Tetyana Literáti könyvének bemutatója a Hungarológiai Központban

Tetyana Literáti könyvének bemutatója a Hungarológiai Központban

19:33 December 22, 2023

Közélet 2055 9 хвилин

Українська

Megyeszékhelyünk gazdaságtörténetének érdekes epizódjait idézi fel Tetyana Literáti 24 fejezeten, valamint egy-egy család történetén keresztül Elveszett Ungvár – Szakmák és iparosok című, kétnyelvű, ukrán és magyar kötetében. A kárpátaljai újságíró és helytörténész most megjelent könyvét december 20-án mutatták be a Hungarológiai Központban. A főleg magyar nyelvű forrásokból dolgozó szerző könyve ukrán nyelven még 2020 nyarán megjelent, amelyet lapunk, a Kárpátalja hetilap munkatársa, Makusina-Rehó Viktória fordított magyarra. A régi fényképekkel gazdagon illusztrált kiadványt ‒ melynek megjelenését Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma támogatta ‒ a szerző és a fordító mutatta be.

Tetyana már kilenc éve ír cikksorozatot a régi Ungvárról, az itt élt személyiségekről, az épületek történetéről, amelyeket a Pro Zahid hírportálon és az Uzshorod hetilapban jelentetett meg rendszeresen, ukrán nyelven. Köszönhetően Markusina-Rehó Viktória kolléganőnknek, a legérdekesebb elbeszéléseket A Kárpátalja hetilapban és a honlapukon is havi rendszerességgel olvashatják magyar fordításban a megyeszékhely múltja iránt érdeklődők. Ungvár mai lakói számára elveszett múlt feltárása meglepő mértékű érdeklődést váltott ki az ukrán nyelven olvasók körében, így a helytörténeti cikksorozatot Tetyana Literáti könyvek formájában kezdte kiadni. Az első ukrán nyelvű könyve Elvesztett Ungvár – Valós történetek címmel 2017 decemberében látott napvilágot, majd 2018 májusában megjelent a második Elvesztett Ungvár – Séta az óvárosban című kötet. Ezt követően 2020-ban anyaországi finanszírozással sikerült a magyar olvasókat is megörvendeztetni Literáti Tetyana első magyar nyelven kiadott könyvével, amely a Kárpátaljában korábban megjelent, Rehó Viktória által lefordított érdekesebb, magyar vonatkozású cikkekből lett összeállítva, Elvesztett Ungvár – Múltidéző séta Ungváron címmel. Azóta a szerző két újabb kötetet is megjelentetett az Elvesztett Ungvár sorozatban, ukránul. A harmadik kötet, Szakmák és iparosok címmel még 2020 nyarán látott napvilágot, ennek újabb, ezúttal kétnyelvű kiadását mutatták be december 20-án az Ungvári Nemzeti Egyetem Hungarológiai Központjában, amely eseményt a könyvben szereplő családok leszármazottai is megtiszteltek jelenlétükkel.

Zubánics László történész, az UNE Magyar Történelem és Európai Integráció Tanszékének vezetője, Berta Eleonóra, a Hungarológiai Központ igazgatója és Vida László ungvári magyar konzul köszöntötte a megjelenteket. Vida László elmondta, hogy idén Magyarország Ungvári Főkonzulátusának öt könyvkiadási projektje volt. A mostani kötettel az volt a céljuk, hogy az eredetileg ukrán nyelven megjelent könyvet magyar nyelven is hozzáférhetővé tegyék. „Ez a könyv bemutatja azt a multikulturális, soknemzetiségű, színes kárpátaljai térséget, illetve annak a fővárosát, amely részben már eltűnt, de a nyomai még fellelhetőek. Nagyon fontos, főleg a jelenlegi időszakban, amikor Ungváron és egész Kárpátalján látjuk magunk körül, hogy változik ez a régió, változik a népesség. Nagyon sok új lakó jelenik meg ebben a térségben. Fontos, hogy a történelmi emlékeket megőrizzük, ezeket fel tudjuk mutatni…” – fogalmazott Vida László.

A kétnyelvű helytörténeti könyvet tudományos és könyvészeti szempontból is értékelte Zubánics László. Megtudhattuk, hogy a szerző a levéltári kutatások mellett felkereste a könyv főszereplőinek, Ungvár egykor ismert alakjainak leszármazottait, a velük készült interjúknak köszönhetően újabb adatok, valamint sok korabeli, eddig publikálatlan fotó került elő.

