Visszaállították a csongori Dicső család síremlékét a település „ócska” temetőjében

A Csongoron több generáción át tanítóként szolgáló Dicső család utolsó emlékét, a család egyik tagjának gúla alakú síremlékét hét évvel ezelőtt találták meg az iskola tanulói és tanárai, amikor kitisztították település – helyi szóhasználat szerint – „ócska” temetőjét. A temetkezésre 1944 óta nem használt temetőben Nagy Sándornak, a helyi iskola igazgatójának kezdeményezésére újra felállították a síremléket, annak eredeti helyén. A csongoriak generációit oktató és nevelő család történetét december elsején kisebb megemlékezés keretében idézték fel a síremlék mellett.

Nagy Sándor, a KMKSZ Csongori Alapszervezetének elnöke, a Csongori Gimnázium igazgatója elmondta, hogy az „ócska” temető biztosan régebbi, mint Csongor. A hullámsíros temetkezési helyre már évszázadok óta temetkeztek az ott élő emberek. A ma is jól kivehető, földből kialakított hullámokba a nagy családok, az úgynevezett csongori hadak egymástól külön temetkeztek. A Hadar, Baksa, Tamási, Sass, Sándor és Csákány családok voltak Csongoron a hadak. Az ősi temetőbe 1944-ben temettek utoljára, Nagy Sándor igazgató úr gyermekkorában még 60–80 síremlék állt az ócska temetőben, ma csak az az egy, amit most állítottak fel újra, illetve a temető szélén két díszes, fából faragott emléktábla, azokat is a KMKSZ helyi alapszervezete állította még 2014 novemberében. A díszes táblák közül a nagyobbik magyar, ukrán és angol nyelven tudatja az arra járókkal, hogy azon a helyen időszámításunk előtt a XIX–XVI. századból származó bronz- és vaskori temetkezési helyeket tártak fel. A kisebb táblán üveglap alatt olvasható a hely történetének leírása, kiegészítve egy térképpel, amelyen fel vannak tüntetve az eddig feltárt csongori régészeti lelőhelyek, továbbá rajzokat és fotókat is láthatunk az azokból előkerült bronz- és vaskori tárgyakról. A falu történetének kutatásával foglalkozó Nagy Sándor kijelentette, hogy az „ócska” temető igazi szakrális helye Csongornak, hisz a honfoglalás óta oda temetkeztek az őseik, továbbá oda kapcsolódik Fáni Juli és az elsüllyedt harang mondája is. A tanár úr a gúla alakú síremlék feliratos részének megtalálása után kutatni kezdte a Dicső család történetét, akik a Mezőkaszonytól öt kilométerre található Vámosatya községből származtak, őseik 1627-ben, II. Ferdinánd királytól kaptak nemesi oklevelet. A most újra felállított sírkövön a következő felirat olvasható: „Itt nyugszik vámosatyai Dicső Endréné szül. vámosatyai Dicső Piroska gyermekeivel szül. 1863. október 9. meghalt 1927. augusztus 31.” Sikerült még róluk kideríteni, hogy Dicső Endre és Dicső Piroska 1880. február 3-án keltek egybe, a frigyből 14 gyermek született, közülük csak heten érték meg a felnőtt kort. Az édesapa 1876–1903 között egyházi tanítóként tevékenykedett Csongoron, majd az állami iskolának volt az igazgatója.

1941. március 17-én, 84 éves korában halt meg idősebb Dicső Endre nyugalmazott iskolaigazgató, tanító, ahogy erről egy korabeli, Munkácson kinyomtatott gyászjelentés tanúskodik. Március 19-én temették a református egyház szertartása szerint Csongoron, minden bizonnyal felesége mellé. A tizedik gyermekükként, 1896. május 25-én született Endre fiuk szintén tanító volt a faluban a cseh és az azt követő magyar érában. A család, amelynek tagjai hosszú időn keresztül meghatározó személyiségei voltak Csongor, vagy régi nevén Csomonya életének, 1944 októberében hagyta el a falut, a most helyreállított síremlék maradt az utolsó emlékük Csongoron.

Orosz Alexa, a Csongori Gimnázium 8. osztályos tanulója Pődör György Hazaszeretet című versét szavalta el.

Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke gratulált Nagy Sándornak a község múltját feltáró kutatómunkájához. Elmondta, hogy nagy örömmel támogatta a síremlék újraállítását. Mert mint fogalmazott: „Aki a múltat nem becsüli, az a jövőt nem érdemli.” Elmondta még: „Minden kornak megvoltak azok az emberei, akik híven szolgálták nemzetüket, ilyen volt a Dicső család is. Csak remélhetjük, hogy ahogy abban a korban, ma is lesznek olyan emberek, akik szívükön viselik majd magyar nemzetünk sorsát, és ezért mindent meg is fognak tenni. Kívánjuk, hogy ez így legyen” – fogalmazott a KMKSZ alelnöke.

Marton Alexa Xénia 8. osztályos tanuló Rozsnyói Ferenc Itthon vagyok című versét mondta el, majd Pocsai Sándor csongori református lelkipásztor szólt a jelenlévőkhöz, hangsúlyozva: „Emlékezni, tiszteletet és hálát adni nem csupán keresztényi kötelesség, hanem alapvető emberi kötelesség is. Nem gonosztól való dolog, amikor meg kell állnunk egy olyan család síremlékénél, akik értéket hagytak maguk után. Nagy ajándék az, amikor valaki használja a talentumait […] Nem a kő, nem a síremlék, amire emlékeznünk kell, hanem az, amit ez a család maga után hagyott” – emelte ki a lelkipásztor.

Csákány Ágnes, a helyi református egyházközség kántora – magát gitárral kísérve – egy az alkalomhoz illő, megható dalt énekelt.

A megszólalók mellett jelen volt az eseményen Nagy Ferenc, a Nagydobronyi kistérség polgármestere, Hadar Bálint alpolgármester, Őrhidi László, a Nagydobronyi Kistérségi Tanács KMKSZ-frakciójának vezetője, Baksa András csongori elöljáró, a helyi gimnázium tanárai és helyi megemlékezők, akik koszorúkat és virágokat helyeztek el a síremléken.

Végezetül Nagy Sándor köszönetet mondott a Bethlen Gábor Alapnak az anyagi támogatásért, Gulácsy Gézának a közbennjárásért, a kistérség vezetőinek a síremlék visszaállításának engedélyeztetéséért, az egyháznak pedig a kutatásban vállalt segítségért.

(Badó Zsolt/Kárpátalja hetilap)