Kárpátaljai magyar könyvek a 93. Ünnepi Könyvhéten

Idén 93. alkalommal rendezte meg a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) a kortárs magyar irodalom legnagyobb szabadtéri eseményét, az év egyik legfontosabb irodalmi rendezvénysorozatát, az Ünnepi Könyvhetet. Idén lehetőség volt beszerezni többek között kárpátaljai dedikálásokat is az érdeklődőknek a Vörösmarty tér és a Duna-korzó területén június 9–12. közötti irodalmi eseményen.

Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulójára, a főváros születésnapjára egy egész éven át zajló eseménysorozattal készült a főváros. Az Ünnepi Könyvhét nyitónapja az emlékév programsorozatának felvezetésével indult, majd kezdetét vette a hagyományos megnyitóprogram: a díszegyenruhába öltözött Tűzoltózenekar zenés bevonulása után Gál Katalin, az MKKE elnöke köszöntötte a látogatókat. „Az Ünnepi Könyvhét 93 éves lett ebben az évben. Viszontagságos idők után 2021 szeptemberében már személyesen találkozhattunk a Vörösmarty téren és a Duna-korzón. Gyorsan felvettük a fonalat és azt gondoltuk, folytatjuk az életet úgy, ahogy az 2020 márciusa előtt zajlott. A valóság azonban másképp alakult. A járványok kora talán lecsendülőben, de jött újabb borzalom, a közelünkben háború dúl, mélyen érintve és mozgósítva minden érző embert. Mindeközben a járvány okozta gazdasági következmények is teljespályás letámadással sújtják a hétköznapokat, igénybe véve alkalmazkodóképességünket. A könyvkiadást nehezen feloldható papírhiány nehezíti, az egekbe szökő papírárak, az infláció és a költségek növekedése minden területre kihatnak. Mégis, a 93. Ünnepi Könyvhétre rekordszámú könyvstandot állíthatunk” – mondta az MKKE elnöke.

Az ünnepi köszöntőt követően került sor a Szép Magyar Könyv 2021 verseny ünnepélyes díjátadójára, végül Nádas Péter író megnyitóbeszédét hallhatták a jelenlévők a Vörösmarty téren. A négynapos rendezvényt az MKKE által szervezett központi programok, a résztvevő könyvkiadók műsorkínálata és könnyűzenei koncertek színesítették.

A végeláthatatlan könyvesbutyka-sorok nagyjából közepén helyezkedett el a Méry Ratio kiadó trafikja. Június 11-én az arra járók találkozhattak és beszerezhették a szignókat dr. Orosz Ildikótól, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) elnökétől, dr. Csernicskó István rektor úrtól, Matl Péter szobrászművésztől, valamint Milován Sándortól, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) tiszteletbeli elnökétől is.

Orosz Ildikó A magyar oktatásért Kárpátalján című könyvének bemutatója is jelen volt a rendezvényen. Az elnök asszony elmondása szerint ő egész életében azzal foglalkozott, amit szeretett: a pedagógiával. „Aki megért s megértet, egy népet megéltet” – idézte Kányádi Sándort, majd hozzátette: „Nekem is a célom.” Visszaemlékezése szerint a főiskola korábbi rektorasszonya mindig is az épp adott körülmények között az anyanyelvi oktatás kihívásaira kereste a választ. „Néha szüksége van az embernek arra, hogy eltávolodjon a problémától és messzebbről tekintsen rá, másrészt pedig, ha pont benne van a probléma közepén, a saját bőrén is érzi annak súlyát, ismeri a lehetőségeit, jobban tud tájékozódni a problémák sűrűségének labirintusában” – nyilatkozta. De mindehhez nem elég csak egy személy, mert „egy fecske nem csinál nyarat”, ehhez egy csapatra van szükség, hisz az oktatás is több részből áll (gyermekek, szülők, tanárok, társadalom, politika). Az említett könyv azt taglalja, hogy miként látta Orosz Ildikó a kárpátaljai magyar oktatást érintő különböző problémákat.

A könyvhéten Csernicskó István, a II. RF KMF rektora Az ukrajnai többnyelvűség színe és fonákja című könyve is beszerezhető volt. Véleménye szerint a könyv arra keresi a választ, hogy milyen is Ukrajnában a többnyelvűség, annak milyen gazdasági, politikai és jogi háttere van, hol lehet és hol nem lehet különböző nyelveket használni, és választ keres arra is, hogy mi az oka annak, hogy az ukrán nyelvpolitika és az ukrán függetlenség három évtizede alatt egyre inkább arra törekszik, hogy az ukrán nyelv minél több területen legyen használatos, valamint kiszorítsa azokat a nyelveket, amelyek egyéb helyeken még használatban vannak. „Ez a könyv okokat keres. Olyanokat, amelyek arra próbálnak meg rávilágítani, hogy mi az oka azoknak a politikai törekvéseknek, amelyeket a többség képviselőinek egy része úgy él meg, hogy az ukrán még mindig nem töltötte be megfelelően az államnyelvi funkcióit, miközben a kisebbségek úgy érzik, hogy az ő nyelvüket fenyegeti az ukrán nyelv erőteljes terjesztése” – világított rá a kötet alapkoncepciójára Csernicskó István.

Matl Péter szobrászművész könyvében egy fantasztikus életpálya műveit veheti az érdeklődő a kezébe. Az alkotó elmondása szerint főleg köztéri szobrok találhatóak benne, de tervek, grafikák és festményeket is találhatunk benne, amelyeket Sulyok Miklós örökített meg. „A Kárpátalján otthon hagyott alkotások értelme egyszerű: ott élek, ott alkotok és ott teremtek értékeket. Nyomot hagyni magam után térben és időben. Ez a kötet legfontosabb mondanivalója” – emelte ki a szobrászművész. Matl Péter sok-sok éve olyan dolgokról alkot, melyek a világunkat képviselik Kárpátalján, legyen az múlt, vagy jelen.

Csak lazán, csak humorral című könyvében Milován Sándor tiszteletbeli KMKSZ-elnök olyan anekdotákat és történeteket válogatott össze, amelyek valós történeteken alapulnak. „Lazán van megírva, humorral van megírva, de nagyon komoly dolgok vannak benne, mert szerintem komoly dolgokról csak humorosan lehet beszélni” – nyilatkozta Milován Sándor. Véleménye szerint a kárpátaljai magyarságnak a jelenlegi nehéz helyzetben nagy szüksége van a humorra, vidámságra. „Nem szabad mellre szívni semmit, hisz a rossz után mindig jön valami jó. Ennek a háborúnak is, pont úgy, mint az ezt megelőző összes többinek is, egyszer vége lesz és kezdődik egy másik élet” – osztotta meg derűlátását velünk Milován úr.

A kárpátaljai írók dedikálásának napján sokan megfordultak a Méri Ratio kiadó standjánál. Voltak közöttük régi ismerősök, de új kapcsolatok is kialakultak, igazán hangulatos volt. Persze rengeteg más kiadó is jelen volt aláírásokra vadászó emberek hosszabb soraival, de egyik sem volt olyan, mint a miénk, a kárpátaljai. És ezt nem is lehet megmagyarázni, aki tudja, az tudja, mert érzi.

(Simon Dávid/Kárpátalja hetilap)