A Nagydobrony Térség Fejlesztéséért civil szervezet útépítést szervez és gyógyszertámogatást is ad

A Nagy Ferenc építésvezető és farmergazda által irányított Nagydobrony Térség Fejlesztéséért civil szervezet egész Ukrajnában egyedülálló munkát végez. A korábban sáros utcáiról ismert hatezer lakosú nagyközségben a helyi lakosokat megszervezve elérték, hogy saját erőből közel hét kilométer, a helyi tanács fenntartásában álló utcát aszfaltoztak le. Továbbá az arra rászoruló nagydobronyiakat létfontosságú gyógyszerekkel is támogatják. Mindezek az állam feladatkörébe tartoznak, ám az nem foglalkozik velük. Jelenleg Nagydobrony öt utcájában zajlik útépítés, ahol évente 120 vagy 240 méter hosszú szakaszokat aszfaltoznak le. A munkákat irányító Nagy Ferencet a civil szervezet tevékenységének részleteiről kérdeztük, miközben bejártuk a helyszíneket.

– Kik hozták létre a civil szervezetet?

– Olyan Nagydobronyból elszármazott emberek kezdeményezték a Nagydobrony Térség Fejlesztéséért civil szervezet létrehozását, akik bár távol élnek, de szerettek volna valamit tenni a községért, illetve olyan magyarországi vállalkozók, akik tudnak azonosulni a céljainkkal. Továbbá hozzájuk csatlakozó, ma is Nagydobronyban élők hoztuk létre 2015. szeptember 20-án ezt a szervezetet. Megbeszéltük, hogy az összefogást hivatalos formába öntjük, mert vannak olyan lehetőségek, amelyeket csak így tudunk kihasználni, kezelni. Akkor megkérdeztük a nagydobronyiakat, hogy szerintük mire lenne a leginkább szükség a faluban? A legtöbben azt mondták, hogy járható utakra. Ezenkívül természetesen még sok megoldatlan dolog van Nagydobronyban, de szerintem az embereknek igazuk volt, mert manapság a járható út minden gazdasági fejlődés alapja. Lehet bárkinek bármilyen csodás ingatlanja, ha út nem vezet hozzá, az sokat levon az értékéből.

– Közutakat kezdtek építeni saját pénzből és támogatásból maguk az utcában lakó emberek. Nem lehetett egyszerű ezt megszervezni…

– A mi utcánk elején kezdtük a munkát. Elmondtam az embereknek, hogy van egy ilyen lehetőség, kapunk anyagot, nézzük meg, tudunk-e mi magunk ezzel valamit kezdeni. Elsőre csináltunk egy 125 méteres szakaszt, akkor számoltuk ki pontosan, hogy mit és hogyan érdemes csinálni. Milyen betonszegélyt érdemes önteni, mekkora területre hány tonna aszfalt kell.

Megcsináltuk a kalkulációt. Arra gondolni sem mertünk az elején, hogy végül majd minden utca utat akar építeni. Sajnos, évről évre nagyobb terhet kell vállalniuk az embereknek, de ez sem hátráltatja a munkát. Már közel hét kilométer utat építettünk Nagydobronyban, és 11,5 km a tanácsi fenntartásban lévő utcák hossza a településünkön.

– Mi az ön szerepe ebben a munkában?

– Én koordinátor vagyok ebben a projektben, aki az emberek befektetett pénzéből meg az adományozók pénzéből megpróbálom kihozni a lehető legtöbbet, hogy mind a két oldalon meg legyenek elégedve. Itt nem szórjuk a pénzt, ellenkezőleg, nagyon megbecsüljük. Sokszor vitatkoznom kell az emberekkel, hogy valamit ne csináljanak, mert a saját zsebükből húznak ki feleslegesen sok pénzt. Például a betonpillér öntésénél vannak, akik magasabbra akarják önteni, mert szerintük úgy szebb. Viszont minden centiméter emelés plusz 6 000 hrivnya költséget jelent egy 120 méteres szakaszon.

– Miért pont 120-130 méteres útszakaszokat építenek meg egyszerre?

– Ez a leginkább gazdaságos. Ennyire elég az a 40 m³ kő és 30 tonna aszfalt, amit egyszerre ki tudnak hozni a teherautók. Tíz-húsz méterrel hosszabb szakasz már plusz fuvarköltséget jelentene. Ráadásul ez az a mennyiségű munka, amit az utcában lakók évente három-négy nap alatt összefogással meg tudnak valósítani. Vannak utcák, mint például most a falunk ősi magját jelentő Kucsárka nevű településrész, amely egy elágazó utca, az ott élők egyszerre 240 méter út építését vállalták. Ennél több, 400-500 méter már hetekre lekötné az embereket, sokak lelkesedése elfogyna a végére.

Átlagosan 55 kiló aszfalt kell egy négyzetméterre, ami azt jelenti, hogy 30 tonnát teszünk 540-560 m²-re. Ennek a költsége mai áron kb. 100 ezer hrivnya körül van, ami függ attól is, hogy mennyire kell egy adott helyen az út szintjét megemelni, illetve hogy mennyire ment tönkre a korábbi útburkolat.