A szerző párhuzamosan magyarul és ukránul is elmondta gondolatait a könyvbemutatón megjelenteknek. „A könyv első kiadásának bemutatóján, 2020 nyarán, maszkokban álltunk az ungvári vár udvarán. Akkor úgy látszott, hogy semmi szörnyűbb már nem történhet velünk. Nem tudhattuk, hogy mi vár ránk. Ez a két év nehéz volt a számomra, de próbálok tovább kutatni és nagyon örülök, hogy ez a könyv új életet kapott, és a magyar olvasók számára is elérhetővé vált” – fogalmazott Tetyana Literáti, majd köszönetet mondott Bacskai József főkonzulnak és az ungvári magyar főkonzulátusnak a támogatásért, Makusina-Rehó Viktóriának, a fordítónak, Sterr Attila szerkesztőnek és mindazoknak, akik részt vettek a magyar fordítás és a kétnyelvű könyv létrehozásában.

A fordító Makusina-Rehó Viktória elmondta, hogy nem volt egyszerű a feladata, a szerző többnyire magyarul írott levéltári forrásokkal dolgozik, amit ő lefordít ukránra, ezt kell végül visszafordítani magyarra. Gyakran meg kellett nézni az eredeti forrást is a pontos magyar fordítás érdekében. A mostani kötetben az ungvári szeszgyárról szóló fejezet magyarra fordítása jelentette a legnehezebb feladatot Viktóriának, aki viccesen megjegyezte, hogy a fordítás olyan, mint a nő: „Vagy hű, vagy szép.” Ez esetben elsősorban a szöveghűségre törekedett, amelyet utólag Sterr Attila szerkesztő igyekezett olvasmányosabbá tenni.

Makusina-Rehó Viktória, Sterr Attila és Tetyana Literáti

Érdekességként kiemelte a könyvből, hogy már száz évvel ezelőtt is volt tömegközlekedés Ungváron, voltak buszok, buszjegyek, jegyellenőrök, amit manapság már nem tudnak úgy megvalósítani. Érdekességként elmondta, hogy az ungvári reptérről 1929 májusától hat óra alatt lehetett eljutni Prágába, repülővel. Volt járat például Kassára, Pozsonyba, Brnóba. 1940-től vasárnap kivételével, napi rendszerességgel Ungvár‒Kassa‒Budapest járat repült.

A kötet főszereplőinek leszármazottai közül Tóth Gabriella dédnagyapjának Kavasch Ernő építészmérnöknek a családban élő emlékéről beszélt, aki az ungvári vasútállomást, majd fiával Sándorral számos, jól ismert történelmi épületet tervezett és épített Ungváron. Elmondta, hogy a könyvből nagyon sok olyan részletet is megtudtak a családjukról, amelyről eddig nem is hallottak, mindez Tetyana kutatómunkájának az eredménye. Dunda-Keresztury Márta, Keresztury Imre borbély és fodrász lánya a Keresztury fodrászdinasztia történetéről, személyes emlékeiről beszélt. Viktor Mihovics képzőművész nagyapjára, Vaszil Mihovicsra emlékezett, aki az ungvári siket gyerekek iskolájának növendékeit tanította kosárfonásra. Mindannyian köszönetet mondtak a szerzőnek, aki alapos és kitartó munkával tárta fel az esetenként általuk sem ismert tényeket családjuk történetének részleteit. Az utódok sokfelé élnek a világban, akad aki csak magyarul, mások csak ukránul beszélnek, emiatt is fontos a két nyelven megjelent kiadvány – emelte ki Viktor Mihovics.

A könyvbemutató dedikálással és kellemes múltidéző beszélgetésekkel ért véget.

(Badó Zsolt/Kárpátalja hetilap)

social
Kövessenek bennünket a közösségi oldalakon
subscribe
Szeretnéd olvasni a híreket akkor is, ha nem vagy internetközelben?

Iratkozz fel speciálisan erre a célra kialakított Telegram-csatornánkra, melyen teljes egészében megosztjuk cikkeinket! A telefonod háttérben futó üzemmódban fogja betölteni az aktuális híreket, így nem fogsz lemaradni a legfontosabb eseményekről!

Feliratkozás
subscribe
Feliratkozás
Iratkozzon fel
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a legaktuálisabb hírekről. Mi nem küldünk spam üzeneteket, ugyanis tiszteljük a magánéletét.
A nap hírei