére, szakemberekkel való találkozásra, illetve tapasztalatgyűjtésre.
A Fiatal Kárpátaljai Magyar Kutatók Konferenciáját 2004-ben néhai dr. Barkáts Jenő, a Rákóczi-főiskola egykori rektorhelyettese indította útjára, aki 2010-ig folyamatosan szervezője és lebonyolítója volt a rendezvénynek. 2011-től a konferenciát a „GENIUS” JA a Rákóczi-főiskolával együttműködve közösen szervezi meg a magyar tudomány napjához illeszkedve.
A konferencia huszadik, jubileumi évfordulója alkalmából a „GENIUS” JA köszönetét fejezte ki azoknak a neves szakembereknek, akik a kezdetek óta töretlenül segítik a munkát, akik szakmaiságukkal hozzájárulnak a konferencia sikeréhez és emelik annak színvonalát, emellett hallgatókat is mentorálnak. Számukra díszokleveleket adtak át.
A konferenciára 35 évnél nem idősebb alapdiplomás, de tudományos fokozattal még nem rendelkező kárpátaljai magyar kutatók jelentkezhettek. Július 3. – szeptember 11. között összesen 19 fiatal kutató jelezte részvételi szándékát 8 felsőoktatási intézményből: Babeș-Bolyai Tudományegyetem (1 fő), Debreceni Egyetem (3 fő), Eötvös Loránd Tudományegyetem (2 fő), II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (8 fő), Miskolci Egyetem (2 fő), Pannon Egyetem (1 fő), Pécsi Tudományegyetem (1 fő), Ungvári Nemzeti Egyetem (1 fő). Az előző évekhez hasonlóan a fiatal kutatók idén is két szekcióban mutatták be tudományos munkáikat és azok eredményeit. A humántudományi szekcióban 10 előadás hangzott el, melyeket egy 13 tagú szakmai bizottság értékelt, a reáltudományi szekcióban pedig a 11 főből álló szakmai bizottság összesen 9 előadást minősített.
Az előadásokat követően a szekcióvezetők összegezték és értékelték az elhangzottakat, valamint hasznos, építő jellegű tanácsokkal látták el a fiatal kutatókat. Ezt követően átadták az elismerő okleveleket, emellett két előadó a Kárpátaljai Magyar Akadémiai Tanács felajánlásból ezer-ezer hrivnya különdíjban részesült, melyet Csernicskó István, a KMAT elnöke adott át.
A rendezvény keretében került sor a Soós Kálmán-ösztöndíjak ünnepélyes átadójára is. Az ösztöndíjprogram a 2023/2024-es tanévben immár 12. alkalommal került meghirdetésre. Az ösztöndíjprogram célja a kárpátaljai felsőoktatási intézményekben dolgozó, illetve tanuló magyar nemzetiségű kutatók és hallgatók tudományos tevékenységre ösztönzése, a magyar tudományos szaknyelv fejlesztése.
A II. RF KMF alapító rektorának nevét viselő ösztöndíjprogram három részből tevődik össze: a Kárpátaljai Vándoregyetem, a magyar nyelvű felsőoktatás munkáját elősegítő oktatási jegyzetek és szaknyelvi szótárak készítése, valamint a kárpátaljai vonatkozású kutatások támogatása. A Kárpátaljai Felsőoktatási Tehetséggondozó Tanács döntése értelmében a korábban benyújtott mind a 44 pályamunka ösztöndíjban részesült, melynek értéke összesen mintegy 1,7 millió forintnak megfelelő hrivnyát tett ki.
A XX. Fiatal Kárpátaljai Magyar Kutatók Konferenciája és a Soós Kálmán-ösztöndíjprogram Magyarország Kormánya, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósult meg.
A „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány programja új elemmel bővült. A beregszászi Rákóczi-főiskolával együttműködve, a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával Gyökerek és szárnyak címmel a szülőföldön maradást népszerűsítő szakmai tanulmányutakat valósít meg Kárpátalján. Az első diákokból álló csapat az 1956-os forradalom kárpátaljai emlékhelyeit kereste fel. A beregszászi vasútállomás mellett, a vérbe fojtott forradalmat jelképező kettétört kopjafánál Szakolczai Attila magyarországi kutató kiemelte: a szabadságharc győzelme egy valóban emberibb, igazságosabb, emberhez méltó életet tett volna lehetővé Magyarországon. A kutató a Beregszásztól Ungvárig tartó utazás során a forradalom kárpátaljai vonatkozásairól beszélt a diákoknak. 40 fős csapat felkereste az ungvári börtönt, ahol közel ezer Magyarországról elhurcolt forradalmárt és a velük szimpatizáló kárpátaljaiakat tartottak fogva. A diákok azt is megtudhatták, hogy Kárpátalja több magyar településén alakultak fiatalokból álló szovjet ellenes csoportok. Sokukat megkínozták abban az ungvári épületben, amelynek közelében 2016-ban az ’56-os forradalom kárpátaljai hősei és a kommunizmus áldozatainak tiszteletére a Magyar Kormány támogatásával emlékművet avattak. A honismereti tanulmányút során a csapat felkereste a magyar történelemhez ezer szállal kötődő ungvári várat, valamint a kárpátaljai népi építészetet bemutató skanzent. A görögkatolikus székesegyház előtt pedig Vesdel László honismereti vezető Romzsa Tódor vértanú püspök meggyilkolásának okairól beszélt. Az Ez hát a hon mottóval útjára indított programsorozat üzenete az, hogy múltunkat ismernünk kell ahhoz, hogy építeni tudjuk jövőnket. A következő honismereti szakmai tanulmányút során a résztvevők a málenykij robot áldozatairól emlékeznek.
