A Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájára emlékeztek a tiszaújlaki Turul-emlekműnél

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) csendes koszorúzás keretében emlékezett meg a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájáról a Tiszaújlak határában lévő Turul-emlékműnél július 14-én.

A kárpátaljai magyarság a pandémia kitöréséig minden évben nagyszabású rendezvénnyel méltatta a Rákóczi-szabadságharc 1703. július 14-én lezajlott, első kuruc győzelemmel végződött ütközetét, mely meghatározó szereppel bírt II. Rákóczi Ferenc mozgalmának kiteljesedésében. Bár a koronavírus-járvány azóta elmúlt, egy olyan jelent élünk, amikor ismét a szabadság, az ország egységének és szuverenitásának megőrzése a cél. Az emlékezés a békés időkben is rendkívül fontos, egy háborúban pedig még inkább jelentős.

A megemlékezés a hagyományokhoz hűen a Tiszaújlak központjában álló egykori Sóház épületénél kezdődött, ahol az egybegyűltek megkoszorúzták Esze Tamás kuruc brigadéros emléktábláját. Székely Gusztáv, a Tiszaújlaki Kistérségi Tanács KMKSZ-frakciójának vezetője arról számolt be, hogy a közeljövőben sor kerül a helyi önkormányzat tulajdonában lévő épület felújítására, melynek köszönhetően „méltó körülmények között tudják majd őrizni a történelmi hagyományokat”.

A Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájának méltatása ezután a 321 éve zajlott ütközet helyszínén, a Tisza partjánál folytatódott. Az itt található dombtetőn nyúlik a magasba az az obeliszk, melynek tetején áll szárnyait széttárva a szabadságot szimbolizáló turul. Az első turulmadaras emlékoszlopot 1903-ban emelték, azt azonban a szovjet hatóságok 1945-ben lerombolták. A kárpátaljai magyarok 1989-ben visszaállították a Turul-emlékművet és újraavatták a szobrot.

A jelenlévők egyperces néma főhajtással emlékeztek az orosz–ukrán háború áldozataira. Ezután a Benei Klub és Könyvtár Szélrózsa csoportja zenés-verses összeállítást mutatott be: előadásukban a résztvevők részleteket hallhattak Wass Albert Magyar Miatyánk című verséből, felcsendült a Csík Zenekar Hazám, hazám című ismert dala, valamint a Szétszórt gyöngyszemek című dal. A rövid kulturális műsort követően az egybegyűltek elhelyezték az emlékezés és a tisztelet koszorúit az emlékmű talapzatánál.

A koszorozás után a sajtónak Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének megbízott elnöke nyilatkozott. Röviden felidézte a Rákóczi-szabadságharc helyi vonatkozású történéseit, majd a szabadság jelentőségéről szólt, kiemelve annak szerteágazó mivoltát: „A szabadság nem arról szól, hogy egyszer kivívta magának egy nép, s aztán örökké megmarad. A szabadságra és a függetlenségre nagyon vigyázni kell, az minden népnek a legnagyobb vágya.” Bár megannyi veszély leselkedik egy-egy nép, nemzet szabadságára, minden körülmény között kitartónak, erős hitűnek kell lenni, s reménnyel telt szívvel soha nem szabad hagyni, hogy azt elvegyék. A legnehezebb időben pedig erőt adhat az elődök helytállása, akiknek emlékét őrizve évszázadokkal később is összetartó és hitében erős közösség lehet a kárpátaljai magyarság is. Az emlékezés jelentőségét hangsúlyozva Kudron Zoltán aláhúzta: addig él bármi, amíg vannak, akik emlékeznek rá.

„Most, ilyen helyzetben mindannyian emlékekből táplálkozunk. Ha a tavalyi megemlékezésre gondolok, azonnal Barta József jut eszembe, akinek a hiánya a mai napig számomra is, és úgy gondolom, hogy a kárpátaljai magyarság számára is óriási vákuum. Nagy dolog, hogy ma itt vagyunk, összetartók és erősek vagyunk, habár lehet, hogy létszámunkban fogyatkoztunk, de felvérteztük magunkat erővel” – fogalmazott Petei Judit, a megyei tanács KMKSZ-frakciójának megbízott vezetője, hozzátéve: a tavalyi megemlékezésen abban reménykedtek, hogy idén már béke lesz, erre azonban még várni kell, ugyanakkor „bizakodók vagyunk és mindent megteszünk mi is, a kis kárpátaljai magyarság azért, hogy a békesség, a nyugalom és az egymás iránti tisztelet magasabb fokozatra lépjen” – tette hozzá.

CsA
Kárpátalja