„A költészet a lélek zenéje” – a II. Verstábor záróünnepsége

II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Szakgimnáziuma biztosított helyszínt július 4–9. között a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány („GENIUS” JA) által immár második alkalommal megszervezett verstábornak.

Az ötnapos táborban a résztvevőkkel Gál Natália, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színművésze, Kudlotyák Krisztina, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Szakgimnáziumának oktatója és Mónus Dóra, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház segédszínésze foglalkoztak.

„Ebben az évben másodszor sikerült a verstábornak elindulnia. Jó néhány kisgyerek és tinédzser jött el, hogy ebben a verstáborban részt vegyen. Ez ismét abban erősít meg minket, hogy érdemes ezt csinálni, és még vannak olyan gyerekek, akik szeretik a verset, a költészetet” – hangsúlyozta újságírónknak Gál Natália. A színművész elmondta, a gyerekek kedvenc verseiből, s természetesen az emlékévhez kapcsolódva Petőfi Sándor költészetéből merítkezve, de más költők verseit is alapul véve teltek a foglalkozások. „A gyerekek nagyon aranyosak és aktívak voltak, s színészként nagy boldogság számomra, hogy vannak olyan fiatalok, akiknek a vers fontos. Én igyekszem mindig a beszédtechnikát és az előadásmódot egy kicsit átadni. A mai társadalomban sajnos nagyon gyakori probléma a zárt beszéd, így a gyerekek nem igazán találkoznak azzal, hogy mennyire fontos az artikulálás akár a hétköznapi életben is” – mutatott rá.

Kudlotyák Krisztina olyan gyakorlatokat igyekezett közvetíteni a résztvevők felé, melyek az értelmező olvasáshoz, valamint a megfelelő hangsúlyozáshoz járulnak hozzá. „Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a gyerekek értelmezően tudjanak olvasni és verset előadni, s ne »énekeljenek«, ne csússzanak el a hangsúlyok. Próbáltam olyan hívószavakat adni, amelyek kifejezetten az értelmező olvasást segítik. Mindemellett a szövegértés is nagyon fontos, ezért a hangsúlyozás nem szabad, hogy a szövegértés rovására menjen. Valahol ennek az összhangját próbáltuk megtalálni a foglalkozások alatt” – osztotta meg velünk a magyar szakos tanárnő.

Mónus Dóra véleménye szerint különleges és izgalmas hét van mögöttük. Elmondta, őt elsősorban az érdekelte, hogyan választanak verset a gyerekek. Ennek kapcsán pedig érdekes észrevételei vannak: a kicsik inkább a játékosság felé kacsintgatnak, és a versválasztásukra is ez jellemző, míg a nagyobbak a szerelem és a hazaszeretet világában is otthonosabban mozognak. „Arra próbáltam felhívni a figyelmüket, hogy a vers valójában majdnem mindig kép, s ha a sorok mögött meglátják a képet, akkor már közelebb kerülnek ahhoz, hogy megérezzék, milyen hangulatot kíván az adott vers adni számunkra. A kicsik rajzokat készítettek, melyek azt mutatják, hogy érzik azt, amiről olvasnak” – emelte ki a beregszászi színház segédszínésze.

A péntek délutáni záróelőadásra a részt vevő fiatalok szülei is meghívást kaptak, akiket Gál Natália köszöntött. A színésznő beszédének első mondatával rávilágított egy lényegi dologra: „A költészet a lélek zenéje” – mondta, folytatva: „Minden egyes alkalommal, amikor olyan fiatalokkal találkozom, akik szeretik a verset, megbizonyosodom, hogy még nincs veszve semmi. Mert amíg vannak ilyen fiatalok, akiknek a lelkében mindig él a vers, és ezt át szeretnék adni a nézők irányába, addig örülnünk kell.”

A jelenlévők ezután belekóstolhattak a tábor hangulatába is, amikor Mónus Dóra egy négysoros versrészletet mondott el, melyet mindenki becsukott szemmel hallgatott végig, közben képek sorozatában elképzelve magát az elhangzott négy sortban. Ezt követően a tanulók egy előadás keretében mutatták be a táborban tanultakat, mely ízelítőt adott a megismert technikákból, gyakorlatokból.

A verstábor végén a gyerekeket is megkérdeztük: ők milyen élményekkel gazdagodtak.

„Én még ilyen táborban nem voltam, most vagyok itt először. Ezen a héten nagyon sokat játszottunk és tanultunk, többet megtudtam a versről, a kommunikációról és az artikulálásról. Új barátokat is szereztem, akiket nagyon szeretek és nagyon örülök, hogy megbarátkozhattam velük. Kaptam ötleteket, melyeket próbálok majd felhasználni, hogy minél jobban tudjam táplálni a szókincsemet. Ez szerintem a legjobb tábor, amiben eddig voltam” – osztotta meg a sajtóval a beregszászi Fazekas Petra. File Barbara számára a vers az érzelmeink kifejezését jelenti. „Már több szavalóversenyen vettem részt, ahol sokan mondták, hogy szépen tudok szavalni, s ez egy biztatás volt számomra, hogy jöjjek el ebbe a verstáborba. Itt is sok biztatást kaptam, hogy legyek bátrabb, hogyan használjam a hangnememet, ezért nagyon örülök, hogy részese lehettem a programnak” – fűzte hozzá a beregszászi lány.

(CsA/Kárpátalja hetilap)