1993. október 18-án kárpátaljai magyar szervezetek összefogtak, hogy létrehozzanak egy alapítványt, amelynek célja egy önálló, magyar felsőoktatási intézmény létrehozása volt Kárpátalján. Ennek eredményeként, 1994-ben megnyitotta kapuit Beregszászban az akkori, Nyíregyházán működő Bessenyei György Tanárképző Főiskola kihelyezett speciális képzése. Napra pontosan harminc évvel később, 2023. október 18-án a Rákóczi-főiskola és az égisze alatt működő Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont jubileumi emlékkonferenciát szervezett az intézmény Átriumában nagyszámú közönség előtt megszólaltatva azokat, akik részesei, alakítói voltak az akkori eseményeknek.
Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora korabeli újságok tudósításainak alapján ismertette az általa vezetett intézmény indulásának körülményeit. Megtudhattuk, hogy a kezdeti viták után, az októberi kezdeményező fórumot követően, 1994. január 13-án a Beregszászi Járási Közigazgatási Hivatal bejegyezte a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Alapítványt, melyet négy jogi személy hozott létre, a KMKSZ, a KMPSZ, a Kárpátaljai Református Egyházkerület és a Beregszászi Városi Tanács. A Beregi Hírlap 1994. május 21-i számában meg is jelent a Kárpátaljai Magyar Főiskola első felvételi hirdetése, ahol óvodapedagógus, tanító, angol‒történelem és angol‒földrajz szakokra és szakpárokra hirdettek felvételt, az 1994–95-ös tanévre. Az újság 1994. szeptember 8-án már a sikeresen lebonyolított felvételi vizsgákról tudósított. Száznál többen felvételiztek, közülük 42 hallgatót vettek fel. A tanárképző tagozat kezdetben csak a hétvégeken, péntek, szombat, vasárnap működött a magyar gimnázium épületében, ahol a nyíregyházi főiskola tanárai oktatták a leendő tanárokat. 1994. szeptember 17-én, szombaton a Beregszászi Járási Tanács üléstermében sor került a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola első tanévnyitójára, amelyről a Beregi Hírlap ezzel a címmel számolt be: „Szellemi műhely lesz”. „Hosszú volt az út, de végül valóban az lett a főiskola, szellemi műhely…” – fogalmazott Csernicskó István rektor, megköszönve mindenkinek, aki részt vett a főiskoláért folytatott küzdelemben, mindenkinek, „aki segített abban, hogy ma itt lehetünk és harmincadik évfordulót ünnepelhetünk”.
Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivő konzulja kijelentette: „A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola alapítói elérték céljukat. Azok a pedagógusok, akik ebben az intézményben szerezték diplomájukat, elismert és sikeres szakemberek lettek. A főiskola eltelt három évtizedét áttekintve megállapíthatjuk, hogy a fiatal intézmény ez idő alatt a kárpátaljai magyarság tudományos műhelyévé nőtte ki magát. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a főiskola vezetősége a kezdetektől fogva tudatosan és fokozatosan bekapcsolta az intézményt az anyaországi tudományos életbe. Együttműködési szerződések sorozatát kötötték magyarországi egyetemekkel és főiskolákkal, kutatóintézetekkel, sőt a Magyar Tudományos Akadémiával is. Ezzel az intézmény megteremtette azokat az alapokat és lehetőségeket, amelyek segítségével az itt tanuló kárpátaljai fiatalok tovább képezhetik magukat az anyaországban, valamint résztvevői lehetnek a magyar tudományos életnek. Ma már a kárpátaljai magyar tannyelvű iskolák egész intézményrendszere alakult ki a főiskola égisze alatt kiváló infrastruktúrával és humán kapacitásokkal, ami a kárpátaljai magyarság megmaradásának az egyik legfontosabb záloga a háború okozta vészterhes időszakban is” – összegezte a főiskola eredményeit és biztosította hallgatóságát a magyar állam támogatásáról a beregszászi magyar külképviseletet irányító diplomata.
