A Kárpátaljai Református Egyház helyzete

A református, a római katolikus, illetve a görögkatolikus egyház az, melyekhez a kárpátaljai magyarság döntő többsége tartozik. A három történelmi egyház lelki táplálékot nyújt követőinek, sőt lehetőségeihez mérten testi táplálékkal is segíti a rászorulókat. Közösségépítő, rászorulókon segítő erőkként fontos társadalmi szerepet töltenek be nemzetrészünk életében, híveik számának az alakulása pedig lakmuszpapírként jelzi a kárpátaljai magyarság lélekszámának az alakulását. Templomaikban magyarul hirdetik Isten igéjét, s megannyi programot is szerveznek a magyarság számára.

Nemzetrészünk 70 százalékát a Kárpátaljai Református Egyházkerület fogja össze, mely – akárcsak a többi történelmi egyház – nagyon megsínylette a szovjetrendszert. A II. világháború után, vidékünknek a Szovjetunióhoz való csatolását követően államosították a református egyház parókiáit, könyvtárait, iskoláit, négy nyomdáját és egyéb ingatlanjait. Az egyházat eltiltották a gyermekekkel és az ifjúsággal való foglalkozástól, beszorították a templomfalak közé, sőt templomok sorát zárták be, így például a verbőcit, a tiszapéterfalvait, a tekeházait. Hosszú ideig a lelkészképzést sem engedélyezték, a lelkészutánpótlás hiánya pedig az egyház elsorvadásához vezetett volna. Mint Horkay László volt püspök a Kárpátaljai református templomok című, 2000-ben megjelent kiadvány bevezetőjében írja: „A második világháború előtt 104 lelkész és vallástanár volt Kárpátalján. 1974-ben már csak húszan éltek és dolgoztak, többen közülük megrokkanva, öregen, mások mint a szibériai börtönök (pontosabban: a Gulág-lágerek – L. M.) túlélői. 1974-től engedélyezte a hatalom, hogy az elhunyt lelkészek helyébe kétévenként két jelöltet vehetünk fel magánúton lelkésztanulónak, így indult be Beregszászban a levelező tagozat. A túléléshez ez is elég volt, hogy a lánc ne szakadjon meg, és ne ürüljenek ki a templomok. 1990-ben még mindig csak 24-en voltunk. Aztán 1991-től megindult az anyaországi, később a kolozsvári és a komáromi teológiai képzés.” A hitoktatóképzés pedig – negyvenöt évnyi szünetet követően – 1990-ben indult be, amikor is negyven­nyolcan jelentkeztek a hároméves vallástanári képzésre, ma pedig már mindegyik gyülekezetben képzett hitoktató tanítja a gyermekeknek a hittant, s 74 lelkipásztor, illetve beosztott lelkész szolgál az egyházközségekben.   

– A Kárpátaljai Református Egyháznak 108 gyülekezete van, 58 723 regisztrált taggal. Közülük 47 202-en szerepelnek a választói névjegyzékben, míg a kiskorúak száma 11 521 főt tesz ki. Máramaros–Ugocsa Református Egyházmegyében a legnépesebb egyházközség a viski, 1 925, míg a legkisebb az újakli, 70 taggal, s van egy szórványgyülekezet is, Rahón, 40 lélekkel. A Beregi Református Egyházmegyében a derceni gyülekezet a legnagyobb, melynek 2 132 tagja van, a legkisebb egyházközség pedig a kuklyai, 16 fővel, s ehhez az egyházmegyéhez tartozik a kijevi szórványgyülekezet is, melynek 14 híve van. Az Ungi Református Egyházmegyében pedig a legnépesebb a nagydobronyi egyházközség a maga 4 930 hívével, míg a legkisebb és egyúttal szórványgyülekezet a szolyvai, 36 taggal – mutatja be az egyházkerületet Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke.

– A hívek lélekszáma csökken vagy egy szinten mozog? Milyen hatással van a háború a létszám alakulására?