– Az útépítésért felelős hatóság azzal támadta önöket, hogy nem megfelelő a megépített útszakaszok minősége. Mit gondol erről?

– Vannak olyan helyek, ahol már keletkeztek kisebb úthibák, hisz nehéz teherautók, nagy munkagépek, kombájnok is közlekednek ezeken az utakon. Van, ahol megrepedt, van, ahol vékonyra sikerült az aszfaltréteg, máshol a víz aláfolyt egy kicsit, az aszfalt viszont még nem jött fel sehol. A hibákat elismerjük, kijavítjuk, tanulunk belőlük, hisz nem szakemberként vágtunk bele ebbe a munkába, de a megépített utak hosszához képest nagyon kevés helyen jöttek elő hibák. Bárki bejárhatja a falut, megnézheti. Az Ukravtodor vezetői azt nyilatkozták korábban, hogy a mi útjainkat a következő évi szél is széthordja majd. Ez a jóslatuk nem jött be.

– Az útépítéssel párhuzamosan rendberakják a vízelvezető árkokat is…

– Ez határozza meg, hogy mennyire lesznek időt­állóak a most nagy ráfordítással megépített új utak. Az jól látható a faluban, hogy a régi aszfaltos út ott ment a leginkább tönkre, ahol nem tudott az esővíz azonnal lefolyni róla. Nincs is értelme ott utat építeni, ahol az esővíz-elvezető árkok nem tudják elvezetni a vizet az útról.

– A szomszédos falvakban is szerveztek már útépítést?

– Igen, Csongoron és Kisdobronyban is. Ott is találtunk támogatókat. Tiszaágteleken is építettünk már járdát. Amennyiben Nagydobronnyal közös kistérségbe egyesülnek az ősszel esedékes önkormányzati választásokat követően ezek a falvak, igény esetén oda is kiterjedhet majd ez a munka.

Az új utaknak mindenki nagyon örül, de tapasztalataim szerint leginkább a gyerekek. Mindenütt előkerül a gördeszka, a roller és a kréta. Az idén a civil szervezet egy ilyen jellegű versenyt is szeretne szervezni a gyerekek számára, ebben, sajnos, egyelőre a járványhelyzet is hátráltat bennünket.

– Hét kilométer utat építettek eddig Nagydobronyban, de az önök háza előtt még mindig nincs aszfaltút. Ez szerintem furcsa egy kicsit…

– Valóban, ezt másoktól is megkaptam már. A mi utcánk hosszú, és az útépítéssel még nem jutottunk el eddig. Egyébként nem teszünk különbséget utcák között. Igaz, akad olyan is, ahol még nem kezdődött el az útépítés, de az az ott lakókról, illetve a tanácsi képviselőjükről állít ki bizonyítványt. Mi mind a 11,5 kilométernyi utat szeretnénk leaszfaltozni a faluban, kivéve azokon a helyeken, ahol az ott lakók ezt nem akarják. Vannak, akik kijelentették, hogy ők ezért nem hajlandók dolgozni. Pedig az a tapasztalatom, hogy a közös munkának óriási közösségépítő hatása is van. Olyanok békültek ki, akik korábban évekig nem beszéltek egymással. A munka végén, a közös bogrács meg egy sör mellett több ilyen eset is megtörtént. Igaz, olyanra is volt példa, hogy összevesztek a munka hevében. De az esetek többségében összehozza, összekovácsolja az egy utcában élő embereket. Egy-egy szakaszon most is 20-30 ember dolgozik együtt. Őseink maguk építették az utakat, szekerekkel jártak az Ungra kőért, most 30-40 év szünet után megint nekünk kellett kezünkbe venni az ügyet.

– A nagydobronyi férfiak döntő többsége vállalja az anyagi áldozatok mellett, hogy évente 3-4 napon át utat épít a saját utcájában, amíg végig le nem aszfaltozzák. De mennyi időt szán erre Ön, Nagy Ferenc?

– Évi két hónapot, ilyenkor még a vasárnapokat is, hisz három utcagyűlésen voltam legutóbb. Az eredményt látva szívesen csinálom. Nehéz az emberekkel dolgozni, de mint láthatja, lehetséges és érdemes.

– Ha egyszer elkészülnek az utcák leaszfaltozásával, utána lát-e olyan feladatot, amiért újra így összefoghat a falu?

– Nagyon sok feladat van, csak legyen hozzá elég erőnk. Nagydobronyban a szennyvízkezelés megoldása lenne még fontos feladat. Különösen a falut átszelő Hatrác-patak közelében nagyon szennyezett a kutak vize. Nincs megoldva az ivóvízellátás sem. Az Ungvári Járási Tanács KMKSZ-frakciójának köszönhetően sikerült pénzt szerezni a patak zsilipjének kiásására és rendbehozására. A munka napokon belül elkezdődhet, aminek hála megint élő víz áramolhat majd a Hatrác-patakban, mint régen. Megrögzött környezetvédőként ennek az eredménynek is nagyon örülök. Sikerült bizonyítanunk, hogy jó ügy érdekében a mai világban is meg lehet mozgatni a közösséget.

(Badó Zsolt/Kárpátalja hetilap)