Az ukrán városok befogadóképessége szükségszerű

Körülbelül 50 000 ukrán veszítette el végtagját a másfél éves háború alatt, közölte The Wall Street Journal. Ezt az értékelést a német Ottobock cég, a világ legnagyobb protézisgyártója készítette.

Ugyanakkor megjegyezték, hogy Ukrajnában valóban magasabb lehet azoknak a száma, akik elvesztették a karjukat vagy a lábukat, mivel a protetikai eljárás meglehetősen hosszú ideig tart. Az amputációt pedig hetekkel vagy akár hónapokkal a kapott sérülések után hajtják végre.

A valós számokat csökkentő másik tényező a protézisek magas ára, amely elérheti az 50 000 eurót is. Ezért az állam 20 ezer eurós kifizetése gyakran nem elegendő, és a betegek kénytelenek karitatív szervezetekhez fordulni, írta a TSN Ukraine.

A Houp Foundation becslései szerint mintegy 200 ezer ukrán szenvedett súlyos, közülük minden tizedik amputációt igénylő sérülést szenvedett a háborúban.

Az ukrán városok alkalmatlanok a fogyatékkal élők számára

Mint kiderült, az inkluzivitásra vonatkozó jogszabályi normák ellenére az ukrán városok egyáltalán nem alkalmasak a fogyatékkal élők kényelmes megélhetésére.

A Texty.org.ua újságíróinak kutatása szerint a városi tér több mint 80%-a nem inkluzív, vagyis a mozgássérültek számára lehetetlen a mozgás. Az újságírók egy kerületet elemeztek Ukrajna négy különböző városában. A fővárosban az épületek bejáratainak 82%-a sorompóval van ellátva, vagyis nem megközelíthető. Zaporizzsjában — 80%, Luckban — 84%, Zsitomirban — 94%. És ez anélkül, hogy figyelembe vennénk a nem inkluzív utakat, járdákat, intézmények bejáratait és a tömegközlekedést.

Sok a fogyatékkal élő és egyszerűen kénytelenek otthon maradni

Az ukrán városokban hosszú évek óta szemet hunynak a befogadóképesség problémái előtt. És még mindig lehet hallani olyan megjegyzéseket, miszerint nincs is olyan sok fogyatékkal élő, közölte Anna Deniszenko, a LUN miszto urbanisztikai projekt kurátora az NV kiadvány hasábjain. Deniszenko felhívja a figyelmet arra, hogy valójában az ukrán társadalomban eddig is sok fogyatékkal élő ember volt. A mozgássérültek gyakran egyszerűen nem tudják elhagyni lakóhelyeiket. Pedig szeretnének aktív társasági életet élni, de a nem befogadó környezet miatt képtelenek erre.

Amikor a befogadó környezet fontosságáról beszélünk, tudnunk kell, hogy erre nem csak a fogyatékkal élőknek van szükségük. Hiszen életünk bizonyos szakaszaiban bármelyikünk mozgáskorlátozottá válhat. Például babakocsis kismamák, idősek, fiatalok, akik egyszerűen nem érzik jól magukat, betegek, háztartási sérülést szenvedtek vagy posztoperatív időszakban vannak. Tehát valójában mindenkinek szüksége van egy befogadóképes városra.

És ez nem csak a szükségességről szól, az inkluzivitás mindenekelőtt a tiszteletről és a biztonságról szól. Egy befogadó környezetben élő ember nem teszi ki magát veszélynek, függetlenül az időjárástól vagy az élet bármely más helyzetétől. Ez a fogyatékkal élők iránti tisztelet a mindennapi életben, mert a függetlenségünkért harcolókat a városi tér alkalmatlansága miatt nem kényszeríthetjük négy fal közé.

Munkahelyteremtés a fogyatékkal élők számára

A kormány úgy döntött, hogy kompenzálja a munkaadók számára a fogyatékkal élők munkahelyének kialakításával kapcsolatos költségeket. Első és második csoportba tartozó fogyatékkal élő személyekről beszélünk.

A program értelmében a munkaadók költségtérítést kapnak az ilyen munkahelyek felszereléséhez szükséges technikai eszközök és bútorok beszerzéséért. Ide tartoznak többek között a motoros emelők, Braille-billentyűzetek és hordozható eszközök, a kurzor pozicionálását segítő eszközök és a tapintható számítógépes kijelzők, székek, korlátok és rudak, tolóajtók és azok nyitó- és zárószerkezetei, csúszásgátló anyagok padlókra és lépcsőkre. A kártérítés összege legfeljebb 100 000 UAH, számolt be a Gazdasági Minisztérium.

Julija Szviridenko gazdasági miniszter előrejelzései szerint ez év végéig legalább másfél ezer ilyen munkahely létrehozását tervezik.

Okszana Csopak