KMPSZ: Természetismereti és Természetvédelmi Tábor Nagydobronyban

Idén a Nagydobronyi Vadvédelmi Rezervátum területén, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) erdei iskolája és kutatóbázisa területén rendezte meg július 3. és 7. között ismét a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Természetismereti és Természetvédelmi Táborát, melyen a Kárpátalja számos településéről érkezett 34 tanuló gyakorlati és játékos formában ismerkedhetett a természettudományok rejtelmeivel.

– 10-től 18 éves korig jelentkeztek gyerekek. Minden évben vannak 10 évesek is, gyakran előfordul, hogy ez az első táboruk, és úgy veszem észre, hogy mindig jó élménnyel térnek haza. De persze mindig megvan az első tábor velejárója: honvágyuk van, az első nap előfordul pici pityergés, de utána élvezik a tábort. A nagyok pedig az élményekért jönnek, vannak visszajárók, akik már sokadszor jöttek, sőt van, aki 10 éves kora óta az elmúlt 6 évben mindig itt volt. De olyan is akad, aki táborozó volt, most pedig már nevelő, vagy akinek az anyukája is táborlakó volt. Nagy múltra tekint vissza a tábor, amit egymás között kedvesen csak „biosztábornak” hívunk – meséli Kepics Andrea táborvezető, biológus.

Andrea többek között elmondta, hogy a program most különböző terepi foglalkozásokból állt, volt talajvizsgálat, herbáriumkészítés, amihez növényeket gyűjtöttek, fűhálózás, lepkehálózás, és ezek eredményéből, amit begyűjtöttek, belső foglalkozást tartottak, ahol preparátumokat készítettek.

– Winogradsky-hengert is készítettünk – folytatja Andrea, majd kérdő tekintetemet látva megmagyarázza, mi az.

Ezenkívül állandó programja a biológiatábornak a fenolftalein- és az állat-növény háború.

– A fenolftalein-háborút a korábbi években úgy játszottuk, hogy a szűrőpapírból kivágott szívecskéket fenolftaleines oldatba mártottuk, s ha azt lúgos oldat érte – mi szappanos vízzel lőttünk rá –, akkor rózsaszínűvé vált. Viszont mivel a szappanos víz csípte a „harcosok” szemét, ha belement, ezt most ételfestékes vízre váltottuk, két csapatban, két különböző színű vízzel játszották – avat be a részletekbe Andrea.

Az állat-növény háború nagyon hasonló a számháborúhoz. A terepverseny pár évig kimaradt, de most újra visszahozták a táborba. A gyerekek a hét folyamán valóban tartalmas programokban vehettek részt. A lebonyolításban a II. RF KMF hallgatói segítenek, ugyanis itt zajlik a II. és III. évfolyamos főiskolások tábori gyakorlata. Azokat a nevelőket, akik ezek során bizonyítanak, visszahívják oktatónak. Idén Sztankovics Anna-Mária végzős, Sass Patrik Zsolt IV. évfolyamos, Kutasi Kamilla MSc I. évfolyamos, Szanyi P. Lívia gondoskodott arról, hogy a táborlakók maximálisan elégedettek legyenek. Lívia 2020-ban végzett, és már az Egán Ede Szakképzési Centrum Nagydobronyi Szakképzési Központjának munkatársa, de 2016 óta visszajár, kezdetben nevelőként, most pedig már szervezőként.

– A pozitív visszacsatolás miatt csinálom, hiszen ezek a gyerekek azért jönnek ide a legtöbben, mert szeretik a természetet, nem ódzkodnak, ha ki kell menni az erdőbe. S utánuk van egy hálaérzet, mert élvezik és hálásak azért, amit itt tanulnak, boldogan mennek el. Tavaly is hazautazás előtt azt kérdezték: „Nem lehetünk még itt vagy három napig?” – jegyezte meg Lívia.

Kohut Erzsébet, a Rákóczi-főiskola Biológia és Kémia Tanszékének vezetője, a tábor megálmodója bár néhány éve átadta a táborvezetést a fiataloknak, de minden évben meglátogatja őket, és foglalkozásokat tart. Ottjártunkkor épp terepi sétára kalauzolta a gyerekeket.

– Mivel a Nagydobronyi Vadvédelmi Rezervátum területén vagyunk, az erdő minden évben valamiféleképpen középpontba kerül. Az egyik fő célom az, hogy megpróbáljam megtanítani a gyerekeket arra, hogy kezdjenek el látni a természetben, észrevenni azokat a dolgokat, amelyek odaillenek, és azokat is, amelyek nem illenek oda. Minden élőhelynek megvan a maga sajátossága, s arra próbáljanak meg fókuszálni – emeli ki Erzsébet.

Megállnak az alföldi régióra nem jellemző fenyőfáknál, amelyeket a szivarfához és a tujához hasonlóan díszfaként ültettek ide. Szó esik a kertkultúráról s az otthoni kert alakításáról. A séta során bővítették a fa- és növényismeretüket.

– Ha ismerjük a növényeket, akkor sokkal közelebb kerülünk hozzájuk, és nagyobb empátiával tudunk rájuk figyelni. Amikor a bennünket körülvevő növények a „rokonaink” lesznek, másképp fogunk rájuk tekinteni. Úgy kell mozogni ilyen helyen, hogy tudjátok, kik vesznek körül, miért vannak itt, miért pont itt, és mit kell tudni róluk – hangsúlyozza a tanszékvezető.

Ahogy haladnak az erdei ösvényen, arra tanítja gyerekeket, hogy lássanak. Felhívja a figyelmet az invazív növényre, amelyek nem őshonosak (azaz idegenek) az adott ökoszisztémában, és amelyek behurcolása kárt okozhat. Érdekességként kiderül, hogy a bojtorján szúrós terméséről vette az ötletet az, aki kitalálta a tépőzárat. Majd a szúnyograjjal dacolva bemennek az erdőbe, ahol megkeresik a vörös könyves erdei, földi orchideát, a közkedvelt phalaenopsis orchidea távoli rokonát.

Az út végén egy játékos feladat következett: csapatonként csendben, figyelmesen körbe kellett járni egy 10 x 10 méteres bekerített területet, ahol előzőleg olyan tárgyakat, növényeket helyeztek el, amelyek ebbe a gyertyános-tölgyesbe nem illenek bele, majd félrevonulva a nevelőkkel feljegyezni azokat.

– Arra biztatom a gyerekeket, ha természetet járnak, készítsenek fotókat, s azokat töltsék fel a kárpátaljai élőlény-monitorozó adatbázisába. Ezáltal még több információ lesz arról, hogy hol mi fordul elő vidékünkön – mondja Kohut Erzsébet.

(Rehó Viktória/Kárpátalja hetilap)