– A hívek számának a csökkenése 1988 óta tart. A háború miatt nem volt növekedés a gyülekezetekben, az eltelt egy év alatt kisebb lett a keresztelések és az esküvők száma. A háború sajnos sok embert arra késztetett, hogy elhagyják az országot. Körülbelül 4 700 egyháztag menekült külföldre.

– Miért csökken már 1988 óta a hívek száma?

– Egyrészt azért, mert a szovjetrendszer alatt kialakult a kétgyermekes családmodell. Ám ha csak két gyermek nevelkedik családonként, akkor a lakosság száma nem nő, a növekedés csak akkor indul be, ha három gyermeket vállalnak a szülők. Az ukrán korszakba viszont átöröklődött a kétgyermekes családmodell, ami csak az utóbbi időkben kezd változni – fejti ki Radvánszky Ferenc mezőkaszonyi és bótrágyi lelkész. – Emellett a kitelepülés is csökkenti a lélekszámot. Az eltelt harminckét évben legalább három kivándorlási hullám zajlott le. Az elsőre a rendszerváltáskor került sor, s elsősorban értelmiségiek települtek ki, akik itthon addig nem tudtak kibontakozni, és Magyarországon kerestek lehetőséget a maguk számára. A második hullám az 1990-es évek végén zajlott le, amikor azok távoztak külföldre, akik csalódtak a rendszerváltásban. A harmadik pedig 2012-ben indult be, és a rosszabbra fordult gazdasági helyzet váltotta ki.

– Fiatalok is költöznek ki?

– Igen. Az ifjúság elvándorlása nagyon jelentős és fokozódik.

Természetesen vannak fiatalok – jegyezhetjük meg –, akik itthon tudnak boldogulni, sokan viszont úgy érzik, és nem is alaptalanul, hogy csak a határon túl biztosíthatnak maguknak egy jobb életminőséget, magasabb jövedelemmel és kevesebb anyagi gonddal. Ez a kárpátaljai magyarság szempontjából tragikus fejlemény, de nem a kivándorlók tehetnek/tehettek arról, hogy kivándorolnak/kivándoroltak. Azok az ukrajnai államvezetések a hibásak, melyek három évtized alatt sem tudtak felépíteni egy jól működő nemzetgazdaságot, mely megfelelő életszínvonalat biztosított volna a munkaképes lakosság számára.

De visszatérve a Kárpátaljai Református Egyházkerülethez… A nagyon rossz demográfiai helyzetet látva indították be 2017-ben, a reformáció 500. évfordulója alkalmából A reformáció gyermekei programot, melynek az a célja, hogy legyen, aki továbbviszi örökségünket, a reformációt, s az a reménység táplálja, hogy minden születendő gyermek megújulást hozhat hitével az egyház életébe. A program keretében gyermekprogramokat és családi délutánokat, plakátkampányokat kezdtek szervezni, széles körben kezdték bemutatni a gyermekvállalás terén példát adó családokat. Az egyházközségek gyermeksarkokat alakítottak ki a templomaikban és a gyülekezeti termeikben, vagy játszóteret építettek a templomudvarokon. A jövő nemzedékéért hirdették meg a programot, azért a nemzedékért, mely továbbviszi hitünket, nyelvünket. S 2019-ben csökkent is az előző évek fogyatkozásának a mértéke. Emellett több családban megszületett a második vagy a harmadik gyermek. Ám sajnos eddig a rossz gazdasági helyzet hátráltatta, most pedig már a háború is hátráltatja a programot. Mely viszont – mint Zán Fábián Sándor kifejti – továbbra is folytatódik. A keresztyén orvosok a diagnosztikai központokban a mai napig is ingyenesen vizsgálják a református egyházközségekből érkező kismamákat. A Magyarországi Református Nőszövetség pedig továbbra is folytatja Keresztmama programját a reformáció gyermekei számára.