Babják Edit, a Beregszászi Kistérségi Tanács Oktatási és Művelődési Osztályának vezetője Babják Zoltán polgármester köszöntő levelét olvasta fel, amelyben a településvezető köszönetet mondott a Rákóczi-főiskolán zajló magas szintű oktatásért.
Majd a főiskola indulásában különféle szerepet vállalók vették birtokba a színpadot, akik egy id. Debreceni Mihály által vezetett pódiumbeszélgetés keretében idézték fel három évtizeddel korábbi emlékeiket.
Orosz Ildikó megyei képviselő, a Rákóczi-főiskola elnöke elmondta, hogy bár a főiskola létrehozása napra pontosan harminc évvel ezelőtt indult, az intézményt az ukrán állam csak öt évvel később ismerte el hivatalosan.
Virtuálisan csatlakozott a beszélgetéshez Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, aki 1993-tól a KMKSZ elnökségi tagjaként aktív szerepet töltött be a főiskola létrehozásában, a képzés elindításában.
Tóth Mihály nemzetközi jogász, Ukrajna elnökének egykori beregszászi járási megbízottja a főiskola létrehozói közül kiemelte néhai Gulácsy Lajos püspök urat, „aki jelentős kérdésekben járt el akkor”, az anyaországból Szabó Tibort és Orosz Ildikót, utóbbit a legfontosabb szereplőként emelt ki. Valamint megemlítette két akkori hivatali kollégáját, akik szintén támogatták a főiskola ügyét, Pataki István néhai polgármestert és Bodó Pál akkori járási tanácsi elnököt.
Szabó Tibor, Martonvásár polgármestere, a Határon Túli Magyarok Hivatalának egykori elnöke, mint egykori köztisztviselő elmondta, hogy a rendszerváltás utáni magyar közigazgatásban meg volt a lelkesedés, de a hozzáértés kevésbé. Elismerően szólt továbbá azokról a kárpátaljai hivatalnokokról, akik a főiskola ügye mellé oda tudtak és mertek állni.
Vinnai Győző országgyűlési képviselő, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola és a beregszászi speciális képzés egykori oktatója fiatal főiskolai adjunktusként vállalta, hogy minden hétvégéjét feláldozza és Beregszászba jön, ahol a történelem szakos hallgatókat tanította 1994–98 között. Családiasabbnak élte meg a beregszászi hangulatot a nyíregyházi főiskolán tapasztaltnál, Beregszászban a lelkesedés óriási volt. „Jó embereket találtam itt és rossz körülményeket” – összegezte akkori emlékeit a Fidesz országgyűlési képviselője.
Vass Ilona, a speciális képzés első koordinátora, a főiskola egykori rektorhelyettese a korai nehézségekre és az alapszabályok és hivatalos dokumentumok jóváhagyatása okozta kihívásokra emlékezett vissza.
Ugyancsak az induláskori emlékeiről beszélt Molnár József, a Rákóczi-főiskola Földtudományi és Turizmus Tanszékének vezetője, a speciális képzés tanára, aki kezdetben nem hitt abban, hogy Beregszászban lehet egy magyar főiskola, de ma már hálás a kezdeményezőknek és az anyaországi támogatóknak, hogy az intézmény eljuthatott oda, ahol jelenleg tart.
Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó, a Magyar Országgyűlés egykori elnöke, volt államtitkár és parlamenti képviselő sikeresnek nevezte azt a missziót, amit a főiskola felvállalt, hisz dupla nyomás alatt él ma a kárpátaljai magyarság, a háború árnyékában, másrészt a kijevi kormányzat nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos jogszűkítő intézkedéseinek a nyomása alatt. Hangsúlyozta: „Számunkra fontos ennek a főiskolának a léte.”
Tóth István, a Határon Túli Magyarok Hivatalának egykori főosztályvezetője, korábbi beregszászi magyar főkonzul az anyaországi támogatások alakulásáról beszélt, magyar szigetnek nevezve a beregszászi intézményt, ahová mindig örömmel tért be.
Bocskor Andrea, az Európai Parlament képviselője, a főiskola egykori diákja, az első Hallgatói Önkormányzat elnöke ‒ Brenzovics Lászlóhoz hasonlóan ‒ online kapcsolaton keresztül, valamint Fodor Gyula, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorhelyettese, a speciális képzés első évfolyamának végzőse arról beszéltek, hogy diákként mit jelentett számukra és mit adott nekik a főiskola.
A pódiumbeszélgetés végén a főiskola vezetői oklevéllel köszönték meg a beszélgetés résztvevőinek, valamint a kezdeti speciális képzés jelen lévő oktatóinak és hallgatóinak a megjelenését.
Az esemény végén a Rákóczi-főiskola égisze alatt működő Tulipán Tanoda Népművészeti Iskola oktatói adtak koncertet az Esztergom teremben.
