75. évfordulóját ünnepelte a Dayka

A Kárpátaljai Megyei Zenei-Drámai Színház adott otthont az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Magyar Tannyelvű Középiskola fennállásának 75. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségnek. A december 3-ai rendezvényt Molnár Andrea énekkarvezető irányításával az alsó osztályosok előadása nyitotta meg.

Az ünneplő közönséget, az iskola egykori és jelenlegi pedagógusait, tanulóit és szüleiket elsőként Kulin Judit igazgató üdvözölte, aki 2018 óta irányítja a tanintézményt, s elődei útján haladva kitartásának, tenni akarásának köszönhetően az iskola folyamatosan fejlődik, tanulóinak száma gyarapodik.

– 75 év. Három emberöltő. Akkora időszak, amit még személyes élményekkel ölelünk át és közös emlékeinket felelevenítve tudunk róla megemlékezni – mondta Kulin Judit, és röviden szólt az elmúlt 75 évről, melyből 29-ről saját élményei, tapasztalata alapján tud mesélni. – A második világháború után kezdődött. Egy világégés után kellett újraindítani Ungváron a magyar nyelvű oktatást, és egy új társadalmi rendszer kihívásai között megőrizni a magyar szót, ami a mai napig az iskola legfontosabb célja.

Volodimir Csubirko, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnöke előbb magyarul szólt az ünneplőkhöz, majd ukránul folytatva elmondta: elvből tette ezt, hogy mindenki tudja, Kárpátalján mindenki érti a másik nyelvét.

– Apaként is rendkívül jó érzés itt lennem, hiszen 4 gyermekünk közül ketten ebben az iskolában tanulnak. A megyei tanács elnökeként pedig megtisztelő érzés, hiszen az a dolgunk, hogy támogassuk és védjük a Kárpátalján élő valamennyi nemzetiség tagjait. Az iskola 75 év alatt a magyar kultúra közegévé vált, és sok, megyénk határain túl is jól ismert ungvárit nevelt ki – emelte ki a tanácselnök, majd köszönetet mondott a pedagógusoknak, akik a koronavírus és egyes ukrajnai törvények okozta nehézségek ellenére tanítják a gyerekeket. Az ajándék sem maradhat el, azt megyei képviselőként tavasszal fogja átadni.

Cseh Áron, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának vezető konzulja Bacskai József főkonzul nevében is köszöntötte a jelenlévőket és közölte, hogy a főkonzulátus értékes könyvadományt fog átadni a könyvtárnak. Kiemelte: öröm és megtiszteltetés számára, hogy egy nagy hagyományú, mély gyökerekkel rendelkező kárpátaljai magyar oktatási intézmény fennállásának évfordulóját ünnepelhetjük.

– Minden ilyen esemény fontos üzenetet hordoz magában arról, hogy nem hiábavaló a megmaradásért folytatott mindennapos küzdelem. Olyan intézményről van szó, amely mindig azt a polgári értékrendet vallotta magának és adta át diákjainak, amelyet a Trianon után megszüntetett Ungvári Magyar Királyi Főgimnázium képviselt. Pedagógusai mindig nagy köztiszteletnek örvendtek, a második világháború és a szovjet bevonulás viharai után volt bennük annyi bátorság és tartás, hogy Sándor Lászlóval, Petky Sándorral és Kerekes Istvánnal az élen, a város magyar ajkú közösségének a támogatásával kiharcolják a magyar nyelvű iskola újraindítását – hangsúlyozta a diplomata és kifejtette: ez a 75 évvel ezelőtti félelmet nem ismerő kiállás példaként szolgálhat a mai utódoknak is, hiszen nehéz körülmények között vagyunk kénytelenek most ünnepelni.

– Amikor most szívből gratulálok, nem hallgatom el, hogy az utóbbi néhány év ukrán kormányzati intézkedései hátrányosan érintették a kisebbségek Ukrajna Alkotmányában rögzített szerzett jogait, a nemzetiségek anyanyelvén oktató tanintézményeket. Ugyanakkor hiszem, hogy Ukrajnának alapvető érdeke mielőbb megnyugtató módon rendezni az ország területén élő kisebbségek jogait – húzta alá Cseh Áron.

Elhangzott, hogy a magyar kormány több alkalommal támogatta az iskolát és fogja ezt tenni a jövőben is. A tanintézmény minden nehézség ellenére betöltötte a 75 évet, de ez az anyaország támogatása mellett sem lett volna lehetséges, ha nincs a tanári kar odaadó és kitartó munkája.