– S folytatva a jövőt jelentő ifjúsággal való foglalkozás témáját…

– A református líceumokban jelenleg 529 diák tanul. 2022-ben a nyári táborokban közel 1 200 konfirmandus, a vakációs bibliaheteken pedig csaknem hétezer gyermek vett részt. A konfirmandus- és gyermekheteket minden gyülekezet igyekezett megtartani, akár több gyülekezet is együtt, akár egy-egy gyülekezet egyedül, a saját bázisán. Az óvodáinkban pedig 388 kisgyermek vesz részt az oktatásban. Viszont az iskoláinkban az utóbbi időben nem történtek felújítások, mivel most az óvóhelyek kialakítása volt a legfontosabb feladat – sorolja Zán Fábián Sándor.

Ami a templomokat illeti, a rendszerváltás után újból kinyitották a bezárt templomokat, sőt újakat is építettek. Jelenleg – ahogy a püspök úr tájékoztat – összesen 105 templommal rendelkezik az egyházkerület, emellett imaházak is létesültek, s mindezek biztosítják az istentiszteletek helyszínét. Az utóbbi öt évben minden templomon történtek kisebb vagy nagyobb felújítások. Ugyanakkor, sajnos, a háború miatt is csökkent a templomba járók száma, és a külföldi munkavállalás is érzékelteti a hatását: az istentiszteleteken és a gyülekezeti programokon sokkal kisebb számban vesznek részt a hívek.

– Mi a helyzet a volt egyházi ingatlanokkal?

– Sajnos több olyan ingatlan van még mind a városokban, mind a falvakban, amely az államosítás miatt nem került vissza a tulajdonosához, az érintett egyházközséghez. Ezeket mi számontartjuk, és bízunk abban, hogy változni fog a sorsuk – magyarázza Zán Fábián Sándor.

– Végezetül térjünk ki a Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE) diakóniai munkájára.

– A KRE Diakóniai Központja 1993-ban kezdte meg működését, hogy segítséget nyújtson a társadalom legrászorultabb rétegeinek: nehéz körülmények közt élő családoknak, egyedülálló időseknek, nagycsaládosoknak, árváknak és azoknak, akik a munkahely elvesztése, betegség vagy fogyatékossá válás miatt nyomorba kerültek. Külföldi segélyszervezetekkel működnek együtt, melyek segélyszállítmányokkal sietnek a kárpátaljai rászorulók megsegítésére. A szállítmányok pedig szétosztják a KRE gyülekezeteinek a rászorulói közt, illetve eljutnak az állami és egyházi intézményekbe: kórházakba, óvodákba, iskolákba, köztük bentlakásos iskolákba, gyermekotthonokba, továbbá magányos idős emberekhez, nagycsaládosokhoz, fogyatékosokhoz. A segítségre szorulóknak eljuttatott csomagok száma a mostani időkben meghaladja a tízezret, s most, a háború idején részt vesznek a humanitárius segélyakciókban is. 2013-ban krízisotthont létesítettek olyan várandós nők és kisgyermekes anyák számára, akik odahaza lelki és/vagy testi bántalmazásnak vannak kitéve. Idősotthonokat hoztak létre, illetve idősek napközi otthonát, ahol egészségügyi ellátást is kapnak a lakók. Szociális konyháikban pedig meleg ebédet, valamint a diakóniai központ sütödéjében kisütött friss kenyeret adnak az időseknek és a rászorulóknak.

Mindemellett a Beregszásszal egybeépült Bulcsúban roppant gazdag egyháztörténeti múzeumot létesítettek, mely bemutatja vidékünk reformátusságának félezer éves múltját. Ám ahhoz, hogy jövőnk is legyen, sokkal több gyermekszületésre, sokkal kisebb mértékű elvándorlásra, mindezekhez pedig hatalmas arányú és kedvező politikai, gazdasági, társadalmi változásokra van szükség.

(Lajos Mihály/Kárpátalja hetilap)