Emléktáblát avattak a 140 éve született Csortos Gyulának szülővárosában

Születésének 140. évfordulóján állított emléket Csortos Gyulának a Munkácsy Mihály Magyar Házban szülővárosának magyar közössége. A gyönyörűen felújított, patinás épületben ‒ Munkácsy Mihály szobra és Lehoczky Tivadar emléktáblája után ‒ került leleplezésre Csortos Gyula emléktáblája, mely Matl Péter munkácsi szobrászművész alkotása. Az ünnepségen tiszteletüket tették a helyi magyarok mellett magyar diplomaták, a megyei, járási és helyi tanácsok képviselői, valamint a magyar társadalmi szervezetek vezetői is.

Az avatóünnepségen megjelenteket Tarpai József, a magyar ház igazgatója köszöntötte.

Cseh Áron ungvári magyar konzul ünnepi beszédében kiemelte: „Ma, amikor a háború a békés élet minden zugát felforgatja, különösen fontosak az ilyen események, amelyek életünket visszazökkentik a normalitás medrébe, és visszaemlékezhetünk egy békebeli korszakra, melynek meghatározó szereplője volt Csortos Gyula.” A magyar diplomata megemlítette Csortos legsikeresebb színházi alakításait, illetve azt, hogy tizenhárom némafilmben nyújtott alakítása után, 1931 és 1944 között közel hetven hangosfilmben szórakoztatta a közönséget. „Csortos Gyula a XX. század első felében alkotó, halhatatlan kárpátaljai magyar színészóriások arcképcsarnokába tartozik, akárcsak a szintén munkácsi születésű Uray Tivadar vagy a beregrákosi Salamon Béla, valamint a feledhetetlen beregszászi születésű Fedák Sári.”

Kornya István, a Nemzeti Színház művészeti műhelyének tagja, a Nemzeti Magazin főszerkesztője a Nemzeti társulatának és Vidnyánszky Attila főrendezőnek az üdvözletét tolmácsolta. Hangsúlyozta: „Három fontos dolog van, ami miatt egy színész tünékeny emlékezete megmaradhat. Az egyik az, hogyha anekdoták maradnak meg róla. Csortos Gyula életében ez megvalósult, sőt az anekdoták szerint ő maga is keltette ezeket az anekdotákat. Az újságíróknak nem szívesen nyilatkozott, védte a magánéletét, viszont szívesen vette, ha anekdoták szólnak róla. A másik dolog a film. Ma már azt, hogy a színpadon hogyan alakított, nem tudjuk. Azt viszont, hogy a filmekben hogyan tudott alakokat megformálni, látjuk. Például a leghíresebb magyar film, a Hyppolit, a lakáj címszerepében nyújtott alakítása őrzi az alakját, figuráját, hangját, mosolyát, huncutságát. A harmadik, ami a tünékeny emlékezetben fontos, hogy a közösség, amelyből származik, megőrizze az ő emlékét. Mint ahogy itt Munkáson emléktáblája született. Egy biztos pont az emlékezetben az, ha van egy hely, ahova el lehet menni, emlékezni, ahol a születésnapján – mint ma is – összegyűlhetnek az emberek és emlékezhetnek rá” – fogalmazott Kornya István.

A táblát megalkotó művész, Matl Péter elmondta, hogy Csortos Gyula arca pozitív kisugárzású, talán ez is oka volt annak, hogy annyian szerették életében. Tudósítónknak elmondta még, hogy leghíresebb filmjeiből ismert, idősebb kori arcképe helyett egy fiatalabb kori, kissé profilból készült, mosolygós fényképe alapján formálta meg a Csortos Gyulát ábrázoló domborművet, amely akrilból készült, de teljes mértékben bronz hatása van.

Az emléktáblát Tarpai József, Cseh Áron konzul, Kornya István és az alkotó, Matl Péter leplezte le.

A tábla leleplezése után a magyar ház nagytermének színpadán a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház művészei Mónus Dóra által összeállított, 20 perces előadással idézték fel Csortos Gyula életének legfontosabb eseményeit, és egyúttal a nagy előd személyiségét is megidézték. Mónus Dóra az előadás után elmondta, hogy Galsai Pongrác Csortos Gyuláról szóló kis életrajzi kiadványából dolgoztak, amely nagyon sok anekdotát tartalmazott és pontos életrajzi adatokat. Az előadásban elsősorban a szakmai útját vázolták fel, és igyekeztek azt is bemutatni a visszaemlékezések és naplórészletek alapján, hogy milyen ember is lehetett Csortos a magánéletében.

Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház igazgatója tudósítónknak elmondta: „Nagyon örültünk, hogy a Munkácsy Mihály Magyar Ház részéről az a megkeresés érkezett, hogy támogassuk Csortos Gyula emléktáblájának avatását azáltal, hogy színpadi összeállítást hozunk ide, amellyel felelevenítjük a munkácsi születésű nagy magyar színész emlékét, életét. Megidéztük egy picit az ő jellemét és természetét, emlékezetes színházi szerepeit is. Jó visszatekinteni arra, hogy a kárpátaljai magyar színjátszásnak igenis vannak nagy alakjai. Múltunkba kapaszkodva felmutathatunk olyan szereplőket, akiknek művészetéből és életéből mi is erőt meríthetünk.

Külön öröm a számunkra, hogy a budapesti Nemzeti Színház is fontosnak tartotta az emléktábla avatásának ügyét, és a háborús időszak ellenére is elküldték képviselőjüket Munkácsra, Kornya István főszerkesztő személyében” – fogalmazott Sin Edina, aki elmondta még, hogy a beregszászi színház a háború alatt sem pihen, új bemutatóra készülnek a következő hét folyamán.

(Badó Zsolt/Kárpátalja hetilap)