A Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium távoktatási rendszeréről

Hnatik-Riskó Mártával, a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium magyar nyelv és irodalom szakos tanárával a távoktatással kapcsolatos tapasztalatokról, a gyakorlatban való megvalósításról, az átláthatóságról, illetve a felmerülő problémákról beszélgettünk.

– Lassan egy hónapja tart a távoktatás Kárpátalján. Milyen tapasztalatai vannak a távoktatás kapcsán?

– Rendkívül vegyesek! Mindenkinek, tanároknak, diákoknak, szülőknek egyik napról a másikra kellett szembenézniük egy szokatlan helyzettel. A korábbi években is voltak a járványhelyzet miatti karanténok, de akkor valamennyire tudtunk előre tervezni, és soha nem volt még ilyen hosszú a megszokott tanítási rend felfüggesztése. Az eltelt hetek alatt azonban kialakult a távoktatásnak egy működő rendszere. A szaktanárok a heti órarendnek megfelelően minden osztály számára előkészítik az ismereteket közlő és a begyakorló anyagokat, valamint a számonkérést lehetővé tevő feladatokat. Mindez felkerül a gimnázium honlapjára, osztályonként csoportosítva. De a diákokhoz közvetlenebb formában is eljut a tananyag: minden osztályfőnök megkapja a szaktanároktól az osztályára vonatkozó anyagokat, és az osztálycsoportokban közvetlenül hozzáférhetővé teszi azokat minden tanuló számára. Már mindenki átállt erre a ritmusra, működik ez a rendszer. Nagyon eltérőek a módszerek és a csatornák, amelyek által a tanárok dolgoznak és tartják a kapcsolatot a gyerekekkel. A legtöbben a Messenger-, Facebook-csoportok révén, és vannak, akik a Redmentát vagy a Google Tantermet használják. Az interneten nagyon sok forrásból lehet a tanítást segítő anyagokat, módszereket, feladatokat meríteni, s akiknek megvannak hozzá a technikai eszközeik, saját videoórákat készítenek a gyerekek számára.

– Vannak-e esetleges nehézségek, amelyek kihívás elé állítják a pedagógusokat?

– Mivel ez egy elkerülhetetlen helyzet, és sajnos nem is látjuk pontosan, meddig tart, ki kell hoznunk belőle a lehető legjobbat. A tananyagok megértetéséhez nagyon változatos eszközök állnak a rendelkezésünkre, de mindenki belátta mára, hogy az élő, interaktív tanár-diák közös munkát, ami a szokványos tanórákon folyik, nem lehet pótolni. A legnagyobb nehézség az, hogy a gyerekeknek a megértés folyamatába sokkal több önálló munkát kell befektetniük, mint amihez hozzászoktak, így a begyakorlás is nehezebb, és ez megterhelő a gyerekeknek. Sajnos, a távoktatás igen sok időre a telefonok, számítógépek, tabletek mellé szögezi a gyerekeket, ami elég káros. De azzal a problémával is szembekerültünk, hogy nem minden családnak van megfelelő okoseszköze, internetkapcsolata, s ahol két vagy több iskoláskorú gyereknek kell naponta megoldani a tanulást, az bizony az egész családot megterheli.

– A tananyag tekintetében mennyire volt szükség módosításra?

– Bizonyos fokú változtatásokra szükség volt, de nincs nagy mozgásterünk, ha az a cél, hogy lehetőleg teljesítsük a tantervet az év végéig. Megpróbáljuk úgy átcsoportosítani, ahol lehet, tömöríteni az anyagot, hogy ne legyen túl megterhelő a gyerekeknek. Ez nyilván tantárgyfüggő: például egy magyar nyelvi anyagot könnyebb megérteni, mint mondjuk a matematikát…

– Ön hány osztályban tanít? Mennyi gyerekkel jelenti ez a kapcsolattartást?

– Három évfolyamon 5 osztályt tanítok: a gimnázium két II. (ált. 6.) és egyik III. (7.) osztályát, illetve a humán és a reál tagozatú VI. (10.) osztályokat. Ez összesen 104 diák. De nem a gyerekek száma a gondom, hanem hogy a kisebbeknek több segítség kellene, mint amennyire technikailag-fizikailag lehetőség van. A nagyobbaknak már könnyebb a dolguk, meg nekem is velük, mert öntudatosabbak, fegyelmezettebben betartják a határidőket stb.

– Hogyan lehet elképzelni egy távoktatási napot?

– Ez a korosztálytól és az adott napi órarendtől is függ. Én nem tudok valós időben órát tartani a technikai felkészületlenségem miatt, de vannak tanárok, akik igen. Tehát bizonyos órák időhöz kötöttek, de nagyobbrészt a gyerekektől és a szülőktől függ, milyen napirendet alakítanak ki.

– Hogyan történik a számonkérés? Mennyire átlátható?

– Csak a magam nevében tudok erről beszélni. Facebook-, Messenger-csoportokon és e-mailen keresztül tartom a gyerekekkel a kapcsolatot, szöveges dokumentum vagy fénykép formájában küldik el a beadandókat. Minden osztály anyagait külön mappákban tárolom, ahogy az érdemjegyeket is.

– A karantén április végéig tart. Hogyan készülnek az év végére?

– Mivel maga a megbízott oktatási miniszter is A és B tervekről beszél, és mivel valójában nem tudjuk biztosan, meddig kényszerülünk karanténba, nagy a bizonytalanság. Akárhogy is lesz, amikor visszatérünk az iskolapadokba, azzal kell majd kezdenünk, hogy összefoglaló órákon felmérjük, milyen hatékonyan, milyen eredményesen voltak képesek önállóan vagy szülői segítséggel elsajátítani a gyerekek a tudnivalókat, és pótoljuk, amit szükséges.

(Váradi Enikő/Kárpátalja hetilap)