– Ez az intézmény őrhelyen áll, Kárpátalja fővárosában a magyar kultúrát védi, őrzi, immár nem 75, hanem sokkal több éve – emelte ki ünnepi beszédében Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség, a Pro Cultura Subcarpathika, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke, megyei képviselő, és levezette az intézmény több évszázad távlatába visszanyúló történetét.

– 1614-ben a Drugethek Homonnán alakítottak egy gimnáziumot, amely az első 9 gimnázium között volt. Voltak építkezések, hadjáratok, az iskola nem mindig működött, de 1646-ban egy nemesebb városba, Ungvárra költöztették. […] Az iskola Ukrajna függetlenné válásakor, utalva a hagyományokra, felvette Dayka Gábor nevét, aki ennek az intézménynek a magyartanára volt az 1800-as években. S ha az évszámokra figyeltek, akkor Ungváron ma akár a 375. születésnapját is ünnepelhetnénk – szögezte le Orosz Ildikó, és azzal a kéréssel fordult a városi oktatási főosztályhoz, hogy ezt erősítsék meg, s 5 év múlva ünnepeljük az intézmény 380. születésnapját. Végezetül egy komputert ajándékozott az iskolának.

Aljohin György egykori iskolaigazgató elmondta, büszke arra, hogy az anyukája, ő és a lánya együtt több mint 75 évig dolgoztak ebben az iskolában. 65 évvel ezelőtt 1956. szeptember elsején 6 évesen lépte át először az iskola küszöbét.

– Anyukám itt dolgozott, így az igazgató, Lesó Gyuri bácsi 6 évesen felvett, bár csak 7 évesen mentek elsőbe. Később az 11. sz. iskolában tanultam, de 21 év múlva, 1977-ben újra a 10. iskola ajtajában álltam, akkor már dolgozni mentem. 10 évig voltam tanár, amikor kezdődött a peresztrojka, s a tanári kar úgy döntött, hogy legyek én az iskolaigazgató. Hiába mondtam, hogy magyar iskolában magyarnak kell lennie az igazgatónak, én pedig csak félig vagyok az. A kollektíva úgy döntött, sokat tudnék tenni az iskoláért. Az első célom egy új iskola építése volt. Közöltem a helyi „fehér házzal”, hogy a magyaroknak egy váltásban kell tanulniuk, nem azért mert magyarok, hanem azért, mert csak egy iskola van, s a gyerekek az egész városból ide járnak, a második váltás túl későn, moszkvai idő szerint 20 óra előtt 5 perccel ért véget. A tanári kar és a szülők segítségével sikerült: elkezdődött az építkezés, ami közben néhány osztály a Petőfi téren, valamint a Hrusevszkij utcában tanult.

Barta József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke, megyei képviselő, aki mint mondta, nem tanult itt, de amikor az egyetemet végezte, itt töltötte a pedagógiai gyakorlatát. Megszerette a tanítást, ez adta a lökést, hogy ezt a pályát folytassa és 25 évig oktasson.

– A KMKSZ fontosnak tartja, hogy Ungváron, ahol arányaiban egy kis létszámú magyar közösség él, vannak oktatási intézmények, ahol az oktatás nyelve magyar. Küzdünk és dolgozunk azért, hogy a jövőben is megmaradjon a lehetősége annak, hogy akik erre igényt tartanak, azoknak a gyerekei anyanyelvi oktatásban részesülhessenek. Az iskolának azt kívánom, legyen a tehetség felfedezésének, kibontakoztatásának, csiszolásának és a jellem formálásának, a nemzeti identitás megerősítésének eredményes műhelye – zárta köszöntőjét Barta József és a Szövetség nevében egy multifunkcionális elektronikai készüléket adott át.

Úgyszintén gratulált a jubiláló tanintézménynek Ungvár alpolgármestere, Vadim Borec, a városi oktatási főosztály vezetője, Dudinec Zsana, a városi tanügyi dolgozók szakszervezeti bizottságának elnöke, Miroszlava Canyko, a városi gyermek-művészeti iskola igazgatója, Hromova Natália.

A jelenlévőkre Héder János, a Kárpátaljai Református Egyház főjegyzője és Janig Péter atya a római katolikus egyház képviseletében adott áldást.

Az estet a Csüllő néptáncegyüttes (vezető Lator Perduk Ilona, táncoktató Botos Boglárka), az énekkar (vezető Kornejcsuk Lilianna) fellépései és az iskola tehetséges tanulóinak szavalatai, zenei játékai tették színesebbé. A táncosokat a Molnár István által vezetett Csipkés együttes kísérte.

Végezetül a szervezők színpadra szólították az elmúlt több mint 7 évtizedben az iskolában tanuló 3 generációs családokat, kivéve, akikről megfeledkeztek.

(Rehó Viktória/Kárpátalja hetilap)